Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

1987. október 17. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Részvényesek HA A RÉSZVÉNYES VÁLLALATOK emlegetése során a szocialista jelző annyiszor nem hangzott volna el, akkor azt hihettük volna, hogy az időben száz évet visszaugorva egy ak­kori részvénytársaság ala­kuló gyűlésén vagyunk. An­nál is inkább, mert a rész­vényes cégek képviselői folyton egy 1875-ben szüle­tett törvényt citáltak, amely mind a mai napig érvény­ben van. Az esemény helyszíne is kiváltotta az időutazás illú- ziój át, Stukkós, mennyezeti freskóval díszített gyönyö­rű teremben, a Magyar Tu­dományos» Akadémia mis,- kólci akadémiai bizottságá­nak épületében rendezték meg ugyanis az Észak-Ma­gyarországi Innovációs Centrum (Park) Részvény- társaság alakuló közgyűlé­sét szeptember végén. A felszabadulás óta — tu­domásom * szerint —: nfem '/voltjpéjáá;Ivrá^yarorsSáfeón • ’Tészvértj^rsásSg* ‘áiapítá^­■ t aV ötvtKHIBSfii reázvinVes ^ felvitel. rteróöf ‘,vC,ÍSzj$ik ■ — öfe^dséhr,n: mintegy? ~Í50 millió’ forintot jegyeztetett. Borsodiak, budapestiek, szabolcsiak, Hajdú, illetve Heves megyeiek, sőt du­nántúli vállalkozók is lát­tak fantáziát ebben a szer­vezeti formában., , A BEFEKTETETT TŐ­KÉJÜK után) búsás oszta­lék, illetve a járulékos ha­szon reményében- hét sza­bolcsi intézmény, vállalat lépett be, csatlakozott az RT-hez, — a nyírteleki Ag- rogép Leányvállalat, a Nyíregyházi Városi Tanács, a Tejipari Vállalat, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalatba megyei tanács, a Szatmár Bútorgyár, illet­ve az Elekterfém Szövetke­zet. Miért is idézték _ a szak­emberek azt a bizonyos 1875. évi társasági törvényt? Mindenekelőtt azért, mert ebben a témában nincs fris­sebb, újabb jogszabály. Ezentúl pedig azért, mert a társaság alapszabály ter­vezetének volt egy olyan pontja, amely kimondta: amenyiben a részvényt jegyző cég meghatározott időn belül nem fizeti be a névérték szerinti időará­nyosan meghatározott pénzösszeget, úgy az a cég elveszíti a már korábban befizetett forintokat is, megszűnik részvényes len­ni. Ezt a szigorú megkötést sokan ...nehezményezték .mondván": ä~i egyik, szocia­lista nagyvállalatnak nincs joga a másiktól elvenni bi­zonyos tőkét. Még akkor sem, ha a jegyzések önkén­tesek voltak. Erre az volt a válasz: az RT ügyfeleit mindenképp biztosítani kell arról, hogy a jegyzett alap- ,tőke megyarr,. nemcsak pa- , píron; létezi^;,;, V . , ,A RÉSZVÉNYESEK VI- TÁJÁ,BAN;\$§giijíia komp­romisszum született. Abban .állapodjak.meg: az a rész­vényes, aki a jegyzett tőke időarányos részét nem tudja idejében befizetni, az átruházhatja, eladhatja a részvényét más cégnek, de ha ez nem. sikerül, akkor elveszítő ,a már befizetett »forintjait iß, ami különben - a társaságé lesz, * -. < < t Az IC(P) RT egyébként — amint, már arról korábban .hírt'.adtunk — egy vállal­kozás- és nyereségorientált szervezet, melynek célja: az innovációs folyamat haté­konyabbá tétele, az ötletek, újítások, gyártási eljárások piacképessé érlelése. Mind céljait, mind a szervezeti formát illetően úttörő vál­lalkozásról van szó. Sike­rük a gazdasági struktúra megújulásának sikere lehet. Sz. J. Kongresszus a csicsókáról ÉRDEKES CIKKET kö­zölt legutóhbi számában a Kistenyésztők Lapja. Dr. Molnár