Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

1987. december 31. O Arcképek közelről unites®!*!! Eltelt egy év. Megvonjuk mérlegét. Akikkel most beszélgetek, azoktól csak egy dolgot kérek: mondják el mi tör­tént. Munkahelyükön, családjuk köré­ben minek örültek, mi bosszantotta őket? Garai Mihályné kissé bi­zonytalan abban, hogy mi­vel is kezdje. 1968-tól dol­gozik a nyíregyházi Ságvá- ri Termelőszövetkezetben, ismerik szorgalmáról. De hát mit mondjon egyetlen esz­tendőről ? Számítógéppel könnyebb — Az anyagkönyvelésen dolgozom. Ott volt válto­zás. Bevezettük a számító- gépes adatrögzítést. — Ez lényeges? — Nagyon. Nekünk anyag- könyvelőknek szinte megvál­tás volt. Nem tudom pon­tosan, de legalább ötezer féle anyagot, alkatrészt tar­tunk nyilván. Rengeteg mun­kával járt az érkező és ki­menő anyagok naprakész, pontos könyvelése. Most könnyebb. — Tévedés? — Szinte kizárt. Ha pon­tos adatokkal dolgozunk, nem lehet tévedni, őszintén mondom, nagyon megszeret­tem a számítógépes adat­rögzítést. Igaz, meg kellett tanulni, nem volt könnyű az átállás, de kárpótlás, hogy most már gyorsan, naprakészen dolgozunk. — Más nem történt, ami örömére szolgált? Az asszony elgondolkodik. Látszik, felidézi emlékeze­tében mindazokat az ese­ményeket, történéseket, amik megestek, előfordultak. Az­tán megrázza a fejét. — Nem tudok mondani semmi lényegeset. Dolgoz­tunk. A munkatársaimmal jó a kapcsolatom, munka­körömmel elégedett vagyok, mit mondjak? — Fizetésemelést kapott? — Azt igen. 250 forintot, örültem neki, bár megmon­dom őszintén, 250 forint a mai világban nem sok. Témát váltunk. A Garai családban mindenki dolgo­zik. Már a fiú is nagy, autószerelő a tsz-ben, a férjnek másutt van munka­helye. Ami közös munka­végzésre összehozza őket, az a háztáji termelés. — Idén dohányt és ubor­kát termeltünk. Dohányt 800 ölön ültettünk, az uborka 500 négyszögöl volt. Sok bajunk volt az idén a ház­tájival, nem kedvezett az időjárás. Mindenki tudja, mekkora volt az aszály. — Ért a dohányhoz? A jó dohánytermesztéshez kell egy kis szakértelem. — Megtanultam a dohány- termesztést még a szülői háznál. Felsősimán szület­tem, a szüleim most is ott élnek. Egyébként nem ne­hezebb a dohányos munka sem, mint más. Az uborka­termesztés legalább olyan nehéz, mint a dohányter­mesztés. Csinálni kell. Az uborkát is, ha érik, napon­ta szedni, leadni nagyon fárasztó. — Megérte? Mennyi volt a bevétel, ha nem titok? — Miért is lenne titok. Az uborkából 30 ezer fo­rintot kaptunk. Ha jó az időjárás, több is lehetett volna. A dohányt még nem adtuk le mindet, nincs vég­leges adat, de 30—35 ezer forintra számítunk. — Mire kell a pénz? Gon­dolom a mellékes a család­ban nem kenyérkérdés, hi­szen nem lehet kevés a család főfoglalkozású jöve­delme sem. — OTP-lakást vettünk a fiúnak. Nem az idei kere­setből, éveken át kellett rá gyűjteni. A lakás már meg­van, a következő időben be kell majd rendezni. Hát ezért, ilyen célokért dolgo­zunk. Sátorozás Moszkviccsal Az autószerelő és társai, vannak vagy tízen, most víz- előmelegítőket szerelnek te­herautókba, nyergesvonta- tókba. Fagypont alatt jó do­log ez. biztonságosabb, köny- nyebb a motorok indítása. Á harmincnégy éves Telek Kálmán munkáját azért hagyta félbe, hogy velem beszélgessen. Nem bőbeszé­dű. Az első tíz percben alig van mit feljegyezni. Csupa tőmondat vagy egyszavas vá­— Itt kezdtem ... 