Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

1 Kelet-Magyarormxág 1987. szeptember 26. Igazodunk a vevők igényeihez Mozgóbolt és számítógép Milliók a kistelepülésekre A mozgóboltban (jávor) Oros-Nyírjestanyán a bol­tot keresem. Ott áll a tanya közepén, ajtaja zárva. Októ­ber X-ig nem is fogadja a ve­vőket. Az eladó szabadságon. A„ élet persze nem állhat meg, az ellátásról addig is gondoskodni kell. A 165-ös mozgóbolt, a hatalmas Ikarus vezetője Cinkócki István és felesége. Boltjukban kenyér­től a kávéig sok-sok portéka várja a vevőket. Az árukész­let egyértelműen jelzi: nem nagypénzű emberek járnak ide vásárolni. Több olcsó áru — Igyekszünk igazodni a vevők igényeihez — mondja a boltvezető. — Elsősorban az olcsóbb áruféleségeket tartjuk, hiszen ez iránt na­gyobb a kereslet. Négy-öt fajta mosóporunk van, azok közül is az erősebb fajták. A hétvégekre élesztő nélkül ki­jönni elképzelhetetlen, hi­szen a kalácssütés itt hozzá­tartozik a vasárnapi ebéd­hez. Kávéból ki sem hozom az Omniát, csak az olcsóbb fajtákat. Igaz, utóbbival Nyírjesta- nyán egyéb gond is akad. Na­pok óta nincs áram a busz­ban, így a kávédarálót sem tudják használni a vevők. Márpedig a tanyasi házak­ban nem mindenütt található kávédaráló. Húst és töltelék­árut is hiába keresne most bárki. Csak akkor tart a mozgóboltos, ha hosszabb időt tölt egy helyen. Nincs minden rendjén a tejszállí­tásnál sem. Igaz, a tejipar­nál bevezetett gépi számlá­zásra másutt is bőven akad panasz. A korszerű techni­kának „köszönhetően’' a nyír- jestanyaiak még tíz órakor sem tudnak tejet venni. Pedig ezt szeretné Peti Györgyné is, aki egyéves gyermekének vinné a tejet. — A tegnapit felforraltam, így még most tudok adni reggelit a kicsinek... — mondja. — A féltartóst nem szeretem, attól kipattog a A tanyák lakói kétlaki éle­tet élnek. Már aki dolgozik. A nyíregyházi munkahelyek­re naponta hozza-viszi a busz az embereket. Ök van­nak könnyebb helyzetben. Közéjük tartozik Csáki And- rásné is, aki itt született, 33 éve él a tanyán. A nyíregy­házi piaccsarnoki étteremben dolgozik, munkaidő után be­vásárol, s csak utána indul a buszhoz. A kistelepülések ellátását szolgálja az elmúlt évben le­zárult hároméves pályázat, amelynek segítségével nem­csak a boltok állapota, ha­nem árukészlete és felsze­reltsége is gazdagodhat. A Szabolcs-Szatmár Megyei Ta­nács kereskedelmi osztálya, valamint a MÉSZÖV a tej­iparral, hús- és sütőiparral a jobb ellátás érdekében kö­tött megállapodást. A tárgyi feltételek további javítása céljából újabb hároméves programot indítottak. Min­denekelőtt az 1500 lélekszám alatti kistelepülések, vala­mint a peremkerületek bolt­jait fejlesztik. Amint azt Hol­ló Jánosáétól, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak csoportvezetőjétől meg­tudtuk, a Belkereskedelmi Minisztérium rekonstrukciós pályázata ötven százalékot vállal át a felújítások költ­ségeiből. Ebben az évben 26 kisbolt korszerűsödik ily mó­don a megyében. Akkor isr ha nem gazdaságos Segítség persze nemcsak a minisztériumtól érkezik. A támogatás másik módja a megyei tanács és a helyi ta­nács e célra létesített pénz­alapja. A Belkereskedelmi Minisztérium technikai pá­lyázatának elbírálásakor szintén a kistelepülések ré­szesülnek előnyben. Közöt­tük is elősorban a tanyák, a gazdaságilag elmaradott tér­ségek indulhatnak a legtöbb eséllyel. Mondják, a kistelepülések, tanyák boltjai nem gazdasá­gosak, fenntartásuk sokszor teher a tulajdonosnak. Sze­rencsére e téren nem szem­pont — nem is lehet az — a gazdaságosság. Sokkal in­kább számít az itt élők ér­deke, hogy az idősek, nagy- családosok is hozzájuthassa­nak az alapvető