Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

Szombati galéria A Tisza egykor eleven fo­lyásának mai morotvá- jában bámulják magu­kat a parti fák. A 12 kilomé­ternyi holtághurokkal öve­zett tiszadobi Sziget régen- volt őstölgyeséből hírmondó is alig maradt. De a vízparti sűrűségben akad még száza­dos tölgy. Jó néhányuk állva haldokolva mereszti elő gö- csörtös száraz ágait. Köröt­tük villámhasgatta fehérnyá- rak, sudár kőrisek, vénic szil — az itteniek „vincfája”, ve­resgyűrű som és mogyorós sűrűség. Középkorú erős akácok, jó harmincas fenyők, büszkén gyönyörű tiszafák is díszítik a képet, amit több- helyütt elborít a sokféle kú­szónövény indás-kacsos-liá- nos levélszőnyege. Szedres a partszél, vadkomló kapasz­kodik a magasba, szulák, repkény, néhol borostyán sű­ríti a zöldet, másutt ligeti szőlő szétterült levéltömege borít be mindent vidámzöld lepellel. A száz és százféle zöld nemsokára a sárgák, vörösek, rozsdabarnák minden válto­zatát magára szedi. Nyári éjek holdezüstjében sejtel­mes, mesebeli manókat rejtő sötétségek ásítottak a vízen sikló ladik utasára, titokzatos roppanásokkal ijesztgettek a sűrűség alá omló korhadó fa­óriások, vigyázva ágra ült fácánok, sűrűbe vackolt őzi­kék álmát. Az őszi színek pa­zar pompájával világosabbá válik a parti dzsungel. Vagy a rügyfakiadás szebb? És a ritkáson pázsitszőnyegre vá­gódó arany fénynyaláb alatt csilingelő gyöngyvirág-ha­rangocskák? Mindig gyönyö­rű Szabolcsnak ez a tája a Nyíri Mezőségen, a legendá kát dédelgető Tisza-tájon, itt, a tiszadobi „Szigetben”, ahol otthon volt már a bronzkori ember is és megtelepült a népvándorlás korának tanya­verője. Vajon a nyári bala­toni embersűrűbe mártózó, külhoni tájakat magasztaló mai szabolcsi járt-e már er­re? (Kép és szöveg: Pristyák József) Az évad első bemutatój Jelenét az előadásból Ottó) Most, amikor a jeles napok gyakran egybemosódnak a hétköznapokkal, ' méltánylást érdemel az a törekvés, amely- lyel a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház évről évre ünneppé fényesíti az évadnyi­tást. Az idén a szokásosnál is jobban megadták a módját: az október 3-i bemutató dél­előttjén — régi hagyományt felelevenítve — a városköz­ponton végigvonulva csaptak jókedvű hírverést az előadás­nak. Este pedig virágfűzérrel díszített bejárat, s minden szé­ken egy-egy szál szegfű fogad­ta a premier közönségét. Az igazgató, Léner Péter köszön­tő szavai után még egy várat­lan ajándék — a Szózat, Men- sáros László előadásában. Ezen az estén egy kicsit a hajdani — mint ismeretes, az idén 150 éves — Nemzeti Szín­házban érezhettük magunkat, Gaál József darabja onnan in­dult diadalútjára. A peleskei nótárius szellemi szülőatyja azonban egy másik József — Gvadányi, aki 1787-ben vetette papírra Egy falusi nótárius­nak budai utazása című elbe­szélő költeményét, amelyről maga Arany János is így nyi­latkozott: „Gvadányinak olyas­mi sikerült, ami egynek sem összes magyar elődei közül; csupa képzeletből egy alakot teremteni, mely mint kicsiny­nek, nagynak ismerőse, nem­zedékről nemzedékre fönnma­radjon”. Koszorús költőnk jó jósnak bizonyult, ámbár kétséges, hogy Gvadányi csakugyan „csupa képzeletből” teremtet­te-e a nótárius alakját. A köl­tő nem egyszer járt Szatmár vármegyében, Zajtán, Nagy­A peleskei ni Peleskén, és állítólag ez binak földesuráról min hősét. De akár így van, nem, Nagy-Zajtai Zajtay ván jegyző uram szernél; nevezetes figura vonult 1 magyar irodalmi hősök képcsarnokába, amely iga a 19. században kezd be sülni. A nótárius alakja-, a f latos, ha nem is különöst bonyolult történet egye: színpadra kívánkozott, i is próbálkozó, hiszen a zet első színháza a létre követő időszakban valós szomjúhozta a magyar bokát. Végül Gaál Jozs* sikerül eleven, friss, i célzattól sem mentes \ tékot formálni az élbe költeményből. Az 1838. október 8-án b tatott darab nagy siker • Nemzeti Színház első iga2 zönségsikere. Ebben rész hetett a parádés szerepoí nak is. A címszerepet i egyik legnépszerűbb szí alakította, Megyeri („Van é nevet nem ismeri?”). A rabról Vörösmarty — kr megjegyzései ellenére i úgy vélekedett, hogy „a e nembeli termékeket mi tekintetben fölülmúlja”. A sikert természetesen közege is magyarázza. A zet öntudatának ébredése jén ez a darab síkraszái magyar nyelv, a hazai játszás ügye mellett, bírál idegen (német) eredetű po ságot; szereplőivel a né; népies műdal jelent me színpadon. A lelkes fogad további magyarázata, .eg a darab hosszú fennmarai nak biztosítéka: humora. A peleskei nótáriusban zel együtt is hiábavaló 1 örökbecsű értékeket ku1 Legalábbis kérdéses tehát demes-e elővenni ezt a e bot most, a 20. század u negyedében? Érdeklői Három és iél kilométer LEVÉLTÁRI GONDOK A levéltárosok különböző szakmai értekezletein a viták homlokterébe — nem véletle­nül — az elmúlt években újra az irattári eredetű történeti és egyéb iratok kezelésének, ér­tékelésének az ügye került. Az utóbbi években az irat­táraktól átvett és levéltá­rakban elhelyezett iratokkal kapcsolatos tevékenység szá­mos régi problémát eleve­nített fel újabbakkal is meg­toldva azokat. Abban álta­lános a levéltári szakemberek körében az egyetértés, hogy a levéltárak legnyomasztóbb gondja továbbra is a folya­matos és tervszerű iratgya­rapítás feltételeinek hiányá­ból fakad. Magyarországon 2 orszá­gos, 1 fővárosi és 19 me­gyei állami általános levél­tár működik. A legkevesebb iratot a Nógrád megyei Le­véltár őriz (1980 méter), ez­zel az utolsó helyen áll, utána a 3349 méter irattal a Sza- bolcs-Szatmár megyei Levél­tár következik. A legtöbb a fővárosi levéltárban van, 18 386 méter. Mit jelentenek ezek a számok? Semmikép­pen sem azt, hogy a mi me­gyénkben kevesebb történeti értékű irat képződött volna, mint máshol, hanem azt, hogy az iratok irattári őr­zésének és 15 év után le­véltári továbbőrzésének még mindig nincs meg a kellő tárgyi feltétele, vagyis zsú­foltak raktáraink. Csak a ta­nácsoknál keletkezett iratok­ból 1972-ben 324 métert, 1986-ig pedig már 1098 mé­ter iratot helyzetünk el je­lenlegi levéltári raktáraink­ban. A termelő- és általá­nos fogyasztási szövetke­zetektől 1972-ig 109 méter volt az átvétel, ma már '297 méter van a levéltár­ban. Ez önmagunkhoz képest szép fejlődés, de ha például Szolnok megyével vetjük ösz- sze eredményeinket, akkor már elgondolkodtató, mert 2236 méter tanácsi és 469 méter szövetkezeti iratot tá­rolnak. Tudjuk, hogy a méterrel kifejezett mennyiség esetleg azt az érzetet keltheti, hogy csak nyersanyag-megőrzésről van szó, ez egyáltalán nem így van. Ezekben az iratok­ban közelmúltunk eredmé­nyei, az itt élő dolgozók ezer­nyi erőfeszítése, .vagyis a MŰLTUNK őrződik meg em­lékül és tanulságul a jövő századok számára. Megmé­rettetésünkről adnak elégsé­fl szovjet kultúra napjai ges vagy kevés bizonyítékot a sárguló és egyre értéke­sebb történeti forrássá át­alakuló kézírással, géppel, számítógépszalaggal, fény­képpel és xerox-szal készült iratok. A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár előbbiek ellenére is gazdag és értékes anyagot őriz oklevelein, a XIII—XIX. században keletkezett és le­véltári őrizetbe került kéz­iratain. Ez teszi ki a levél­tár anyagának több mint a felét. Mit jelent ez? A rég­múltról bőven van iratunk, de a szocializmus alapjai­nak a lerakása, a szocia­lizmus építésének első és történeti szempontból majd az utókor számára is legje­lentősebb szakaszának a hi­teles, történeti dokumentálá­sa hiányos. Országos gond továbbá az, hogy az új vállalatirányítá­si formában működő szer­vek esetében elavultak a jelenleg érvényben lévő irat- kezelési szabályzatok. Jelen­leg olyan hivatalos doku­mentum, amely a vállala­toknál keletkező iratok ér­tékeléséhez mércéül szolgál­hatna, nincs. Az irattárak selejtezéséhez fűződő ügyvi­teli (vállalati) és levéltári érdek védelme szempontjá­ból szükséges lenne egy meg­felelően részletezett, megőr­zési határidőket pontosan fel­tüntető irattári tételjegyzék jogszabályként való kiadása. A dolgok természetes lo­gikája szerint a hatékony­ságra való törekvés, a helyi döntések súlyának növekedé­se együtt kell járjon az eh­hez szükséges dokumentáció pontosabbá, rendezettebbé té­telével, de önmagától, spon­tán módon ez ritkán követ­kezik be. A kormányzati szervek a vállalati tevékenység doku­mentálására vonatkozó kö­vetelmények világos, egyér­telmű meghatározásával nagyban elősegíthetnék a rendteremtési folyamat meg­indulását. A levéltárak köz­vetlen érdemi bekapcsolódá­sa ebbe a munkába, ha az azonos témájú iratok való­ban együvé is kerülnek már a vállalati irattárakban, je­lentős minőségi javulást hoz­hatna. Ezeknek a megoldásá­hoz kereste a legmegfelelőbb utat a Nyíregyházán október 6—7-én megrendezett orszá­gos levéltári konferencia. Dr. Gyarmathy Zsigmond megyei levéltárigazgató Filmek a dobozból Az idén egy teljes hónapig tartanak „A szovjet kultúra napjai Magyarországon” ren­dezvény programjai. Egyik­másik esemény még meg is nyújtja ezt áz ünnepi egy hónapot. Az október 7-től no­vember 7-ig ívelő rendkívül gazdag kulturális kínálatot most még a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kíséri. Hi­szen a filmek, a színházi elő­adások, a kiállítások híre már jóval megelőzte magyarorszá­gi bemutatásukat. A művek bátor szókimondással, a múlt, és közelmúlt irodalmi, művé­szeti újraértékelése révén szokatlan hangú szimfóniában szólalnak meg. Évekig doboz­ban rejtőző filmek, be nem mutatott képzőművészeti al­kotások, kiadatlan regények, merész hangú színdarabok ör­vendeztetik meg a magyar kö­zönséget. De számos klasszi­kus értékű szovjet alkotás is jelen desz országunkban. A választékot jelzi, hogy huszon­öt városiban, több mint két­száz előadás közül válogatha­tunk az idén. Muszorgszkij Borisz Godu- noujának operaházi bemutató­ja a Moszkvai Nagy Színház előadásában a megnyitó.dísz­előadáson hangzik el novem­ber 7-én. A Borisz Godunovot még két alkalommal játsszák az Operaházban, és két estén mutatják be Rimszkij-Korsza- kov Mozart és Salieri és Csaj­kovszkij Jolanta című operá­ját. Három produkcióját hozta el Magyarországra az Akadé­miai Kis Színház. (Bondarev: Választás, A. Tolsztoj: Fjodor Joannovics cár és Najgyonov: Vanyusin gyermekei című mű­vekkel Budapesten és Győrött vendégszerepeinek.) A Kis Színház 1824-es fennállásától fogva nemcsak az új, haladó művészi irányzatok számára tört utat, de tevékeny szere­pet vállalt a demokratikus társadalmi eszmények megfo­galmazásában is. Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Székesfehérváron és a fővárosban összesen nyolc alkalommal lép fel a világ­hírű Mojszejev együttes, amely az idén éppen ötvenedik évad­ját ünnepli. Orosz, kalmük, jakut, moldáviai táncok mel­lett négy magyar csárdással is kedveskednek a közönség­nek, és megnézhetjük Mu­szorgszkij zenéjére komponált egyfelvonásos táncjátékukat, az Éj a kopár hegyen címmel. Se szeri, se száma a zenei rendezvényeknek. Nagynevű karmesterek és szólisták, is­mert zenekarok adnak kon­certet az ország számos váro­sában. Csak ízelítőül néhány. Székesfehérváron és Sopron­ban Dimitrij Baskirov ad zon­goraestet. Pécsett Jurij Szi- monov vezényli Natalija Sa- hovszka gordonkakoncertjét, Szekszárdon Sahovszkaja Aza Amintajev zongoraművésszel ad szonátaestet, Kecskeméten Jasvili hegedű- és Csernyisov zongoraművész estjére kerül sor. Eliszo Virszaladze és Ga- jane Dzsagacpanjan zongora­estjét Debrecenben hallgat­hatják meg, Andrej Korsza­kon hegedűművész Szolnokon, Pécsett lép fel. A Borogyin vonósnégyes Szegeden, a Moszkvai Trió Győrött ad koncertet. A könnyűzenét ked­velők a Leontyev együttessel találkozhatnak Miskolcon, Mo­sonmagyaróváron, Bonyhádon, Gyöngyösön, Tatabányán, Pá­pán, Oroszlányban. Tatán, Százhalombattán, Cegléden, Egerben, Sárospatakon a Ha­dar jazzrock együttes lép fel. A szovjet hanglemezheteknek budapesti és salgótarjáni meg­nyitója is lesz. Számos irodalmi estet, ke- rekasztal-beszélgetést, irodai- • mi műsort, művész-közönség találkozót is rendeznek ezek­ben a napokban, egyebek közt a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában, a Radnóti Színpadon, Veszprémben, Pé­csett. Érdekesnek ígérkezik az egyetemek és művészeti főiskolák által szervezett prog­ramsor — amely tudományos előadásokkal, konferenciákkal, politikai vitákkal, kiállítások­kal, balett- és színházi elő­adásokkal csalogatja a közön­séget. Nagy jelentőségűnek ígér- kezi a Művészet és forrada­lom című műcsarnokbeli tár­lat, amely a 20-as, 30-as évek szovjet avantgárd művészeti produktumait (a film, szín­ház, iparművészet, grafika és az építészet műfajaiban) is­merteti meg a magyar nézők­kel. De a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum fotódoku­mentációs, gobelin-, plakát- és könyvkiállítása, válámint a Magyar Építőművészek Szö­vetségének a mai szovjet épí­tészetet bemutató tárlata, vagy a Magyar Nemzeti Múzeum kaukázusi ötvösművészeti ki­állítása is sokak érdeklődésé­re számíthat. (k.) Jegyző urai írás HM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom