Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

2 Kelet-MacTarwtttág 1987. július 18. Az ügyfél nem jár rosszabbul Adóztatják-e a betétek kamatait? Fagy a szerkezetátalakítási kötvény Elterjedt a hír, hogy a Sze­mélyi jövedelemadó beveze­tésével megadóztatják az OTP-nél elhelyezett betétek kamatait. Az adótól való fé­lelmében többen vették ki pénzüket a takarékpénztárból az utóbbi időben. Jogos-e ez a félelem? — kérdeztük Kör- tély Sándortól, az OTP me­gyei igazgatójától. — Hadd válaszoljak egy számadattal arra, hogy sze­rencsére, kevesen szaladnak indokolatlanul pénztáraink­hoz. Múlt év december 31-én a megyében az OTP által ke­zelt betétállomány 7,9 milli­árd forint volt, 1987. június 30-án már 8,1 milliárd fo­rintos lakossági betétet ke­zelt az OTP. Tehát 203,8 mil­lió forinttal többet helyeztek el itt az emberek kamatozás­ra, mint fél évvel korábban. Ennek ellenére néhány eset­ben tapasztaljuk, hogy nem kifejezetten vásárlási céllal veszik ki pénzüket az embe­rek. A tévhit elterjedésének né­mi alapjául az szolgált, hogy valóban megadóztatják a ka­matokat, de a betétesek a je­lenleg érvényes kamatokat hiánytalanul megkapják. (Bruttósítják a kamatot és a magasabb kamatból vonják le az adót.) Lényegében az ügyfél nem veszi észre, a-mit viszont érzékel, az az, hogy a korábban megállapított ka­mat változatlanul megilleti. S még egy lényeges dolog, a személyi jövedelemadó megállapításánál a kamatjö­vedelmet nem veszik figye­lembe. Mivel a betétek titkos­sága ezentúl is érvényben lesz, az állampolgároknak ezt a jövedelemforrást nem kell közölniük az adóhatósággal. Az OTP által kibocsátott szerkezetátalakítási, népgaz­daságfejlesztési kötvény ked­vező visszhangra talált a me­gyében, július 15-ig 23,6 mil­lió forintért vásárolt a la­kosság ilyen kötvényt Sza- bolcs-Szatmárban. A nagy érdeklődésre való tekintettel az OTP július 25-ig meghosz- szabbítja a névértékben tör­ténő vásárlást. Az eredetileg tervezett július 16-i időpont helyett e hónap 25-ig lehet a kötvényt névértékben, 10, 50 és 100 ezer forintos címle­tekben jegyeztetni. 25-e után 10 ezer forintonként havonta plusz 90 forint különbözettél történik a kötvény értékesí­tése. T. K. A tárgyalóteremből A kíváncsi tolvaj Rézműves Lajos Attila leg­utóbbi szabadságvesztés bün­tetéséből 1987. április 29. nap­ján szabadult. Ezt követően állandó munkaviszonyt nem létesített, néhányszor ugyan eljárt napszámba, de főként testvére nyakán élősködött. 1987. július 8-án az esti órákban a kemecsei „Ka­nyar” elnevezésű presszóba ment italozni, ahol elfogyasz­tott egy liter bort, 3 üveg sört és 2 deciliter vodkát, amelyéktől csak közepesen érezte magát ittasnak. De mindez csak előzménye volt Rézműves Lajos Attila aznap esti „programjának”. Az ital elfogyasztása után kiment az italboltból, s nyomban ellopott a bejárat előtt lévő kerékpárok közül egy zöld színű Csepel női ke­rékpárt, amelynek értéke 2500 forint volt. Nyíregyháza felé kerekezett, miközben a Kemecsei út és a Berenát ut­ca kereszteződésében megpil­lantotta a Nyíregyházi ÁFÉSZ kezelésében lévő mozgóbüfét. A büfé szellőző- nyílását kiemelve benyúlt az autóbuszba és kivette, amit elért: bort, 30 darab Sympho­nia cigarettát, befőzési gumi­gyűrűt, sósborszeszt — ösz- szesen 772 forint értékben. Az eltulajdonított áruból 3 üveg bort ismeretlen szemé­lyeknek eladott 250 forintért. Rézművessel szemben a Nyíregyházi Rendőrkapi­tányság gyorsított eljárást folytatott le, így a bűncse­lekmény elkövetésétől számí­tott 6 napon belül ítélethoza­talra - kerülhetett sor. A Nyíregyházi Városi Bí­róság 1987. július 14-én kelt ítéletében halmazati főbünte­tésként mint különös és több­szörös visszaesőt 10 hónapi börtönben letöltendő szabad­ságvesztésre ítélte, mellék- büntetésként 2 évre eltiltot­ta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerőre emelkedett. Rézműves Lajos Attila cselekménye elkövetésének indokaként azt jelölte meg, hogy — kíváncsi volt. A ta­nulság: aki nem dolgozik, az előbb-utöbb „kíváncsivá” válik... Takácsné dr. Diófási Ágnes ügyész ÜJ ÜDÜLŐ. Hajdúszo­boszlón megkezdődött a SZOT—MEDOSZ-üdttlő át­adása. A Kelet-magyaror­szági Állami Építőipari Vállalat (KEMÉV) fővál­lalkozásában épült 217 ágyas létesítmény a teljes berendezésével együtt 155 millió forintba került, amelyet augusztus 5-én adnak át. (Elek Emil fel­vétele) Van-e elegendő befőzési cikk? Megkezdődött a befőzési szezon. Milyen az ellátás az ahhoz szükséges cikkekből ? — érdeklődtünk, elsőként a nyíregyházi Stadion utcai ABC-áruház ban. — Nagy a kereslet a befő- «fóshez használatos árukból — mondja az ABC vezetője. — Szalicil, cukor, celofán, gumigyűrű, mustármag stb. van elég. A biztonság ked­véért Debrecenből rendeltem 50 mázsa cukrot. Egyedül 20 százalékos ecetből kaptunk keveset. A Fűszért csemege-, valamint 10 százalékos ece­tet szállít. "A Készülnek az őszi befőzési csúcsidőszakra a Budapesti Szeszipari Vállalat nyíregy­házi ecetüzemében is. — Ekkor a konzervgyárak és a lakosság igen nagy mennyiségű ecetet vesz — közli az ecetüzem illetékese. — A gyárak már igyekeznek tárolni az általuk ősszel—té­len felhasználandó ecetmeny- nyiséget. A szeszipari válla­latnál végzett, a termésbecs­lésekét is figyelembe vevő számítások szerint lesz ele­gendő ecet. A nyíregyházi ecetüzemben csak 10 száza­lékos savat állítanak elő. — Valamennyi, a befőzés­hez szükséges kellék, cukor, szalicil, ecet stb. rendelkezés­re áll — kaptuk a tájékozta­tást az Alföld Fűszért mun­katársától. Sőt július 24-ig cukrot, szalicilt és ecetet nagykereskedelmi áron érté­kesítünk. Húsz százalékos ecet is van, de nem korlát­lanul. — Igen élénk a kereslet az üvegek iránt — informált bennünket az Amfora Üveg, Porcelán, Kerámia és Mű­anyag Nagykereskedelmi Vállalat nyíregyházi egységé­nek üzemelési vezefőhelyét- tese. — Kellő mennyiségű és méretskálájú üvegkészlet­tel rendelkezünk. Az üvegek lezárásához szükséges csavar- menetes lapkákkal is szolgál­hatunk, sőt nálunk a sava- nyúságos üvegekre ragasz­tandó címkék is beszerezhe­tők. S végül: mi a helyzet a Piért-nél? — kérdeztük a le- rakátvezetőtől. — Celofán sajnos nincs, és a gyártók nem is ígérnek — • közli. — Ügy tudom, hiány­zik az importalapanyag. Je­lenleg gumigyűrű sincs, de az azt előállítók tájékoztatása szerint e hónap végén már kapunk szállítmányokat. (cselényi) Nagyhódos, a füstmentes falu Száműzték a dohányzást Tavaly szilveszter napján a Hungária Biztosító a televízióban pályázatot hirdetett, miszerint egymillió forintot ajánl fel azoknak a községeknek, amelyeknek lakói önként egy évig a falujuk közterületein, nyilvá­nos helyein nem dohányoznak. E nemes versengésbe Nagyhódos is benevezett, a Hungária Biztosító vezér- igazgatósága, valamint az egészségnevelési intézet mun­katársai a napokban ellenőrizték az akció eddigi ered­ményeit és a további kilátásait. Ütjukra mi is elkísér­tük őket. Már a községjelző tábla alatt is ott a felirat: füstmen­tes falu. Az udvarokon, az utcákon még véletlenül sem látni dohányzó embert. A vendégeket Bakos Károly ve­zetésével a nagyhódos! elöl­járóság szeretettel fogadja. Az igen szerényen berende­zett elöljárósági épületben beszélgetünk. Meggyőzték... — A feleségemmel néztük a tévét, s egyből felötlött bennünk, a pályázatot de jó lenne megnyerni — mondja. — Mivel nagyon rendes em­berek laknak itt, gondoltuk, megpróbáljuk. A pénz, a fél­millió forint (maximálisan ennyit nyerhetnek) sok min­denre kellene. Annál is in­kább, mert a községet az ár­víz után elnéptelenedésre, mondhatni halálra ítélték. Elvitték a tanácsot, az isko­lát, a téeszt... Várjuk, hogy 17 év után újra kaphassunk építési engedélyt. Az akció­ban való részvételt megvitat­ta az elöljáróság, egyöntetű­en a csatlakozás mellett dön­töttünk. Ügy számoltuk, a háromszáz lelkes községben vagy negyvenen dohányoz­nak és megpróbáljuk őket meggyőzni arról, hogy azt le­hetőleg otthon se, de az ut­cán és a közterületeken, kö­zös helyiségekben semmikép­pen se tegyék. Sikerült. Még a kocsmában sem cigarettá­zik senki! — Valamikor sok mindent kivihetetlennek hittünk — szól egy idős ember, Kádár Ferenc önkéntes határőrpa­rancsnok —, de megoldottuk. A nagyhódosiak egészség- megőrző igyekezetének már a környező községekre is van hatása. A téesztagoknak meg­mondtuk: Nagyhódoson ne dohányozzanak, de lehetőleg a méhteleki központban és másutt se — veszi át a szót Tar János, a méhteleki Új Élet Termelőszövetkezet el­nöke. — Nálunk a közgyű­lésen, a párttaggyűlésen, de más rendezvényen sem gyújt rá senki. A vezetők viselke­désétől sok függ. — Többen az akció sikeré­ért mondtak le a dohányzás­ról — említi Szabó Sándor pedagógus, a nagyhódosi pártalapszervezet titkára. A verseny országos hely­zetéről Princz Ágnes, a Hun­gária Biztosító vezérigazga­tósága, valamint dr. Katona Edit, az egészségnevelési in­tézet munkatársa adott tájé­koztatást. Hz akcié sikeréért — A füstmentes falu cí­mű akcióba az ország külön­böző tájairól 31 község ne­vezett be — mondják. — Szabolcs-Szatmárból egyedül Nagyhódos. A községeket a lakosszám alapján 3 kategó­riába osztottuk. Az első cso­portba a több mint ezer fő lakosú községeket, a máso­dikba a száztól ezer fő közöt­ti lakosszámú falvakat (ide tartozik Nagyhódos), a har­madikba pedig a kevesebb, mint 100 lakosú falvakat so­roltuk. A települések akció­eredményeit két bizottság ellenőrzi, az Országos Kar­diológiai Intézet munkatársai bejelentés nélkül jönnek. Ezek után-nagyhódosi sétá­ra indultunk. A község na­gyon szép, barátságos. A kocsmában egy asztalnál négy vendég ül. — Mit szólnak hozzá, hogy itt sem szabad cigarettázni? — kérdezik. — Azért vállaltuk, hogy rend legyen — szól Szityián József. — A múltkor bejött egy méhteleki' cigányasszony és ő is szó nélkül eloltotta a cigarettáját. — Eleinte féltem, hogy a dohányzási tilalom miatt csökken a forgalmam, de kellemesen csalódtam — ál­lítja Tóth Józsefné kocsmá- ros. Betérünk egy udvarra. Cse­repes István az almafa ár­nyékában a kaszáját élezi. — Le akarok szokni a ci- garettázásról — újságolja. — Nemcsak a falu pénzéért, de a lábam nem tudom úgy emelni már, mint régen. A füstölésre a katonaságnál szoktam rá, bár ne tettem volna. Régebben naponta egy dobozzal is elment. Most maximum 8—10 darab, de közterületen egy sem! Még nem késé... Krakkó Imrével az utcán találkoztunk. — Amióta nem szívom, jobb az étvágyam — mondja. — A reggeli krákogás, köhö­gés is elmaradt. A ven­dégeimnek azért nem tiltom meg persze, hogy rágyújt­sanak. Cselényi György Vajon? Olvastam Gönczi Mária ol­dalas írását a kéki iskolában kialakult helyzetről a Kelet- Magyarország július 11-én megjelent számában. No, persze észrevettem a cikk közepén Ursula Höing fa­metszetét is. Éppen az utób­biért újra és újra elolvas­tam a riportot. Meditálok, s közben furcsa kérdések ve­tődnek fel bennem. Mikor szoros a munkám, rossz a hangulatom és jön a csapatvezetőm ezrei vagy azzal az elintéznivalóval, megfogalmazódik bennem néha a pillanatnyi bosszú­ság indulata: „Könnyű ne­ked ! Csapatvezetői pótlék meg órakedvezmény! De ne­kem, a rajvezetőnek semmi!” — Vajon gyökere lehet-e egy ilyen gondolat egy később ki­alakult összeférhetetlenség­nek? Csapatvezetőm több ki­tüntetést kapott: Kiváló Üt- törŐVezető, Üttörővezetői Ér­demérem, Gyermekekért. Nekem mindezekből csak az első jutott. Vajon mondha­tom-e, hogy csapatvezetőm kisajátítja az eredményeket iskolánkban? Nekem ugyanis nincs új igazgatóm, de ha valamit szabálytalanul csinálok, a ré­gi felhívja a figyelmet rá és gyors javításra késztet. Va­jon a helyes eljárás az lenne, ha megjegyzi: „baj lesz még ebből”, s aztán fegyelmit ad? Megújulás! Kéken ez tű­nik fel az iskolavezetésben, ami helyénvaló is. De vajon ez a megújulás csak a régi teljes felszámolásával lehet­séges? Nem kell tekintettel lenni abban a régiben a jóra és hasznosra sem? Hagyom a meditálást és a kérdések feltevését, mert vá­laszként csak néhány szó fájdítja fejemet: irigység, ön­kényesség, bomlás. Ursula Höing fametszete pedig egé­szen elmosódik szemem előtt. Balogh László Rohod Két tonna pénz £ gy zágrábi munkás azt a feladatot kap- ■ ta a városi vezető­ségtől, hogy halássza ki az egyik szökőkútba dobált aprópénzeket. A számítá­sok szerint a köztársaság terén álló kútba az Uni­versiade kezdete óta mint­egy két tonna fémpénzt dobáltak be, s ezzel a ha­tóságok most a horvát fő­város házainak. rekonst­rukciójához szükséges ala­pokat akarják kiegészíteni. A pénzt egyelőre még szá­molják, ám az illetékesek most sajátos ötlettel álltak elő: felkérték a publikumot, hogy aprópénzét inkább a kút közelébe kirakott mű­anyag dobozokba hajigálja. KERÉKPÁROK CSEPELRŐL. Újra divatba jött a bicikli­zés. A megnövekedett hazai kerékpárigény legnagyobb részét a Csepel Művek Kerékpárgyára elégíti ki, ahol éven­te 250 ezer darab kétkerekűt, 27 féle típusban 40 féle válto­zatban készítenek. Ecet, szalicil, celofán i visszllFVM

Next

/
Oldalképek
Tartalom