Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
1987. június 27. 0 VELEM A kápolna. Öklömnyi hazánk egyik legnyugatibb, s talán legtisztább, szinte szűziesen érintetlen, védett területén barangolunk: Velemnek, e maroknyi hegyi falunak ég felé törő kápolnahegyén. Alattunk a mélyben, a teraszos, fellegváras település alig három és félszáz- nyi lélekkel. Velem. Hazai természetvédelmünk lélegző ékszerdoboza fenyveseivel, erdeivel, csörgedező kristálytisztaságú patakjaival. Kőszegtől alig hét, Szombathelytől huszonegy kilométer. Havasalji, szub- alpin klímájú, félezer méternél magasabban a tengerszint felett nyújtózkodó település, az i. e I. évezredtől a Dunántúlon élt pannonok őseinek fészke, otthona. Szent Vid kápolna. A párás, hol elbúvó, hol előbukkanó csermelyeket rejtő völgyből olyannak tűnik a nevét viselő 568 méteres hegyre feltekintve, mint hatalmas zöld tengerből kiemelkedő fehér mészkőszikla. Körötte távolabb hosszú tűlevelű erdei fenyők, s vagy nyolcszáz méter magasságban az Írott- kőn a halványzöld, friss, leheletfinom csipkézetű vörösfenyők állnak őrt. Fenséges csend. A kilátás ámu- latbaejtő, a levegő éles, s ezernyi madár csivitelése, zenéje kíséri lépteinket. Barangolásunkon Molnár András erdész, a velemi népfront bizottság titkára személyében hegynek, erdőnek, forrásoknak, vadaknak, virágoknak és szokásaiknak igen csak szakavatott mesterére leltünk. Alig negyvennégy esztendős, három fiúgyermek édesapja. Harminc éve járja a hegyet, erdőt. Olykor tizenöt-húsz kilométerrel a lábában tér pihenőre. Tizenegy esztendeje hivatása szerint is bebarangolja. Itt lakik az egykori Manci villában, szolgálati lakásban. Ügy ismer hegyet, völgyet, forrást, ahogy ősei ráA Szent Vid hegy — tetején a kápolnával. i _____________________ Bükkmatuzsálem a Szent Vid hegyen. Farkas Kálmán júsági tábora, s európai hírűvé vált népművészeti stúdiója, a köznyelven ismert velemi fafaragó tábor, amely két éve ünnepelte tízéves jubileumát. Nemzetközi hír vette szárnyaira a velemi alkotóműhelyt. Az idegen és a honi turista gyorsan felfedezi. Péterfy László szobrászművész szakmai-művészeti irányításával, Erdei András építészmérnök társadalmi tervezése révén sok-sok önzetlen országos és Vas megyei szervezet, intézmény, szocialista brigád, népművész segítségével elsőként a velemi fafaragó ház készült el. A velemi népművészeti stúdió felügyeletét ellátó Vas megyei művelődési és ifjúsági központ igazgatója Zsámboki Árpád így emlékezett erről a küldetésről: „A mérföldkő 1980 volt, amikor a fafaragók és a népi textilesek, a szalma- és vesszőfonók, a szövők, a kovácsok és a fazekasok együttes szándékából létrejött a velemi népművészeti stúdió, melynek munkájában a különböző népi kismesterségek, technikák és szokások egymást kiegészítő, szervesen összefüggő rendszert alkottak.” És folyamatosan készül a fatároló gépszín, a szabadidős csodás játékpark, a szabadtéri présbemutató, felépült a kovácsműhely, hagyományozták. Tősgyökeres velemi. Felügyelete alatt 950—1000 hektárnyi erdő van. Ö ügyel rendjére, csendjére, tisztaságára, a fakitermelésre. Egy régi, még a dédszüleitől örökölt térkép szerint tájékozódik. Minden rajta van, ami szükséges. Gyerekkori álma valósult meg. S így arra a kérdésre, miért is lett erdész, természetes a válasz: szereti a fenyveseket, az erdőt, a növényeket, vadakat és a csörgedező patakok, források vizével oltani szomját. Meg is pihenünk egyik kedvencénél, amelyről őseitől ezt hallotta: „Borha forrás. Nevét onnan kapta, hogy az áfonyát, patak folyik, egészen Szombathelyig, a csónakázó tóig. Kiemelten védett terület a vörös áfonyás, mely a Kendik domb délkeleti részén húzódik, de pusztulás veszélye fenyegeti. Őseink mész- és faszénégetéssel foglalkoztak. Van egy szénégetőforrásunk is, védett, oda nem léphet be a turista, nem áruljuk el, hol található.” Lenn a völgyben Velem, a távolban a Kissomlyó, a Nagysomlyó, a Sághegy látható. Alig két kilométer a határ, Ausztriát az erdő takarja. Fenn a hegyen a kápolna előtt ásatásokat jelez a tábla: Belépni tilos! Római kori település körvoA faragóház. málnát gyűjtő erdei emberek, no meg a lombfaka- dástól lombhullásig itt dolgozó erdészek hazafelé jövet mindig itt pihentek meg. Valaki fáradtságában azt találta mondani egyik alkalommal: Bor ha folyna, de jó volna. Így lett Borha a neve.” Szomjat oltunk mi is. De iható a Béke-Barátság, a Mohás, az Elektromos, a Gyertyán, a Péter forrás vize is. Sőt még a Velemi-pataké is. „Kertünk alatt folyik el a Borha, mely a Velemi patakot és a Gyöngyöst táplálja. A Bozsoki völgyben az Arany nalai bontakoznak ki a régészek munkája nyomán. „Szép ez az élet azért is, mert az erdész minden évszakban olyat is lát, amilyent földi halandó alig. Őshonos itt az erdei ciklámen. Elég kevés van belőle az országban. A gyöngyvirág a tavaszt hozza, a nyár jelenlétét a turbánliliom jelzi, de gyönyörködöm a farkasboroszlánban is, amit a lakosság csak vadorgonának ismer. S az írottkő alatt tőzike pázsit fogad.” Velem és Cák határában hatalmas szelídgesztenye-erdő maradványai láthatók, melyek felkísérnek a Szent Vi- dig. Az erdők tövében pedig a sajátos boronafalú gesztenyés pincék sora húzódik. Harangláb harangja adja tudtul a temetést, Istent dicsérni a hegyre járnak a római katolikus Velem lakói. Kőszegszerdahelyen székel a körzeti tanács, s az öt egymásba búvó piciny településnek — Velem, Bozsok, Cák, Kőszegdo- roszló és Kőszegszerdahely — egy körzeti orvos vigyázza egészségét, de gyógyszertáruk nincs. Tavasztól késő lombhullásig olykor három-négyszeresére duzzad az idegenforgalomtól és a kiránduló turistáktól a védett falu. Gond, hogy nincs egyetlen nyilvános illemhely se. De nincs temploma és nincs kocsmája. Vendégmarasztalója a tiszta Gomba kisvendéglője, korszerű búboskemencére hasonlatos az ABC-áruháza, s a magyar, osztrák, német, francia stb. turisták ötfajta képes levelezőlap közül válogathatnak, ha üdvözletét akarnak küldeni e szép tájról. Csodás rododendronok, fenyők, juniperuszok pompáznak a házak kertjeiben, de hiányzik a járda. Hat hatalmas szemétkonténerben gyűjtik a hulladékot. Varázsa van Velemnek. S nem tudom mit mondjak: szerencse, hogy aránylag nem sokan fedezték fel? Az őslakosok, s az ide látogatók zöme óvja-védi tisztaságát, természet áldotta környezetét, szépségét, gyönyörködik benne, s A harangláb. visszavágyik látni, élvezni csendjét, levegőjét, csodálatos klímáját. Sok nyaralóvilla búvik meg teraszos előkertjei mögött. Van gyermeküdülője, KISZ ifTőke Imre szobra. elkészült a fazekasműhely, a kemencésház és így tovább ... Péterfy László vallomásából: „Ha jól emlékszem, az első igazi velemi hangulat akkor alakult ki, amikor a fejfák elkészültek, amikor az üldögé- lést felváltotta a munka. S aztán elkészült a kapu. Emlékműnek, kapuemléknek szántuk, a mindig nyitott kaput.” Ez a kapu ma már nem csak a velemi fafaragó tábornak a jelképe, hanem e hegyi falucskának is, Illyés Gyulának a kapufélfára vésett verssoraival, amely így hangzik: „Álmodtam én egy kapuról, melyen / mint csodafürdőn, aki áthalad, / jött bárhonnan, szívvel ide-szalad, / s nem élhet valóban, csak e helyen ...” Valóban új lehetőséget nyitott meg a tábor, és e kapu a szó valódi értelmében is. Mert Velem, itt a nyugati végeken természeti, emberi, népművészeti értékeket őriz. Nyitott kapukkal várja a rácsodálkozó- kat, a természet szerelmeseit, féltőit, s mindazokat, akik humanista magatartásukkal, egész életfelfogásukkal óvják, védik, s gazdagítják is e csodás adományt. Barangolás KM HÉTVÉGI melléklet
