Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
1987. október 17. Q Q Nyelvrokonaink kortárs költészetéből in Dmitri]: Puskin emlékére ars mordvin irodalom képviselőjének versei közül vá- tk egyet, a »■Puskin emlékére»- című hosszabb költe- annak egy részletét közöljük Horváth Sándor fordítáSzíved szavát érti szívem, Első dobbanása óta, S mióta nyílt orosz szóra, A te neved kedves nelkem. Kimondaná mégis szégyellem: Szeretlek, tisztellek téged. A világnak 'kimondaná félek, Mi ég mélyen a szívemben. Manapság aikadnask bőven, Kik harsogva éljeneznék. Szólamok, mint kürt zengenek. De hol van, hol az értelem? Megszoktuk: fontos a felszín. Szavakat szórunk a szélbe, Tartalmuk nincs, magvuk semmi. Hallgat, ki bölcsen beszélne. Szó — csillog, de hamis a fénye. Hallgatják sokan, de senkii Nem gondol arra, hogy megértse. Minden mi volt, leihull a mélybe. Kimondani épp ezért nehéz: Szeretlek, tisztéllék téged. Kimutatni ezért félek: mi ég a szívemben mélyen. Ikon vagy, azzá tettek. S ők letérdepelnek előtted. Azt hiszik, ha téged dicsérnek őket is beragyogja fényed. Én méghaj lók előtted, Bár a kérdés szívembe vág: Ki nem rímeit, de hitét igazította hozzád, Miiért nem lett egyik sem győztes? Aztán jött idő, mikor ' Mikroszkóppal vizsgálták meg Életedet, verseidet Szószilankákká szedték szét, rj . Rímeidet sem kímélték. Múzsádra átkokat szórtak, Jellemedről is vitáztak. Hogy lehet ily vak harag?! Most újra változott a kép, Születnek újabb fals igék: Űgymond: hibázott a költő. Mért támadt Dantes ellen, mért? Miért a párbaj, hogyha ő, A múzsa érintetlen, szép? Jó lenne látni már a lényeget, feledni mi hazug: a részletet. Kétféle értékrend szorításában Schiller 1783-ban írott szomorújátéka került színre október 10-én színházunkban. Mi adhat aktualitást ennek a darabnak, amely évszázadok során mindig ked-z vence volt színpadjainknak, emlékezetes alakításokra adott alkalmat színészeinknek? Sajnos, ma nem divatos'az intenzív lelki élet, az érzelmek nyílt megvalLása, az ezekhez való következetes ragaszkodás. A példamutató polgári erények: a hűség, a becsületesség, a megbízhatóság, a kitartás, az igazi lelki nagyság sem mindenkire jellemző. Ezekre a hiányosságokra hívja fel a figyelmet a darab: a nemes és jogos érzelmek szépségére, embert gazdagító voltára. De arra is int: a hatalom utáni hajsza, a karrier, a pénz mindenek fölötti fontossága tönkreteheti életünket. Miközben gaztettek árán is hajszoljuk vélt boldogulásunkat, elveszítjük azokat, akikért érdemes lehetett volna élni. Az érzelmek túlkapásaitól is óv a szerző: a végletes eszköz, az öngyilkosság nem lehet a dolgok megoldása. Telihay Péter dramaturg jó érzékkel húzta meg a hosszú darabot, elsősorban a szereplőik érzelmi életére, a hatalom ármányaira koncentrálta a szöveget. Itt nem igazán fontos, hogy a két szembenálló fél a feudalizmust illetve a polgárságot képviseli. A fejedelmi udvar ! színpadon kívüli nagyszabású romlottsága halványabb lett. (így például nem elég súlyos az öreg komornyik, a jól ját- 5 szó Horváth István jelenete.) A melodramatikusnak ható részek, szentimentális ömlengések szelídültek, mindenki viszonylag szolidabb szinten hozhatta a Schiller által Áz Ármány és szerelem bemutatójáról megírt figurát. (Dramaturgi- aiilag elhibázott a lady levéljelenete, s finálé sem megoldott.) Ez a viszonylag egységes szemlélet sajnos lényegesen ekléktikusabb rendezői magatartással párosult. Gellért Péter hagyta a színészeknek a maguk egyénisége alapján kialakítani szerepüket, s így a figurák néha mintha külön világban tób láb ólmának, igazi kapcsolatuk nemigen van egymással, a színpadi feszültség is ritkán szikrázik fel. Ezt a zűrzavart a zene sem sokban segítette (Melis László), hiszen igen sokféle; bár kétségtelen, bizonyos helyze- kétségtelen, bizonyos helyeken jól szolgálta a díszletek átrendezésének idejét. A rendező feszesebb színészvezetéssel, izgalmasabb tempóval, Jelenet a darabból — Gyuricxa István, Mensáros László, Zubor Agnes. Nagyapja sámán volt iné ke lent ezt a bonyolult világot” Juvan Sesztalov: a vogul Petőfi Juvan Sesztalov? A nióban így nevezik: a uskin, nálunk: a vo- 5ö, az egyik nyugatméltató ja szerint: a mér ősz. Sesztalov egy nép képviselője. A vonj át nevükön: many- :gközelebbi nyelvroko- jptimista becslés sze- senek többen 7000 fogy pontosabbak le- ínnyien vallják magúdnak, de anyanyelvü- i égy ezren beszélik, az- többen, mint egy köze- ;yar falu lélekszáma. Pályája tökösszerű • mit akarhatunk mi vtól, illetve mit akar v? — vetődik fel a Az irodalmi nagyságot nép lélekszáma dönti nnugor népek közül ;yetlen író akadt, aki az irodalmi Nobel- finn Sillanpää). Az is gy Sesztalov csak korai íban írt voguiul, egyre oroszul teszi közzé hiszen így milliós ol- orra számíthat, öl indult. Nagyapja a egyik híres sámánja, Dlhozelnök volt. Nem , hogy Petőfihez ha- k. Pályája éppen olyan, szerű volt, mint Pető- ihogy neki a sors több ott. Az egész Szovjet- í ismerik. Erre nagyon a az, hogy „Amikor a map ringatott” című regénye másfél millió példányban jelent meg, pontosan annyiban, amennyiben az ismertebb kirgiz író, Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó című regénye is napvilágot látott. Az természetes, hogy először hazánkban figyeltek fel a tehetséges íróra, költőre. Talán ő maga sem tudná eldönteni, hogy elsősorban író-e vagy költő. Munkássága első szakaszának verseit voguiul tudó nyelvészeink fordították le. Ennek másik érdekessége az, hogy a magyar szöveget aztán angolra, németre és franciára fordították. Mióta Sesztalov oroszul ír, a magyar nyelv közvetítő szerepe megszűnt. Lenángrádban él, távol a szülőföldtől. Éppen ezért tartja a legfőbb boldogságnak azt, hogy találkozhat a szülőfölddel, visszatérhet a bölcsőhöz. Dal, varázslat, természet Giuliano Pirotti, Sesztalov olasz szakértője a következőket írja: „Sesztalov költészetében a föld illata, s azzal együtt csodálata is benne van; a költő tekintete hol melankóliku- san, hol elragadtatva, hol nevetve Szibéria legigazibb pontjait ragadja meg, s ez a világ igen gazdag dalokban és varázslatokban”. Dal, varázslat, természet — ez a három jellemzi leginkább Sesztakov munkásságát. A számunkra oly zord tajgát éppen úgy szereti, mint Petőfi az alföldet: „Taj- gám! Vadak csapáival hímzett, madarak csivogásával és énekével telített, milyen gyönyörű vagy te!” Sesztalov egy kis vogul faluban született, ahol akkor még villany sem volt. Amikor Leningrádba küldték tanulni, megcsodálta a technika alkotásait, de nem titkolja idegenkedését sem: „Lehet, hogy egy reggel felébredve nem a Napot, hanem fénylő elektromos égitestet pillantok meg, s nem vadlúdgágogást hallok, hanem vasgépek dübörgését? Hogy a tisztán áradó folyó vize olajos és ragacsos lesz?” A vitathatatlan fejlődéssel egyetért, még ha honfitársai a fúrótornyot olyan vaslétrának nevezik, amelynek' egyik vége a földben, a másik az égben van. Jóízűen mosolyog azon, hogy a voguiok a buldózert vasfogával földet rágó szörnyetegnek hívják. így jön elő Sesztalov képeiben a vogul mitológia. Annak idején az egyszerű vogul a forradalmat megszemélyesítette, mert azt hitte, hogy valamilyen szellem. A világban jók és gonoszak harcolnak egymással. A kizsákmányolásra nagyon szemléletes képet tud adni Sesztalov a népköltészet alapján. Az el- rfyomott a szarvas, a kizsákmányoló a farkas, és előle nincs menekvés. Az egyszerű vogult becsapta a kupec, a pópa, de még a „fehér cár” számára is le kellett róni a prémadót. Ezek a szerencsétlen emberek csak haláluk után, az árnyak birodalmában találhatták meg az egyenlőséget. Voltak azért szép napok is. Hogy mi a szerelem, arra Sesztalov is keresi a választ. A házasulandóknak azonban már tud tanácsot adni: „Ki kell várni az igaz szerelmet, nem pedig feleségül venni az elsőt, aki az útjába kerül az ember - nek|”. Négy önálló kötet magyarul Sesztalov nemcsak azt nem felejti el, hogy vogul, hanem azt sem, hogy egy nagyobb közösségbe, a finnugor népek közösségébe is tartozik. Büszkék lehetünk rá, hogy ez minket, magyarokat érint elsősorban. Sesztalov többször is járt hazánkban, valamelyest magyarul is tud. Magyar nyelvészek is sokat gyűjtöttek szülőföldjén, s az ősi vogul dalokat éppen az ő könyveik által ismerte meg. Több verset is szentelt a magyar-vogul rokonság eszméjének. Nálunk eddig négy önálló kötete jelent meg, s számos antológiában, folyóiratban olvashatjuk műveit. Modem Juliánusznak nevezi magát — ez igaz is, mert nyugaton találta meg a több évezrede elszakadt rokonait. Valószínű, hogy a „modern Juliánusz” lesz a második finnugor szerző, aki megkapja majd az irodalmi No- bel-díjat. Mizser Lajos a szituációk alaposabb elemzésével élhetett volna. Ennek hiányában az előadás a különböző színészi stílusok egyvelegévé vált. A hatalom, a kicsinyes bosszú, a karrier utáni hajsza cselszövényének a két fiatal szerelmes az áldozata. Rékasi Károly Fardinándjá- ból a nemes méltóság, az erények, az értékek tisztelete sugárzik. Férfias, romantikus alkat, nagy felindulásokkal, szenvedélyes szerelemmel, őrjítő féltékenységgel, elvakult gyűlölettel. Tehetetlen apja intrikáival szemben, így kénytelen az ördög szerepét is elvállalni. A fiatal színész lángoló érzelmei sem tudják feledtetni a darab keltette kétségünket: milyen jogon ítélkezik Lujza felett, adhat-e a féltékeny felindulás, a megsebzettnek vélt hűség a lány meggyilkolására engedélyt. Rékasi Ferdinándja szélsőséges, lelkesen hisz eszményeiben. Rajong, nem gondolkodik, vagy ha gondolkodik is, szenvedélyei elragadják. A méltó harag, a fájdalom néha metsző gúnnyá válik nála, ilyenkor sértő és kíméletlen. Lujza: Orosz Helga vonzó megjelenésű, rokonszenves színésznő. Neki kevesebb lehetősége van a végletek kibontására. ö a tragédia oldaláról indítja a darabot. Első pillanattól kezdve a halál, a végzet glóriája lebeg a feje felett. Ártatlan, mélyen érző szerencsétlen lány, érzelmeinek, helyzetének áldozata. Gyanútlanul áll a világ szörnyűségeivel szemben, de megtapasztalva azokat kellő lelki erővel és femsőbb- ségged rendelkezik, hogy még a ladyt is megleckéztesse. A két apa szerepében két nagyszerű színészt Mensáros Lászlót és Bárány Frigyest láthattuk. Mensáros a zenész, a művész, aki szeretné egyetlen kincsét, a lányát valamilyen módon megmenteni. Rá kell jönnie, hogy az ő érzelmei nem jelentenek elég támaszt, menedéket A megfélemlített, de öntudatos polgár ez a Miller, aki vészhelyzetekben rémülettel elegyes dühvei utasítja ki a lányát alaptalanul gyalázó, fennhéjázó minisztert. (Ez a darab leghatásosabb jelenete.) Szókimondó, könnyen haragra gerjedő ember, aki megtörtén áll lánya holtteste felett. Mensáros nagy érzelmi hevülettel, meggyőző erőivel állítja elénk a személyes életében, érzelmeiben megtiport (kisembert. Bárány Frigyes a gátlástalan miniszter, aki minden aljasságra felmentést talál, semmilyen eszköztől sem riad vissza. A miniszter és az apa küzdelmében Báránynál az észre hallgató karrierista kerül előre, érzelmei csak az utolsó pillanatokban — későn — törnek elő. Ez a rossz számítás megpecsételi sorsát, erkölcsi, emberi megsemmisülését jelenti. (Néhol Bárány fölényes, bölcs humora is felvillan, kár hogy az más előadásoknál nincs kellőképpen kihasználva.) Miilemé szerepében Zubor Ágnest láthattuk. Félelemből, ráadtságból, a lánya iránti aggódásból építi szerepét. Eljátszik a gondolattal: a szép őrnagy lehetne a veje. Jelmeze földhözragadtságot sugall, Zubor rebbemései, gesztusai, viselkedése az együ- gyüségen is átfénylő szerete- tet és ragaszkodást mutatják. Lady Milford parádés nagy női szerepe a darabnak. Most az eddigi elődöknél jóval fiatalabb színésznő: Varjú Olga alakítja. 0 egy elragadó, szertelenül csapongó, fiatal teremtést állít elénk, aki a múlttal nem törődve a jövőre, az elérendő szerelemre koncentrál, de a partnert nem veszi számításba, s ezért csalódnia kell. Becsvágyó, hiú, őszinte, érzékeny nő, ideges, néha hisztérikus, kevély és előkelő, de tud durva is lenni. Gyönge, de erőt mutat, s gyöngédségre vágyik. Nagylelkűen lemond mindenről, de fiatal és szép még, reménye van az újrakezdésre. Wurm csúszómászó szerepében Gyuricza Istvánt (m. v.) láthattuk. Már tavaly is méltányolhattuk sokszínű, összetett játékát. Most is kitűnően adja a tekervényes eszű, a szívét elhallgattatni akaró polgárt, aki lenézi osztályát, az arisztokráciától várja boldogulását, de Lujzát mégis magának akarja. Átmeneti helyzetének fonák voltát, magabiztossága mögötti reszketőseit kitűnően érzékelteti pl. a Lujzával való jelenet. Kocsis Antal az udvamagy szerepében kellően korlátolt és pipogya férfi, játékszer ő a nagyok kezében. Matolcsy Marianna bájosan cseries szobalánya illúziókéit». Ez a mostani Ármány és szerelem előadás sok kiváló színészi alakítást kínál, érdemes megkeresni az ízlésvilágunknak, lelkialkatunknak leginkább megfelelőt. Margócsy Klára
