Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

1987. június 16. Kelet-Magyarország 3 Szántóföldi brikett SOK VOLT HOZZÁ a két kezem, hogy megszámoljam hányán vettek részt azon az összejövetelen, amelyet az Energiagazdálkodási Tudo­mányos Egyesület Szabolcs- Szatmár megyei Szervezete rendezett a biobrikettgyár- tásról Nyíregyházán a minap. Pedig a mező- és erdőgazda­sági szakembereknek érde­mes lett volna eljönni. Egy „virtigli” agronómus- nak, energetikusnak szálka a szemében a veszni hagyott almafamyesedék. A szakem­bert bosszantja a tarlón ha­szontalanul elégetett szalma, erdőgyérítések után az enyé­szetnek adott facsemete. Mert ezekkel az anyagokkal lehetne mit kezdeni. Ha va­laki járt Jugoszláviában, a magyar nemzetiséggel sűrűn lakott Bácskában és Bánát­ban, ott tapasztalhatta is, hogy az arra alkalmas mel­léktermékeket, hulladékokat nagyrészben hasznosítják — tűzifát, szenet helyettesítő peletet, biobrikettet gyárta­nak belőle. Mi a helyzet hazánkban? A Magyar Tudományos Aka­démia felmérése szerint évente 54 millió tonna bio­massza keletkezik az ország­ban. Ezen belül a mező- és erdőgazdaságban 34 millió tonna. Az utóbbi mennyiség­nek mintegy tizedét célszerű felhasználni energetikai cél­ra, biobrikett készítésre. Ugyanakkor várhatóan a VII. ötéves terv végén is legfel­jebb néhány százezer tonna hasznosítható anyag briket- tálásáía kerül csak sor. AZ ÚJSZERŰ — szárítás­sal, illetve préseléssel készü­lő — tüzelőanyaggal kapcso­latban érdemes megfontolni egy kérdést. Vajon nem ér- né-e meg brikettálót építeni azokban az alföldi falvakban, ahová nem jut vezetékes gáz és a bányák is messze van­nak? Hiszen majdnem min­den faluban adott a gabona- szalma, kukoricaszár, fanye­sedék, mint alapanyag. Egy- egy bioprés elég volna egy egész körzetnek. TSzámos te­lepülés tüzelőanyaggal való ellátását tehetnénk ilyen mó­don biztonságossá, sőt bi­zonyos mértékű önellátás is elképzelhető. Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Hiszen a tapaszta­latok szerint jelenleg csak az erdőgazdaságoknál, álletve az Erdért-telepeken mutatható ki feketén-fehéren, hogy megéri brikettálni. Ott ugyanis, például a fakóreg egy helyen, nagy tömegben keletkezik. Nem kell sehon­nan külön begyűjteni, nin­csenek szállítási költségek. Sőt, eddig éppen az került pénzbe, hogy az efféle mel­léktermékeket eltüntessék. Más a helyzet a mezőgaz­daságban. Itt nagy területről — tehát nagy költséggel — kell összegyűjteni az alap­anyagot. Ráadásul az ilyen „betakarításnak” nincs meg a technikai, technológiai hát­tere. Mindenképp érdemes meggondolni a nagyüzemek­ben, nem jámak-e jobban ak­kor, ha betárcsázzák a földbe a szalmát... Ugyanakkor vár­hatóan előbb-utóbb szempont lesz az is, hogy a környezet- védelemért felelős szervek esetleg megtilthatják, bün­tethetik a tarlóégetést. MOSTANI KÖZGAZDA­SÁGI feltételrendszerünkben „visítva” éri csak meg a di­rekt mezőgazdasági mellék- termékeket brikettálni. Azon a kevés helyen viszont, ahol csinálják, a vásárlók megsze­rették ezt a tiszta tüzelő­anyagot, amely könnyen ke­zelhető és eléri a jó minősé­gű szén kalóriaértékét. Alig­hanem ez olyan- üzlet, ami megérdemli, hogy a költség- vetés a jelenlegi mértéknél jobban támogassa. Ha remé­nyeink teljesülnének, el­mondhatnánk: nálunk szán­tóföldön is terem brikett. Sztancs János Amerikai megrende­lésre négyezer nadrá­got gyártanak a vá- sárosnaményi VOR- ban. (jl) Videós és népzenei tábor A június 25. és július 5. kö­zött Püspökladányban meg­szervezendő táborban a vi­deózás legjobb hazai szak­emberéi és gyakorló videó­sok működnek közre. A tábor a videós szakmai ismeretek elmélyítése mellett lehetősé­get biztosít a népzenei tábor programjának videón való dokumentálására. A tábor résztvevői bekap­csolódhatnak a táj népszo­kásainak, régi mesterségék dokumentálásába és gyűjté­sébe. Az így készült video- anyagok közül az első hár­mat díjazzák: első díj: 5000, a második díj 3500, míg a harmadik díj: 1500 forint. A díjnyertes programokat ezen­kívül a nyíregyházi videó- szemlére is benevezik. A felvett anyagokat a szakmai vezetők véleménye alapján a résztvevők stúdió­körülmények között meg­szerkeszthetik. A püspökladányi videós al­kotótáborban a részvételi díj 3000 forint. Velük egy- időben táboroznak a népze­nészek is. A népzenei tábor­ban való részvételi díj: 1800 forint. A tábor helye: Püs­pökladány, kemping. Jelent­kezés levélben a név és pon­tos cím feltüntetésével. A tá­bor szakmai programja alap­fokú videós ismereteket és gyakorlatot feltételez. Aki te­heti, a videoeszközeit vi­gye magával. (Városi Műve­lődési .Központ Püspökla­dány, Bajcsy-Zs. u. 2 2. Tel.: 81.) mm iben lehetek a szolgá- JW] latára? — kérdezte látogatóját a bank- igazgató. — Megengedi? — kattintottá fel öngyújtóját, hogy meggyújtsa szivarját. A látogató pisztolyt húzott elő a zsebéből: — Roppant kínos számom­ra, hogy háborgatnom kell — mentegetőzött udvariasan —, de kénytelen vagyok egy kis pénzt kérni öntől. S ké­rem, ha lehet,, ne csapjon lármát, mert ilyen távolság­ból a legjobb akarattal sem tudom elhibázni. Ebben a pillanatban halk zúgás támadt az irodában, egy pillanatra sötét lett, majd újból kigyulladt a vil­lany. — Mi történt? — kiáltott fel s nézett körül zavartan a látogató. — Ó, semmi különös — nyugtatta meg az igazgató s élvezettel pöfékelve kényel­mesen hátradőlt a széken. — Csupán bátorkodtam meg­nyomni az asztal aljára sze­relt riasztógombot. Az ajtó­kat, ablakokat acélroló zárta le automatikusan. Csapdában van, kedves kezdő gengszte­rem! A látogató nagynehezen úr­rá lett a remegésen, amely időközben oly erősen elfogta s így szólt: — Elfelejti, hogy pisztoly van nálam és élve nem megy ki innen? — Az bizony meglehet, de kötve hiszem, hogy megérné ján félmillió dollár hever az asztalfiókomban s mégis nyu­godt vagyok. — Csakugyan? — dörmög- te tűnődve a látogató —. ön­nek ilyen sok pénze van? Kérem, adja ide! Ludwígj: | llfA csapda önnek. Gyilkosságért mini­mum villamosszékbe ültet­nék, így viszont megússza egy-két évvel. Válasszon hát. Parancsol egy szivart? — Köszönöm. Majd ké­sőbb. Tudja, roppant nehéz rágyújtani s közben célozni. Hát igen, ostoba helyzet... Akartam egy kis pénzt sze­rezni s közben ilyen kelep­cébe estem ... — Ez nem egyszerű kelep­ce, ez egy zseniális csapda! A „Brown Co.” cég csapdája. Bankunk hetvenötezer dol­lárt fizetett ki érte. El kell ismernie, hogy ez az összeg nem csekély, de a büdös életben nem csináltunk jobb befektetést. Most is kis hí­— A legnagyobb öröm­mel! — nevetett fel az igaz­gató. — Tessék, fogja. Kezd­heti számolni, ha tudja anél­kül, hogy letenné a pisz­tolyt. Persze, ne felejtse el, hogy pillanatokon belül itt a rendőrség. Jaj, majd el­felejtettem: beszélgetésünket automatikusan rögzítette a berendezés. A látogató zsebre vágta a pénz egy részét, majd meg­kérdezte: — Szóval, jól működik a berendezés? — Nyugodt lehet. A „Brown Co.” nem akármi­lyen termékeket bocsát ki — mosolyodott el az igazgató. — Ezt örömmel hallom — nyugtázta a látogató és ha­nyagul az asztalra dobta pisztolyát. Az igazgató villámgyorsan felkapta és ráfogta a látoga­tóra, aki közben kivett egy szivart. — Ezzel a revolverrel nem lehet lőni, mivelhogy ön­gyújtó az árva — mondta a látogató. — Viszont leköte­lezne, ha adna vele egy kis tüzet. Köszönöm. Most pedig nyomja meg az asztal bal oldalán lévő kék gombot, hogy kimehessünk. Kicsit fülledt önnél a levegő .. . — Mi akar ez lenni? — kérdezte bosszúsan az igaz­gató. — Semmi különös. A „Brown Co." képviselője va­gyok, amellyel ön már há­rom hónapja nem képes el­számolni. Egész idő alatt azt bizonygatta, hogy a berende­zésünk csapnivalóan műkö­dik. Gyanítottuk persze, hogy ez nem igaz s ön most igazolta a gyanúnkat. Egyút­tal felhasználtam az alkal­mat, hogy előleget vegyek a klímaberendezésre, amely ugyancsak a mi gyártmá­nyunk. Ugye, nincs kifogá­sa ellene, hisz olyan fülledi itt a levegő ... Ford.: Antal Miklós Az óriás bakdaruk mellett ezentúl a legmodernebb óla gyártmányú Belotti autódaru is segíti a konténerek átr kását a záhonyi MÁV-nál. (Császár) Ifjú kereskedők válaszúton Nem kell az eladó? A múlt és a jelen találkozik, (jl) \ Protekció kellett hozzá, hogy a frissiben érettségizett lány kávét főzhessen a megye kisvárosának ABC-jében. Bár az utóbbi időben egyre többet és egyre hangosabban beszélünk a foglalkoztatási gondokról, az mégis nagyobb figyelmet érdemel, hogy miként állnak munkába a most végzett tanulók. Ezúttal csak a kereskedelmi szakközépis­kolában és a szakmunkásképzőben végzettek további le­hetőségeit néztük meg, mivel éppen ők panaszkodnak ma­napság, hogy nem kell a régi értelemben vett eladó. — Ez csak részben igaz — tájékoztat a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője, Takács József. — Éppen a gazdasági szabályzók kész­tetik arra a kereskedelmi vállalatokat, hogy ésszerűb­ben fejlesszenek, lehetőség szerint kevesebb dolgozóval oldják meg feladataikat. Az egyre több szerződéses és jövedelemérdekeltségű üzlet éppen a felesleges létszám alkalmazásának vet gátat, szigorú anyagi érdekeltség alapján. Aki ezelőtt négy év­vel beiratkozott a kereske­delmi szakközépiskolába, bi­zonyára nem számolt ezzel. Íróasztalra vágyik Egy másik jelenségnek is tanúi lehetnek a kereskedel­mi ágazat szakemberei. Zö­mében lányok járnak a ke­reskedelmi iskolába és az érettségizett fiatal még min­dig íróasztalra vágyik. — Éppen a fejlődés, a gaz­dálkodás új módszerei tet­ték lehetővé, hogy a kereske­delmi ismereteknek nagy a „respektje" a népgazdaság más szféráiban is. Például a nagykereskedelmi vállalatok közül mind több szerez kis­kereskedelmi jogot és üzle­tet nyit. Ilyen volt a Vasvill Depó és a Meteor két nyír­egyházi boltja. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek közül is sokan kérnek ke­reskedelmi jogot. Szakember­re van szükségük az irányí­tásban, üzletszerzőnek, üz­letkötőnek, vagy kereskedel­mi ágazatvezetőnek alkal­mazzák a fiatálokat. Nyilván az a cél, hogy lerövidítik az áru útját, viszont a termelő és a fogyasztó között a szak­irányú végzettséget szerzett fiatal jobban megtalálja az utat — folytatja Takács Jó­zsef. Piackutató ▼agy maszek? S ezzel még nem merült ki az újabb lehetőségek tárhá­za. Ä ZÖLDÉRT Vállalat jó néhány boltot nyitott me- gyeszerte, például az úgyne­vezett különleges boltokat, a nyíregyházi Örökösföldön üzemeltetik az ABC-t és pár zöldségbolttal is gyara­podtak. Az ipari üzemek marketingosztályain szintén örülnek a kereskedelmi vég­zettségnek. Az élelmiszer- ipari vállalatok közül a tej-, a hús-, a sütőipar piackuta­tói közt szép számmal talál­ni ebből az iskolából. A bő­vülő idegenforgalom tette lehetővé, hogy szállodákban, leányvállalatoknál, utazási irodákban helyezkedjenek el a fiatalok. Igen jelentős számban pedig alkalmazot­tak lesznek a magánkereske­dőknél vagy éppen önállóan boltot nyithatnak. 1987. ja­nuár 1-jétől ugyanis csak szakirányú végzettség birto­kában adják ki a magánke­reskedői engedélyt. Tekintélyes létszámról van szó. Mint Mező Gyula, a nyíregyházi kereskedelmi szakközépiskola és szakmun­kásképző intézet igazgatója elmondta: 310—340 szak­munkástanuló és 60—70 szakközépiskolás végez ezek­ben a napokban. Hogy sze­retik a szakmát ezek a fia­talok, bizonyítja, elsőtől har- madikig-negyedikig csak 7— 8 százalékuk morzsolódott le. Ősztől valószínűleg két kereskedelmi és egy vendég­látóipari osztályt indítanak a szakközépiskolában, hiszen nagy szükség van az itt vég­zett szakemberekre. Anyag­beszerzőként, raktárosként és az ipar számos területén helyezkednek el a klasszi­kus értelemben vett keres­kedelmi szakma helyett. Alacsony bérek — Egyelőre az elhelyezke­déssel nincs gondjuk a di­ákjainknak, ám a fizetésük lényegesen alacsonyabb, mint más megyékben. Ha el­mennek a'pályáról, az több­nyire ezért van — fejezte be Mező Gyula. Tóth Kornélia

Next

/
Oldalképek
Tartalom