Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
A legtöbb, Szabolcs megyéből Budapestre igyekvő autós a 36-os úton Polgár felé veszi az irányt, hiszen a tiszavasvári kacskaringókat is beszámítva, errefelé rövi- debb az út, hamarabb célhoz ér az utazó. Szabolcs-Szat- már megye határától nem messze, Polgár után hirtelen megváltozik a tájkép. Hatalmas füstölgő kémények, masszív erőművek mutatják: az északi iparvidék közelébe érkezett az utas. Ennek kapuja az ország energiabázisának egyik fontos pillére, Leninváros. Bizonyára nem egy száguldó autós fejében megfordul, jó lenne egyszer az alig több mint húszéves városban szétnézni — ám a széles útról a városból mitsem látni. Zöldövezet választja el az or- szágúttól a levegős települést, és a furcsa alakzatú, pöfékelő kémények is bizony jócskán odébb vannak. Pedig a csábítás erős. Különösen néhány éve, mióta az or- szágútról is jól olvasható táblán egy pompás szabadidőközpont páratlan kikapcsolódást ígér. Valóban, öt-hat éve sokan felkapták a fejüket, amikor megtudták, hogy az ország keleti csücskében, ebben a kicsiny városkában olyan, egész évben használható műjégpálya épült, amilyennek máshol nemigen akad párja. (Megyénkben sajnos egyelő1 re még télen is alig akad jégpálya.) A fiatalok számára kecsegtető program a korcsolyázás, hát még nyáron fürdőruhában, amikor ott Művelődési központ. vár az úszómedence is. Nem csoda, hogy megyénkből is egyre többen látogatnak el Leninvárosba, hiszen Nyíregyházáról gépkocsin alig egyórás az út. Nem egyszer külön autóbusztúra indul oda, és akik ott jártak, nemigen csalódtak... Bármerre is jár az ember- léptékű városkában az idegen, mindenfelé fák, bokrok és zöldelő, virágos' parkok fogadják. A várostervezők láthatóan nagy gondot fordítottaik arra, hogy a mesterséges és természetes környezetet harmonikus egységbe foglalják. Leninváros korszerű városrendezési tervek alapján épült. Nem egy tetszetős épületével akármelyik nagy város is szívesen büszkélkedne. A város vezetése fontosnak tartja a városias környezetnek képzőművészeti alkotásokkal való formálását. Ü ton-útf élen szobrokat lát a látogató. A városközpontban örömmel fedezzük fel a Nyíregyházán élő szobrász, Tilles Béla térplasztikáját is. Hegedűs György tanácselnök szívesen fogadja a szomszéd megyéből érkező látogatót. Elsősorban természetesen a város szabolcsi kapcsolatairól kérdezzük. Elmondja, hogy amióta az 50-es években elkezdődött a hétszáz éves hajdani halászfalu, Tiszaszederkény iparosítása, nagyon sok szabolcsi telepedett át a jelenleg húszezres városba. Természetesen ma már nehezen lehet kideríteni, ki honnan jött, hiszen a mai városlakók 256 településről érkeztek. Mégis, ha valaki utánaérdeklődik, lép- ten-nyomon szabolcsiakba botlik. A városban oktató pedagógusok nagy része a nyíregyházi tanárképző főiskolán végzett. Leninváros a munkások és a fiatalok városa. Az átlag életkor 31 év. A lakosság 40 százaléka 18 éven aluli. A város igyekszik az ebből ráháruló feladatoknak eleget tenni. Lényegében minden gyerek bölcsődébe és óvodába jut. öt általános iskola, egy gimnázium és szakközépiskola és egy szakmunkásképző intézet biztosítja az oktatás feltételeit. Minden iskolában megtalálható a képmagnó és a számítógép. A megyei átlagnál jobb az ellátás és az infrastruktúra. A leninvárosi lakosok a kérelmük beadása után két éven belül lakáshoz jutnak, a lakások 70—80 százaléka állami. Irigylésre méltó helyzetben vannak, hiszen a szederkényi „óvárost” leszámítva a lakóházak összkomfortosak. A város népességének a növekedése az utóbbi idő ben lelassult. Lipták Géza ifjúsági előadó is szabolcsi. Korábban Beszterecen és Nyírgelsén tanított. Tőle kérdezzük meg, milyen a lakosok közérzete a fiatal városban: — Egészen jó! — mondja. — Megfelelő az ellátás, a kulturális feltételek is kiválóak. Sok ifjúsági klub van a városban, és a művelődési központban színházi előadásokat is tartanak. Négy mozi kínál programot, és igen jók a sportolási lehetőségek is, mert a vállalatok figyelmet fordítanak erre. Nagy vonzerő a Tisza, amely a város határában folyik. A kisvárosnak egyébként is az az előnye, hogy szinte mindenki ismer mindenkit. Ám ennek ellenére a városlakók nehezen kovácsolódtak közösséggé, inkább jellemző a munkahelyi kollektívák ösz- szetartása. A most felnövekvő nemaedék már biztosan teljesen magáénak vallja a várost. A kollegája bólogat: — A fiam úgy mondja, apa, ez a mi városunk, mi felnőttek viszont csak úgy: Leninváros. A városhoz való kötődést, a várospolgári tudatot hatáis közölt egy bemutató sorozatot.) A városi televízió — hasonlóan a nyíregyházihoz — a művelődési központban kapott helyet. Csorba Sándortól, a stúdió vezetőjétől megtudtuk, hogy nagyon sok segítséget kaptak és kapnak a nyíregyházi kollegáktól, a igénylik, gyakorlattá tették. A nagyközösségi tévérendszer építését a nyíregyházi Modul végezte, s mint a tanácselnök elmondta: mindenki nagyon elégedett vele. Tiszaszederkény 1966-ban lett város, ekkor kapta a Leninváros nevet. A várossá válás három nagyüzemnek sósán segíti a helyi sajtó és a városi televízió. Kevés kisváros büszkélkedhet saját újsággal. Nos a település ezzel is dicsekedhet, mert van egy 3—4000 példányban megjelenő lapja, a Leninvárosi Krónika. A hetente megjelenő újság eleinte üzemi lapként indult, de minthogy a városlakók igényelték, egyre több információt és közérdekű tudósítást is közölt, és így lassacskán az egész város lapja lett. (Az újság mostanában a TIFO nyírbogdányi gyáregységéről kábeltévézést a szabolcsiaktól tanulták. A városi tv kísérletképpen alig egy éve indult meg, majd hivatalosan az idén március elsejétől működik. És egy irigylésre méltó eredmény: a lakóházak 90 százalékába eljut a műsoruk! Egyébként Le- ninvárosban is havonta kétszer van helyi adás, de némileg eltér a nyíregyházi kábeltévé műsorától, mert a hónap első hetében közönségsikerre számító filmet vetítenek. Ez ugyan kissé költséges, de mivel a városlakók köszönhető. Leninváros súlyánál, szerepénél fogva fontos helyet foglal el az ország gazdasági életében. A három ipari nagyvállalat termelési értéke ötvenmilliárd forint körüli. A Tiszai Vegyi Kombinát a magyar vegyipar egyik reprezentánsa a nemzetközi gazdasági integrációban jelentős részt vállaló dinamikus nagyüzem. Jelenleg évente 50 ezer tonna festéket állít elő, s ez a hazai termelésnek a fele. Emellett a gyár mia már a műtrágya- gyártásnak és a műanyagfeldolgozásnak meghatározó bázisa. A folyamatos fejlesztések révén mintegy százezer tonna polietilént és polipropilént dolgoznak fel. A másik ipari óriás a Tiszai Erőmű Vállalat a hazai villamosenergia termelésének huszonöt százalékát biztosítja. A Tiszai Kőolajipari Vállalatnak — a TIFO-nak — alapvető feladata, hogy a rendelkezésre álló kőolajat az igények és lehetőségek szerint gazdaságosan feldolgozza energiahordozó alapanyaggá. Tevékenységi körébe tartozik még a keleti országrész motorhajtó és folyékony fűtőanyaggal való ellátása. 1976 óta a TIFO-hoz tartozik az ország legrégebbi telepítésű olajfinomítója, a nyírbogdányi finomító, amely többek között évente 250 ezer tonna cseppfolyós energiát dolgoz fel. Mint Páka Imrétől, a gyáregység főmérnökétől megtudtuk, nagyon jó és korrekt a kapcsolatuk a leninvárosi központtal. Az üzem önállóságát meghagyták, de természetesen teljesíteni kell a tervfeladatokat. Állandó az információcsere, és naponta futárszolgálat megy Nyírbog- dányból Leninvárosba és vissza. Mintegy százféle termék készül a agyárban, amelynek harminc százaléka exportra megy. A nehézipar után jólesik egy kis könnyű pihenés. Ütünk végén ellátogatunk hát a már többször emlegetett szabadidőközpontba. Valóban bizarr látvány a fürdőruhában korcsolyázók serege. Megtudjuk, hogy a 60X 30 méteres pálya a Tiszai Vegyi Kombinát ammóniagyárának a része. Praktikus dolog ez a jégpálya. A cseppfolyós ammónia pálya alatti vezetésével energiát takarítanak meg, mivel egyébként gőzzel kellene az ammóniát párologtatni, hogy végül is műtrágya legyen belőle. A jégpálya üzemeltetéséhez egyébként 22,5 km hosszúságú csővezetéket kellett lefektetni. A városban állítólag nincs olyan gyerek, aki az általános iskola elvégzése előtt ne tanulna meg korcsolyázni. A jégpálya természetesen a versenyszerű sportolást is lehetővé teszi. A helyi sportegyesületnek van műkorcsolya szakosztálya, és a magyar válogatott korcsolyázói is gyakran járnak ide edzésre. A pálya mellett van az 50X21 méteres medence, állítható hőfokkal. Ottjártunk- kor 27 fokos volt a víz. A medence képe a közelmúltban megváltozott, a merészebb fiatalok egy 118 méteres csúszdán csúszhatnak le! A csúszda használata egyébként ingyenes!(A szabadidő- központ belépője viszont borsos árú, mert 50 forint egy alkalommal, a bérletárak ellenben egészen kedvezményesek.) Hétvégeken 3—4000 vendég is van: a ligetes szabadidőközpont igazi kikapcsolódást ígér. A parkban a kijelölt helyeken lehet főzni és szalonnát sütni. A kiránduló család minden tagja találhat magának megfelelő elfoglaltságot. Bodnár István Város központ — parkrészlettel. Leninváros 1987. szeptemberJS>. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Rohamra várva: nyitás előtt a strand. Korcsolyázás fürdőruhában...