Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. október 17. Drága-e a táska, a köpeny? Tanévkezdés sok ezerért Deklaráció: nálunk az oktatás ingyenes. A valóság: csak annak, aki nem jár iskolába. A szülők a megmondhatói, mennyibe kerül útnak indítani szeptem­ber elsején egy iskolás gyereket. Komoly vizsgálatokat igé­nyelne azt megállapítani: vajon indokolt-e minden kiadás, ezért erre nem is igen akad vállalkozó, arra azonban akadt a megyei tanács árhatósági csoportjánál, amely a tanév­kezdés előtti hetekben megnézte: mennyibe kerülnek az is­kolaruházati termékek és iskolatáskák, és vajon indo­kolt-e, hogy annyit kérjenek érte.. Már kicsi a Commodore Demjén Ferenc énekelte még a Bergendi együttesben: „De r.ehéz az iskolatáska.” Aki az árvizsgálatot végezte, azt is hozzátette: és drága is. 1986-ban például a Piért által forgalomba hozott táskák át­lagára 400, az Idén már 430 forint volt, a Módi által szál­szállított táskák átlagára pe­dig 445-ről 452-re emelkedett. Lehetett volna valamivel ol­csóbb is, hiszen a Belkeres­kedelmi Minisztérium előír­ta, hogy néhány olcsóbb árú táskát forgalmazni kell, ám ahogy a vizsgálat megállapí­totta: az ilyen táskák válasz­téka a felére csökkent, de a mennyisége is alig volt több az egy évvel korábbinak a 60 százalékánál. Ugyanmx — drágábban Ami az árakra vonatkozó megállapítást illeti: néhány terméket drágábban adtak az újfehértói áfész boltjában, a nyíregyházi Centrum Áru­házban és az iparcikk-kisker 37-es boltjában, minden bi­zonnyal olyan meggondolás­ból, hogy a táska kell, úgyis megveszik. Űjfehértón még az olcsó táskák árát is meg­emelték, ezért döntött úgy az árhatóság, hogy a különbsé­get be kell fizetniük a piaci intervenciós alapba. Sajnos, az árhatóság ha­tásköre meglehetősen vé­ges, ők csak azt álla­píthatják meg, hogy ará­nyosak-e az árak, vagyis, hogy egymáshoz képest drá­ga-e valami, de hogy a zse­bekhez képest drága-e, azt már nincs joguk kimondani. Ez nem az árhatóság bűne, hanem ilyen az árrendsze­rünk, ezért van az, hogy sok termék árát tisztességesnek kell ítélniük, miközben azon egy csomó tisztességtelen nyereség van. Ez a fogalom ugyanis megszűnt. Ezért for­dulhat elő, amit például az iskolaköpenyek áránál meg­állapítottak, hogy egy csomó termék pontosan ugyanolyan, mint tavaly volt, de mivel más.cikkszámmal hozták for­galomba, alaposan megemel­ték az árát. Egyféléből „válogattak” Sok rossz tapasztalatot gyűjtöttek a vizsgálat során. Különösen rossznak ítélték a választékot és a mennyiséget fiúköpenyekből, tornacipők­ből és tornaruházatból. Az már nem is lesz meglepetés, ha ide írjuk: az árak az elő­ző évhez képest növekedtek. A tornacipők és teniszcipők esetében ezt a termelői árak változásával magyarázták, az iskolaköpenyek és tornazsá­kok, valamint a táskák ese­tében pedig kétféle áremelés is volt. Az egyik itt is a ter­melői árak változásának to­vábbhárítása volt, a másik pedig amit az imént írtunk, hogy tudniillik új cikkszámot adtak egy régi terméknek. Hogy milyenek ezek az is­kolaruházati termékek, azt a szülők és a gyerekek tudják megmondani. A tornaruhá­zatnál például a szín és a fa­zon nem olyan, amilyet az is­kola szeretne; az iskolakö- penyekbőlrha egy termék di­vatos, akkor az ára is jóval drágább, a fiú és kiskamasz iskolaköpenyek pedig olyan mérethiányosak voltak, hogy a vásárlók fele nem talált a gyerekére valót. A lánykakö­penyekből valamivel jobb Ha kicsit megkésve is, de október közepétől új iskolá­ban tanulnak a Nyíregyházá­hoz tartozó Butykán a kisis­kolások. A rozsréti iskola butykai tagiskolájában eddig nem a legjobb körülmények között volt a választék, ám azokból az olcsóbb és a vevők által keresett köpenyekből, ame­lyeknek az ára és a minősége összhangban volt, már egy darabot sem szállítottak a boltokba a nagykereskedelmi vállalatok. A kisiskolások még a nyár elején találtak elfogadható árú köpenyt, a nagykamaszok azonban ösz- szesen egy fazonból „válogat­hattak”. Gyenge 6s sokba kerül Igazságtalan volna minden, a vártnál nagyobb kiadást az ipar és a kereskedelem nya­kába varrni, hiszen a torna­cipőkből a gyerekek olyat vá­sároltatnak maguknak, ame­lyik utcai viseletre is alkal­mas, és ezek érthetően drá­gábbak, mint azok a fajták, amelyek a tornaórákra kelle­nek, ám az mégiscsak-túlzás, hogy — már elnézést a kife­jezésért — egy méter rongy­ból két varrással összeöltött köpenyért négyszáz forintot kérjenek, és hogy egy tan­évet is alig kibíró táska ára közelebb legyen az ötszáz fo­rinthoz, mint a négyszázhoz. Mert hiába adnak akkor a munkahelyek négy-ötszáz fo­rintos tanszersegélyt, ha egy gyerek útnak indítása szep­tember elsején négy-ötezer forintba kerül... tanulhattak a gyerekek. A régi, háromtantermes iskola az azóta kiépült településtől távolabb volt, afféle tanya­si iskolának számított. Bi­zony több ezer kilométert kelíett gyalogolnia sárban, hóban nem egy kisdiáknak, amíg a nyolc osztályt elvé­Bár tudja az átlagember is, hogy a miniatürizálás korát éljük, mégis meglepődik, ha .meglát egy „kibelezett” szá­mítógépet. A Commodore— 64-est bontotta szét éppen a Professional számítógépszer- íviz munkatársa — és ámuliva néztem: parányi alkatrészek, •leheletnyi áramkörök indái egy néhány tenyérnyi, vé­konyka lapon, s lám, mi min­dent tud egy ilyen masina ... — Ez a gép ma már a „ré­giek” közé tartozik — mond­ja Horváth Ernő, a június­ban nyílt nyíregyházi Profes- sional-kirendeltség vezetője. — Többszörös teljesítőképes­ségű számítógépeket használ­nak már igen sok helyen, ’ ám azoknál se sokkal többet lát az avatatlan szemlélő, ha gezhette. Ráadásul a kony­ha, az ebéldlő egy másik tá­volabbi épületben volt. Ezért a butykaiak az el­múlt két évben inkább le­mondtak az útbővítésről, il­letve az erre a célra juttatott összegről, csakhogy iskolát építhessenek. Természetesen a megmaradt 750 ezer forint kevés volt, további egymillió forint értékű társadalmi munkát kellett végezni ah­hoz, hogy az új négy tanter­mes iskola elkészülhessen. A tanács a példás összefogást látva pótolta a hiányzó ösz- szeget. A lakosságon kívül a FEFAG és a Béke Tsz is tetemes társadalmi munkát végzett, amíg az új iskola el­készült. Építését tavaly má­jusban kezdték el, és az idén, október 4-re fejezték be. A korszerű iskolában van köz­ponti fűtés, a tetőtérbe pe­dig szabadidős, napközis és tanári szobák is kerültek. (b. i.) belsejükbe pillant. Érzékeny, bonyolult gépek ezek, s ja­vításuk is nagy felkészültsé­get kíván. A mi cégünk az ország legnagyobb számító­gépszerviz-hálózatát működ­teti, a .budapesti szervizek mellett ma már tizenegy me­gyében működik ki rendelt- ség._ S zabol cs-Szatmánban is megfelelő piacra talált a vál­lalat, hiszen a megyében im­már több ezer kisebb vagy nagyobb számítógép dolgo­zik. Igaz, javításukat is el­kezdte több vállalat, szövet­kezet (például az Elitasz kis­szövetkezet), de a Professio- nalhoz hasonló háttérrel egyik sem rendelkezik. — Hosszú lenne felsorolni, milyen típusokkal foglalko­Vasámap délelőtt rozzant Trabant zörög az ablak előtt, aztán leáll a motor. Idősebb férfi kopogtat az ajtón. Táviratot hozott. Vasárnap? Nyíregyházáról hozta Tisza- dobra! Szinte hihetetlen. Egyetlen távirattal indult a közel ötven kilométeres út­nak. Mit mondjak: jólesett. Abban a pillanatban éreztem: vagyok válaki. Állampolgár vagyok, akit megillet az a tisztesség, hogy a jó hírt is kézhez kapom. „Holnap jön a mester — újságolom — és elvégzi a szerelést!” Mi tör­tént? A maszek is ember­számba vesz? Ez már valami — gondolom, miközben rossz- májúan egy glosszán töröm a fejem, miszerint hiába töl­töm itthon a hétfői napot, hiába fáradt a posta is, nem jön el a mester. Hogy is jön­ne ő a távoli nagyvárosból, amikor a helybeli nem jön a szomszéd utcából? De eljött, és tisztességesen elvégezte a munkáját. Így a kellemetlenkedő írásból nem lett semmi. Ez is valami! Farkas Béla zunk, így csak annyit: a ma­gyar Prímótól a Commodore- család tagjain át az IBM- kompatilbilis gépekig szinte •mindennel. És persze, nem­csak maguk a számítógépek szorulnak időnként javításra, hanem a hozzájuk kapcsoló­dó nyomtatók, lemezegysé­gek is. Az indulásunk óta el­telt néhány hónap bebizonyí­totta, hogy nagy szükség van a megyében a számítástech­nikai berendezések javító­hátterére — máris igen sok vállalattal, szövetkezettel ál­lunk kapcsolatban. Az olyan nagyvállalatok, mint a FE­FAG, a konzervgyár, a hús­ipari vállalat vagy éppen a tanácsi költségvetési és elszá­moló hivatal (és még sorol­hatnék jó néhányat), már igen komoly gépparkkal ren­delkeznek. — Említette, hogy a Com- modore-ok ideje lényegében •lejárt. Milyen gépeké a jövő? — A Commodore—64 olcsó és jól használható gép, ám csak korlátozott területeken használható. Magyarán: ki­csi. A nagyobb IBM-kompa- tibilis gépeké ma a jövő. Ezekből is igen sok van már. Korszerűek, kis méretűek, nagy memóriával — és sok hasznos programmal. — Az iskolák is sok szá­mítógéppel rendelkeznek, s nem is egyformákkal... — Megkerestünk igen sok intézményt, létre is jött jó pár kapcsolat, ám e téren még sokat várunk. Akárcsak a termelőszövetkezeteknél, ahol ugyancsak sok kisebb gép található. Szolgáltatása­inkat úgy is szeretnénk bő­víteni, hogy cseregépeket sze­reztünk be — ha hosszabb ideig kell javítani egy-égy számítógépet valahol, akkor a javítás idejére odaadjuk a cseregépet, hogy ne álljon a •munka. (t- gy-) Képünkön: Bélteczky Mi­hály és Bálint Tibor munka közben (Farkas Zoltán felvé­tele) Balogh József Társas magány Csak, ha szétszedik... Átépítik a díszkutat Nyíregyházán V acsora után a sóstói szociális otthon né­pe lefekvéshez ké­szülődik. Még csöndesen megbeszélik a nap esemé­nyeit, majd ki-ki emlékei­be burkolózva várja az ál­mát. » Az otthon idős lakói többségükben nehéz, küz­delmes életet tudnak a hátuk mögött. Mint öz­vegy Völgyesi Jánosné, Ilonka néni is, aki Erdély­ből került Mátészalkára, ahol 41 éven át élt. Leg­szívesebben a szálkái évek­re gondol vissza. Igaz, a boldog, békés hétköznapok mellett sok szenvedést is el kellett viselnie. Három évtizede veszítette el fér­jét, s leányát is fiatalon ra­gadta el tőle a halál. Nem jutott könnyebb sors osztályrészül Csipkés Pálné, Marika néninek sem. Ö a háború alatt ma­radt özvegyen. Élete leg­fontosabb eseményei Ti- szanagyfaluhoz kötődnek, ahol hosszú évtizedeket töl­tött. Az emlékezés végigkísé­ri a kis öregek minden­napjait. Az emlékezet ke­serű tréfája, hogy legtöbb­ször a fájó élményeket idé­zi vissza. A halott férj ar­cát, az' elvesztett gyermek sírját. Bár az otthonban minden megvan, amire egy idős embernek szüksé­ge lehet, a családi fészek melegét nem pótolhatja. A csöndes hétköznapok leg­fontosabb eseménye a pos­tás érkezése, aki sajnos, csak ritkán hoz levelet. Az itt lakók számára csupán egy ünnep van: a gyerme­kek, unokák látogatása. Ezek a kivételes pillana­tok adnak erőt; kedvet a következő hónapokra. (tassy) A nyíregyháziak élénk ér­deklődése mellett, komoly vi­tákkal kísérve épült meg egy évvel ezelőtt a sétálóutca diszkót ja. Elkészülte után azonban nem sok örömet szerzett az arra járóknak: a kútból kifolyó vizet kerül­gették. Valami nem sikerült az építésnél. Soltész Józseftől, a Nyír­egyházi Közterületfenntartó Vállalat igazgatójától meg­tudtuk, hogy egy héten be­lül munkához látnak a szak­emberek, körbekerítik a szá­raz kutat, és megkezdik a javítását. — Sajnos az eddigi pró­bálkozásaink nem vezettek eredményhez — mondja Sol­tész József. — Eredetileg a Vénusz szobornak tervezték a kutat, s az időközben vég­bement változtatásoknak ez lett az eredménye ... Módo­sítani kellett a vízelvezető rendszert, s nem jó a kút szi­getelése sem. Vizsgálatokat végeztünk, s megállapítottuk, hogy a javítást csak a kőla­pok leszedésével lehet elvé­gezni. Egy hasonló kutakat építő debreceni vállalattal folytattunk tárgyalásokat, akik segítenek a munka el­végzésében. A kút szétszerelése után derül ki, hogy még az idén el tudják-e végezni a javí­tásokat, vagy a hideg, fagyos idő miatt, már csak jövőre fejezik be a munkát. A köz­területfenntartó vállalat ígér­te, hogy legkésőbb április 30- án — hibátlanul — újra működni fog a város e szép jellegzetessége. Addig is a hideg idő miatt esztétikus bo­rítást helyeznek rá, amely most is, majd minden télen a kút védelmét fogja szol­gálni. (kertész) Diákbérlet örömteli látvány, amikor a színház nézőtere megtelik csillogó szemű, érdeklődő fi­atalokkal. Csak dicsérhető a középiskoláknak az a törek­vése, hogy egy-egy estére sa­ját tanuló ifjúságuk számára veszik birtokba Thália csar­nokát. Ez a nemes szándék, azon­ban csak akkor hozza meg az igazi hasznot, ha a taná­rok megfelelően’ felkészítik a színházban várható élmények befogadására a tanítványai­kat. Mindez Schiller klasz- szikusnak számító darabja, az Ármány és szerelem elő­adásán fogalmazódott meg bennünk, amikor az előcsar­nokban elhangzott beszélge­tésekből kiderült, hogy a bér­lettel érkező diákok egy ré­sze még azt sem tudta, mit lát aznap este a színházban, így aztán nem csoda, hogy a romantikus darab nem olyan hatást váltott ki a né­zők egy részéből, mint ami­lyet az előadás megérdemelt volna. Ez lehetett az oka an- nalj, hogy hangos nevetés kí­sért például olyan megjegy­zéseket, bókokat, amely az adott korban, szövegkörnye­zetben teljesen természete­sek voltak. Ez a reakció oly­kor annyira bántó volt, hogy a színészek játékát is za­varta. Ez a viselkedés azért is ért­hetetlen, mert a színház nem egyszer tűz műsorára olyan klasszikus vagy modern da­rabokat, amelyek a középis­kolák tananyagában is szere­pelnek. Jó lenne, ha a színházszer­vező tanárok tevékenysége nem érne véget azzal, hogy telt házat szerveznek, hanem kellőképpen tájékoztatnák tanítványaikat arról a mű­sorról, amelyre a diák a bér­letet megváltja. Az előadá­sokat megelőzve találnának módot az egyes darabokra való felkészítésre (iskolará­dió, irodalomóra) majd a színházlátogatást követően utólagos értékelésre is sort kerítenének. (bodnár; Új iskola Butykán Társadalmi összefogással

Next

/
Oldalképek
Tartalom