Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

Krúdy Gyulának az egyik legjellegzetesebb, az író stí­lusművészetét legjobban tükröző kisregénye az őszi versenyek. Aki olvasta, an­nak aligha kell magyarázni, hogy a kis zsoké meg egy talivér asszony nagy és fur­csa szerelmét vetette papírra ebben az író, aki viszont csak a történet televíziós változatát látta, nos, annak is elég Garas Dezső és Sze­gedi Erika kettősére gondol­ni, és máris a századforduló sajátságosán fülledt, krúdy- san szerelemszagú világá­ban érezheti magát. Az Őszi versenyek kötete a könyvespolcokról iköny- nyűszerral leemelhető, hosz- szabb utánjárásba kerül azonban azt kideríteni, hogy valójában hol is koptatta a nyerget, s hajszolta a lova­kat az a kis zsoké. A jelzett időben, tehát iaz 1900-as évek előtt és után ugyanis nem ott terült el a lóver­senypálya, ahol manapság van. Ekkoriban bizony még sem a Kerepesi úti intéz­mény, sem a Kincsem-park Dobi István úti „arénája” nem létezett. Helyettük egy időközben szintén köddé vált — azaz nagy pompával felépített és aztán sebbel- lobbal lebontott — másik futtató csalogatta a közönsé­get, és adott alkalmat a bű­vös szóhármas elismótelgeté- sére: hely, tét, befutó ... Ez a bizonyos lóverseny- pálya az egykori Aréna, a Csömöri, a Kerepesi és a Hermina út keretében terült el, vagyis a mai Népstadion helyén. Építeni 1878 tava­szán kezdték, és alig har­minc év múlva, 1908-ban bontották le. A korabeli áb­rák tanúsága szerint barbár dolog volt csákányt emelni erre az építészeti remeklés­re, dehát a főváros, mint gazda, egyszerűen feladta a terület bérletét, és így Fesz- ty Adolf építőművész jeles alkotása halálra ítéltetett. Igen, ez az „új” jelzővel megkülönböztetett — mert az 1827-ben Széchenyi Ist- vánék kezdeményezésére megnyitott futtató helyén felépült — 'lóversenypálya szintén egy Feszty-szárma- zék nevéhez fűződik. 1846- ban a felvidéki Ögyallán (ma: Hurbanovo), született ő is, mint a tehetséges Fesz- tyek legtöbbje. Legalább olyan ügyesen rajzolt, mint a festőművésszé lett öccse, Árpád, ám neki az építész­pálya tetszett, s ezért ko­máromi, majd pozsonyi ta­nulmányai után Bécs mű­egyetemére iratkozott be. Kiváló eredménnyel diplo­mázott, és amikor 1871-ben Pesten irodát nyitott, alig győzte teljesíteni a megren­deléseket. S nemcsak azért kapták fel, mert akkor, fő­városunk szinte tobzódó fej­lődésének idején, minden valamirevaló „inzsenér”-re szükség volt, hanem mert tényleg remek fantáziájú és a kor színvonalán gondol­kodó tervezőnek bizonyult Hogy mást ne mondjunk, az egykori Sugár útra (ma Nép- köztársaság útja) tizennégy palotát sorakoztatott fel, s ugyancsak az ő kézjegyét viseli máig az itáliai galé­riákra emlékeztető Haris-köz bazársora. Fesaty Adolf, mielőtt hoz­záfogott volna az új lóver­senypálya megtervezéséhez, előbb tanulmányútra indult, s Bécsben is, másutt is szem­ügyre vette a hasonló épít­ményeket. A futótér kialakí­tására pedig egy Európa- szente elismert" szakembert, H. Wackerou-,t kérte fel. Ő szabta meg a pálya hosszát 1070 méterben, kereszttenge­lyét 313 méterben; a 2503 méternyi hosszú „futtató” pedig egy 28 méter széles oválist írt le. Az új lóversen ytér alaprajza A dísztribün és más épü­letek azonban Feszty Adolf tehetségét dicsérik, ő jelöl­te ki ennek a két csonkato­ronnyal ékes, palotaszerű „alkotmánynak” a helyét a versenytér északnyugati ré­szén, tehát úgy, hogy háttal legyen a délutáni napnak, s szintén ő határozta el, hogy a nézőtéri lelátót könnyű vasszerkezetből építi meg. Ez akkoriban még nagy új­donságnak számított. A főépületben pedig „ki­rályi” — mert valóban ki­rály és császár fogadásához méltó — hélyiségrendszert alakított ki. A díszes hármas ajtó tágas előcsarnokba ve­zetett, ahonnan egy vörös bársonnyal borított lépcső­sor vitt fel az uralkodó pá­holyába. Ez két részből állt: az előszobából meg a társal­góból. Dicséretére Fesztynek, nemcsak a koronás fők ké­nyelmére gondolt, hanem arra is, hogy akik az I. vagy a II. osztályú tribünökön foglalnak helyet, azok is ké­nyelmesen érezzék magukat; az előbbi traktusban nyolc­száz, az utóbbiban ezernégy­száz ülést alakított ki. Manapság szinte elképzel­hetetlenül gyors ütemben, alig két év alatt készült el az új lóversenypálya, s ami­kor 1880. október 17-én a királyné és más előkelősé­gek jelenlétében felavatták, a legkisebb dísz, a legutolsó drapéria is ott pompázott a helyén. Mint föntebb már szó volt róla, ezit az építészeti remek­lést sajnos igen gyorsan el­érte a végzet: bizonyos bér­leti gondok miatt Budapest elöljárósága lemondott róla, és — elpusztíttatta. Egy ide­ig dudva, gyom nőtt a lelá­tók, a paták döngölte salak helyén, aztán különféle sportlétesítmények kezdtek ott feltünedezni. De ez már egy újabb korszak újabb fe­jezete, a kis zsokék és a nagy szerelmek nélkül. És természetesen Krúdy nélkül is, aki az 1933-ihan bekövet- kezet haláláig jobbára Óbu­dán élt, s egyre kevésbé érezte otthon magát abban a gépesedő, a régi ízét-zama- tát egyre inkább elvesztő vi­lágban ... A. L. im futottak hajdanán az őszi verseivel! „Petneházán, úgyi Meglepetés! öreg Ezt olvashatjuk Szabolcs vármegye jegyzőkönyveinek XI. kötetében a harmadik fó­lió utolsó sorában, és hogy a dolog világosabb legyen, vala­mivel felette ugyanaz, némileg más fogalmazásban: „Itt Pet­neházán, Szabolcs vármegye székes helyén.” A dátum 1638. szeptember 10. Arról az igazán meghökken­tő dologról van tehát szó, hogy Szabolcs vármegyének Nyír­egyháza és Nagykálló előtt egyszer már volt tartós, törté­nelmi székhelye, s az Petne- háza volt. Ebben az évben a vármegye egy különleges határozatot is hozott, mely magyarra fordít­va így hangzik: „Ezen mi vár­megyéink urainak és nemesei­nek egyetemlegessége úgy érezte, hogy házi ügyeink nem kevés kényelmetlenségével és gazdaságának kárával és költ­ségével (ti. a később megne­vezettről van szó) kényszerül már régóta úgy a törvényszé­keket, mint minden közgyűlést itt Petneházán vitézlő Petne- házy György házában tarta­ni, ... mivelhogy ő ígéri, hogy a terhes öregség minden nyű­gét félretéve, kedvesen vett vendéglátása tisztességét a jö­vőben is a legnagyobb kész­séggel fogja gyakorolni, ezért a hálánknak és az ő fáradsá­gának kifejezéseként és a nehezedő öregségnek legal valamelyes könnyítésére 1( rint rendeltetik neki krifize re következő évek mindé kében a vendéglátás meg tására.” Az udvarháznak ma Pe házán semmi emléke ni Ami pedig a rekompénzt illeti, ha tekintetbe vesszői akkori árakat — „egy b( jól meghízott ártán, kinél gyobb s kövérebb nem lel került 16 forintba — be mítva az évi 6—8 közgyű a házigazda költségei ti megtérültek. Petneházy György ha után a vármegye továbbr Petneházán gyűlésezett, < most már az özvegynek i tett, s vármegyei székhe. maradt 1659. január 21-ig. kor már Ibronyban ült ö a közgyűlés. A változás oi jegyzőköny tanúsága sze az volt, hogy megterhelt/ falut, továbbá a távolabb . nemesek is nehezményezte távolságot, végül hogy egyik alispán és a jegyzi messze laknak. Bessenyey hály alispán Bércéiről járt a jegyző pedig Szatmár 1 megyének is jegyzője volt. lójában időközben áz töri hogy a törökök előző évi hajdúvárosokat eltörölni s; dékozó hadjárata, az ún. S di járás során még Petnf A karikatúra g Az araaycsapat és Kapkod a közönség Nyír- • egyházán a Váci Mihály Me­gyei Városi Művelődési Köz­pont kiállítótermében. Szólít- gatják egymást egyik képtől a másikig. Néhányan felka­cagnak, a többség kuncog, a fejét csóválja. Nehéz sorban végignézni a III. országos ka- rikatúrabiennálén kiállított rajzokat, mert valaki a terem másik végében újra felfedez egy csodát, és szalad ismerő­séhez, barátjához, s hívják egymást képtől képig. A bi- ennálé harmadszor is sikert aratott Nyíregyházán. Sokadszor végigböngészve a kiállítást, erősödik bennem Árkus József megnyitón el­hangzott kijelentése, miszerint létrejött Magyarországon a karikaturisták úgynevezett „aranycsapata”, amelynek eredményeit a világ különbö­ző pontjain szerzett érmek, díjak jelzik. A nyíregyházi bi- ennálén — amely szinte az egyetlen hazai fóruma e mű­fajnak — ez az aranycsapat állította fel a mércét, amely­nek alapos túlszárnyalásával, akár viilágasúesot — ha van ilyen — is javíthatnak. Nem ötletek, viccek rajzai vannak itt kiállítva, hanem grafikák, képzőművészeti al­kotások, amelyek tükröt tar­tanak a társadalom és a világ elé. Üzenetet hordoznak és továbbgondolásra késztetnek. Egyszerűen nem tudom, „mi a A karikaturisták egy csop ja vicc” Dallos Jenő, Heg< István, Tettamanti Béla, 1 szár Tamás, Dunai Imre, i Lehoczky István grafikái Nem poénkodó rajzok t hanem gondolatok a vilá egy. társadalom belső ö; függéseinek kritikus kíny koztatásai. A mosolyt ped rajzolók ötletei csalják cunkra, akik ,a grafika es zeivel láthatóvá’teszik az tálunk is ismert fonáks kát, kapcsolatrendszereket pedig nevetünk az ötlete a megvalósításon, örül hogy valaki kimondta he tünk, vagy még inkább i rajzolta gondolatainkat. Rajztudás, grafikai éré nélkül nehezen lehetne 1 katúrákat készíteni, hisz« legnagyobb ötleteket is tö teheti egy grafikailag m< datlan rajz. Az itt kiállított műi azonban szinte kivétel n< megoldott alkotások, s egy új technikával is talál hatunk. Akik ismerik Sí Ferenc munkáit, azok tud ják, hogy a Nagy Horga: Pom-pom alkotója gya mutatja be agyagfiguráit, szobrait a kiállításon. A keretek szélein találhat amolyan Sajdikos — err kék szerves részei a kei Krúdy írt róla Az új lóversenytér Feszty Adolf tervezte központi épülete KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom