Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

jgVJ HÉTVlQi MEÍUSXIET

1987. szeptember 26. |£;

Szeptember 28 — ebtóber 26: országos karikatúrabiennálé Nyíregyházán

A rajzolt vicc és a karikatúra

Félek, hogy nem értjük a karikatúrákat. Nem a rajzolt, illusztrált vicceket, hanem a karikatúrát. Bár a közönség előtt e kettő gyakran összemosódik, mégis óriási különbség van közöttük. A karikatúra grafika, ragyogó ötletek megjelenítője és nem közszájon forgó viccek silány illusztrációja. Olyan mosolyt csal arcunkra, amely bármelyik pillanatban elkomorulhat, akár sírásra is változhat. A karikatúránál robban a poén, majd egy picit később visszahőkölünk: ez nem is olyan vicces. Sőt, nemhogy nem vicces, hanem igenis komoly. Gondolatokat tükröz a világról, az emberről, a társadalomról. Soha nem felszínes, hanem a dolgok lényegét. belső összefüggéseit villantja fel, tovább gondolásra késztet.

Félek, hogy ezt ma nem hisszük el neki. Félek, hogy pusztán viccnek tekintjük és

nem merjük tovább gondolni. mert akkor rájöhetünk, bogy ez valami más. A sajtó az, amelyik ezt a hitetlenséget okozta, amely fóruma a karikatúrának, s amely már évtizedek óta nem él vele. Csak rajzokat, felszínes vicceket tűz oldalaira, s tartózkodik az igazi karikatúrától, a politikai szatírától. így nem csoda, ha a néha megjelenő egy-egy igazi karikatúrát a közönség egy része már nem veszi komolyan. Nincs hozzászokva. Alig emlékszem az elmúlt években olyan napilapra, amely címlapon közölt volna karikatúrát, kapcsolódva' egy-egy társadalmi, politikai problémához. A Ludas Matyi című szatirikus hetilap az egyetlen, amely fórumot ad e műfajnak, s amellyel véleményem szerint le is szűkülnek a lehetőségek. Nem a Ludas Matyival van bajom, hanem azzal, hogy egyedül van. Jóllehet alkalmanként már megjelenik hozzá hasonló fórum, de ezeken leginkább az erőlködés, a mindenáron való karikatúrarajzolás íze érezhető.

Nem nyíltak meg a karikatúra előtt azonban a napi és hetilapok. Nem a híroldalak alkalmi viccrajzaira gondolok. hanem a műfaj humorA biennálé meghívójának címlapján Sajdik Ferenc rajza.

ral teli, információs, tartalmi értékére. A Népszabadság és a Népszava az, amely közelít e formához, de a karikatúra igazi rangját még ők sem adják meg.

Tudom, ez nem csak az újságok hibája, hanem jórészt a rajzolóké is, akik minden áron a Ludas Matyi — mint fórum — felé törtetnek, s amelynek korlátozott a befogadóképessége. A napilapok, hetilapok rangjában úgy érzem, nem hisznek.

Ezért tartom ragyogó ötletnek, hogy most már harmadszor, karikatúrabiennálét rendeznek hazánkban is, ahol a műfaj neves, és még alig ismert alkotói léphetnek közönség elé. S ugyancsak nagy örömet okoz, hogy a kétévente megrendezésre kerülő bi- ennálénak Nyíregyháza ad otthont. Tudom — kimondatlanul is — gondot is okoz a helyszín, ahol óriási közönségsikerrel rendezik meg minden alkalommal a karikatúra e demonstrációját. De a sajtó még most is alig hajlandó tudomásul venni. Hat év alatt elvétve esett szó a nyíregyházi rendezvényről, s úgy érzem a karikatúra megjelentetése körüli bizonytalanság, hiányosság fedezhető fel itt is. Mint ahogy a napi-heti sajtó zavartan áll a karikatúra előtt —, úgy a kritikusok is bizonytalanok, s nem lépnek túl a tudósítás határain, értékelésre nem

vállalkoznak. Pedig biztos vagyok benne, adna munkát a most szeptember 28-án délelőtt 11 órakor Nyíregyházán a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban megnyíló harmadik országos karikatúrabiennálé is.

Kétszázhuszonhárom grafikát mutatnak itt be, amelyek között biztos lesznek gyengébbek és lesznek kiemelkedő alkotások is. A rajzolók most bemutatkoznak, közönség elé tárják munkájukat, és én biztos vagyok benne, sikert aratnak az idén is. Azt azonban nem tudom, mi lesz utána. Hiszen nem a kiállítótermek a karikatúra igazi fórumai, hanem a saji- tó. Vajon ennek képviselői meglátogatják-e a tárlatot, s lesz-e utóéletük a rajzoknak. Két évig az újabb biennálé- ig mi lesz a rajzolókkal? Fog-é változni valami? Él-e majd a sajtó a karikatúra adta lehetőségekkel? Képesek lesznek-e a rajzolók jó karikatúrákat készíteni? A biennálé katalógusa azt bizonyítja: vannak rajzolóink. Én a magam részéről a következő biennáléig szeretném fiókba tenni ezt a kis füzetet, s helyette az újságokat lapozgatnám.

Kertész Sándor

— *hlányokkal Csillagok, csontok

Rokonszenves verskötetet jelentetett meg a fővárosban működő Váci Mihály Irodalmi Kör. A 150 oldalas könyvet, a Csillagok, csontok című “kötetet Madár János szerkesztette, verseit a tágabb értelemben vett észak-tiszántúli táj, de zömmel a nyírségi kötődésű, ma is megyénkben élő költők írták.

Bevezetés, előszó, fülszöveg, vagy bármiféle magyarázat, tanulmány híján — és ez nagy-nagy hibája a kötetnek — rendkívül nehéz megállapítani, miért épp ezek a szerzők kerültek a válogatásba. Eszmei közösség? Váci Mihály szellemi örökségét vállaló? Vagy egyszerűen a kötetszerkesztő kötődése a költőtársakhoz? Ezek egyike sem ad okot elmarasztalásra, de a szerkesztői motivációra utaló vallomás hiánya már igen.

Kerültek a kötetbe jó versek, érett és az érlelődés biztató jeleit csillogtató költők munkái (szerencsére nagyobb arányban!) és néhány, a poézis könnyűlovasságában is erőlködve kaptató költő, s költemény is. E

recenzió nem hivatott mélyebb kritikai megfogalmazásokra, ezért a szűkszavúságra szorítkozó vélemény csak a színvonal hullámzását kérheti számon, illetve jelezheti azt. A szerkesztés udvarias, de nem feltétlenül indokolt megoldása a költő vezetéknév szerinti alfabetikus sorolása. A versek szerzői ebben a sorrendben: Bodnár István, Budaházi István, Cseh Károly, Dúsa Lajos, Endrődi Szabó Ernő, Köves István, Lezsák Sándor, Madár János, Magyar József, Nagy István Attila, Petrőczi Éva, és Tomka Mihály.

Rokonszenves, mert noha Budapesten megjelentetett, de majdnem teljes egészében szabolcs-szatmári kötődésű munka ez, az antológia. Hiányosságait szaporítja a rendkívül szegényes formai megoldás is: a címlap igen gyenge külseje, színvonaltalan illusztrációja, melynek szerzőjét ugyancsak az ismeretlenség homálya fedi.

(Sz. Sz.)

LÁTOGATÓBAN

a gyermekgyógyásznál

Két éve annak, hogy Nyíregyházán, a Sóstói úti kórházban új gyermekosztály létesült. Igaz, a fogalmazás így nem egészen pontos, hiszen nem új osztályról, hanem a már meglévő profiljának átalakításáról beszélhetünk.

— Amikor az új általános gyermekosztály létesült, megpályáztam a főorvosi állást. Korábban tizenöt évig a Jósa András kórház gyermekosztályán dolgoztam, úgy éreztem, ideje kipróbálni, mire vagyok képes a legjobb tudásom szerint. Szerettem volna megméretni magam, valami újabb, önállóbb munkát végezni. Ez az osztály azelőtt gyermektüdöosztályként működött. Szerencsére a betegség mostanra visszaszorult, így a már meglévő feltételek kihasználásával újabb lehetőségek teremtődtek. Elsőként a fekvőbetegek felvevőterületének megosztását végezhettük el. Hozzánk tartozik Nyíregyháza egy része, a megye tizenhét települése, valamint a mária- pócsi és nyíregyházi csecsemőotthon is — mondja dr. Dolinay Tamás.

Közel harmincezer gyermek egészségéért felelünk, s ez nem csak szép és felelősség- teljes, hanem igen nehéz munka is.

Az általános gyermekgyógyászat mellett speciális feladatokat is ellát a Sóstói úti kórház. Az eredeti profilnak megfelelően bronchológiiai, puLmonológiai, asztma és légzészavar okozta betegségeket gyógyítanak. Nemcsak saját körzetükből, hanem az egész megye területéről ide hozzák az efféle betegségben szenvedő gyermekeket. Az eredeti mellé újabb profilt hozott Dolinay doktor. Vezetése óta gyomor- és bélpanaszokikal küzdő betegek gyógyítása is ennek az osztálynak feladata.

Már hosszú évek óta foglalkozik a témával. Az anyagcsere, a felszívódás betegségeinek kutatása ma fontos területe a gyermekgyógyászatnak — nem véletlenül. A testi fejlődés normális menete egykettőre felborul, ha a szervezet efféle gondokkal küszködik. A tejcukor és tejfehérje bontása, és a mind gyakrabban szóba kerülő tisztérzékenység súlyos veszély a gyermekekre. Igaz, az utóbbi betegségek számának növekedésében a statisztika is ludas. Adatai szerint régen is ugyanennyi volt, most a fokozott odafigyelés eredményeként kevesebb az ilyen betegségben szenvedő beteg.

— A legnagyobb probléma az, hogy búza eredetű fehérjét, sikértartalmú anyagokat nem ehetnek ezek a lisztérzékeny gyermekek. Kukóricaszármazékokat, illetve rizst és szóját viszont nyugodtan fogyaszthatnak, akkor egészségesek maradnak. A veszély igen nagy, hiszen súlyos következményekkel járhat, ha az elfajulást nem korrigáljuk időben. Ha az A-, D-, K-, E-vitaminok tartósan hiányoznak a szervezetből, minden hozzájuk kötődő betegség kialakulhat, aminek következtében előbb testi leromlottság következhet be, később pedig az egész szervezet károsodhat.

Az asztalon szakkönyvek, folyóiratok halmaza. Beszélgetőtársam őket hívja segítségül, hogy érthetővé tegye mondandóját. Az ábrákról a laikus is olvashat: a kezdetben kesztyűszerű bélbolyhok fokozatosan eltűnnek, majd vízszintes vonallá változnak. Az efféle kórképet mutató betegség nagy veszély a gyermekre.

Dolinay Tamás öt éve, a megyében elsőként kezdett a témával mélyebben foglalkozni, s.azóta is egyetlen specialistája annak. A kezdeti tapasztalatokat Budapesten, az I. számú gyermekklinikán szerezte. Az érdeklődés, a már megszerzett tudás azonban nem elég az eredményes gyógyításhoz. Komoly műszerezettségre is szükség van. A Sóstói úti kórház gyermekosztályán nem panaszkodhatnak emiatt. Olyan műszerek birtokosai, lamelyek közül némelyikkel még a debreceni gyermekklinika sem rendelkezik. A bélhiopszia például olyan apró szerkezet, amelynek segítségével szövetmintát vehetnek a beteg gyermekből. A másik okos műszer, amely mindössze fél éve van az osztályon, már ennél is korszerűbb, ugyanakkor humánusabb is, hiszen fájdalom nélkül, a kilélegzett levegő hidrogéntartalmából képes a betegségre utaló adatokat szolgáltatni. Segítségével fájdalmas beavatkozás nélkül szerezhetnek képet a betegségről.

— A tudományban nem lehet lemaradni — mondja. — Űjiabb és újabb eredményekről, eljárásokról hallaná, olvasni. Megismerni őket csak úgy lehet, ha az ember naprakész ismeretekkel rendelkezik.

Az asztalon heverő angol nyelvű szaklapok, kiadványok bizonyítják: Dolinay doktor lépést tart a tudománnyal. Angolt tanul, hogy eredeti nyelven tanulmányozhassa külföldi kollegáinak közleményeit, 'eredményeit. Nem is tehet másképp. Több olyan feladatot is ellát, amelyeknek során másoknak is tanácsot kell adnia. A megyei egészségügyi tudományos bizottság titkára, egyben a kórházi tudományos munika egyik irányítója is. Néki is köszönhető, hogy a szabolcsi egészségügyi tudományos élet az utóbbi években fellendült. Pályázatok, konferenciák, egy-egy témát felölelő kongresz- szusotk teremtenek lehetőséget a tapasztalatok kicserélésére.

Az utóbbi években a körzeti orvosok is mind aktívabban kapcsolódnak be a tudományos munkába. A beérkezett pályázatok

közül azokat a műveket részesítik előnyben a szervezők, amelyek megállapításaikkal a szakterület fejlődésének elősegítését szolgálják, vagy olyan tapasztalatokról számolnak be, amelyek a gyógyítás színvonalát és hatékonyságát számottevően emelik. Előnyben részesülnek természetesen azok a művek is, amelyeknek jelentős népegészségügyi kihatásai vannak.

— Sokat várunk attól az új módszertől, amelynek bevezetése óta a szakdolgozók is pályázhatnák. Tavaly minőségben és meny- nyiségben egyaránt jó volt a termés, sokat jiavult a pályázatok színvonala és mennyisége is. Idén szeretnénk ezt tovább fokozni. Arra törekszünk, hogy a szakdolgozók is minél magasabb számban vegyenek részt a pályázatokon, hiszen nélkülük, az ő ötleteik nélkül nem képzelhető el eredményes egészségügyi munka. A fiatalokra, továbbképzésükre, tudományos tevékenységükre szintén kiemelt figyelmet fordítunk.

—, A tudományos munka koordinálása, szervezése, irányítása csak egy része a feladatoknak. Ön azonban nemcsak szervezője, hanem rendszeres előadója Ls ezeknek a konferenciáknak. Kutatási területe Szabolcsban a különlegesek közé is számítható, nem -egynek közülük helyi úttörője is ... Ügy tudom, az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet egyik munkacsoportjának regionális vezetője. Milyen témákkal foglalkozik az ön által irányított orvoscsoport?

— A külső elválasztásé mirigyek zavarait tanulmányozzuk. A téma már csak azért is érdekes és fontos, mert ez a betegség gyakoriságát illetően a cukorbaj után rögtön másodikként jelentkezik. Nemcsak számomra, hanem az egész munkacsoport számára nagy öröm és elismerés, hogy a közeljövőben szekcióvá alakulhatunk, amelynek következtében az eddiginél is magasabb színvonalú, önálló hatáskörrel rendelkező munkára nyílik lehetőségünk. Tagja vagyok az országos gyerak-gasztroenterológiai munkacsoportnak is, mindenekelőtt azonban az osztály profiljába vágó gyermekpulmonoló- gia munkájának eredményességét tartom legfontosabb feladatomnak. Eredményeink e béren is biztatóak, épp a közelmúltban jött haza egyik munkatársunk Finnországból, ahol tudományos konferencián számolt be eddigi tapasztalatainkról. A betegségek felkutatásán, gyógyításán túl gyógyszerkipróbálással is foglalkozunk. Jelenleg a tisza- vasvári Alkaloida Tisacid tablettáját tanulmányozzuk, eddigi eredményeinkről a jövő hónapban egy budapesti országos konferencián számolunk be. Mindezeket persze nem valósíthatnánk meg egyedül. Társakra, segítőkre van szükségünk. A KÖJÁL-fal közösen például nagy felmérésbe kezdtünk, amelynek során számítógépek segítségével mérjük és vizsgáljuk a megye levegőjének szennyezettségét, az ebből eredő gyermekkori légúti megbetegedések gyakoriságát.

A tudományos munka, a kutatás nem önmagáért való cselekedet. Az orvosok, szakdolgozók azon fáradoznak, hogy elméleti munkájukat mielőbb a gyakorlatban is hasznosíthassák. Nekik köszönhető, hogy ma már nem kell hosszú kilométereket utazni, Budapestre vagy Debrecenbe vinni a beteg gyermekeket. Gyógyításukat a nyíregyházi kórház Sóstói úti gyermekosztályán is vállalni tudják. Másfél éve megyei gyermek- gyógyász szakfőorvosnak választották, ebbéli minőségében is akad dolga bőven. S hogy mikor jut ideje pihenésre? Bizony, nem túl gyakran. Nagy szerencséjének tartja, hogy kiegyensúlyozott, boldog családban él, s hogy gyermekgyógyász felesége nemcsak az életben, esetenként a munkában is társa.

Kovács Éva