1971­ben ... Igen, nős vagyok, van két gyermekem. Fiúk ... — Mi történt 1987-ben? — Velem? Nem sok min­den. A műhelyben munka mindig volt, alkatrész is. Ha meg nem volt alkatrész, arról a tsz nem tehetett. — Fizetésemelés? — Mi teljesítményes óra­bérben dolgozunk. Az óra­bérem 26 forint 50 fillér, erre jön rá a teljesítmény. — Mennyi? — Általában 10 százalék. Nehéz ám 110 százalékot teljesíteni. — Fegyelmi, összezördülés a kollégákkal, ilyesmi nem volt? — Nem. Fegyelmire nem szolgáltam rá, a műhely­ben a kollégákkal viszont jól együtt vagyunk. Vannak tőlem idősebbek, fiatalab­bak is, de nincs vita, vi­szálykodás közöttünk. Ellen­ben van itt valami, amit nem értek. Előbb már kér­dezte a háztájit. Nos én a háztáji egy részében kuko­ricát termeltem. Kukoricá­ból 31 mázsa volt a termés, de miután leszárították, 24 mázsa lett . belőle. Hát le­hetséges, hogy ennyi víz le­gyen a tengeriben? Elmagyarázom hogy lehet­séges. Van olyan ellentmon­dása a természetnek, hogy miközben aszályos volt a nyár, a kukorica későn érett, magas víztartalommal kel­lett betakarítani. Látom, Te­lek Kálmánt az érveim nem­igen győzték meg, de kü­lönben is a háztájival most nincs kibékülve. Az uborka is keveset termett. Renge­teget dolgozott benne a csa­lád, és nem hozott többet a konyhára, csak 16 ezer forintot. — Jobb mint a semmi. Mire költik? — Bútorra kell a gyere­keknek a kisszobába. Nő­nek a fiúk, nagyobbik már első osztályos. Szóval kell már nekik egy komolyabb bútor. — A nyár tehát uborká- zással telt el. Nyaralni sem voltak? — De voltunk üdülni. El­mentünk egy hétre Cseh­szlovákiába, Siravár környé­kére. Az nagyon jól sike­rült. Meleg időnk volt, sá­torban laktunk, igazán jól érezték magukat a gyere­kek. — Mivel mentek? — Van egy ötéves Moszk­vicsom. Jó kocsi, hogy jó legyen, arra én vigyázok. — Történt-e még valami 1987-ben? — Nemigen, /fe az igaz­ság, sokat kellett dolgozni, maszekolni. Ha jól össze­számolom, akkor idén alig volt szabad szombatom, va­sárnapom. — Maszekolt!(?) — Nem pontosan úgy ér­tettem. Géemkában dolgo­zunk. Vagyunk hárman, akik hétvégére itt a tsz-ben mun­kát vállalnak. A műhely használatáért, szerszámko­pásért, energiáért fizetünk. Megérte-e? Hát összejött az a havi kétezer forint, vagy mikor mennyi. Jól jött ez, kellett ez a családi költ­ségvetéshez. — Mit vár 1988-tól? — Jobb gazdasági évet. Az idei év, ahogy tudom, a termelőszövetkezetnek nem volt, valami jó. Sok kárt okozott az időjárás. Szóval én azt szeretném, legyen jobb éve a tsz-nek, és ak­kor nekünk sem lesz rossz. Azt is szeretném, hogy az életszínvonalunk ne csökken­jen már tovább. Több mun­kát, legalábbis magamnak nem kívánok, én azt hi­szem, eleget dolgoztam. AI maiikor Akadnak az életben olyan dolgok, amelyre az ember amíg él, emlékezni fog. Már jócskán benne voltunk a be­szélgetésben, amikor Bartos József megemlítette, hogy idén ősszel együtt volt a rokonság. Még Ózdról is el­jöttek. De a történetet mond­ja el maga a nyíregyházi Ságvári Tsz készletgazdál­kodási csoportvezetője. — A termelőszövetkezet idén lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezeti tag, aki akarja, gyümölcsösben ve­gye ki a háztájiját. Éltem ezzel a lehetőséggel. A fel­sősimái kertben nekem is volt 120 almafám. Azt nem sorolom el, hogy mennyi munka volt vele, viszont jó volt a termés, és nekem, illetve a családnak kellett volna leszedni, csomagolni. Gondoltam egyet, meghív­tam a rokonságot. Hihetet­len, de eljöttek. Voltunk vagy harmincán. Három na­pig tartott a munka, dol­gozott mindenki becsülettel, ettünk és innivaló is akadt, egyszóval egy nagyon jó ro­koni találkozó sikeredett. Annyira tetszett a rokonok­nak az almaszüret, hogy meg­ígérték, jövőre is jönnek. Mi volt a napszám? Mert rokoni kapcsolat ide vagy oda, gondolom a munkáért fizetni kellett. — Fizettem is. Mindenki hazavihette magának a té­lire való almát. — És mi maradt a gazdá­nak? — Vagy százezer forint. Részemről az alma igazán jól sikerült. A mindennapi munkáról, a munkával együtt járó kö­telességekről, gondokról, ba­jokról ezúttal is keveset be­széltünk. Bartos József is csak azt tudta mondani: — Dolgoztunk. Események nélkül, és ez nálunk azt je­lenti, hogy megfelelően. Hozzám a raktárak, a trak­torosok és a gondnokság tartozik. Minden rendben volt, a készleteknél nem volt hiány, tehát nem volt ese­mény. — Személyével kapcsolat­ban sem? Jutalom, kitünte­tés, fegyelmi. Semmi nem adódott? — De, kitüntetést azt kap­tam. Kiváló dolgozó lettem. Első ilyen az életemben, és ennek nagyon örültem. Ez év áprilisában — most hogy szóba került —, két olyan dolognak is örültem, ami nekem sokat jelent. Meg­született a harmadik gyer­mek. Egy egészséges, na­gyon szép kislány. — Három gyermek. Ez manapság már egy nagy csa­lád. — Igen, annak számít, csakhogy esetemben nincs együtt a három gyerek. El­váltam. A kislány már az új házasságomban született. — Nem kellemetlen erről beszélni? — Megtörtént. Sajnos, volt egy nehéz és kellemetlen időszak az életemben, de már vége. Már túl vagyunk a nehezén. Kezdünk egye­nesbe jönni. Már van la­kás, igaz kicsi, másfél szo­bás. Kicsiben megvan min­den, ami boldogít. Még a kocsim is kicsi, Trabant. — Mi lesz jövőre? Mit vár az úf évtől? — Meglepem magam még egy gyermekkel. — Ezt komolyan mondja? — Ez már tény. Lesz még egy baba. Fiú vagy lány, nem számít, egészséges le­gyen. Ezzel a feleségem is egyetért, nagyon szeretjük a gyermekeket. Más vonatko­zásban, a munkahelyemen, az életben azt szeretném, ha rendeződnének dolgaink. A gazdaságban bekövetkezett változásoktól sokat remélek. Én hiszem, hogy a hatéko­nyabb munkával, a nagyobb szigorúsággal sok minden elérhető. □ Három vallomás egy év­ről. Nem teljes a kép, nem is lehet az, hiszen az em­berrel, emberekkel egy év alatt sok minden történik. Viszont ami megmarad az emlékezetben, az a lényeges, és az sem semmi. Egy la­kás a fiúnak, egy nyaralás a családdal, egy kitüntetés és egy gyermek születése — nagy dolgok ezek. Ilyesmik által hagy nyomot a rohanó idő, és ezért nem bánjuk, hogy ismét' eltelt egy év. Seres Ernő KÉRDEZTÉK — KÉRDEZZEN! Hogyan adózik az adóellenőr? Az emberek feje tele van kérdésekkel. Ám válaszra sokszor hiába várnak. Most néhányuknak megadatik a lehetőség, közreműködésünkkel kérdezhetnek bárkit és bármit, ami csak a legjobban érdekli őket. Egyetlen ki­kötésünk azért volt: mielőtt kérdeznek, válaszoljanak az előttük szóló kérdéseire. Az új adótörvény bevezetésével hogyan látják saját lehe­tőségeiket az érintettek, köztük Lajsz Ferenc nyíregyházi autószerelő kisiparos? — Az persze biztos, hogy a korábbiakhoz képest job­ban megcsapolják majd a pénztárcánkat, de hát ez nem ért váratlanul minket. Az elvonás mértéke az igazán bizonytalan. Sajnos, rémhírek tömege kering, sok kis­iparos — talán ezek hatására is —, már erősen gon­dolkodik, hogy visszaadja az ipart, s elmegy valame­lyik állami vállalathoz. Mondván, ott jóval kevesebbet adózik, s a nyolc óra ledolgozása után nyugodtan ma- szekolhat majd. Akik kitartanak, pontosan ettől félnek: megnő majd a kontárok száma, hiszen az ott megke­resett forintokat el lehet titkolni, nem kell utána adót fizetni. ■ Kérdésemért pedig remélem nem állnak majd bosz- szút rajtam az adóellenőrök. Mert arra lennék kí­váncsi, hogyan adóznak majd ők jövőre? Lajsz Ferenc kérdésével Bereczki Károlyhoz, a megyei adófelügyelőség vezetőjéhez kopogtattunk. — A kérdés egyébként nem ért váratlanul bennünket, hiszen tudjuk, hogy az adóellenőrök tevékenysége ma­napság mindenütt beszédtéma. Mi már arról is hallot­tunk mondákat, hogy az ellenőreink adójával szőrmen­tén bánhatunk majd. Szó sincs erről, ugyanazon köte­lezettségek vonatkoznak rájuk is, mint. mindenkire. I A kérdezés jogával élve: a nyíregyházi városi ta­nács illetékeseitől várom a választ, Nyíregyháza és Oros összeépítésének üteme miért nem halad gyor­sabban? Kovács István, a városi tanács műszaki osztályának vezetője a következőképpen foglalta össze a tanács állás­pontját : — Nagyon tömören fogalmazva, mert hiányosak az infrastruktúra megteremtésének feltételei. Azt hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy mennyibe kerülnek manapság az utak, a közművek, nem beszélve az inf­rastruktúra további elemeiről. Rengeteg pénz kellene hozzá, s köztudomású, az eklézsia nem valami gazdag. — Most egyébként a város belterületén található tar­talékterületek feltárásán dolgozunk, hiszen legalább itt a közművek többsége már kiépített. Ez azonban koránt­sem jelenti azt, hogy lemondtunk volna az Oros és Nyír­egyháza közötti területek kihasználásáról. Tíz—tizenöt éven belül kerülhet sor itt telkek kialakítására. I Ha már az építkezésekről van szó, az OTP szakembereit kérdezem: várbató-e az építési kölcsö­nök során az adminisztráció csökkentése? Kovács István kérdésére Soltész László, az OTP La­kásépítési és Értékesítési Osztályának vezetője válaszolt: — Nemcsak a lakosság érdeke az ügyintézés egysze­rűsítése, hanem a miéhk is. Külön bizottság foglalkozik többek között azzal, hogyan lehet az adminisztrációt csökkenteni, az átfutási időt meggyorsítani. A bizott­ság folyamatosan dolgozik, voltak már kezdeményezé­sek, melyek meg is valósultak. Ilyen például az, hogy a hitelek folyósításakor nagyobb összeget adunk ki egy­szerre, nem aprózzuk el több részre, s ezzel is segít­jük az építés folyamatosságát. Kívülállóktól is fogadunk el ötleteket, javaslatokat, melyek az ügyintézés ésszerűbbé tételét segítik. Remél­hetőleg jövőre is lesznek változtatások. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az utóbbi hónapokban az átlagos napi forgalomnak a háromszorosát kellett lebo­nyolítania munkatársainknak, s emiatt elhúzódott az ügy­intézési idő. Mivel jövőre a lakásfelújítás, helyreállítás feltételei kedvezőtlenebbek lesznek (50 ezer forinttal ke­vesebbet adunk), mindenki még az idén akarta felven­ni a kölcsönt, amit természetesei! meg is kaptak. Jó hír viszont az új családi házat építőknek az, hogy ne­kik 60 ezer forinttal több hitelt adunk, s a szociál­politikai kedvezmények is magasabbak lesznek. I Most van a disznótorok ideje. Gyakran elhangzik a mondás, hogy „jövőre nagyobb disznót vágjunk”. Felvetődött bennem az a kérdés, vajon az elkövet­kező évben milyen lesz a húsellátás? A mindenkit érdeklő és érintő kérdéssel Jónis Csabát. az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat áruforgalmi főosz­tályvezetőjét kerestük meg: — Megítélésem szerint a húsellátás színvonala nem lesz rosszabb a ’88-as esztendőben, sőt ki merem jelen­teni, hogy jobb is lesz talán. Jelzi ezt például az is, hogy előre csomagolva darabolt húsárukat hozunk majd forgalomba. Az igényeknek megfelelően bővítjük az ol­csóbb áruk választékát. A korszerű táplálkozás megva­lósítását segítjük a kímélő ételek és a szójával dúsított termékek fejlesztésével. I Tudjuk, hogy a jövő évre vonatkozó szigorú sza­bályzórendszer nagymértékben meghatározza a vál­lalatok további működését. Azt szeretném megkér­dezni, hogy a munkaviszony megszüntetése mennyi szabolcsi ingázót érint, akik a megyén kívül dol­goznak, s elhelyezésükre milyen lehetőségek lesz­nek? A kérdésre Kakukk László, a megyei tanács munka­erő-gazdálkodási csoport vezetője válaszolt: — A kérdés nagyon fontos társadalmi-gazdasági prob­lémát érint, melyre — már most' meg kell mondanom —, nem tudok majd teljesen kielégítő választ adni. Azon­ban a téma komolysága megköveteli, hogy egy rövid tá­jékoztatást adjak a jövő évi helyzet alakulásáról. A szomszédos megyékbe (Hajdú-Bihar, Borsod) naponta becs­lések szerint 7000 ember jár át dolgozni, míg a távol­sági ingázók száma, akik az ország valamennyi részén megtalálhatók, • eléri a 25 000 főt. Azt most még nem tud­hatjuk, hogy a vállalatok mennyi munkást engednek majd el, ez tulajdonképpen a szabályozók bevezetése után negyedévvel fog kirajzolódni, s akkor kapunk tisz­ta képet. A végrehajtó bizottság felmérést tervez a hely­zet megismerésére. Természetesen közben az elmaradott körzetek megsegítésére körülbelül 3000 új munkalehetősé­get létesítünk a foglalkoztatottság érdekében. Balogh Géza — M. Magyar László HH ÚJÉVI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom