Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
Néhány napja, hogy véget ért az Országgyűlés téli ülésszaka, amelynek fő témája a jövő évi költségvetés volt. Azt mindenki láthatta, hallhatta, olvashatta, hogy nehéz évünk lesz, vajon milyennek látják azok a képviselők, akik igent mondtak rá? Együttes fellépéssel Bíró Miklós, a MOM igazgatója, a 11-es választókerület képviselője: — A kormány — ígéretéhez híven — jobban előkészítette most a képviselőket, hogy alaposabban tudják a tervezetet elemezni. Hallhattuk, hogy már 1987-ben is kedvező változások jelei tapasztalhatók, például abban is, hogy növekedett a konvertibilis export és az akkor is kedvező tendenciának tekinthető, ha az import is növekedett, tehát a külső egyensúly nem javult olyan mértékben, mint ahogy javulhatott volna. A másik kedvező jelenség az volt, hogy sikerült leszorítaná a költségvetés deficitjét. — Ezek a változások érezhetők az 1988-ra beterjesztett törvényjavaslatból. Egyértelmű, hogy nem lesz a jövő év sétagalopp, de hát ezt eddig is tudtuk, s hogy az elkövetkező három — illetve reméljük, háromnál nem sokkal több — év elég lesz a stabilizációra. — Amikor készültünk az Országgyűlésre, tájékoztatást kaptunk a megye költségvetéséről is. Abból azt tudhattuk meg, hogy az ország más területeihez hasonlóan több lesz itt is a gond, de azért kedvező változások szemtanúi is lehetünk. Szűkebb pátriámról szólván: például Mátészalkán elkezdődik a vasútállomás és a crossbar-központ építése, sajnos azonban — mivel a tanácsok ehhez sok pénzt adnak — csökken a lakásépítésre költhető összeg. A másik, amit én az 1988-as költségvetésből láttam, hogy a kormány a korábban elhatározott, a hátrányos helyzetű térségek segítségére szánt 800 milliót nem vette vissza, s reméljük, hogy ebből a megye megkapja a maga részét. Nagyon kemény iaz 1988-as költségvetés, de ha el akarjuk érni, amit szeretnénk, nagyon keményén is kell dolgozni érte. — A gyárról is mondanék egy pár szót, hiszen az országos ügyekbe beleszólni csak akkor van alapja, ha az ember a munkahelyén is tudja teljesíteni feladatát. Bár ütemesen dolgoztunk egész évben, mégis volt egy kis hajrá, mert minél több konvertibilis exportot szeretnénk teljesíteni és a belföldi ellátást sem hanyagolhatjuk el. Milyen lesz a jövő év? Sok megrendelésünk van, s 5—6—7 százalékos termelésnövekedésire számítunk. Nálunk az a lényeg, hogy munka legyen. — Elfogadtuk az 1988-as terveket a képviselőcsoporttal is, amely természetesen kapcsolódik a kormány programjához. Ebben nagyon jelentős lesz az ipar beszámolója, amely mindenkit érint, hiszen a térség iparosítása a foglalkoztatás szempontjából is nagyon lényeges. Ezért kell még jobb együttműködést kialakítani megyén belül is a képviselők között. Mert az együttes fellépés segíthet hozzá bennünket, hogy a pénzeket ama használják fel, amit térségünk érdekei megkívánnak. Támogatni a termelést Dr. Técsy László, a nyírtassa Dózsa Tsz elnöke a 19-es választókerület képviselője: — Most, sajnos, tudomásul kell venni, hogy néhány évig néhány ágazat feladataira — például a kultúrára — kevesebb jut. Az egészségügyre áldozni kell, mert csak fizikailag, szellemileg jó kondícióban lévő egészséges emberek dolgozhatnak azért a gazdaságpolitikáért, illetve azért a tervért, amit elfogadtunk. Ezt azért mondom, mert szerintem az egészségügyet mindenképpen előnyben kell részesíteni. — Természetesen igaza volt annak a képviselőnek is, alkd a kultúráért eanelit szót, de ha most ennyi pénz van és a költségvetési hiányt is le akarjuk faragni, akkor csak úgy lehet eredményt elérni, ha valamelyik ágazat hátrányt szenved. Viszont, ha olyan ágazatnak adunk többet, amelyik kézzel fogható, számlálható pénzt rövid időn belül nem produkál, akkor az a gazdasági elképzelés, amit elfogadtunk, nem valósítható meg. Tehát csak azzal lehet előrelépni, ha most a termelő szférát támogatjuk, az exportot, amivel pénzt lehet teremteni. És ha ezt megoldottuk, akkor már vitát sem fog okozni, hogy kéll-e több az egészségügyre, a kultúrára. — Milyen gondot jelent ez otthon, a mi kornyékünkön ? Mi soha nem voltunk olyan helyzetben, hogy lazíthattunk volna, mert az előrelépés lehetőségét mindig is a többletmunka teremtette meg. Az elmúlt évben ■is jó évet zártunk, ebben az évben — az aszály ellenére — közepes eredményire számíthatunk. Az a tempó, amit magunkra 'kényszerítettünk, már aligha fokozható. Túlórákkal, három műszakkal, folyamatos termeléssel próbáltuk növelni teljesítményünket. Elismerem ón, hogy nem minden esetben kell többet dolgozni, hanem minőségre, jobb munkára van szükség, ám sok esetben az árak, a külső gazdasági helyzet, a partnerek olyan árcsökkentő manipulációikat hajtattak végre, hogy a kieséseket csak többletmunkával tudtuk pótolni. — Választókerületemben a közös gazdaságok egytől egyiig nehéz helyzetben vannak. A Nyírség, a Rétköz olyan területe az országnak, hogy itt minden szelet kenyérért meg kell küzdeni. Ennek ellenére sok helyen át kell értékelni a mai helyzetet, s olyan szerkezetet kell kialakítani, amely a tsz-ek érdekeit is szolgálja és hozzájárul az ország kibontakozásának meggyorsításához. Az itt ólő emberek évről évre bizonyítják: ha értelme van, erőn felül is dolgoznák. Bizonyították ezt a gyümölcsfák bérbe adásakor, a részes művelés kiterjesztésekor. Most az emberek érzik, hogy gond van, ennek ellenére tapasatalom, hogy bíznak a programban. És aki bízik, az tenni is akar. Kijutni a kátyúból Kovács Andrásné, a nagyhalász.! zsákgyár dolgozója, a 7-es választókerület 'képviselője: — Bizakodva jöttem haza a Parlamentből a ítéli ülésszak két napja után. Igaz, optimista természetű ember vágyók, de amikor abból választhat az ember, hogy bánatosan nyalogatja sebeit vagy keményebb munkával ugyan, de néhány év alatt visszaszerezheti azt, amit már elért, akikor úgy gondolom, az optimizmus a normális reagálás. Mielőtt az őszi Országgyűlésre mentem, egyik ismerősöm azt mondta: ha megszavazod az adótörvényt, haza se gyere. Aztán, amikor hazajöttem, azzal fogadott: végignézte a közvetítéseket, s most már tudja, hogy nemigen tehettünk mást, két rossz közül a kisebbiket választattuk. — Most sem könnyű megmagyarázni az embereknek, hogy az árak növekszenek, a bérek meg nem, hogy kevesebbért többet kell dolgozni. De aki figyelemmel kísérte az Országgyűlést, hallhatta: csak ezen az áron kerülhetünk ki abból a kátyúból, amibe jutattunk. — Mi Nagyhalászban nagyon sokat dolgozunk ezért. Folyamatosan megy az üzem, nincs különbség éjjel meg nappal, hétköznap meg vasárnap között, mert a piacot csak így tudjuk megtartani, termékeiinfere csak akkor van vevő, ha mind mennyiségben, mind minőségben kielégítjük az igényeiket. Szóval akkor, ha annyit és olyat szállítunk, amire a vevőnek szüksége van. Termékeink többsége tőkés piacra kerül és ezért mi szép pénzt is kapunk. De ezt a pénzt rögtön elveszítjük, ha elveszítjük a piacot. Képviselőinket kérdeztük Kávád Andrásáé Dr. Técsy Lásmló Dr. László Béla MITO VAR! AZ Dl ÉVIÖL — Szokták mondani: könnyű a falusiaknak, ott a háztáji, ott a kent, van mivei kiegészíteni a fizetést. Ami igaz, igaz, a tehetőség a családok nagy részénél megvan, de kérdem én: mikor pihenjen az ember, mikor gondoskodjon a családjáról az asz- szany, ha minden perc munkával telik el ? — Optimista vagyok, de bevallom őszintén, az áraktól félek. Nemcsak azért, mert a borítékban lévő összegért kevesebbet adnák a boltban, hanem azért, mert a fiatalok és az idősek élete a keresőkétől is nehezebb lesz. A fiatalok jobban meggondolják a családalapítást, azt, hogy vállalják-e a gyereket, de hiába próbáltuk a költségvetést csűmi-csavarni, több nem jutott rá. — Bízom benne, hogy választókerületem községei a nehezebb években is előrébb lépnek. A legtöbb helyen van már jó ivóvíz, az alapellátás elfogadható és reméljük, hogy csökken a pedagógushiány, nem kell képesítés nélküli nevelőket alkalmazni. És remélem, hogy a nehezebb időben is megmozdulnak az emberek, ha a tanácsok a segítségüket kérik, mert saját körülményeiket javítja minden, amit társadalmi munkában végeznek. Közelebb egymáshoz Dr. László Béla, a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára, a 14-es számú választókerület képviselője: — Sókat, talán a szükségesnél is többet ■beszélünk ma szerte az országban 1988 várható nehézségeiről, vízváliasztó jellegéről. Ebben a felfokozott, váoakozásteljes légkörben még az újévi kívánságokat is nehezebb talán megfogalmazni, mint máskor. — Az első megfogalmazandó kívánság az új évben mindenképpen életlehetőségeinkkel kapcsolatos. Ezért azt kívánom, hogy azok ne legyenek rosszabbak a tervezettnél! Bízhassunk benne és tegyünk is érte, hogy az árak emelkedése csak az elképzelt mértékben haladja meg a bérek növekedésének ütemét, s a gazdasági élet félelmetes veszélye, az infláció se növekedjék a tervezettnél nagyobb ütemben! Mindezt úgy érjük el, hogy a megvalósítás során csökkenjen adósságállományunk növekedésének üteme, csökkenjen továbbá a költségvetési hiány. — Megyénk és benne Fehérgyarmat és vonzáskörzete lakosságának akkor és csak akkor hozna jót az 1988-as év, ha nem nőne tovább az a már most is indokolatlan különbség, ami országunk úgymond „fejlettebb” települései, vidékei ellátottságának mértéke és a mi lehetőségeink között fennáll, ment a most meglévő különbségeket sem lehet már magyarázni számunkra bizonyító erővel ható érvekkel ... — Itt nálunk nemcsak az a gond, hogy másképpen, jobban kell dolgozni, hanem az is, hogy hol lehetne dolgozni. Foglalkoztatási gondjaink közismertek. Az én képviselői körzetem országosan is egyedülálló, mert az" országhatár mentén húzódó mintegy 80—40 kilométeres sávban nincs ipari üzem. Az életlehetőségek csökkenése eredményezi a nagyarányú elvándorlást erről a vidékről, amelynek mértéke olyan nagy lett, hogy akkor fogalmazzuk meg az igazságot, ha menekülésről beszélünk. — Azt szeretném, ha a nehezülő élet 1988-ban közelebb hozná egymáshoz az embereket. Ha az eddigieknél jobban számíthatnánk egymásra minden olyan közösségben, amelynek tagjai vagyunk. Az emberi összefogás, az őszinte, nyílt, segítőkész szándékú emberi viszonyok csodatevő szerepét sokan valljuk, de sajnos egyre kevesebben gyakoroljuk... — Következzék itt. be kedvező változás! Növekedjék 1988-ban a családok emberformáló szerepe, összetartó ereje! Legyen nagyobb a munkahelyi közösségek nevelő hatása, tudjanak nagy céljaink megvalósításában tenmiakaró közösségeket felsorakoztatni ! Állítsuk vissza a bizalmait abban, hogy a jobb munka, a nagyobb odaadás nem hiábavaló emberi tulajdonság! Balogh József Megőrzött reményeink NYELVÜNK. Történt a nyáron. Grétsy tanár úr és csapata látogatásra érkezett Beregbe és Saatmárba. Járták a. tájakat, falvakat, így ikerültek Tákosma. A templomba is betértek, 'ahol Kosa Zoltánná, a presbiter felesége, a műemlék kiváló ismerője fogadta őket. Mondta is a tudnivalókat, s egyszer így szól: „évszázadok óta állnak a péivás faiak ...” A vendégek közül ekkor valaki felkiált: mondja még egyszer, ez olyan gyönyörű! A lelkesedés sokáig tartott. A nyelvészek, csupa kiváló elme, kilométereken á;t csak erről beszéltek, mondván: ilyen szépen megőrizni a nyelvet, .már-már csoda, és ott, ahol ilyen szépen megmarad a szó, ejtés, hangsúly, ott valami megmarad abból a magyarságból, amely mindig megtartó volt históriánk folyamán. Kósáné szép ’ beszéde, gyönyörű hangzói, egyszerű és mégis ékes magyar szava megejtette a tudósokat. Hogy neki* nekik könnyű lett volna az önzés? Aligha. Nékik se jutott csupa boldogság 'az évszázadok, évtizedek alatt. Ez a nép is megszenvedte a múltat s bizonyára jövendőt is. De az a Bereg, ahol a templom ímennyezetére földi mennyországot varázsolt az élni akaró, s üdvét a parasztba- rotok csodáival festette meg, mélyen érezte, nem, nem tudta, érezte: szavának tisztasága, mondatának világossága olyan kincs, amit örö- ikíteni kell nemzedékről nemzedékre. A szép, tiszta szó láncfűzére kapcsolat múlt és jövő között, érthetősége és magyarsága itthoniétünk bizonyítéka. BIZTONSÁGUNK. A dombrádi vízmércénél találkoztam Formeisterrel, a gátőrrel. Éppen olvasta a számokat, ezeket egy füzetbe írta, hogy aztán siessen a telefonhoz jelenteni: minden rendben, a vízállás ennyi és •ennyi. Nagy a felelősség, ■amit vállalt. Nélküle csődöt mondhat a városi tudomány, ■hiába működik a nagyszerű ■technika. Mert a biztonság legfőbb őre: az ember. A figyelő, aki nemcsak száraz, racionális, de érzéssel is teli. Igaz, hozzá hasonlóak vannak százan és százan. De vajon gondolunk-ie arra, hogy a névtelen százak helytállása mit jelent? Hogy még a nagy folyó is meghunyászkodik, ha ők vigyáznak mellette? REMÉNYEINK. Messzi vidékről érkezett vendéggel kopogtattam be Varga Zol- fánnéhoz, Botpaládra. Kézi- ■munkanézőbe. A művészhez, akinek vásznai bejárták szinte az egész világot. Nekem mégse ez volt a csoda, hanem az, miként őrizte híven azt, aimit e tájon’laz ember a századok alatt teremtett. Mintákat, melyek ábrázolnak madarat, búzaszemet, gránátalmát, virágot. A szép üzeneteit, amik egykoron díszei voltak a kenyeret óvó kendőnek, a térítőnek, az asztali borító abrosznak, a ■koporsót fedő utolsó búcsúnak. Vargán é gyűjtötte őket, szorgosan rajzolva, írva a megtalált csodákat. Bizonyítékok ezek, perdöntőek, hogy a küzdő évszázadok alatt is vigasz volt mindig a szép, s ■nem lehetett oly komor a 'kor, hogy magamagát ne vidította volna az ember a ■környező világ díszeivel. Hogy minek megőrizni a •szépet? Haszna talán annyi, hogy ma is díszként szolgál. De hát csak az ilyen hasznot ‘láthatjuk? Nem teljes nyereség, ha ma kincseink között őrizhetjük a föld gyermekének örök derűjét? Mert hinni kellett, hogy ia kenyeret borító kendő alá kenyér iis kerül. Hogy az (asztalt borító térítőire jut a búzaszam- iből készült ételből, mit a minta ígért. Simogatom a szőtteséket, la minták dudorait, s messziről hallom 3 dalt is: „Fúdd el jó szél, fúdd el, / Búmat s bánátimat! Fúdd el jó szél, fúdd el Búmat s bánátimat... TERMÉSZETÜNK. Filmforgatás ürügyén 'az idén kétszer Is jártaim Bátorligeten, Baráth Károlynál, az ős- lápfi rezervátumban. Jó nagyokat beszélgettünk, családról, világról, és persze az ős- lápí világ őrzött kincseiről. Egy darab jégkor előtti vi-. légről, amit nem tett mí« tönkre az ember, amit viszont az emibeí elöl kerítéssel kell védeni. Hiába, ilyen •a mi világunk, valahol egy nyíregyházi utcán szöges- dróttal övezték a diófacsemetét, hogy ki ne törje valaki, értékes erdeinkben táblák százai kellenek ahhoz, hogy vigyázzuk a rendet, így is hiába, puskás őr kell, különben könnyen vétkezünk magunk ellen, pusztítva a ■természetet. Erdész ismerősöm, aki ebben a világban bölcselővé vált, mit is tehet mást, hiszen a természet tanítja filozófiára, így okoskodik: Bolond az ember, mert míg bűnösen pusztítja világát, önmagának gyárt feláldozást, és amikor már nem lesz mit pusztítani, a leghangosabban kiált majd, mondván: mi lett a világból. Igaza van, Baráth Károly Okosan látja az életet, mely nemcsak az erdőben ilyen. Másokra mutatunk bajaink miatt, pedig a világ tükör, melybe, ha belenézünk, kiderül: a más is mi vagyunk. TISZTESSÉGÜNK. Szűcs Gézával ' valamikor a nyáron ültünk együtt, a nyári- konyha hűvösében. Egy pohár bor előttünk, jó hűvös, befutotta a poharat Is. Már ívugdíjas, s bármiről is 'essék szó, mindig'visszakanyarodik két dologhoz: a családhoz és a munkához. Neki ez volt az élete, ez töltötte ki ■több mint hatvan esztendejét. Másban gondolkodni sem tud, de ez a gondolkodás nekem mégis kozmikusnak tűnik. Minden benne foglaltatik, ami a lényeg: a megőrzött tisztesség, az a magatartás, amely nem ci- kornyáz, nem díszít oktalan, nem hivalkodik, nem bonyolít. Mert Szűcs Géza a munkája álltai boldogult, ez által adta családjának a jólétet, és ettől lett boldog. Egyszerű ív, lényegében prózai, mégis hősfcöltemény. Húszezer- szer kelt korán, feküdt későn, izmait lazítani sosem tudta, de nem is hagyta, megélt nehéz, reménytelen napokat, felkelt a bukásból és újnakezdte, sikertől meg ■nem részeg ült, kudarcból tanult. Mi ez, ha nem a legnagyobb tisztesség? Bölcsesség és bit, az ember sosem szűnő akarása. Szűcs Géza földműves volt, egész életében. Sokszor vetett, sokszor aratott. Öröksége, mit gyermekeire, unokáira hagyott, mesebeli királyi kincs. Rendíthetetlen fundamentum: az ember győzelemre született. Bürget Lajos 1987. december 31. 0 KM ÚJÉVI MELLÉKLET
