Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-26 / 48. szám

2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Eiet 1987. február 26. J5»?V Fogyasztói érdekvédelem í ........ • - i . \ • ■.*» Ki az ellenőr? De sokat hangzik el a kérdés: ellenőrzi ezeket valaki? — ha a boltban azt látja az ember, hogy a 20 deka parizerbe két vége is kerül; ha a mérleg nyelve csak 18 dekát mutat, de a papírra a 20 deka ára kerül; ha hiába írják elő, hogy a kenyeret be kell csomagolni, tenyérnyinél nem jut nagyobb papír rá és sorolhatnánk tovább a ha-val kezdődő mondatokat átültetve a szórakozó­helyekre, vagy akár a legülönbözőbb szol­gáltatásokra is. Mielőtt azonban ezt ten­nénk, néhány számadatot célszerű előre ír­ni. Az egyik, hogy a városi tanács termelés- ellátás felügyeleti osztályának ellenőrei 414 fogyasztói érdekvédelmi ellenőrzést tartot­tak az elmúlt évben és bár más kategória, de az is a fogyasztók érdekeit szolgálja: 960 esetben tartottak árellenőrzést. Igaz, ez utóbbiba nemcsak a nyíregyházi boltokban végzett ellenőrzések száma van benne, ha­nem még 14 környékbeli községé is, mert ezt egy társulás dolgozói végezték. Ha hoz­zászámítjuk, hogy az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat belső ellenőrei 891, az ipar­cikk-kiskereskedelmi vállalat belső ellenőrei 651, a vendéglátó vállalat belső ellenőrei 1200-nál több ellenőrzést végeztek, akkor akár meg is fordíthatnánk a kérdést: hagy­ják ezeket az ellenőrök dolgozni? Hagyják. Pedig van olyan kereskedő is —, szerencsére nem túl sok — akit nem kellene hagyni, mert valahányszor ellenőr­zik, mindig találnak valamilyen szabályta­lanságot, valami olyat, amivel megkárosít­ja a vásárlókat. A rendelet azonban úgy szól, hogy csak akkor kell eltanácsolni a pályáról, ha két év alatt háromszor talál­nak olyan szabálytalanságot, amiért bünte­tés jár. Az ellenőrök száma azonban olyan kevés, illetve a boltok, a szórakozóhelyek száma olyan sok, hogy háromszor nemigen jutnak el ugyanarra a. helyre két év alatt. Mert ha igen, akkor sok helyen elmarad az ellenőrzés. Nyíregyházán 10 nagyobb és 50 kisebb gazdálkodó szervezet vállal részt a vásár­lók, a fogyasztók ellátásában. Ez 339 boltot. 172 vendéglátóhelyet jelent, köztük a mun­kahelyi büféket is, ahol az utóbbi időben inni már nemigen, de élelmiszereket, sőt kisebb, a háztartáshoz nélkülözhetetlen dol­gokat lehet vásárolni. A magánkereskedők száma is meghaladja az 500-at, így amikor az ellenőrzési terveket készítik a tanácson, ezernél több kisebb-nagyobb boltot és szó­rakozóhelyet kell feltérképezni. Milyen tapasztalatokat szereztek az ellen­őrök? Ahogy Szikora Andrásné, a termelés- ellátás felügyeleti osztály vezetője és Há­moriné Rudolf Irén, a kereskedelmi csoport vezetője elmondták: a legtöbb bajt az okoz­za. hogy rosszul mérnek, rosszul számol­nak, nem jól adnak vissza, lejárt szavatos­ságú termékeket hagynak a polcon, de az árát nem csökkentik. Nem ritka, hogy rosz- szul üti be az árat a pénztáros, a nyári íagylaltsúlycsonkítások pedig már .olyan méreteket öltöttek, hogy az a különleges, ha valahol megvan az előírt súly és akkor a minőségéről még nem is beszéltünk. Mondják, hogy a Kelet Áruházban volt hosszú ideig a legtöbb gondjuk, aztán a so­rozatos ellenőrzések hatására ma már az olyan ritka boltok közé számítják a fűszer­csemege osztályt, aihol még az előre csoma­golt termékek súlya is megvan. Ez azért érdekes, mert eszébe nem jut egyetlen vá­sárlónak sem, hogy az előre csomagolt lisz­tet megmérje, pedig sokszor hiányzik né­hány deka. Sokszor ennek nem az az oka, hogy eredetileg is rosszul mértek, hanem hogy elapadt, kiszáradt az áru míg vevőre talált, a vásárlót azonban akkor is megká­rosították. A Kelet Áruházban most még munkaköri leírásba is belefoglalták, hogy a súlyveszteséget is be kell kalkulálni, s akik előrecsomagolást végeznek, azok néhány de­kával többet mérnek. Gyakorta hiányzik az árak feltüntetése, pedig ez szolgálná legjpobban a fogyasztók érdekeit. Már-már belefáradtak a vásárlók érdekeire vigyázó ellenőrző szervezetek ab­ba, hogy állandóan fölöslegesen hirdetik: a vásárló legyen ellenőr a vásárláskor, ö tud­ja ugyanis legjobban, hogy mit kért, tud­hatja azt is, mennyi az ára, de legtöbbször ha becsapják, még akkor sem veszi a fá­radságot, hogy beírjon a vásárlók könyvébe. Talán ez az oka, hogy miközben alig-alig található valamilyen fonákság bejegyezve a vásárlók könyvébe, addig a 414 fogyasztói érdekvédelmi ellenőrzés után 60 szabálysér­tési eljárást kellett indítani, körülbelül -200 ezer forint büntetést kellett kiszabni, 44 esetben küldtek ki írásbeli figyelmeztetést. Ez bizony azt jelenti, hogy ha legközelebb bármilyen apró szabálytalanságot találnak, már szabálysértési eljárás következik. Mérleg a Váci Mihály utcai ABC-ben. Ezek a számok annyit jelentenek, hogy az ellenőrzések 42 százaléka után kellett vala­milyen intézkedést hozni a tanácsnak, s ez sokkal több mint bármelyik korábbi évben volt. Az már csak zárójelben megjegyzendő dolog, hogy mindezeken túl 46 esetben ír­tak levelet a bolt gazdájának, tehát a vál­lalatok, a szövetkezetek vezetőinek, hogy te­gyenek intézkedést, mert például nem meg­felelő az árukészlet, hogy zárás előtt már nincs tej és kenyér, de ha ünnepek előtt tapasztaltak ilyesmit, akkor büntettek is ér­te, mert akkor a keveset rendelő boltok ve­szélyeztették az ellátást. Sok gondot okoznak a szerződéses, illetve jövedelemérdekeltségű boltok, mert a keres-, kedőknek így közvetlenül is nagyobb érde­ke a takarékosság, s ez sokszor gondot okoz az ellátásban. Sok helyen kevesebbet ren­delnek, hogy ne száradjon rájuk, az ilyen boltokban ritkábban veszik le a polcról a lejárt szavatosságú árukat, elengednek egy­két dolgozót is, s ez legtöbbször a tisztaság, a higiénia rovására megy. Természetesen érvényesek ezek a tapasztalatok a magán- kereskedőkre is. Az igazság azonban az, hogy náluk több­ször tartottak árellenőrzést, mert a vásár­lók gyakran adnak olyan jelzéseket az el­lenőrző szervezeteknek, hogy a maszek bol­tokban minden drágább. Ez a feltételezés természetesen nem fedi a valóságot, hiszen egy sor termék ára mindenütt egyforma, az azonban igaz lehet, hogy a szabadáras ter­mékek körében jelentős árkülönbség ta­pasztalható. A 960 árellenőrzést 161 szabály­sértési eljárás követte, tíz esetben kártala­nították a vevőket és ennek összege 59 ezer forint "Volt, de volt olyan magánkereskedő is, aki tisztességtelen árat alkalmazott, s az így szerzett pénzt befizettették a piaci in­tervenciós alapba. A büntetések mellett 179 figyelmeztetés is volt, tehát az ellenőrzések több mint 40 szá­zalékát követte valamilyen szankció, köztük 400 ezer forint bírság is. Az árellenőrök ter­mészetesen az árakat vizsgálták, vagyis azt: mennyire arányosak a magánkereskedők árai a szocialista kereskedelemben alkalma­zott árakkal, de azt is: adnak-e számlát, tudnak-e bizonylatokat mutatni áruik ere­detéről, vezetnek-e árnyilvántartást és így tovább. Sok panasz érkezik a szolgáltatásokra is. Az autószerelőit, a karosszériajavitók gya­korta nem tartják magukat a szerződések­ben rögzített feltételekhez, nem készülnek el a vállalt munkával határidőre, a fuvaro­zókra pedig azért panaszkodnak legtöbben, mert hiányzik a taxióra, akkor dolgoznak, amikor akarnak és ez részben bizalmatlan­sághoz, részben hiányos szolgáltatáshoz, ve­zet. Voltak egy-egy területet átfogó témavizs­gálatok is. Rendszeres volt az ünnepi ellá­tás ellenőrzése, az árváltozások betartásá­nak vizsgálata, de szereztek tapasztalatokat a környezeti kulturáltságról, a vasárnapi tej- és kenyérellátásról, megnézték, hogyan készül a kereskedelem és a vendéglátás az idegenforgalmi szezonra, s azt is: hogyan felelnek meg az éttermek az osztályba so­rolás feltételeinek. Vizsgálták a tartós fo­gyasztási cikkek árusításának körülményeit, jártak a kilósboltokban, ellenőrizték a fize- tővendáglátókat, a közétkezetést, a.fenyőfa- értékesítést. Az ellenőrzések számából, az azokat kö­vető szankciókból azt a következtetést von­hatjuk le, hogy az ellenőrök felkészülteb­bek, következetesebbek voltak mint koráb­ban, ugyanakkor azt is, hogy a boltok, a szórakozóhelyek nagy részében a felületes munkára hajlamos dolgozók visszaélnek az­zal, hogy nem jutnak el hozzájuk gyakrab­ban az ellenőrök és ha megbüntették őket néhány ezer forintra, megtalálják a módját, hogy azt rövid időn belül visszavegyék. Ép­pen ezért mégis csak jó volna, ha komolyan vennénk, hogy valamennyien ellenőrök va­gyunk vásárlásainkkor, s nem pirulnánk el, ha kevesebbet mutat a mérleg, vagy nem szemlesütve kérnénk a vásárlók könyvét. Balogh József Tűz a lakóháznál Riasztó adatok Néhány évvel ezelőtt, 1984-ben ünnepség­gel, kiállítással, sőt dokumentumkötettel is megemlékeztek Nyíregyházán a tűzoltóság létezésének 100 esztendejéről — 1884-ben alakult ugyanis az első tűzoltóegyesület á megyeszékhelyen. Azóta sok minden történt a tűzoltóságnál is, mint az élet más terü­letein, ám a nyíregyházi tűzoltók ma is büszkék elődeikre — különösen, ha arra gondolnak, hogy 1905-ben a Milánóban ren­dezett nemzetközi tűzoltóversenyen nyír­egyháziakból állt a Magyarországot képvi­selő csapat, amely aranyéremmel tért haza! Eredményeikre, munkájuk hatására jog­gal lehetnek hát büszkék a tűzoltók — de sajnos (és ez már távolról se rajtuk mú­lott!), kevesebb megelégedésre adnak okot azok az adatok, melyek a város tűzvédelmi helyzetének mai állapotáról tanúskodnak. A tűzesetek száma évről évre emelkedő tendenciát mutat Nyríegyházán is, akárcsak mindenütt az ország területén. 1980 és 1985 között a nyíregyházi tűzoltókat ezerkétszáz­nál több alkalommal szólította a gépjármű- fecskendőkhöz a riasztócsengő hangja, ez annyit jelent, hogy évente átlagosan mint­egy 250 tűzesethez riasztották őket. Ha ezt a számot összevetjük az előző öt év átla­gával, amikor „csak" 157 tűz volt évente, akkor bizony jogosnak tűnik az aggodalom. (Ezek az adatok persze, nemcsak kifejezet­ten Nyíregyházára vonatkoznak, hanem a nyíregyházi tűzoltóság egész működési terü­letére. mely többek között magában foglal­ja Tiszavasvárit is, és sok községet a kör­nyéken.) Nyíregyházán, a város közigazgatási terü­letén — hogy a legutóbbi adatokat vegyük szemügyre — az elmúlt évben 126 olyan tűzeset történt, mely kárral is járt (mivel időnként megesik, hogy kár nem keletkezik a tűznél — például egy út szélén avartüz van, de persze, ilyenkor is igen fontos a tűzoltóság beavatkozása, hogy ne terjedje­nek tovább a lángok ...). A tüzeknél egy év alatt hárommillió 400 ezer forint ment ve­szendőbe! Ha a statisztikában azt a rovatot nézzük, hogy milyen okból keletkeztek a tüzek, fi­gyelmeztető számok ugranak ki. A legtöbb tűzeset dohányzás miatt keletkezett, szám szerint 25. Ezekből sok úgy történt, hogy valaki (többnyire ittas állapotban) ágyban gyújtott cigarettára — két alkalommal éle­tet is követelt ez a felelőtlenség! A második vezető ok: tüzelő- és fűtőberendezések sza­bálytalan használata — például elhanyagolt állapotú olajkályha, hibás hőlégfúvó az üzemcsarnokban stb. Az elektromos tüzek száma se kevés — 21 alkalommal okozott tüzet rövidzárlat vagy hasonló eset. S meg­döbbentő, de igaz: tizenöt ízben kellett tü­zet oltaniuk a tűzoltóknak azért, mert gye­rekek gyufával játszottak! Sajnos, ez egy alkalommal tragédiával végződött: egy ki­lencéves és egy ötéves kisfiú az udvarukon lévő vécébe zárkózott, gyufát gyújtottak vagy talán cigarettázni akartak — tűz ke­letkezett, s a két gyerek meghalt! A nyíregyházi tűzoltólaktanyát minden városlakó ismeri, és a közvetlenül mellette lévő általános iskolások a megmondhatói, hogy bizony meglehetősen gyakori a felhar­sanó szirénahang. A laktanya épülete régi — és alaposan kinőtték már a tűzoltók. Itt található ugyanis a megyei tűzoltó-parancs­nokság is, és a kétemeletes épület már nem elegendő a kényelmes, mindenre megfelelő helyiségek kialakításához — nagyon elkelne egy bővítés. Csak hát a pénz ... Mint mondják a megyeszékhely tűzoltói: nem panaszkodni akarnak, de rájuk férne már némi bővítés — manapság már igen­csak soknak tűnik, hogy tizenkét tűzoltó al­szik egyetlen hálóhelyiségben, másképp nem tudják elhelyezni őket. Az se a legjobb megoldás, hogy a szertár egy része nem közvetlenül a főépület alatt található — ri­asztás esetén jókora sprintet kell kivágni­uk a tűzoltóknak, míg a gépjárműfecsken­dőkbe ugorhatnak hátul az udvarban. Már­pedig a gyorsaság életbevágóan fontos le­het — s az említett körülmények ellenére se késlekednek soha! Az előírás egyébként az: nappal hatvan másodpercen belül, éjszaka pedig másfél percen belül kint kell lennie az utcán a fecskendőnek vagy más tűzoltó- járműnek! Ezt a normát tartják — ponto­sabban: mindig a szabott időn belül indul­nak, néha nem is kevéssel! Ez főképp akkor érdemel figyelmet, ha belegondolunk, hogy egy átlagembernél egy-másfél perc az éj­szaka kellős közepén jóformán arra is ke­vés, hogy felébredjen ... „A tűzoltók dolga az, hogy oltsák a tü­zet” — mondja a kívülálló. Pedig nincs iga­za, mert távolról se csak ennyi a dolguk. Most nemcsak arról beszélünk, hogy szám­talan esetben kérik a beavatkozásukat olyan alkalmakkor, amikor nincs tűz — például, ha felborult járműből ki kell menteni va­lakit, ha fatörzs dőlt keresztbe az útra, hó­halmok fenyegetnek lecsúszással a tetőről olvadás idején és így tovább. Inkább arra gondolunk: sok olyan helyen is ott vannak, ahol szó sincs közvetlen tűzveszélyről. .. A nyíregyházi tűzoltóság például 275 al­kalommal tartott ellenőrzést a területén ta­lálható üzemeknél, szövetkezeteknél, intéz­ményeknél, és nem feledkeztek meg a lakó­házakról sem. Hetven átfogó ellenőrzést tar­tottak az elmúlt évben — egy ilyen akcióba minden beletartozik: az üzemcsarnok rend­jétől a tűzoltókészülékek működőképességé­ig (meg hogy tudják-e a dolgozók kezelni ezeket!) és még sok más dolog. Az ered­mény sajnos, sok helyen lesújtó. Elég, ha csak annyit mondunk: egy év alatt negy­venöt alkalommal kértek intézkedést a vál­lalatvezetéstől írásban, harminc fegyelmi kiszabását kezdeményezték, és 23 ízben sza­bálysértés lett a dologból. Emellett másfél száz dolgozónak a helyszínen kellett zsebbe nyúlni (pontosabban: kaptak egy, csekket), mert rögtön kirótták a bírságot, összesen 44 ezer forint értékű helyszíni bírságot fi­zettek ,ki a szabálytalankodók! Fentebb már említettük a lakóházi ellen­őrzéseket. Nos. talán itt van a legtöbb prob­léma, ezt mutatják a jegyzőkönyvek. 1984- ef például a „lakóházak tűzvédelmi évének” titulálták, nem véletlenül: ekkor ugyanis Nyíregyháza 11 ezer lakásában illetve épü­letében tartottak ellenőrzést a tűzoltók. Olyan szabálytalanságokra derült fény, melyek már-már elképesztőek. Például: több mázsa karbidot találtak egy emeletes ház pincéjében (képzeljük csak el. ha ezt víz éri, s megkezdődik a robbanóképes gáz fej­lődése ...). Másutt teli benzineskannák, ren; geteg gyúlékony anyag, lom, hulladék töl­tötték meg a pincepekeszeket — mind külön veszélyforrás. A felelősségre vonás itt se maradt el sza­bálysértési feljelentések, helyszíni bírságok születtek százával. De sajnos, úgy tűnik: hiába minden intés, figyelmeztetés vagy akár büntetés is — az emberek jelentős ré­sze fittyet hány még az alapvető tűzvédelmi tudnivalókra is. Valahogy úgy vélik a leg­többen: ez csakis mással történhet meg, ve­lem nem. Aztán amikor az ő lakásában, ga­rázsában, udvarán, autójában csapnak fel a lángok, bizony véleményt kell változtatnia — de már későn. Figyelmeztető és riasztó az adat: a tüzek fele lakóházaknál történik! Nyíregyházán például tavaly egy közel félmilliós kárt oko­zó tűzeset volt az Árpád utca egyik házá­ban — elektromos hiba miatt. Az sem vé­letlen, hogy a tűzesetek évről évre nagyobb kárt okoznak -r egyre több az érték a la­kásokban is, akárcsak az üzemekben, ahol sok milliós gépek, berendezések dolgoznak. Értékeink, testi épségünk, életünk biztonsá­ga azt követeli: ne vegyük félvállról a tűz­védelmet, az óvó rendszabályokat. Egy el­dobott cigarettavég, egy égve hagyott tűz­rakás a kert végében, egy „megtalpalt” biz­tosíték. egy gyerek előtt hagyott gyufa tra­gédiákhoz vezethet... Tarnavölgyi György Felborult teherautó, égő Trabant. Munkában a nyíregyházi tűzoltók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom