Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
1987. február 12. Kelet-Magyarország 3 Városi igényű cipőbolt A Tiszavasvári ÁFÉSZ egy új épület földszintjén városi igényeket kielégítő cipőboltot létesített. Képünkön: nagy sikere van az árengedményes vásárnak. (Elek Emil felvétele) Dombrád Gazdasági társulás a Zöldérttel A Dombrádi ÁFÉSZ igazgatósága a napokban tárgyalta az öt évre szóló programját. Alapvető feladat a vásárlói igények minél színvonalasabb kielégítése, a hatékonyság fokozása és a kistermelői kapcsolatok erősítése. Megállapították, hogy az új feltételekhez és követelményekhez, a talpon maradáshoz sokoldalú alkalmazkodás szükséges. Ezért elhatározták, hogy törekedni fognak különböző nagykereskedelmi vállalatokkal bizományosi vagy közös boltok üzemeltetésére. Különböző termelőüzemekkel pedig az árualapok növelése érdekében együttműködési megállapodásokat kezdeményeznek. Az agrárkapcsolatok erősítése érdekében az igazgatóság elhatározta, hogy a Zöldért vállalattal gazdasági társulást hoz létre még az év elején. Bevonják ebbe az áfész által üzemeltetett pátxohai faipari üzemet, valamint a zöldség-gyümölcs felvásárlást és -értékesítést, esetleg a feldolgozását is. A faipari üzem profilbővítését, további fejlesztését az áfész egyedül képtelen lenne megoldani, így feltétlenül szükséges a Zöldérttel történő összefogás. A társulást úgy kívánják létrehozni, hogy az szolgálja az áfész, a Zöldért vállalat, de a területükön élő lakosok, termelők közös előnyét, hallottuk az áfész igazgatósági ülésén, (sz. e.) Rétközi bolyongás Vizet áraszt a tavaszi szél? Hogy tavaszi-e a mostani szél? Lehet. A Lónyai-csa- torna mindenesetre kiengedett, a közepén már lassan foly- dogál a víz, nyaldossa a jeget. De talán a tavaszodásra utal az is, hogy Bogár Feri bácsi Tiszateleken, az állomással szemközti lakásában már szövögeti a halászhálót. — Ki tudja, mi van a halakkal? — kérdi inkább magától, mint tőlem, hiszen ő biztosan jobban sejti mint én, mi is lehet a jég, a hókása alatti^ csukákkal, pontyokkal harcsákkal. — Nem olcsó dolog ez — meditál tovább, míg keze fürgén jár — egy kiló műanyagfonal 300 forint, s kell vagy három kiló egy hálóra. Pedig innen való, Halászból, a zsákgyárból. Egy pillantás a gyárban Felvillan előttem a gyár, nagy üzemcsarnokkép. Ott is az új gépsor, amely mindent tud amit hasonló gép ma Európában tudhat. Tíz gépből áll a sor, melyet két ember kezel. Húsz másiknak adta át a helyét, ezeket öten működtették. És mi történt? A tíz gép -f- 2 ember ma kétszer annyit termel, mint az előd. Döbbenetes a gép. Dől a granulátum, fut a műanyagfólia, szeletelődik, majd fonallá változva rohan a gépen. Csodálom a konstrukciót, nem értem, ez már messze van attól, ami számomra felfogható. De az, ami születik: imponáló! Bogár Feri bátyámnál, a csendes konyhában, ahol felesége időnként egy-egy darab akácot rak a spórba, szinte visszahallom a zajt, a süketítőt. Szálak — fonalak — zsákok — hálók. Imigyen szövődik a siker, a szerencse, az eredmény. Megbeszéljük A nagyasszony wí lete sötét, Pj mint a kripták mélye, csak ő hiszi, hogy táncot járnak lénye körül a fények. Bundája svájci, táskája német, nyakának bécsi aranylánc az éke. Nem otthonos néki, mi büszkeségétől lakatlan. messzi vágyik — oda, hol csodáló tekintetek fekszenek léptei alá. Nem tudja, hol lehet az a hely, hisz elme-ereje csak nyolc osztályra telt — sóhaja száll hát át csupán a „szürke” emberek felett. Nem szeret senkit, de jobban magát semhogy bárkit is gyűlöljön. Tulajdon kamasz lányait sem kedveli. A nagyobbikkai már évek óta szót sem vált, hiába perdíti élé napjában ki tudja hányszor a másfél szobás lakás, ahol élnek. Haragszik rá, mert züllik, az iskolát is messze kerülte. Még szerencse, hogy a kisebbikkel nincs semmi baj. öt idejében engedelemre nevelte a pofonokba oltott apai fegyelem. Tán túlságosan is; megretten már egy leheletre, s fél mindentől, mint egy üldözött. Mindegy, legalább nem kerül annyiba, mint a másik. Mert bizony kell a pénz kiválni a szürke közül — kik gyermekeikből „csak” embert neveltek. (czine) még a világ folyását, a telet, a havat, mely olyan magas az udvarokban, hogy azon jár át a kutya a kerítés fölött, elmélkedünk azon, vajon kienged-e a föld fagya, mielőtt megindul az olvadás. Egy másik Bogár, ugyancsak Ferenc, rokon a javából, már másutt szól erről. Kint állunk a berceli Tiszapar- ton, s nézzük a vastagra fa- gyott-hízott jeget. A vízügyi szakaszfelügyelőség készenlétben áll. Figyelik a vízállást, a csökkenő vagy növekvő százalékokat, lesik a hőmérőt, hallgatják a külföldi idő járás je.lentést, elemzik a napi beszámolókat a vizek állapotáról. — A halaknak nem hiszem, hogy baja esett — így Bogár Ferenc — nagy ez a víz, még így is jut oxigén nekik. A csatornákat meg lékelik. Hogy mi lesz, ha olvadni kezd? Attól függ, hogyan olvad majd ... Eszembe jut a készülő háló, a tiszateleki vízpart, az öreg Bogár, a Ferenc, meg az Emil, akik már bizonyára várják, hogy hálójukat a vízbe eresszék. Hal az esztavátán Ki tudná elkerülni erre járván Paszabot. Vattai Jánosáé, a szövőház vezetője jó szóval invitál. A nagy teremben zaj, a kattogó szövőgép szép, ősi muzsikája. Asszonyok, lányok ülnek a szövőszékek mellett, melyeken fut az anyag, alakul a minta. Az egyik végen szépen sorban ismétlődnek a halak. Nem véletlenül. Errefelé a hal mindig az étek, a gazdagság szimbóluma volt. Valami mágikus hittel szőtték munkáikba, ezzel is csábítva, igézve a víz lakóit. — Több mint hárommilliós az idei tervük — mondta Vattainé —, s reméljük, lesz jó piac. Kell ez a munka itt, nem véletlen, hogy Túri Sanyi bácsi,* meg a lánya, Erzsiké létrehozta ezt a házat, őrizzük, újrateremtjük a szépet, munkát is adunk, pénz is származik belőle. Csak így maradjon. Vagy ... Nos, lehet jobb is. Futnak itt is a szálak. Ott hal, amott virág. arrább százesztendős minta kél életre, egy fiatalasszony csipkét készít régi minta alapján. Nem a párkák szövik itt az élet fonalát, bár ha úgy tetszik, lehet párka a paszabi, a halászi asszony is, csupán a szál más, meg az élet, amit sző... Bölcsességben megmerülni Lehet, hogy a tavasz közeledte, de lehet, hogy a környék varázsa ingerel filozo- fálgatásra. Nem véletlen hát, hogy ilyenkor az ember szívesen tér be a filozófus költő, Bessenyei házába. Nagy Lajos bácsi szívesen nyit ajtót, ilyenkor kevés a vendég, s talán még jól is esik szót váltani az erre tévedővei. Szép a ház, okosan berendezett, tiszta, s bár bent hidegebb van, mint az udvaron, mégis fűti az embert az emlékezés. De tudott a Tiszáról szólni Bessenyei! De bölcs volt ez a felvilágosult ember, ki a világgal való gyors haladást sürgette! Nézem a koszorúkat a falon, a nemzetiszín szalagokat, belebámulok a tiszteletemre meggyújtott gyertyák imbolygó fényébe, s úgy érzem, szívesen szőném magam is a gondolatot itt, az ősi falak békét sugárzó környezetében. Rétközi ember, rétközi pu- lya. A házban jutnak az eszembe a kis tiszateleki iskolások, akik olyan lelkesen építették, gombozták fel a hóembert! De jó volt hallani derűs nevetésüket. Azokét is, akik ma is gyalog járnak messzi tanyáról az iskolába. Ok a jövő, akikért a halászi, a paszabi, tiszateleki, ibrányi asszonyok szövik a szálat, s az emberek termésre késztetik az egykor ingoVányt, az ingólápot. Lassan vizet áraszt a ta- vaszias szél. Lehet még hó, jöhet még fagy, valami azonban már újra éledni kezd. Metszik a fákat, helyet csinálnak az olvadó hónak, figyelik a határt, vizsgálják a rügyeket. Múlik a hosszú és zord tél, enged szorítása. Érzik errefelé is, valami készül. Új rugaszkodásra, új erőre késztetve ember, asszonyt, gyermeket. Bürget Lajos Á pályaválasztás kérdőjelei K ap-e elegendő, használható eligazítást, tájékoztatást a továbbtanuláshoz — esetleg pályaválasztáshoz1— a nyolcadik általánost végző fiatal? Az örökzöld téma, amely ezekben a napokban különösen időszerű, ettől sokkal prózaibb módon hangzik el ezer és ezer családban. Ha a dolog formai részét nézzük, talán elégedettek is lehetünk. Az idén is számos helyen megrendezték a pályaválasztási heteket, nyílt napokat, voltak kiállítások, üzemlátogatások, tartalmas osztályfőnöki órák, családlátogatások. Akár nyugodt is lehetne a lelkiismeretünk, ha lassan is, minden évben egy kicsit finomodik, életszerűbbé válik a pályaválasztás segítése, s nem korlátozódik az év első két hónapjára, amikor a továbbtanulási papírokat ki kell tölteni... Igazságtalanság lenne éppen ezért az egyéni fáradozásokat, vagy egy-egy közösség igyekezetét lebecsülni, s a munka eredményességét megkérdőjelezni. Megyénkben is több mint százötven üzemi, vállalati, intézményi társadalmi pályaválasztási felelős tevékenykedik azon, hogy minél több fiatal döntéséhez adjon jó tanácsokat. Ennél is több azok száma, akik e megbízatás nélkül igyekeznek fogódzókat adni a 14 éveseknek, élet- és helyzetismeretüket megosztani a fiatalokkal. A szubjektív törekvésekkel nincs is baj, de a továbbtanulásra orientáló, a pályaválasztás megalapozását elősegítő munka, valljuk be, nem pusztán egyéni lelkiismeretesség, felkészültség kérdése. A legfontosabb motívum: vajon megvan-e a kívánatos — mondjuk így kötelező — összhang — és érdekeltség — az iskolák, a munkahelyek között? Még közelebb menve a gondhoz, vajon a munkahelyek mennyiben érdekeltek anyagilag és erkölcsileg a szakmai utánpótlás képzésében? Van-e, lehet-e elég kitekintése egy 14 éves fiatalnak a továbbtanulási, pályaválasztási lehetőségekről? Folytathatnánk a kérdések sorát azzal, rendelkeznek-e a munkahelyek úgynevezett távlati — öt, tíz évre szóló — szakmai, munkaerőprognózissal, tudják-e milyen szakmák művelőire lesz szükségük, hogyan alakul a termelési szerkezetük? S ha mindezt tudják, meg vannak-e a lehetőségeik az igények benyújtásán túl, saját házuk táján is megszervezni a szakmai iskolákat? Fel tudják-e készíteni az iskolák, a munkahelyek a fiatalokat a későbbi váltásra, az egy szakma helyett -egy-egy szakcsoport alapos megismertetésére? A kérdések nem légből kapottak, ezek jó része a legutóbbi megyei pályaválasztási tanácskozáson is hangsúllyal szóba került: a megyei tanács munkaügyi osztálya és a Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztálya szervezett hasznos vitát, tapasztalatcserét a munkahelyi társadalmi pályaválasztási megbízottakkal. Kirajzolódott a tanácskozáson egy sor visszatérő gond. Ezek közül csupán néhányra szeretnénk utalni, továbbra is csaknem külön utakon halad a pályaválasztási munka az iskolákban és külön a munkahelyeken. Még nem állandó és természetes a találkozás. Kevés az iskolák lehetősége a különböző szakmák megismertetésére, ami tulajdonképpen érthető is. Ezért lenne szükség arra, hogy a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, a Nyírbátori Csepel és más munkahelyek példáit általánossá tenni, mind több vállalat, üzem, intézmény kapuját megnyitni a fiatalok szakkörei, klubjai, táborai előtt. Mindenütt érvényes receptek itt sincsenek, de az kézenfekvő, ha minél több fiatal kerül életközeibe, s nem beszűkülve ismerkedik a választható szakmákkal, több lesz a megalapozott, reális továbbtanulási döntés. Az is kiderült a megbeszélésen, a vállalatok, üzemek anyagi érdekeltsége nem segíti ezt a törekvést, hisz a szakmunkás- képzésre, átképzésre fordítható összegek csak később kamatoznak. De nélkülük aligha képzelhető el a megalapozott prognóziskészítés. Pedig amint a munkaügyi osztály munkatársa felhívta a figyelmet, ma már a vállalatokat anyagilag is védi egy intézkedés, amely arra vonatkozik, amennyiben az időközben megváltozott termelési szerkezetváltás miatt nem tudják szakmájuknak megfelelően alkalmazni az általuk kiképzett szakmunkásokat, kérhetnek központi átképzési támogatást. Tehát nem szenved anyagi csorbát a munkahely emiatt. Sok helyen azonban ezt a lehetőséget nem ismerik eléggé. Az élet rákényszeríti a pályaválasztásban szerepet betöltő tanácsi és oktatási szerveket, csakúgy, mint a munkahelyeket, hogy a jelenleginél vegyék komolyabban a jövő szakembereinek felkészítését. Ezek egyik figyelmeztető mozzanata, hogy kerülni kell a túl korai szakosodást, inkább a szakmacsoportok sokszínű propagálása legyen a fontosabb. Arra is fel kell készíteni a fiatalokat, hogy később váltani tudjanak. Előtérbe kerül a két szakmára történő felkészítés, amely világjelenség és biztonságot ad az egyénnek, hasznos az őt alkalmazni akaró munkahelynek is. M indezek mellett továbbfejlesztésre vár az intézményes alkalmassági vizsgálatok általánossá tétele is, hisz az önismerethez, a tárgyilagos pályaválasztáshoz ez is elengedhetetlen. Hiába a vágy, az akarat, ha szellemi, vagy testi adottságok miatt valamely áhított pálya egyszerűen nem érhető el, vagy kudarcot tartogat az egyén számára. Páll Géza * Ebben az évben új termék, a rúdanyág- szállító kocsi gyártását kezdik el a Nagy- káltói Vasipari Szövetkezetben. Képünkön: Tisza József és Gebri István az elkészült első szériát házipróbán ellenőrzik. (Farkas Zoltán felvétele)
