Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

1987. július 23. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Köztéri szobrok Nyíregyháza szellős utcái, egymásba nyíló terei az idevalósiaknak az otthonosságot, az idelátogatónak, a város sajátos jellegét jelen­tik. Míg a „régi” belvárost rójuk, szinte egyre-ímásna szobrokat találunk, melyek 'kö­vetik ennek a városnak a történetét csak­úgy, mint azt a fejlődési irányt, melyet a művészettörténészek már könyvekben, albu­mokban foglaltak össze. A város legelső szobrai személyeket örökí­tettek meg, akiknek éleltműve példa és jel­kép lett a későbbi évek során. Csak kevesen tudják, hogy .a megyei tanács épületének homlokzatán lévő két kis szobor — István királyról és Szabolcs vezérről — volt az el­ső köztéri alkotás. Ezeket követte Bessenyei. Magánya, töprengése a róla elnevezett park­ban előbb fogalmazta meg a felállítok szán­dékát — miszerint egy újabb felvilágosodást kívántak, a művelődést nemzeti ügyként akarták szolgálni, akárcsak Bessenyei — mint művészi színvonalát. (Még alig egy éve is arról beszélt egyik idősebb ismerő­söm, tudom-e, hogy az az alak tulajdonkép­pen nem is Bessenyei. Ö ,az apjától tudja, hogy egy másik testőrről formázták, mert Bessenyeiről nem maradt festmény. Mit mondhattam ? Hogy ez nem baj, hogy attól még ez egy hiteles Bessenyei-szotoor? Nem válaszoltam hát, de végigsuhant gondolatai­mon az a felismerés, mennyire él ez a szo­bor ma is. Arról fölösleges is szólni, hogy a Bessenyei- és a vele szemben, a másik park­ban álló Vénus-szobor hány élcelődésre adott már eddig diákok és felnőttek között alkal­mat.) Ugyancsak „élő” szoborrá vált a sokkal fiatalabb utódé, a valóságban is az utána kö­vetkező Váci szobra, kinek kitárt karja élő ölelésre, üdvözlésre, a találkozás örömére hívja, figyelmezteti az arra járót. Hogy köz­ben eltelt közel száz év, és a szobrászat ki­fejezési formái változtak, az most nem szá­mít. A művész szándéka eljutott azokhoz, kiknek készítette, így hát a hivatását mind­kettő betölti. Nyíregyháza tulajdonképp legtöbb „fiá­nak” már állíttatott szobrot. Olyanoknak is, kik egész népünknek, és nemcsak ennek a szőkébb házának voltak elkötelezettjei, ve­zetői, mártírjai, de valamennyiük mégsem állhat köztünk bronzba öntve, kőbe faragva. Mégha hiányolom is Krúdyt, ha művészi ér­tékek és egy író megismerésének különös va­rázsát jeleníti is, hogy Móriczról közel egy­máshoz két különböző alkotást láthatok, ar­ra gondolok, milyen jó, hogy az éremművé­szet, a kisplasztika művelői között vannak, kik művészeket, tudósokat formáznak. A városi tanács ötéves tervében is sze­replő és a nemrég egyesületbe tömörülő vá­rosvédőik vágyaként, kívánságaként elhang­zó igény, hogy Jósa András (kiről egy új vá­rosrészt; is elneveztek), kapjon itt szobrot, ősszel megválásul. ' A múzeumba járók ismerhetik mellszob­rát, de most az Ung.vár sétány mentén egy kis kör ala'kú téren készül az új szobor fel­állítására a város. A fiatal alkotó, Györfi Lajos megtervezte a művének a környezetét is. Tulajdonképp hagyománytiszttelő portré lesz ez, ahogy a már zsűrizett alkotás ma­kettjét láthattam, de Jósa arcának, tekinte­tének megfönmázása bizonyára nagy feladat elé állítja a szobrászt. Körötte nyírfaügatet tervezett, mely a várostól nem idegen, no­ha nevében nem a fa, hanem a vizek érten­dők a nyíren. Ennék a szobornak az elké­szülte kapcsán tudtam meg, hogy a szüksé­ges összeget a várost képviselő megyei ta­nácstagok is kiegészítették, mivel a tanács­tagi alap rájuk eső részét erre kérték for­dítani. A szobrászat drága művészet, készüljenek az alkotások akár a legolcsóbb anyagból, mondjuk fából vagy egyszerűbb kőből. A város ugyan igyekezett azt a hagyományt — mely Nyíregyházát dinamikusan fejlődő, szinte töretlenül megújulni képes várossá tette — megőrizni, de az utóbbi években mintha „átalakulták” volna a szobrok em­léktáblákká, utcatáblákká. Igaztalan sem szeretnék lenni, hiszen van már például az örökváltságnak szobra a Kossuth téren, de arra azért oda kellett figyelni, hogy a régi utcákra milyen szép mívű, bronzból öntött „Utcatáblák” kerültek 1984 őszén. Ha a Sós­tót is figyelembe vesszük, már 10 ilyen dom­borművűnk van. Elkészítői között többen épp a sóstói alkotótábor kapcsán ismerked­tek meg a várossal, az itteniek igényeivel. Vannak azonban új szobraink is. Kettőt azért emelek ki, mert .túlmutat megszületé­sük egy egyszerű megrendelésen. Az új szobrok születéséhez legalább három dolog szükséges, alkotni kész művész, a lektorátus % Ez volt az első: István király és Szabolcs vezér a megyeháza falában. véleménye és a szükséges pénz. Ha ez mind együtt van, még mindig nem biztos a szo­bor sikere, hiszen kell a legfontosabb, a kö­zönség szeretete. Erre a közelmúltban az egész várost megmozgató, mozgalommá tere­bélyesedő példát mondhatunk magunkénak. A Zrínyi Ilona utca sétáló jellegűvé válása­kor, az utcát lezárandó, a Vénus-szobrot akarták a város vezetői ide áthelyezni. A megformálója, Kisfaludi Stróbl, már nem szólt ellene, mivel nem él, a lektorátus, mely a művészeti kérdésekben mintegy ha­tóságként jár el, nem ellenezte, annál in­kább a nyíregyháziak. így hát a Vénus ma­radit, és elkészült Borbás Tibor szép dísz- kútja. Azaz csak majdnem, mível a művészi élményt a kivitelezők hibája tönkretette. A kút folyik. Most már arra kell gondolnom, megjavítása, netán elsőre jó elkészítése ér­dekében is társadalmi összefogás szükséges? Ugyancsak a közelmúltban készült el az Október 31. téren látható Életfa, Tilles Béla stilizált alkotása. A magam részéről nagyon harmonikus, szépen illeszkedő alkotásnak tartom, még azok számára is esztétikai él­ményt jelenthet, kik nem tudják mit jelent. Bár azt hiszem, az életfáról minden mesét olvasó, hallgató egykori kisgyerek hallott már, mégha a teljes mondakört nem is is­meri. Ezzel a szoborral épp arra szeretnék utal­ni, hogy új tereink, melyek napjainkban születnek, legtöbbször házgyári épületek kö­zött, inkább igénylik az efféle alkotásokat. Nagyon jó, hogy a város építészetében, kép­zőművészetében olyan jeles család, minit Barzóék, sajátos emlékművet kaptak. Aki nem ismeri a várost, annak csupán két tégla a jósavárosi szobor, de a jellegzetes 'téglajel ma is megtalálható legtöbb belvárosi épület­ben. Ipartörténeti emlékeink 6záma kevés, de hiányukat kevésbé vennénk észre, ha játszó­tereink egyéniek lennének, ha a házak kö­zött hagyományos vagy modern diszkutált, csobogók lennének. No persze előbb kell bölcsőde, óvoda, iskola, bolt és patyolat, de az sem mindegy, hogy hol játszik a gyerek. Biztonságot és jó ízlést adhatna a játszótér. Az Örökösföld eddig talán legsikerültebb épülete a színdinamikával díszített iskola, melynek oldalán napóra is látható, szinte kínálja a lehetőséget, hogy ide fából faragott játszótér kerüljön, ami bizonyára nem is drágább ia mindenütt látható vas műszóik ák- nál. Az építtetésnek könnyen kitalálom a fele­lősét. A városi tanács azonban nem vállal­hatja egyedül a terék, a szobrok gondozá­sát, ismerltetését. A nyíregyháziak néhány év alatt Margócsy József rádióműsoraiból, könyveiből szinte minden részletet megtud­hattak, de a ‘Nyíregyházi Útikönyv szinte megjelenésekor is hiánycikknek számított, elfogyott a Koroknay-féle könyv is. Kik is­mertetik hát meg ezeket a szobrokat (és mi- - bői) a felnövő generációkkal, a városba láto­gatókkal? Az itt élők számára készül tanul­mánykötet, a múzeum és a könyvtár is szá­mon tartja az alkotásokat, és ha új útikönyv, képzőművészeti kiadvány nem is születik évente, rövid kiadványt, ismertetőt még a műsorkalauzban is szívesen látnánk, mely a legfontosabb információkat közölné nyári számaiban. Végezetül arról: vajon a 150 éves városi múlt ünnepe megjelenik-e majd Iköztéri szo­bor, dombormű formájában? A városi ta­nács — ahogy ezt Baja Ferencitől megtud­tam — foglalkozik ezzel. A légkifejezőbb­nek azt tartanám, ha a mind heraldikai, mind a köztisztelet számára becsesebb régi, 1837-es címer bronzba örttve díszítené vala­melyik terünket. Láczay Magdolna Társbérlet az emeleten A jövő számítóközpontja Még manapság is akad egy-két tájéko­zatlan, régen erre nem járt turista, aki az egykori Béke szállóban érdeklődik, majd méltatlankodik. Nem tudja, hogy itt egy iejőre a jövö század technikája vert tanyát. A Központi Statisztikai Hivatal Számítás- technikai és Ügyvitelszervezési Vállalat kapott ideiglenes szállást. Addig is, amíg elkészül új otthonuk, légvonalban vagy há­romszáz méterre, a Vasvári Pál út elején, a magas házak tövében. Lassacskán vége az „albérletnek” mert az új épület tető alatt van, sőt a tetőn már ott díszük a SzÜV tv-reklámból annyira ismert emblé­mája. A dolgozók, a vezetők mind türel­metlenebbül várják az augusztus húszadi­kát, az átadás napját. Szabó Zoltán szervezési és programozási, Méhész János műszaki osztályvezető gyako­ri vendég az építkezésen. Most is kettőjük­kel indultam el nézelődni, ismerkedni a vá­ros leendő új színfoltjával, a hipermodern számítóközponttal. A mélykék csempék csillogása a napos oldalon tűzként szikrá­zik, a sárga dombház felől pedig feloldódik a gondosan megóvott régi fasor haragos­zöldjében. Egyelőre innen lehet feljutni egy hevenyészett pallón. Az útról csak egy vastag betorvkerítés látszik, rajta betontek­nőkkel. Talán, ha virágok lesznek majd bennük, barátságosabbnak tűnnek. A hetvenes évek végén, amikor először szóba került, nem az irodaházaknak állt a zászló — magyarázzák a késés okát. Érthe­tő is, mert az improduktív beruházások semmiképpen nem segítenek kijutni a ne­hézségekből. Csak egyet hagytak -figyelmen kívül: nevezetesen azt. hogy a mi irodáink­ban termelés folyik, és folyt akkor is. No­de ... az á lényeg, hogy végre vége. A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem­csak a SzÜV, hanem a KSH megyei köz­pontja is "költözéshez készülődik. Az új épületnek körülbelül egyharmada az övék lesz, így a Mártírok terén, ahol jelenleg vannak, szintén megüresedik egy emelet. A „társbérlet” nagyon is ésszerű meggondo­lásból született. Végül is egy cégről van szó, még ha szervezetileg abszolút különál­lóak. így valóban számítástechnikai cent­rum lesz a város közepén. Még egy szót érdemes szentelni ama be­tonfalnak az öblös teknőkkel. Kívülről most még a palló segítségével feljuthatunk ugyan, de az átadás után ez egy kis oázis lesz, teljesen körbekerítve. Itt pihenhetnek majd az operátorok, a programozók, akik egyébként a külvilágtól hermetikusan el­zárva végzik munkájukat. Innen belépve mindjárt az előtérben találjuk magunkat, megpillantva a bejáratot, ahol az építkezés befejeztével a látogató érkezhet majd. „Szé­lesvásznú” üvegportálok szegik ezt a sar­kot, amerre a szem néz, nemes anyaggal találkozik. Egyelőre poros minden, de elég az ujjat végighúzni valahol, hogy előtűn­jék a jövendő elegáns .szín, nemes rajzolat. Az egyik első szoba beépített szekrényének burkolatát nézegetem, amikor Méhész Já­nos megmagyarázza az eredetét: — Eredeti kőrisfurnérral burkolt anyag, és ugyanilyen mindenütt. Nagyon gondos mérlegelés előzte meg a kiválasztást, és ab­ból, amire végül voksoltunk, eltettünk egy darabot. Az átadás után egyszerűen mellé­tesszük a beépítettnek, ha vita adódik. Ah, magyar építőipar. Te ilyet is tudsz? — szakad fel bennem egy sóhaj valahol be­lül. Lehet, hogy a laikus vaksága, de ké­sőbb sem láttam durva hibát az építők munkájában. Igaz, az ilyesmi az átadás után szokott orvul előbújni. Node, lássuk a tervet, mert az épületen belüli sétához annak az elveit követjük. — Mivel a rajzok lassan évtizede, hogy elkészültek, némileg utolérte őket az avu­lás. A számítástechnika fejlődése oly roha­mos, hogy azóta a gépek meglehetősen „összementek”. Ennélfogva az épület mag- vában helyet foglaló két nagy gépteremben elkészülte után belefér annyi nagygép, amennyi a megye szükségleteire bőségesen elegendő. Ezekben a termekben olyan tisztaság lesz, amilyen még a patikában sincs — mondják kalauzaim. Alul álpadló, felül ál­mennyezet közötte pedig szűrt és légkondi­cionált levegő. Így lesz. Kételkedésre nem lehet okom, mert lát­tam a jelenlegi helyükön, a Béke szálló ré­gi épületében, hogy a nagy Siemens com­puter most is megkapja ugyanezt. A nagy épülettömb gyomrából kijövet a folyosón megállva összefoglalják a beren­dezés szervezési szempontjait. Ezek alapján technológiai sor szerint követik egymást a munkahelyek. Hátul bejön az üres papír, elöl meg az információ. Vagy lemezen, vagy éppúgy papíron, vagy pedig telefonon. A gépen találkozik a két folyamat, és úgy megy ki a feldolgozott anyag. Egyszerű, nem? Kiküszöböük a keresztbe járkálást és csak a logika vezeti tovább a feldolgozás alatti dolgokat. Kissé idegenszerű hasonlat jut eszem­be, de azért elfogadják mind a ketten: a vágóhídon is így van, mert az egyik olda­lon bemegy a sertés, a másikon kijön a szalámi, közben pedig a kevésbé feldolgo­zott 'résztermék nem találkozik semmivel, csak egy fokkal tovább dolgozzák fel. Mennénk tovább a lépcsőkön a követke­ző szintre, de egy faliszekrénynél megaka­dunk. Nádkévényi huzalköteg duzzad elő belőle. Harminc telefonvonala lesz a SzÜV-nek. Lehet majd irigykedni, de mi­nek? A jövő a TAF-é, vagyis a távadatfel- . dolgozásé. Az első emeleten lehet rájönni, hogy mi­ért háromemeletes ez a kétemeletes épület. A szinteltolás következtében. Kívül ugyan­is megvan a három szint, de belül emel­tebb plafonnal csak kettőt ad ki a magas­ság. A számítógéptermek felett tehát (kö­zépen) a légkondicionáló berendezések ter­me látható. Akkora monstrumok vannak benne, hogy egy atomerőműben érzi magát az ember. Ami pedig megmarad a magasí­tott belső második szintből — elnézést a bonyolult fogalmazásért, de így pontos — a KSH nagy-nagy dokumentumtára. Itt az­tán biztonságban vannak a megyéről szóló információk. És ha már itt vagyunk, essék szó a társ­bérlő által birtoklandó territóriumról is. Az árnyas oldal felőli részen két emelet, a kül­ső három szintből. A földszint teljesen a SzÜV-é, a KSH bejáratát leszámítva. Egy derékig érő ajtón kilépünk a tető­re, ahonnan elénk tárul a belváros. Végig­látni a Vasvári Pál utcán, a sárga domb­háznak be lehet pillantani az erkélyeire. A vadonatúj épületnek a tetején látni egy­szerre, mennyi az alapterülete. Nem is olyan nagy. Dolgoznak majd benne vagy 200-an, kényelmes, célszerűen megtervezett munkahelyen. Körben park lesz, amit a SzÜV „saját hatáskörében” tart majd karban. Az épület elé földlabdával hoznak öreg fáikat, hogy a KSH—SzÜV centrum szép régi környezetben kezdje életét. A SzÜV egyébként meglehetősen mosto­ha körülmények közül kerül az összkom­fortba. A Béke szálló ugyanis állományá­nak csak egy részét tudta befogadni. A töb­biek a Kótaji út végén, a sorompón túl ta­láltak ideiglenes otthonra a tangazdaság régi központjában. Pusztán az összeköltö- zéstől legalább 25 százalékos eredményja­vulást várnak a jobb munkaszervezés ál­tal. Gsik Sándor A statisztikai hivatal és a SzÜV a társbérletben, a Vasvári Pál utcai új épületben. Példa és jelkép

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom