Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
— A szenzáció a hétköznapokban v,an. Abban, hogy egy sérült kezei; újra meggyógyítunk, hogy visszaadjuk a beteg munkaképességét, életkedvét, hogy sikeresen legyőzzük a naponta elénk tornyosuló i akadályokat. Alacsony, szakállas, gyors járású ember. Azit hiszem, a sebészeit nem is való másnak. Itt pillanatok -alatt dönteni kell, ritkán marad idő hosz- szas töprengésre. Megugrott a disznó A kórház felvételi folyosójáéi szinte pillanatomként változik a kép. A várakozók mintha Noviczfci doktor által mondottakat szeretnék alátámasztani. Legtöbbjük bebugyolált kézzel, felkötött karral üldögél. Beszélgetőtársaim elsőnek egy idős bácsi kezét kötözi áit, akinek pár napja munka közben bal kezét ódáik apta, kisujját majdcsak teljesen ke'ttiétépte a gép. Amíg ujjara fehér pólya, a kórház szakemberei által kidolgozott speciális sín kerül, -az is kiderül: másodszor történt vele ugyanez -az eset. — Harmadszor mór nem fog — mondja —, arra már nincs időm. Nyolcvanhárom éves vagyok. Az ambulancián egy percre sem áll meg a munka. Tizenéves szőke hajú fi-aitalem- ber érkezik, arca riadt, kezén hatalmas fehér pólyia. Fafaragás közben megcsúszott kéziében az éles szerszám, s kezének négy ujját is megcsonkította. Szinte remeg a félelemtől, néhány kiedves szó, mosoly (azonban megnyugtatja. Áiiöfltöztetik, a szükséges vizsgálatok után következik majd a műtét. Ha minden igaz, estére mór hazamehet, s a megbeszélt időben ellenőrzésre, kötözésre kell visz- szajönnie. Még be sem zárul mögötte az -ajtó, idős ember érkezik. A vasárnapi disznóvágás emlékezetes marad számára. Min-t kiderül, megugrott a disznó, magával rántotta az idős embert, -aki a hentes kezében tartott késbe esett. Sebe máris erősen gennyed, mielőbbi beavatkozást -igényel. — Nem ittam sokat, csak amit ilyenkor szokás — hárítja el az orvos kérdését. Noviczki doktor közben vizsgáit, kérdez, gépel és magyaráz. Az újságírónak meg csak -annyit mond: most legalább képet kap arról, amiről beszéltem. Nem annyira a visszav-arrt ujj — ez a szenzáció. Hosszabb fejtegetésre persze továbbra sincs idő. Fiatal lány érkezik, -akinek hüvelykujját roncsolta szét a gép. A -kötés levételekor fájdalmas árcot vág, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni. Noviczki doktor -is szomorú: — Pont a hüvelykujj, aminek a legfontosabb funkciója van — jegyzi meg félhangosan. A helyzet itt is ugyanaz. Átöltözés, vizsgálat, műtétre várakozás. Közben tiel-efon az altatóorvosnak, miért egy -kisgyerek is várakozik a folyosón. Az ő törését altatásban kell helyére rögzíteni. Egyelőmé békésen játszadozik a mama ölében, nemigen sejti minek néz elébe. Mint ahogy az a töpörödött idős néni sem, aki -már -a hordágyon fekve egyelőre csendben nézelődik. Combnyaktöréssel szállították ide. ami sajnos az idős emberek esetében gyakran előforduló baleset. Az előkészületek során még csendben beszélget, majd fájdalmas jajgatásba kezd. Örák múlva jut időnk arra, hogy pór percre az orvosi szobába mehessünk. Beszélgetőtársam mint féltett kincséket, sorna veszi -a diákat. Rajtuk különféle esetiek. Letépett ujjak, kettévágott karok, műtét előtt, gyógyulás közben, majd gyógyult állapotban. — Számítógépes nyilvántartás a távlati tervünk, aminek önszorgalomból már meg is teremtettük az alapjait. Ennék köszönhetően nem kell keresgélni, pillanatok -alatt előkerül a beszélgetéshez szükséges szemléltető -anyag. — Ezek valóban nagyon érdekes esetek — mond-j-a Noviczki —, de újra csak azt mondom, nem ez a szenzáció. — Láthatta, a mai ügyelet nyolcvlan százaléka a -kézzel összefüggő baleset volt. Vágott seb, xoncsolás, szúrás, csonkolás. A statisztikák szerint az összes balesetek negyven százaléka a kézzél függ össze. A kézzel, -ami nemcsak rendkívül fontos érzékszerv, hanem nélkülözhetetlen-munkaeszköz is. Nehezíti a dolgot, hogy gyakran a legegyszerűbb sérülés is súlyos köA feladat úgy szólt, készüljön riport a visszavarrt végtagokról. Mégpedig azért, mert e téma ma még a sebészet szenzációja, egy-egy esetet szakmai előadásokon, cikkekben vitatnak meg a szakemberek. Az érdeklődés jogos. A szakemberek számára is megdöbbentő élmény, igazi szenzáció, ha egy levágott hüvelykujj néhány hónap múlva teljesíti funkcióját, ha a kettévágott kar újra eggyé válik. — Ügyeletben hozták a beteget, vele a levágott hüvelykujjat. Ha gyorsan akartunk volna végezni, az egyszerűbb esetet választjuk. Felhívtam a Noviczkit a lakásán, nem volt otthon, üzenetet hagytam, ha tízig hazaér, jöjjön be. Addig lehetett ugyanis a visszavár- rással várni. Hazaért, bejfitt, s emberünk azóta teljes értékű munkát végez. Húsz percig a járó gép fogságában — Nem ez a szenzáció — hárítja el -a megállapítást Noviczki Miklós, a nyíregyházi megyei kórház baleseti sebésze, aki arról nevezetes, hogy életét-a Ikézs-ebészetre -tette fel. Hogy ez esetben mennyi a „szokásos”? A bácsit nézve nem kevés. Tragédiák — diákon A visszavarrt hüvelykujj vetkezményakikel járhat, a kéz egész funkcióját veszélyezteti. így megesik, hogy láitszólag egyszerű baleseteknek is amputáoió lesz a következménye. Sorsdöntő pillanatok — Sok a kéz balesete miatt leszázalékolt ember is — térít vissza gondolataimból Novicak-i doktor hangja —, akik egyetlen pillanat miatt válnak rokkanttá, csökkent munkaképességűvé. — A pillanatokon valóban sók múlik — mondja dr. Mihályi József, -aki éppen miattunk nem tud a parányi orvosi szobában öltözködni és hazamdulná. — Az egyik víz- és gázszerelő kisiparos annak -köszönheti a hüvelykuj- ját, hogy Noviczki doktor annak -idején es-te tízre hazaérkezett. — Ügyeletben hozták a beteget, vele a levágott hüvelykujjat. Ha gyorsan akartunk volna végezni, az egyszerűbb esetet választjuk. Felhívtam a Noviczkit a-lakásán, nem volt otthon. Üzenetet hagytam, ha tízig hazaér, jöjjön be. Addig lehetett ugyanis -a viiisszavarrással várni. Hazaért, bejött, s emberünk -azóta teljes értékű munkát végez. A munkára még jócskán várnia 'kell a 23 éves Márki Istvánnak, aki hónapok óta járja -a kórházat. A szimpatikus rohodi fiatalember már -annak is örülne, h-a kar ja csak annyira gyógyulna meg, hogy legalább kocsit vezetni -tudna. — Akikor talán újra dolgozhatnék, ment azt egyáltalán nem akarom, hogy leszázalékoljanak. Becsúszott két henger közé Mint mondja, azért vette ki szerződésbe a tsz 50-es MTZ-itrak-torái, ment nagyon kellett neki a pénz. — Építkeztünk, minden fillérre szükség volt. Főleg a tsz-nek, de másoknak is dolgoztam, hogy minél jobban keressék. Július 21-én, a baleset napján hajnali negyed négykor indultam bálázni a tsz földjére. Eleinte minden simán -ment, de úgy negyed hat felé szállni kezdett a -harmat, a sza-lma nedves lett, felcsavarodatt a gépre. Tetszik tudni, ,a bálázón van nyolc szíj, amit a rátapadt szalma elnyomott. Azt akartam helyreigazítani. Először alapjáratban próbálkoztam, nem sikerült, majd bekapcsoltam a gépet, ez sem segített. Akkor rákapcsoltam a kardánt, s -ahogy lassan járt -a bálázó, én egy spá-jszerrel próbáltam a szíjat a helyére nyomni. Az egyik elkapta a szerszámot, a kezem meg becsúszott a -két henger közé. A fiatalember majd húsz percig volt a járó gép fogságában. Segítségért kiabált, miközben kezét égette, roncsolta -a gép. Egy munkába -igyekvő asszony talál-t rá, -akinek Márki István elmagyarázta, hogy kell kikapcsolni a [bálázót. Az -asszony segítségért rohant, s reggel 8-kor -már Noviczki doktor operálta a fiatalember súlyosan sérült -karját. — A legjobban az bosszant, hogy előtte négy nappal voltam baleseti oktatáson, ahol megmondták, járó gépet szigorúan tilos javítani. Csakhogy egyedül voltam, a gépnek meg menni kellett. A jövő: kézsebészeti részleg Annyi bizonyos, hogy a végtagok visszavárrása csak -töredéke a kézsebészetnek — mondja dr. Nagy László, a kórház bal-eseti sebészetének osztályvezető főorvosa. — Azt tervezzük, hogy a következő évben húszágyas kézsebészeti részleget alakítunk ki, amelyhez a tárgyi feltételeket jórészt megteremtettük. A személyi feltételek -részben máris adottak, így nincs akadálya annak, hogy ha nem is optimális módon, de nál-u-nk is meghonosodjon a kézstíbé- szeti ellátás. Részleg tehát majd 1-esz, színvonalas kézsebészet azonban máris van a nyíregyházi kórházban, ahol esetenként országos érdeklődésre számot -tartó dolgok is -történnek. Ha úgy tetszik szenzációk... Kovács Éva „Importált” feleség Lengyelországból Eszperantóhíd a házassághoz Ugye, mindannyian láttak már ikertestvéreket? Rendszerint annyira hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Sokak szerint talán csak az anyjuk tudja megkülönböztetni őket. Tegyük fel, lányokról van szó, felcseperednek, udvarolnak nekik a fiúk. Vajon sosincs gondban a fiatalember, ha egyszerre látja őket?... Bizonyára így járt volna Zuberecz Miklós is, ha valami csoda folytán a lengyel- országi Nowa Sóiban megjelent volna pár évvel ezelőtt. Ehelyett azonban jó sorsa eszperantó nyelvtanulásra ösztönözte, s bizonyára nem hitte volna a fiatalember, hogy egyszer ez a nyelv hozza el számára az igazit. Bár kacskaringósan indult a dolog ... — Poznanban ismerkedtem meg egy szép lengyel kislánnyal, Dorotával, még 1964-ben. Közösen csak az eszperantót beszéltük, tehát így küldtük leveleinket egymásnak. Két évvel később Pécsett rendeztek egy nemzetközi ifjúsági eszperantista tábort, ahová Dorota is jelezte érkezését. Elárulta, magával hozza az ikertestvérét is... Hogy milyen eredménnyel végződött ez a találkozás, ezen már Dorota ikertestvére, Urszula mosolyog. Ki tudja, hányadszor hallja a nem mindennapi történetet. Pedig olyan hétköznapi az egész! — Urszula szerint. A két levele- - zőtárs elbeszélgetett, de hármasban jártak moziba, színházba, táncolni. Mígnem egy szép napon Miklós megkérte Urszula kezét... Mielőtt bárki azt hinné, hogy Dorota megoirolt Ur- szulára, téved. Hamarosan ő is megtalálta a párját és egy napon állt az anyakönyvvezető elé a két lánytestvér a választottjával a szülővárosban, Nowa Sóiban. Dorota azóta zongoraművész és Zelena Gorában telepedett le. Urszula követte férjét Magyar- országra és Nyíregyházán lett fogszakorvos. — A szabályos sors azért sok buktatót tartogatott nekünk — magyarázza Urszula Franckowiak-Zuberecz. — Még az orvosegyetemre jártam, amikor összekötöttük a sorsunkat. Egy év múlva megszületett Dávid és egy ideig külön élt a család. Arra vártunk, hogy az egyetemet befejezzem és akkor végleg hazaköltözzünk a férjemhez. Látja, már így mondom, hogy haza, pedig nagyon érdekes és összetett az a kérdés. Érzelmileg — azt hiszem, ezt megbocsátják nekem —, a lengyelekhez kötődöm. De az otthonomat már itt teremtettük meg. A fiatal házasok gondjaival megküzdőitek Zubereczék is. Sokáig laktak egy falatnyi szo- ba-konyhás lakásban. Most egy ízlésesen berendezett, háromszobás otthonban beszélgetünk a nyíregyházi Dohány utcán. Közben a férj aprósüteménnyel kínál, kávét főz. Gondoltam, ez a vendégnek kijáró udvariasság, de Urszula megnyugtat, Miklós máskor is ilyen házias. A két gyerekkel — Dávid már 12, Károly 6 éves — még kisebb korukhan is szakavatott apaként foglalkozott. A háztartás ezernyi dolgában éppoly járatos, mint a feleség. Erre nagy szükség volt, mert eleinte Urszula sok időt fordított a magyar nyelv tanulására. Fogorvosi diplomáját pedig nem volt elég lefordít- tatni a hatóságokkal, meg kellett tanulnia a szakkifejezéseket, az itt használatos műszereket, anyagokat, de mindenekelőtt a betegekkel való foglalkozás tudományát — magyarul. Ma már szinte akcentus nélkül beszéli a nyelvünket. Bár a munkája igencsak megterheli, szabad idejében legszívesebben háziasszony- kodik. Imád főzni, a család egyik kedvence a palacsinta. Hétvége nem múlhat el házi sütemény nélkül. Nagyon készültek a karácsonyra, hisz a lengyeleknél a vilia, a karácsony igen bensőséges ünnep. A gyerekek ebben a légkörben nőttek fel. — Azért még mindig akadnak gondjaim — meséli a fiatalasszony. — Soha nem találom el a helyes köszönést. Elképesztő, hogyha találkozunk egy ismerős családdal, egyszerre kell mondani: kezét csókolom, jó napot kívánok, szervusztok. Nálunk nem számít sértésnek a jó napot! — köszönhet így a professzornak és a gyereknek bárki. Urszula körzeti üzemi fogászaton rendel, Miklós az ÉPÍTEK Vállalatnál személyzeti és munkaügyi osztályvezető és párttitkár. Több családdal ápolnak barátságot, legtöbbjük egyike szintén „importált” házastárs. Tóth Kornélia KH ÚJÉVI MELLÉKLET 1987. december 31.
