Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. december 31. Eseményekben gazdag évet búcsúztathatunk az idén a politikusok, a diplomaták jóvoltából s örvendetes, hogy egy olyan különlegesen jelentős látogatás is szerepelhet összefoglalónkban, mint Mihail Gorbacsov washingtoni útja. Reméljük, a csúcstalálkozó ténye s eredményei további ösztönzést adnak a nemzetközi kapcsolatok javulásához, a globális és a regionális válságok mielőbbi békés megoldásához. A Szovjetunióban a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról emlékeztek meg az idén, hazánk pedig folytatta igen aktív tevékenységét a nemzetközi politika porondján. Az óév egyik érdekessége volt, hogy a tőkés világban szinte minden hétre jutott valamilyen parlamenti vagy elnökválasztás. Ai év végére maradt a nemzetközi kapcsolatok idei legfontosabb eseménye, Mihail Gorbacsov és Bonald Reagan washingtoni csúcstalálkozója. A képen: a két vezető kicseréli a közepes és kisebb hatótávolságú nukleáris fegyverek felssimsiásárói sióló szénádéit. A fiatalítás és a reformok folytatásának szükségessége Jegyében tartotta meg Pe- kingben XIII. kongresszusát a Kínai Kommunista Párt. A képen: Csao Ce-jangot (jobbról) választották a párt új főtitkárává. Kánár János, az MSZMP főtitkára novemberben Brüsszelbe látogatott, ahol a belga politikusokon kívül találkozott a Közös Piac vezetőivel Is. A képen: Kádár János eszmecseréje az EGK vezetőivel. A két német állam kapcsolataiban kiemelkedő jelentőségű volt Erich Honecker NSZK-beli látogatása. A képen: az NDK államfője Bonnban Kohl nyugatnémet kancellárral. Meer jvában megemlékeztek a nagy októberi szocialista forradalom 7t. évfordulójáról; a központi ünnepségen Mihail Gorbacsov nagy nemzetközi visszhangot kiváltó értékelést adott az elmúlt hét évtizedről és felvázolta az átalakítási politika eredményeit, feladatait. Az ünnepségeken részt vevő magyar delegációt Kádár János vezette, aki találkozott Mihail Gorbacsowal is. A képen: a résztvevők as SZKP KB főtitkárának beszédét köszöntik. Az olasz kormányzati életben szinte példátlan bosszú stabilitás után az idei esztendőt a változások jellemezték: a szocialisták sikerkovácsának, Craxinak távoznia kellett, helyét a kereszténydemokrata Górta (képünkön) foglalta el, ám azóta már neki is szembe kellett néznie egy mini válsággal. A „Vaslady”, azaz Margaret Thatcher brit miniszterelnök-asszony az előrehozott választásokon ismét — immáron harm a/* ízben — diadalmaskodott, így továbbra is ő áll a konzervatív kabinet élén. A képen: az öröm pillanatai Várakozások, elképzelésok A z 1988-as esztendő első nagy világpolitikai kérdése, hogy milyen hatással lesz a két vtUághatalom belpolitikájára mindaz, ami a nemzetközi életben 1987-(ben történt. Ami a Szovjetuniót illeti, Gorbacsov és legközelebbi munkatársai egyetlen pillanatig sem ititkolták, hogy — minden ekelótt gazdasági szempontból — az átépítés és a nyíltság — a „peresztrojka” és a „glaisz- noszty” — politikája kritikus esztendőbe lép. Azok a ikonzervartív erők, amelyeket Gorbacsov egy korábbi beszédében úgy minősített, mint egy „visszahúzó mechanizmus” részeit, 1988-ban feltehetően nem csökkentik aktivitásukat. Már csak azért sem, mert január 1-jén a szovjet tervezési rendszerben, a vállalati önállóság vonatkozásában és számos más gazdaságii kérdésben új elvek szerint szerveződik meg a munka. Ez a legközvetlenebbül érinti olyan rétegek személyi és hatalmi érdekeit, amelyek egész gondottkod ásmód j ukban a régi módszerekhez kötődnek. Aligha lehet vitás, hogy a közepes hatótávolságú rakéták ügyében aláírt egyezmény és a washingtoni csúcsértekezlet sikere belpolitikai értelemben is erősíti Gorbacsov és a radikális reformokért küzdő szovjet vezetők pozícióit. Amerikai részről más természetű, de nem kevésbé komoly belpolitikai kérdések forognak kockán 1988-tban. Ezek sem függetlenek a washingtoni csúcstól és annak várható következményeitől . Az Egyesült Államok alapjában véve sikeres gazdasági fejlődés után érkezett el az 1988-as elnök- választási évhez. Elképzelhető, hogy az életszínvonal alakulása szempontjából a legszélesebb tömegek 1988- ban még nem fogják érezni a gazdaság mélyén megbúvó problémákat. Ez azonban nem jeleníti azt, hogy ezek a gondok nem léteznek. A legkomolyabb erőfeszítések ellenére sem sikerült csökkenteni az amerikai fizetési és külkereskedelmi mérleg hiányét. Ez előbb-utóbb olyan gazdasági intézkedésekhez kell, hogy vezessen, amelyek már az életszínvonalait, a reálbért és az általános ILétf áttételeket is befolyásolhatják. Ráadásul az amerikai fizetési mérleg deficitje komoly feszültségeket okoz az Egyesült Államok és szövetségesei kapcsolatában. Reagan elnöknek — gyökeresen más okból és helyzetben, mint Gorhacsov- nak — így ugyancsak szüksége vdlt larra a sikerre, amelyet a washingtoni csúcstalálkozó jelentett. Ez jó időre háttérbe szorította a közvélemény szemében a súlyos gazdasági problémákat. Döntő fontosságú belpolitikai „mellékterméke” pedig az volt, hogy az, elnökválasztás évében megerősítette a jelenleg is hatalmon lévő köztársasági párt, a republikánusok esélyeit. Mindez közvetlenül befolyásolja azt a kérdést, amely 1988-ban időrendben elsőként jelentkezik majd: a Washingtonban aláírt leszerelési megállapodás jóváhagyását az amerikai törvényhozás részéről. Reagan elnök egyértelműen elkötelezte maigát a jóváhagyás, a ratifikálás minél gyorsabb és minél Simább lebonyolítása mellett. A republikánusok két, pillanatnyilag legesélyesebb elnökjelöltje, Bush álelnök és Dole szenátor, a szenátus köztársaiságpárti csoportjának vezetője hasonlóiképpen nyilatkozott. A demokraták, a dolog természeténél fogva nincsenek abban •a helyzetben, hogy ellenezzék a jóváhagyást. Ezért a ratifikálás szélsőjobboldali (kongresszusi ellenfelei fokozatosan elszigetelődnek lés valószínűnek látszik, hogy áprilisig iaz amerikai törvényhozás jóváhagyja a szerződést. Ezit követően kerül sor Reagan amerikai elnök moszkvai látogatására, amely az esztendő talán legfontosabb eseményévé válhat. A január végén újra összeülő genfi és bécsi értekezlet szovjet és amerikai küldöttségei ugyanis az év első napjaiban új utasításokat kapnák kormányaiktól. A genfi konferenciának adott utasítás elveiben már megállapodás történt. Ennek lényege az, hogy elő kell készíteni a hadászati (tehát az 5000 kilométernél nagyobb hatótávolságú) nukleáris fegyverek 50 százalékos csökkentését. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy közben mindkét fél megtartsa az 1972-ben aláírt és a stratégiai védelmi rendszerek számát korlátozó ABM- szerződést. Sőt úgy, hogy bizonyos meghatározott időre (alighanem 7—10 évre) rögzítsék az 'említett szerződés érvényességét. Ezek az utasítások lehetőséget nyújtanák arra, hogy megkerüljék az úgynevezett „csillagháborús tervvel” kapcsolatos vitákat. Az említett ABM-szer- ződés ugyanis eleve korlátokat szab a csillagháborús törekvéseknek, miután megtiltja árvédelmi rendszerek telepítését. Amennyiben Géniben az amerikai és szovjet küldöttség az új utasítások szellemében sikeresen dolgozik, akkor az Egyesült Államok az ABM-szerződés keretei (között tovább folytathatja a csillagháború* kísérleteket, amelyek mellett Reagan elnök elkötelezte magát. Ebben az esetben a csillagháborús terv létezése és az említett kísérletek nem akadályozzák a hadásza/ti rakéták 50 százalékos csökkentéséről létrehozandó megállapodást. Az 1988-as esztendő egyik legizgalmasabb kérdése, hogy megfelelő tempóban sikerül-e ennek ia rendkívül nehéz kompromisszumnak a létrehozása. A Washingtonban kötött megállapodás szerint ugyanis Reagan elnök 1988 első felében, tehát legkésőbb július 1-jéig utazna Moszkvába. A genfi delegációknak tehát erőltetett ütemben kell dolgozniuk, ha a várakozásnak megfelelően Moszkvában alá akarják írni a nukleáris korszak sorrendben második tényleges leszerelési egyezményét. A z esztendő második felében erre mór 'aligha kínálkozik új alkalom. Júliusból kezdve az amerikai külpolitikái tevékenység gyakorlatilag megbénul. Pontosabban: minden külpolitikai lépést alárendelnek az elnökválasztási küzdelemnek. Ebben a küzdelemben hagyományosam elsősorban belpolitikai, gazdaságii, az amerikai lakosság mindennapi életét érintő problémáik kapnak döntő szerepet. Ha azonban Reagan elnök Moszkvában július 1- jéig aláírhatja az újabb fle- . szerelési egyezményt — iákkor ez gyakorlatilag szinte biztossá teszi a republikánus párt jelöltjének győzelmét az elnökválasztáson. ------ — ie — VILÁGPOLITIKAI ^ PILLANATKÉPEK/^