élelmisze­rekhez, áruféleségekhez. Hogy ne kelljen előbb csak bevá­sárolni, később majd lakni is a városba menniük. Kovács Éva Választékbővítés Háromfajta tejföl Hétfőtől háromfajta tejföl közül választhatnak a vásár­lók az üzletekben. Milyen el­határozás alapján döntöttek így, kérdeztük Bogár Jánost, a nyíregyházi tejüzem üzem­igazgatóját. — A választékbővítés az egyik célunk, de szeretnénk a korszerű táplálkozáshoz is hozzájárulni, amely azt je­lenti, hogy kisebb zsírtartal­múi tejfölöket kínálunk. így 12, 16 és 20 százalékos zsír- tartalmú — a tetején más színű címkével jól megkü­lönböztethető — tejfölt szál­lítunk a boltokba. Az sem elhanyagolható, hogy a csök­kentett zsírtartalmú fejföl­nek jóval alacsonyabb az ára, hiszen a „hagyományos” 20 százalékos doboza 7 fo­rintba kerül, a 16-os már csak 6,20, míg a 12-es 5 fo­rint 20 fillér dobozonként. — Milyen mennyiségeket szállítanak ki a boltokba? —: Igyekszünk a rendelé­seknek eleget tenni, napi 50 ezer pohár tejfölt küldünk ki. Ennek több mint a felét a 16 százalékos zsírtartalmú tejföl adja. Egyébként a csök­kentett zsírtartalom arra is lehetőséget ad a vállalatnak, hogy a vajgyártásnál több le­gyen az alapanyagunk. (1) Korlátok „Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal?” — tették fel a jól ismert kérdést a nyíregyházi öz közben és Vasvári Pál utcán lakók. A tizenkét éve épült lakóne­gyedben a múlt évig a senki földjéhez hasonló állapot ural­kodott, mígnem csodák-csodája egyszer csak emberek és gépek jelentek meg s a 48—50—52. szám alatti lakóházak mögött takaros parkírozót, sőt aszfaltozott utat építettek az ott élők örömére. A közvilágítás is elkészült, füvesí­tették : mindenki elégedett volt. Legalábbis eddig. Mert most vasból készült korlátokat helyez­tek el, amelyek lehetetlenné tet­ték az egyszerű behajtást a négy lakóházhoz. A közel száz öz közi autós most kénytelen *a körút felől megközelíteni lakóhelyét, időt, pénzt és benzint nem kímélve, holott a Vasvári Pál útról szé­pen kiépített utat készítettek a parkírozók egyszerű megközelíté­sére — amit azután korláttal el­zártak a forgalom elől. Nemcsak az ott lakók, hanem a mentők, tűzoltók számára is. Nem sok ez egyszerre? (es.) bőre. — Három asszony egy vá­sár ... — mondja nevetve a következő vásárló, Kondor Ferencné. Mint kiderül, ő a tanácstag, az itt élők ügyes­bajos dolgainak intézője. Ne­ki panaszkodnak jópáran amiatt is, hogy egy család­ban mindkét idős házastárs nevére megjött a felszólítás a teho befizetésére. Nagy gond ez, hiszen ha valahol, hát itt helye van a forintnak. Trézsi néni, a 87 éves Márton Fe­rencné is figyelmesen szá­molja le a kenyérért, egy cso­mag Rio kávéért és tíz doboz Munkásért járó összeget. Vi­gyázni kell a pénzre, mert 80 esztendős párjával 4220 fo­rintból élnek havonta. Kétlaki élet — Még szerencse, hogy a gyerekek segítenek — mond­ja, majd hozzáteszi: — Nem­igen bírom már a munkát, a cipekedést. Nem is mentem egyedül a borbányai boltba, amikor a miénk két hétig zárva tartott. Jött a párom is, mert nem bírtam volna egyedül hazacipelni a hol­mit ... Nem lenne már sza­bad dolgozni, ilyen öreg fej­jel, de bizony muszáj. Csir­két, tyúkot, disznót tartunk, hogy kipótoljuk a jövedel­met. Döntés a háromszoros kisvárdai gyilkos ügyiben Megerősítették a halálos ítéletet Kivételes büntetés a ma­gyar ítélkezésben a halálos ítélet: csak akkor kerülhet sor a kiszabására, ha nincs remény a vádlott megválto­zására; a társadalom védel­me másként nem oldható meg. A kisvárdai (volt) gép­jármű-előadó, a középkorú Kovács Sándor esetében előbb a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság, majd a Leg­felsőbb Bíróság is a halál- büntetés mellett döntött. A legmagasabb bírói fó­rum csütörtökön hirdetett ítéletet az 1985. novemberi hármas gyilkosság vádlottjá­nak ügyében. Kovács Sán­dor — mint arról lapunkban folyamatosan tudósítottunk — azért került a bíróság elé, mert előbb feleségét, majd két sógornőjét is agyonlőtte vadászfegyverével. A tényál­lás felderítését megkönnyí­tette, hogy a bűncselekmé­nyek elkövetése előtt és köz­ben a férfi gépkocsijában magnóra mondta szándékát, sőt még arra is volt gondja, hogy végrendelkezzen, és szép síremléket kérjen a ma­ga számára. Vitatott volt azonban, hogy mennyire volt beszámítható, esetleg nem el­megyengesége járult-e hozzá tettéhez. Az ítélő tanácsok végül a legfőbb szakértői testület véleményét fogadták el, mi­szerint Kovács Sándor nem elmebeteg, nem gyengeelmé­jű, nem szenvedett tudatza­varban, létező személyiség- zavara pedig nem korlátozta — a felelősségét megalapozó — beszámítási képességét. A megyei bíróság végül több emberen, részben aljas in­dokból elkövetett emberölés­ben találta bűnösnek, s ezért ítélte halálra. Az első fokú határozat nem emelkedett jogerőre, mivel a vádlott fel­mentésért, a védelem pedig felmentésért, illetve az íté­let enyhítéséért fellebbezett. Röviden az előzményekről: Kovács Sándor másodszor nősült, amikor feleségül vette Hamza Máriát. Kezdetben ki­egyensúlyozottnak indult kapcsolatuk, azonban hama­rosan kiütközött a férfi ag­resszivitása, s emiatt felesé­ge el akart válni tőle. Kovács mindezért nem magát, ha­nem sógornőit, az egész Hamza családot okolta. Lát­ványos öngyilkossági kísér­lete sem hozta meg a kí­vánt változást, sőt később az asszony — a gyilkosság napján — édesapjához költö­zött. Nem engedett a rábe­szélésnek, ezért Kovács ki­ment az autójához, elővette vadászfegyverét, s az abla­kon át menekülni próbáló asszonyt agyonlőtte. Ezután elhajtott két sógor­nőjéhez is, velük is végzett — közben egyikük férjét is megsebesítette — majd ha­zament, s elvágta a csukló­ját és a nyakát. A rendőr­ség kivérzett, sokkos állapot­ban találta meg. (Felmerül­hetett az ügyet jobban isme­rő olvasókban a kérdés, hogy egy olyan ember, akit ko­rábbi munkahelyéről, a Bor­sod megyei rendőrségről többek között agresszív tet­teiért bocsátottak el, hogyan maradhatott vadásztársaság tagja, hogyan tarthatta meg fegyverviselési engedélyét? Nos, erre a kérdésre ma­gunk is szeretnénk választ kapni...) Kovács Sándor a tárgyalá­sok során „nem emlékezett tettére, nem ismerte fel hangját a magnószalagon, nem tudta elképzelni, hogy ő ilyet tett volna, és külön­ben is: szerette a feleségét”. A tények azonban egyértel­műen ellene szóltak, így szü­letett meg első fokon, majd most a Legfelsőbb Bíróságon jogerősen is a halálos ítélet. A bírák enyhítő körül­ményt egyetlen egyet sem ta­láltak, súlyosbítót azonban többet is. A jogerős ítélet indokolása szerint Kovács Sándor tettének kirívó bru­talitása, s az, hogy eddigi éle­tét végigkísérte az agresszi­vitás arra mutat, nincs re­mény a megváltozásra. (Pd) HAT FIÚ ANYJA Joli néni kincsei A z uram mindig nagy családról álmodott, talán azért, mert ő egyke lett. Alig töltöttem be a 19 évet, amikor oltár elé vezetett. Mennyit álmo­doztunk róla, hogy bennün­ket majd sok-sok gyerek vesz körül, sokan leszünk az asztalnál. Én nagycsa­ládban nőttem fél — hat fiút és két lányt neveltek a szüléink — igazán csak örülhettem, hogy a férjem nem riad vissza a gyerek­zsivajtól ... Hamar leperegtek az évek, pedig mennyi nehéz­ség tornyosult elénk! A férjem laskodi születésű, megsüvegelték még a gaz­dák is. Később tsz-elnökké tették meg. Bár szép álmo­kat szövögettem én is, leg­szívesebben az egészségügy­ben vállaltam volna állást, ápolónő, védőnő vagy vala­mi ilyesmi hivatást képzel­tem el magamnak. Hogy mégsem így lett, annak ta­lán annyi hátrányát látom most, hogy nincs nyugdí­jam. Mert hat fiú felnevelé­se „csak” anyai kötelesség és nem államilag elismert, kereső foglalkozás . . . Félre ne értse, a világ minden kincséért se, nem panaszkodom! Még akkor se tettem ezt, amikor nem tudtam egyik nap, hogy mit adok enni a családnak holnap. Űgyis ferde szem­mel néztek ránk sokan, mert mind a hat gyereket taníttattuk, a kisvárdai kol­légiumban laktak, majd fő­iskolát, egyetemet végeztek. Faluhelyen könnyen kicsú­szik az irigyebbek száján, minek nevelsz urat a gye­rekeidből ?! Minden nehézségen átse­gített, hogy a fiaink nagyon önállóak, szófogadóak vol­tak. Mindig ragyogó bizo­nyítvánnyal jöttek haza az iskolából. Ez járt a fejem­ben, amikor hétvégén egy­szerre harminc inget vasal­tam rájuk ... S bár én soha nem vol­tam állásban, most mégis büszke vagyok legbelül, hogy a gyerekeink nemcsak megtalálták a helyüket az életben, hanem megbecsült állást kaptak a munkahe­lyükön. Zoltán főkönyvelő az ófehértói tsz-ben, Feri tanár lett, Géza hivatásos katona, András Pesten a Ganz-MÁVAG-ban párttit­kár, Ernő a fehérgyarmati szakközépiskolában tanít és a legkisebb, Karcsi is tanár, ő Kisvárdán az 5-ös iskolá­ban dolgozik. Lassan eljár felettünk az idő — simít egyet őszülő fürtjein Zakor Andrásné, majd a húgához fordul; se­gíts már összeszámolni, hány unokánk van! Tizen­négyig jutnak és már van egy dédunoka is. Legutóbb az édesanya születésnapján, augusztusban jött össze a család. Alig tudtak hol te­ríteni. — Fél füllel hallottam, amikor Karcsi mondta va­lakinek a családban, hálá­sak a sorsnak, hogy ilyen népes famíliában nőhettek fel. Szó szerint mondta, nem az számított, hogy mit eszünk, hanem, hogy együtt vagyunk. Ez pedig számom­ra is megszépíti azokat a gürcölős, spórolós időket. Egy fizetésből felnevelni csak úgy lehetett őket, hogy nyáron az uram odaállítot­ta a fiúkat az aratókhoz, a cséplőgéphez, a dobhoz vagy éppen zsákolni. Kel­lett a forint, amiből tan­szert, ruhát vettünk szep­temberre. Ki tudja ma már, mi le­hetett volna Jolika néniből, ha nem a nagycsaládra, ha­nem a munkahelyre voksol? Ám így, a hat fiú mellett is hasznára lehetett a falu­nak. Laskodnak ugyanis nincs orvosa. Zakorné még régebben végzett egy Vö­röskeresztes tanfolyamot, megtanult vérnyomást mér­ni, injekciót beadni. Ma, mint az ápolónő láthatja el a betegeket a községben. 9H yermekei messzire re- CMÉ pültek a családi fé- 1WG székből. Most hogy felnőttek, végre az édes­anya is elmehetett világot látni. Géza fiuk vitte el a szülőket Moszkvába, tanul­mányai színhelyére. Orvos­húgával pedig Görögország­ban járt. — Elégedett vagyok az életemmel. Boldogság ilyen szép családot kormányozni és nincs az a kincs, ami pó­tolhatná az összetartozás örömét... Tóth Kornélia Zakor Andrásnét a Haza Szol­gálatáért érdemérem arany fo­kozatával tüntette ki a ^önvé­delmi miniszter a fegyveres erők napja alkalmából, kiviló katonafiúk neveléséért. Kétszemélyes könnyű repülőgép Á neve: Nyírség Elkészült hazánkban a könnyű kategóriába tartozó re­pülőgép, amely kétszemélyes. Ezt a légi járművet a Re­pülőgépes Szolgálat nyíregyházi bázisának szakemberei készítették. A 400 kilogramm felszáüósúlyú, 10 méteres szárnyíesztávolságú, 50 lóerős motorral rendelkező re­pülőgép kiválóan alkalmas lehet környezetvédelmi és egyéb megfigyelésekre. A HA-XAI lajstromjelű „Nyír­séginek elkeresztelt gépet Pettenkoffer Sándor fejlesz­tőmérnök tervezte. (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom