Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

4 Kelet-Magyarország 1987. szeptember 19. A kormány munkaprogramja Mtgillajidás a klzepes hatátávalságú is a harcíszati-hadmővelttl inkltiris rakéták lelszánlásánl Szovjet—amerikai csúcstalálkozó még az idén A Minisztertanács 1990-ig szóló írni nkaprogra/mj a az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1987. július 2-i állás- foglalásából kiindulva fogal­mazza meg a kormány szán­dékait, feladatait és a cé­lok megvalósításának eszkö­zeit. Alább közöljük a prog­ram néhány fontosabb meg­áll apítását. A gazdaságpolitika fő cse­lekvési irányainak meghatá­rozásakor a kormány abból indult ki, hogy gazdaságunk stabilizálásának kulcskérdé­se a konvertibilis adósságál­lomány növekedésének meg­állítása. A gazdaság stabilizá­lását elsődlegesen a gazda­ságos termelés bővítése, és ennek alapján az export nö­velése alapozhatja meg, az exporttöbblet elérése a bel­földi félhasználás csökkenté­sét és exportra való átcsopor­tosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú, de ésszerű takarékosságot érvényesít, ám kimondja: a teljesítmény­többletet elérő vállalatok, munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet. Gazdasági növekedésünk a termelés minőségi jegyeiben, a külpiaci versenyképesség­ben, a munkaerő-, anyag- és eszközmegtakarításban elért eredményektől függ. Ezért ebben a szakaszban program­jaink következetes megvaló­sítása esetén sem várhatunk számottevő gazdasági növe­kedést. A népgazdasági terv, a gazdasági mechanizmus, a pénzügyi rendszer az eszkö­zöket és a munkaerőt elsősor­ban az exportképes termelés, valamint a műszaki megúju­lásban húzó hatású, technoló­giailag élenjáró, versenyké­pes termelésbe csoportosítja át. A szerkezetátalakítási fo­lyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is megkívánja. A munkaprogramnak a ter­melést, a termelési szerkeze­tet, a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munkamegosz­tást illető fejezete leszögezi: a jelenlegi termelési szerke­zetben megvalósítható telje­sítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósán nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésé­nek gyorsítása, s alkalmazko­dásunk a gazdasági, tudomá­nyos és technológiai változá­sokhoz. Feladatunk a nem­zetközileg versenyképes, ter­melési kultúrák fejlesztésé­nek felgyorsítása, a kor kö­vetelményeihez reális felzár­kózási eséllyel és perspektí­vákkal rendelkező területek fejlődésének támogatása, az erre alkalmatlanok visza- szorítása. A termelésfejlesztés előte­rében a műszaki fejlődési vi­lágtendenciákhoz való köze­ledés gyorsítása áll. A szer­kezeti fejlesztés fő irányai­nak és arányainak elérése ér­dekében a termelés fontosabb területein a kormány a kö­vetkező célokat tűzi ki: a) Az iparpolitika fő fel­adata a hatékonyabb alkal­mazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságéihoz, a feldolgozó- ipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nem­zetközi munkamegosztás nö­veléséből adódhatnak. b) Az élelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó szín­vonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképessé­gének szempontjából. A me­zőgazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túl­kínálat körülményei között a magyar élelmiszer-gazdaság korábbi exporttöbbletet ter­melő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. c) Az építőipar sürgető fel­adata minőségi teljesítmé­nyeinek javítása, költségei­nek csökkentése. A lakásvá­sárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyo­kat, ennek részeként be kell vezetni a kötelező jótállást. d) A kormányzat a stabili­zációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fej­lesztésére. Fejlesztési, műszaki-tudo­mányos, szerkezetátalakítási céljaink elérésének legfonto­sabb alapja ég feltétele a szel­lemi tőke, a szaktudás gya­rapítása, fejlesztése, a mun­kaerővel való eredményesebb •gazdálkodás; ez szükségessé teszi az át- és 'továbbképzési rendszer szervezeti és tartal­mi továbbfejlesztését. A munkaprogram egy újabb fejezete: gazdaságirá­nyítás, tervézés, piacépítés A kormány felelőssége el­sősorban a gazdaság- és tár­sadalompolitika kialakításá­ra, a főbb népgazdasági ará­nyok és struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosz­tási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszköz- rendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellen­őrzésére terjed ki. A gazda­sági célok elérése, az egyen­súlyi zavarok elhárítása ese­tenként a közvetlen beavat­kozást is indokolttá teszi — hangsúlyozza a dokumen­tum. A piac kibontakoztatását a gazdálkodás valamennyi te­rületén egyidejűleg össze­hangoltan, de fokozatosan, programszerűen kell megva­lósítani. Viszonylag széles körben — mindazon termékek ter­melői esetében, amelyek nin­csenek <a hazai piacon mono­polhelyzetben — sor kerül­het az árak teljes felszaba­dítására. 1988-ban átmene­tileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodás fokozott állami ellenőrzése. Hangsúlyosan szól a mun­kaprogram a lakosság élet- színvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gon­doskodás teendőiről. A nemzeti jövedelem el­osztásában a következő években előnyben kell ré­szesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termeléskor­szerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakos­sági fogyasztás színvonalá­nak megőrzéséhez lényeges teljesítmény-többletekre van szükség. E többletek létre­jöttéig átmenetileg a lakos­sági fogyasztás és a reáljö­vedelmek mérséklődésével kell számolni. A kormány célja, hogy a dolgozók kere­setei jobban igazodjanak tényleges teljesítményükhöz. A mai egyensúlyi viszo­nyok miatt elkerülhetetlen a fogyasztói árszínvonal emel­kedése. Az 1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóre­formmal összefüggő jelentő­sebb árváltozásokat követő­en az árszintemelkedés — a gazdasági teljesítmények ja­vulásának függvényében — mérséklődhet. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások ár­emelkedését. a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, .a többi árát a ke­reset-kínálati viszonyok ha­tározzák meg. Jövedelempo­litikai intézkedésekkel össze­hangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és társadalom- politikailag indokolatlan fo­gyasztói ártámogatások fel­számolására. Ilyen támoga­tásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgálta­tás körében, a főbb egész­ség- és kultúrpolitikai cé­lokkal, a gyermeknevelés segítségével összefüggően kí­ván fenntartani. Az ország dolgozóinak képzettsége, tapasztalata le­hetővé teszi a gazdasági szerkezet korszerűsítésének felgyorsítását. A szerkezeti változások megvalósítása azonban több munkahelyvál­toztatást igényel; a gazda­ságirányítás feladata a meg­felelő mobilitást biztosító feltételrendszer kialakítása. Helyenként átmeneti foglal­koztatási, elhelyezkedési fe­szültségek keletkezésével is számolni kell. Ezért a kor­mány olyan rendszert alakít ki, amely a társadalom min­den tevékeny, dolgozni aka­ró tagja számára segítséget nyújt új munkahely meg­szerzéséhez. A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontako­zás megalapozása is kiegyen­súlyozottabb szociális viszo­nyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitLkát. A társadalombiztosítás te­rületén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazod­janak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek. A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva a kormány 1988-ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrend­szer változtatására. A terve­zett változások célja, hogy elősegítsék az alacsony nyug­díjjal rendelkezők helyzeté­nek javítását, a nyugdíjak reálértékének fokozatos meg­őrzését. Család- és népesedéspoli­tikai céljaival összhangban a kormány a következő évek­ben fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a családi pótlék, a gyermek- gondozási díj és segély folyó­sítását. Megszűnteti a gyer­mekintézményi térítési díj­rendszer és a gyermekgondo­zási segélyrendszer indokolat­lan különbségeit. A legrá­szorultabb családok fokozott helyi és központi támogatás­ban részesülnek. A kormány a lakásépítési és -gazdálkodási, lakáspiaci rendszer továbbfejlesztésé­vel segíti a lakáskörülmények javítását. A következő három évben lakásépítéssel, felújí­tással és minőségi cseréket is számítva előreláthatólag ösz- szességében kb. 550—600 ezer család lakáshelyzete válto­zik kedvezően. Elsősorban a fiatal házasok és a gyerme­kes családok lakáshelyzeté­nek javítását indokolt elő­térbe állítani. A korábbinál szűkebb körben, a szociális szempontokat fokozottan ér­vényesítő elosztással folyta­tódik az állami bérlakásépí­tés. A tanácsok a személyi tu­lajdonú lakásépítéshez és vásárláshoz szélesítik a he­lyi támogatásokat, így a je­lenleginél több rászoruló csa­lád kaphat segítséget. Lakás­építés esetén a kormány — az eltartottak számától füg­gően differenciált mértékben — a szociálpolitikai kedvez­mény növelésével ellensúlyoz­za az építőanyagok ártámo­gatásának megszüntetését. A kedvezményes lakásépítési és -vásárlási kölcsönök fel­ső határa emelkedik, a ka­matkedvezmények differen­ciálódnak, a lakásépítést szol­gáló megtakarítások adó- kedvezményben részesülnek. A kormány az állami ellen­őrzés fokozásával is fellép a visszásságokkal és speku­lációs jelenségekkel szemben. A kormányt az a meggyő­ződés vezérli, hogy munka- programja megvalósítható, mert a végrehajtásban tá­maszkodhat a nemzeti össze­fogásra, a szocializmus épí- ténsének eredményeire, az el­követett hibákból levonható tanulságokra. Számíthat a társadalomnak a jövő érde­kében hozandó áldozatvál­lalására, a dolgozó emberek munkájára, tenniakarására és kezdeményezőkészségére. Reagan elnök és Sevard- nadze szovjet külügyminisz­ter pénteken Washingtonban bejelentette, hogy a három­napos szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri tárgyalások során a Szovjetunió és az Egyesült Államok köpött megállapodás ijöltt létre a kö­zepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati nuk­leáris rakéták felszámolásá­ról. Ugyancsak megállapod­tak a felek abban, hogy még az idén sor kerül Mihail Gor­bacsov egyesült államokbeli látogatására, ennek időpont­ját azonban egyelőre nem közölték. A megállapodások­ról iközös közleményt adták ki. Reagan a Fehér Ház saj­tótermében tette meg beje­lentését, a megállapodás részleteiről George Shultz külügyminiszter adott tájé­koztatást. Ezzel párhuzamo­san tartott sajtókonferenciát a washingtoni szovjet nagy- ,követségen Eduard Sevard- nadze. „A kelet—nyugati bizalom- építés mérföldköveként üd­vözli Nagy-Britannia a köze­pes és a rövidebb hatótávol­ságú (hadműveleti-harcásza­ti) rakétafegyverek felszámo­lásáról kötendő amerikai— szovjet megállapodást” — je­lentette ki Sir Geoffrey Howe külügyminiszter a Reuter hírügynökségnek adott nyi­latkozatában. A brit diplomácia vezetője hangsúlyozta, hogy a megál­lapodás hatása a kölcsönös bizalom kialakulására lega­lább olyan fontos, mint ma­gának az egyezménynek a lé­nyegi tartalma. „Ez fontos kezdet ugyan, de még nem nyitja meg az utat az utópia irányába. A fegyverzetkorlá­tozás szükségképpen hossza­dalmas folyamatában ez még csak a kezdet kezdete” — mondotta a brit külügymi­niszter. Lord Carrington, a NATO főtitkára pénteken megalapo­zatlannak minősítette azokat a NATO-körökben hangozta­tott aggodalmakat, amelyek szerint „katonai szempontból nem bölcs dolog” az egyez­mény megkötése, s hogy „meggyöngíti az Egyesült Ál­lamoknak (Nyugat-)Európa megvédésére irányuló elköte­lezettségét”. A BBC rádiónak adott nyilatkozatában emlé­keztetett arra, -hogy az ame­rikai manőverező robotrepü­lőgépeket és a Pershing—2 rakétákat alig három éve te­lepítették Európában, követ­kezésképpen eltávolításuk a korábbi helyzetet állítja visz- sza, s nem változtat az ame­rikai elkötelezettségen.------------------------------------------------------------------------------------­Parlamenti jegyzet Találkozások /------------------------------------------­B ármilyen fontos, bár­mennyire minden időt lekötő problé­ma, amelyről az Országház­ban tárgyalnak, azért a képviselők egy része — kü­lönösen aki nem jár min­den héten a fővárosban — a szüneteket, a reggeli kez­dés előtti időt más, a lakó­helyének, választókerületé­nek fontos megbeszélésekre is felhasználja. Széles Lajos, az első napi ebédet hagyta ki, mert ran­devúra ment. A színhely egy presszó volt, akivel pe­dig találkozott Andruskó Károly, Jugoszláviában élő festőművész. A művész néhány éve is­merkedett meg Szatmárral, a nekünk oly kedves tájjal és annyira megtetszett neki, hogy úgy gondolta: ha meg­felelő helyet találnak művei számára, ha egy állandó ki­állítást nyitnának belőlük, a szatmáriaknak ajándé­kozná. A találkozó sikeres volt, Széles Lajos tudott ajánla­ni a képek megbecsülésére alkalmas helyet. Október végén a művész Fehérgyar­matra érkezik, s ha neki is tetszik majd, a fiatal város gazdagabb lesz egy művész életművével. V ______________________ Az első napi ülés utáni este hívták meg fogadásra a MÁV Vezérigazgatóságá­ra a vasutas-képviselőket. Ott volt természetesen Ko­vács János is, s hallhatott egy alapos tájékoztatót a vasút jelenlegi helyzetéről, köztük arról is: milyen vál­tozásokat, gondokat hoz az adóreform a MÁV bér- és létszámgazdálkodásában. Técsy László tsz-elnök Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­rel beszélgetett, akivel nem­rég egy alapos eszmecserét folytatott a minisztérium­ban. Most a képviselő, gra­tulált a miniszternek, csü­törtöki felszólalásához. Varga Gyulát minden szü­netben megszólították. Egyi­kük Medve László egészség- ügyi miniszter volt, aki el­mondta: milyen jól érezte magát a napokban nálunk, amikor az egészségügyi szakközépiskolát avatta. Ilyen köszönetnyilvánítás miatt fogta karon egy szü­netben Óvári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagja, a KB titkára, aki a múlt hé­ten volt a megye vendége. Péntek reggel Széles La­jos a koránkelők között volt. Űjból találkozóra ment, s úgy kellett egyeztetnie, hogy reggel 9 előtt már a Parlamentben legyen. Ezút­tal a MIGÉRT vezérigazga­tója volt a házigazda, aki a kávé mellé nemcsak cukrot tett, hanem egy ajánlatot is. Egy írógép összeszerelő üzemet kínált, ahol jelentős létszámot foglalkoztathat­nának, persze egy erre al­kalmas épület kellene hoz­zá. A tárgyalás fél 9-kor be­fejeződött, de folytatása kö­vetkezik ... F ontos találkozója volt Mezey Károlynak és Moravszki György­nek. Ök fiaikkal találkoz­tak: az ifjabb Mezey má­sodéves joghallgató, az if­jabb Moravszki első éves az agráregyetemen. És bár nemrégen kezdődött a tan­év, egy ilyen családi talál­kozás mindig nagy öröm. Balogh József Várkonyi Péter New Yorkba utazott Pénteken elutazott New ENSZ-közgyűlés 42. üléssza- Yorkba dr. Várkonyi Péter .kán részt vevő magyar kül- külügyminisziter, aki . az döttséget vezeti. Kommentár Történelmi megállapodás A históriával óvatosan kell bánni, de a Washingtonban pén­teken bejelentett szovjet— amerikai megállapodásokat vitathatatlanul megilleti a „történelmi” jelző. Nem mintha a rövid és közepes hatótávú atomfegyverek fel­számolása, amelyről a két fél a sokéves, kudarcoktól sem mentes tárgyalássoro­zat eredményeként most végre egyetértésre jutott, immár megszüntetne min­denfajta nukleáris kockáza­tot. Az arzenálok az egyez­mény életbe lépése után is elegendőek lesznek arra, hogy akár többször is el­pusztítsák az emberi civili­zációt: de az atomkorban most először történt gyakor­lati lépés csökkentésükre. Hirosima 1945 augusztusi tragédiája óta az atom, majd hidrogénfegyverek, a hordozó rakétafajták kész­lete szüntelenül nőtt. A köl­csönös elrettentés egyen­súlyt teremtett ugyan, de a szüntelen technológiai fej­lődés közepette ez egyre bi­zonytalanabbá válik. Ezért nem lehetett már elegendő a hatvanas-hetvenes évek­ben aláírt szovjet—ameri­kai fegyverzetkorlátozási — ABM és SALT — szerződé­sek által biztosított garan­cia. A szovjet diplomácia e felismerés nyomán — új gondolkodás jegyében — sokszorozta meg az elmúlt két évben erőfeszítéseit az első tényleges leszere- •l é s i (azaz létező fegyvere­ket kiiktató) egyezmény el­érésére, s a kölcsönös ér­dekből a sajátját Washing­ton is felismerte. Ez jó hír, és nem az egye­düli. Kedden megállapodást írtak alá Washingtonban az atomháború kitörésének kockázatát csökkentő köz­pontok létrehozásáról. Csü­törtökön bejelentették, hogy tárgyalások kezdődnek a két nagyhatalom között a kísérleti atomrobbantások­ról, méghozzá szakaszosan: először korlátozásukról, majd betiltásukról. Vagyis megtört a jég, igazi leszere­lési folyamat indulhat el, az emberi civilizációt fenye­gető sok veszély közül a legnagyobb, az atomháború fenyegetése csökkenhet. A z akadályokat hiba lenne alábecsülni: ilyen az amerikai űr­fegyverkezési program, amely még veszélyesebb fegyverrendszer megterem­tését irányozza elő. Ilyen a sokféle helyi konfliktus, amely éleződhet és a nagy­hatalmak viszonyára is ha­tást gyakorolhat, ilyen a bi­zalmatlanság évtizedeinek hatása. Ám az első igazi le­szerelési megállapodás le­hetővé teszi az új szovjet— amerikai csúcstalálkozó megtartását még az idén ősszel, ami éppen az előbb említett akadályok felszá­molásához járulhat hozzá, új légkört teremthet a nem­zetközi kapcsolatokban. Jó hír ... jó hírek ... Az egyes számtól is elszoktunk — most a többes számot próbálgatjuk. Baracs Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom