Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
2 Keleí-Magyarország 1987. február 12. Hol van mar a rokkantak óve? Segély helyett munka kellene... Egyesületben a mozgássérültek Újdtnságtk a savanyító üzemből Akinek jut a banánból Soha hasznosabb divatot! Amikor a világ egy egész esztendőt szentelt a rokkantak megsegítésének, itthon is egymást érték a felajánlások. A divatnak azonban van egy állandó jelzője: múló... Azóta lejjebb lohadt a lelkesedés korábban magasra csapó lángja. Most is kap segítséget a mozgássérültek megyei egyesülete, ha kér, magunktól vi- szon már kevésbé jut eszünkbe a gondjuk. Az egyesület titkárával, Balogh Zoltánnéval és a főként munkarehabilitációs ügyekkel foglalkozó Mészáros Endrével beszélgetve próbáltuk felvázolni mostani helyzetüket. Ezrekről van szó Az egyesület mintegy ezer tagja rengeteg hasznos tudnivalóról értesül a szervezet újságjából, a Humanitásból és a megyei körlevelekből. Nem mindenki tartozik azonban az egyesülethez — mintegy ezren vannak bent, s ennek néhányszorosa kívül. Akad, aki nem ismeri az itt folyó tevékenységet, más viszont úgy véli — és ez is méltányolható szempont — elég nekem a magam baja, nem hiányzik, hogy a többiek is emlékeztessenek rá. A döntés mindenkinek magánügye, de lássuk, mivel foglalkozik az egyesület. A hivatali ügyintézés fokozottan nehéz a mozgássérülteknek, ezért a terhek egy jelentős részét leveszik a vállukról. Segélyezés, nyugdíjügyek adják a legtöbb munkát, aztán — mivel mostanában változtak a szabályai — az üzemanyag-támogatás és a kedvezményes gépkocsiigénylés. Különösen élesen jelentkeznek irbt a lakásgondok is. Egy mozgássérült fiatalasz- szony például egyedül élt óvodáskorú gyermekével albérletben, hogyne örült volna. amikor felcsillant a remény: szükséglakáshoz juthat. Az igazi nehézségek aztán itt kezdődtek, mert cserépkályhával fűtött, a vécé az udvaron volt. Méltányosságból intézkedtek az ügyében, s végül méltánytalan helyzetbe került, hiszen alig tudta magát ellátni. A hivatal reagálása minderre: nem kellett volna elfogadni a lakást ... Vállalatok segítsége Főleg a városban élők köréből citálhatnánk több hasonló példát is, hiszen a speciális lakótelep felépítése még odébb van (s az sem jelent megoldást a nyugdíjasok, járadékosok többsége számára). Mindez nem jelenti azt, hogy csak a megye- székhelyre terjedne ki az egyesület figyelme. Néhány vidéki helységben is van, aki felvállalta a sorstársak gondjait. Arra is lehetőség nyílik, hogy ott is részesüljenek azokból a kedvezményekből, amiket egy-egy vállalat ad azzal, hogy a selejtezésre szánt fogyasztási cikkeket megsemmisítés előtt felajánlja az egyesületnek, hátha használni tudják. (A cipőipar például ekként jár el.) Az állami segítségen túl (hiszen a fenntartás költségeihez is hozzájárulnak a tanácsok) különféle vállalatok, intézmények brigádjai is gyakran támogatják a mozÉledő múlt, gondterhelt jelen Egy kiállítás háttere Vásárosnaményban, a volt Eötvös-kúria épületében otthonra lelt iskolatörténeti kiállítás vendégkönyvében olvastam e sorokat. „Megható volt újra átélnem kisiskolás éveim.” „Felejthetetlen élmény volt számunkra, hálásak vagyunk a szervezőknek!" Idegenvezetőm — Tóth Béláné — készséggel vezet végig a teremben. Megelevenedik a múlt, melyben szüléink, nagyszüleink élték gyermekkoruk meghatározó töredékét. A megsárgult tankönyvek, a megfakult palatáblák, a korhadó fapadok, a sarokba állított „számológép” nyi- szorgó fagörgői a beszélő múltat idézik. A múzeumlátogató azonban mást is észrevesz. — Sajnos, helyszűkében vagyunk, amint látja — panaszolja Tóthné. — Pedig nagy szükségünk lenne rá. Alkalmi raktáraink tele vannak bemutatásra váró tárgyakkal. Ezek állaga napról napra 'romlik. Az 1720-ban épült kúria állapota is válságos. Málik a fal, hullik a vakolat, s helyenként nedvesség nyomai is fellelhetők. Ennek ellenére sokan keresik fel kiállításunkat, külföldiek is. — Az iskolamúzeum gondolata még édesapám — Csiszár Árpád — fejében született — tájékoztat Fel- hősné Csiszár Sarolta, a Beregi Múzeum igazgatónője. Az elképzeléseket tettek követték. A városi tanács 1980-ban kiürítette a kúria egyik szükséglakását és átadta múzeumunknak. ígéretet kaptunk rá, hogy a fennmaradó 6 lakást belátható időn belül — szintén megkapjuk. A napokban értesültünk — sajtó útján —, hogy ezek a bérlemények felújításra kerülnek, ily módon az itt lakók életkörülményei javulnak. Mi pedig várhatunk, ki tudja még meddig!? A városi tanács városgazdálkodási osztályának vezetője — Tóth István — a következőket fűzi mindehhez: — Terveinkben továbbra is az szerepel, hogy az említett épületet — majdan — teljes egészében átadjuk a Beregi Múzeumnak. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a kiköltöző családok számára lakásra van szükségünk. Jelen körülmények között ezek anyagi fedezete — mintegy 8—10 millió forint — nem áll rendelkezésünkre. Talán 1990-re kedvező hírekről tudunk majd beszámolni. A múzeum illetékesei megkondították azt a bizonyos harangot — hozzáteszem: teljes joggal. Valamilyen megoldást kell keresni. Bízom benne, hogy sikerül, bár eszembe jut az igazgatónő kissé pesszimista megjegyzése: — Bizony kinő a maga szakálla — lehet, meg is őszül — mire az Eötvös-kúria nevéhez méltó küllemet és belső tartalmat ölt. Babonából azóta növesztem, ha csak ezen múlna ... Csonka Zsolt Délelőtti csúcs a Zlldért-raktárban gássérülteket. (Nyíregyházán többek ‘között a taxisok járnak elöl a jó példával — más kérdés, hogy néhányan szeretnének visszaélni ezzel a lehetőséggel, mondván: jelentkezem az egyesületbe, utána ingyen fuvaroztatom magam...) Amiről eddig szóltunk, az mind segít a gondokon, de — akárcsak a segélyek — csak tűzoltásjellegűek. A kulcsszó itt az állandó munka lenne. Olyan, amit el tudnak végezni a mozgássérültek. A Pire- monnak már vidéken is van telepe, a megyeszékhelyen például a Gelka ad többüknek kereseti lehetőséget. Legújabban az Alfa Ipari Vállalat jelentkezett, hogy bedolgozóként foglalkoztatná azokat, akik jól kötnek, hímeznek. Nagy jelentőségű a kisvárdai Vulkán kezdeményezése, hogy nyolcvan főt foglalkoztató üzemegységet hoz létre saját rehabilitált- jainak, sőt a térségben bedolgozói munkát is ígért. (Annál is inkább figyelemre méltó a Vulkán terve, mivel nagyon sok vállalatnál fogadják kelletlenül vqgy sehogyan sem azokat, akik pedig ott veszítették el egészségüket.) Az egyesület elve, hogy nem segélyekre, hanem kereseti lehetőségre van szükségük. Nem eltartottak, hanem magukat eltartani -tudók akarnának lenni. Természetesen ezért maguk is mindent megpróbálnak. Tizenegyné- hány községben mérték fel a lehetőségeket, a legtöbb helyen helyiséghez is jutnának, speciális helyzetükre idomuló tevékenységet viszont már kevésbé találnak. (Jó példának ott van például a nagykállói szociális foglalkoztató, vagy a kölesei Pire- mon-üzem.) Nem adják fel, bíznak benne, hogy szükség van a munkájukra. A rehabilitációs munkahelyekről, az alapról intézkedő kormánydöntés talán realitást is ad reménykedésüknek ... Van segítőszándék Jó lenne egy állandó helyiség is, hiszen a Felszabadulás útjáról hamarosan ki kell költözniük. Egy szanált területen kapnak — ismét csak ideiglenesen — helyet, s ott működik majd tovább a kisüzemük is. Sok minden megmutatta már, hogy nem veszett ki a segítő szándék az emberekből, de ez kevés, intézményesen kellene nagyobb lépéseket tenni értük, (és a többiekért is, akik nem teljesen egészségesek.) Már- már elcsépelt dolog a szemléletváltozás igényéről szólni, de hogy van benne igazság, elég csak megnézni, hogy köztereinken, közintézményeinken hány helyen találjuk meg a tolókocsival közlekedők (és a kismamák) dolgát megkönnyítő feljárókat, vagy, hogy a táblával az ő részükre kijelölt parkírozóban mennyiszer állnak egészséges úrvezetők. Papp Dénes — Csak még két karton banánt ha kaphatnék ... Szemán Sándor, a nyíregyházi Alma utcai maszek bolt tulajdonosa könyörgőre fogta a dolgot a Zöldért értékesítő raktárában, de hiába. — összesen 33 üzletünknek, s a három vidéki raktárunknak jutott ebből a szállítmányból. Maszekok ketten- hárman kaptak belőle, köztük Szemán Sándor is. — Nem tudunk többet adni — ráncolja a homlokát Tasi Károly raktárvezető-helyettes. Ritka pillanat Ritka pillanatot fogtam ki kedden reggel a raktárban, hiszen nincs mindig ilyen bőséges választék déligyümölcsökből. A Délker elvileg tíznaponként szállít, de ez attól is függ, hogy mennyi friss áru érkezik az országba. Gyümölcsök közül citrom, grape-fruit folyamatosan van. Akárcsak alma, amiből még 170 tonna a készlet, de ha kell, hoznak az almatárolóból is. Bőséges a fajta- választék. Kínálnak jonatánt, starkingot, goldent, húsvéti rozmaringot — és az idén először — melrosét is. A tágas tárolótérben nem a gyümölcsök, hanem a káposzta erős illata érződik a levegőben. Zöldségfélékből jól sikerült a téli felkészülés. Burgonyából, hagymából, leveszöldségből, káposztából annyi van, hogy kitart az újig. Sőt, krumpliból a főváros ellátására is jut. Viszont primőröket egyáltalán nem láttam a készletben. Paradicsom Szentesről — Most van úton a kocsi Szentesre paradicsomért, uborkáért, salátáért meg egy kis retekért — magyarázza Tasi Károly. — A januári nagy hideg nem kedvezett a termelőknek, de a szállításoknak sem. Előfordult, hogy gázperzselővei melegítették elő a kocsit, hogy meg ne fagyjon útközben a portéka. Hetenként egy-két szállítmányt tudunk hozni friss áruból: így paradicsomból, uborkából viszonylag folyamatos az ellátás. Az ország keleti felében nem sokan vállalkoznak a fólia alatti termesztésre. Ha primőrökkel nem is, de egyes zöldség- és gyümölcsfélékkel rendszeresen jelentkeznek kistermelők a Zöldért nyíregyházi raktárában. Jelenleg elsősorban karalábét, céklát, zellert, sárgarépát, téli retket fogadnak szívesen a termelőktől. Nyíregyházán és vonzás- körzetében mintegy 400 ezer ember ellátásáról gondoskodnak a raktárban. Tavaly 152 millió forint értékű árut forgalmaztak — ezen belül üdítőket is. Az idén tovább bővül a választék. A Balaton- boglári Állami Gazdaság szűrt gyümölcsleveit már megkóstolhatták a vásárlók. Dunakesziről és Törökbálintról pedig dobozos rostos gyümölcsitalokat rendelt a Zöldért, melyek szintén hamarosan pultra kerülnek. Sláger helyből A tél egyik slágere a savanyúkáposzta, amit a raktárház területén működő savanyító üzemben gyártanak. Tavaly 310 tonnát adtak át a kereskedelemnek. Ebben az évben tervezik sós, vizes uborka és ecetes paprika ké- sítését. Sőt, ha sikerül megfelelő gépet vásárolni, akkor esetleg megpróbálkoznak a vegyes vágott savanyúság gyártásával is. (házi) o ÓRIÁS TRANSZFORMÁTOR. A Ganz Electric transzformátor nagyszereldéjéből Hévízre kerül az a 250 megavolt amperes teljesítményű 420/126 kilovoltos feszültségáttételű szabály- zós transzformátor, amelyet az Országos Villamostávvezeték Vállalat megrendelésére készítenek. Az idén a gyárban mintegy 600 millió forint értékben 25—30 nagy transzformátort gyártanak. (MTI fotó) o A tárgyalóteremből Éjszakai „autózás” A 20 éves Zadubenszki Mihály, a 21 éves Zadubenszki Mihály- né és a 30 éves Kurinszki Béla 1987. január 17-én este a nyíregyházi Tölgyes csárdában italoztak. Záróra után a Jósaváros felé indultak, útközben azonban elhatározták, hogy megpróbálnak beindítani egy parkoló személy- gépkocsit, azzal mennek haza. A két büntetett előéletű fiatalember nem is sokáig tétovázott: az Öszőlő út 102-es számú ház előtt egy 1200-as Ladát feltörtek, s kinyitották az ajtaját. Zadubenszki Mihály rögvest a kormányhoz ült, s kísérletet tett a jármű beindítására, mégpedig úgy, hogy a nyújtás kapcsolóját rövidre zárta. Eközben Kurinszki Béla és Zadubenszki Mihály- né is beültek az autóba, mint leendő utasok. Csakhogy pe- chük volt, a kormányzár miatt mégsem tudták valóra váltani tervüket. Csalódottan szálltak ki és Kurinszki Béla ráadásul magával vitt egy bent talált fényképezőtokot és a jármű tulajdonosának vezetői engedélyét. A kudarc ellenére mégsem mondtak le kocsikázási szándékukról’: az Ungvár sétányon parkírozó autók közül újra kinéztek egyet, ezt is kinyitották, de a beindítással ezúttal is kudarcot vallott Zadubenszki Mihály. Buzgalmára ^zonban felfigyeltek a környéken járőröző rendőrök, s valamennyiüket tetten érték. Ügyükben a Nyíregyházi Városi Bíróság járt el. Zadubenszki Mihályt nyolchónapi szabadság- vesztésre, feleségét négyhónapi egy év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, Kurinszki Bélát pedig 10 hónapi szabadság- vesztésre ítélte. A két férfit ezenkívül egy-egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A határozat jogerős. MINDEN ERŐFESZÍTÉSRE KÉSZEK VAGYUNK „. . . a megye szövetkezetei sokat várnak az elmaradott térségek fejlesztésére meghirdetett programtól, sok jó elgondolásuk van — idézi a Népszabadság január 14-i számában Héri Lászlónak, a tsz-szövetség elnökének szavait. íme néhány vélemény az idei tervekről. Abrok Imre, a beregdaróci Barátság Tsz elnöke: „A növénytermesztésben tartani akarjuk a tavalyi szintet. Az állattenyésztés öt-hat százalékos fejlesztését szeretnénk elérni. Az 1986. évi négymillió liter tej termelését a mostani ötéves tervidőszakban ötmillió literre akarjuk emelni. . . Megegyeztünk a két szomszédos szövetkezettel egy napi negyven-ötvenezer liter tej feldolgozására alkalmas üzem létrehozásában.” Pál Elemér, a kótaji Egyesült Erő Tsz elnöke: „Idei tervünk az autógumi-javító üzemnek a bővítése és korszerűsítése új gép beállításával. Ha ez sikerül, akkor a felújított gumikat exportálhatjuk is. Gondolunk a gumihulladékok hasznosítására is . . . Szövetkezetünk százezer tonna mészkő őrlésére és forgalmazására ‘ gazdasági társulást kíván létrehozni a Borsod-Abaúj megyei szalonnái szövetkezettel.” HAGYOMÁNY NÉLKÜLI SZÍNHAZAK A Képes Űjság január 17-i számában Máté Judit teszi fel a kérdést: „Vajon az első pár év elteltével miként vélekednek egymásról színház és közönsége?” Egy mini közvéleménykutatás szerint elsöprő arányú győzelmet aratnak a vígjátékok, a könnyű, szórakoztató darabok. Gyúró Imre így vélekedik: „Azt hiszem, a színháznak sikerült megtalálnia a tömegigény és a rétegigény közötti helyes arányokat. De amivel még nem vagyunk elégedettek: többet kellene tájolniuk — a megye még több falvába elvinni a színházat — és szeretnénk növelni a gyermekelőadások számát is.” Léner Péter igazgató: „Tájolás. Maga a szó is visszataszító, noha mögötte rendkívül fontos tartalom áll. Előadásainkat a színházba tervezzük, s ezek nem mindig férnek be kisebb művelődési házakba. Szerintem a jövő útja: ne a színház menjen ..ki”, hanem a nézők jöjjenek „be”. Mi kondicionálni szeretnénk a közönséget a színházba járásra, ezért vállalnunk kell, hogy bizonyos előadásokra kevesebben kíváncsiak. De akkor is a nagyszínházba jöjjenek ...” Egyébként „a közönséget nagyon szorosan magunk mellett érezzük, s ez fontos a fejlődésünkhöz”. A SZABOLCSI PÉLDA A Szabolcs-Szatmár megyei szakközépiskolai fizikatanárok alkotó munkaközössége évek óta olyan új szellemű továbbképzési módszert alkalmaz, amely országos érdeklődésre tarthat számot — olvastuk a Köznevelés 4. számában. A szabolcsi kezdeményezésben — amelyhez két év óta a Nógrád megyei pedagógusok is csatlakoztak — éppen abban új, hogy egyéni eszközépítő munka helyett kollektív összefogást. két megye fizikatanárainak együttes alkotómunkáját valósítja meg. A fizikatanárok minden évben — június végén — egyhetes eszközépítő táborban vehetnek részt. A szervezést Geró László Szabolcs megyei szakfelügyelő végzi. Az elmúlt évben a táborban részt vevő 30—40 tanár négy-öt fős munkacsoportban dolgozott. Külön munkacsoport készítette és másolta a számító- gépes programokat. Egy programkazettára tíz fizikai mérés elvégzéséhez szükséges anyag került fel. A táborban részt vevő minden tanár két fotókapuval, egy interfésszel és egy program- kazettával térhetett vissza iskolájába. A nógrádi és szabolcsi iskolák egy részében ma már számítógépes méréssel vizsgálják a szabadesést^ a lejtőn guruló golyó mozgását, vagy a rugalmas ütközések törvényeit. Lányok a country-klubban Nem mindennapi élményben lehet részük azoknak, akik február 13-án, pénteken este hét órától ellátogatnak a nyíregyházi Ifitanya country-klubjába. A baljós nap remélhetőleg ezúttal inkább szerencsét hoz az itt először bemutatkozó Texas Girls Band tagjainak. Akik tudnak valamelyest angolul, kitalálták már, hogy az ebben a műfajban igencsak ritkaság számba menő csupa hölgyből álló — miskolci illetőségű — country- együttes lesz a Lókötők vendége.
