Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
1987. november 23. Keiet-Magyarország oooooooo Játék SZERKESZTŐI J5T szintén bevallóin [I Kedves Olvasó, szeretek játszani. Felnőtt gyereknek (vagy gyerekfelnőttnek?!) érzem magam, s ez az állapot minden esetben újabb lendületet ad a munkámhoz. Mert amit komolyan kell venni, azt úgy is veszem, de amit nem, azt nem. Ez pedig teljes ki- kapcsolódást és nem utolsósorban regenerálódást, bizonyos fokú feltöltődési is jelent. Szerencsére nemcsak én gondolkodom így. Sok hasonló tulajdonságú kortársammal találkoztam már. A játékszeretetemet leginkább a lányaim használják ki. Ök még abban a korban vannak, amikor nincs más dolguk, s ehhez nagyon jó partnerre találtak bennem. Ha kell társasjátékkal játszom, a két gyerek nagyon szereti a memóriajátékot, s mivel lányok, nekem is meg kellett tanulnom a babákat fésülni, sőt még hajat is mosni nekik. De nem okoz gondot az öltöztetésük sem. Persze mint férfi, igyekszem őket rávenni a technikai játékokra is, játsszanak az autóval, a villanyvasúttal. Különösebb gondot nem is okoz ez, viszont nekem mindig hiányérzetem van. Hogy miért? Három évtizeddel ezelőtt játszottam azzal a törpeautóval, amelyiknek megnyomtam a fejét és elindult a jármű. Mit látok most a boltokban? Ugyanilyen törpeautót. Meg, a Lemezárugyár másik örökké élő termékét, a motorosembert. Vagy: visszaköszön gyermekkorom egy másik játéka, az űrrakéta. Miért mondom én ezt, amikor most már 2800 forintért import rádióirányítású autót lehet vásárolni? Éppen ezért! Ügy érzem, hiányzik a rugalmasság a magyar játékiparból (is), ebben sem tudunk felzárkózni az élmezőnyhöz, de talán a középmezőnyhöz sem. Játékboltok, játékosztályok vezetői panaszolják, nap mint nap keresik náluk a tv-sztárokat: a rózsaszín párducot, a Tom és Jerryt, Willy Foggot és a többieket. Néhány tíz forintért az adást követő másnap már piacra lehetne dobni a plüss figurákat, és mindenki jól járna. Vagy rosszul látom a helyzetet? Aztán vegyük a másik oldalt. Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár megye a játékkínálat tekintetében is messze esik Budapesttől. A megyeszékhely egyetlen játékboltjának, a Gullivernek a vezetőhelyettese Varga Zoltán mondja: térdig lejárja a lábát az országban, hogy . a budapestit megközelítő kínálatot tudjanak bizto-, sítani. A Trial elsősorban (és utolsósorban is) a saját boltjait látja el, ami marad, azt adja tovább vidéknek. Pedig egy játékért bizony nagy luxus a fővárosba utazni. Viszont megnyugtató lehet: a Gulliverben azon dolgoznak, hogy karácsonyra, ne legyen rosszabb a kínálat, mint más városokban. Azzal kezdtem: szeretek játszani. Ezzel is fejezem be, s remélem az unokáim engem fognak tanítani a játékok kezelésére, én pedig nosztalgikus meséket mondhatok nekik a törpeautóról és a motorosem- berröl. Sipos Béla Az olvasó kérdésére Balogh Géza rovatvezető Üj gépsor a Taurus nyíregyh ázi gyárában: a BERSTORFFabroncsgyár!« berendezés. (E. E.) Amikor e sorozatot útjára indítottuk, azt szerettük volna. ha a helyi gondok melllett szélesebb problémaköröket is feszegetnek majd kérdéseikkel olvasóink, továbbá azt vántuk. hogy a nyíregyháziak mellett a megye távolabbi pontjain élők is tollat fognák. E héten kívánságunk maradéktalanul teljesült, a kérdések az Erdőháttól a Nyírségen át egészen a Mezőségig átölelték a teljes megyét. Kezdjük a nyíregyháziakkal! Vári Imre a Vasvári Pál utcából azt kifogásolja, hogy a 8, 8/A és a 12-es autóbuszokon rendszerint hiányzik a járatszám. Elöl még csak-csak, de a busz oldalán, illetve hátulján elvétve látni a jelet. így aztán számtalanszor előfordul, hogy az utas tévedésből másik buszra száll, s kényszerű városnézésen kell részt vennie. A Volán személyforgalmi igazgatóságán elismerték, hogy néhány buszról esetenként valóiban hiányzik a járatszám. Ez elsősorban akkor fordul elő. ha hirtelen egy vidéket járó busznak kell ..beugrania", a városi forgalomba ... Természetesen ez sem lehet mentség. Ezentúl gyakrabban ellenőrzik majd a pilótákat, hogy a buszok ne tévesszék meg az utasokat. A 19-067-es telefonszám tulajdonosa is jogosan háborgott: évekkel ezelőtt befizettek egy 1500-as Ladára, s azt a Merkúr 1986-ra igazolta vissza. Nos, lassan már nyolcvannyolcat írunk, de a kocsira még mindig nincs semmi remény. A két év alatt kétszer ment fel a kocsi ára, ki fizeti meg a veszteségüket? Sajnos, most sem mondhatunk mást, mint korábban. A Merkúr bárminemű híreszteléssel szemben nem kereskedelmi, hanem elosztó szerv csupán, ráadásul kiszolgáltatott helyzetben van. Az áremelés pedig nem okozna gondot, ha azzal párhuzamosan emelkedne a letétbe helyezett összegek kamata. Erre azonban aligha van remény, az ország jelenlegi helyzete — azt hiszem — ennek miértjére is választ ad. örökösföldről érkezett a jelzés, hogy a városrész sok bérlakásában rengeteg olyan személy is él, akik nem jelentkeztek be oda, s életmódjuk is enyhén szólva kifogásolható. Olvasónkkal egyetemben én sem helyeslem, hogy a tö- bérlö, aki a lakásért fizet hé't-nyolcszáz forintot. albérlőt is tart, akitől egy szobáért ezerötszáz-kétezer forintot is bekasszíroz. Ám ö csak kihasználja a keresletet, a fizetséget pedig 'képtelenség ellenőrizni. Az árakat csak a megfelelő lakáslétszámmal lehetne letörni, ám ... A randalírozókat pedig végsó esetben a rendőröknek kell megfékezniük. Természetesen a Nyíregyházi Városi Tanácsot érintő kérdések most sem maradtak ki a kérdéscsokorból. bár annak színkaválkád.ia most nemiképp _szerényebb a szokásosnál. Am emiatt a. tanács tisztségviselői aligha bankódnak. A Margaréta utcából érkezett a panasz, miszerint a szomszédos Nárcisz utcában több olyan telek is található, melyekkel nem törődik a gazda, s az a három porta lassan Borhánya szégyenfoltja lesz. Ugyanők panaszolták, hogy az ottani általános iskola építése során a nehézgépek teljesen járhatatHétköznapok ünneplő ruhában TSZ-PANNÓ TÍMÁRON válaszol lanná tették az utcát. Mire számíthatnak az ott élők? A kérdéssel ellentétben a válasz tömörebb. A pontos cím -megszerzése után a szóban forgó telkek gazdái a termelésfelügyelefci osztály- lyal találják majd szemben magukat, akik -a többség érdekében megteszik .a szükséges lépéséket. Az úttal kapcsolatos felelet: a közelben még a tavaszon telkeket osztanak. s akkor előkaparjáfc majd az út kijavításához szükséges forintokat is. Török Géza mátészalkai olvasónk lapunknak tulajdonítja, hogy a Szatmár-beregl Tájvédelmi Körzet leghangulatosabb folyóját, az Öreg-Túrt sikerült megmenteni. Mint írja, a korábbi rendkívül alacsony vízállást már hónapok óta nem tapasztalja, a folyó kezdi visz- szanyernl eredeti arcát. Az érdem természetesen a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatóságé, ám a választ is tőlük vár- ju: végérvényes vagy csupán ideiglenes a javulás? Az igazgatóság feltett szándéka, ha nem is -tudják vi-sz- szaadni -a Petőfi által is megénekelt Túr varázsát, de mindenképp arra törekednek, hogy -legalább a mai értékeit megmentsék. A vízállás -természetesen a mindenkori időjárástól is függ, ám gondoskodnak arról, hogy az „Anya- Túrból" mindenkor elegendő utánpótlást kapjon majd a régi, eredeti meder is. S egyben kérik: ha bármilyen problémát (tapasztalnák, forduljanak bátran a nyíregyházi központhoz vagy a szálkái szakaszmérnökséghez. A természetvédelemhez kapcsolódik az a Tisza vasváriból érkezett levél is, melynek íróit a megye egyik legszebb ártéri erdejének sorsa aggasztja. Tiszátok alatt, a Nyíregyházáról ide vezető üt mentén kivágták a töltés melletti botoló fűzfákat, nyárfákat. Mi a magyarázata e pusztításnak? A tiszai-oki tanács vezetői elmondták, hogy a gáterősí- tési munkák miatt kellett kivágni a fákat. Ez a töltés- szakasz rendkívül labilissá vált, s bármennyire is sajnálták -a vízügyi szakemberek az ártéri vegetációt, a tavasszal kezdődő munkák tiszta -terepet -igényelnek. A fák pótlásáról egyébként gondoskodnak. Néhány Fehérgyarmatról, Ro- zsálybói, sót messzebbről érkezett levelet már hetek óta a fiókomban őrzök. A bennük megfogalmazott kérdés teljesen azonos: a határ szélén élők mikor foghatják már tisztán a Magyar Televízió adását? Mint a Magyar Rádió es Televízió Műszaki Igazgatóságán megtudtuk, az ottani szakemberek is tudnak a szaitmári, beregi gondokról. A következő ötéves tervidőszakban Mátészalka környékén eppen ezér.t egy nagy tel- jesítmenvű átjátszó adót építenek majd. Hatalmas fehér lepel borítja néhány napja a timári Béke Termelőszövetkezet ebédlőjének falát. Az arra járók fel-felnéznek, ebéd közben megáll a kanál. Leleplezésre vár egy pannó. amely itt készült a tagság szeme előtt, így nincs, aki ne tudná, mit ábrázol. De hát lefedték, mert az illem azt kívánja, hogy Zajácz András Budapesten élő, de a faluban született festőművész alkotását ünnepélyes keretek között avassák fel. Addig is: a lepedőn szűrődik át a figurák körvonala, és nagyon halványan a színek is. Pásztor András elnök irodájában egyelőre a falhoz támasztva áll a valóságban 11 méter hosszú és két méter magas alkotás kisebb mása. Ezt a tervet fogadta el a tsz kollektívája, valamint a hivatalos zsűri, amely nemsokára az ebédlőbéli valóságos változatot is szemügyre veszi. Négyesben nézegetjük a vásznat Petróczi János fő- agronómussal, Supér László nyugdíjassal, az egykori elnökkel, és itt a mostani vezető is. A kompozíció alkotója, mintha csak érezné, hogy rós A park ódivatú padjait mindenki utálta már. öntöttvasból készültek a karjai, és arra erősítették fel valamikor a léceket. A vasat ki tudja hányszor festették le. ezáltal olyan vastag volt rajta a sok réteg, hogy cserepekben vált le. Rozsdás volt és sánta, de ez még nem lett volna nagy baj. Leginkább azért nem szenvedhették, mert boldog-boldogtalannak odacsípte a fenekét a sok lötyögő léc. Beleakadt a nadrágba a kiálló szálka, és ... No de nem sorolom, lassan senki nem ment a padoknak a közelébe sem. Ám a park, és a padok nem azért vannak, hogy ne szolgálják a?t a magasztos célt, amit szolgálniuk kell. Holmi önállósult padok miatt nem veszíthetik el azt, ami a feladatuk. Azok, akiknek ez ügyben határozniuk kell, nem késlekedtek. Legalábbis nem sokáig. Jól tudták, hogy a pad kicserélése nem szenvedhet késedelmet. Különösen akkor érezték ezt igazán, amikor az egyik különösen renitens pad egy la van szó, telefonon jelentkezik Budapestről. — Szülőföldem előtti tiszteletem ez a pannó — hallatszik kérdésemre a kagylóból a távoli hang. — Gyakran találkozom a gazdaság vezetőivel, és amikor legutóbb náluk jártam, megpillantottam az új ebédlő falán azt a hatalmas üres fehér felületet. Azonnal éreztem, mekkora lehetőség és egyúttal kihívás. Ha ott van önök előtt a kép kisebb változata, akkor egyúttal követhetik, mit akartam: a timári embert, az ottani tájat, és az év legboldogabb szakaszát, a betakarítást szerettem volna képbe komponálni és elébük tehni. Oda, ahol nap mint nap látják. Az, iroda falát és az épület más helyiségeit is szép festmények díszítik. Sziki Károly nyíregyházi művész alkotása — stílszerűen alkalmazkodva a hely szelleméhez — egyetlen hatalmas szalmabála a forró búzatarlón. Tenkács Tibor Tokajból egy Tisza-parti tájjal szerepel a sorban. — Évek óta rendezünk tárlatokat — mondja az el% jelentős személyiség alatt egyszerűen összeszakadt. A padokat márvány ülőkékkel cseréljük fel — hangzott a határozmánv. Mit nekünk öntöttvas és mit nekünk rozoga deszka. A már-v vány örök életig tart. nem csípi be a nadrágot, és főleg nem szakad össze. Jöttek a munkások, és a kiszolgált köztéri bútorokat elszállították, jobban mondva kidobták, mert a MÉH nem engedte be a telepére: mondván, használhatatlan. A legszebb vörösmárvány lapok érkeztek meg a távoli hegyvidék bányájából, és igazán szemet gyönyörködtető formájú alkalmatosságokat építettek belőle a mesteremberek. A park teljesen új formát kapott. Még a fák is csodálkoztak a jövevények külsején, idegenségén. A nők. — Gyakori vendégünk Soltész Albert, Csisztu Mihály, és akikről már szó volt. Népszerű a tagság körében az ilyesmi, és nem ritkák a vásárlások. A művészek szívesen jönnek, mert úgy érzik, a képi fogalmazásban is egy nyelven beszélnek az itt élőkkel. — A pannó, amit rövidesen leleplezünk, olyan alkotás, amely nagyon közel áll hozzánk — fordul ismét a mú felé a főagronómus. — Az ebédlő tulajdonképpen kultúrháznak is szolgál, és még sok minden másnak. Jó dolog, hogy a mindennapi életünk — ünneplőbe öltözve — olykor is közöttünk marad, amikor pihenünk, szórakozunk, ünnepelünk. — Kell nekünk egy ilyen festmény — húzza ki magát Supér László. — Ha másban kiemelkedők vagyunk, márpedig van mire büszkének lenni, akkor miért ne adjunk lehetőséget falunk szülöttének, hogy nekünk valami olyat csináljon, ami másnak még nincs? törzsvendégek eleinte sietősre vették lépteiket, mintha máshol akadt volna dolguk, valahogy senkinek sem aka- ródzott leülni. A gyerekek törték meg a jeget. Egy délután megszállták a parkot, és hancúrozás közben időnként nekitámaszkodtak a sima kőlapoknak. D e nem sokáig. Hamar- vást odébálltak, * mert nagyon hidegnek találták. Nem sokat törődtek ezért vele, inkább játszottak tovább. Ámde a nekibátorodott nyugdíjasok is odakönyököltek, de az első néhány pletykán nem nagyon jutottak túl, mert a könyökük hamar tiltakozni kezdett. Ez a pad használhatatlan — méltatlankodtak, és többen visszasírták a faléceket. Dör- zsölgették a karjukat egy kicsit, beszélgettek tovább állva. Míg aztán szórakozottságukban csak letették a feneküket a márványülőkére. Fészkelődtek. mozgolódtak, mígnem az egyik megszólalt. Nézd már ... így meg melegít . .. (és) Esik Sándor _________3__
