Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

1987. július 18. Kilet’Maijuoraie 3 Nyolcvan apré település megyénkben Egy ötlet: a falusi turizmus Vásárosnaményi csipkeházak, (elek) Felkészülni a változásokra Az „obsitosok” hazatérnek Szabolcs-Szatmár megyében ritka az olyan időszak, ami­kor |iem köszönt ránk valami rendkívüli gond. Az eltelt évtizedek göngyölített problémái mostanában hullámszerű­en érkeznek, komoly feladat elé állítva mind a megyei ve­zetést, mind az egyes települések gazdasági, politikai, egészségügyi, kulturális szerveit. NEM A DIVAT DIKTÁL­JA, hogy egyre többet beszé­lünk a kistelepüléseikről, az apró falvak jelenéről, jövő­jéről. Volt idő — nem olyan rég — amikor jócskán ki­esett a közfigyelem fókuszá­ból, a hivatalos fejlesztési tervekből a kis falu. A város és a nagyközség — illetve a nagyobb község — érdeke ke­rült a kicsik elé, mígnem az utólbbi években változtatni kellett a nem csupán igaz­ságtalan, hanem társadalmi szempontból is tarthatatlan állásponton. Ezek után a kis­települések ügye közvetlenül a városok után, a második helyre került. De behozha­tó-e a sok éves lemaradás? Egy megyei elemzés adatai a következőket mondják: „Szabolcs-Szatmár megyé­ben 225 település van, mely­ből 7 város, 218 pedig köz­ség, nagyközség. Ezek kö­zül 1985-ben 79, 1986-ban 80 község lélekszáma nem ér­te el az 1000 főt. A 39 helyi tanácshoz tartozó 80 község­ben 1985. január 1-jén 49 977 volt az állandó lakosok szá­ma. Egy évvel később a la­kosság száma 49 044-re csök­kent. A kistelepülések közül 79 társközség és csupán 10 a székhely községek szá­ma. Az átlagos lélekszám 615, de ennél is kevesebben élnek a megye 36 települé­sén. A községek lélekszáma egy év alatt 933-mal csök­kent. Mindössze 11 község­ben nőtt 1-től 40-ig, össze­sen 76-tal a lélekszám, így a tényleges fogyás 1009 lakos ...” Nem gondoljuk, hogy a száraz adatok, számok túlzot­tan elkápráztatnak bárkit is, de a megye apró falvainak fokozatos elnéptelenedése, sajnos kiolvasható az adat­halmazból. S ez a legfonto­sabb. Az összességében évi 2 százalékra tehető népesség- fogyás arra figyelmeztet min­denkit: a huszonnegyedik órában vagyunk. Ezért is foglalkozott ki­emelten 1983-ban a kis fal­vak gazdasági, társadalmi helyzetével a megyei tanács, s hozott intézkedéseket az alapellátás hathatós javítá­sára, olyan feltételrendszer kidolgozására, amely elősegí­ti a kis falvak népességének megtartását. Ennék alapján kapott helyet a kis falvak fejlesztése a hetedik ötéves tervben. A meglévő hátrá­nyok fokozato-s felszámolásá­ra a terv időszakára 840 mil­lió forint területfejlesztési és szervezési alapot juttatott az apró községeknek. Jelentősé­géhez mérten foglalkozott a kistelepülések helyzetével, az ott élők gondjaival a nép­front megyei bizottsága is. AKAR MEG IS NYUGOD­HATNÁNK, hiszen kimoz­dult a holtpontról az apró falvak ügye, most már nem. a sor végén állnak. A helyzet mégsem ilyen kedvező, hisz mindenki tudja, ia központi támogatások csak évek, talán évtizedek múlva éreztetik majd hatásukat. De a kisfal- vak népe sohasem várt min­dent fentről, nagyon is hoz­zászoktak ahhoz, hogy első­sorban saját magukra szá­míthatnak. Ezért is hallunk sok figyelemre méltó helyi próbálkozásról, társadalmi összefogásról, megélhetést is segítő jövedelmi források ke­reséséről. Ezekre sem lehet azonban receptet adni, min­denütt a helyi adottságok hordozzák magukban a lehe­tőségeket. fgy iá szatmári, be­regi tájon, ahol gazdag nép­rajzi, népművészeti, iroda­lomtörténeti látnivalókat ta­lál a vendég, nem kevésbé érintetlen, gyönyörű termé­szeti környezetét, nem meg­alapozatlan a turizmus fej­lesztését végiggondolni, amely elfoglaltságot, kereseti le­hetőséget adhat nem csu­pán és elsősorban az idősebb embereknek, hanem a fiata­loknak is. Egy népfrontmegbeszélésen Kónya József, Mánd, Zsaro- lyán, Nemesborzova reformá­tus papja, a népfront megyei bizottságának egyik lelkes tagja, a falusi turizmus kiak­názatlan lehetőségeit hozta szóba. Világjelenség a falusi turizmus, amely meghittebb pihenést nyújt és olcsóbb is, mint a forgalmas és drága üdülőközpontok. Sok száz és ezer szatmári, beregi ember adná ki szívesen szobáit, há­zát az érkező vendégeknek, akik együtt étkezhetnének a családdal, egészséges környe­zetben néhány napig, néhány hétig a falusi életmód sze­rint élnének. Ezt intézmé­nyesen lehetne megszervez­ni, s talán nem is elsősorban a pénzen múlik a létreho­zása. Eszünkbe jutott az is, hogy nemrég az OTP megyei igaz­gatója, Körtély Sándor, egy sajtótájékoztatón, kérdé­sünkre úgy válaszolt: a me­gyében körülbelül kétezer ki- sefob-nagyobb — különböző állapotban lévő — családi ház áll üresen, gazdátlanul. Tulajdonosaik meghaltak, vagy elköltöztek, a hozzátar­tozók nem tartják érdemes­nek a házak felújítását, rend­behozását, vagy éppen nincs erre való pénzük. Belegon­dolni is furcsa: egy kétezer házas község áll üresen, ha „összetolnánk” a megyében szétszórtan lévő házakat. Jól­lehet ezek többsége elhanya­golt épület, de bizonyosan lehet köztük sok felújításra, megmentésre alkalmas is. Ha másként nem, banki kölcsön­nel, ha létrejönne intézmé­nyesen a falusi turizmus va­lamilyen szervezete... ANYAGI ÉRTÉKEINKRŐL is jócskán szó van itt, de ez­zel legalább egyrangú igény, hogy a jelenleginél jobb meg­élhetési lehetőségekhez jussa­nak a kis falvak lakói. A fa­lusi turizmus csak egy ötlet, egy út a sok közül, de úgy véljük, nem elhanyagolható és nem is kíván sok millió, vagy milliárd forintot. megismétlődött. Bajban van, mondta a lány és máris be­lekarolt Jóskába, aki kedves simogatással viszonozta a ka­rolást és hazakísérte. Aztán ez így ismétlődött majdnem minden este. Végzetes változása az volt ezeknek a rövid együttlétek- nek, hogy Margit elbeszélései az őt ért támadásokról a tá­madók sikereinek elbeszélé­sével végződtek. Tehát vála­A számítások szerint az idei és a következő eszten­dőkben mintegy tízezer olyan ingázó tér haza, akik hosszú munka után elérték a meg­érdemelt nyugdíjat. Jó né­hány településen már talál­kozunk velük, s néhány eset­ből is levonható a következ­tetés: se nekik, se a környe­zetüknek nem sima ez a ha­zatérés. Nyugdíjban Az obsitosok nagy része sok évtizedes életformát cse­rél fel újra. Az utazások, a relatíve szabadabb élet, a teljesen más életvitel, mun­ka hirtelen megszakadása ma konfliktusok forrása, hliszen a régi paraszti munkát elfeledték; kö­zösségükkel a kapcsolat rendkívül lazává vált. Több helyen családi gondok is me­rülnek fel, hiszen nem egy a hazzatérők közül az ország más területén gyereket, sze­retőt, élettársat hagyott, itt­honi kapcsolatait a sok gya­nakvás lengi körül. Mindenképpen gond — s ezJt az egészségügyiek is alá­támasztják —, hogy legtöbb­jük beteg. A reuma, a lum­bágó, a különböző, a nehéz nyűvő munka következtében kialakult betegség, sokaknál az alkohol okozta károsodás egyszerre jelentkezik. Ez igen nagy munka elé állítja az or­vosokat, rendelőket, de idő­vel a kórházakat is. Az ed­digi gondokkal is nehezen birkóztak ezek az intézmé­nyek, a mostani, jóval na­gyobb teher rendkívüli erő­próbát helyez kilátásba. A szociológusok feltevése szerint azonban ennél is sú­lyosabb lesz a beilleszkedés mi tragédia volt kialakulóban a szép kislány körül, amit Jóska nagyon is megérzett. Éppen ezért kissé változtatott a találkozások időpontján. Érdekes volt, hogy nemcsak, mikor tíz perccel korábban sétált arra, hanem a félóra is „bevált”, mivel