László, a mezőgaz­dasági tudományok kandi­dátusa többek között arról számolt be, hogy a közel­múltban Siófokon egy nem­zetközi kongresszuson fog­lalkoztak kutatók, orvosok, gyógyszertári képviselők és gyakorlati szakemberek a csicsóka termesztésével, fel­dolgozásával és felhasználá­sával. A csicsóka Szabolcs-Szat- márban közismert. Az idő­sebb generáció tagjai jól emlékeznek még arra, hogy e növénynek mennyi hasz­nát vették. Étkezésben és takarmányozásban, de kü­lönösen az utóbbiban párja nélkül állt. A csicsóka a nagyüzemi köztermesztés- iből kiszorult, a kisáruter- melők körében is már-már ismeretlen. Ezt tudva jogos a kérdés: a mezőgazdasági termelésünkből száműzött csicsóka vajon mivel érde­melt ki egy kongresszust? Az említett cikk szerzője sok olyan érdekes dolgot említ, amely a szenzáció erejével hat. Nem meglepő azonban, hogy az osztrákok és a nyugatnémetek a csi­csókát olyan növényként említették, amely egy adott területről a legtöbb energi­át adja. Franciaországban a csicsókát ma negyedmillió hektáron termesztik, és fő­ként takarmányozásra hasz­nálják. Import fehérjére és abrakra alapozott állatte­nyésztésünk takarmány­gondjait ismerve a francia példát nem ártana követni, annál is inkább, mert a csi­csókagumón hizlalt szarvas- marhákat a francia gazdák felárral értékesítik. A csi­csókatermesztés mellett szól az is, hogy gumója igen ér­tékes szénhidrátot, az úgy­nevezett imulint tartalmaz­za (14—19 százalék), amely­ből megfelelő eljárással gyümölcscukor (fruktóz) nyerhető. Ez másfélszer éde­sebb a közönséges répacu­kornál, és a világpiacon ke­resett cikk. Míg a répa-, il­letve nádcukor (szacharóz) világpiaci ára jelenleg ton­nánként 180—200 dollár, a csicsókából nyerhető fruktó- zé tízszer ennyi! A CSICSÓKA végtelenül igénytelen növény. Ettől függetlenül az csak babona, hogy talajtól és éghajlattól eltekintve mindenütt és minden körülmények között bő termést ad. Az igaz, hogy a nagyvilágban topi- namburként ismert növény Szibériában is honos, szik­lás terepen is megél, de bő termést jó talajon, táp­anyagban gazdag földeken, csapadékosabb vidékeken ad. A szabolcsi barnahomok a csicsókának ideális. Ha megfelelő talajba 35—40 ezer tővel vetik, hektáron­ként 40—60 tonna termés takarítható be. A csicsókának tehát kongresszusa volt — és nem érdemtelenül. A világban számolnak vele, ismerik és hasznosítják értékeit. Jó lenne, ha e nagyvilági ér­tékítéletnek megfelelően a hazai elismerés, sőt megyei elismerés is elkövetkezne. KI KELLENE PRÓBÁL­NI, hogy a csicsókatermesz- téssel, a szár és gumó ete­tésével miként válhat ol­csóbbá az állatok takarmá­nyozása, gazdaságosabbá a hústermelés. Vannak a me­gyében szakemberek, akik a csicsóka termesztésének jó ismerői, hasznosítani kelle­ne tudásukat, tapasztalatai­kat. Ez beleillik a mező- gazdaság termelésszerke­zet-váltásába. S. E. Nem volt rá se pénz, se kéz Térdig a fekete iszapban A „friss hús”, e sorok író­ja kényszeredetten moso­lyog, s a „főnök”, Dienes Ká­roly, a Mátészalkai Városi Tanács osztályvezetője — titkolja ugyan — kifejezet­ten jól szórakozik a helyze­ten. Helyében én se tennék másképp. Miért kotnye- leskedik a mások dolgába? Jelen esetben a közhasznú munkát végzők életébe. A város szélén, a vasúti síi­nek mentén állunk. Itt fúti­nak össze a ktjrnyífek csjápa'r dékvreet elvezető Csatornái, egy sötét alagútban folytat­ják útjukat a sínpályák alatt, hogy a túloldalt újból szétte­rüljenek. — Helló főnök! Friss hús érkezett? — Befogadnák? Ha elbírja a lapátot... Nemzetközi szeminárium Forradalmi mozgalmak Oroszország történetében, a nagy októberi forradalom és nemzetközi hatása címmel nemzetközi szemináriumot rendeznek'" ‘Debrecenben. A ‘-jdlés tudományos■ ‘eseményt ' október 19. és 22. között tárt- 1 jájí a Debreceni Akadémiai Bizottság székházábaií,' az ‘ MSZMP Hajdú-fiihár ínegyei Oktatási Igazgatóságán, va­lamint a Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen. Szovjet és magyar történé­szek fejtik ki véleményüket az októberi forradalomról, a szovjet társadalom hét évti­zedes fejlődéséről. A nemzet­közi szemináriumra várnak előadókat Bulgáriából, Len­gyelországból, az NDK-ból, sőt Kínából is. Szó lesz az el­ső szocialista forradalom nemzetközi hatásáról, a szov­jet békepolitika 1917—18-as visszhangjáról. Szűkebb ha­zánk tudományos életének képviselői is bekapcsolódnak a nemzetközi szeminárium munkájába. Többek között Menyhárt Lajos a debreceni egyetem képviseletében az eszerek politikai ideológiájá­ról tart előadást, Czövek Ist­ván, a nyíregyházi tanárkép­ző főiskola oktatója pedig egy liberális gondolkodó oroszországi reformelképze­léseit foglalja össze. A törté­nészek VIII. nemzetközi sze­mináriumát október 19-én délelőtt 10 órakor nyitják meg az akadémiai bizottság debreceni székházában. A sűrű, lábszárközépig érő léftetff ■‘latyakban két . .jól megtermett legény munkál­kodik. Októberben hűvösek már a délelőttök, de ők fél­pucéron. A meredek árok­partra zúdítják fel a nehéz üledéket, ahol harmadik, s egyben leidősebb társuk te­ríti azt-szét. Szenes András negyven körüli, inas ember, Duna- harasztiból költözött haza Szálkája, s kezdettől fogva, gzaz júliustól tagja a helyi közmunkások társulatának. Mindenfitt: nem — Nehéz kenyér ez, uram! Nem is gondoltam ... Pedig ő aztán megszokhat­ta, a kemény munkát, előbb az. építőiparban, majd egy vasöntödében húzott, le két súlyos évtizedet. Aztán el­vált, s itthon próbált új éle­tet kezdeni. Honnan tudhat­ta volna, hogy itthon milyen napok várnak rá? Előbb meg­betegedett, jó hónapig fe­küdt a kórházban, de fel­gyógyulván is a fekete levest kellett kanalaznia. Mert sehol sem talált mun­kát. Járt az állami gazda­ságban, az ÉPSZER-nél, a MOM-ban, a tejporgyá#- ban ... mindenütt „nem” volt a válasz. Nem volt felvétel. — Aztán a tévében halot­tam a közhasznú munkáról. Mikor jelentkeztem, a taná­cson megbiztattak: tisztes keresethez juthatok majd, ha mégdolgozom érte. — Betartották a szavukat? — Én nem panaszkodom. A négy és fél, ötezer eddig kijött havonta. A pénz elosztóinak huszon­öt forintos órabérkeret áll a rendelkezésére. A mai gya­korlat: az alapórabér a fér­fiaknál tizenöt—tizenhét, a nőknél tizenkét—tizenöt fo­rint. — Miért ez a megkülön­böztetés? — Mert á férfiak sokkal nehezebb munkát végeznek, — magyarázza k -városgaz- "dálkódási osztály vezetője. — Csatornákat tisztítanak, ár­kot mélyítenék, míg a nő­ket általában parkok, park­erdők gondozásairól bízzuk meg. i5* giboc — S a husámőf1 forintos alapórabér. .5'-? — A különbözíé^éf' mozgó­bérben kapják1 Atei»? a dol­gozók. Perszébfcéák” áz, aki megérdemli. A hozzá nem értő még így is csak nehezen tudja elkép­zelni, hogyan iehet különb­séget tenni ároktisztító és ároktisztító között, ám Ve­res Károly munkairányító nagyon is kézenfekvő ma­gyarázattal szolgál. — Kérem, itt is nagyon ha­mar elválik a tojás, sárgája és. fehérje. Nap mint nap látom, ki hogy dolgozik, s aszerint javaslom a bérezé­süket / ', fi" , , , .­Hárman ai alagútból Fentebb azt írtuk, hog\ hárman munkálkodnak a csatorna mentén, de most, hogy jobban szétnézünk, már öten is vannak. Hogy honnan kerültek ide, arra hatodik társuk adja meg a választ: éppen most bújik ki az alagútból. Jó időbe telik, míg képes kiegyenesíteni el­gémberedett derekát. Marinka Józsefet a legnagyobb rossz- indulattal sem lehet öregnek nevezni, a huszas éveit ha taposhatja, mégis volt már módja belekóstolni az élet­be. — Ezt mondja maga ke­gyetlen munkának? Dolgo­zott volna velünk fent Pes­ten, kubikusként. Keresett volna ötezer forintot, mint mi, s haza már csak néhány morzsa jutott. Farkas László, aki unoka- öccsével ásta Pesten az ár­kot havi ötezerért, csende­sen helyesli az iménti szava­kat. — Akkor már inkább itt, Szálkán. Negyedannyit sem költ az ember." A közhasznú munka ki­fejezést egyébként a kutya se használja, csak közmun­kaként emlegetik — jelentő­ségét. rendkívül gyorsan fel­ismerte a város vezetése. Kiss Jánosnak, a városgazdálko­dási osztály helyettes veze­tőjének (munkatársai kérték, hogy nevét feltétlenül émlit- sük meg) javaslatai alapján olyan hasznos, aktuális fel­adatok elvégzésével ^bízták meg az ideiglenes 'münl^a nélkül maradiakat, ’melyek régóta szorították a várost. Csak éppen nem volt rá ed­dig pénzt — és kéz. i lesz télen? Pontosan kimutatható, mennyit nyert a város e, le­hetőséggel az eltelt két . és fél hónap során. Lehetőség­gel, s nem nyűggel, . ,mjnt ahogy kezdetben hitte .azt az ember. A számítások szerint mintegy hárommillió forint értékű közhasznú munkát végeztek eddig a településen, de ha külső vállalatokra bíz­ták volna azokat, majdnem ötmilliót kellett volna ki­pengetniük! 1 S ‘korántsem csak rpásfél- kétfriifllóf nyertek! Hiszen a ‘kifizetett munkabér kilenc­ven százalékát az állam "áll­ja. Gond azonban persze van bőven. Először is a nagyon magas fluktuáció. A város­ban egyszerre harmincöt emberrel köthetnek szerző­dést, huszonegyen már ott­hagyták őket. Volt, akit a tanács tanácsolt el, más rá­jött, hogy másutt is boldo­gul. A legnagyobb gond azon­ban a határidő. Egy-egy dol­gozóval két hónapra köt­hetnek szerződést, s azt leg­feljebb még kétszer hosszab­bíthatják meg. A legszorgo­sabb emberük előtt is bezá­rul tehát az ajtó a tél kellős közepén. Hol találnak majd ők munkát a legnagyobb hi­degek .idején? Igaz, addig van még módjuk máshol ál­landó munkára találniuk. De ha minden zárva marad előt­tük ... ? S ha az iparvidéken sem kellenek ... ? — Főnök! Én akkor ma­gának nem fogok köszönni! Még azt is letagadom, hogy szálkái vagyok. Ettől persze még nem dől romba a város. De a család majd, hogy viseli el...? Balogh Géza A jó idő és a napokban esett jelentős csapadék kedvez»az ősziek vetésének. A nagy cserkészi Kossuth Termelőszö­vetkezetben a héten kezdték meg az őszi búza vetését. (Jávor László íelv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom