Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

1987. szeptember 14. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdéseire Köszönöm a nekem címzett leveleket és telefonhívásokat. Sajnos gondot okozott né­hány névtelen bejelentés. Nemcsak az a’ gondom, hogy a névtelenségbe burkolózás okot ad a tűnődésre, hanem az is, hogy a panaszok körül­ményeinek pontos leírása nélkül sem tudtam néhány — egyébként fontos — ügy­nek utánajárni. Örülök vi­szont annak, hogy néhány, a hét elején tett panasz ügyé­iben sikerült elérni, hogy-- az illetékesek intézkedtek, és er­ről visszajelzést is kaptam az olvasóktól. Több közérde­kűnek számító bejelentésre itt válaszolok, néhányra pe­dig majd levélbem Több nyíregyházi olvasó ne­hezményezte, hogy befizette a TEHO-t, mégis olyan elszámo­lást kapott a tanácstól, hogy tartozása van. Hogyan lehetsé­ges ez és mi a tennivaló? — kérdezik. — László Géza, a tanács pénzügyi osztályának vezető­je a következő felvilágosítást adta: Nyíregyházán 27 370-en fizetnek településfejlesztési hozzájárulást, ami igen nagy terhet ró a tanácsra is. A be­fizetéseket gépen dolgozzák fel és 21 nap az átfutási idő. Ebből adódhatnak félreérté­sek, de sajnos előfordul té­vedés is. A befizetések fel­dolgozása a személyi számok alapján történik és egy szám elírása, már rossz könyvelést okozhat. Ha ez előfordul, saj­nos a tanács pénzügyi osztá­lyát kell felkeresni, s ott jó­váírják a befizetést. El le­het kerülni a sorbanállást is, mert levélben is meg lehet írni a sérelmet. Ilyenkor so­ron kívül helyesbítik a téve­dést. özv. Németh Józsefné mél­tánytalannak tartja a kiskere­setű emberek TEHO-kötelezett- ségét. Kérjük, hogy panaszával személyesen keresse meg Lász­ló Gézá osztályvezetőt. Két jelzés is érkezett, hogy néhány általános iskola körül nem megfelelő a világítás. Rö­vidülnek a nappalok és a dél- utános kisdiákoknak hamaro­san sötétben kell hazajárni. Á Vécsey utcai és az Árok utcai iskola környékéről érkezett ilyen bejelentés. — Kovács István, a Nyír­egyházi Városi Tanács mű­szaki osztályának vezetője ígéretet tett, hogy a Vécsey utcán a 12-es számú iskola környékén az építkezés ide­jére is keresnek valamilyen átmeneti megoldást, és a munkálatok befejezése után építik csak ki a végleges köz- világítást. Az Árok utcán most készül a világítóhálózat, s mint a TITÁSZ vezetője el­mondta, előbb falikarok, .majd az úttest fölött áthúzó­dó lámpatestek szolgálják a későbbiekben az utcai vilá­gítást. Remélhetőleg karácso­nyig megfelelő világítás lesz a környéken. Kertész Sándorné az iránt érdeklődött, hogy Borbányára a Kallói út új lakótelepére mi­kor érkezik meg a vezetékes gáz. Sürget az idő, többen már beköltöztek és lassan kezdődik a fűtési idény. — A TIGÁZ-tól megtud- I tűk, hogy a gázvezeték építé­sének műszaki bejárása a napokban már megtörténi | ugyan, de a hiányosságokat ki kell javítani. Minden re­mény megvan arra, hogy a j fűtési idényre az elosztóve- ' zetékben már gáz lesz. A to­vábbiak, a belső szerelési I munkálatok az építkezőkre ' Páler Józsefné Nyíregyházá­ról a Zrínyi Ilona utcából ke­resett meg bennünket, kérde­zi, hogy ez a környék mikor tudja majd fogni a városi te­levízió adását. — Nos, az itteni lakók szá­mára jó hírünk van, a MO- DUL-tól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy még az idén, december közepéig ezen a környéken is fogható lesz a kábeltévé adása. Kovács Péter telefonon mond­ta el közérdekű bejelentését. Megengedhetetlennek tartja, hogy Nyíregyháza központjá­ban, a bíróság; épülete mellett fegyelmezetlen emberek rend­szeresen garázdálkodnak. Sok­szor a ház falát használják il­lemhelynek és a részeg embe­rek is előszeretettel búzódnak meg a bokrok mögött. — Az illetékesek figyelmét itt hívjuk fel erre a nemkí­vánatos jelenségre. Czabán József arról ír, hogy amikor legutóbb Sóstón járt, hogy megnézze a kutyakiálli- tást. alig lehetett szeméttartót találni, holott több ezren ke­resték fel a látványos rendez­vényt. — Való igaz, a hasonló rendezvények szervezőinek kutya kötelességük lenne megfelelő szeméttartóról is gondoskodni. Sajnos a sze­méttartók hiánya a város né­hány helyén is gondot okoz azoknak, akik egyébként nem .szemetelnének. K. Istvánná örökösföldről ír és azért háborog, bogy a la­kótelepen garázsépítkezés fo­lyik és az építkezők az autó­jukkal elfoglalják / a járdát. Rendszeresen ott parkolnak. Hogy lehetnek ennyire figyel­metlenek és lusták? — kérdezi. — A figyelmetlenség, a lus­taság úgy tűnik nem ismer határokat. Mindenesetre a közterület-felügyelők figyel­mét felhívtuk e nemkívána­tos jelenségre. Lehet, hogy egy-két büntetés meghozza a kívánt eredményt. Lörincz László olvasónk azért telefonált, hogy lapunk egyik tavalyi számában nagyon jó fogyókúra receptet olvasott. Meg is fogadta a jó tanácsot, használt is az alkalmazott kú­ra, de most ismét felszedett né­hány kilót. Sajnos a receptben — amit megőrzött — az áll, hogy csak 3 évenként szabad alkalmazni. Nincs-e kivétel? — kérdezi. — Megkérdeztük a cikk íróját, aki elmondta, hogy a fogyókúra francia recept. A kúra anyagcsere átállító dié­ta és ezért szabad csak há­romévenként alkalmazni. Ám lehet kivétel is, ha az orvos engedélyezi. Egyébként min­den esetben érdemes kikérni az orvos véleményét, mert a fogyókúrát csak orvosi javal­lat mellett szabad alkalmaz­ni. F elgyorsult közéletünk ritmusa az utóbbi hetekben. A legkü­lönbözőbb fórumok tár­gyalják, vitatják: hogyan, s merre haladjon tovább népgazdaságunk. A múlt héten az országgyűlési bi­zottságok vitái, szűkebb hazánkban, Saabolcs-Szat- márban pedig a megyei pártbizottság ülése adta 'meg az alaphangot. Az előbbiek lényegét ta­lálóan összegzi a Vasárnapi Hírekben Raft Miklós, a Minisztertanács Titkársá­gának vezetője. „Arról van szó — és ez a munkaprog­ram fájdalmas igazsága —, hogy a következő években sokkal jobban kell dolgoz­nunk ahhoz, hogy ne kell­jen 'rosszabbul élnünk. Ilyen helyzetben a kor­mánynak a megszorító és a takarékosságra ösztönző intézkedéseiben elhatáro­zottságot, keménységet kell mutatnia. Ugyanakkor fo­kozott szociális érzékeny­séggel kell foglalkoznia a legnehezebb helyzetben lé­vő rétegek — mint a kis­nyugdíjasok, nagycsaládo­sok és pályakezdő fiatalok — gondjaival, helyzetük romlásának megakadályo­zásával.” Feltehetően ilyen gondolatok jegyében kere­si majd a megoldást a szer­dán összeülő országgyűlés is. valóan azok a legfontosab­bak, amelyek más terüle­tekre is kihatnak, amelyek alapvetően befolyásolják a megye politikai hangulatát. Mindenekelőtt ezeken kell haladást elérni. Nem teljesen új dolgok ezek, hiszen a foglalkozta­tási gondok, a pályakezdők Nem alapvetően más, de „Szabolcs-Szatmár társa­dalmi-gazdasági helyzete több tekintetben eltér az országos tendenciáktól, sa­játos regionális gondok is jellemzik” — fogalmazta meg csütörtöki ülésén a megyei pártbizottság, ami­kor a kibontakozás cselek­vési programjáról tárgyalt. A helyzet sehol sem köny- nyű, ezért is választott új formát a testület: megha­tározta azokat a területe­ket, amelyeket kiemelten kell kezeLni.' Ezek nyilván­elhelyezése, a hazatérő in­gázók sorsa az illetékesek napirendjén volt eddig is. A termékszerkezetváltás, a takarékosság, a minőség javítása a gyáregységek helyzete szintén széles kör­ben ismert. A szociális el­látás, az infnasbruíktúra fej­lesztése évek óta' nagy erő­ket köt le. Ami mégis újszerű a pártbizottság cselekvési programjában: a megköze­lítés módja. A megye miai helyzetében, amikor egyes területeinken a halmozot­tan hátrányos helyzet hatá­sait is mérsékelni kell, csak úgy érhetünk el eredmé­nyeket, ha komolyan rang­sorolunk, ha a legfontosabb feladatok megoldásával kezdjük. ■ffgy sem könnyű, hi­[ szén sokakat kell meggyőzni, hogy csu­pán a panasz, a beletörő­dés, a gondokra való le­gyintés, a felfelé mutoga­tás nem old meg semmit. A gyorsabb fordulatszámot a következetesség, a kezde­ményezés, a munka való­ban komolyan vétele ered­ményezheti. És ezen a pon­ton csengenek össze a me­gyei és országos szintű igé­nyek: a programok — me­gyei, és kormányintézkedé­sek egyaránt — csak akkor hozhatják meg a kívánt eredményt, ha tettek, s az állampolgárok cselekvő támogatása követik. Marik Sándor SANGHAJBÓL JÖTTEK HAFE-trió Kínában Vizsgáztak a termékek, bizonyítottak a szerelők is — Kínában. Csengeri János termelési főnök negyedévig, Szalontai László művezető négy és fél hónapig dol­— Két berendezést szerel­tünk Kínában. Akiket ki- küldtünk, kitűnő szakembe­rek, részt vettek a porszó­ró festőberendezések gyár­tásában és hozzájuk tarto­zó konvejorpályák elkészí­tésében is — tájékoztat Hek- mann László igazgató, a Hajtóművek és Festőberen­dezések nyíregyházi gyárá­ban. Hat fogás az üzemi konyhán Nyíregyházán közel tizen­hét éve gyártanak konvejo- rokat és festőberendezése­ket szovjet exportra és ma­gyar üzemeknek, újabban pedig kínai megrendelésre. — Nagy siker, hogy az ázsiai piacon sikerült je­lentős üzletet kötni. Még be sem üzemeltük a sang- haji gyárban a berendezést, már újabb szerződést irtunk alá. Elégedettek a munká­val a kínai hűtőgépgyárakban — folytatta Hekmann László. — Most kezdjük az első negyedévben kiszállított konvejorok szerelését Ning- bo városának hűtőgépgyá­rában — veti közbe Csen­geri János, aki rengeteg él­ménnyel érkezett haza. És már sorolja is, mi minden furcsa és különös az euró­pai ember és munkás szá­mára. gozott Kínában, pontosabban Sanghaj­ban és Dangdongban, Jáczku István műve­zető pedig két ízben is megfordult a távo­li országban. Csomagoláshoz készítik elő a konvejor pályákat a nyíregy­házi HAFE-gyárban. Sztori O lvasom a KeleUMa- gyar ország- ban, hogy milyen jól „eladta" ma­gát az a férfi, aki szerdán beállított sportrovatunkhoz, és bemutatkozott, hogy ö a világjáró kerékpáros. A szokásos történe­tet gyanítottam: vett egy biciklit és szabadidejé­ben. szabadsága alatt bekarikázta a földet. Téved­tem. Nem vett, ha­nem kölcsön kért egyet Olaszország­ban. s mert nem kapott munkát, bekerekezett 50 ezer v kilométert, bejárt tizenöt or­szágot. Mielőtt ar­telik az összegyűj- | tött pénzből. Aztán? EttöI nem kérdezte kol- -1 légám, de nem is I illik ilyen otrom­ba kérdéseket fel- , tenni valakinek. I Nemcsak egyedül ’ él munka nélkül. És most még jól I is jönnek az | ilyen, munkát nem kereső em- i berek. Példáján I felbuzdulva most ] azon töprengek, l hogy — mivel a ( biciklizéshez már \ öreg vagyok — J készítek magam- I nak egy szent la- V pótot, s két év I alatt körbeásom I vele a földet. Csak tudnám. I honnan lesz hoz- I zá két év alatt két l év szabadságom. ) (balogh) ( Luxüs szállodákban lak­tak és az üzemi konyhán öt-hat fogást fogyaszthattak ebédre egy-egy alkalommal. — Ez még nem is sok. Különben egy étkezés 10—15 fogásból áll. Alapvetően sok rákot, tengeri „herkentyű­ket” többek között uborkát, bambuszokat ettünk. Ritkán .volt hús, tej. Részünkre sütöt­tek csak olyan kalácsféle ke­nyeret — magyarázza. — A kínai munkások odaadása, szorgalma példás. Az átve­vőik alaposak, végiggondol­ják a beruházást, nehéz partnerek, de lehet velük boldogulni és segítőkészek. Kerékpárok 7 jegyű rendszámmal — Nekem igazán kellemes élményeim voltak. Többször meghívtak hajókirándulás­ra, cseppköbarlangba, min­denhová. Csodálatos ország, gyönyörű áruházakkal, mű­emlékekkel, drága elefánt- csont faragványokkal, Cso­dálatos porcelánokkal, az utcákon a kerékpárok tömke­legével. Kínában a kerékpá­roknak 7 jegyű rendszámuk van. — Lehet, hogy gyerekes dolognak tűnik, naplót ve­zettem az élményeimről — jegyzi meg Jáczku István. — Ott voltam az első pró­babevetésnél is Sanghajban. Nem szerelésvezetők vol­tunk, hanem vezetöszerelök. — Amikor vállaltuk az utat, elsősorban nem a pénz­szerzés volt a célunk, hanem a világlátás, egy távoli nép megismerése, betekintés életükbe, világukba. No meg egy kicsit az is, hogy önma­gunk előtt bizonyítsuk: ké­pesek vagyunk-e olyan szín­vonalon és megfelelő határ­időre elvégezni a berende­zések szerelését, mint ahogy azt elvárták — fűzi hozzá Szalontai László. ,, Vacsoráztak nálunk is" Sikerült. A trió öregbítette a nyíregyházi munkások hír­nevét Kínában. — Először nem akarták, hogy mi.szereljünk is — ma­gyarázza a művezető. — Mi úgy ítéltük meg, szükséges. No és azon csodálkoztak, hogy megérkezésünk után már másnap szerelni akar­tunk. Ok úgy gondolták, 2—3 nap elmegyünk város­nézésre. Ügy érzem, meg­szerettek bennünket. — Mi is őket, amikor itl jártak a gyárban és Nyír­egyházán. Igazán jó kapcso­lat alakult ki a kínai mun­kásokkal. Vacsoráztak ná­lunk is, jártak a Sóstón. To­kajban. Szerintem így is meg kell alapozni egy olyan szerződést, üzletet, amely­nek az elején vagyunk. Sok függ a vevő fogadtatásától, a bemutatkozástól. —- Ügy ítéljük meg, hogy ez sikerült — summáz Hek­mann László igazgató. — Bi­zonyíték? Most folynak az újabb tárgyalások, újabb szerződések megkötéséről. Farkas Kálmán SZERKESZTŐI O O O O Ó O O O Távbeszélő Tulajdonképpen kedvező hírként közöltük csütörtöki lapunkban, hogy CB-rádiót kaptak a volt kisvárdai já- rás községi tanácsai. Sokkal gyorsabb lett így az informá­cióáramlás, és megszűnt az a furcsa állapot is, hogy a XX. század végefelé, az űrhajók, mesterséges holdak korában két szomszédos falu tanácsi ügyintézője esetenként órák hosszat várt egymásra, hogy valamilyen ügyben kapcsola­tot teremthessen. Csökkentek a levelezési, adminisztratív költségek is. A jó hír engem mégis el­szomorított. Félreértés ne es­sék, megértem azokat, akik végül is a modern technika segítségül hívásával megol­dották saját problémájukat. Helyükben magam is így tet­tem volna. A gondom az, hogy egy pótmegoldásra kellett költeni, ami messze nincs arányban a végleges, valóban jó megol­dással, a telefon beszerelésé­vel. Nem tudom, (hogy ponto­san mennyibe kerültek ezek a CB-rádió adó-vevők. Gya­nítom, hogy nem aránytala­nul sokba, hiszen például egy magára valamit adó maszek manapság már üzemeltet ilye­neket — nyilván megéri. Engem az kezdett foglalkoz­tatni, hogy egyre-másra hal­lom az ilyen híreket. Hűsz- harminc-negyvenezer forin­tos készülékek — ki, milyet tud beszerezni. Kell a gyár­nak, mert a közeli gyáregy­séggel nem tud másként kap­csolatot tartani. Kell a tsz- nek, mert üzemegységeit nem tudja másképpen elérni. Kell a tanácsi kirendeltségnek, mert nem lehet minden apró adatért a központba menni, vagy éppen az ügyfelet kül­deni. Közben a tízezrek százez­rekké, milliókká gyarapod­nak, miközben a megoldás mégiscsak ideiglenes. Jó lenne, ha a posta, ne­tán — a társadalmi erő ösz- szefogásával, például a szak­mai tudományos egyesület segítségével — felmérné: mi­be kerül ez, s nem lenne-e jó mégis, ha ezt az anyagi erőt a végleges megoldásra, a telefonhálózat fejlesztésére fordítanák. Mert valahol fölöttébb fur­csa: mintha homokba dugnák fejüket az illetékesek. A te­lefonhálózat bővítésére nincs pénz, vagy ha van is, szabad érpárak nincsenek. S közben dobjuk ki az rabiakon a száz­ezreket — ideiglenes, vagy pótmegoldásokra. Végig kellene gondolni: most valójában szegények, vagy gazdagok vagyunk? M. S. ★ A tervezett határidőnél később, várhatóan október elején adják át Nyírbátor új oktatási intézményét, a szak­munkásképző iskolát. A fel­szerelés, a berendezés két­harmada már a helyén van. A meghirdetett szakmák va­lamennyi helyére volt jelent­kező. A tanári karban ez idő szerint két szakember, egy gépész és egy faipari mérnök' hiányzik. Bodnár István újságíró válaszol tartoznak, ha ez rendben lesz, a TIGÁZ napokon be­lül megadja az engedélyt a gázvezeték üzemeltetésére. ¥9* mm ßr m m mm * m t Közéletünk ritmusa ga gondoltam vol­na, hogy út men­ti kanálisparto­kon, parkolókban töltötte volna éj­szakáit, s a szom­szédos krumpli- földröl, tengeri- földről, gyümöl­csösből szerzett magának élelmet — mint nálunk sok turista — szto­rijából pénzelt: elmondta, megír­ták, fizettek, s ö mehetett tovább. De milyen a honvágyTizen­két év után haza­jött. s itthon pe­dálozik tovább. Munkahelye nincs — akkor mikor kerékpározna? — s még egy évig

Next

/
Oldalképek
Tartalom