Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-26 / 48. szám

1987. február 26. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Állandó kontaktus Kérdez a városlakó Ha Nyíregyháza tömegközlekedése a té­ma, mindig hevesen csapnak fel az indula­tok — hiszen a megyeszékhelyen ezrek és ezrek utaznak naponta autóbusszal, s bi­zony olyan menetrend még nem születeti (talán nem is fog), mely mindenkinek egy­formán kivívná a megelégedését. Azt is mondhatnánk némi rosszmájúsággal: min­denki azt szeretné, ha a házánál állna meg a busz (de lehetőleg a szomszéd ablak? alatt...). A megyeszékhely új autóbusz-pályaudva­ra a Petőfi téren lényegében elkészült, a be­fejező munkákat végzik rajta, a tervek sze­rint április negyedikén átadják rendelteté­sének — s ez a nap az új menetrend élet­be lépése is lesz. Ez pedig annyit jelent: alaposan megváltozik a város közlekedése. Lássuk előbb a távolsági közlekedést. Nyíregyházára nyolc irányból érkeznek hely­közi járatok: Tiszavasvári, Űjfehértó, Nagy­halász, Nyírtelek, Nagykálló. Napkor, Nyír- pazony és Kálmánháza felől. Ezek részben a Jókai téri autóbusz-pályaudvarra, részben pedig a Tölgyes csárdához érkeznek most, illetve innen indulnak. Az alapvető válto­zás: áprilistól mindegyik a Petőfi térre ér­kezik, s onnan indul! Ez persze fölvetett egy sereg gondot — többek közt azt, hogy némelyik járat útja távol esik a városköz­ponttól, a piactól, az áruházaktól. Nincs gond azokkal, melyek "irányukból fakadóan eleve át kell haladjanak a városon, de pél­dául a Tiszavasvári, Űjfehértó. Kálmánhá­za vagy Nyírtelek felől jövő busz számára ez kerülő. A megoldás megszületett, ha nem is fog tetszeni mindenkinek. Az Űjfehértó és Kál­mánháza felől érkező járatok nem a rövi- dabb. tehát a Móricz Zsigmond út. nagykör­út (déli szakasza) irányt választják, hanem végigmennek a Szarvas utcán, majd a Szé­chenyi utcán jutnak el a buszpályaudvar­ra, így érintik a centrumot is. (A Szarvas utca elején új megállót alakítanak ki.) Más a helyzet a Nyírtelek, illetve a Ti­szavasvári felől jövő buszokkal. Ezeknek a leglogikusabb útvonaluk úgy fest, hogy , beérkezve a Bethlen Gábor, illetve a Rá­kóczi utcán, rákanyarodnak a körútra, s egyenest a buszpályaudvarra mennek. Hosszas megfontolás és a vita során el­hangzott ellenvetések révén végül is az a döntés: a nyírteleki járatok elmennek a Búza térig, s az Október 31. téren elkanya­rodva a Bethlen utcán térnek vissza, majd a Vasgyár utcán érkeznek a Petőfi térre. A Tiszavasvári irányából jövő, illetve oda in­duló buszok viszont nem kaptak zöld utat a városközpont felé — a konzervgyárnál tér­nek el. Mielőtt részletesebben szólnánk arról, hogy mik az indokai ezeknek a döntések­nek, vegyük szemügyre előbb a nyíregyhá­zi helyi járatokat, s utána térjünk vissza erre. A városban 24 helyi járat fog közlekedni áprilistól (ma több van, de — mint alább erről szó esik — néhány járat megszűnik, s lesz egy új is). Az egyes járat a cipőgyár és a Petőfi tér között jár majd — a Búza tér és az Egy­ház (illetve a Síp) utca érintésével. A ket­tes útvonala meghosszabbodik: a Petőfi té­rig megy a Vay Adám körúti, Búza tér, Me­ző utca, Vasgyár útvonalon. A hármas jel­zésű buszok a Debreceni úti felüljárónál el­kanyarodnak a Móricz Zsigmond utcára, majd a Szarvas utcán végighaladva a Szé­chenyi utcán jutnak el a Petőfi térre. (Ez­zel a Szarvas utca és környéke közlekedése is javul!) A négyes számú járat (Oros felől) ugyan­csak hosszabb úton jár — úgy, mint a már említett kettes számú, a Petőfi téren lesz a végállomása. Az ötös változatlan — viszont megszűnik az 5/A jelzésű busz, ezt a 17- es pótolja (erről alább szólunk). A hatos já­rat se változik lényegében — illetve egy kisebb eltérés lesz, s ez minden olyan busz­ra érvényes, mely az örökösföldi lakótelepe* érinti. Az új városrészben immár hat busz vég­állomása lesz (5, 6, 11, 17, 23, 24) — kinőt­te hát a jelenlegi szűk buszfordulót a for­galom. Ezért a lakónegyed északi végén, a Szalag utcán új buszfordulót és „decentru- mot” alakítanak ki. Itt annyi a gond, hogy valószínűleg nem készül el időben, egy-két hónapos csúszás várható! De nézzük tovább. A 7/A jelzésű busz útvonala változatlan marad — a Jósaváros és a vasútállomás között jár. Szóba került a meghosszabbítása a Korányi Frigyes utcán, de ez egyelőre csak terv, ha megvalósul, az lehet a jelenleg nem létező hetes számú já­rat. A 8 és 8/A jelzésű járatoknál nincs vál­Az új, 13-as autóbuszjárat útvonalát jelzi a vastag vonal a várostérképen. tozás. Megszűnik viszont áprilistól a 9 és 9 A jelű busz! Utasaik ezután a 23-as jelzé­sű busszal utazhatnak: ez az Örökösföldről indul — de ezután majd nem a gumigyá­rig megy, hanem a Guszev-lakótelepig, a párosközponton át. A 10-es buszok Nyírszőlős felől a MAV- pályaudvarig járnak majd a város centru­mának érintésével. (Ez a Hímesben lakókon is segít kissé.) A 11 és 12 jelzésű járatoknál nem lesz változás. Üj buszjárat indul viszont 13-as szám­mal! Útvonala: Tölgyes'csárda. Kossuth ut­ca, Vay Adám körút, Dózsa György utca, majd végig a Debreceni útig, s ott kanya­rodik el a Tünde utcára — keresztülszeli tehát a várost. A 14-es számú busz útja is hosszabb lesz: a vasútállomásig megy. Megszűnik a 15 M jelzésű járat, de marad a régi útján a 15-ös. A 16-osnál annyi a változás, hogy nemcsak az állomásig, hanem a Petőfi téri buszpá­lyaudvarig jár. A tizenhetes számú buszok útvonala igen hosszú lesz: az Örökösföldről indulnak, és a Ságvári kertvárosi kör után térnek vissza, közben számos átszállási lehetőséget biztosí­tanak minden irányban. Nem lesz változás a 18, 19, 20, 21, 22 számú járatoknál. A 23- ast már említettük. Hátra van még a 24-es — ez is változatlan marad. Végére értünk hát a listának — talán túl­ságosan „töménynek” is tűnhet első olva­satra. De mivel lényegében mindenki azt a buszjáratot ismeri leginkáhb, mellyel gyak­ran jár, biztosan eligazodnak az olvasók, ha megkeresik a megfelelő számot. Végül pedig térjünk vissza egy kicsit az írás elején emlegetett gondokra, melyek a távolsági járatok utasait érintik. A város­ba nyolc irányból érkeznek buszjáratok — és ezek közül hét(!) érinti a város központ­ját. Nem sikerült viszont megoldást lelni a Tiszavasvári, Nagycserkesz felől érkező és arra induló buszokra — ezek nem mennek be a centrumba. Az ok egyértelmű: a vá­rosközpont egyszerűen túlterhelt — mégpe­dig nagyon! íme néhány adalék. A Hotel Szabolcs előtti közlekedési helyzet igen zavaros: az ott parkoló kocsik miatt gyakorlatilag csak egy sáv használható — és itt a buszmegál­ló, ahol nyolc járat áll meg! A helyzet vál­toztatást kíván — valószínűleg megtiltják a parkolást a szálloda előtt, nincs más meg­oldás (s ez persze, nehéz döntés, hiszen egy szálloda parkoló nélkül...) Más. Az Egyház utcán nemrég összero- gyott egy épület tetőzete. Minden jel szerint a sok hó a ludas — de távolról se biztos, hogy az itt járó buszok hatalmas forgalma ebben nem játszott közre! Látni ugyanis más házakat az utcában, melyeket már ge­rendák támasztanak. Magyarán: ez az ut­ca (és a Sip utca) már-már alkalmatlan a tömegközlekedésre. Végezetül, de egyáltalán nem utolsósor­ban: a MÁV-állomás előtti helyzet egyene­sen nyomasztó. Taxik, buszok, személyko­csik torlódnak állandóan. S most — ápri­listól — újabb buszjáratok végállomása ke­rül ide! Valamilyen megoldás mindenképp kell — csak éppen pénz nincs elég. Valószí­nűleg úgy fest majd a helyzet: a magán­kocsik parkolása megszűnik közvetlenül az állomás előtt (odébb, a Vasvill Depó felé alakítanak ki helyet számukra), a taxik a járdasziget mellett állhatnak majd egymás mögé, a buszok pedig mellettük sorolhat­nak be. A nyíregyházi belváros zsúfoltságára, köz­lekedési visszásságaira, parkolási gondjaira egyelőre nincs gyógyír — ezeket forgalom­szervezéssel már nem lehet megoldani. Űj utak kellenének, égetően sürgőssé vált a kiskörút továbbépítése és így tovább. Saj­nos azonban mindez elsősorban pénzkérdés — és éppen emiatt csak a jövőben várható javulás ... T. Gy. Vihart kavart, s máig sem csendesedtek el a nyíregyházi „aluljáróvita” hullámai. Em­lékszünk rá: a Kelet Áruház előtti tér ren­dezésekor társadalmi párbeszéd kerekedett afelől, hogy a környék útrendszerének át­építése, a jubileumi park kialakítása során milyen legyen itt a gyalogos tömegközleke­dés. Voltak, akik lelkesen támogatták egy aluljáró elkészítését, de igen sokan hangoz­tatták: addig nyújtózkodjunk, amíg a ta­karónk ér, s amíg a Virág utcán térdig jár­nak a sárban — oda még járdalap se jut —, addig ne akarjunk a jövő századba lépni a város másik részén. Korántsem az a cél, hogy most véleményt mondjunk: helyes volt, vagy sem az akkori döntés, hiszen a tér megépült, s bizony elég nagy a káosz a lámpák, a terelők sűrűjé­ben ... Tény viszont, hogy maga a vita jó példája volt annak a nyílt várospolitiká­nak, amit évekkel korábban Nyíregyházán meghirdetett a városi pártbizottság, a ta­nács. — Ez így nagyon szépen hangzik, de na­gyon nehéz dolog is — mondja most az egyik illetékes, aki évek óta bábáskodik e nyílt várospolitika térnyerésén. — Először is bármilyen furcsa, rengeteg munkát, ki­tartást, türelmet igényel, amig a nyíltság egyik feltétele valóság lesz: amíg kérdezni kezd a városlakó. A „kulisszák” mögött Lózungnak tűnik, de igaz: kérdezni csak az tud, aki tájékozott. Ezért a városi köz­élet demokratizálásának egyik sarkalatos pontjaként a sok irányú tájékoztatást jelöl­te meg évekkel ezelőtt a párt itteni vezető testületé. A legkülönfélébb fórumokat hasz­nálták fel — és hasznosítják ma is — arra, hogy a városlakó bepillanthasson a „kulisz- szák mögé", hogy lássa, mi, miért, meny­nyiből valósulhat meg, s hogy milyen nagy a távolság a vágyak és a lehetőségek között. Kérték és kérik ma is valamennyi párt­titkári értekezleten a szűkebb környezetet foglalkoztató kérdések felvetését. Ugyanígy gyűjtik a véleményeket, a kételyeket a la­kókörzeti vezető szervek megbeszélésein a — elég rideg a kifejezés — rétegtalálkozó­kon, amikor például pedagógusok, kisiparo­sok, orvosok, avagy a műszaki értelmiség, netán a főiskola fiataljai a saját szemszö­gükből tesznek fel kérdéseket, mondanak kritikát azzal a szándékkal, hogy az illeté­kesek hallgassák meg, s ha lehet, cseleked­jenek. Igen jellemző két, látszólag egymástól tá­vol eső ilyen lehetőség egybevetése: gyakor­ta megtörtént, történik, hogy városvezetők, illetve kiváló szakemberek „kitelepülnek" egy-egy üzembe, és ott szemtől-szembe a legérdekeltebbekkel fogadják a kérdéseket, adják a válaszokat. (Tisztességesen meg­mondják azt is, ha nem tudnak választ ad­ni.) A másik alkalom: baráti beszélgetésre hívták már Nyíregyházán az itt élő és al­kotó, tudományos fokozattal rendelkezőket, s kérték, mondják el ők is véleményüket a városfejlesztésről, javaslatukat az éssze­rűbb megoldásokra, arra, hogy miként le­hetne a kutatómunkát gyorsabban a terme­lés szolgálatába állítani, tekintettel arra. hogy napjainkban a várospolitika áll vagy bukik az itt tevékenykedő üzemek nyeresé­gén. Döntés előtt igyekeznek mindig kikér­ni a városlakók véleményét, a közösségi dol­gokról, mert csak így alakulhat ki az a kon­szenzus — társadalmi szerződés —, amely egyszerre lelkesít és kötelez vezetőt és vá­roslakót. Természetesen a havi száz, évi több mint 1200 kérdés, vélemény, javaslat között — amely eljut a városi pártbizottságra — van­nak kellően megalapozottak és szélsősége­sek is. A kérdések több csatornán áramla­nak (fogadóórák, tanácstagi interpellációk, városkörzeti tanácskozások, névvel ellen- jegyzett és névtelen levelek, személyes ko­pogtatások stb.), és ilyenkor minden felve­tést meghallgatnak, foglalkoznak vele, a legilletékesebbhez terelik válaszadásra, ami­ről egy adott kollektívát, vagy az illető sze­mélyt szóban vagy írásban is értesítik. Diem értik... Jellemző, hogy a társadalmi helyzet vál­tozásával módosulnak, változnak a felveté­sek is. A legutóbbi fél hónap során félszáz kérdés jutott el a pártszervezetek által a vá­ros vezetőihez. Az egyik szóvá teszi, fcogy a fizikai dolgozók indokolatlannak tartják: miért emelkedett a közétkeztetés négy szá­zalékkal, amikor az élelmiszerek ára eköz-i ben változatlan maradt (Nyidofer). Vagy' bosszantja a lakosságot, hogy a Szamuely-' lakótelepen a körzeti orvos rendelési ideje nincs összhangban a legközelebbi gyógyszer- tár nyitva tartásával (kereskedelmi pb). To­vábbá, indokolatlanul magasnak tűnik a Malom utcai fürdő 30 forintos belépőjegye (bíróság). Más: nyugdíjasok sérelmezik, hogy a volt munkahely nem törődik egykori dol­gozójával (déli körzeti pártbizottság). Űjabb dohogás: sokan kérik a Tisza étteremben a közétkeztetés visszaállítását, mert a fél óra ebédidőben nem lehet a Koronában csak futva elkölteni az ebédet (kereskedelmi pb). A 15-ös körzeti pártalapszervezet a Csányi utcai gázvezeték-fektetés lassúsága, rossz minősége miatt elégedetlen. Tanácsi dolgo­zók vetették fel, hogy több ABC-ben te­nyérnyi papírba csomagolják a kenyeret, ezzel spórolnak. Sok közérdekű rendeletet hoz a városi tanács, amit csak a saját fo­lyosóján függeszt ki. Miért nem olvashatók ezek a vállalatoknál, az intézmények folyo­sóin (tanácsi termelöágazati pb). Aki kérdez — a városlakó —, várja is a választ. Sajnos ma még ez időt igényel, mert a bürokráciát e téren sem lehetett teljesen leküzdeni. (Harminc napos határidő!) De a város vezetői igyekeznek a megszerzett vá­laszok birtokában a sajtó, a rádió, újabban a kábeltelevízió útján minél hamarabb meg­adni a tisztességes választ, s nem csupán akkor, ha teljesíthető a kérés, hanem, ha pillanatnyilag nincs mód a megoldásra. Vágyak és tények Üj jelenség e téren, hogy az egyes város­körzetekből olyan, igények is befutnak, ame­lyekre egyhamar nem lesz fedezet. Miért van ez? Azért, mert Nyíregyháza hetedik ötéves tervét sokoldalúan megtanácskozták a lakossággal, a városkörzetekkel, ennek alapján döntöttek a legfontosabb célokról a tanács tagjai. Meglehet, hogy az élet válto­zása naponként szül új igényeket — ame­lyek nem mindig közösségiek, legfeljebb egy szűk csoport érdekét szolgálja — de képtelenség havonként, félévenként újrafo­galmazni már eldöntött célokat, felborítani elhatározott döntéseket, a pillanatnyi han­gulat hatása alatt. Képtelenség — és indo­kolatlan is — minden kérdésben afféle vá­roskörzeti szavazást rendezni, hiszen a vá­roslakó nem is igényli, hogy olyan kérdés­ben kérjék a véleményét, amihez ő nem ért, ami tőle távolesik. A cél változatlan: állandó kontaktust tar­tani a lakossággal, építeni mindazok véle­ményére, javaslatára, akik nemcsak lakó­helyüknek, hanem a szó legnemesebb értel­mében otthonuknak érzik Nyíregyházát és ha szólnak, mondatuk egyik fele a kritika, a másik része pedig annak közlése, mi a megoldás, s hogy ebben rá mennyire szá­míthatnak. Angyal Sándor Egy i vitatott témák közül: az Október 31. tér kialakítása. Új menetrend Helyi •s távolsági

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom