Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
1987. október 24. O Q székhelyünkön * de híres úriember > súlyos kárt szenvedett, örök közelsége miatt az 5 továbbra se volt aján- Vissza is állt a régi ál- Egy ideig felváltva itek Ibronyban és Petne- — itt az utolsó közgyű- 660. április 2-án tartot- - majd Kisvárda, Deme- Mándok váltotta egy- Ha a helyszínt nézzük, véletlen, hogy a vár alá tak. ;tmár csak vissza kell lank a jegyzőkönyv lap- i, hogy megtudjuk, mió- sezett Patneházán folya- an a közgyűlés és a vár- : széke. Át kell lapöz- az előző tizedik, de még ncedik kötet java részét ekintve attól a pár hóamikor 1619-ben Beth- ábor „megindult”, s a gye Kisvárdán ülésezett, március 4-én még Apafit össze a vármegye tor- éke, de a következő be- s 1612. március 9-én rétineházán kelt, s ettől a már említett 1659-es ri gyűlésig, 47 évig, majd századig volt Petneháza cs vármegye megye- ;lye. ehetett a hely kiválasz- k az oka? — csak talál- . Bizonyára összefüggött hogy az ekkor megvá- t új alispánoknak, Borsnak és Kérchy Jánosnak Petneháza a második, illetve harmadik szomszéd falu volt, és ugyanakkor választották meg újból Petneházy Györgyöt is szolgabírónak. És most további kérdések merülnek fel. Milyen rokoni szálak fűzték a mi" említett Petneházy György szodgabí- rónkat a század két sokat emlegetett vitéz katonájához Petneházy Istvánhoz és Petneházy Dávidhoz. Petneházy 'Istvánt Báthory Gábor és Bethlen Gábor jenei kapitányát a kortárs Kemény János „kisded, módos, immár öreg idejű, de híres vitéz úriember”- nek ismerte. Erre a kérdésre nem tudunk válaszolni. Viszont Petneházy György szolgabíró az apja volt Petneházy Dávidnak, aki itt született s nőtt fel ez időtájt Petneházán hihetőleg ugyanabban az udvarházban, mely Szabolcs vármegyének is székéül szolgált. Mint fizetetlen ónodi hadnagy állt 1678. márciusában Thököly oldalára, ki ezredessé tette, de elhagyta, mikor felcsillant Buda felszabadításának a reménye. Ügy emlegetik, mint aki elsőként hatolt Buda elfoglalásakor a várba. Koroknay Gyula fct rtalék karikatúrának. Gro- 5akk-készlete szép szín- a tárlatnak. e László, Jelenszky a festészet eszközeit Íja mondanivalójának ésére. Halász Géza a ógép-grafikát állítja a túra szolgálatába. Nyi- ndor kisméretű agyagiszobraiba ültette gont. Nem hiányzott a :arikatúna sem. Kaján ötletes, történelmi port- l'lett remek karakterértett tanúbizonyságot László, aki a portréka- ák készítésének egyik [redő egyénisége, agyobb meglepetést nra Krenner István naj- lentetlék. Nem azért, nem vártam volna töret a remek rajzokat, mert őt tartottam a i a legfrissebbnek, a étibbnek, s ami talán ntosabb, rendkívül akak. Hasonló érzéseim támadtak Brenner György rajzai láttán is. Hiányoltam viszont az időközben elhunyt Schwofct Lajos rajzait, aki még pályázott a karikatúrabiennáléra, s néhány munkáját be is mutatták. Megérdemelte volna viszont, hogy művei nagyobb szerepet kapjanak a tárlaton. Lehet, hogy ebben a helyszűke is szerepet játszott. Számomra úgy tűnt, hogy a Váci Mihály Megyei Városi Művelődési Központ kiállítóterme kicsiny a biennálé jelentőségéhez képest. A pályázatra negyvenhárom művész 456 alkotása érkezett, s valószínűleg a helyhiány is szerepet játszott abban, hogy mindössze 226 rajzot állítottak ki. Kevés munkát lehet látni a fiatal, még alig ismert rajzolóktól. Igaz, a kiállított rajzok szépek, ötletesek. Mező István, Lakatos . Ferenc, Kelemen István, vagy DJuhopol- szki László kiállított karikatúrái azt jelzik, hogy az aranycsapat mellett már kopogtat a friss erő, a tartalék- had. Biztos vagyok benne, hogy két év múlva, a negyedik hiénáién már ők is aranycsapat szerves részei lesznek. Kertész Sándor Ferenc Wilhelm Buschról készített portréját rendkívül lé teszik a német karikaturista két híres figurájának — k és Móricnak — a képkereten történő elhelyezése. Á. Székhelyi Editnél Alexáné Székhelyi Edit Nyíregyházán született, a Zrínyi Ilona gimnáziumban érettségizett és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz—rajz szakán szerzett tanári képesítést. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskola kiegészítő tagozatát is. Egy éve tagja a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának. Tíz évig tanított a tanárképző főiskola rajz tanszékén és jelenleg az új nyíregyházi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola művész-tanára, önálló tárlaton mutatkozott be Kisvárdán, Kazincbarcikán, Nyíregyházán, Miskolcon és Karl-Marx-Stadt-ban. Kollektív tárlaton vett részt Lengyelországban, Finnországban. Többszöri egyeztetés után találkozunk Ságvári-kertvá- rosi műtermében. Az új képzőművészeti iskola tengernyi feladatot ró minden tanárária, és a családi feladatok sem elhanyagolhatók. Ideális műterem — egy tetszetős családi ház felső szintjén. A földön és a falaiknak tá- masatva vázlatok, rajzok, festmények tömkelegé. Beszélgetésünk elején ezeket nézegettük. Legelőször a legutóbbi kiállításon — a főiskola tanárainak kollektív tárlatáról — hazahozott képek akadnak kézbe. Ezek egy sorozat darabjai, melynek címe: Bűnök. A kusza vonalak között csak figyelmes szemlélődés után fedezhetők fel a figurák. Az egyik rajzon egy félig háttal ülő nő, elfordul a nézőtől, valamiféle ki nem mondható titkot rejteget. A titok tartalma megfejthetetlen — a nő titka marad. Egy másik kép címe: Falánkság. Egy kövér emberke minden földi jóval megrakott asztal előtt üldögél. Látszik rajta, hogy önpusztító, a finom falatoknak most sem tud ellenállni. Arca esendő, készek vagyunk rá, hogy megszánjuk őt. A harmadik képen egy erőteljes női alak, aki éppen valamiféle utasítást ad, harsány mozdulatokkal. Mellette jelentéktelenebb, kisebb figura. A képek tulajdonképpen rajzok. A fekete vonalak között a plasztikus formát piros vonalak érzékeltetik, de ezek inkább afféle, koordináta- rendszerre hasonlítanak, vagy inkább valamiféle rácsra emlékeztetnek, önmagunkat fogva tartó rácsok is lehetnének talán ezek, esendő- ségünk, bűneink rácsai, amelyek közül olykor nem vagyunk képesek kiszabadulni. Vonalgazdagság jellemzi ezeket a képeket. A festő csak nehezen tudja szóban megfogalmazni ezeket a gondolatokat, képei tartalmát. Mondanivalóját egyébként minden esetben pontosan, szabatosan fejezi ki. Arról beszélgetünk, hogyan lehetséges az, hogy a festői pálya rögös útjain olyan sok nő indul el, és ennek ellenére kevés lesz ismert művész. A legnagyobb festők férfiak voltak, s bizony mai magyar képzőművészetünket is csak néhány nő képviseli. A. Székhelyi Edit is csak hosszabb kitérő után italálta meg, vagy kezdi megtalálni önmagát, sajátos kifejezési eszközeit. — Érettségi után jelentkeztem a képzőművészeti főiskolára, de akkor még nem volt elég hitem ahhoz, hogy többször is próbálkozzam azzal, hogy festő lehessek. Csak tanár koromban jutottam be végül. A főiskolán aztán olyan mesterekkel találkoztam — mint Patay László, Bráda Tibor —, olyan tiszta emberekkel, akik elég hitet adtak ahhoz, hogy szívósan kezdjek el dolgozni, higgyek önmagámban. — A késői indulás másik oka örök asszonyi. A nő feladata, hogy összetartsa a családot, hogy ezért mindent megtegyen. Két gyermekem van, s emellett tanítok is. Nehéz volt utolérni magam. Voltak olyan félévek, évek, amikor hiába ültem le rajzolni,. csak sikertelen dolgokat készítettem. Talán a szívósságomnak köszönhetem, hogy egyre több olyan képem van, amelyikkel elégedett vagyak. Tollrajzokat nézegetünk. A. Székhelyi Edit évekig dolgozott egy sorozaton, bibliai témát igyekezett körbejárni, a maga módján megfogalmazni. Az egyik kévén az angyali üdvözlet. Egy fiatal, tapasztalatlan mai lány hiszi is, meg nem is, hogy gyermeke fog születni. Még nem tudja, mit jelent, mivel jár az égi áldás. A másik kép már a terhességet mutatja, ujjal mutogatnak a megesett lányra. A harmadik az anyaság fejedelmi érzését tolmácsolja, a háromkirályok leborulnak Mária és a kisded előtt. (— Bár nem vagyok vallásos, izgatott: ha hozzám jött volna el az angyal, és közölte volna velem, hogyha én leszek a kiválasztott, mit szóltam volna hozzá. De vé— Tíz évig tanított a főiskolán, aztán egy új iskola kedvéért hátat fordított neki... — Elsősorban azért, meré ott lehetek egy új dolog megszületésénél. Nagyon fontos nekem, hogy bábáskodhatok az indulásnál, még ha többletmunkát is jelent. Ám, úgy érzem, hogy itt szabadabb alkotó munkát folytathatok, Tengerpart gül is majdnem minden nő előbb-utóbb átéli ezt az érzést — magyarázza.) — Művei között a legtöbb rajz. Úgy tűnik, ecsethez ritkábban nyúl... — A rajzolás a legtermészetesebb kifejezési eszközöm. Természetes nyelv számomra. Ha tanítok, akkor is telefirkálom mindenfélével a táblát. A színekkel sokkal nehezebben küzdők meg, mint a vonalakkal. A vonalaknak festményeimben hangsúlyos és fontos szerepük van. Csanády János: Nehéz kaszám Nehéz fegyverét csattogtatja a sötét láthatár, lilán repeget a távoli ég súlyos feLleget: kint állok a tanya udvarán a susogó ezüstnyárfák alatt és keblemen feszül az indulat, a vihar előszelét érzem talán, mely nem kímél állatot, életet, a vihar előfutamát érzem, no lám, mely nem kímél senkit, sem engemet; csukok, lehúzok redőnyt, ablakot, ami közéig, lelkesít, borzadok ha lecsap majd a villám itt talán, s a repedt ég is dong rá egy nagyot, s lezúdulnak a nyári záporok, no lám, talán megvéd majd tanyám, megóv, ha fedele alá futok — de most, de még állom a kihívást, fenyegető villámok kardjait — nehéz kaszáin csorbítatlan feszít az eresz alatt, s fénylik, nem fényit! Bertók László: Fölér a lélekig Ha kimerülnek tartalékai, vergődik a test a lélek szerint, szeretne megint hasonlítani, régi tükörbe vigyázva tekint. Titkos utakon furcsán megszalad, árnyékát méri, fölágaskodik, elképzel égig érő falakat, és szomorú, amikor hazudik. Gyanús neszekre gyertyát gyújtogat, lopva nézi a villanykapcsolót, parányi csillagokban megakad, s magyarázkodik, hogy csak álmodott. Példákat keres, s nem leli magát, hát az se, ez se, egy minta se jó, ha verset ír, a ríme niagykabát, de megijed, mert nem esik a hó. A lendület a kályháig viszi, ott bűntudata lesz, szégyenkezik, s mikor megpróbálja, már nem hiszi, hogy térdelve fölér a lélekig. mint a konvencionálisabb főiskolán. A főiskolai oktatás személytelenebb. Nagy felüdülésit jelent, hogy nyitott, erős, ösztönös tehetségű gyermekekkel foglalkozhatok. — Mi a véleménye rajztanításunk mai helyzetéről? — Elkeseredve hallom, hogy a rajzórák számát az általános és középiskolákban csökkenteni akarják. Pedig anyagias világunkban még inkább erősíteni kellene a gyermekekben azt a képességet, hogy észre tudják venni, környezetünkben mennyi szép dolog van, és hogy azt fel tudják fedezni, örülni tudjanak neki. A. Székhelyi Edit legújabb tervei felől érdeklődöm. Az utóbbi időben a szabolcsi tárlatra készül. Legfrissebb képein — Nyíregyháza 150 éves évfordulójára készített alkotásain — jellegzetes régi formák, nyíregyházi mozaikok fedezhetők fél. Ezeken a képeken iis a festőre jellemző expresszív líraiság süt át. Megtudom tőle, hogy ez az év nemcsak változásokat hozott számára, hanem az első sikeres éve is. Minden jelentős országos kiállításon szerepelt, képei oft voltok a III. szegedi festészeti biennálén, a kortáns festészet legrangosabb gyülekezőhelyéin, továbbá a 25. Alföldi tárlaton, a szolnoki képzőművészeti triennálén és a salgótarjáni tavaszi tárlaton. Egy debreceni alkotó közösség tagja. Tele van megvalósításra váró tervekkel. Bodnár István A. SZÉKHELYI EDIT
