Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-02 / 232. szám

Vetés, betakarítás Mezíbank-kireideltséi nyílt Nyíregyházán Az ország 1400 termelő- szövetkezetének és közös vál­lalatának szakosított pénz­intézeteként jött létre janu­ár elsejétől a Mezőbank Rt. A termelőszövetkezetek 1,1 mil­liárd forint értékű részvényt jegyéztek, megyénkben is több tucat részvényes talál­ható. A budapesti székhelyű cég Szolnok után második­ként Nyíregyházán létesített kirendeltséget. A megnyitásra a termelő- szövetkezetek területi szövet­ségének székházában ke­rült sor csütörtökön délelőtt. Az eseményen a részvénye­sek mellett ott volt Gyurics- ku Kálmán, a megyei pártbi­zottság titkára is. A megje­lenteket Hosszú László, a TESZÖV titkára köszöntöt­te, majd Kábái Gyula, a Me­zőbank Rt ügyvezető igaz­gatója beszélt a kirendelt­ség jelentőségéről. Céljuk, hogy közelebb ke­rüljenek partnereikhez, együtt éljenek a gazdálkodó szervezetekkel, ismerjék azok ' eredményeit és gondjait. Er­re alapozva, a gyors ügyin­tézéssel akarnak résztvenni a pénzintézetek közötti ver­senyben. Olyan bankmű­veleteket is szorgalmaznak, mint a váltók leszámítolá­sa, a követelések átvállalása. A nyíregyházi fiók azt szeretné, ha a jövedelmező­ség fokozásával a részvénye­sek minél nagyobb osztalé­kot kapnának — mondta Rozgonyi József kirendelt­ségvezető. A Bethlen Gábor utca 30. szám alatti kirendelt­ségen tanácsot adnak a szö­vetkezeteknek a beruházások lebonyolításábán és finanszí­rozásában. Betéteket gyűjte­nek, rövid lejáratú hiteleket helyeznek ki, közvetlen kap­csolatban állnak a termelő- szövetkezetek kölcsönös tá­mogatási alapjával. Nyugatra akár hatszor is Utazási könnyítések 1988-161 A jövő évtől, az útlevéltör­vény tervezett változtatásá­val összhangban, a magyar állampolgárok a konvertibi­lis elszámolású valutával rendelkező országokba — ide­értve Jugoszláviát is — az eddigieknél gyakrabban utaz­hatnak, ha az utasnak érvé­nyes útlevele és megfelelő összegű hivatalos eredetű konvertibilis fizetőeszköze van. E minimális valutaösz- szeg legalább 3000 forint ér­tékű külföldi fizetőeszköz, amelyről az utas kiviteli en­gedéllyel rendelkezik. Hivatalos eredetű valutá­nak minősül 18 000 ezer fo­rint összegű turistaellátmány, amelyet azonban a jövőben (Folytatás a 4. oldalon) C sak első hallásra meglepő, ha valaki kijelenti, örül a ne­hezebb gazdasági helyzet­nek. Később, amikor Iná­csi István, a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetke­zet termelési elnökhelyet­tese örömének magyará­zatát is adja, egyetértésre talál. Hiszen való igaz, hogy az utóbbi években, avagy évtizedekben a gaz­daságirányítás, a gazdál­kodás elkényelmesedett. A kényelem a mezőgaz­daságban azáltal volt je­len, hogy bár régen meg­szűnt a tervutasításos ter­melési mód, a vezetők, szakirányítók cselekede­tét mégis valamiféle felső elvárás motiválta. Voltak a programok, a hús, a ga- • bona, a zöldség és még ezeregy és ezeknek telje­sítését minisztériumi, ha­tósági, sőt politikai szin­ten is elvárták. A felsőbb 1 elvárásokhoz természete­sen hozzátartozott nem­csak az erkölcsi, de a megkülönböztetett anya­gi támogatás is. Aki vál­lalkozott, hogy részt vesz valamiben, az pénzt, dotá- I ciót kapott. De vállalkozás volt-e a szó igazi értelmében a kü­lönböző akciókban való részvétel? Az elnökhelyet­tes véleménye szerint nem. Mert vajon vállalkozás-e amiben nincs kockázat, nincs felelősség és nem viseli magán az egyéni kezdeményezés bélyegét? Mert mi történt? Ha sike­rült valami, akkor azt mondták jó, ha nem sike­rült, akkor kéznél volt né­hány kifogás. Mondhatta a vezető vagy szakirányí­tó: „A kutyafáját már megint rossz volt az idő.'' Lehetett arra is hivatkoz­ni, hogy a felsőbb elvárás így vagy úgy. Ami volt, megszűnt vagy megszűnik. A nehe­zebb gazdasági helyzet mi­att egyre kevesebb lesz a 1 támogatás és a talponma- radáshoz egyre több belső erőre lesz szükség. (Erről beszélt legutóbb a tévében I Váncsa Jenő mezőgazda- | sági miniszter is.) Ez nem í azt jelenti, hogy ezek után | már nem lesz program, nem lesz elvárás. Most j lesz csak igazán. A szó legigazibb értelmében el- , várják a vezetőktől, hogy i döntéseikben önállóak le­gyenek, a termelés szer­kezetét, a munka szerve­zését a belátásuk szerint alakítsák. Másszóval vál­lalkozzanak és kockáztas­sanak és ne felejtsék el, hogy kinek a zsebébe nyúlnak. Az ország tarisz­nyája üres, saját zsebre megy a játék. A ki képes a nehéz helyzetben helyt­állni, mer vállal­kozni és kockáztatni, az tudja, a rossznak is van jó oldala. Ez a jó, nem más, mint az hogy vége a kényelemnek. Cselekedni kell, ki-ki bizonyíthatja, hogy mennyi benne és kö­rülötte az erő. Seres Ernő Kedvez a napfényes ősz Almaszüret a Nyíregyházi Főiskolai Tangazdaságban, (elek) A tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetből vasúton szál­lítják a Szerencsi Cukorgyárba háromszáz hektár cukorré­pa termését, (jávor) Nemcsak a dió és a geszte­nye héját pattintotta meg a közelmúlt napok néhány eső­zése, hanem a száraz szán­tók is jókorát pótolhattak a sokszor elmaradt csapadék­ból. A Tisza csaknem három­méteres áradása bizonyítja, hogy nem kevés esővel járt az a szélvihar, amely össze­kuszálta a betakarításra vá­ró kukorica és napraforgó szárát. A vetésre mindenkép­pen jól jött, mert a földbe ke­rült mag egyenletes csírázás­nak indulhatott. Az őszi ár­pa, amellyel a kalászosok ve­tése a múlt hónapban meg­kezdődött, már kevesebb munkát ad, de nem is baj, mert a rozs és a búza ennek a hónapnak a nagy feladata. A szakemberek úgy tartják, hogy az a jó búza, amelyet október 25-ig elvetnek. Saj­nos nem a jó akarat hiánya, hanem a kukorica alól fel­szabaduló területek előkészí­tése is ütemet szab a vető­gépek haladásának. Fellazult a talaj a cukorré­pa- táblákon is a csapadék eredményeként, így kevesebb már a géptörés, szaporább az ásás. A termésről olyan in­formációk érkeznek, hogy 'ke­vesebb, mint a számított és becsült, viszont a cukortarta­lom — hála a napsütéses me­leg ősznek — az átlagosnál magasabb. A Szerencsi Cu­korgyár teljes gőzzel üzemel, olyannyira, hogy a körzetben, így a megyénkben termett ré­pa nem is elegendő szá­mukra. Hogy mégse legyen fennakadás, az ország más részeiről is szállítottak répát a nagy múltú üzembe. A burgonyatermelők köré­ben nem is annyira a termés felszedése jelent izgalmat, hanem az értékesítés körüli események. A hiánymizéria hatására számos olyan keres­kedő jelent meg a megyében, aki annak idején nem kötött szerződést az itteni gazdasá­gokkal, de most ráígér más áraira. A termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok most dönthetnek: vagy tart­ják magukat a szerződéshez, vagy nem és eladják drágáb­ban. A MÉM illetékesének nyilatkozata szerint attól több burgonya termett, mint azt az első ijedtségükben a fogyasz­tók hiszik, ennek ellenére biztosítékként negyvenezer tonna importra kerül sor. A lengyel burgonyabehozatal rövidesen megkezdődik, ettől az árak letörését remélik. Az almaszedés kellő ütem­ben halad a megye kertjei­ben, a szállítás azonban aka­dozik, mert menetrendszerű­en „megérkezett” a vagonhi­ány. Legalább harmadával több gyümölcsöt lehetne fel­szállítani az exportáló he­lyekre, ha elegendő szállító­eszközt állítanának ki a vas­utasok. Kevesebb az a vagon, amely átjön a határon meg- rakás céljából, és azok között is sok, amelyet javítani kell, vagy egyáltalán nem lehet megjavítani. A házikertekben a rossz idő elmúltával ismét meg­gyorsult az ottani termelvé- nyek betakarítása. Van még kinn dohány, bár egyre keve­sebb a remény, hogy a vége fagy nélkül megússza. Ássák a zöldséget, és szedik a pap­rikát. Ez utóbbiból igen sok termett, estelente teherautók sora indul meg a konzerv­gyárak felé az aznapi szedés­sel. (é. s.) központi témája a Nyírség történeti és néprajzi kutatá­sa volt, az e téren elért ered­ményeket és feladatokat összegezték. E rendezvényhez kapcso­lódva nyílt meg Nyírbá­torban a múzeumi hónap el­ső kiállítása Ács Lászióné és Makrai Zsuzsa képeiből, tűzzománcaiból. Ács László- né a nyíregyházi 6. sz. iskola tanára, Makrai Zsuzsa Nyír­bátorban él, pedagógus és népművelő, ő a szervezője és vezetője a helyi képzőművé­szeti stúdiónak. Kiállításuk a hónap végéig látható a nyírbátori múzeumban. A múzeumi hónap követke­ző rendezvénye a Holló László emlékkiállítás meg­nyitója lesz október 2-án, délután 3-kor a nyíregyházi múzeumban. Ugyanott 4-én délelőtt 10-re általános isko­lás gyerekeket várnak az iro­dalmi játszóházba, ahol Si­pos Ildikó népművelő és Horváth István színművész Karinthy paródiákat mutat be. Október 5-én és 6-án a múzeumi igazgatóság szak- alkalmazottai számolnak be kutatómunkájukról. Októberben az átlagosnál nagyobb figyelem kíséri a múzeumok, műemlékeket gondozó intézmények, a múlt ereklyéit, dokumentumait őrző közgyűjtemények te­vékenységét. E kulturális szervek képviselői is a szo- i kásosnál többet tesznek ilyenkor azért, hogy munká­jukat a nagyobb nyilvános­sággal megismertessék. En­nek jegyében rendezik az országos múzeumi és mű­emléki hónapot. Az idei, 26. megyei múze­umi hónapot Nyírbátorban nyitották meg október 1-jén a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Báthori István Múzeum és baráti köre, a Hazafias Nép­front szabolcs-szatmári és hajdú-bihari honismereti és helytörténeti bizottságai, va­lamint nyírbátori honismere­ti köre és a Magyar Tudo­mányos Akadémia debreceni bizottsága történeti és nép­rajzi munkacsoportja közös rendezésében. Szakmai elő­adásokkal kezdődött a prog­ram, melyekből a résztvevő muzeológusok tájékozódhat­tak egymás kutatómunkájá­ról. A Báthori István Múze­umban elhangzott előadások Tanácskoznak a muzeológusok és történészek. Előadásokkal, kiállítással — A tűzzománc-kiállítás egy részlete. (JL.) Saját zsebre Versenyben a partnerért | XLIV. évfolyam 232. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1987. október 2., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom