Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
1987. május 23. Q 0 irányi kitartó volt zott orvos házassága felé környezettéből. A menyasszony 13 évvel fiatalabb, szép, aíkaraterős, mégis törékeny és Szabolcs megye egyik legelőkelőbb családjának a tagja. Nagyapja is alispán volt már, apja pedig az a Bónis Sámuel, aki 1847/48-ban a megyét az országgyűlésen képviselte, aki Kosuth jó barátja, áki a koronát menekítette az osztrákok elől 1849-ben és aki hosszú évekig börtönben ült, mert „nem engedett a 48-ból”. A szokaitlanságot még fokozza, hogy Korányiék nem is túl régen éltek a megyében, sőt nevüket se régen viselték. 1837-iben keresztelte a családot a szatmári püspök, Hám János katolikus hitre és az akkor hétesztendős Frigyesnek a keresztapaságát KálLay Péter alispán vállalta. Gondolom kellően kíváncsivá tettem az olvasót, kik voltak hát a Korányiak? Az apát még Kornfeld Se- baldnak hívták, amikor Nagy- kállóba érkezett, hogy mint kirurgus működhessen. Csehországból menekülték a vallási türelmetlenség miatt, no, meg a jobb megélhetés reményében erre a vidékre. A kirurgus nem volt Olyan képzett, mint íz orvosdoktor, leginkább a seborvoslás, az elsősegélynyúj- :ás tartozott a feladatai közié, le ezzel is nagy segítségére .ehetett a szabolcsi egészségügynek. Kornfeld Sebald azonsán ennél jóval nagyobb te- cinitélyre tett szert szaíkmájá- >an, orvosi működést folytaiéit tulajdonképp és hogy miyen magas színvonalon, arra s i zony illákképpen feltapozha- ók az Orvosi Heti lapban meg- elent írásai. Szóval a megyei isztikar úgy ismerte meg, nint tudós embert, aki szíve- en foglalkozik lakóhelye 'ondjávail, bajával is. Nem ízért emelem ezt ki, mert a lépi bölcsességet, a nézd meg íz anyját, vedd el a lányát! tózmondást akarom a fiára át- ilakítani, hanem mert ez íagyban meghatározta Frigyes ndulását is. ö már az orvosi egyetemre járt, amikor 1848Egy álomról tehát már gyer- nekként le kellett mondania, gy pár ruhával, blúzzal, szok- tyával és egyetlenegy köpeny- '.yel indult neki a közgazdasá- ’i szakközépiskolának, amely negmutatta neki a jövőt, az kkor még ismeretlen életcélt nélkül, hogy Irénke sejtette <olna: Püthagorasz, a számok 'irodalmában rejtőzik holnap- a, boldogsága, sorsa. — A közgazdasági szakkö- épiskolában volt egy nagyon zigorú és jó matematikatané- om — réved a múltba fénylő íkintete, és keze felrebben az léből. — ... ö állandóan olyan eladatokat ‘adott, amik nehe- ebbek voltak, mint az érettsé- i példák. Megesett, hogy hajai két óráig maradtam fenn, ogy rájöjjek a megoldásra, lert amikor rám nézett és azt érdezte: Vajda Irén, te sem sináltad meg ...?!, úgy érez- im, beszakad alattam a föld! >e ilyen csak egyszer fordult lő — teszi hozzá halkan, és lég ma is, annyi év után a zégyen pírja fut át az arcán! Innen tehát a konok hit, hogy mulni-tanulni kell minden- ron? — gondolkodom el. lrén- e szakkörökre járt délutánon- ént, de nemcsak mert valóan szomjúhozta a tudást, haem mert rájött, amit ott meg- id, azzal megspórolja az időt, több órai otthoni tanulás heteit a szépirodalmi művek m berí teremtő világa ringatja lomba ... Bár nem vallotta meg, tu- om, hogy lelke sokszor jajon- ott a lány osztálytársak szép j ruhája, cipője láttán, ébren Imodozott táncestélyekről, búikról, udvarlásról, szerelemöl, csókokról, — de „csak” angversenyt hallgatott időn- ént, megnézte a múzeum kitiltásait és készült az országos laiematikaversenyre, amelybem győzött a forradalom és megindult a védelmére szervezett honvédtoborzás. Azonnal hazatért Nagykállóba és jelentkezett a itoborzóbizottság előtt. így lett a legendás hírű 48-as szabolcsi zászlóalj orvosa a medikus Korányi Frigyes. A komáromi várban élte meg a szabadságharc végét, ennélfogva látványos megbüntetésétől a Habsburg-megtorlásnak el kellett tekintenie. Mint tudjuk, Klapka csak azzal a feltétellel adta át a várat, hogy a bent lévőknek Semmilyen bántódása nem lesz. Korányi így befejezhette az egyetemet, de akkor Nagykállóba száműzték, csak ott élhetett, egyelőre bizonytalan ideig. Nos, a fiatalember nem csüggedt,' sőt mint itteni orvos, még saját magát is tudta képezni, kísérleteket végzett, tanulmányokat írt, kórházat szervezett, a mai megyei kórház ősét és beleszeretett Bónis Malvinkába. A Bónis családban a 48-as eszmék tisztelete együtt járt azzal, hogy az abszolutizmust gyűlölték, hogy az osztrák uralom minden megnyilvánulásával szemben álltaik. Szintén Korányi András emlegette, hogy a családi hagyomány szerint még hosszú évtizedek múlva sem tűrtek meg otthonukban osztrák egyenruhát. Malvinka tehát hazafias neveltetést kapott, apja szabad szellemét, tehetségét örökölte. A fiatal lány akaratát, elhatározását családja megértette, pártfogolta, így 1860-ban a nemrég magyarosodon család fia oltár élé vezethette a szép, fiatal lányt. Üj értékek váltak mérvadóvá, nem az amúgy is egyre fogyó földbirtok számított ebben a családban, hanem hogy ki milyen ember. Mennyi a tehetsége, a szorgalma, milyen a becsülete. Az ötvenhárom évig tartó házasság alatt végig ezek maradtok az összetartó szálak, vezették el Korányi Frigyest a nemzetközi hírnévhez, a hazai elismertetéshez és alakították, nevelték fiait, családtagjait. nek első tíz helyezettje közé jutott, így az egyetem kapuja szinte magától kitárult előtte. Irénke — hogy idős, beteg szülein segítsen — a nehezebb utat, a levelező tagozatot választotta, közben dolgozott a konzervgyárban. — Akkoriban sokat túlóráztunk, részt vettünk a „Dolgozz hibátlanul!” mozgalomban, kommunista műszakokat teljesítettünk ... — mondja bólintva. — Bár fizetésem legnagyobb részét hazaadtam, a vizsgákra éjszaka utaztam, a hálókocsiban tanultam, olcsó ruhákat vettem, szinte minden pénzt felemésztett a tanulás, az utazás. Utolsó éves voltam a közgazdasági egyetemen, amikor megismerkedtem a férjemmel. Házasságkötésünk után négy évig laktunk a szüleimnél, és akkor jutottunk végre önálló lakáshoz, amikor második gyermekemet szültem meg... — néz rám boldog büszkeséggel és hangja oly melegséggel öleli körül a lakásban neszező családját, mintha karjaiban tartaná őket. A gyár vezetői felfigyeltek a fiatal, keményen küzdő, kiválóan dolgozó asszonyra. Háromévenként új és új munkakörbe helyezték, más feladatokat bíztak rá, más tanulni- valót adtak ' a kezébe, mert megalkuvás nélkül bizonyította, hogy képes a megújulásra — mint szobrász az alkotását —, egy-egy darabkával gazdagítja, formálja környezetét és önmagát. Azt is mondhatnánk róla, hogy „beérkezett ember”, léte értelmes, áldozata nem volt hiábavaló. A magot elvetette, sok-sok mindent feláldozott érte, mert tudta, hogy a fácska felnő, termőre hajt és a virágból gyümölcs születik... Tóth M. Ildikó A XX. század első felének grafikái Vendégkiállít&s a Jósa András Múzeumban Varga Nándor Lajos: Cvlkkeres férfi, 1929. (rézkarc) Meglepetésszámba menő vállalkozás csalogatja múzeumba a grafikát szerető közönséget Nyíregyházán. A miskolci Herman Ottó Múzeum 11 ezer darabos grafikai gyűjteményéből válogatott rajzok, sokszorosított grafikai művek jó része, először kerül nézők elé. A huszadik század első felének festészetét átfogó kiállítás (1985) után, most a legjelesebb magyar mesterek grafikái láthatók a Jósa András Múzeumban. A kiállításon hét önarckép látható, s noha a művészek pályájának-íve, munkásságuk súlya eltérő, a közel azonos időszakban keletkezett önarcképek hasonlóságot mutatnak: szellemesen könnyedek, kifejezőerejűek, alkotójuk elmélyült technikai fel- készültségéről tanúskodnak. A mesterség becsületéről vallanak. (Aba-Novák, Tarjáni, Rudnay, Patkó, Tihanyi, Varga Nándor, Gulácsy.) A századelő művésze természettudományos pontossággal veszi szemügyre modelljét, ugyanakkor tekintete a tudatalatti rétegeket is fürkészi a látvány átírásánál — ezáltal válik modernné. Egry József rendet, tisztaságot sugárzó, fénytől átitatott kompozíciója messziről elárulja a művész jellegzetes kézvonásait. A terem egyik falán kettős sorban Derkovits Gyula művei kaptak helyet, méltóságot és súlyt adva az egyetemes jelentőségű életműnek. A mintegy tíz esztendőt felölelő pályaszakasz rézkarcai felvillantják a klasszicizáló kezdetektől a konstruktív kom- pozíciós rend fegyelmébe szorított expresszív kifejezés- módját, s végül a Dózsa-so- rozatban megfogalmazott emberi, erkölcsi, művészi szintézist. A harmincas években kibontakozó — az ún. „római iskolások” által képviselt — neoklasszicista ihletésű stílus jellemzésére Molnár C. Pál és G. Szabó Kálmán néhány lapját láthatjuk, s Aba-Novák Vilmosnak korábban, még 1920 táján készült munkáit, s Szőnyi Istvánét. Újra felfedezhetjük a magunk számára Tarjáni Jenőt, i akinek korrektúráin nevelődött a mai középgeneráció, és nem utolsósorban a tragiku- j san korán elhunyt Korb Er- ’ zsébetet. Gy. Szabó Béla 1944-es zseniális fametszete, a Melan- chólia és Szalay Lajos Kara- mazovok c. tusrajza zárja 1 időben a tárlatot. . Jó néhányan hiányoznak a I jeles mesterek közül — őket ' a következő kiállítás sorakoztatja fel. Muraközi Ágota stílusában születtek Rippl- Rónai József, Medgyessy Ferenc, Gulácsy Lajos rajzai. Ahogyan művészetünk nyitottabbá, fogékonyabbá vált a századelőn a modern életérzés tolmácsolására, úgy a modern nyugat-európai művészet stílusirányainak befogadása is felgyorsult, a hatások torlódtak. Ady Endre barátja, a kritikus Bölöni György így fogalmazta meg 1910-ben: „Századunk képkultúrájának roppantó ereje éri azokat, akik festenek. A közelről gyönyörködtetés szándéka, bensőséges hangulat érvényesül a rendezésben. A tenyérnyi lapok, a szürke-fekete vonalak, foltok tömege a távolból pillantok, a gyors múzeumi sétákhoz szokott, avagy sokkhatást váró látogatók figyelmét nem keltik fel. A televízió hamis színeitől kábult néző számára sokszor rejtve maradnak az akvarellek, pasztellek friss, avagy rejtett finom szépségei. A ráérő, figyelmes szemlélő előtt viszont egy csodálatos, gazdag festészeti kor- jszak tárul fel, amelyben a kis mesterek is európai szinten alkottak. Nincs bennük semmi provincializmus. Egyik kép sem hallgat, egyik előtt : sem mehetünk el közömbö- ' sen, hogy megpihenjünk. Itt ; szakadatlan sorban árad fe■ lénk az újabb s újabb érzés. ! meglátás, felfogás. Itt nincs megállás, nem stagnál sem■ mi, mindenki küzd, beszél, I álmodik, vagy meséket mond. A tárlat rendezője a korszak legfontosabb művészi csoportosulásait, törekvéseit jelzi a képek összeválogatá- sával. Mutatja azt az utal, j-miként adja át egyik gene- \ ráció a másiknak a staféta- j botot. Zichy Mihály: Kozákok c. I akvarelljénél a magyar rajz- í művészet első nagy mestere | előtt tisztelgünk. Rudnay \ Gyula patetikus-romantikus | szellemű rajzai előtt szavait j idézzük: „A magyar lelkiség egyik alkotóeleme a líraiság, a másik a nagy erő, ez a ket- | tősség adja meg a magyar j művészet sajátos zamatát.” A századforduló szecessziós Magyar parlagtálentumokra egyszerre hull ezer áldás.” Ezt példázza kiállításunkon a „Nyolcak és aktivisták” körének bemutatása, melyben a szecesszió, az expresszio- nizmus, a kora kubizmus, fu- turizmus, de Cézanne s Matisse értelmezése is egy időben jelentkezik (Tihanyi Lajos: önarckép, Fémes Beck Vilmos: Mozdulatvázlat, Nemes Lampérth József: Tabán, Csendélet, Uitz Béla: Háromalakos kompozíció). Kassák Lajos és folyóiratának, a Bécsben megjelentetett Má-nak (1916) a körét: Bortnyik Sándor: (Kassákarckép, Festő, 1920) konstruktivista szellemű grafikai lapjai képviselik, de mellette látjuk a könnyedebb, érzelmesebb Ruttkay Györgyöt is. Barcsay Jenő: realista felfogású Vak ember c., és konstruktív Fiúfej c. rézkarca bizonyítja, mennyire megfér egymás mellett többféle stílus is egyetlen alkotóperióduson belül. * Bortnyik Sándor: Festő, 1920. e. (linó) Derkovits Gyula: Kikötött paraszt, 1930. (A Dózsa-sorozatból) (rézkarc)
