Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
A Tretyakov Galéria főbejárata Plasztov: Tavasz A nemzeti művészet legnagyobb gyűjteménye Moszk,v,a egyik legérdekesebb és leglátogatottabb képtára az orosz művészetet a kezdetektől bemutató Tretyakov Galéria, a város szívében, a Moszkva folyó közelében. Már az épület is figyelemre méltó: piros-fehér oromzatával olyan, mint egy mesebeli palota. Az orosz klasszicista építészet jegyeit viseli, főhomlokzatát mai formájában a század elejének neves építésze, V. Vesnetsov alakította ki 1901 és 1902 között. De akkor már húsz év-e a Tretyakov Galéria anyagát, mint városi képtárt tartottak nyiiván. Pavel Múhalkovics Tretyakov, aki a múlt század közepén -alapozta meg világhírű gyűjteményét, lelkes művészetbarát, bőkezű mecénás volt. A képzőművészet iránti szeretetet Fedotovna-k, az orosz kritikai realizmus mesterének olajfestményei ébresztették fel benne. Tretyakov 1856-ban azzal tette meg az első lépést a képtáralapításr-a, hogy megvásárolt egy képet, mégpedig a híres I. Sildernek, a Művészeti Akadémia tagjának Kísértés című festményét. Hamarosan egy másik festményt i-s vett, V. Kudja- kov Finn csempészek című alkotását. Ez a két mű jelentette a Tretyakov művészeti képtár gyűjteményének alapját. Siskin: Rizsföld A Tretyakov-gyűjtemény gyors növekedéséhez nagyban hozzájárult a moszkvai Művészet Pártoló Társaság -aktív tevékenysége. A -társaság célkitűzéseit így fogalmazták meg: „ ... fokozni a művészetek propagálását... és felkarolni az orosz szépművészet fejlesztését”, ez a gondolat teljesen megegyezett Tretyakov nézetével. Tretyakov e -társaság által sponzorált kiállításokon ismerkedett meg számos vezető korfcár-s művésszel. Kapcsolatai révén nemcsak a 'kiállításokon szereplő képekből vásárolt, hanem alkalma nyílt közvetlenül a műhelyekből is választánia. Tretyakov hitt az orosz művészet jövőjében. Egyik levelében írja: „Sokan nem hisznek az orosz művészet jövőjében, azt tartják, hogy egy-két festő tud ugyan néha jó képet festeni, de a többség hitvány műveket produkál... Nekem ellenkező a nézetem, különben nem gyűjtenék orosz festményeket ..." Az orosz mecénás szenvedélyének híre egyre nagyobb lett. És ő egyre erősebben kötődött a kortárs festőkhöz, akikkel baráti kapcsolatokat épített ki. Feleségül vette a híres műpártoló mecénás, S. I. Mamontov u-nokahúgát, és gyakori vendég lett a későbPetrov—Vodkin: Fürdés a vörös lóval vásárolt, és Lavrusinszkij utcai háza szűknek bizonyult ezek elhelyezésére. Ezért elhatározta, hogy hozzáépíttet egy új szárnyat, amely a mostani múzeum fő épületét képezi. 1874-ben befejezték a munkát, és Tretyakov bejelentette, hogy képtára nyitva áll a közönség előtt. 1882-ben minden képét, és bátyjától, Szerg-ej Mihalko- v.ics Tretyakovtól örökölt gyűjteményét Moszkvának adományozta. (Az utóbbi képezte a Puskin Múzeum alapját.) A Moszkvai Városi Művészeti Képtár, a Tretyakov által adományozott háromezer műtárggyal, az orosz nemzeti művészet legjelentősebb múzeuma lett. A gyűjteményt azóta folyamatosan gyarapították, ma 60 ezer művészeti .alkotást őriznek a nemzeti képtárban. Az orosz művészet 'kezdeteitől, a XI. századtól sorakoznak a falakon a felbecsülhetetlen értékű alkotások. Ismeretlen mesterek ikonjai a régi képtár kincsei, Andrej Rubljov, Feofan Grek, Szi- mon Usakov és más művészek képei. Gazdag anyaggal szerepel a 18—19. század művészete. Több száz festményt — Brjulov, Perov, Kramszkoj, Siskin, Vasznye- cov, Polenov, Levitán, Ve- rescsagin, Repin, Szurikov vásznait — éppen Tretyakov adományozta a képtárnak. Megjelentek a XIX. századi szocialista hagyományokat 'képviselő művészek is, s bőséges a szovjet képzőművészet gyűjteménye a századelőtől egészen napjainkig. Tretyakov lelkesen üdvözölt minden művészeti kiállítást, amely alkalmat adott, hogy az egyszerű embereket megismertesse az orosz művészettel. Személyesen is rendkívül jelentős szerepet játszott értékes művek kiállításának szervezésében. Az évek során mind több képet hi Abramtsevo-háznál, ahol sok híres festő élt és dolgozott, mint az Abramtsevo művészkör tagja. Itt ismerkedett meg például Ilja Re- pinnel. iki volt aivert istoriaja •akat is, például a pán- almi főapátságét. Ekkor n őrizték számos világló ritkaság mellett a yi alapítólevelet. Még- a General Commando mas épülete melletti lomban. , de mi köze mindennek [•színházhoz? :s és Pozsony elkényez- , német hivatalnokai, s zzájuk sorolható néme- eszélő magyarok is erő- íiányolták az akkor még ci Budán a nagyvárosi ikozásokat. Még a Ko- árról ide költözött kan- riai tisztviselők is visz- rták Erdély fővárosát. A ár a maga puritán ízlé- eerint társalgó kaszinót, aályát, sőt sörözőt nyit- t kedves hivatalnokaidé azoknak elsősorban láz kellett. : a bizonyos General mando 1784-ben rendezet be a karmelita szü- óriási klastromába, a templomból pedig a tündöklő tehetségű Kempelen Farkas varázsolt pompás színházat. bámulatos gyorsasággal: 1787. október 17-én már sor kerülhetett az av^tó díszelőadásra. E művelődés- történeti estén A Guiscardi grófok című színművet adták elő Ehrenberg nevezetű szerzőtől. Természetesen németül. Alif| egy-két évig töltötte •meg a Várszínház 1100 személyes nézőterét a telepes közönség, máris jelentkeztek a kifulladás tünetei. Hiába kapott kedvezményt mind a színtársulat, mind a közönség, rákényszerültek a viharvert, éhenkórász magyar vándorszínészek befogadására. Bármennyire kerüljük a túlzó kifejezéseket, nem mondhatunk mást Kelemen Lászlóról és társulatáról, hogy hőskölteményt írtak cselekedeteikkel a magyar színházművészet megalapításakor. Ez az első magyar színjátszó vándontársaság lépett a Várszínház színpadára 1790. október 25-én. Acsődá'ly módon halasztódott, végül mégis bekövetkezett. 1832-ben még segélyfolyósítás mellett sem vállalta a német társulat a Várszínház működtetését. Palócföldön hányódott-bolyongott a kassai magyar színésztársulat, amikor hírét vették a Várszínház bezárásának. Rögtön kibérelték, jelképesen évi egy aranyat fizettek használatáért. Ettől kezdve ahány név, annyi regény. Kezdjük a hölgyekkel: Eg- ressyné, Lendvayné, Kántor- né, Telepyné; volt köztük egy még nem felnőtt hölgy, inkább csak fruska, Benke József színész tizenhat esztendős leánya, Juditka. Eleinte táborfalvi Benke Juditnak nevezte magát, aztán lett belőle Laborfa'lvy Róza. És a férfiak, nagyszerűségben méltó párjai a színésznőknek: Egressy Gábor, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond, még mindig abból az első, korszakot nyitó kassai társulatból, őket követték a Szigligeti Edék, Déryné Széppataky Rózáik, eladdig, hogy itt ötvöződött remek együttessé az a művészgárda, amely éretten, felkészülten, a nagy szerephez méltóvá növekedve ve• if? k hette birtokba 1837-ben a pesti Nemzeti Színházat. E nagy eseménytől 1870-ig megint német lett a Várszínház, de a szerencse ezúttal még kevésbé járt a kedvében, örökké az érdektelenség. tátongott benne, s csak akkor pezsdítette meg az elevenség, amikor a Nemzeti Színház kamaraszíphá- zaként olyan csillagok hozták vissza ide a fényt, mint Prielle Kornélia, Blaha Lujza, Jászai Mari, Márkus Emília, Üjházy Ede, Szigeti József, Halmi Ferenc. A Várszínház viszontagságokkal tarkított és regényes- séggel díszített sorsa . tragikussá lett' a második Világháborúban: ízzé-porrá bombázták. Ügyszólván az alapoktól kellett újjáépíteni. Csak 1962-iben jutott el a ter- vezőasztalig, a kivitelezés munkálatai 1971-ben kezdődtök, és 1978. február 13- án avatták fel újra. A Várszínház történetének mai epizódjai már a szemünk előtt zajlanak. Gyóni Géza: Utolsó tánc Most roppannak a roppant eresztékek; Most bomlanak a bárgyú babonák, Vágják már, vágják már a szent kések A zabolát, a zabolát. Retteg a hajcsár; megfordult a csorda. Papok, poéták, föl az oltárokra! Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom, Téged szomjaztunk elejétől fogva. Tealád ágyaz minden vércsatorna. Könnymosta árok, verejtók-folyó. Penészes gőg, úri tivornya, Piros-sálak, nyomor-kohó; Tealád ágyaz minden arany-trágya, Valahol gyűlik gyűlölt garmadába — Te kelsz belőle fénnyel, gazdagon: Forradalom. Nyomornak s fénynek lánghajú leánya. Akit te ölelsz, elsápad a zsarnok; Dúsnak erében megdermed a vér. Tárnák mélyén hozsánna harsog: Trónjára a nép visszatér! Bújik a hajcsár, ostort fog a csorda; Nyomor és bőség most indul bírókra. Forr a harag már minden katlanon: Forradalom. Te fűtöd: Isten égő csipkebokra. Szent arcod előtt leborulok térdre — Távoli bús nép keserű fia. Űri herék sok rab cselédje Jajgat bennem, mert Rád kel! várnia; Rád, akit oly .rég elnyomott az álom, (Űri beléndek altatott és mákon;- ) S most ébredsz frissen és fiatal un: Forradalom — S végigtáncolsz a vérszagú világon. Á Tretyakov képtár 1987. november 7. Cí
