Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

1987. november 26. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 3 Vöröskereszt 9 m Önzetlen mozgalom Vajon hányán élnek városunkban nehéz körülmények között, magukra hagyva idős emberek, vagy nagycsaládosok, akik — bár rászorulnának — restellik tartani a tenye­rüket, hogy segéllyel támogassa őket a tár­sadalom? Nehéz volna megmondani. Az vi­szont biztos, hogy a megélhetési gondok gyarapodása közben egyre több az ilyen ember, család is. Rajtuk segíteni gyakorta sakkal inkább szükséges, mint azokon, akik már „törzstagok” a szociálpolitikai csoport­nál kérelmükkel, kérvényeikkel. A Vörös- kereszt magára vállalja többször ezt a ké­nyelmetlen feladatot is: sok esetben kezde­ményezi a tanácsoknál, a munkahelyeken a segélyezést, megkönnyebbülést és egy kis örömet szerezvén ott, ahol sok száj várja a kenyeret, vagy a beteg test a gyógyszert. Van értelme az összefogásnak Nyíregyházán és vonzáskörzetében — mi­ként ez kiderült a közelmúltban az elmúlt öt évet értékelő és a vezetőséget megvá­lasztó küldöttértekezleteken — 267 alapszer­vezetben közel 21 ezer vöröskeresztes tagot számlálnak, akik nemcsak önzetlen cseleke­deteikkel, hanem többek között a tagdíj fi­zetésével is vállalják e nemes mozgalomhoz történő kötődést. A mérlegkészítés során az alapszervezetekben, majd a városi szinten sem kellett szégyenkezniük azoknak az ak­tivistáknak, véradóknak, szervezőknek, akik a társadalom humanizálására szegődtek ön­zetlenül, ellenszolgáltatás nélkül. Hosszan sorolhatnánk tetszetős statiszti­kákat a szervezettségről, a családvédelem­ről, az elsősegélyről, a káros szenvedélyek megelőzésére tett különböző intézkedések­ről, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy van értelme az ilyenfajta összefogásnak egy­más segítségére. E helyen csak kiragadott példákat enged a terjedelem. A családvédelmi munkában megkülön­böztetett figyelmet fordítanak az idős, be­teg, egyedülálló emberek, a nehéz helyzet­ben lévő családok és átmenetileg kritikus időszakot élők megsegítésére. Jósavárosban az alapszervezet nyugdijasklubot létesített, ahol 30—35 idős ember kedvezményes ét­keztetését sikerült megoldani. Házi beteg­ápolási tanfolyamokon képzik a szakembe­reket, azáltal biztosítják a házigondozók és szakemberek számának folyamatos növelé­sét, a tiszteletdíjas házi gondozást végzők számának bővülését. Meglehet, folyamatos gondozó munkát csak ritka esetben tudnak vállalni az aktivisták, de az alkalomkénti segítség is melegséggel tölti meg a szíveket. Mert a Nyírségi Nyomda, a TITÁSZ, a SZA- VICSAV, a nyírbátori cipőgyár, a Ságvári Tsz, a fodrászszövetkezet, a magyi, a nyírteleki, vagy a konzervgyári alapszerve­zet — s milyen hosszú a sor (!) — segítő­kész dolgozói gyakorta bekopognak az ele­settekhez, a kisebb háztartási munkákban segíteni, gyógyszerért elmenni, az élelmiszert bevásárolni, de nem ritka, hogy favágásra vállalkoznak, ahol nincs vezeték, ott a vi­zet is elhordják a kúttól. Rendet tesznek a lakásban, s ha az elaggott ember kéri, fel is olvasnak regényrészletet, egy-egy érdeke­sebb újságcikket. A családi életre történő felkészítés igen fontos területe a Vöröskeresztnek, e mun­kát a fiatalok körében végzik. Sikerrel mű-' ködött négy éven át a művelődési házzal közösen egy ifjúsági klub, amit az elmúlt tanévtől szétosztottak az iskolákra, azóta ott tartanak izgalmas és érdekes előadásokat. Csecsemőgondozási tanfolyamok, bemutatók, versenyek is szolgálják a fiatalok nevelését. A tanárképző főiskolán a családi életre ne­velő speciális kollégiumot szerveztek. Száz kisgyermeket patronálnak a város vöröske­resztes aktivistái az „Egy gyermek — egy aktivista” mozgalom keretében. Nyilván a figyelmük elsősorban a nehéz helyzetben élőkre irányul, s arra, hogy egyre bővül a mozgásfogyatékos és a keringéses betegség­ben szenvedők száma, akiket szintén patro­nálnak a Vöröskereszt tagjai. Ismert az alapszervezetek összefogása egymás közötti segítségadásra. Óvodákban, iskolákban, ne­velőotthonokban, öregek napközi otthoná­ban és a szociális otthonokban élők között jó a kapcsolat, amit gazdagít a lakóterületi és a munkahelyi alapszervezetek felkínált segítsége. Ezek a testvér-alapszervezetek nő­napra, Télapó-ünnepségre, karácsonyra vagy az öregek napjára műsorokat, kisebb ajándé­kokat készítenek egymásnak, kopognak be egymáshoz és az együtt töltött órák gyakorta csalnak örömkönnyeket a szemekbe. Speciális tábor gyerekeknek Három éve immár, hogy kiterjesztették a családsegítő munkát a börtönből szabadul­tak pa trcmálására, a büntetésüket töltők családjának megsegítésére (gumigyár, kon­zervgyár). Kedvező társadalmi helyeslésre Libatolltól a számítógépig Áruház, üzlet, piac Varga Ferenc (szemben) a VAGÉP dolgozó­ja negyvenszeres véradó. talált, hogy a Vöröskereszt folyamatosan szervezi a krónikus megbetegedésben szen­vedő gyermekek nyári táborozását, amihez az alapszervezetek jelentős anyagi támoga­tást nyújtanak. Emellett speciális táborokat is szerveznek az arra rászoruló gyerekeknek. Évenként 150 tanfolyamon 3 ezer hallga­tót képeznek ki az alapfokú elsősegélynyúj­tásra. Szép kezdeményezés volt az IKSZV által szervezett kilencven órás elsősegély- nyújtó és házi betegápolási tanfolyam, va­lamint a középfokú oktatási intézmények­ben dolgozó testnevelőknek és a város tűz­oltóinak szervezett elsősegélynyújtó tanfo­lyama. Ügyszintén figyelmet érdemel az ön­kéntes ápolónők képzése (utóbb 21 lányt és asszonyt sikerült bevonni kéthónapos bent­lakásos tanfolyamra, akik közül tizenkilen­cen sikeresen vizsgáztak). Aztán a legközismertebb példa: a véradó­mozgalom számos sikere. Jelenleg Nyíregy­háza területén 13 brigád működik 226 ké­szenléti véradóval, akik adott esetben élete­ket mentenek. A városban és vonzáskörze­tében lévő szervezetektől évente kétezer li­ter vér adását vállalja az egészségügy. En­nél sokkal többet teljesítenek a mozgalom­hoz csatlakozók, akik között nem ritka a negyvenszeres véradó. Igyekeznek kellő gon­dot fordítani a véradók megbecsülésére (évente 25—30 véradó-ünnepséget szervez­nek), amit bizonyít, hogy az elmúlt öt évben közel hatszáz különböző fokozatú kitünte­tést adtak át az önkéntes véradóknak. Ám a jövőben még nagyobb megbecsülésre van szükség! Számvetések a megújulás jegyében Most a VII. kongresszusra készülve a megújulás jegyeit fedezhettük fel az alap­szervezetek számvetésekor (267 taggyűlésen közel kilencszázan szóltak, javasoltak, kri­tizáltak és kínáltak fel újabb munkát.) Szá­mos kezdeményezés is született. Például az egészségnevelési munkában: füstmentes együttlét mozgalmat szerveznek több válla­latnál (DIRUVÁLL, iparcikk kisker, KE- MÉV); Nagylányok iskolája előadás-soro­zatra kerítenek aLkalmat a cipőgyár ipari tanulóinak; új egészségügyi állomást létesít a Ságvári kertváros vöröskeresztes alapszer­vezete a gyógyszertárban; a házfelügyelők­nek indítanak elsősegélynyújtó tanfolyamot a 6-os számú lakókörzetben, míg az ipar­cikk kiskereskedelmi vállalat alapszerveze­te a boltok között tisztasági mozgalmat hir­det. Aztán tovább: a jósavárosi lakókörzet­beliek felajánlották, hogy minden újszülött világra jöttekor a szülő egy fát ültet a lakó­körzetben. Másutt azt ígérik, hogy a kivá­gott fák helyett újakat telepítenek. A csa­ládvédelem területén állami gondozott gye­rekek patronálását ígérik a vállalatok alap- szervezetei (többek között a vendéglátó vál­lalat). A gyermekneveléssel, az anyasággal kapcsolatos vetélkedők, csecsemőgondozási tanfolyamok szervezését vállalják az iskolai alapszervezetek, s több anyagi felajánlás ér­kezett gyermekrehabilitációs célok megva­lósítására. A nyomda, a cipőgyár, az IKSZV, a fodrászszövetkezet és mások javasolják kondicionáló tornaterem létrehozását .— mozgássérült gyermekéknek. Külön dicséret illeti a Nyírségi Nyomdát: alapszervezetük aktivistái segítik és figyelemmel kísérik 105 csökkent munkaképességű fiatal dolgozójuk beilleszkedését. A TÁÉV vöröskeresztesei felújítási munkák elvégzését vállalták a bal- kányi gyermekotthonban. „A még megment­hető gyermekekért” jelmondattal alapít­ványt létesítettek a közterületfenntartó vál­lalat dolgozói, s az alapítványból a rászoruló gyermekek külföldi gyógykezeltetésének költségeit szeretnék fedezni. (Öröm, hogy ezt az ötletet a posta, a gumigyár, a kon­zervgyár és a Salamon-bokori alapszervezet is támogatja.) A konzervipari vállalat dol­gozói játékgyűjtéssel is akarják támogatni a nagycserkeszi cigányóvodát. ötletszerűen kiragadott példák ezek csu­pán, de talán kellően mutatják, hogy éle­tünknek szinte minden területén jelen van a Vöröskereszt, s a lelkes aktivisták tetteit aligha lehet túlértékelni. Angyal Sándor Van mivel dicsekedni. Nyíregyháza keres­kedelme mindig különleges gazdagságával és változatosságával tűnt ki. Már a század­fordulón annyi jó és híres bolt volt a vá­rosban, hogyannak híre ment, nemcsak az akkori vármegyében, de más vidékeken is. Mert találhattunk itt drogériát, fűszereseket, látszerészt, üvegesüzletet, Singer varrógép- lenakatot, bútoráruházát, bazárt, temetkezé­si intézetet, vadásztöltény- és tűzijáték-bol­tot, méterárust, hentest és mészárost, kesz­tyű és műkötszerárust, kereskedelmi és mű­kertészt, ruhaáruházat, és tucatnyi iparos által létesített boltot. Emellett a híres nyír­egyházi vásárok sem voltak mellékesek. Ko­rabeli feljegyzések szerint itt volt a cukor- kás, a mézeskalácsos, a pereces, a porcelán­árus, az üveges, a kész ruhaneműt kínáló, a pecsenyesütő, a nyersbőrös, a tollas, a kék- vásznas, a kalmár, fésűs, kefés, szűrszabó, subás, kalapos, szűcs, bádogos, cserepes, szitás, kötélverő, kenderárus, szíjgyártó, gyékényes, a szekérárus, gyapjús, kerék­gyártó, kovács, csizmadia, cipész, szabó, a vesszőárus. A bolt mellett tehát a piacon árulók igen népes csapata volt jelen, s vonzotta a más területekről érkezőiket. Mindez logikus volt, hiszen a megyeszékhely már akkor se csak a városlakók ellátásában jeleskedett, de kö­telmei voltak, hogy a bokortanyák népét is ellássa, s árut kínáljon mindenkinek, aki a megyéből idejön. A rangos városi üzletek és a vásár meg is tudott felelni ennek. Mint Margócsy írja könyveiben, a nyíregyházi ke­reskedelem igen jó hírű, változatos, gazdag voit, s a kor színvonalának mindenben meg­felelt. Ha jól megnézzük, a város funkciója alig változott, legfeljebb az ellátási körzete nőtt meg. Ma sem ritka, hogy budapesti vagy debreceni polgár ide utazik, hogy vá­sároljon. A nyíregyházi piac — zöldség, gyümölcs, iparcikk és használtcikk — híres intézmény, messze földről járnak megcso­dálni. Egy biztos, az ötvenes évek elhamarko­dott államosításai, majd az azt követő tel­jesen elosztási rendszer az itteni kereske­delmet is tönkretette. Jó boltok szűntek meg, sok, a szakmához nem értő került a boltokba, igen mélyre süllyedt a kereskedel­mi kultúra, foghíjas hálózat és gyér kíná­lat volt a jellemző. Ebből a kábulatból kel­lett kiemelkedni, illetve kell még ma is, hi­szen pár évtized alatt sok-sok beidegződés nyert teret a kereskedelemben is. Jó más­fél évtizede beszélhetünk arról, hogy Nyír­egyházán a kereskedelem visszanyeri rang­ját, és lassan régi fényében ragyog. A háló­zat ma már jó, a lakótelepek ellátása is megfelelőnek mondható, s ha valahol igen nagy hiányt látunk, az a külterület. De ve­gyük sorba a tényeket. Ma Nyíregyházán kilencven gazdálkodó szerv tart fenn üzleteket. Ezek között ott vannak az állami vállalatok, a fogyasztási szövetkezetek, a tsz-ek, nagykereskedelmi vállalatok, termelőüzemek. Nem elhanya­golható az 540 magánkiskereskedő sem, bolt­ja van állami gazdaságnak, a SZÖV-nek. Igaz, a megoszlás nem mindig szerencsés, a koncentráció a belterületekre esik, de ma már elmondható: Nyíregyházán minden megkapható, amit mondjuk a főváros kínál. De nézzük részletesebben a boltok megosz­lását. Hatszáztizenöt üzlet van a megye­székhelyen. Ebből 175 élelmiszert, 235 ipar­cikket árusít, 205 vendéglátóhely. A magán- kereskedők közül 24 vegyesboltos, 35 zöldség- gyümölcsös, 19 lángossütő, rajtuk kívül eb­ben a kategóriában találjuk a tollgyűjtőtől a kerékpármegőrzőig a lehetséges foglaliko- > zásdk egész nagy skáláját. Van a városban három nagy áruház, egy bútoráruház. A Centrum, a Kelet és Nyírfa alapterülete 12— 13 ezer négyzetméter, ami soknak mondha­tó. Ugyanakkor az üzletek általában kicsik. Sok közöttük a múltból örökölt, de az újak se nagyobbak általában 100—110 négyzetmé­ternél. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy eb­ben a területben a raktártér is benne fog­laltatik, akkor kiderül: nem véletlen, hogy sok helyen a zsúfoltság a jellemző. Jó tudni, hogy Nyíregyháza boltjai a szakember szerint is leterheltek, ami abból fakad, hogy igen nagy körzetet kell ellát- niok. Miután a vidéki ellátás korántsem jó, így a megye messzi területeiről is ide jönnek a vevők. Igen nagy szerepet töltenek be még a városban az ABC-áruházak. Ezekből 21 van, a város minden pontjára jut belő­lük, jól ellátottak. Az utóbbi időben azon­ban egy olyan tendencia is tapasztalható, hogy a kisboltok iránt nőtt az igény. A vevő szereti a hagyományos üzletet, s azt szeretné még inkább, hogy a kis bolt szakosított le­gyen. Ennek á kereskedelem csak kismér­tékben tesz eleget, sok a „vegyeskereske­dés”. Ma még a vállalati és a vevői érdek nem mindig esik egybe, az érdekeltségek nem egyértelműek. Ezért aztán a tisztán szakboltok száma nehezen nő. Lehet, hogy van valami nosztalgia is ab­ban, hogy a kis és hagyományos boltokat sze­retik az emberek. Mindenesetre erre oda kell figyelni, hiszen nem messze az az idő, amikor a vevői ítélet tart életben vagy buktat meg boltot, kereskedelmet. Ez áll ar­ra is, hogy milyen a kínálat. Bizony sok he­lyen még nincsenek igazi kereskedők, főleg az élelmiszerszakmában, így a lehetőségnél gyakorta kisebb a kínálat. Mert az tény: ma a nagykereskedelem és a gyártó egyaránt igyekszik kínálni, de erre a bolti válasz nem mindig egyértelmű. A többcsatornás kínálat ugyanakkor a gyártók számára is jelezhetné, hogy lassan lejár az az idő, amikor csak ők diktálnak. Mindenesetre tény, a konkuren­cia megjelenése lendít, a magánkereskede­lem serkentő, a többszektorúság kényszerí­tő tényező Nyíregyházán is. Látható ugyan­akkor, hogy a magas igények maradéktalan kielégítésé mellett hiányos a kispénzű ve­vők jó minőségű áruval való ellátása. A „rongyosboltok” gyors felfutása is mutatja, töibb olyan üzlet kellene, ahol nem mások­tól levetett, hanem újat, olcsót, mégis jót kínálnának. Ez még nem megy. i Mindenképpen feladat a városban a ke­reskedők jobb képzése és kiválogatása. Eh­hez kellene a jobb érdekeltségi rendszer is, hiszen jelenleg egyféle kontraszelekció hat. A nyelvet beszélő, valóban kereskedő, a ve­vőt szolgáló személyzet kevés, bár az ud­variasság messze jobb, mint másutt az or­szágban. Elgondolkodtató ugyanakkor a ke­reskedelem irányításának túlzottra duzzadt vállalati háttere, ami költségnövelő tényező. A nagyobb bolti önállóság a megfizetett fe­lelősségvállalás, a kereskedői szellem kibon­takoztatása lényegesen csökkenthetné a bü­rokráciát. Változatlanul nagy színfoltja a városnak a piac. A Búza téri csarnokot már kinőt­tük, a mögötte lévő szabadtéri eladótér is kicsi. De még így is az ország legizgalma­sabb piacai közé tartozik a nyíregyházi. Je­lenleg nagy vihar középpontjában áll az iparcikkpiac. Kényszerű áttelepítése a Jósa- városba nem hozott sikert, várhatóan nem is fog. Hasonlóan elég dőre elképzelés a ké­sőbbiekben az állatvásártérre való kitelepí­tése. A sorompó, a közlekedés, az állatvá­sár közelsége aligha lesz lendítő erő. Nyíregyháza kereskedelme sokszínű, azzá teszik üzletei, áruházai, butikjai, piacai. Ha az is megoldódik, hogy a külterületek ellá­tása javuljon, elégedettek lehetünk. Ezt je­lenleg csak a magánkereskedelem oldhatja meg, amit mi sem bizonyít jobban, eddig 24 ilyen üzlet van ezeken a területeken. Nem mondhatunk le hát a sokszektorúságról. mitöbb: teret kell adni minden tisztességes kezdeményezésnek, mert a kereskedelem te­rületén mutatkozó vállalkozás ellátást javí­tó, serkentő tényező. Szerencsére túljutunk az elosztás nyomasztó idején, és remélhető, hogy napjaink kereskedelméről is úgy szól­nák majd egykoron, hogy az színes, válto­zatos, magas színvonalú volt. Bürget Lajos Hurka-, kolbász-, pecsenye- és fidítőkereskedők a nyíregyházi Búza tér Piaccsarnokában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom