Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1987. Inkább . étvágy­gerjesztőén Evés, könyörgésekkel... Sok szülőnek komoly gon­dot jelent, hogy gyermeke nem eszi meg az eléje tett ételt, válogat. A szülő túlzott aggodalommal, szinte kétség­beesve erőlteti, hogy a kicsi többet egyen. A gyermek gyorsan felismeri a helyzetet, hogy az étkezése körül forog a világ, s ezután az evés el­lenében különböző kedvez­ményeket csikar ki szüleitől. Ha a szülő fűt-fát ígér gyermekének, hogy fnég egy falatot egyen, akkor a rosszul evésre még fokozatosan sok káros szokás, jellembeli hiba is ráépül. Valósággal zsarolja majd szüleit az evéssel, s csak akkor hajlandó enni, ha mesélnek neki, vagy valamit kap ajándékba, vagy elviszik valahová. Így aztán önzővé, követelődzővé, akarnokká te­szik a gyermeket. Ezek a rossz tulajdonságok elkísérik egész életén keresztül. Saját magával szemben kritikátlan lesz, ez az életben sok kelle­metlenség előidézője lehet. A személyiségtorzulás a gyermeknél abban nyilvánul meg, hogy szinte követeli minden igénye teljesítését. Még akkor is, ha túlnő a csa­lád anyagi lehetőségeinek ha­tárán. Ellenkező esetben elé­gedetlen, mogorva, „megbün­teti” a szüleit azzal, hogy nem közlékeny, elzárkózik a családi beszélgetések elől, úgy jár-kel a lakásban, mint akinek a foga fáj. Egyszóval kellemetlen magatartásával kierőszakolja, hogy túlzott • igényeit teljesítsék. Született rossz evő gyer­mek nincs! Mindössze annyi különbség van a gyermekek között, hogy az egyik ' na­gyobb, a másik pedig mérsé­keltebb étvággyal születik. Az egyik gyermek alkatánál fog­va kövérebb, a‘másik sová­nyabb. Az egyik gyermek szervezetének több táplálék­ra van szüksége a zavartalan fejlődéshez, a másiknak ke­vesebbre. Ezeknek a tényeknek a fi­gyelmen kívül hagyásával kö­veti el a szülő a hibát, mert egy kalap alá veszi gyerme­két a különböző alkatú gyer­mekekkel, és az általa elég­nek tartott mennyiségű ételt bele akarja diktálni. A gyer­meket természetes ösztöne arra készteti, hegy dacoljon az erőszakkal szemben, és csak azért se egye meg az ételt. Ha erőszakkal etetik, akkor elkezd öklendezni, ful­dokolni, hányni, vagy össze­gyűjti szájában az ételt, és alkalmas pillanatban kiköpi. Mi hát a helyes magatar­tás? • A gyermek tányérjára egyszeri adagnak szánt ételt (vagy ennél kevesebbet) te­gyünk, és bízzuk rá, hogy mennyit fogyaszt el belőle. Ha még enne, utána kérjen. Ha azonban ezt a mennyisé­get nem eszi meg, ne csinál­junk belőle nagy ügyet, nyu­godtan vegyük el előle a tá­nyért, ne dorgáljuk meg, ne próbáljuk erőszakkal meg­etetni. Ha elfogyasztja az ételt, ne dicsérjük meg, ne örvendezzünk, mintha valami óriási dolog történt volna. Természetes dologként kezel­jük, hogy az ételt a gyermek elfogyasztotta, ezért nem jár semmi külön elismerés. Így érhetjük el, hogy az étkezés nem válik teljesítménnyé, amelyért dicséret vagy elma­rasztalás jár. Inkább az étkezés örömé­re vezessük rá a gyermeket, azzal igyekezzünk elérni, hogy szívesen, .jót étvággyal egye meg az eléje tett ételt. Kisebb gyermeknek vegyünk ízlésesen díszített tányérokat, poharakat, terítsünk meg szé­pen papírszalvétával. A kultu­rált étkezési szokásokat már kisgyermekkorban kell foko­zatosan elsajátítani. A gyermek étvágyának fo­kozására nagyon jó módszer, ha étvágygerjesztőén tála­lunk. Az ételeket néhány ke- ménytojásszelettel, papriká­val, paradicsommal, reszelt sajttal, sonkadarabokkal, re­tekkel, uborkával stb. díszít­sük, ezzel a gyermek étkezési kultúráját fejleszthetjük. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a dacos gyermek nem hajlandó ételt elfogadni édesanyjától. A kétségbeesett küzdelem az egész család hangulatát megronthatja. Mit tehet ebben az esetben az édesanya? Ha van rá mód, egy ideig etesse más személy a gyermeket. (nagymama, rokon, barátnő), amíg felol­dódik a kicsiben a ráerősza­kolt ételek elfogyasztása nyo­mán keletkezett dacos ellen­állás, és aztán újra kell kez­deni az étkeztetést — de más módszerrel. A gyermekéért aggódó szü­lőnek is nehéz átállni erre, de a siker érdekében meg kell tenni. A sokgyermekes, sze­rényebb anyagi körülmények között élő családban általá­ban nincs probléma a gyer­mekek étvágyával, etetésével, mert az édesanya nem ér rá gyermekeit elkényeztetni. így azok örülnek az ételnek, és jóízűen elfogyasztják minden biztatás nélkül. Az édesanya ne engedje a gyermeket vá­logatni az ételekben, egye azt, amit a család többi tagja, de ha valamelyik ételtől kifeje­zetten undorodik a gyermek, akkor ne erőltesse elfogyasz­tását. f: k. Á hot dog és a hamburger magyar ősei Az itthon mintegy másfél év­tizede honosodó hot dogot, ké- sőhb a hamburgert, az újdon­ságnak kijáró örvendezéssel fo­gadták fogyasztói. Ezeket meg­előzően ugyanis csak lángos, pa­lacsinta kínálkozott arra, hogy valaki ■ az éhét az utcán állva, köröm közül, sebtiben elverje. A nyugatról átplántált húsos, lak­tatóbb falatoznivaló ráadásul a külországtól tanulás látszatát keltette, s ez utóbbi kis hazánk­ban mindenfélének megnöveli a vonzerejét. Ami azt illeti — ha átmeneti­leg feledésbe ment is —, volt honi elődje az utcai húsos fala­tozásnak. Igaz, közönségesen „laci-pecsenyének” nevezték, és „Snack bar” helyett a lacikony­hákon árulták. A bódék neve egy 1688-ból származó iraton sze­repel először. Adót vetettek ki a sátoros pecsenyeárusra, aki ott *az utcán sütögette a maga ké­szítette hurkát, kolbászt, és a ma hirtelen sültnek nevezett la- cipecsenyét. A hagymás, papri­kás zsírban sült combszeletet — most tessék figyelni! — kis ci­póba tették, talán nem bélelték ki salátalevéllel, de jellegét ille­tően nagyon is emlékeztet a mai hamburgerre. A mendemondák szerint a „lacikonyha”, a „laci-pecsenye” elnevezés II. Ulászló királytól származik, aki néha maga is ne­kiállt ilyen piaci gyorsfalatozás- nak. Azokat, akik e bódék kö­rül sündörögtek, hogy netán in­gyenfalathoz jussanak „laci-be- tyárnak” mondták. 1899-ben ol­vashatunk először utcán felállí­tott kéményes „lacikemencéröl”, amelynek oldalánál felállított asztalaihoz innivaló is került a bódéból. Ezt a „lacikonyhát” Arany János így énekelte meg: „Elül is ponyva, meg hátul is ponyva; / Sátorbul utcák: ez a lacikonyha. I Éhes kutyák ólál­kodnak körül, ! A Jó szagot kí­vánják messziéül. / Mindjárt elől tűz szikrája pattog, / Táncos be­tyárok érc tenyere csattog; / Sistereg a zsír, kolbász, pecse­nye, ! Éhes gyomornak bűbájos zene.” hévén a hamburger a módi, el­készítésében nincs semmilyen boszorkányság. A legjobb ízű így készül: Négy személy részé­re fél kg darált marhahúst ösz- szekeverünk 4 evőkanál jéghi­deg vízzel. A vizet sózzuk, bor- sozzuk és csak amikor a só tel­jesen feloldódott, akkor kever­jük a húsba, hogy egyenletesen eloszoljon benne. Ezt a húspé­pet süthetjük roston, grill-sütő- ben vagy nagyon ikevés olajjal, teflon serpenyőben fedő alatt, lassan, hogy meg is puhiuljon, de végül kérget is kapjon. Aki a hagymát nem a zsemlében vagy fánktésztából készült burokban akarja nyersen ízlelni, hanem magáiban a húsban, az a vízbe tegye az apróra metélt hagy­mát, hagyja, hogy fél órát áz­zon benne, majd- a hagymát nem, csak a hagymás vizet szűr­je a húshoz. A holland módra készült ham­burger ízletesebb, mint klasszi­kus változata. A darált marha­húshoz tejbe áztatott, ■ kinyom­kodott kenyérbelet, sót, borsot, kevés reszelt szerecsendiót és egy tojást is tesznek, úgy for­málják pogácsává, és sütik ki vajban. Ez erősen hasonlít a mi fasírtunkhoz. A házi hot dogot úgy készít­jük, hogy a sós rúd két végét levágjuk, belét kifúrjuk. Az „alagútba” behúzzuk a mustár­ral megkent virslit. A művelet kezdetekor a sütőt begyújtjuk, nagy tűzzel gyorsan felforrósít- juk. A sütölaipra helyezett sós- rudak tetejére vékony szelet füs­tölt szalonnát fektetünk, és az egészet 5 percig nagy tűzzel, forrósítjuk, sütjük. TÖLTÖTT TOJÁS Hozzávalók: 6 db főtt tojás, 1 doboz májkrém, 2 dkg vaj, só, bors, petrezselyemzöld, bármi­lyen salátaalap: franciasaláta, zöldborsósaláta. A főtt tojásokat hosszában ket­tévágjuk, a sárgáját kivesszük, összedolgozzuk a májpástétom­mal (konzerv), vajjal, sóval, borssal, apróra vágott petrezse­lyemmel. Ezzel a keverékkel megtöltjük a fél tojásokat, és salátaalapra, például franciasa­látára helyezve tálaljuk. FŐTT TOJÁS MÁRTÁSSAL Hozzávalók: 6—8 db főtt tojás, 2 egész tojás, 1 evőkanálnyi mus­tár, 2 evőkanálnyi olaj, 1 db sa­vanyú uborka, fél citrom leve. Díszítésnek salátalevél, vagy pa- radicsomkarikák. A főtt tojásokat karikára vág­juk és tálba tesszük. A két to­jás sárgáját kikeverjük mustár­ral, olajjal és beleszórjuk az ap­ró kockára vágott uborkát. A két tojásfehérjét kevés olajon megsütjük, kockára vágva ezt is beleadjuk, sózzuk és citromlével savanyítjuk. Az egészet jól elke­verjük, és ráöntjük a tojásszele­tekre. Zöldsalátával vagy para­dicsomkarikákkal díszítjük. tojaslepény-variaciók Hozzávalók: tojás, tejszín vagy tej, só, zsír, vagy olaj, vagy vaj. Különböző töltelék. Nyári napokra Könnyen elkészíthető, jól kihasználható nyáni ruhák, lén- vagy műszálas anyagok­ból. Egyszerű formák, amit minden korosztály viselhet mindennapi viseletként. Derékba szabott, dupla gombolás ú, rövid japán ujjú ruha, zefír anyagból. Dísze a fehér gallér, az ujjiapánt és a fekete selyem megkötő (1. kép). Szafari stílusú, kétrészes/ japán ujjú, vá­szon vagy shantung anyagból készíthető ruha. A vállrész alatt húzva. A szoknya dleje részén szabott gombolópánt (2. kép). Derékba szabott pettyes karton, vagy pa- muitjersey ruha. Fehér a rejtett gombolö- pánt, a gallér, a kézelő és zsebpánt (3. kép). Csíkos anyagból, gallér nélküli, rövid új­já „kabátruha” duplasoros gombolással. A kihajító bélése és az ujjapánt az alapszín vagy a csík színével azonos anyagból van (4. kép). Villányi Zsuzsa Tojásételek A tojásokat felütjük, kevés tej­színt vagy tejet teszünk bele, sózzuk, és villáival felverjük. Serpenyőben felhevitett zsiradé­kon erős tűzön megsütjük, meg­keverjük, rázogatjuk, majd az előre elkészített tölteléket egyik felére rárakjuk és a lepény má­sik felét rá,hajtjuk, hogy hosz- szúkás algkú legyen. Villával szurkáljuk meg, hogy a lepény közepe Is átsüljön, és az alja szép piros legyen. Tálra borít­juk, hogy a piros része legyen fölül. Töltelékek: Lecsós kolbász: a kockára vá­gott szalonnát megpirítjuk, eb­ben megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt, vagy virslit, a feldarabolt zöldpapri­kát, paradicsomot, és megsózva, paprikázva megpároljuk. Gombás-szárnyas vagdalék: vajban .pirított, szeletekre vágott gombához hozzáadjuk a szárnyas vagdalékot, puhára pároljuk. Karottapüré: Vajban párolt, ízesített karottával töltjük a to­jáslepényt. Zöldséges töltelék: különféle zöldségeket (petrezselyemgyökér, sárgarépa, karalábé, zeller) ap­róra vágunk, enyhén sózva, va­jon' megpároljuk, apróra vágott petrezselyemmel meghintjük. A tojáslepény tetejére vajas kelvi- rágrózsákat teszünk díszítésül. A tojáslepények ikiegészltője- ként krémmártást, citromos már­tást, madeiramártást adhatunk. krémmartas Hozzávalók: vaj, hagyma, tej­föl, húskivonat (csontié), só, liszt, bors, tejszín. Az apróra vágott hagymát ke­vés vajon megdinszteljük, liszt­tel habart tejföllel leöntjük, megkeverjük, és húskivonattal felöntjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Tejszínnel dúsíthatT juk, átszűrve adjuk fel. VAJMARTAS Hozzávalók: vaj, liszt, tojássár­ga, só, citromlé, tejszín. Vajjal, liszttel világos rántást készítünk, forró vízzel felenged­ve gyorsan simára keverjük (tur- .mixoljuk) felforraljuk. Tojássár­gákat keverünk el benne, ügyel­ve, hogy ne csomósodjék össze. Nyers vaj darabkákkal krémsze­rűvé keverjük. Sózzuk, citromlé­vel, tejszínnel ízesítjük. Divatos szoknya tavalyiból A rajz szerint a ré- gi'derékrészt körkö- tőtűre szedjük, és 18 cm magasan patent­kötésű csipőrészt ké­szítünk. Ha n inós a szoknyával azonos maradékfonalunk, válasszunk 1—2 ár­nyalattal sötétebbel! A kötöttszoknya so­dort pertlijét most az új derékvonalon fűzzük be! Hogy mi­ért van erre szük­ség? Mert a szok­nyák 1987-ben jóval hosszabbak, mint 1986-ban voltak. De nemcsak kötött, ha­nem vastag szövet- szoknyát is hosszlt- hatunk ezzel a mód­szerrel. Ebben az esetben a csípőpán­tot külön kötjük meg, és utólag gé­peljük a szoknyá­hoz, a hal oldalon. Ha a derékpántot is bozzágépeljük, a szoknyánk olyan lesz, mintha eleve így akartuk volna, nem tűnik toldás­nak. Szöveg és rajz: Pálffy Judit I CISIAILIAIDMCITITIÜICIN I KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom