Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

1987. június 6. Dr. Fazekas Sándor Nyírpazonyban szüle­tett, Nyírbogdányban gyermekeskedett. Nyíregyházán a Széchenyi István Közgaz­dasági Technikum pénzügyi tagozatán érett­ségizett. Első munkahelye a megyei tanács illetményhivatala volt, innen vonult be ka­tonának, ezt követően — munka mellett — pénzügyi, számviteli főiskolát végzett 1972- ben. Ekkor a MÉSZÖV takarékszövetkezeti titkárságán volt főelőadó, s miután sikerrel elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egye­teme politikai gazdaságtan szakosítóját, be­iratkozott a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem pénzügyi tagozatára, ahol 1983-ban diplomázott. Egy évvel később — a Szabolcs-Szatmár megyei lakosság pénzügyi helyzetéről készített disszertációja megvédése után — közgazdász doktorrá avatták. 1980-tól a MÉSZÖV takarékszövet­kezeti titkárságának vezetője. A Engedjen meg elöljáróban egy szemé- “ lyes megjegyzést: szerte az országban plakátokon és a televízióban kis szor­galmas méhecske hirdeti a takarék- szövetkezetek pénzügyi szolgáltatásait. Az utóbbi években érezhetően felerősö­dött a méhecskébe „zümmögése". Mi az oka, hogy a takarékszövetkezetek most 30 éves története során 25 esztendő alatt alig-alig hallottunk róluk? _ — Nekem pedig engedje meg, hogy a kér­dés tisztázásához egy kicsit visszapillant­hassak a múltba. A takarék- és a hitelszö­vetkezeteik már több mint száz éve működ­tek hazáinkban, amikor 1952-ben ezeket a jórészt önsegélyező, önerőre támaszkodó kis helyi pénzintézeteket megszüntették. Rossz lépés volt ez, hiszen érezhető zavart okozott a falusi lakosság hitelellátásában. Néhány óv múlva felvetődött egy új alapokon álló lakossági-szövetkezeti pénzintézet megszer­vezésének az .igénye, ami végül is 1957-ben életre hívta a takarékszövetkezeteket. Sza- bolcs-Szatmárban elsőként 1957 februárjá­ban Tarpán alakult takarékszövetkezet. A Visszapillantva a harminc év előtti na­pokra, felfedezni-e az akkori viszonyok­ban némi jelét anhak, hogy a takarék- szövetkezet konkurense volt az OTP- nek? — Furcsa konkurencia volt ez. A taka­rékszövetkezetek irányítása a Pénzügymi­nisztérium hatáskörébe tartozott, de gyaikor- latilag az OTP látta el ezt a feladatot, ami másként azt jelenti, hogy a — nem éppen szerencsés módon — konkurensre bízták a versenytárs irányítását. Csorbította a taka­rékszövetkezetek Önállóságát továbbá egy területi korlátozás, valamint az, hogy csak néhány pénzügyi szolgáltatásra kaptak jo­gosítványt. Hátrányos megkülönböztetés volt ez, ami csak az elmúlt öt évben oldó­dott fel, amióta érezhető a takarékszövetke­zetek fejlődésének új lendülete. Tehát a vá­laszom röviden, hogy 1985-ig a Lakossági pénzintézetek között igazi versenyről nem beszélhettünk. Harmincéves ifjúvá kellett serdülniük ezeknek a takarékszövetkezetek­nek, hogy azonos feltételek között dolgoz­hassanak az OTP-vel. ^ Milyen bázisra támaszkodnak és milyen szolgáltatásokat nyújtanak? — Egy igen fontos tényt tisztáznunk kell: fennállásuk harminc esztendeje alatt a ta­karékszövetkezetek mindvégig önerőből, tagsági összefogásból teremtették meg üzlet- hálózatuk működésének, bővítésének, egész tevékenységüknek a pénzügyi alapjait. Je­lenleg Szabolcs-Szatmár- tizenkilenc taka­rékszövetkezetének 135 egysége a megye va­lamennyi településére kiterjed. A tagság száma megközelíti a 170 ezer főt, úgy vé­lem, ez elég komoly társadalmi bázis. A ta­gok által befizetett részjegy összege 280 mil­lió forint. A szolgáltatásokról: kilencfajta betétet kezelnek. Az állomány 110 ezer betétben 2,6 milliárd forint, ami a megye összes betété­nek a negyedét jelenti. Kifejező adat, hogy évente közel 600 millió forint kölcsönt nyúj­tanak tagjaiknak, ügyfeleiknek a takarék- szövetkezetük. A kölcsönzésnél kiemelt sze­rep« van a háztáji és kisegítő gazdaságok Hétvégi interjú dr. Fazekas Sándorral a falusi bankokról termelést fokozó támogatásának, vagy a la­kásépítés, -korszerűsítés elősegítésének. De folytathatnám a sort, hiszen mindezeken kívül harmincféle pénzügyi szolgáltatás­sal járnak a lakosság kedvében a takarék- szövetkezetek. Ezekből kiemelhető a bizto­sításkötés, a magánszemélyektől felvásá­rolt mezőgazdasági termékek ellenértékének a kifizetése, totó-lottó értékesítés és a nyere­mények kifizetése, valamint a társasutazá­sok szervezésétől a menetjegyek értékesíté­sén át az áramdíj beszedéséig. A Gondolom önök ezt nem csupán szí- vességből, hanem a nyereség reményé­ben vállalják fel. Vagy tévednék? — Nem téved. A pénzügyi szektorban a takarékszövetkezet egy kisvállalatnak szá­mít, vagyis önálló költségvetési kapcsolatok­kal rendelkező, mai divatos kifejezéssel él­ve nyereségorientált szervezet. A takarék­szövetkezetek nyeresége a forgalom növeke­déséből, az egyéb szolgáltatások bővítéséből és a hatékonyság javításából származik. De ugyancsak a nyereségből képződik — a fej­lesztések fedezete mellett — a tagsági visz- szatérítések forrása is. Az eszközök és a források összhangját nem általános szinten, hanem egyedileg kell megteremteniük a szö­vetkezeteknek. Mondhatnám úgy is: a „kis­vállalat” rákényszerül, hogy kemény mun­kával nyereségesen gazdálkodjék a pénz­piacon. A takarékszövetkezet — ahogy monda­ni szokták — a falusiak bankja. Mit lát az ember, ha bepillant e bankon ke­resztül a falusi lakosság pénztárcájá­ba? Mérhetö-e az életmód változás? — Kiderül például, hogy minden száz fo­rintból átlagosan öt forintot tartanak betét­ben megyénkben az emberek. Miután itt alacsonyabb a bérjellegű jövedelem, mint az ország más részén, ezért nagyobb arányú a háztájiból származó bevétel, s a megtaka­rítás is ciklikusabban jelentkezik, álta­lában az első és a negyedik negyedévben. Aztán tovább: a lakosság jövedelme na­gyobb részét fordítja Szabolcs-Szatmárban élelmiszerre, élvezeti cikkekre, lakásépítés­re. Utóbb a közmű-hozzájárulás ró nagyobb terheket a falusi lakosságra. De ki tudjuk mutatni azt is, hogy itt 'kevesebb a gópko- cSi-nyereménybetét, mint másutt, s hogy a kisgazdaságok reáljövedelmét erősen csök­kenti az elhasznált gépek pótlása, a szük­séges növényvédő szerek beszerzése, mivel ez utóbbiak árának növekedése lényegeseb­ben meghaladja a termény értékesítését. A több mint 30 ezer ingázó családjánál lé­nyegesen kisebb a takarékossági hajlam me­gyén belül, mint a más rétegnél, örvende­tes ugyanakkor, hogy ifjúsági betétekre mind többen takarékoskodnak, ma már ez a harmadik 'legtöbb darabszámú betét — ami összefügg a magánerős lakásépítések­kel. Talán ennyi is jelzi az életmód vál­tozását. A takarékszövetkezetek létkérdése a jó ^ tagsági kapcsolatok ápolása. Milyen kedvezményeket nyújtanak a takarék- szövetkezetek a tagoknak? — A szövetkezeti eszme hordozója a tag­ság. Kezdetben csupán a kölcsön folyósí­tásához kötődtek tagsági kedvezmények. Az elmúlt éveidben teremtődött meg az anya­gi feltétel az egyéb kedvezmények nyújtá­sához. Az első helyen említeném meg az egyik legvonzóbb szolgáltatással járó ked­vezményt, amelynek az a lényege, hogy a tagok a részjegyeik után — függetlenül a tartós lekötéstől — évi 9 százalékos oszta­lékot kapnak. A nyereségükből a takarék- szövetkezetek ugyanakkor a tagsági vissza­juttatások forrásként „tagsági érdekeltségi alapot” képezhetnek, amelyből többféle jog­címen juthatnak kedvezményekhez a tagok. De a gépkocsira várakozóknak is igyekez­nek kedvezni a takarékszövetkezetek: aki náluk fizeti be a vételár előlegét, annak 3—6 havi casco-díját a takarékszövetkezet átvállalja. Kamat- és kezelési kedvezményt kaphatnák a nagycsaládosok és az idős ko­rúak. Emellett a tagok szociális és kulturá­lis támogatásban is részesülnek. A Mi az oka, hogy a falu bankjaként em- ^ legctett takarékszövetkezetek az utóbbi időben bevonultak a városokba is? — Korábban a területi korlátozás jelen­tette azt a féket, amely gátolja a takarék­szövetkezetek nyitását városokban. Ezt 1971- ben néhány évre feloldották ugyan, de 1976 és 1983 között újabb szigorítás emelt gátat e téren. Végre ez már a múlté, s most Nyír­egyházán például öt takarékszövetkezeti egység működik, de a megye valamennyi városában megtalálhatók a takarékszövet­kezeti üzletházak. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a takarékszövetkezetek a legnehezebb területeken, a kis falvakban bizonyították be létjogosultságukat. A vá­rosokban történő „honfoglalás” persze lehe­tőséget nyújt az ügyfélkör bővítésére, főleg a munkások körében. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy mivel az OTP egyre na­gyobb pénzforgalmat bonyolít, s üzleteik is zsúfoltak, a takarékszövetkezetek némi ter­het is átvállalnak tőlük, s ez több szempont­ból is előnyös. ÁLlítom, igen jó a kapcsolat közöttünk. A Utóbb sokat hallani a bankreformról, amely a takarékszövetkezetet is a ban­kok kategóriájába sorolta. Mit jelent ez a takarékszövetkezetek és a lakosság számára? — A banki státust 1985-ben kapták meg a takarékszövetkezetek. Ez bővítette egy­részt a pénzintézeti tevékenységüket, más­felől a szolgáltatást igénybe Vevők körét. Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy minden takarékszövetkezet egy csapás­ra máris 'bank lett. Tény viszont, hogy a banki funkció keretében lehetővé vált a lakossági megtakarításokon túl különböző szervezetek, kisszövetkezetek, kisvállalatok, polgárjogi társaságok, GMK-k, lakásszövet­kezetek stb. bankszámláinak vezetése, pénz­eszközeik kezelése. A lakosságnak szélesebb körben folyósíthatnák kölcsönt a takarék­szövetkezetek, ide értve a kedvezményes la­kásépítési és lakásvásárlási célok megvaló­sításának segítését is. Kölcsönöket nyújthat­nák minden gazdálkodó szervezetnek, amelynek bankszámlát is vezetnek. A kis­vállalkozásokkal fenntartott kapcsolat egyik fontos eleme, hogy valójában itt kisvállalat áll a pult mindkét oldalán, s hogy a kis­bank könnyebben éli bele magát a kisvál­lalkozó helyzetébe. A lakosságot érintő szolgáltatásokból né­hány: a takarékszövetkezetek családi házak, szövetkezeti és társasházak építéséhez is nyújthatnak kölcsönt, de saját beruházás­ban lakóházakat építhetnek, értékesíthet­nek, megvásárolhatják a személyi tulajdon­ban lévő lakásokat és azokat továbbadhat­ják. Üj vonás, hogy megnyílta lehetőség az értékpapírok megbízás alapján történő ki­bocsátására, vételére, eladására, kezelésére. A lényeg, hogy a takarékszövetkezetek részt vehetnek a tőkeáramlásban, bekap­csolódhatnák vállalkozásokba, érdekeltségi alapjaikat átadhatják, eszközöket, berende­zéseket, gépeket, járműveket adhatnak bér­be lízing útján más gazdálkodó szerveknek. Az idén megyénkben már kb. 20 millió fo­rint érdekeltségi alapot adtak át a takarék- szövetkezetek a gazdálkodó szerveknek, és mintegy 40 millió forint értékű gépet — ra­kodó-, hűtőgép, daru, gőzmosó-, forgácsoló­gép, autóbuszok — jutottak bérleményként a vállalatokhoz, szervekhez. Ez akkor ér­dekes, ha egy-egy vállalatnak nincs fejlesz­tési alapja és mégis lépést akar tartani: ilyenkor segít a takarékszövetkezet. Már szóltunk róla, hogy a banki stá- w tussal, a városokban történő megjele­néssel adott a feltétel az egészséges versenyre a lakossági pénzintézetek között. Hogyan felelnek erre a kihívás­ra a takarékszövetkezetek? — A múlt század végén, amikor 11 nagy­bank és 500 közép- és kisbank működött az országban, megalakultak, léteztek, fejlőd­tek a hitelszövetkezetek, számuk a második világháború előtt ezerre emelkedett. Mond­hatnám azt is, hogy a verseny az éltetőele­me ezeknek az alulról építkező, öntevékeny pénzintézeteknek. Mint köztudott, napjaink­ban is a verseny idejét éljük. A bankreform is számol a gazdálkodó szerveket, illetve a lakosságot kiszolgáló pénzintézetek közötti versennyel. Én határozottan vensenypárti vagyok, mivel meggyőződésem, hogy a ver­seny nagyobb teljesítményekre sarkall min­denkit. Tehát vállalni kell a kihívást, ha talpon akarunk maradni. Ehhez állandóan gondoskodni kell jól felkészült szakember- gárdáról. Meggyőződésem, hogy rengeteg olyan kihasználatlan lehetőség rejtőzik még a pénzpiacon, amelyet csak egy jó értelem­ben vett verseny képes feltárni. Versenypo­zíciójuk javítására a takarékszövetkezetek bizonyos ügyekben országosan is összefog­tak. Például alapot létesítettek fejlesztések­re, közös propagandára, az elektronizációs program megvalósítására. Vállalták például azt is, hogy az egész ország területén telje­sítenek kifizetéseket a takarékszövetkezetek által kiállított betétkönyvekből, bevezették a hosszabbított nyitvatartást és így tovább. A tervek között szerepel az is, hogy a szö­vetkezeti önállóság és az előnyös sajátossá­gok megőrzése mellett főként a szétapró­zottság hátrányainak leküzdésére egy orszá­gos jellegű szövetkezeti bankot hoznak lét­re, amely egyfelől koordinálná a takarék- szövetkezetek ügyeit, felgyorsítaná a tőke­áramlást, másrészt lakossági pénzintézet lenne. Vélhetően ez már nem is a távoli jö­vő valósága. Köszönöm a válaszokat. Angyal Sándor------------------------------\ indokolatlanul gyakran hangzik el mostanában, hogy a társadalmi, közéleti munka háttérbe szorul, mert inkább a pénzkereset­re gondolnak az emberek; kell a „második műszak’’ — nincs idő az úgymond csu­pán kézfogásért végzett munkára. Magam is hallottam már ilyen vélekedést, mégis azt hiszem, túl hamar általáno­sítunk — mert szerencsére sok helyen találkozunk a közösségért érzett felelős­ség, a lokálpatriotizmus megnyilvánulásaival is. Bi­zonyítékok erre azok az ün­nepségek is, amelyeket a napokban tartanak megye- szerte a társadalmi mun­kások tiszteletére. Azokat köszöntik, akik háromne- gyedmilliárd forint érték­kel gazdagították egy esz­tendő alatt a megyét. Választhatnánk példaként apró települést, ahol átlag­ban több ezer forint jut a közért végzett munkából minden egyes lakosra, ám ez a kép nem volna jellem­ző. A megyeszékhelyen vég­zett 130 milliós társadalmi munka azonban már több jellemző következtetés ki­mondására ad lehetőséget. Mindenekelőtt maga az összeg is tiszteletet paran­csoló, majdnem másfélszere­se a korábbi évek átlagának. Figyelemre méltó a sokszí­nűség is: fásítás, parkosítás, járdaépítés, az oktatási fel­tételek javítása — mind másféle szervezést kíván. Egyének, lakóterületi kol­lektívák, szocialista brigá­dok munkája egyaránt ben­ne van a város kasszáját gazdagító nagy összegben. Ezrek dolgoztak tehát a kö­zösségért. Mégis, miért oly erős ak­kor a hang, hogy nem a társadalmi, közéleti mun­kák időszakát éljük? Biz­tos választ magam sem tu­dok adni, legfeljebb néhány jellemző dolgon elgondol­kodni. Talán jobb, főként folya­matosabb propaganda kelle­ne a közösségért dolgozók­nak, ami esetleg év közben is újabb lendületet adhat­na. Érdemes lenne utalni a nagy — a sokszor már in­dokolatlanul nagy — kü­lönbségekre is. A megye- székhely egyik vezetőjétől hallottam például, hogy rendkívül különbözőek vol­tak nemcsak a társadalmi- munka-akciók, hanem a kö­zelmúltban tartott várospo­litikai rendezvények is. összkomfortos városnegye­deinkben voltak a legkeve­sebben, mégis ott kapták a legtöbb kritikát. A földszin­tes, „egyszerűbb” városré­szekben sokkal inkább együtt gondolkodtak a résztvevők a város képvise­lőivel. Az egyik legnehe­zebbnek ígérkező helyen, a Guszev lakótelepen jó han­gulatú, segítőkész felszóla­lások hangzottak el, több javaslat megvalósítására már a helyszínen döntés született. Érdemes szétnéz­ni: rendezettségében, tisz­taságában jelentős változá­sok történtek a Guszevban, az ott élők vállalkozásával, összefogásával. • Nagyon sok múlik a cé­lok megfogalmazásán. „Gsak úgy”, általánosság­ban valóban nehéz társa­dalmi munkára hívni az embereket. A nagy, városi célok sem igazán vonzóak, mert legtöbben környeze­tükben szeretik látni azt a változást, amit közösen ér­nek el. Ezért is készült pél­dául Nyíregyházán első íz­ben olyan társadalmimun- ka-terv, amelyben rögzítet­ték a vállalatok, intézmé­nyek, népfrontbizottságok által tett felajánlásokat — egybevetve a lehetőséggel. Kétségtelen: soha nagyobb szükség nem volt az utób­bi években a lokálpatrióták önzetlenségére, támogatá­sára, mint most. Ugyanak­kor talán ilyen nagy figyel met sem fordított még t városvezetés a feltételei megteremtésére. Joggal mondta a társa­dalmi munkások kitünteté­si ünnepségén Nyíregyháza tanácselnöke, hogy a rryos- tani, szűkösebb körülmé­nyek között is lehet gyara­pítani a lakókörnyezetet, ha mindenki tudja, miben kett segíteni, hol van értelme a társadalmi munkának, az egyéni és kollektív kezde­ményezésnek, mi az, amit társadalmi alapon kell meg­oldani a siker érdekében. A lényeg ebben van. Konkrét feladatok és jó munkamegosztás. Mert két­ségtelen, hogy nem a borús megjegyzések, hanem a se­gítő szándékú, együttes cse­lekvés, maga az elvégzett munka járulhat hozzá, hogy kellemesebb környezetben élhessünk, szebb, komfor­tosabb legyen szűkebb pát­riánk. KHI HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom