Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. október 17. Drága-e a táska, a köpeny? Tanévkezdés sok ezerért Deklaráció: nálunk az oktatás ingyenes. A valóság: csak annak, aki nem jár iskolába. A szülők a megmondhatói, mennyibe kerül útnak indítani szeptember elsején egy iskolás gyereket. Komoly vizsgálatokat igényelne azt megállapítani: vajon indokolt-e minden kiadás, ezért erre nem is igen akad vállalkozó, arra azonban akadt a megyei tanács árhatósági csoportjánál, amely a tanévkezdés előtti hetekben megnézte: mennyibe kerülnek az iskolaruházati termékek és iskolatáskák, és vajon indokolt-e, hogy annyit kérjenek érte.. Már kicsi a Commodore Demjén Ferenc énekelte még a Bergendi együttesben: „De r.ehéz az iskolatáska.” Aki az árvizsgálatot végezte, azt is hozzátette: és drága is. 1986-ban például a Piért által forgalomba hozott táskák átlagára 400, az Idén már 430 forint volt, a Módi által szálszállított táskák átlagára pedig 445-ről 452-re emelkedett. Lehetett volna valamivel olcsóbb is, hiszen a Belkereskedelmi Minisztérium előírta, hogy néhány olcsóbb árú táskát forgalmazni kell, ám ahogy a vizsgálat megállapította: az ilyen táskák választéka a felére csökkent, de a mennyisége is alig volt több az egy évvel korábbinak a 60 százalékánál. Ugyanmx — drágábban Ami az árakra vonatkozó megállapítást illeti: néhány terméket drágábban adtak az újfehértói áfész boltjában, a nyíregyházi Centrum Áruházban és az iparcikk-kisker 37-es boltjában, minden bizonnyal olyan meggondolásból, hogy a táska kell, úgyis megveszik. Űjfehértón még az olcsó táskák árát is megemelték, ezért döntött úgy az árhatóság, hogy a különbséget be kell fizetniük a piaci intervenciós alapba. Sajnos, az árhatóság hatásköre meglehetősen véges, ők csak azt állapíthatják meg, hogy arányosak-e az árak, vagyis, hogy egymáshoz képest drága-e valami, de hogy a zsebekhez képest drága-e, azt már nincs joguk kimondani. Ez nem az árhatóság bűne, hanem ilyen az árrendszerünk, ezért van az, hogy sok termék árát tisztességesnek kell ítélniük, miközben azon egy csomó tisztességtelen nyereség van. Ez a fogalom ugyanis megszűnt. Ezért fordulhat elő, amit például az iskolaköpenyek áránál megállapítottak, hogy egy csomó termék pontosan ugyanolyan, mint tavaly volt, de mivel más.cikkszámmal hozták forgalomba, alaposan megemelték az árát. Egyféléből „válogattak” Sok rossz tapasztalatot gyűjtöttek a vizsgálat során. Különösen rossznak ítélték a választékot és a mennyiséget fiúköpenyekből, tornacipőkből és tornaruházatból. Az már nem is lesz meglepetés, ha ide írjuk: az árak az előző évhez képest növekedtek. A tornacipők és teniszcipők esetében ezt a termelői árak változásával magyarázták, az iskolaköpenyek és tornazsákok, valamint a táskák esetében pedig kétféle áremelés is volt. Az egyik itt is a termelői árak változásának továbbhárítása volt, a másik pedig amit az imént írtunk, hogy tudniillik új cikkszámot adtak egy régi terméknek. Hogy milyenek ezek az iskolaruházati termékek, azt a szülők és a gyerekek tudják megmondani. A tornaruházatnál például a szín és a fazon nem olyan, amilyet az iskola szeretne; az iskolakö- penyekbőlrha egy termék divatos, akkor az ára is jóval drágább, a fiú és kiskamasz iskolaköpenyek pedig olyan mérethiányosak voltak, hogy a vásárlók fele nem talált a gyerekére valót. A lánykaköpenyekből valamivel jobb Ha kicsit megkésve is, de október közepétől új iskolában tanulnak a Nyíregyházához tartozó Butykán a kisiskolások. A rozsréti iskola butykai tagiskolájában eddig nem a legjobb körülmények között volt a választék, ám azokból az olcsóbb és a vevők által keresett köpenyekből, amelyeknek az ára és a minősége összhangban volt, már egy darabot sem szállítottak a boltokba a nagykereskedelmi vállalatok. A kisiskolások még a nyár elején találtak elfogadható árú köpenyt, a nagykamaszok azonban ösz- szesen egy fazonból „válogathattak”. Gyenge 6s sokba kerül Igazságtalan volna minden, a vártnál nagyobb kiadást az ipar és a kereskedelem nyakába varrni, hiszen a tornacipőkből a gyerekek olyat vásároltatnak maguknak, amelyik utcai viseletre is alkalmas, és ezek érthetően drágábbak, mint azok a fajták, amelyek a tornaórákra kellenek, ám az mégiscsak-túlzás, hogy — már elnézést a kifejezésért — egy méter rongyból két varrással összeöltött köpenyért négyszáz forintot kérjenek, és hogy egy tanévet is alig kibíró táska ára közelebb legyen az ötszáz forinthoz, mint a négyszázhoz. Mert hiába adnak akkor a munkahelyek négy-ötszáz forintos tanszersegélyt, ha egy gyerek útnak indítása szeptember elsején négy-ötezer forintba kerül... tanulhattak a gyerekek. A régi, háromtantermes iskola az azóta kiépült településtől távolabb volt, afféle tanyasi iskolának számított. Bizony több ezer kilométert kelíett gyalogolnia sárban, hóban nem egy kisdiáknak, amíg a nyolc osztályt elvéBár tudja az átlagember is, hogy a miniatürizálás korát éljük, mégis meglepődik, ha .meglát egy „kibelezett” számítógépet. A Commodore— 64-est bontotta szét éppen a Professional számítógépszer- íviz munkatársa — és ámuliva néztem: parányi alkatrészek, •leheletnyi áramkörök indái egy néhány tenyérnyi, vékonyka lapon, s lám, mi mindent tud egy ilyen masina ... — Ez a gép ma már a „régiek” közé tartozik — mondja Horváth Ernő, a júniusban nyílt nyíregyházi Profes- sional-kirendeltség vezetője. — Többszörös teljesítőképességű számítógépeket használnak már igen sok helyen, ’ ám azoknál se sokkal többet lát az avatatlan szemlélő, ha gezhette. Ráadásul a konyha, az ebéldlő egy másik távolabbi épületben volt. Ezért a butykaiak az elmúlt két évben inkább lemondtak az útbővítésről, illetve az erre a célra juttatott összegről, csakhogy iskolát építhessenek. Természetesen a megmaradt 750 ezer forint kevés volt, további egymillió forint értékű társadalmi munkát kellett végezni ahhoz, hogy az új négy tantermes iskola elkészülhessen. A tanács a példás összefogást látva pótolta a hiányzó ösz- szeget. A lakosságon kívül a FEFAG és a Béke Tsz is tetemes társadalmi munkát végzett, amíg az új iskola elkészült. Építését tavaly májusban kezdték el, és az idén, október 4-re fejezték be. A korszerű iskolában van központi fűtés, a tetőtérbe pedig szabadidős, napközis és tanári szobák is kerültek. (b. i.) belsejükbe pillant. Érzékeny, bonyolult gépek ezek, s javításuk is nagy felkészültséget kíván. A mi cégünk az ország legnagyobb számítógépszerviz-hálózatát működteti, a .budapesti szervizek mellett ma már tizenegy megyében működik ki rendelt- ség._ S zabol cs-Szatmánban is megfelelő piacra talált a vállalat, hiszen a megyében immár több ezer kisebb vagy nagyobb számítógép dolgozik. Igaz, javításukat is elkezdte több vállalat, szövetkezet (például az Elitasz kisszövetkezet), de a Professio- nalhoz hasonló háttérrel egyik sem rendelkezik. — Hosszú lenne felsorolni, milyen típusokkal foglalkoVasámap délelőtt rozzant Trabant zörög az ablak előtt, aztán leáll a motor. Idősebb férfi kopogtat az ajtón. Táviratot hozott. Vasárnap? Nyíregyházáról hozta Tisza- dobra! Szinte hihetetlen. Egyetlen távirattal indult a közel ötven kilométeres útnak. Mit mondjak: jólesett. Abban a pillanatban éreztem: vagyok válaki. Állampolgár vagyok, akit megillet az a tisztesség, hogy a jó hírt is kézhez kapom. „Holnap jön a mester — újságolom — és elvégzi a szerelést!” Mi történt? A maszek is emberszámba vesz? Ez már valami — gondolom, miközben rossz- májúan egy glosszán töröm a fejem, miszerint hiába töltöm itthon a hétfői napot, hiába fáradt a posta is, nem jön el a mester. Hogy is jönne ő a távoli nagyvárosból, amikor a helybeli nem jön a szomszéd utcából? De eljött, és tisztességesen elvégezte a munkáját. Így a kellemetlenkedő írásból nem lett semmi. Ez is valami! Farkas Béla zunk, így csak annyit: a magyar Prímótól a Commodore- család tagjain át az IBM- kompatilbilis gépekig szinte •mindennel. És persze, nemcsak maguk a számítógépek szorulnak időnként javításra, hanem a hozzájuk kapcsolódó nyomtatók, lemezegységek is. Az indulásunk óta eltelt néhány hónap bebizonyította, hogy nagy szükség van a megyében a számítástechnikai berendezések javítóhátterére — máris igen sok vállalattal, szövetkezettel állunk kapcsolatban. Az olyan nagyvállalatok, mint a FEFAG, a konzervgyár, a húsipari vállalat vagy éppen a tanácsi költségvetési és elszámoló hivatal (és még sorolhatnék jó néhányat), már igen komoly gépparkkal rendelkeznek. — Említette, hogy a Com- modore-ok ideje lényegében •lejárt. Milyen gépeké a jövő? — A Commodore—64 olcsó és jól használható gép, ám csak korlátozott területeken használható. Magyarán: kicsi. A nagyobb IBM-kompa- tibilis gépeké ma a jövő. Ezekből is igen sok van már. Korszerűek, kis méretűek, nagy memóriával — és sok hasznos programmal. — Az iskolák is sok számítógéppel rendelkeznek, s nem is egyformákkal... — Megkerestünk igen sok intézményt, létre is jött jó pár kapcsolat, ám e téren még sokat várunk. Akárcsak a termelőszövetkezeteknél, ahol ugyancsak sok kisebb gép található. Szolgáltatásainkat úgy is szeretnénk bővíteni, hogy cseregépeket szereztünk be — ha hosszabb ideig kell javítani egy-égy számítógépet valahol, akkor a javítás idejére odaadjuk a cseregépet, hogy ne álljon a •munka. (t- gy-) Képünkön: Bélteczky Mihály és Bálint Tibor munka közben (Farkas Zoltán felvétele) Balogh József Társas magány Csak, ha szétszedik... Átépítik a díszkutat Nyíregyházán V acsora után a sóstói szociális otthon népe lefekvéshez készülődik. Még csöndesen megbeszélik a nap eseményeit, majd ki-ki emlékeibe burkolózva várja az álmát. » Az otthon idős lakói többségükben nehéz, küzdelmes életet tudnak a hátuk mögött. Mint özvegy Völgyesi Jánosné, Ilonka néni is, aki Erdélyből került Mátészalkára, ahol 41 éven át élt. Legszívesebben a szálkái évekre gondol vissza. Igaz, a boldog, békés hétköznapok mellett sok szenvedést is el kellett viselnie. Három évtizede veszítette el férjét, s leányát is fiatalon ragadta el tőle a halál. Nem jutott könnyebb sors osztályrészül Csipkés Pálné, Marika néninek sem. Ö a háború alatt maradt özvegyen. Élete legfontosabb eseményei Ti- szanagyfaluhoz kötődnek, ahol hosszú évtizedeket töltött. Az emlékezés végigkíséri a kis öregek mindennapjait. Az emlékezet keserű tréfája, hogy legtöbbször a fájó élményeket idézi vissza. A halott férj arcát, az' elvesztett gyermek sírját. Bár az otthonban minden megvan, amire egy idős embernek szüksége lehet, a családi fészek melegét nem pótolhatja. A csöndes hétköznapok legfontosabb eseménye a postás érkezése, aki sajnos, csak ritkán hoz levelet. Az itt lakók számára csupán egy ünnep van: a gyermekek, unokák látogatása. Ezek a kivételes pillanatok adnak erőt; kedvet a következő hónapokra. (tassy) A nyíregyháziak élénk érdeklődése mellett, komoly vitákkal kísérve épült meg egy évvel ezelőtt a sétálóutca diszkót ja. Elkészülte után azonban nem sok örömet szerzett az arra járóknak: a kútból kifolyó vizet kerülgették. Valami nem sikerült az építésnél. Soltész Józseftől, a Nyíregyházi Közterületfenntartó Vállalat igazgatójától megtudtuk, hogy egy héten belül munkához látnak a szakemberek, körbekerítik a száraz kutat, és megkezdik a javítását. — Sajnos az eddigi próbálkozásaink nem vezettek eredményhez — mondja Soltész József. — Eredetileg a Vénusz szobornak tervezték a kutat, s az időközben végbement változtatásoknak ez lett az eredménye ... Módosítani kellett a vízelvezető rendszert, s nem jó a kút szigetelése sem. Vizsgálatokat végeztünk, s megállapítottuk, hogy a javítást csak a kőlapok leszedésével lehet elvégezni. Egy hasonló kutakat építő debreceni vállalattal folytattunk tárgyalásokat, akik segítenek a munka elvégzésében. A kút szétszerelése után derül ki, hogy még az idén el tudják-e végezni a javításokat, vagy a hideg, fagyos idő miatt, már csak jövőre fejezik be a munkát. A közterületfenntartó vállalat ígérte, hogy legkésőbb április 30- án — hibátlanul — újra működni fog a város e szép jellegzetessége. Addig is a hideg idő miatt esztétikus borítást helyeznek rá, amely most is, majd minden télen a kút védelmét fogja szolgálni. (kertész) Diákbérlet örömteli látvány, amikor a színház nézőtere megtelik csillogó szemű, érdeklődő fiatalokkal. Csak dicsérhető a középiskoláknak az a törekvése, hogy egy-egy estére saját tanuló ifjúságuk számára veszik birtokba Thália csarnokát. Ez a nemes szándék, azonban csak akkor hozza meg az igazi hasznot, ha a tanárok megfelelően’ felkészítik a színházban várható élmények befogadására a tanítványaikat. Mindez Schiller klasz- szikusnak számító darabja, az Ármány és szerelem előadásán fogalmazódott meg bennünk, amikor az előcsarnokban elhangzott beszélgetésekből kiderült, hogy a bérlettel érkező diákok egy része még azt sem tudta, mit lát aznap este a színházban, így aztán nem csoda, hogy a romantikus darab nem olyan hatást váltott ki a nézők egy részéből, mint amilyet az előadás megérdemelt volna. Ez lehetett az oka an- nalj, hogy hangos nevetés kísért például olyan megjegyzéseket, bókokat, amely az adott korban, szövegkörnyezetben teljesen természetesek voltak. Ez a reakció olykor annyira bántó volt, hogy a színészek játékát is zavarta. Ez a viselkedés azért is érthetetlen, mert a színház nem egyszer tűz műsorára olyan klasszikus vagy modern darabokat, amelyek a középiskolák tananyagában is szerepelnek. Jó lenne, ha a színházszervező tanárok tevékenysége nem érne véget azzal, hogy telt házat szerveznek, hanem kellőképpen tájékoztatnák tanítványaikat arról a műsorról, amelyre a diák a bérletet megváltja. Az előadásokat megelőzve találnának módot az egyes darabokra való felkészítésre (iskolarádió, irodalomóra) majd a színházlátogatást követően utólagos értékelésre is sort kerítenének. (bodnár; Új iskola Butykán Társadalmi összefogással
