Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

- á HÉTVÉGI niELL£i<L£T

□ES3EEE^ a divattervező

Amióta világ a világ, a nők szerettek öltözködni. Nem kevés időt és pénzt fordítottak arra, hogy minél szebbnek, elegánsabbnak látszanak. Nincs ez másképp ma sem. A divat örök.

Reichenberger Katalin, a Diruváll modellezői csoport- vezetője 19 éve dolgozik a cégnél. Mint mondja, nem hivatásos tervező, az általa megrajzolt ruhákat mégis hordják nemcsak megyeszer - te, hanem az ország legtávolabbi pontjain, esetenként külföldön is. A vállalat által gyártott termékek nyolcvan százalékát ő és tervezőcsoportja álmodja papírra. Évente általában 87 modellt készítenek, közülük 50—60 féle kerül a boltok pultjaira.

— Az elkészült mintadarabot házon belül bíráljuk el, a kereskedők döntik el, melyikből lesz végül termék. Általában a javasolt modellek kilencven százaléka talál gazdára, igaz, tavaly valamennyi felkínált modellt megrendelték a kereskedők.

— Mi a divat napjainkban?

— A tavaszi, nyári divatban formailag nincs változás, a színeknek van meghatározó szerepük. Három divatos színcsoport létezik. A fehér, amelyeket könnyű színeknek nevezünk. A vörös és terrakotta, amelyeket fűszerszíneknek hívunk. A harmadik csoport a fiatalos színeké, ezek a kevésbé meleg színek. A formai jegyekben szerencsére újra divat a nőies nő, amit a szabásvonalak is kiemelnek. Bár a váll szerepe még hangsúlyozott, már nem olyan magas, mint tavaly volt. A szoknyák hossza változó, szűknél térdtől kicsit feljebb, bő szoknyánál akár boka fölött tíz centivel is végződhetnek. A dzsekik, blúzok továbbra is hosszúak, hangsúlyozzák a csípőt. Ez az irányzat egyébként egyre inkább előtérbe kerül. Y és T vonalú ruhákat, könnyű, gombokkal díszített szoknyákat fognak hordani az idén a nők.

— Azt hiszem, szólnunk kell az anyagok minőségéről is. Az igazán elegáns ruhák jó anyagokból készülnek.

— így igaz. A gyűrött anyag divatja a múlté, már csak a tinédzserek viselik.

nekünk, magyaroknak túlságosan is extra. Az általunk tanulmányozott lapok már egy letisztultabb, józanabb formát követnek.

— Bármilyen divatos ruháról is kiderül időnként, hogy nem azt hozza, amit tőle elvár viselője. Bizonyára látott már példát erre.

— Sajnos nem is egyszer. Az egyébként nálunk már szinte ártalom, hogy az utcán járva is szakmai szemmel nézzük a nőket. Ahhoz, hogy egy ruha ne csak csinos, hanem vonzó is legyen: az egyéniség és a divat összhangja is szükséges. Minden nőnek tudnia kell, mi áll jól neki, mi az, ami legjobban illik egyéniségéhez. Elhanyagolja magát, aki ezeket a szempontokat nem veszi figyelembe. Pedig ezek nélkül lesújtó látvány a legdivatosabb ruha is. Szerencsére minden divatirányzatban van olyan vonás, ami jól áll, illik valakihez. Csak azt a valamit kell gondosan kiválasztani. Bár idő és pénz is kell a jólöltözöttséghez, mindenekelőtt az ízlés a legfontosabb követelmény. A legfontosabb, hogy mindenki egyéniségének megfelelő ruhákat viseljen, hiszen az öltözködés az egyéniségét is tükrözi.

— A divatban néha egészen bolondos dolgok is teret hódítanak.

már hamarabb látható a selejt. Azt is jó lenne elérnünk, hogy az igényesség az anyagok minőségének terén is eluralkodjon. Ebben persze a szülők tehetnének a legtöbbet. Ha ők sem csak a divatosat, hanem a jót is a szempontok közé sorolnák.

— Mi az, ami önnek, mint divattervezőnek a legnagyobb örömet okozza?

— Ha elkészül a modell, s viszontlátom az utcán.

(Ilyen örömben bőven volt része beszélgetőtársamnak az elmúlt évben. Pepitakosztümje például nemcsak a márciusi Ez a divatban mutat jól, igen sok nő tetszését megnyerte.)

— Készült-e Önöknél olyan ruha, amelyikről alig várta, hogy lekerüljön a szalagról?

— A modell miatt még soha, hiszen csak olyat tervezünk, ami nekünk is tetszik, amit mi magunk is szívesen hordanánk. Az viszont már előfordult, hogy az anyag minősége miatt sokat bosszankodtunk.

A tervező csoportvezető hatalmas asztalnál, szabásminták és divatlapok között tölti napjait. „Megálmodja” a ruhákat, amelyeket aztán ő szemlél a legkritikusabban. Azt szeretné, ha minden nő kényelmesen, elegánsan járna. Nemcsak a szakmabeliek — hanem saját örömére is.

Kovács Éva

Főként a könnyű, pamuttal és lennel kevert szöveteknek lesz nagy szezonja, s újra itt a dzsörzé, hiszen kényelmes, praktikus.

— A divattal nem könnyű lépést tartani. Önöknek viszont kötelező. Hogyan tudják nyomon követni a világ divatját?

— Elsősorban szaklapok segítségével. Rendszeresen olvassuk a német divatlapokat, az Ez a divatot és a Hunga- rotex kiadványát. Utóbbiban nem csak a formai jegyekről, hanem a gazdaságos gyártásról is olvashatunk.

— Önök német divatlapokat tanulmányoznak, holott elsősorban a francia és olasz divat szabja meg az irányzatokat.

— Valóban így van, de például a franciák divatja

— Nem kell követni őket. A legtöbbet e téren a fiatalok engedhetik meg maguknak. A divattervezők egyébként is abban hisznek, hogy idén visszatér az elegancia, s ápoltak, tiszták lesznek a fiatalok is. Még örök kedvencüket, a farmert is tisztára mosva hordják majd.

— Nem túl szívderítő látvány, ha az utcán járva néha úgy tűnik: egyenruhában járnak a nők. A butikok egyenholmijai elárasztják a piacot.

— Fazonban ezek divatosak, hamarabb hozzák az új dolgokat. Anyagaik minősége viszont már nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A ruhák szerkesztése is bőven ad okot panaszra. Bő fazonoknál nem jöttek úgy élő ezek a hibák. A most következő szűkebb modelleknél

1.

Most megjelent könyve, a „Gondolkodni jó” borítóján ott az arcképe. Olyannak mutatja, amilyennek ismertem és emlékezetemben őrzöm. Hátrafésült haj, magas homlok, csintalan lángú szem. Éppen lefelé néz, talán egy sokszor hiába ismételt, de végre sikeredő művedet próbájára: a kísérletező igyekezet kitar,tása gyönyörködteti, a megcsillanó siker már-már örömet gyújt a szemében, de a mosolya még kételkedő.

Mire gondolhat közben? Nem tudom, mégsem érzem titdkmalk. Ügy vélem, ha nagyon akarom, talán ki is találom, s akkor ... Akkor felém fordul a nagy homloka, szeme belekapcsolódik a szemembe és ajkán lassan nevetéssé értik a kételkedő mosoly.

— Eltaláltad!... — féléli.

Aztán elmondom, mi tör- ítésnt azóta, hogy találkoztunk, hol tart az ügy, aminek gondrészese. Közelebb lép, vagy hozzám hajol, figyel. Átsuhan rajtam: nem is igen hallja szavaimat, hiszen szemem mozgását, arcom változásait nézi. Amikor

Áz ezer tó országa

Északi rokonnépünk hazáját, Finnországot szoktuk így nevezni. Ezzel a körülírással — hiszen erről van szó — azt akarjuk kifejezni, hogy Finnországban igen sok tó van. Ami igaz, igaz: az ország kb. 10%-át borítja tó. És jogosan kérdezhetünk: van-e ezer egyáltalán vagy sokkal több? A finnek eldöntötték a kérdést: megszámolták a tavaikat. Csak az 500 mz-nél nagyobb vízfelületű tavakat vették figyelembe, de így is igen nagy szám jött ki, pontosan: 187 888.

Más országok Is kaphatnak (vehetnek fel) másik nevet. Ha egy kicsit tallózunk történelmünkben, hamar észrevesszük, hogy hazánkat is számos névvel, illetve körülírással ruházták fel íróink, költőink: Mária országa (tudniillik az az ország, amelyiknek védőszentje Szűz Mária), a kereszténység pajzsa, Európa védőbástyája, a népek országútja stb. Ezek

azonban ma már csak megfelelő történelmi környezetben bukkannak fel. Nézzünk azonban néhány olyan országot is, amelyeket (természetesen nem hivatalosan) a következő néven ismerünk: a zöld sziget (Írország; rendkívül enyhe ott a tél), a felkelő nap országa (Japán ; egyébként az eredeti szónak a fordítása), a világ teteje (Tibet; a Himalája magas csúcsairól). A sors különös iróniája, hogy Libanont nem is olyan rég arab Svájcnak, kelet Svájcának nevezték.

Láttuk tehát, hogy a körülírással egy-egy ország fekvésére, éghajlatára, felszínére, más országgal való hasonlóságára utaltunk, kiemelhettük történelmének egy-egy jellegzetes mozzanatát. Az alkalomnak megfelelően élhetünk is vélük — miként ezt újságjaink teszik is.

Mizser Lajos

I gyerekek Inthet temünket

E jegyzet címét Vittorio de Sióétól kölcsönzőm. 1943- ban készült filmjének egy kisfiú a főhőse, alki keserűen szemléli szülei házasságának válságát, széthullását. Könnyen lehetne találná a filmművészet korábbi korszakából olyan alkotásokat, amelyekben szinibén a házasság felbomlása a téma, s ahol a vesztes oldalon ott a kisgyerek. A nagy olasz rendező ezt a helyzetet azért tudja drámaibb hangsúlyokkal áb- rázolhi másoknál, mert következetesen a gyerek szemszögéből láttatja az eseményeket.

E megoldás irodalmi gyökerei jól ismertek. Elég, ha Móricz megrendítő erejű prügyi novelláira gondolunk, de említhetnénk a Tanács- köztársaság bukása után íródott Légy jó mindhaláMgot is, amellyel kapcsolatban az író a következőket mondja: „Valami olyan naiv és gyerekes szenvedésen mentem keresztül, hogy csak a gye- reki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám, az egész világ elfogadta, s a gyerek sorsát látták benne."

A XIX. Magyar Játékfilm- szemlón négy olyan filmet mutattak be. amelyekben ez a gyereknézöpont érvényesült több-kevesebb következetességgel. A Szamárköhögés, a Csók Anyu, a Hol volt, hol nem volt... és az Elysium gyerekhősei másként látják az őket körülvevő világot, mint a felnőttek; érzékenyebbek és sebezhetőbbek; a számukra lényeges néha nem ugyanaz, mint ■a felnőttek számára, de rom- latlanságuk a dolgok igazafob és főként őszintébb megközelítését teszi lehetővé. A filmalkotó számára nyilván a legnehezebb feladatok egyike hitéleslként elfogadtatni ezt a gyereki nézőpontot, hiszen a vásznon játszódó történet, a fikció a felnőtt művész látószögét feltételezi, s már-már tudathasadásos állapot ezt egy kisgyerek bőrébe bújva, egy kisgyerek gondolat- és érze- lemvdllágába belehelyezve megmutatni úgy, hogy ez a

kettősség az értékteremtés eszköze legyen.

A szemlén bemutatott játékfilmek között az említetteken kívül is akadt néhány, amelyekben, ha nem is a gyereki nézőpont érvényesül, de a gyerekpirob,tematika válik hangsúlyossá, néha központivá. A legjelentősebb ezék közül kétségkívül a Gondviselés, amelyben szinte dOkumen tarásta hitelességgel jelenik meg egy, a társadalom perifériáján élő, jobb híján hátrányos helyzetűnek nevezhető fiatal házaspár harca gyerekeik visz- szaszerzéséént.

Hogy a véletlennek kétségkívül szerepe van e gyerekekről, de nem gyerekeknek szóló filmek számának látványos növekedésében, aligha tagadható. Szerencsére nincsenek művészeti életünkben kötelezően előírt témák és ha most mégis, mintegy vezényszóra ennyien tartották szükségesnek arról szólni, milyen a gyerekek helyzete társadalmunkban, akikor e jelenség mögött a véletlennél sökikal fontosabb, azaz törvényszerű okokat kell keresnünk.

„A gyerekek figyelnek bennünket”, mondta Viittorio de Sica annak idején, s ebben nemcsak figyelmeztetés fogalmazódott meg. hanem a felnőttek felelősségének keresése is. A gyerekek ma is figyelnek bennünket, mutatja meg Rózsa János a maga kisfiúhősével, aki egy szekrénybe bújva olyan periszkóprendszert eszkábál, amely - lyel a lakás minden zugába be tud pillantani, és meglesni vele a felnőtteket. Lehet vitatkozni azon, hogy ezt a szekrénybe szerelt lencse- rendszert egy 9—10 éves gyerek el tudja-e készíteni úgy, ahogy a Csók, Anyu-ban látható, vagy az írói-rendezői fantázia elrugaszkodása ez a realitástól, azon viszont nem, hogy a gyerek mindig felfokozott érdeklődéssel kíséri a felnőttek világát, s benne valami finom „műszer” azonnal érzékenyen reagál a látottakra.

Mik azok a jelenségek napjainkban, amelyeket a családban, a csonka családban, vagy ezeken kívül ma megfigyelhet a gyerek? Légióként

azt, hogy a viszontfigyelem iránta csökkent; hogy mi, felnőttek néha valós okokból, néha kényelmi szempontok miatt megfeledkezünk róluk; hogy közel sem törődünk annyit velük, mint kellene. Ennek a következménye, hogy megszaporodnak az iskolai életben a nemkívánatos jelenségek, növekszik a gyerekbűnözők száma, egyre többen válnak érzelmileg kiégetté, fásulttá, eszmények nélkülivé.

A magyar filmművészet átélt már a mostanin kívül is válságos korszakokat, de legnehezebb időszakaiban is meg tudta őrizni problémaérzékenységét, fel tudta hívni a figyelmet a megoldandó társadalmi gondokra. Ha ezt esetenként elmarasztalható művészi színvonalon tette, igazságfeltáró szenvedélye akkor sem volt kétségbe vonható. A magyar film változatlanul őrzi ezt az értékét. Ezért fordulhatott most fokozottabb figyelemmel több alkotó a gyerekek világa felé, mert a sokféle; intézményesített gondoskodás közepette inkább a távolodás, mint a közeledés jelei tapasztalhatók a generációk között.

Sajátos belső ellentmondása egyébként a magyar filmnek, hogy miközben a felnőttek figyelmét ráirányítja a gyerekneveléssel kapcsolatos hiányokra, maga is a hiány termelőjévé válik. Több évtizedes gond, hogy alig készül olyan film nálunk, amely eleve az általános iskolás közönséget céloz- ná meg. A helyzet 1987-ben változatlan. Sólyom András az egyetlen rendező, aki gondolt rájuk. Első filmje, a Szegény Dzsoni és Arnika is nekik szólt, miként a második, a Doktor Minorka Vidor nagy napja. Kár, hogy ez utóbbi, amely néhány megoldásában Maile emlékezetes Zazie a metrón-ját idézi, nem igazán jó film.

Gazdag Gyula Hol volt, hol nem volt.. .-jának üzenete a maga jelképességével is egyértelmű: ha gyerekeink nem kapják meg a szeretetteljes viszontfigyelmet, elröppennek elölünk a turulmadár hátán.

Hamar Péter

Erdei Sándor:

Gondolkodni jó

megszólal, kiderül, hogy mindent hallott, de nem szavaimra, hanem gondolataimra felel. Arcomon a raj taka- pottság pírja, szabadkoznék, mert egy kicsit szépítettem ia valóságon. Ö elnézőn mosolyog, én pedig okulok: Aki már a születő gondolatot is látja, ahhoz őszintének kell lenni.

2.

Megfigyelés és megértés — egyéniségének ez a fő vonása. Számára a megfigyelés esziköz a megértésihez. A megértés pedig maga a gondolkodás, amiben teljessé válik a megismerés és a tapasztalatok olyan általánosítást kapnak, hogy alkalmasakká válnak a megfigyelés szférájának, a gyakorlatnak az átalakítására.

Könyve címe szerint gondolkodni jó. Igaz! Csakhogy egyáltalán nem könnyű. „A gondolkodást az ember — írja — hamarabb érzi kényszernek, szenvedélynek vagy robotnak, mint örömnek. A gondolkodás eredménye — a felismerés, belátás, áttekintés — általában feloldó hatású. Az oda vezető út azonban, mely a szókatlanság, az ismeretlenség zónáit vágja árt, mindig fáradságos. A fáradtságot bírni kell.” A gondolkodónak tehát a jó szellemi erőnlétre éppoly nagy szüksége van, mint az állóképességre és a csúcsra jutásban való hitre.

A hit különös státuszt kap Erdei Sándor gondolkodásában. „Hit nélkül az ember, akármilyen becsületes is — — nem ember.” — vallja. Jó erőnlét nélkül sose jut fel a csúcsra, hit nélkül nem lesz 'képes kiállni és megmaradni a megtalált igazság mellett. Márpedig, ha csöppnyi bátorság is van benne, akkor mind a kettőre nagy szüksége lesz. Korunk sajátossága, hogy mindig kevesebb bajt lát az idejüket múlt elvekhez ragaszkodó, mint arz új ösvényeken előre kapaszkodó elme.

S hol a vizsgálódás tere? Erdei azt vallja, hogy az ő vizsgálódási szférája a „feldolgozatlan élet.” És valóban, élete komi szakaszában ez nem volt más, mint a társadalmi struktúra különböző szintjein végzett tevékenység (volt szobrász, festő, író, az Írószövetség főtitkára, miniszterhelyettes, TIT-főtit- kár, főszerkesztő stb.). Életének egy későbbi szakaszában pedig kutatásainak fő területe a gazdaság, az anyagi termelés, minit a társadalmi létezésnek és fejlődésnek alapja, hozzá természetesen a politika és a művészet (irodalom, képzőművészet). Az ebben a szférában tett megfigyelései és töprengései eredményéiből külön kis naprendszert teremtett gondolkodásában. Szikrázó és

gyorsan tovasubanó gondo- Lat-csillagok, sziporkák, bolygók és holdak keringenek sajátos pályákon és sebességgel egy nap körül, aminek neve — Munka. Munka és politika, munka és enköilcs, munka és irodalom, munka és emberi tartás, munka és művészet kapcsolata, vonzásrendszere kerül vizsgálat alá. Többnyire egy siető ember türelmetlenségével: vezérszavaik, emlékeztető megjegyzéseik, a gondolkodás ráérőbb időszakára hagyott mondatok rövid, de nagy mélységeket felvillantó formájában és lehetőségeivel. Kötetének a Kerti napló cím alá gyűjtött részében Olvashatjuk ezeket, azzal a szomorúsággal, nagy kár, hogy nem kapott a sorstól időt, a világtól elég biztatást minden elmeszikráinak a végiggondolására.

Kötete egyik tanulmányában írja Bibó Istvánról, hogy a jeles gondolkodó életében „sok csalódást, mellőzést szenvedett, nehéz megpróbáltatásokat is át kellett élnie, s végül sem adatott meg neki az igazi kibontakozás, a tehetségéhez méltó méretű alkotások létrehozása.”

Önmagáról is írhatta volna.

1935-ben írt önéletrajzában mintha előre megsejtett volna valamit: „...voltaképpen nagy félelmek közt .ülök itt életem folyóvizének partján: nem tudom, merre tart, hová dagad a folyó, legföljebb egy-két dolog van, amiben biztos vagyok, de ez a hiztonság is olyan, miiibaz, hogy holnap is nap lesz, és én talán holnap is élni fogok.

Szabó György

í>o '. május