Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. november 28 A zsűrielnök Ismét az országos érdeklődés fókuszába került néhány napja Nyíregyháza. November 19 — '22-ig — mint lapunk is többször bfeszámolt róla — az ország minden részéből összesereglett amatőr és profi videósok, szakemberek adtak itt randevút egymásnak, hogy korunk új. korszerű műfaját, a videózás újabb lehetőségeit megismerjék, ismereteiket bővítsék, egymás tevékenységéről képet kapjanak. A külföldi műhelyek programjainak megtekintésével pedig alkalom nyílt arra is, hogy a videózás nemzetközi helyzetére, és eredményeire is kitekintés nyíljon. A televízió többször is beszámolt a szemle eseményeiről. Több neves szakember is ellátogatott hozzánk. Ezek egyike voit Szekfű András, szociológus, filmtörténész, a kommunikációs kutatóközpont tudományos munkatársa, az előzsűri elnöke. — Csaknem háromszáz alkotás érkezett a fesztiválra. Az előzsűri ebből válogatta ki a nyíregyházi szemlén bemutatott anyagot. Ön végignézte valamennyi munkát. Milyennek találta őket? — Sok volt az érdekes és figyelemreméltó alkotás. Több pozitív jelenség is megfigyelhető. Ügy tűnik, nőtt az alkotók szociális érzékenysége, sok olyan mű készült, például amely mozgássérültekkel, testi fogyatékosok problémáival foglalkozott. Sok alkotót megihlettek a helyi konfliktusok, helyi közéleti problémák. Sajnos, még mindig előfordul a misztifikáció, a riporteri alázkodás is. Örültünk viszont annak, hogy érezhetően jelen vannak a nemzeti múlttal, hagyományokkal foglalkozó törekvések, alkotások. Ide lehet sorolni a cigányság és zsidóság gondjait ábrázoló műveket is. Egyébként technikai szempontból is egyenletes volt a szemle színvonala, és csak nagyon kevés olyan munka akadt, amely nem volt elég nívós. — Nyíregyházán is egyre több ember lakásába jut el a helyi kábeltelevízió. Milyennek látja hazánkban (városunkban) a kábeltelevízió helyzetét? — A nyíregyházi kábeltévé egyike a jól menő műhelyeknek. Tanulhatnak a többiek a nyíregyháziaktól, mint ahogy a szabocsiak is másoktól. Mindenképpen pozitív fejle- fnénynek látom, hogy az utóbbi időben kialakulóban van az MTV-vel a szorosabb együttműködés. Ennek jó példája az Ablak műsora. Az Ablak munkatársai valósítják meg az egyenrangú, az egymás értékeit tiszteletben tartó együttműködést a kábeltévékkel. Ez olyan fejlődés, amely a kábeltévék tartalmi és műszaki elismerését jelenti. Örömmel látom, hogy a nyíregyháziak is gyakran jelentkeznek ebben az adásban. — Mi a kábeltévé szerepe? Mik a lehetőségei ? — Közhely talán, de elsősorban helyi információkkal kell szolgálni. Ez az alap. Emellett az utóbbi időben a kábeltévék a helyi videózás műhelyévé alakultak át, a környék videoközpontjai lettek. Ezek a műhelyek a szó nemes értelmében már egészen kiváló referenciafilmeket és megrendelésre készített alkotásokat is felvállalnak. Nem érzek ellentétet abban sem, hogy a kábeltévék a helyi reklámtevékenységben is szerepet vállalnak, mivel a gazdasági reform céljait szolgálhatják a reklámok is. De a legfontosabb az. hogy a reklámból eredő bevételekből a tevék megteremthetik az önállóságukat. vagy legalábbis autonómiájukat. Minél jooban kikerül egy stúdió a kéregetök táborából, minél jobban el tudja látni önmagát, annál jobban képviseli a lakosság érdeken. A kábeltévé színvonaláról pedig összességében az a véleményem, hogy a csecsemőkorból kezd kinőni és a gyermekkorába lépett. A legizgalmasabb kérdés pedig a helyi politikai és gazdasági hatalmakhoz való viszonya. . — Egyre több embert foglalkoztat az űr- tévézés, a műholdas televíziózás. Nem kétséges, a televíziózás új korszakába léptünk, hiszen a legkülönbözőbb országokból érkező adások özöne önt el minket. Néhány hónap múlva ezáltal más országok kultúrájába, életébe is belelátunk. Mi erről a véleménye? — Olyan átmeneti periódusban élünk, amikor megszűnőben van az ellenállás a műholdas tévézéssel szemben. Ügy gondolom, ennek a gazdaságilag elmaradottabb országrésznek is hasznára válik ez a lehetőség, hiszen a Dunántúlon, a nyugati vidékeken az osztrák, illetve a jugoszláv tévé fogható. Ez a terület ebből a kulturális-politikai informácóból kimarad. A hátrányt megszünteti a műholdas tévézés. Egyébként nem hiszem, hogy félni kellene a műholdas műsoroktól. A kihívásra az országnak a sajat műsorkészítő kapacitásával kell felelnie műszaki értelemben is. Minden bizonnyal a magyar tévézést is ösztönözni fogja — legfőképpen gyorsaságban, nyíltságban, őszinteségben. A kábeltévézést, a videózást is egészében e folyamat részének érzem. Fejlődik az ország produkciós kapacitása, hogy felvegye a versenyt a kihívással. Bodnár István I Szépen magyarul — szépen emberül Emészt-e a labdarúgó? Kár volna tagadni, hogy legnépszerűbb sportunk a labdarúgás. Nemrég én is figyeltem a rádió Adását. És pármillió nézővel együtt hallhattam: „A pálya talaja r.ehezen emészthető a játékosok számára." Ez már mosolyt kelt. Tudniillik a riporter szavakkal egy képet kezdett megformálni, majd abbahagyta, és egy másik, oda nem illő kép töredékével fejezte be. Képzavar ez a javából. És még csak az sem menti, hogy gyorsan kellett közölni mondanivalóját. „A szó elszáll, az írás megmarad" — tartja a közmondás. így, ha gondolatainkat írásban közöljük, fokozottan ügyelnünk kell a megfogalmazásra. Érthető-e vagy sem? Szellemességről van-e szó vagy szellemeskedésről? Mindenképpen el kell döntenünk, hogyan tájékoztassuk az olvasót. Maradjunk a futballmérkőzéseknél! Sajnos, nem keli nagyon keresgélnünk, képzavaros megfogalmazásokból bőséges példatár áll rendelkezésünkre. „Détári belépője és zárómonológja": ez a cím azt sugallja, hogy a játékos szabálytalankodott, és ezért kiállították. Amikor a cikket elolvastuk, jövünk rá az igazságra: Détári csereként állt be csapatába, és ő szerezte a győztes gólt. A következőben a képzavar mellett még helyesírási hiba is van: „A győztesek hármasugrása a táblázaton": ez azt akarná jelenteni, hogy a győztes csapatok három hellyel előbbre kerültek a bajnoki táblázaton. Többször az edző vagy egy-egy játékos nevét használják fel szójáték gyanánt, főleg akkor, ha a névnek közszói jelentése is van: Szabó mesternek fazont kellett igazítani'. ,.Kincses 11-esből sem talált kincset", ..Csak Mező tűnt ki a hómezőn” stb. A teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat az 1987-es év terméséből, s az olvasóra bízzuk, hogy eldöntse. mennyire felelnek meg nyelvünk normáinak, illetőleg az egyéni ízlésnek, nyelvérzéknek: „Vakvágányra futott Ózdon a Sza- bolcs-expressz", „Kardos szőtte tovább a lila-fehér álmokat", ,,Komlói -zakó- maradt a váci fogason", „A vezetőedző szeretné csapatával mindjárt megtépázni az első helyezettet", .,Ajtóstól rohant rá a lehetőség” stb. Alighanem a legcifrább a következő: .,Harmatos játék gyöngy- virágillatban”. Mizser Lajos l film ■ Bujkáló értékek nyomában Végül is érthető, hogy a szorító gazdasági gondok, a pénznélküliség a filmforgalmazás számára is egyre szőkébb mozgásteret határoznak meg. A néző belenyugszik, hogy az igazi világsikerek csak akkora jutnak a hazai mozikba, mire ugyanannak a filmnek az országba magánúton került, primitív szinkronnal ellátott videováltoza- tát már rongyosra pörgették a boldog készüléktulajdonosok, s örömmel veszi a kései találkozási is. Beletörődik abba is. Hogy néhány, a képes újságokban szenzációként tálalt filmről végképp le kell móndania, mert számára ismeretlen okok miatt itthon ezek nem kerülnek forgalmazásra. Később legfeljebb irigykedik a fővárosiakra, akik azért néha a különleges programok során (mint például a közelmúltban a filmmúzeumi Vittorio de Sica-sorozat, köztük az Oscar-díjas Finzi Continiék kertjé-vel; vagy a nemrégen bemutatott francia retrospektív. benne néhány. Magyarországon sosem látott csemegével) hozzájuthatnak olyan alkotásokhoz, amelyekről még az érdeklődő is csak hallomásból tud. Elfogadja a moziba járó azt is. hogy a nagy nézöterű vetítőtermekben hovatovább csak a tömegszórakoztatási igénnyel készült alkotások peregnek, s kiszorul onnan mindaz, amely nemcsak a napi fogyasztásra készült, mert kétségkívül lehangoló, ha 10—20 néző előtt fut a film. De igen nehéz elfogadni, hogy a forgalmazás azokkal a filmekkel, amelyeket kinyilvánított szándéka szerint is egy szűk nézőréteg számára szervezett be. s a Kortárs filmklubok hálózatába azért irányít, hogy így egyfajta védettséget biztosítson számukra, bújócskát játszik. Az már elég régóta nyilvánvaló, hogy ez a csatorna nélkülözi a klubszerűség minden jellemzőjét, s a hagyományos mozizás formáját ölti, s az még érthető is. hogy csak nagyobb település mozijába jutnak el ezek a többnyire az intellektuális film kategóriájába sorolható alkotások. hiszen döntően az értelmiségi réteget célozzák meg. de az végképp nem érthető, miért nem kapnak nagyobb reklámot; miért nem lehet tudni, mikor van az országos bemutatójuk; miért esetleges az előfordulásuk. Félő, hogy ez a rendszertelenség és esetlegesség tovább rontja azok nézői reflexeit, akik számára a mozi még mindig a közművelődés fóruma is, nemcsak szórakoztató nagyüzem. (Félreértés ne essék: nem a megyei gyakorlatról szólok, hanem az országosról, amelynek természetszerűleg része Sza- bolcs-Szatmár is.) E hasábokon az elmúlt héten egy dél-amerikai filmről esett szó. A pókasszony csókja mellett a Kortárs-háló- zatban eldugva azonban néhány hete bolyong már az országban egy másik, ugyanezen földrészen készült film is. Francisco J. Lombardi alkotása, A város és a kutyák. Olyan országból, Peruból érkezett, ahonnan idejét sem lehet tudni, mikor jutott el hozzánk korábban filmalkotás. Félő, hogy a perui megjelöléssel meg is pecsételődött a sorsa. Mozinézői szokásaink között ugyanis a választást döntően meghatározó módon szerepel a nemzetiségi szempont, s az ismeretlennel szembeni bizalmatlanság. Pedig nem akármilyen „védjegy” van rajta: Mario Vargas Llosa, a latinamerikai próza egyik legjelesebb alkotója regényéből készült ez a munka. A város és a kutyák témája, legalábbis alapösszefüggéseiben, Musil regényét és a belőle készült Schlöndorff- filmet, Az ifjú Törless-f juttatja az eszünkbe, s talán még több okkal Ottlik Géza Iskola a határon-ját, A történet majdnem minden részletében egy katonaiskola falai között játszódik, rideg, zárt. merev világban. Ez az iskola ugyan nem a határon helyezkedik el, hanem Limában, Peru fővárosában, de ugyanúgy olvasztótégelyévé válik szándékoknak, reményeknek. indulatoknak, mint az Ottlik regényéből megismert hasonló intézmény. Az ábrázolt viszonyrend- szert lélektani alapképletté egyszerűsítve úgy lehet meghatározni, hogy adott egy szervezet, amely szándéka szerint az egyént uniformizálni akarja, a maga képére igyekszik formálni, ugyanakkor az egyén törekvése az, hogy megőrizze személyiségét, s minél kevesebb önfeladás árán váljék a rendszer részévé. Meg lehetne ezt mutatni úgy is, hogy az alkotó — kiemelve a reális társadalmi dimenziókból — az iskolát afféle lélektani műhelynek tekintené, amelynek zárt világa alkalmas a folyamatok közvetlen tanulmányozására. Lombardi azonban nem elégszik meg az egyszerűbb megoldással, hanem vállalja azt az alkotóilag kockázatos módot, hogy egyrészt megmutatja: a katonaiskola maga a hatalmi mechanizmusaival is része egy tágabb hatalomnak, s ebben az összefüggésében akaratközvetítő közeg, másrészt rávilágít arra is, hogy az egyén, a kutyák, a kadétok hogyan kötődnek a hatalom egyik és másik köréhez. s kiszolgáltatottságuk fokozatai így több oldalról vi'ágítódnaik meg. A város és a kutyák cselekményének sodra van, helyenként még a kalandfilm izgalmát is felkelti a nézőben. Szi’krázóan feszült élethelyzeteket teremt, amelyekben sorsok forognak kockán, de nem a kalandfilmek látszattétje módján. Pesszimizmusa nyomasztóan hat, de az az erkölcsiség, amelynek jegyében az alkotók ítélkeznek, tiszteletet parancsoló, mély humanizmussal átitatott szemlélet. Hamar Péter Jelenet A város és a kutyák című perui filmből Fönn a Jeruzsálem-hegyen Sarusi Mihály regénye A téma a ..szocialista karrier- történet” régóta kínálja magát, keresi íróját. A kritika és az irodalmi közvélemény már régóta sürgeti is. mégsem tartom véletlennek. hogy nem Íródott meg korábban. No. nem a tehetség hiányzott hozzá. hanem az a távlat, ahonnan nézve értelmezhető egésszé állnak össze az egyébként talán markáns, de nehezen értelmezhető részletek. Mire is gondolok? A deklarált eszmék, eszmények, valamint a valóság — finoman fogalmazva — aszinkronjára. Ezek a repedések. ellentmondások már korábban is jelentkeztek, de megragadásukra. ábrázolásukra mégis most látszik érettnek az idő. amikor a társadalmunk az elmozdulás állapotában van. Másképpen fogalmazva: az. amire még egy évtizede legyínteni leheteti. mondván, hogy ..nem jellemző”, az mára kiteljesedett. jól tettenérhetővé. markánssá vált. Magyarul reformért kiált. Gazdaságiért és társadalmiért. A szociológia nyelvére lefordítva: el kell döntenünk, hogy kit díjazunk, kit (mit) tartunk kívánatosnak a továbblépéshez: a teljesítményt. vagy a pozícióorientált embert? A kérdés nem csupán erkölcsi, hanem vérre- menően gazdasági, sőt politikai is. Még mielőtt elijesztenék valakit Sarusi Mihály regényétől, annyit elárulok, hogy a szerző is ezeket a kérdéseket feszegeti, de a vérbeli epika nyelvén. Mégsem teljesen indokolatlan a szociológiai fogalmak emlegetése, mert van azért hiányérzetünk a regényt elolvasván, s erről éppen a szerző tehet. Érezzük és értjük is a dühét, amellyel, mint egy bozótvágó késsel, a sűrűjébe akar behatolni, hogy a leleplezéssel mintegy ki is irtsa, ki is iktassa a bajokat. De éppen ezáltal válik kicsit tételszerűvé dr. Oláh István története, aki pincérként kezdi Jeruzsálem-hegyen. valahol Pannóniában a ..Tó" partján. s szorgalmával, tehetségével, rátermettségével feljut a csúcsra: vállalata vezér- igazgatója lesz. Sarusi szereti a hősét, s éppen ezért nagyon dühös rá. Mert mi történik vele? Miközben egyre magasabbra hág a hivatali ranglétrán — meg- és kitanulva az érvényesülés csín- ját-bínját —, úgy üresedik ki, válik egyre ellenszenvesebb emberré. Már nem csak őt manipulálják. de ő is manipulátor, mert „benne van a buliban”, a nagyhatalmú megyei főnök Ka- kácsi stábjában. Ezek az emberek azért olyan ellenszenvesek, mert úgy viselkednek. mintha valóban az övéké lenne a megye. Nem is annyira cinizmusuk és zsiványságuk mértéke a felháborító. hanem gátlástalanságuk. Szinte már nincs természetes mozdulatuk érzésük, mert pózaik mozgatják, tartják össze őket. Nos. ez a regény legnagyobb gyengéje: a motiválatlanság. a jó. életes megfigyeléseket. jellemábrázolást, cselekményt lerontó laposságok, a köznyelv közhelyeit alig meghaladó kommentárok. A történet szatíráért kiált. Sarusi azonban leragad a ..sült realizmusnál”. Mentségére szolgál a megírás ideje: 1981. (Szépirodalmi Kiadó. 1987.) Hamar Pétéi*