Margitka már ekkor is rossz újsággal fogadta sírva. Jóska elhatározta, hogy változtat a dolgokon. Mivel Margitkának volt egy babo­nás véleménye a piros szí­nekről, amikben mindig meg­bízott, Jóska szerzett egy pi­ros hajú parókát, ragasztott magának vörös szakállt és más ruhában a megszokott­nál így leste meg Margitkát problémája. A sok szabad­idő, egy eddigi életforma és életmód hirtelen változása, a falusi közösséggel való ne­héz kapcsolatteremtés csupa olyan tényező, mely várható­an pszichés problémákat is felvet. Tegyük hozzá, ez an­nál is érthetőbb, mert hatvan körüli nőkről és férfiakról van szó, akikben a tolerancia nem alakult ki, s a megvál­tozott helyzetre nem képesek választ adni. A harminc, harmincöt esz­tendővel ezelőtt útra keltek, akik most térnek vissza, ala­csony iskolai végzettségűek. Igen sokan négy-hat elemi­vel indultak útnak, hogy se­gédmunkások legyenek és maradjanak. Ezt kívánta a gazdaság, s a Magyarország Szicíliájának számító Sza­bolcs-Szatmár ezt ki is elégí­tette. Természetes volt, aki közben szerzett szakmát, a legtöbben mégis a segédmun­kás szinten ragadtak le. Saj­nos, hozzájuk hasonló az a hazatérő réteg is, mely az ipari struktúra átalakítása nyomán szabadul fel. Az ed­dig hazatért több száz ilyen dolgozó legjobb esetben álta­lános iskolai végzetségű, de hetven százalékuk azt sem fejezte be. Á műveltségi színvonal Természetes, hogy a haza­térők ilyen formában nem válnak lakóhelyük egyértel­mű erősítőjévé. Űj lecke adódik a közművelődésnek, de számolni kell azzal is, hogy elfoglaltság és munka híján sokan lesznek akik nem a tisztességes úton igye­keznek majd boldogulni. Ez igazgatási, közrenddel kap­egy este. Nagy meglepetésére sikere volt, még a lakására is felvihette a lányt. Másnap, hétköznapi külső­ben találkozott a lánnyal, aki sírva mesélte el, hogy a gaz­emberek már félnek tőle, előző este nemcsak hogy nem szólították meg de menekül­tek is előle. Ezután találkozásuk min­dennapos lett. Sőt, Jóska fe­leségül vette a lányt, már várják első gyermeküket és nagyon boldogok. Mindez pedig nem kis rész­ben azért, mert Margitka azon a bizonyos vörös szakál­la éjszakán — mint kide­rült — még érintetlen volt. GNZ csolatos kérdéseket is előre­vetít. Előáll egy olyan furcsa helyzet, hogy megyénkben az iskolai végzettséget jelző mu­tatók hirtelen romlani kez­denek. A most útrakelők ugyanis szakmunkások, szak­középet végzettek, így a me­gyét érő vérveszteség nagy. E természetesnek mondha­tó mozgás mellé azonban oda kell tenni egy másik számot is. Azt, hogy Szabolcs-Szat- márban ma minimálisan 4—6 ezer olyari főleg fiatal él, aki munkát keres. Ez a szám so­kak szerint a nyolcezret is eléri. Érthető tehát az aggo­dalom, hogy a ma munkát keresők, a visszatérők, a le­szerelő ingázók egyidejű nagy száma fokozni fogja a fe­szültségeket, befolyásolja egy-egy falu hangulatát. Kivédhetetlen ? Sokak szerint ez a folya­mat, illetve a következmé­nyek kivédhetetlenek. A me­gye korábbi státusa, vala­mint a jelenlegi foglalkozta­tási lehetőség, az ellátottság iszínvonala együttesen azt mutatja, hogy a hatalmas konfliktust csupán tudomásul lehet venni, de érdemleges megoldás alig képzelhető el. Mert nem megoldás a közér­dekű muníka sem, főleg ha egy-egy kis falura gondo- » lünk, ahol az árkok hossza véges, s munkát kitalálni a legokosabb tanácsi sem tud. Az is igaz, a termelőszövet­kezetek töbhsége se igényel új munkaerőt, néha a meglé­vő is sok, azok egy részét is alibi munkával látják el az év nagy részében. A nyug­díjba vonuló ingázók várha­tóan növekvő száma ugyan­akkor egy-egy falu belső bé­kéjének megbolygatója lesz, elsősorban morális értelem­ben. Mindennek csak úgy lehet elejét venni — mert elejét kell venni, s ez nemcsak me­gyei érdek —, ha átgondolt elképzeléssel várjuk a már elkezdődött változások foly­tatását. Az szükséges, hogy minden érdekelt terület, a közművelődéstől az egészség­ügyig, az oktatástól az igaz­gatásig, a rendőrhatóságtól a családvédelemig mielőbb rendelkezzék komoly, őszinte tervvel, mely számol minden eshetőséggel. Könnyű mondani: az obsi­tos hazatér. Nem könnyű mondani, hogy sok, eddig dblgozó ma munka nélkül, de hazatér. Az egyszerű monda­tok mögött sorsok rejlenek, s közösségi életek. Időben fi­gyelni erre miindannyiónk kötelessége. Bürget Lajos Áz első nehéz nap A kombájnokkal kezdi a szemlebizottság. A két Claas Dominator és a négy E 516-os műszaki állapota megfelelő, a tűz- és mun­kavédelmi előírásokat is betartották felkészítőik. A szállító és kiszolgáló gé­peknél merülnék fel ki- sebb-nagyobb problémák, helyszínen javítható vilá­gítási zavarok. Bán György, a tiszadobi Táncsics Tsz elnöke 10 órakor a szemle végezté­vel köszönti a közel negy­ven, aratásra kiválasztott embert, és értékeli az eredményt. 'A helyszínen öten részesülnek pénzjuta­lomban, két gépkezelőtől azonban fél-, illetve egy­havi karbantartási díjat von meg: 500 és-1000 fo­rintot! A gépek sikeres fákpró- bája után még délig nyit­va áll a raktár a kombáj- nosok előtt. Ez időpontig ingyen kivihetik a szük­séges alkatrészeket, öt­ezer forintot kapnak kéz­hez az aratók személyen­ként „anyagvásárlásra”. Ha jól* sáfárkodnak, ez a pénz az övék maradhat. Az NDKgyártmányú gépek alkatrészellátása jó, az NSZK-kombájnok ferde felhordójához azonban nincs tartalék ékszíj. Félő, hogy emiatt állniuk kell majd. Balogh Miklós főagronó- mus elmondta: a lerakott terményt csak tisztítani kell, szárítani nem, mivel nedvességtartalma 15—16 százalékos. így közvetlenül átadható a gabonaiparnak. A szemszállításhoz nyolc IFA tehergépkocsi áll ren­delkezésre, de érkezik há­rom Skoda is Csehszlová­kiából. A tsz-elnök közepesnek, a tavalyihoz hasonlónak ítéli meg a búza minősé­gét. 4—4,5 tonnára számí­tanak hektáronként. Az ezerhektáros területre ve­tett őszi búza, sajnos meg­sínylette az aszályt. Er­ről árulkodnak a fejletlen kalászok, a sorvadt sze­mek. Ebéd után, fél egykor kezdődik a tíznaposra ter­vezett dandármunka a Homok 10—13 elnevezésű 123 hektáros táblán. Fel­kapaszkodom a vezérkom­bájnra. A Claas Domina­tor pilótája. Molnár Ká­roly elmagyarázza az in­dulás nehézségeit: a vágó­asztal forgóalkatrészeinek be kell járódniuk, majd ha a konzolcsiga szép fényes lesz, akkor halad igazán a gép. Most még csak döcö­günk. pedig mint tervezi, napi 800 mázsát szeretne aratni. Tizenkét éves pá­lyafutása alatt gyakran előfordult, hogy napi 120 tonnát vágott le. Az évek során ötször volt első a kombájnosok között. Va­jon így lesz-e most is? Nem válaszol, hanem gyors mozdulattal leállítja a gépet. Leszáll és a vá­góasztal elől kihúz egy jókora acélsodronyt. Vo­nókötél lehetett valaha. Rossz rágondolni, mi tör­ténik, ha ez a gépbe ke­rül ... A kora délutáni nap­fényben a hőségtől vibrá­ló, végtelennek tűnő bú­zamezőt nézem, ahol a hő­mérő higanyszála a negy­ven fok fölé kúszik. A nagy munka megkez­dődött ... Farkas Béla Pál) Géza £ zt a csodaszép lányt az utcán ismertem meg, leszólítássail — kezdte történetét Jósika barátom. — De nem én szólítottam meg, hanem ő engem. Záróra volt már, este, és mellém szegődve se­gítséget kért, mert — mint mondta — biztos benne, hogy ezen az estén ismét megtá­madják. Természetesen belekarolt a fiú és kettesben mentek el néhány ház mellett, amíg a lány az ő lakóházuk előtt megköszönte és elbúcsúzott. Ezzel nem lett vége az is­meretségnek. Másnap este, is­mét tíz óra körül a jelenet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom