Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

2 Kelet-M&gyvonzág 1987. november 21. Utak, táblák, parkolók, lámpák Nyíregyházi közlekedési döccenők A közlekedési szakemberektől előre is elnézést kell kérnünk, amiért laikusként kísérletet te­szünk a megyeszékhely közleke­désében fellelhető anomáliák egy részének feltárására, de azért próbálkozunk meg vele, hátha azok, akik mindennap ezzel fog­lalkoznak, már nem figyelnek oda az apró részletekre. Holott ha sikerülne megszüntetni eze­ket, talán javulhatna a közleke­dés és esetleg gyorsabbá válhat­na a forgalom. Az egyik furcsaságot az Október 31. tér és a Kossuth utca találkozásánál tapasztal­tuk, ahol rosszul festették fel a fehér csíkokat. Az a sza­bály, hogy ahol a forgalmi sávok száma csökken, ott an­nak van elsőbbsége, aki nem változtat forgalmi sávot. A Kossuth utca elején két sáv van, de mind a kettő csök­ken, ebből pedig az követke­zik, hogy annak van elsőbb­sége, aki a jobb oldali sáv­ban közlekedik. Isten őrizz, hogy valaki érvényt akarjon szerezni a jobb oldali sávban ennek, mert a bal oldali sáv­ban közlekedő is úgy hiszi, hogy övé az elsőbbség. A megoldás nem bonyolult, mindössze még két terelővo­nalat kellene felfesteni, hogy egyértelművé váljon a belső sáv előnye. Alapszabály az is, hogy a buszmegállót csak az útke­reszteződés után szabad el­helyezni. A Stadion utcánál néni így van. Ha beáll pél­dául oda egy csuklós busz, s a mögötte haladó jármű ki akarja kerülni, nem tudni, hogy csak ezt a manővert végzi el, vagy be akar for­dulni a Stadion utcára. De tehetetlen a Krúdy utcáról balra fordulni akaró autó ve­zetője is, mert nem tudja, hogy a Kossuth utca felől jövő autóbusz azért indexel, mert be akar állni a megál­lóba, vagy mert be akar for­dulni a Krúdy Gyula utcába. Ha az indexelés láttán ki­merészkedik, esetleg összeta­lálkozik egy, a buszt éppen kikerülő járművel és kész a baleset. Szemben van egy­mással itt két buszmegálló, de mivel a város felé hala­dó busz megállója jó, így a Sóstó felé menő busz megál­lóhelyét kellene áttenni ' az útkereszteződés után néhány méterre. Azt már többször javasoltuk, hogy a Stadion utcán engedjék meg a várakozást az úttest és a Stadion kerítése közötti terüle­ten, mert ha egy sporteseményt rendeznek a kerítésen belül, szinte megbénul a közlekedés, így ma az tesz „jót”, aki akadá­lyozza a forgalmat, s aki segí­teni szeretné, az csak a bünte­tés kockázatának vállalásával állhat fel a ki tudja miért „park­nak” nevezett területre. Pedig ha már kevés az út, akkor azt legalább a közlekedésre használ­juk, és próbáljuk melléterelni a várakozókat... Az is egy furcsa eset lenne, ha valakit a rendőr meg akarna büntetni a Rákóczi úti vasbolt előtt és az a valaki nem ismer­né el a büntetés jogosságát. Van ugyan ott egy tábla, ami kerek, piros szegélyű, kék alapú és egy csík is van benne átlósan, ám ilyen tábla nincs a KRESZ- ben. A várakozni tilos tábla bal­ról jobbra van áthúzva, a vas­bolt előtti tábla pedig éppen el­lenkezőleg. Vagyis azt egy áb­rának tekinthetjük, de közleke­dést szabályozó táblának aligha. A Rákóczi úton járunk: a piacot nem hagyhatjuk ki, habár az egy külön misét ér­demelne. Nemcsak azok nem tudnak ugyanis megállni, akik vásárolni mennek, ha­nem azoknak sincs hely, akik áruikat viszik oda, márpedig a hátukon nemigen cipelhe­tik be a zöldség-gyümölcsfé­léket. Ha már kicsinek bizo-, nyúl a volt szabadpiac, s megkurtították azt az oda épített butikok, akkor érde­mes volna körbenézni, hogy hol lehet még újabb parkoló­kat kialakítani. Az egyik terület a Búza tér déli oldalán lehetne, ahol most megállni tilos tábla van, pedig ferde parkolókat nyugodtan ki lehetne alakí­tani, s legalább negyven autó elférne. A Búza téri ABC keleti oldalán az út jobb ol­dali részén tábla tiltja a megállást, hiszen ez a hely A Centrum Áruház előtti kereszteződésben a Bocskai utca felől érkezők nem fordulhatnak balra — holott szembe jö­vő forgalom nincs, indokolatlan a korlátozás... A jelző­lámpák rendjét kellene átalakítani. (JL) kell a boltnak, ha áru érke­zik. Az út bal oldalán — mi­vel egyirányú útról van szó — megállhatnak az autók, de ez a hely is kevés. A közúti igazgatóság székházával szemben körülbelül öt méter széles és szerintünk teljesen fölösleges járda van. Itt szintén lehetne egy ferde parkolót kialakítani, s elfér­ne vagy húsz kocsi. A Kiskörúton közlekedőknek is vannak gondjaik. Az egyik például, hogy a Kálvin téri ABC előtti gyalogátkelő környékén gyakran büntet a rendőr, pedig azon a gyalogátkelőn meg lehet fordulni, csak a gyalogosokat nem szabad megzavarni. Ha az elválasztó sávban is ott lennének a csíkok, akkor más lenne a helyzet, dehát most nincsenek ott. Van ettől egy jobb „bün­tetőhely” is, mégpedig a Nyírfa Áruház mellett, ahol azok „szaladnák be a csőbe”, akik a Kiskörútról nem a Vöröshadsereg utcán mennek egyenesen, nem a Felszaba­dulás útján haladnak balra, hanem visszafordulnak a Kis­körúton. Sajnos a tábla most olyan, hogy nem lehet kifo­gásolni a büntetést, a táblát azonban annál inkább. Ugyanis érthetetlen, miért tették oda ezt a kötelező ha­ladási irányt jelző táblát. Tehettek volna egy másikat, amelyiken nem vízszintesen, hanem ferdén lefelé mutat a nyíl, s így lehetővé válna a visszakanyarodás. Mert hely van, s a visszaforduló kocsi nem zavarhat senkit. És ak­kor nem kellene sok autó­nak visszafordulni a város közvetlen központjába, aho­vá egyébként is már alig lehet behajtani. Nyilvánvaló lehetne még né­hány, a felsoroltakhoz hasonló fonákságot említeni, például a Jósavárosból bejövök bosszúsá­gát, hiszen mindegy hogy a Ko­rányi utcát, vagy a Sóstói utat választja valaki csúcsidőben, öt­hat kocsinál egyik helyen sem enged át egyszerre többet a lám­pa. Ezeken a fázisidők megnöve­lésével lehetne enyhíteni, mert ha egy-egy zöld jelzésre kiürül­hetnének a kereszteződések, ak­kor nem rontanák a levegőt hosz- szú percekig az üresjáratban pö­fögő jármüvek. Balogh József CSÖPÖG A BENZIN Tűzoltó az autó mellett „Jó napot kívánok. Közúti elLenőrzést tartunk!” Az el­múlt hetekben az átlagosnál gyakrabban hangzottak el a fenti mondatok. Több jármű­vezető számára meglepetés volt, hogy a rendőrök mellett állami tűzoltók is részt vet­tek a járművek közúti felül­vizsgálatában. Az utóbbi időszakban Sza- bolcs-Szatmár megyében is igen nagy számban keletkez­tek tüzek a közlekedő jár­művekben. A vizsgálatok ta­pasztalatai azt mutatták, hogy a tüzek jelentős része megelőzhető lett volna a fo­lyamatos karbantartással, a járművek rendszeres műsza­ki felülvizsgálatával. Ezért született az a gondolat, hogy a tűzoltóság és a rendőrség között lévő együttműködést még szorosabbá fűzzük, és bekapcsolódjunk a tavaszi és őszi közúti ellenőrzési akci­ókba. A területi tűzoltóparancs­nokságok hatósági munka­körben dolgozói rendszeresen részt vesznek a közúti akci­ókba. Ennek során a tűzol­tók kiemelten vizsgálják a járművekre vonatkozó tűzvé­delmi szabályok betartását. Legutóbb októberben tar­tottunk közös akciót, mely során a tűzoltók összesen 892 különböző típusú járművet vizsgáltak át tűzvédelmi szempontból. Az ellenőrzések során számos hiányosságra derült fény, például a kézi tűzoltókészülékek hiányoztak vagy üzemképtelenek voltak, olvadábetéteket túlbiztasítot- taik, csöpögött a benzin, olaj... Három fővel szemben szabálysértési eljárást kezde­ményeztünk és 33 vezetőnek összesen 8400 forint helyszíni bírságot szabtunk ki. Két esetben a járművet üzemel­tető létesítmény vezetőjének figyelmeztetőt küldtünk az észlelt hiányosságok meg­szüntetésére. A közúti ellenőrzések ered­ményéről még kevés tapasz­talat áll rendelkezésünkre. Az ellenőrzésnek ezt a for­máját a jövőben is rendsze­ressé kívánjuk tenni, s ettől azt várjuk, hogy javulni fog a közúton közlekedő jármű­vek tűzbiztonsága. Kukucska István tűzoltó főhadnagy „Apukám, hozzál hatvanezret...” Ketten vettek egy blúzt — Nekem mostanában rosszul megy — jelentette ki az egyik, Nyíregyháza forgal­mas negyedében lévő butik tulajdonosa. — Nézze meg, tele vagyok a legdivatosabb árukkal, egyenesen Pestről hozom őket, mégis alig tudok valamit eladni. Néhány ka­bát, gyerekholmi megy el, de a többire szinte rá sem néz­nek a vevők. A farmer? Igen, az keresett lenne, de felemel­ték az alapanyag árát, és így is csak csúszópénzzel lehet hozzájutni. Nem a ruha az első — Ügy veszem észre, az emberek a ruhavásárlást a legvégsőkig próbálják ha­lasztani. Az elmúlt években november elején már meg­kezdődött a karácsonyi sze­zon, vitték a selyemblúzokat, alkalmi ruhákat, mint a cuk­rot, alig győztem pótolni. Most meg ... Mindenki ab­ban reménykedik, hogy a ru­hanemű ára változatlan ma­rad, és inkább a tartós fo­gyasztási cikkeket, a tévét, meg a bútort veszik. Az öl­tözködésre már nem marad pénz. A múltkor bejött hoz­zám két kislány, barátnők le­hették, kinéztek maguknak egy blúzt, közösen fizették ki, aztán megállapodtak benne, hogy milyen nap melyikük fogja viselni... A butikosok egybehangzó­an állítják, hogy az utóbbi hónapokban csökkent a for­galmuk. Ahogy egyikük ta­lálóan megjegyezte: koráb­ban tíz nézelődő közül lega­lább hat vásárolt valamit — nézelődő most is van, de ki­lenc üres kézzel távozik. A kiskereskedők abban bíznak, hogy néhány hónap múlva minden visszazökken a meg­szökött kerékvágásba, és a tinik — mert ez a korosztály a divat leghűségesebb köve­tője — újra állandó vásárló­ik lesznek. A gazdasági helyzet romlá­sa a divatcikkekkel foglal­kozó kisiparosokat is érzé­kenyen érinti. Az egyik sza­bó arra panaszkodott: — Az eddigi őszi szezon nekem nulla, hiába varrom a divatosnál divatosabb nadrágokat, csak egész keve­set tudok belőlük értékesíte­ni. Nem, nem az a baj, hogy drágán adom, egy selyembé­léses, vastag nadrágért sze­rintem nem sok az az öt-hat - száz forint, egyébként nekem is meg kell élni valamiből. Hogy jövőre mi lesz? A ma­gasabb adót ugyanúgy bele­kalkuláljuk majd a termé­kek árába, mint a jelenlegi alacsonyabbat, és persze mindez a vevőn fog lecsa­pódni. A vevő érzi majd az adót Érdekes, hogy a DIRU- VÁLL méretes női szalonjá­ban nem érzik a forgalom csökkenését. Napi húsz-hu­szonöt megrendelést vesznek fel, elsősonban téli szoknyá­ra, alkalmi ruhára és blúzok­ra. Pétervári Józsefné rész­legvezető szerint ez annak köszönhető, hogy évek óta változatlanak a vállalási di­jaik — ami a vállalatnak vi­szont hátrányt jelent a sza­badáras kisiparosakkal szem­ben. — Sok a munkánk, keve­sen vagyunk rá, ezért má­justól nem vállalunk kabát- és kosztümvarrást. Azt hit­tük, kevesebb lesz a megren­delő, hogy új helyre költöz­tünk, de sokan ragaszkodnak hozzánk, mert itt a legfris­sebb nyugati divatlapokból lehet modellt választani — járatjuk a Burdát, a Rund- sehaut, a Brigittát — és nem­rég bevezettük a szövetáru- sítást is. „Hol a telefon?" Nem panaszkodnak az S- modellben sem: az októberre tervezett 1 millió 400 ezer forint helyett 1 millió 680 ez­ret forgalmaztak. Kelendőek a farmerek, a kabátok, aLkal- mi ruhák, bőr- és szőrme­áruk. Az utóbbi kettő jó be­fektetésnek is tűnik, hiszen egy bőrkosztüm, egy valódi szőrmebunda szinte elnyű- hetetlen. Persze az ilyesmit nem az utcáról betérő kis­pénzű bámészkodók fogják elvinni, hanem a bolt „törzs­vevői”. Bár az ellenkezőjére is volt már példa: egy cél nélkül nézelődő hölgy felpró­bált egy ötvenezren felüli vö- rösrókabundát, megkérdezte az eladónőket, hogy van-e az üzletnek telefonja, majd fel­hívta a férjét: „apukám, hoz­zál már hatvanezer forintot, mert kinéztem egy jó kis bundát magamnak!” És „apuka” ugrott... Bartha Andrea Mozaikok a videoszemléről A megyei művelődési, köz­pont előtt sorfalat álló zász­lódíszek és a hatalmas földi szem, a parabolaantenna sej­teti a járókelőkkel, hogy nem akármilyen esemény színhe­lye az intézmény. Az ország minden részéből összesereg- lett amatőr és profi videó­sok, szakemberek, forgalma­zók adnak itt randevút két napja egymásnak, hogy ko­runk új kommunikációs esz­köze, a videózás elméleti és gyakorlati új ismereteit ki­cseréljék, egymás tevékeny­ségét, műveit megismerjék és a neves szakemberek előtt megmérettessenek. A kül­földi vendégek programja révén pedig kitekintés nyílik a videózás nemzetközi hely­zetére, eredményeire is. Négy teremben mintegy öt­ven képernyőn, négy kivetí­tőn reggeltől estig peregnek a videoprogramok. Bizony, ember legyen a talpán, aki sokáig meg tud maradni egy helyen anélkül, hogy be ne kukkantana egy másik te­rembe, ahol szintén érdekes műsor várja. Közel 400 ven­Adás az égből Vendégek Böltönyböl Meseszoba, szövés-fonás Ma már a múzeumokban nemcsak a hagyományos funkció érvényesül — régi­ségek gyűjtése, őrzése, bemu­tatása, gondozása, hanem számos új közművelődési for­mára is vállalkoznak. így van ez a Néprajzi Múzeum­ban is, melyet évről évre egyéni látogatók és csoportok ezrei keresnek fel. Az őstársadalmaktól a ci­vilizációig című állandó kiál­lításuknak évek óta nagy si­kere van, ami annak köszön­hető, hogy számos rendkí­vüli tárgyat, életképet mu­tatnak be a különféle civili­zációk történetéből. Rendsze­resek a történelmi, néprajzi témájú foglalkozások, a szak­körökben most a szövés-fo­nást lehet gyakorolni, a me­seszobában szombatonként népszokásokkal, gyermekjá­tékkészítéssel ismerkedhet­nek meg a gyerekek. Muzsika is gyakran csen­dül a díszes falak között: a legújabb szokás szerint min­den vasárnap délelőtt 11-kor minikoncertek hallhatók. Ezekre főként olyan hagyo­mányőrző együtteseket hív­nak meg, melyek ápolják az ősi népi kultúrát. így kerül most sor a Bökönyi népdal­kor fellépésére. A szabolcsi csoport november 22-én ven­dégszerepei a fővárosban a Néprajzi Múzeumban Viola István vezetésével. dég jött el Nyíregyházára, ahol hagyományos szabolcsi vendégszeretettel (és mosoly­gós almával) fogadtuk, fo­gadjuk őket. Régi videós ba­rátok leltek itt újból egymás­ra, új barátságok köttetnek. Persze még barátok sem rej­tik véka alá egymás műveire vonatkozó bíráló megjegyzé­seiket. De ez természetes. Mindenki tanulni akar, a ha­zai videózás további haszná­ra. Kirschner Pétert, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa Művelődéspolitikai Bizottságának titkárát, a vi­deózás egyik országosan is ismert patrónusát a sajtóiro­da munkatársai — mert a szemle idején ilyen is mű­ködik — elkalauzolták a Nyíregyházi Városi Televí­zió új stúdiójába. Ugyanis, mikor két évvel ezelőtt a ko­rábbi szemlén itt járt, még csak három bőröndöt látott, s ezek tartalma volt a városi televízió stúdiója, felszerelé­se. Az azóta elkészült mo­dern stúdió láttán bóloga­tott: ez már valami. Ám azt is hozzátette, hogy mindez csak akkor ér sokat, ha tar­talommal is meg tudják töl­Nézelodők a videoszemlén. teni az adásokat. Persze mint többen megjegyezték, ezen a téren sincs sok szégyellniva- ló. Ám a mostani szemle bi­zonyára a kábeltelevíziózás­nak is csak hasznára válik. Csak remélni lehet, hogy a következő alkalommal — amely feltehetőleg ismét Nyíregyházán lesz — a váro­si tévések fórumát is meg­rendezik. A szemle egyik főattrak­ciója az űrtévézés, azaz a műholdakról szórt adások szabolcsi bemutatója. A mű­velődési központ galériájá­ban egyszerre hat tv és kive­títő nem akármilyen látvá­nyosságot kínál. Ha valaki megkérte az irányító szak­embert, az sorbakapcsolta az „égből” érkező és nálunk is fogható adások választékát. Bárki megtudhatja, mit néz ugyanabban az időben az an­gol, francia vagy akár a sváj­ci néző. Hat ország kilenc ál­lomásának műsorából kap­hatunk így ízelítőt. Többnyi­re a BBC Super Channel adását mutatják a képer­nyők, de belekukkanthattunk a Luxemburg, az NSZK, sőt az olasz RAI I. műsorába is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom