Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

2 Kelet-Magyaroi if 1987. december 22. A Törley Pezsgőgyárban készíti szilveszteri számát a Magyar Filmhíradó. A pincékben korabeli, századeleji ruhákba öltözve mutatják be a pezsgőkészítés történetét. Az operatőr Békás Péter, a rendező Tényi István. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter) Világsztár y^supa csillag, csupa nagy név, Menu- hin, Ojsztrahék, kitűnő művészek a világ minden tájáról, akiket nemrég a tévé főműsorá­ban láthattunk, a nukle­áris háború veszélye ellen tiltakozó nemzetközi arr- vosszövetség műsorában. Nagy örömmel fogadtuk e produkcióban a magyarok szereplését, és nekünk szabolcs-szatmáriaknak külön élmény volt felfe­dezni „a mi fiúnkat”. Kovács .Lászlót sokan ismerik Nyíregyházán, volt tanárai, diáktársai, az egykori zenekari tagok a régi Ifjú Gárda fúvósze­nekarból, amelynek har- sonásaként zenei pályáját kezdte. Nagy ígéret volt, komoly sikereket jósoltak neki már egész fiatal ko­rában — tehetsége szor­galommal, kitartással pá­rosult. E szép ívű karrier egyik jelentős állomásá­hoz érkezett, mint e gála­műsor egyik ,közreműkö­dője. Szereplése után érdek­lődtünk Nyíregyházán élő családjától, hogyan került a zenetanár házaspár fia ebbe a rangos nemzetközi mezőnybe? A boldog ma­ma nagy örömmel számolt be Laci újabb sikereiről, mint mondta, rendkívül sokat dolgozik, Miskolcon főzeneigazgatóként, a bu­dapesti Operában pedig Petrovies Emil mellett mint vezénylő karmester. Nagy megtiszteltetés, hogy Doráti Antal művét ő ve­zényelhette e műsorban — ennek előzménye az volt, hogy a Ferencsik emlékére alapított Doráti- ösztöndíjjal Kovács Lász­ló kint járt Dorátinál és tanulmányozta munkáját. E kapcsolat folytatásaként Doráti Antal ragaszkodott ahhoz, hogy a békéért komponált nagyszabású művét Kovács László ve­zényletével mutassák be. Laci világsztár lett. Kí­vánjuk, hogy így folytas­sa! (be.) Uj gazda — új ötletek Á vásárlók szava dönt Október óta új gazdája van Nyíregyházán a Taka­rékpalota földszintjén lévő Csemege áruháznak: a Sza­bolcs megyei Zöldért vásá­rolta meg. A vállalat veze­tői úgy határoztak, hogy pályázatot írnak ki és a vá­sárlók ötletei alapján dön­tik majd el, milyen új pro­filt kapjon az üzlet. A pályázatra harminchár­mán adták be ötleteiket, a bíráló bizottság a tíz legérde­kesebb javaslat gazdáját ezer-ezer forint jutalomban részesítette. A következő jeligés pályázatokat ítélték a legjobbaknak: FRUCTA, Bel­város 16, Téli Csemege, Jona- thán, Zenit, Non-stop, Keres­kedelem, ZÖLDÉRT, Forrás, Ellátás. A nyertesek az ezer forin­tos vásárlási utalványokat december 21-től vehetik át a Zöldért Kossuth téri cseme­geáruházában. (Pályázatuk másolatával kell igazolniuk jogosultságukat.) A tízezer forint fejében a vállalat egy sereg hasznos öt­letet kapott az áruház jövő évi átalakításához. Volt, aki azt javasolta, az üzlet galé­riarészét is vonják be az el-' adótérbe. A V alakot kössék össze, körkörös legyen az el­adótér. Osztályokat hozzanak létre az árucsoportoknak, s fából, rézből készült elegán­sabb berendezéseket helyez­zenek el az üzletbe. Egy má­sik pályázó azt tanácsolta: a nagycsemegében legyen a vá- -ros első önkiszolgáló zöldség­gyümölcs üzlete, a galérián pedig gyorsétkezőt, vagy presszót alakítsanak ki. Jó ötletet adott az a pályá­zó is, aki azt javasolta: cso­magolt zöldséget és gyümöl­csöt árusítsanak, legyen min­dig valamilyen engedményes vásár, s ehhez más nagyke- reskedélmi vállalatokat is nyerjen meg a Zöldért. Egy másik pályázó felve­tette: a Zöldért saját gyártá­sú termékei közül mindegyi­ket forgalmazza az üzletben, így az exportra szánt árukat is. A zöldség- és gyümölcs­szezonok idején, például a befőzési idényben pedig rek­lámáron kínáljanak eladásra termékeket, tartsanak sze­zonvásárokat. Érdekes az az ötlet is, amely felvetette: a megyei termelő- és nagykereskedel­mi vállalatok márkaboltja le­gyen az üzlet, rendelkezzenek külön osztállyal, ahol a ter­mékeinek széles skáláját kí­nálja majd mindegyikük el­adásra. A következő javasla­tot is érdemes megfontolni: a Zöldér,t-csemege mindennap este 10 óráig tartson nyitva, sőt vasárnap is fogadja a vá­sárlókat. Az ötleteket a Zöldért Vál­lalat kereskedelmi szakembe­rei most vitatják meg, és a jövő évi átalakítás kezdetéig döntik el: melyeket haszno­sítják majd belőlük, (bg) A város peremén (I.) Guszevi hétköznapok Borostás cigányember ül a tolókocsiban. Felesége lép ki a boltból, hamarosan gyere­kek vesznek körül. A Gu- szev-telepen még délelőtt is ritka vendég az idegen. Bár az utóbbi időben megszokták, hogy sokan kérdezősködnek felőlük, de legtöbbjüknek már elege van a kíváncsis- kodásból. Nyíregyháza legel­dugottabb, legszegényebb, hi­vatali szóhasználattal leg­problémásabb negyedében vagyunk, a „főtéren”. Szemben . a törvénnyel Nem véletlen a telep szó. Még a múlt században építet­ték kaszárnyáknak a na­gyobb házakat, a kisebbeket meg lóistállóknak. Az első komolyabb rekonstrukció, amelyre 1956—57-ben került sor, közel 300 komfort nélkü­li lakást eredményezett. A második felújítás során — 1975 és 78 között — komfor- tosították a lakótelepet, s Nyíregyháza más területeivel közel azonos szintet ért el a lakások színvonala. Az, hogy mégis rendkívül elhanyagolt, rendezetlen külsőt mutat évek óta, a lakosság összeté­telének alakulásával magya­rázható elsősorban. A város cigánytelepeinek felszámolá­sával az 1970-es évektől kezd­ve folyamatosan telepítették ide a népes famíliákat. Emel­lett a kényszer kilakoltatások főszereplői, zömében a tör­vénnyel szembeszegülő, bör­tönviselt, lumpen elemek a telep közbiztonságát elvisel­hetetlenné tették. Magas a munkakerülő, a segélyből és családi pótlékból élők ará­nya most is. Vigasztalanul esik, ha le­het, még nyomasztóbb a telep a csendes délelőtt. Kanalas György, a rokkant cigány­ember megállíthatatlanul pa­naszkodik: — Csak tessék megnézni, mi van nálunk! Nem lakás ez, mondom, hanem istálló. — Nem működik a csap, rossz a bojler, életveszélyes a szoba — summázza a konkrét hibákat a felesége. — Nekem ötünkről kell gondoskodnom, a három gyerek mellett az uramat is el kell látnom. Ötödik éve, hogy huliladékibe- gyűjtő kisiparos vagyok. Már kilenc éve lakunk a telepen, pedig valaha azt hittem, el­mehetünk innen. — Miért nem szólnak az ingatlankezelőnek, hogy ja­vítsa meg a hibákat? — Ugyan, ők nem javíta­nak nálunk semmit. Leg­alábbis amíg hátralékunk van — mondja az asszony. — De én addig nem fizetek egy fillér lakbért sem, amíg nem teszik rendbe. Ök viszont ad­dig nem jönnek ki, amíg nem rendezzük a tartozást. Ördögi kör. Egymásra mu­togatnak és egyik fél. sem en­ged igazából... Rózsát rajzol a salétrom Aki még soha nem járt a Guszevben, bizonyára eisern tudja képzelni ezt a „lakóte­lepet”. Ne gondolkozzon jó- savárosi vagy örökösföldi Jépcsöházakban. Két fő utcá­ja, az Asztalos János és a Kállai Éva út között a pri­mitív deszkabódék utcává rendeződnek. Nem ritka a furnérlemezből vagy ke­ménypapírból ácsolt, toldott- foldott bódé. Bár a lakások berendezése eltérő, az állapo­tuk igen elhanyagolt. Rózsát rajzol a falra a salétrom. — Mi már teljesen gusze- viek lettünk, pedig de sze­rettem volna szabadulni in­nen! — sóhajt özvegy Ádám Emőné. — Tíz gyerekem kö­zül heten itt kaptak lakást, egy István-bokorban, kettő van még velem. A doktor jár ki hozzám, gyakran bete- geskedek, és már örökre le­mondtam arról, hogy elkerül­jek innen. Annyi idegent köl­töztetnek ide, akiket nem is­merünk és nem hallgatnak ránk, régebbiekre. Kiterítet­tem az új plédet, hát nem elvitték?! Más volt itt ai élet... Áthelyezik a kisvasát megállóját Ünnepi közlekedés sonló betegségben szenved. Csak abban reménykedik, hogy egyszer tán kiköltözte­tik innen és akkor nem kell a csótányt, az egeret kerül­getniük. Molnár Józsefné még ak­kor költözött a telepre, ami­kor virágok díszítették az út szélét, úgy éltek itt, mint egy nagy család. De ennek már harminc esztendeje. — Más volt itt az élet. Elő­kelő emberek is laktak itt, de lassan aki tehette, elszivár­góit innen, csak mi marad­tunk ... , Már elköszöntünk, amikor hevesen szitkozódó asszony közeledik. Két házat takarít, de annyi mocskot, amit ő ta­lál! Hiába hív ide a városból akárkit, nincs foganatja. Úgyhogy ő a tanácstól, az in­gatlantól, a családsegítőktől, de még az újságíróktól is torkig van ... (Következik: a Guszevvel fenyegetnek?) Tóth Kornélia Nem adta át a konyakot Sikkasztással akart egy kis mellékes pénzhez jutni Gál László nyirbogdányi lakos. Gál az Alföldi Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat rakodójaként és túravezetőjeként dolgozott. Bűncselekményt eddig soha nem közvetett el, egyszer azonban úgy gondolta, hogy 24 üveg konyakot megtart magá­nak, s megpróbál belőle vala­hogy pénzhez jutni. A konyako­kat a nagykállói ABC áruháznak kellett volna átadnia, de az áru­átvétel során a dolgozók nem vették észre a hiányt. Gál a ko­nyakokat — mint megmaradt árut — a raktárba sem adta vissza, hanem elvitte Császár­szállásra az ottani ABC vezető­helyetteséhez, Dankó Lászlóhoz. Megvételre kínálta neki az árut, de a helyettes vezető nem kért belőle. Tudta ugyan, hogy bűn- cselekményből származik, mégis vállalta, hogy egy ideig megőr­zi. Az ügyre fény derült, s a 24 üveg ital — melynek értéke a 9 ezer forintot meghaladta — visszakerült a vállalat raktárába. Gál Lászlót a bíróság sikkasztás vétsége miatt 8 ezer forint pénz- büntetésre ítélte, míg Dankó Lászlót bűnpártolás miatt 1 év próbaidőre bocsátotta. Az ítélet jogerős. (m. f.) Nagyon észnél kell lennie annak, aki a karácsonyii ün­nepek alatt, vagy az év vé­gén szándékozik utazni. A ímeneitrand jelzéseiben amúgy sem tud mindenki eligazod­ni, most pedig még a muntoa- nap-áithelyezésak is bonyolít­ják a helyzetet. A Szabolcs Volán és a MÁV nyíregyházi üzemfőnöksége tájékoztatta lapunkat az ünnepi közleke­dés rendjéről. A hét utolsó munkanapjára vonatkozó menetrend szerint közlekednek az autóbuszok és a vonatok december 23- án, szerdán. Szenteste napján ■és december 24-én a munka­szüneti napokon; karácsony másnapján, 26-án pedig a hét első munkanapját megelőző napokon szokásos rend sze­rint közlekedhetünk. Decem­ber 27-én a hét első munka­napjára, 28—29—30-án pediig a munkanapokra érvényes menetrend az irányadó. Szilveszter napja a hét utolsó munkanapjának szá­mít a menetrendekben. Új évkor és január 2-án a mun­kaszüneti, 3-án a hót első munkanapját megelőző nap­ra vonatkozó rendelkezések a mérvadók. Január 4-én a hét első munkanapja lesz — a menetrendékben is. A Szabolcs Volán nyíregy­háza hieiyiijánatai december 24-én a vasárnapi menetrend saarint, de csak este hat órá­ig közlekednek! Ezután — üzemzárásig — csak az ötös, a nyolcas és a tizenkettes autóbusz jár. (Az ötös örő- kösföldről, a tizenkettes a guszevi aluljárótól, a nyolcas pedig Sóstóról minden egész órakor; visszafelé minden óra ibarminoadik percében indul.) A korábbi éved?: gya­korlatától eltérően ezúttal deoember 31-én nem állnak le korábban a helyijártatok; mindegyik üzemzárásig köz­lekedik, a munkanapokra vo­natkozó szabályok szerint. A MÁV tájékoztatása sze­rint december 24-én délelőtt 11 órától megszűnilk a kisva­sút nyíregyházi, Petőfi téri megállója, a vonatok onnan­tól kezdve a nagyállomás épülete előtt állnak majd meg. A megállóhely áthelye­zése ‘azonban nem módosítja a menetrendet. — Este nem merjük a gye­rekeket kiengedni, nehogy belekeveredjenek valamibe. De remélem, maga nem a családsegítőtől jött? — „ká­derez le” azonnal Hollik Já- nosné. — A múltkor jött va­laki főzni tanítani..engem a hatgyermekes anyát? In­kább emberi lakáskörülmé­nyeket teremtsenek nekünk. Nemrég filmezték is a tele­pet, higyje el, majd felrob­bantam. Holliknét epilepszia miatt leszázalékolták, az ura ha­Árverés és hatóság H allom, olvasom: a hiva­tal megint jelen volt valahol, ahol semmi keresnivalója. Az ár­verésen, itt Nyíregyházán, a művelődési központban. Nem mint vevő, hanem mint zsű­rit szervező, mint elvileg ál­lást foglaló. Hogy minek, azt senki sem tudja, az árverés ugyanis kereskedelmi aktus, egyszerű üzlet, ahol az örök üzleti törvény szerint a piac ítél az ár fölött, az dön­ti el a minőséget (igaz, néha rosszul), az mondja ki a vég­ső szentenciát. Dőre dolog tehát, ha a hatóság próbál árat megszabni, s nem az el­adáshoz értő szakember, vagy éppen a művész, aki pi­acra dobja termékét. Ami ez esetben lehet remekmű, giccs, gyenge portéka, tisz­tességes igyekvés, amatőr próbálkozás. Hiszen éppen at­tól árverés, hogy itt a keres­let és a kínálat méri össze az erejét, s vannak nyertesek és Világos, ha történelmi mű­kincsről van sző, ott már léteznek normák, a nemzet­közi értékrendnek és keres­letnek megfelelő árak. Nem hatóságiak, nem a hivatalok által megszabottak, hanem piaci tendenciák révén ki­alakultak. De kortarsakról lévén szó, akik között a gyenge amatőr éppúgy ott van, mint a már többé-ke- vésbé jegyzett, egyszerűen értelmetlen csak azért fon­toskodni, hogy úgy tűnjék: milyen szorgos az államigaz­gatás. A világon mindenütt, szerencsére már Nyíregyhá­zán is, minden festő lehető­sége, hogy kiálljon az utcára. Árulni, ö mond ennyit, én annyit, s vagy megegyezünk, vagy sem. Ha ezt betereljük a művelődési házba, (bár te­relhetnénk egy üzletbe Is,) akkor megjelenik a műve­lődésügy, a maga „szabályo­zó” szerepével. De minek? (bürget) Évbúcsúztató December 18-án diáknappal bú­csúztatta az évet a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola fiatalsága a he­lyi művelődési központban. Az ünnepélyes KISZ- taggá avatást a szavalóverseny döntője, majd a tanárok vers­mondása követ­te. Kötőverseny és történelmi sze­mélyiségek fel­vonulása ; s az osztályok vidám bemutatkozása és „Az iskola jel­képei” pályázat plakátjainak be­mutatása egészí­tette ki. Non­stop vetélkedő, tanár—diák sport- mérkőzések, dísz­kő jelentette az 1987. év befeje­zését. A képen: tánc a fenyőfa előtt, (mk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom