Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
1987. Inkább . étvágygerjesztőén Evés, könyörgésekkel... Sok szülőnek komoly gondot jelent, hogy gyermeke nem eszi meg az eléje tett ételt, válogat. A szülő túlzott aggodalommal, szinte kétségbeesve erőlteti, hogy a kicsi többet egyen. A gyermek gyorsan felismeri a helyzetet, hogy az étkezése körül forog a világ, s ezután az evés ellenében különböző kedvezményeket csikar ki szüleitől. Ha a szülő fűt-fát ígér gyermekének, hogy fnég egy falatot egyen, akkor a rosszul evésre még fokozatosan sok káros szokás, jellembeli hiba is ráépül. Valósággal zsarolja majd szüleit az evéssel, s csak akkor hajlandó enni, ha mesélnek neki, vagy valamit kap ajándékba, vagy elviszik valahová. Így aztán önzővé, követelődzővé, akarnokká teszik a gyermeket. Ezek a rossz tulajdonságok elkísérik egész életén keresztül. Saját magával szemben kritikátlan lesz, ez az életben sok kellemetlenség előidézője lehet. A személyiségtorzulás a gyermeknél abban nyilvánul meg, hogy szinte követeli minden igénye teljesítését. Még akkor is, ha túlnő a család anyagi lehetőségeinek határán. Ellenkező esetben elégedetlen, mogorva, „megbünteti” a szüleit azzal, hogy nem közlékeny, elzárkózik a családi beszélgetések elől, úgy jár-kel a lakásban, mint akinek a foga fáj. Egyszóval kellemetlen magatartásával kierőszakolja, hogy túlzott • igényeit teljesítsék. Született rossz evő gyermek nincs! Mindössze annyi különbség van a gyermekek között, hogy az egyik ' nagyobb, a másik pedig mérsékeltebb étvággyal születik. Az egyik gyermek alkatánál fogva kövérebb, a‘másik soványabb. Az egyik gyermek szervezetének több táplálékra van szüksége a zavartalan fejlődéshez, a másiknak kevesebbre. Ezeknek a tényeknek a figyelmen kívül hagyásával követi el a szülő a hibát, mert egy kalap alá veszi gyermekét a különböző alkatú gyermekekkel, és az általa elégnek tartott mennyiségű ételt bele akarja diktálni. A gyermeket természetes ösztöne arra készteti, hegy dacoljon az erőszakkal szemben, és csak azért se egye meg az ételt. Ha erőszakkal etetik, akkor elkezd öklendezni, fuldokolni, hányni, vagy összegyűjti szájában az ételt, és alkalmas pillanatban kiköpi. Mi hát a helyes magatartás? • A gyermek tányérjára egyszeri adagnak szánt ételt (vagy ennél kevesebbet) tegyünk, és bízzuk rá, hogy mennyit fogyaszt el belőle. Ha még enne, utána kérjen. Ha azonban ezt a mennyiséget nem eszi meg, ne csináljunk belőle nagy ügyet, nyugodtan vegyük el előle a tányért, ne dorgáljuk meg, ne próbáljuk erőszakkal megetetni. Ha elfogyasztja az ételt, ne dicsérjük meg, ne örvendezzünk, mintha valami óriási dolog történt volna. Természetes dologként kezeljük, hogy az ételt a gyermek elfogyasztotta, ezért nem jár semmi külön elismerés. Így érhetjük el, hogy az étkezés nem válik teljesítménnyé, amelyért dicséret vagy elmarasztalás jár. Inkább az étkezés örömére vezessük rá a gyermeket, azzal igyekezzünk elérni, hogy szívesen, .jót étvággyal egye meg az eléje tett ételt. Kisebb gyermeknek vegyünk ízlésesen díszített tányérokat, poharakat, terítsünk meg szépen papírszalvétával. A kulturált étkezési szokásokat már kisgyermekkorban kell fokozatosan elsajátítani. A gyermek étvágyának fokozására nagyon jó módszer, ha étvágygerjesztőén tálalunk. Az ételeket néhány ke- ménytojásszelettel, paprikával, paradicsommal, reszelt sajttal, sonkadarabokkal, retekkel, uborkával stb. díszítsük, ezzel a gyermek étkezési kultúráját fejleszthetjük. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a dacos gyermek nem hajlandó ételt elfogadni édesanyjától. A kétségbeesett küzdelem az egész család hangulatát megronthatja. Mit tehet ebben az esetben az édesanya? Ha van rá mód, egy ideig etesse más személy a gyermeket. (nagymama, rokon, barátnő), amíg feloldódik a kicsiben a ráerőszakolt ételek elfogyasztása nyomán keletkezett dacos ellenállás, és aztán újra kell kezdeni az étkeztetést — de más módszerrel. A gyermekéért aggódó szülőnek is nehéz átállni erre, de a siker érdekében meg kell tenni. A sokgyermekes, szerényebb anyagi körülmények között élő családban általában nincs probléma a gyermekek étvágyával, etetésével, mert az édesanya nem ér rá gyermekeit elkényeztetni. így azok örülnek az ételnek, és jóízűen elfogyasztják minden biztatás nélkül. Az édesanya ne engedje a gyermeket válogatni az ételekben, egye azt, amit a család többi tagja, de ha valamelyik ételtől kifejezetten undorodik a gyermek, akkor ne erőltesse elfogyasztását. f: k. Á hot dog és a hamburger magyar ősei Az itthon mintegy másfél évtizede honosodó hot dogot, ké- sőhb a hamburgert, az újdonságnak kijáró örvendezéssel fogadták fogyasztói. Ezeket megelőzően ugyanis csak lángos, palacsinta kínálkozott arra, hogy valaki ■ az éhét az utcán állva, köröm közül, sebtiben elverje. A nyugatról átplántált húsos, laktatóbb falatoznivaló ráadásul a külországtól tanulás látszatát keltette, s ez utóbbi kis hazánkban mindenfélének megnöveli a vonzerejét. Ami azt illeti — ha átmenetileg feledésbe ment is —, volt honi elődje az utcai húsos falatozásnak. Igaz, közönségesen „laci-pecsenyének” nevezték, és „Snack bar” helyett a lacikonyhákon árulták. A bódék neve egy 1688-ból származó iraton szerepel először. Adót vetettek ki a sátoros pecsenyeárusra, aki ott *az utcán sütögette a maga készítette hurkát, kolbászt, és a ma hirtelen sültnek nevezett la- cipecsenyét. A hagymás, paprikás zsírban sült combszeletet — most tessék figyelni! — kis cipóba tették, talán nem bélelték ki salátalevéllel, de jellegét illetően nagyon is emlékeztet a mai hamburgerre. A mendemondák szerint a „lacikonyha”, a „laci-pecsenye” elnevezés II. Ulászló királytól származik, aki néha maga is nekiállt ilyen piaci gyorsfalatozás- nak. Azokat, akik e bódék körül sündörögtek, hogy netán ingyenfalathoz jussanak „laci-be- tyárnak” mondták. 1899-ben olvashatunk először utcán felállított kéményes „lacikemencéröl”, amelynek oldalánál felállított asztalaihoz innivaló is került a bódéból. Ezt a „lacikonyhát” Arany János így énekelte meg: „Elül is ponyva, meg hátul is ponyva; / Sátorbul utcák: ez a lacikonyha. I Éhes kutyák ólálkodnak körül, ! A Jó szagot kívánják messziéül. / Mindjárt elől tűz szikrája pattog, / Táncos betyárok érc tenyere csattog; / Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye, ! Éhes gyomornak bűbájos zene.” hévén a hamburger a módi, elkészítésében nincs semmilyen boszorkányság. A legjobb ízű így készül: Négy személy részére fél kg darált marhahúst ösz- szekeverünk 4 evőkanál jéghideg vízzel. A vizet sózzuk, bor- sozzuk és csak amikor a só teljesen feloldódott, akkor keverjük a húsba, hogy egyenletesen eloszoljon benne. Ezt a húspépet süthetjük roston, grill-sütő- ben vagy nagyon ikevés olajjal, teflon serpenyőben fedő alatt, lassan, hogy meg is puhiuljon, de végül kérget is kapjon. Aki a hagymát nem a zsemlében vagy fánktésztából készült burokban akarja nyersen ízlelni, hanem magáiban a húsban, az a vízbe tegye az apróra metélt hagymát, hagyja, hogy fél órát ázzon benne, majd- a hagymát nem, csak a hagymás vizet szűrje a húshoz. A holland módra készült hamburger ízletesebb, mint klasszikus változata. A darált marhahúshoz tejbe áztatott, ■ kinyomkodott kenyérbelet, sót, borsot, kevés reszelt szerecsendiót és egy tojást is tesznek, úgy formálják pogácsává, és sütik ki vajban. Ez erősen hasonlít a mi fasírtunkhoz. A házi hot dogot úgy készítjük, hogy a sós rúd két végét levágjuk, belét kifúrjuk. Az „alagútba” behúzzuk a mustárral megkent virslit. A művelet kezdetekor a sütőt begyújtjuk, nagy tűzzel gyorsan felforrósít- juk. A sütölaipra helyezett sós- rudak tetejére vékony szelet füstölt szalonnát fektetünk, és az egészet 5 percig nagy tűzzel, forrósítjuk, sütjük. TÖLTÖTT TOJÁS Hozzávalók: 6 db főtt tojás, 1 doboz májkrém, 2 dkg vaj, só, bors, petrezselyemzöld, bármilyen salátaalap: franciasaláta, zöldborsósaláta. A főtt tojásokat hosszában kettévágjuk, a sárgáját kivesszük, összedolgozzuk a májpástétommal (konzerv), vajjal, sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemmel. Ezzel a keverékkel megtöltjük a fél tojásokat, és salátaalapra, például franciasalátára helyezve tálaljuk. FŐTT TOJÁS MÁRTÁSSAL Hozzávalók: 6—8 db főtt tojás, 2 egész tojás, 1 evőkanálnyi mustár, 2 evőkanálnyi olaj, 1 db savanyú uborka, fél citrom leve. Díszítésnek salátalevél, vagy pa- radicsomkarikák. A főtt tojásokat karikára vágjuk és tálba tesszük. A két tojás sárgáját kikeverjük mustárral, olajjal és beleszórjuk az apró kockára vágott uborkát. A két tojásfehérjét kevés olajon megsütjük, kockára vágva ezt is beleadjuk, sózzuk és citromlével savanyítjuk. Az egészet jól elkeverjük, és ráöntjük a tojásszeletekre. Zöldsalátával vagy paradicsomkarikákkal díszítjük. tojaslepény-variaciók Hozzávalók: tojás, tejszín vagy tej, só, zsír, vagy olaj, vagy vaj. Különböző töltelék. Nyári napokra Könnyen elkészíthető, jól kihasználható nyáni ruhák, lén- vagy műszálas anyagokból. Egyszerű formák, amit minden korosztály viselhet mindennapi viseletként. Derékba szabott, dupla gombolás ú, rövid japán ujjú ruha, zefír anyagból. Dísze a fehér gallér, az ujjiapánt és a fekete selyem megkötő (1. kép). Szafari stílusú, kétrészes/ japán ujjú, vászon vagy shantung anyagból készíthető ruha. A vállrész alatt húzva. A szoknya dleje részén szabott gombolópánt (2. kép). Derékba szabott pettyes karton, vagy pa- muitjersey ruha. Fehér a rejtett gombolö- pánt, a gallér, a kézelő és zsebpánt (3. kép). Csíkos anyagból, gallér nélküli, rövid újjá „kabátruha” duplasoros gombolással. A kihajító bélése és az ujjapánt az alapszín vagy a csík színével azonos anyagból van (4. kép). Villányi Zsuzsa Tojásételek A tojásokat felütjük, kevés tejszínt vagy tejet teszünk bele, sózzuk, és villáival felverjük. Serpenyőben felhevitett zsiradékon erős tűzön megsütjük, megkeverjük, rázogatjuk, majd az előre elkészített tölteléket egyik felére rárakjuk és a lepény másik felét rá,hajtjuk, hogy hosz- szúkás algkú legyen. Villával szurkáljuk meg, hogy a lepény közepe Is átsüljön, és az alja szép piros legyen. Tálra borítjuk, hogy a piros része legyen fölül. Töltelékek: Lecsós kolbász: a kockára vágott szalonnát megpirítjuk, ebben megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt, vagy virslit, a feldarabolt zöldpaprikát, paradicsomot, és megsózva, paprikázva megpároljuk. Gombás-szárnyas vagdalék: vajban .pirított, szeletekre vágott gombához hozzáadjuk a szárnyas vagdalékot, puhára pároljuk. Karottapüré: Vajban párolt, ízesített karottával töltjük a tojáslepényt. Zöldséges töltelék: különféle zöldségeket (petrezselyemgyökér, sárgarépa, karalábé, zeller) apróra vágunk, enyhén sózva, vajon' megpároljuk, apróra vágott petrezselyemmel meghintjük. A tojáslepény tetejére vajas kelvi- rágrózsákat teszünk díszítésül. A tojáslepények ikiegészltője- ként krémmártást, citromos mártást, madeiramártást adhatunk. krémmartas Hozzávalók: vaj, hagyma, tejföl, húskivonat (csontié), só, liszt, bors, tejszín. Az apróra vágott hagymát kevés vajon megdinszteljük, liszttel habart tejföllel leöntjük, megkeverjük, és húskivonattal felöntjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Tejszínnel dúsíthatT juk, átszűrve adjuk fel. VAJMARTAS Hozzávalók: vaj, liszt, tojássárga, só, citromlé, tejszín. Vajjal, liszttel világos rántást készítünk, forró vízzel felengedve gyorsan simára keverjük (tur- .mixoljuk) felforraljuk. Tojássárgákat keverünk el benne, ügyelve, hogy ne csomósodjék össze. Nyers vaj darabkákkal krémszerűvé keverjük. Sózzuk, citromlével, tejszínnel ízesítjük. Divatos szoknya tavalyiból A rajz szerint a ré- gi'derékrészt körkö- tőtűre szedjük, és 18 cm magasan patentkötésű csipőrészt készítünk. Ha n inós a szoknyával azonos maradékfonalunk, válasszunk 1—2 árnyalattal sötétebbel! A kötöttszoknya sodort pertlijét most az új derékvonalon fűzzük be! Hogy miért van erre szükség? Mert a szoknyák 1987-ben jóval hosszabbak, mint 1986-ban voltak. De nemcsak kötött, hanem vastag szövet- szoknyát is hosszlt- hatunk ezzel a módszerrel. Ebben az esetben a csípőpántot külön kötjük meg, és utólag gépeljük a szoknyához, a hal oldalon. Ha a derékpántot is bozzágépeljük, a szoknyánk olyan lesz, mintha eleve így akartuk volna, nem tűnik toldásnak. Szöveg és rajz: Pálffy Judit I CISIAILIAIDMCITITIÜICIN I KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
