Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

— A szenzáció a hétközna­pokban v,an. Abban, hogy egy sérült kezei; újra meggyó­gyítunk, hogy visszaadjuk a beteg munkaképességét, élet­kedvét, hogy sikeresen le­győzzük a naponta elénk tor­nyosuló i akadályokat. Alacsony, szakállas, gyors járású ember. Azit hiszem, a sebészeit nem is való másnak. Itt pillanatok -alatt dönteni kell, ritkán marad idő hosz- szas töprengésre. Megugrott a disznó A kórház felvételi folyo­sójáéi szinte pillanatomként változik a kép. A várakozók mintha Noviczfci doktor által mondottakat szeretnék alátá­masztani. Legtöbbjük bebu­gyolált kézzel, felkötött kar­ral üldögél. Beszélgetőtársaim elsőnek egy idős bácsi kezét kötözi áit, akinek pár napja munka közben bal kezét ódá­ik apta, kisujját majdcsak tel­jesen ke'ttiétépte a gép. Amíg ujjara fehér pólya, a kórház szakemberei által kidolgozott speciális sín kerül, -az is ki­derül: másodszor történt vele ugyanez -az eset. — Harmadszor mór nem fog — mondja —, arra már nincs időm. Nyolcvanhárom éves vagyok. Az ambulancián egy perc­re sem áll meg a munka. Ti­zenéves szőke hajú fi-aitalem- ber érkezik, arca riadt, kezén hatalmas fehér pólyia. Fafa­ragás közben megcsúszott ké­ziében az éles szerszám, s ke­zének négy ujját is megcson­kította. Szinte remeg a féle­lemtől, néhány kiedves szó, mosoly (azonban megnyugtat­ja. Áiiöfltöztetik, a szükséges vizsgálatok után következik majd a műtét. Ha minden igaz, estére mór hazamehet, s a megbeszélt időben ellen­őrzésre, kötözésre kell visz- szajönnie. Még be sem zárul mögötte az -ajtó, idős ember érkezik. A vasárnapi disznó­vágás emlékezetes marad számára. Min-t kiderül, meg­ugrott a disznó, magával rán­totta az idős embert, -aki a hentes kezében tartott késbe esett. Sebe máris erősen gennyed, mielőbbi beavatko­zást -igényel. — Nem ittam sokat, csak amit ilyenkor szokás — há­rítja el az orvos kérdését. Noviczki doktor közben vizsgáit, kérdez, gépel és ma­gyaráz. Az újságírónak meg csak -annyit mond: most leg­alább képet kap arról, amiről beszéltem. Nem annyira a visszav-arrt ujj — ez a szen­záció. Hosszabb fejtegetésre per­sze továbbra sincs idő. Fiatal lány érkezik, -akinek hüvelyk­ujját roncsolta szét a gép. A -kötés levételekor fájdalmas árcot vág, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni. No­viczki doktor -is szomorú: — Pont a hüvelykujj, ami­nek a legfontosabb funkciója van — jegyzi meg félhango­san. A helyzet itt is ugyanaz. Átöltözés, vizsgálat, műtétre várakozás. Közben tiel-efon az altatóorvosnak, miért egy -kis­gyerek is várakozik a folyo­són. Az ő törését altatásban kell helyére rögzíteni. Egye­lőmé békésen játszadozik a mama ölében, nemigen sejti minek néz elébe. Mint ahogy az a töpörödött idős néni sem, aki -már -a hordágyon fekve egyelőre csendben nézelődik. Combnyaktöréssel szállítot­ták ide. ami sajnos az idős emberek esetében gyakran előforduló baleset. Az előké­születek során még csendben beszélget, majd fájdalmas jajgatásba kezd. Örák múlva jut időnk arra, hogy pór percre az orvosi szobába mehessünk. Beszél­getőtársam mint féltett kin­cséket, sorna veszi -a diákat. Rajtuk különféle esetiek. Le­tépett ujjak, kettévágott ka­rok, műtét előtt, gyógyulás közben, majd gyógyult álla­potban. — Számítógépes nyilván­tartás a távlati tervünk, ami­nek önszorgalomból már meg is teremtettük az alapjait. Ennék köszönhetően nem kell keresgélni, pillanatok -alatt előkerül a beszélgetés­hez szükséges szemléltető -anyag. — Ezek valóban nagyon érdekes esetek — mond-j-a Noviczki —, de újra csak azt mondom, nem ez a szenzáció. — Láthatta, a mai ügyelet nyolcvlan százaléka a -kézzel összefüggő baleset volt. Vá­gott seb, xoncsolás, szúrás, csonkolás. A statisztikák sze­rint az összes balesetek negy­ven százaléka a kézzél függ össze. A kézzel, -ami nemcsak rendkívül fontos érzékszerv, hanem nélkülözhetetlen-mun­kaeszköz is. Nehezíti a dol­got, hogy gyakran a legegy­szerűbb sérülés is súlyos kö­A feladat úgy szólt, készüljön riport a visszavarrt végtagokról. Mégpedig azért, mert e téma ma még a sebészet szenzációja, egy-egy esetet szakmai előadásokon, cikkekben vitatnak meg a szakemberek. Az érdeklődés jogos. A szakemberek számára is megdöbbentő élmény, igazi szenzáció, ha egy levágott hüvelykujj néhány hónap múlva teljesíti funkcióját, ha a kettévágott kar újra eggyé válik. — Ügyeletben hozták a beteget, vele a levágott hü­velykujjat. Ha gyorsan akartunk volna végezni, az egyszerűbb esetet választ­juk. Felhívtam a Noviczkit a lakásán, nem volt otthon, üzenetet hagytam, ha tízig hazaér, jöjjön be. Addig le­hetett ugyanis a visszavár- rással várni. Hazaért, be­jfitt, s emberünk azóta tel­jes értékű munkát végez. Húsz percig a járó gép fogságában — Nem ez a szenzáció — hárítja el -a megállapítást No­viczki Miklós, a nyíregyházi megyei kórház baleseti sebé­sze, aki arról nevezetes, hogy életét-a Ikézs-ebészetre -tette fel. Hogy ez esetben mennyi a „szokásos”? A bácsit nézve nem kevés. Tragédiák — diákon A visszavarrt hüvelykujj vetkezményakikel járhat, a kéz egész funkcióját veszé­lyezteti. így megesik, hogy láitszólag egyszerű balesetek­nek is amputáoió lesz a kö­vetkezménye. Sorsdöntő pillanatok — Sok a kéz balesete mi­att leszázalékolt ember is — térít vissza gondolataimból Novicak-i doktor hangja —, akik egyetlen pillanat miatt válnak rokkanttá, csökkent munkaképességűvé. — A pillanatokon valóban sók múlik — mondja dr. Mi­hályi József, -aki éppen mi­attunk nem tud a parányi or­vosi szobában öltözködni és hazamdulná. — Az egyik víz- és gázszerelő kisiparos an­nak -köszönheti a hüvelykuj- ját, hogy Noviczki doktor an­nak -idején es-te tízre hazaér­kezett. — Ügyeletben hozták a be­teget, vele a levágott hü­velykujjat. Ha gyorsan akar­tunk volna végezni, az egy­szerűbb esetet választjuk. Felhívtam a Noviczkit a-la­kásán, nem volt otthon. Üze­netet hagytam, ha tízig haza­ér, jöjjön be. Addig lehetett ugyanis -a viiisszavarrással vár­ni. Hazaért, bejött, s embe­rünk -azóta teljes értékű mun­kát végez. A munkára még jócskán várnia 'kell a 23 éves Márki Istvánnak, aki hónapok óta járja -a kórházat. A szimpa­tikus rohodi fiatalember már -annak is örülne, h-a kar ja csak annyira gyógyulna meg, hogy legalább kocsit vezetni -tudna. — Akikor talán újra dol­gozhatnék, ment azt egyálta­lán nem akarom, hogy leszá­zalékoljanak. Becsúszott két henger közé Mint mondja, azért vette ki szerződésbe a tsz 50-es MTZ-itrak-torái, ment nagyon kellett neki a pénz. — Építkeztünk, minden fil­lérre szükség volt. Főleg a tsz-nek, de másoknak is dol­goztam, hogy minél jobban keressék. Július 21-én, a bal­eset napján hajnali negyed négykor indultam bálázni a tsz földjére. Eleinte minden simán -ment, de úgy negyed hat felé szállni kezdett a -har­mat, a sza-lma nedves lett, felcsavarodatt a gépre. Tet­szik tudni, ,a bálázón van nyolc szíj, amit a rátapadt szalma elnyomott. Azt akar­tam helyreigazítani. Először alapjáratban próbálkoztam, nem sikerült, majd bekap­csoltam a gépet, ez sem se­gített. Akkor rákapcsoltam a kardánt, s -ahogy lassan járt -a bálázó, én egy spá-jszerrel próbáltam a szíjat a helyére nyomni. Az egyik elkapta a szerszámot, a kezem meg becsúszott a -két henger közé. A fiatalember majd húsz percig volt a járó gép fogsá­gában. Segítségért kiabált, miközben kezét égette, ron­csolta -a gép. Egy munkába -igyekvő asszony talál-t rá, -akinek Márki István elma­gyarázta, hogy kell kikap­csolni a [bálázót. Az -asszony segítségért rohant, s reggel 8-kor -már Noviczki doktor operálta a fiatalember súlyo­san sérült -karját. — A legjobban az bosszant, hogy előtte négy nappal vol­tam baleseti oktatáson, ahol megmondták, járó gépet szi­gorúan tilos javítani. Csak­hogy egyedül voltam, a gép­nek meg menni kellett. A jövő: kéz­sebészeti részleg Annyi bizonyos, hogy a végtagok visszavárrása csak -töredéke a kézsebészetnek — mondja dr. Nagy László, a kórház bal-eseti sebészetének osztályvezető főorvosa. — Azt tervezzük, hogy a következő évben húszágyas kézsebészeti részleget alakítunk ki, amely­hez a tárgyi feltételeket jó­részt megteremtettük. A sze­mélyi feltételek -részben már­is adottak, így nincs akadá­lya annak, hogy ha nem is optimális módon, de nál-u-nk is meghonosodjon a kézstíbé- szeti ellátás. Részleg tehát majd 1-esz, színvonalas kézsebészet azon­ban máris van a nyíregyházi kórházban, ahol esetenként országos érdeklődésre szá­mot -tartó dolgok is -történnek. Ha úgy tetszik szenzációk... Kovács Éva „Importált” feleség Lengyelországból Eszperantóhíd a házassághoz Ugye, mindannyian láttak már ikertestvéreket? Rend­szerint annyira hasonlítanak egymásra, mint két tojás. So­kak szerint talán csak az anyjuk tudja megkülönböz­tetni őket. Tegyük fel, lá­nyokról van szó, felcsepered­nek, udvarolnak nekik a fi­úk. Vajon sosincs gondban a fiatalember, ha egyszerre lát­ja őket?... Bizonyára így járt volna Zuberecz Miklós is, ha vala­mi csoda folytán a lengyel- országi Nowa Sóiban megje­lent volna pár évvel ezelőtt. Ehelyett azonban jó sorsa eszperantó nyelvtanulásra ösztönözte, s bizonyára nem hitte volna a fiatalember, hogy egyszer ez a nyelv hozza el számára az igazit. Bár kacskaringósan indult a do­log ... — Poznanban ismerked­tem meg egy szép lengyel kislánnyal, Dorotával, még 1964-ben. Közösen csak az eszperantót beszéltük, tehát így küldtük leveleinket egy­másnak. Két évvel később Pécsett rendeztek egy nem­zetközi ifjúsági eszperantista tábort, ahová Dorota is je­lezte érkezését. Elárulta, ma­gával hozza az ikertestvérét is... Hogy milyen eredménnyel végződött ez a találkozás, ezen már Dorota ikertestvére, Urszula mosolyog. Ki tudja, hányadszor hallja a nem mindennapi történetet. Pedig olyan hétköznapi az egész! — Urszula szerint. A két levele- - zőtárs elbeszélgetett, de hár­masban jártak moziba, szín­házba, táncolni. Mígnem egy szép napon Miklós meg­kérte Urszula kezét... Mielőtt bárki azt hinné, hogy Dorota megoirolt Ur- szulára, téved. Hamarosan ő is megtalálta a párját és egy napon állt az anyakönyvveze­tő elé a két lánytestvér a választottjával a szülőváros­ban, Nowa Sóiban. Dorota azóta zongoraművész és Zele­na Gorában telepedett le. Ur­szula követte férjét Magyar- országra és Nyíregyházán lett fogszakorvos. — A szabályos sors azért sok buktatót tartogatott ne­künk — magyarázza Urszula Franckowiak-Zuberecz. — Még az orvosegyetemre jár­tam, amikor összekötöttük a sorsunkat. Egy év múlva megszületett Dávid és egy ideig külön élt a család. Arra vártunk, hogy az egyetemet befejezzem és akkor végleg hazaköltözzünk a férjemhez. Látja, már így mondom, hogy haza, pedig nagyon érdekes és összetett az a kérdés. Ér­zelmileg — azt hiszem, ezt megbocsátják nekem —, a lengyelekhez kötődöm. De az otthonomat már itt teremtet­tük meg. A fiatal házasok gondjaival megküzdőitek Zubereczék is. Sokáig laktak egy falatnyi szo- ba-konyhás lakásban. Most egy ízlésesen berendezett, há­romszobás otthonban beszél­getünk a nyíregyházi Dohány utcán. Közben a férj aprósü­teménnyel kínál, kávét főz. Gondoltam, ez a vendégnek kijáró udvariasság, de Urszu­la megnyugtat, Miklós más­kor is ilyen házias. A két gyerekkel — Dávid már 12, Károly 6 éves — még kisebb korukhan is szakavatott apa­ként foglalkozott. A háztar­tás ezernyi dolgában éppoly járatos, mint a feleség. Erre nagy szükség volt, mert ele­inte Urszula sok időt fordí­tott a magyar nyelv tanulá­sára. Fogorvosi diplomáját pedig nem volt elég lefordít- tatni a hatóságokkal, meg kellett tanulnia a szakkifeje­zéseket, az itt használatos műszereket, anyagokat, de mindenekelőtt a betegekkel való foglalkozás tudományát — magyarul. Ma már szinte akcentus nélkül beszéli a nyelvünket. Bár a munkája igencsak megterheli, szabad idejében legszívesebben háziasszony- kodik. Imád főzni, a család egyik kedvence a palacsinta. Hétvége nem múlhat el házi sütemény nélkül. Nagyon készültek a karácsonyra, hisz a lengyeleknél a vilia, a ka­rácsony igen bensőséges ün­nep. A gyerekek ebben a légkörben nőttek fel. — Azért még mindig akad­nak gondjaim — meséli a fiatalasszony. — Soha nem találom el a helyes köszö­nést. Elképesztő, hogyha ta­lálkozunk egy ismerős csa­láddal, egyszerre kell mon­dani: kezét csókolom, jó na­pot kívánok, szervusztok. Ná­lunk nem számít sértésnek a jó napot! — köszönhet így a professzornak és a gyereknek bárki. Urszula körzeti üzemi fo­gászaton rendel, Miklós az ÉPÍTEK Vállalatnál személy­zeti és munkaügyi osztályve­zető és párttitkár. Több csa­láddal ápolnak barátságot, legtöbbjük egyike szintén „importált” házastárs. Tóth Kornélia KH ÚJÉVI MELLÉKLET 1987. december 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom