Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
f \ . I A varázsló halála Csáth Gézáról — száz év ürügyén Vannak művészek, akiknek életéről, haláláról legendák születnek, s makacsul a művek helyett is minősítik — a köz- gondolkodásban — az embert. Ady betegsége, Gau- gin Tahiti je, Van Gogh őrültsége, Jeszenyin kocs- mázása, Csontváry zarándoklásai, ' Kondor, Hajnóczy alkoholizmusa, Sarkadi végzetes zuhanása azok számára is ismerősen hangzik, akik nemigen találkoznak az eredeti alkotásokkal. Csáth Gézának azonban még legendája se nagyon él. Pedig alakja, sorsa, gondolkodása a XX. század első két évtizedének döbbenetes terméke és lenyomata. A szecesszió látszatharmóniájába menekülő polgárság, a széthulló monarchia, a háborútól tépázott ország kísérte- * ties díszletei között ott látjuk botorkálni a morfium- szétrágta testét nehezen vonszoló, de mindig ragyogó fehér öltönyökről, jó szivarról, kényelmes állásokról, utazásokról ábrándozó fiatal orvost. Mert Csáth orvos volt. Szabadkán született, 1887. február 13-án. Családi neve Brenner József, művelt polgári környezetben nőtt fel: zenélt, festett, írt, fordított. Végül orvosi egyetemet végzett, s 1909-től ideggyógyászként dolgozott. Folyamatosan publikált: 1906-,tói zenekritikákat; novelláit a Hót, majd a Nyugat közli, elbeszéléskötetek sorra jelennek meg. Klinikusként az elsők között ismeri meg és alkalmazza Freud módszereit a gyógyászatban, s mint író, a művészetben. Első írásaitól kezdve mániákusan vonzódott a titokzatoshoz, a morbidhoz, a félelmeteshez, a borzongatóhoz. A rövid, pár oldalas elbeszélésekben az emberi cselekedetek rettenetes poklaiba merészkedik. Foglalkoztatja a halál: a gyilkolás és öngyilkosság rejtélye vonzza és taszítja egyszerre.-Valóság és fantasztikum, álom és vágy, misztikum és fájdalom fókuszában születtek e művek (A béka, Apa és fiú, Szeptember, A kis Emma). 1910 táján már a „költői” novella mestere: az álom-megjelenítések mellett föltűnnek a gyermekkort megidéző, olykor mesébe oltott, máskor szadizmussal átitatott alkotások (A varázsló kertje, A vörös Eszti, Anyagyilkosság). Az ő „szegény kisgyermekének” ágyán a HOMOKEMBER ül, a Witman-fiúk megölik anyjukat, a kis Emmát társai felakasztják ... Esztétikai gondolkodását zenekritikái mutatják leginkább: Pucciniért rajong, de hirdeti Bartók újszerűségét: „Bartók forradalmár ... őserő van a muzsikájában”. — írja. 1910 áprilisában kiderül: tüdőcsúcshurutja van. Mindig a tüdővésztől rettegett; ekkor fecskendezi be magának az első adag morfiumot. Az Ópium című írásában fejtegeti, hogy az élet lényegét és célját, a „szent gyönyört” csak a narkózisban érheti el isten „nyomorult férge”: az ember. Kiszámítja, hogy a „mesterséges paradicsomok” rabjaként legfeljebb tíz esztendeje van hátra, de ezalatt ötezer évet élhet. A teljességre vágyott: a tér és idő végességét a morfium segítségével vélte legyőzhetőV ____________________________y nek. Irigyelte az őrülteket, mert azok eufóriája a totalitás felé tör. 1912-ben jelentette meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa című tanulmányát. A könyvet (Egy elmebeteg nő naplója címmel) néhány hete második kiadásban adta közre a Magvető. A Freud és Jung tanain iskolázott Csáth izgalmas képet rajzol G. kisasszony elmekór- tani állapotáról, miközben a diagnózisban magát az írót is felismerhetjük. Ez idő tájban megritkulnak művei: egyre többet küzd a kérlelhetetlen szenvedéllyel. Olykor még jelentősei alkot (Egyiptomi József), azonban többnyire már csak felbomlásának lehetünk tanúi (Schmith mézeskalácsos, Pa- licspay, Dénes Imre). Csáth Géza egy értelmét vesztett világban vizsgálta a létheiyzetek bizarrságát, az Azt szoktuk mondani, hogy nehéz a nyelvünk. Ezt, sajnos, elhisszük másoknak, pedig ha alaposabban megvizsgáljuk a dolgot, azt vesszük észre, hogy nyelvünket meg lehet tanulni — legalábbis ezt vallják azok, akik megtanultak magyarul. Így tehát, amikor azt állítjuk, hogy nem tudunk idegen nyelveket, kishitűek vagyunk. A dolognak mindig két oldala van. Ha országunkba látogató külföldi nem képes megtanulni két-három mondatot magyarul, akkor miért a magyar nyelv a hibás? Nem nehéz a nyelvünk. Aki akarja, egy hónap alatt megtanulhatja a debreceni nyári egyetemen. Csakhogy akik a nehézséget hangoztatják, nem akarnak magyarul tanulni. Az egyéni restséget nem lehet a magyar nyelv rovására írni. A nyelvtanulás alól nem ment fel az, hogy az illető anyanyelve világnyelv. Cseh és szlovák barátaim azt szokták mondani, hogy a magyar nyelv legfőbb hibája a dallamosság. Mi viszont épp az ellenkezőjét vetjük a szemükre. A nyelv szépségét, illetve csúnyaságát nem az egyéni ízlés dönti el. A nehézségi fok nem ettől függ. Aki egy-egy nyelvet nehéznek érez, magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. Ha alaposan utánaszámlálunk, a magyar nyelvet kb. 16 millióan beszélik. Ez már meglehetősen tekintélyes szám. erőszak természetét, az emberi psziché démonait. „Hősei az élet és a halál peremén tántorognak...” — mondta Illés Endre. A különböző állásokat váltogató, az elvonókúrával, a zártintézettel, a háború rémével küzdő utolsó éveiről unokatestvére, Kosztolányi, így vallott: „Vértanútestén nem volt egyetlen fillérnyi helyecske sem, amit föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok keletkeztek rajta, és szíjakkal kötötte át megdagadt lábát, hogy ... vánszorogni tudjon. „Gyakran okolta szenvedéseiért feleségét, Jónás Olgát, akit 1919 júniusában pisztollyal agyonlőtt, majd felvágta ereit. Kórházba került, ahonnan megszökött: Pestre akart menni. Mikor a határon szerb katonák igazoltatják, egy ampulla Pantopon- nal megmérgezi magát. Meg-- találják nála korai novelláját (Szeptember), amelynek hőse felesége meggyilkolásán töpreng ... A varázsló halálában a címszereplőt az ópium viszi a sírba; anyja — álmában — így szól hozzá: „ ... úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya.” Csáth Géza 1919 szeptember 11-én, Kelebia mellett, egy országúti árokban végzi. Harminckét éves volt. Kaotikus korban élt: írói oeuvre-je torzó voltában is lenyűgöző, irracionalitása riasztó. önpusztítása modellszerű: a két Cholnoky, Elek Artúr, Osvát Ernő, Juhász Gyula alakját villantja elénk. A megnyilatkozást lázasan kereső zsenialitás a művészet kizárólagosságát vallva, csak a zenében feloldódva a drámai és epikai ábrázolás új útjait kereste. Legjobb elbeszélései a magyar irodalom feltétlen értékei. Ami a dallamosságot ileti, örüljünk neki, nem kell nyelvünket erre vagy arra igazít- gatni. Nyelvtani rendszerünk logikája szinte a latinnal vetekedik. Ne legyünk kishitűek: sem az angol, sem a francia, sem az orosz nem jobb. A nyelv szépségét, illetve gyakori használatát nem a beszélők száma dönti el. Nekünk, akik itt élünk a Kárpát-medencében, alighanem Kosztolányi Dezső gondolatai felelnek meg leginkább: „A tudományos felfogás szerint nincs semmiféle különbség a nyelvek között. Minden nyelv a természet, az emberi lélek csodálatos műve. Valamennyit egyformán becsüljük. Nem hirdetjük, hogy miénk a legszebb és legkülönb ... Édesanyánkról sem mondjuk, hogy ő a legszebb asszony az asz- szonyok között. Nem mérjük sem a szépségversenyek győzteseihez, sem a mozicsillagokhoz. Ez illetlenség volna és ízléstelenség. Csak azt mondjuk róla, hogy ő az egyetlen, hogy ő az édesanyánk, ezért szeretjük”. Ezt viszont egy magyarul nem tudónak nincs joga elvitatni tőlünk. Elvégre egy magyarnak ugyanannyi fáradságába kerül mondjuk az angol nyelv elsajátítása, mint egy angolnak a magyar nyelvé. De erről nem a nyelv tehet. Mizser Lajos Nehéz-e a magyar Mutmmlátogatóban Horváth János festőművész, 1944-ben született, A képzőművészeti főiskolán Barcsay Jenő növendéke volt. 1970 óta tanít a nyíregyházi tanárképző főiskola rajztanszékén. Kollektív tárlatok mellett Budapesten, Kisvárdán, Nyíregyházán, Nyírbátorban és Tokajban volt önálló kiállítása. A Művészeti Alap tagja. Festményein a tapasztalati világ színgazdag, emberi érzelmeit és benyomásait feltáró megjelenítésére törekszik. Nyíregyházi, Bethlen Gábor utcai lakásán keresem fel. Együtt megyünk akadályokkal tűzdelt, útvesztőkkel teli, a padlástérben lévő műtermébe, amelyet feleségével H. Németh Katalin festőművésszel oszt meg. Közben azt próbálom kideríteni, vajon mikor végezhette a főiskolát, mert a katalógusok e téren pontatlanok. Horváth János felvilágosít ennek okáról. A főiskola elvégzése után ugyanis 1970-ig még bent maradt a mesterképzőn, ami több szempontból is hasznosnak bizonyult. Az onnan kikerültek már eleve alaptagok, másrészt még néhány évig csak a független alkotó munkának élhetett. A tágas műteremben bizonytalan festői rendetlenség fogad. Szembetűnő a rengeteg képkeret. Kiderül, a festő maga keretezi a képeket. Költséges és időigényes volna a képkerete- zőre várni. A festőállványon egy készülő képe. Egy vár lő- rését ábrázolja, s a lőrésen kilátni négy-öt másik várra, amelyek fényjeleket adnak egymásnak. Az idei téli tárlaton is több olyan képe látható Horváth Jánosnak, amelyeken a homályba vesző, régmúlt időknek igyekszik a nyomába eredni, s a festészet eszközeivel egy-egy képen megpróbál emléket állítani a múltnak. Az „Emlékeink” címv kollázsra emlékeztető képe. egy falfelület látható, amelyei többek között, egy régi bekeretezett esküvői kép és bizonyára valami fontos eseményt idéző dátum látható. A falfelület mintha egy lebontott ház utolsó megmaradt fala lenne. Egy megöregedett házaspár árnya látszik. Valami megmagyarázhatatlan szomorúság árad a képből. Olyasféle mint egy félig lebontott házból, amelynek kihaltak a lakói, s amelyet néhány hónap, vagy hét múltán mindenki elfelejt. Proust-i hangulat. A mellette lévő másik kép az Emlékrétegek is hasonló tűnődésre késztetik az embert. A festő maga is nehezen magyarázza, hogy mi történik a képeken. Horváth János: Országjáró — Valamiféle nosztalg Témájuk visszanyúlik a ba és ugyanakkor ma is problémát hordoz. Egy magának a történelemnc kisemberek történelr igyekszem emlékművet ni. Nem direkt módon, t vizuális jelekkel próbál ■ gyelmeztetni. Talán \ szociográfiai töltetet is h< nak ezek a képek. Ne dóm. Szóban én sem 1 elmondani — tűnődik. — Viszonylag kevés az ló kiállítása. Mi ennek a: — Nem vagyok híve i kori kiállításnak. Nem n nagyon gazdag volnék, é jönne jól az esetleges 1 sárlásokból származó — Ott az utca végén, balra! — Tudjuk mi, hol az az utca, ha egyáltalán ott lakik. — Miért hazudtam volna? — Most mi kérdezünk. Miért nincs magánál a személyi igazolványa? — Csak most nincs itt. Ehhez az öltözékhez minek? így nem hasonlítok az igazolvány- képhez. — Mennyit ivott? — öt fröccsöt fizettem, de mások is raktak elém... No, ez az <a ház! A városszéli utcácskában esemény volt a fékező rendőrautó. Járókelők fordultak visz- sza, függönyök húzódtak félre; kiért jöttek, kit hoztak ...? Az autóból kilépő Télapó és két kísérője mögött becsapódó kapu indulásra késztette az ácsingózókat, s hamarost visz- szalibbentek a függönyök is. A szűk albérleti szobában aligfény__ honolt. A Télapó átadta az igazolványát. Kucsmáját az ágyra dobta, kibújt piros köpönyegéből, majd csipegetni kezdte arcáról a vatta- szakállt, a bajuszt, a szemöldököt ... — Az igazolványában az áll, hogy nőtlen — mondta az egyik rendőr. — Az vagyok — válaszolta Péteri Róbert. — Emitt meg az áll, hogy van egy gyereke. — Van. — És hol a gyerek? — Nem tudom. — Ilyen állapotban nem is csodálom — mondta a másik rendőr. — Az anyjánál van, valahol ... Nevemre vettem, fizetem a gyerektartást... Mégse láthatom az Irén szülei miatt. .. Mert nem vettem feleségül a lányukat... De a gyerek az enyém!... Perelhetnék, de mondják, hogy sok hercehurcával jár. — Mikor látta utoljára a gyerekét? — Jó kérdés. — Ennyit én is megen tek magamnak. — Tulajdonképpen ki — Fontos az? Télap gyök. Ha úgy tetszik, tá mi munkában. — Akkor talán méh is... A gyerekek már. A Télapót énekszó f — Ne helyeseljen, hanem válaszoljon! — Még nem láttam. A kórházban sem mutatták meg. — Az ágyra hajított köpönyegre mutatott. — Ez a maskara sem segített, pedig olyan jól kigondoltam az egészet. Telefonon ajánlkoztam az óvónőnél: lennék Télapó. Megörültek. Munka után beöltöztem, vettem ötvenkilenc kiscsokit, meg egy nagyot. Bele a puttonyba, irány az óvoda ... Már nagyon vártak... — Már nagyon vártuk — mondja az óvónő. — A gyerekek olyan izgalomban vannak! — Sokan voltak a boltban .. ■ Üres puttonnyal milyen egy Télapó? — Nem kellett volna költ- ségeskednie, mi már elkészítettük a szülői munkaközösség ajándékát. öregesen helyet foglal a kék gyűrűjében, hallgat sorukat. Tekintget erre lődik arra, izzadt homlo gött kérdőjelek: melyik Tán az a tejfölös fejű az a kis szemüveges ?, , A műsor után kezébe ják a listát; sorra szólít gához a gyerekeket, ai kik a csomagot és a Fogytán a csomag, fog] csoki; kezében remet ta... Puttonya mély> csak a nagy csoki árvt A listán nincs több né% — Ez a négyes óvói fordul az óvónőhöz. — Igen, ez. — És a Péteri Robii — Ma nem jött óvódé Ián beteg, megfázhatott Rohanna, menekülne, gán érzi az apróságok s; tekintetét, ezért lassa nyedten, apró léptékké KH HÉTVÉGI MELLÉKLET Ha fea A i Karádi Zsolt