Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

1987.február 2. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Cselényi György y álaszol Olvasónk a 16-209-es telefon­számról azt szeretné megtudni: Nyíregyházán hol javíttathatná meg kerékpárját? Már több he­lyen személyesen és telefonon is érdeklődött — eredménytelenül. — A KIOSZ nyíregyházi szervezete egy címmel szol­gálhatott : a megyeszékhe­lyen a Ságvári lakótelepi szolgáltatóház udvarán Faze­kas József kisiparos javít ke­rékpárokat. Fábián Béláné Fehérgyarmat­ról a közeljövőben Nyíregyházán meginduló idegenvezetői tanfo­lyammal kapcsolatban kérdezi, hogy azt nem lehet-e a foglal­kozásokon való személyes rész­vétel nélkül, vagyis a vizsgákra csak jegyzetekből felkészülve el­végezni? — Nem lehet — kaptuk a választ a Bessenyei György Tanárképző Főiskola illetéke­sétől. — Már csak azért sem, mert nem áll rendelkezésre olyan jegyzet, melyből a komplex idegenvezetői isme­retek elsajátíthatók. Azontúl a hallgatók a foglalkozásokon a túrák vezetéséhez nélkülöz­hetetlen gyakorlati teendőket is .tanulnak. A tervek szerint az órákat heti egy alkalom­mal tartják. A tanfolyam februárban indul, a résztve­vőket előzetesen felvételi el­beszélgetésre hívják be. P. A-né OTP-lakásban lakik. A ház közös képviselője úgy tá­jékoztatta, hogy annak a csekk­nek darabja, melyen a közös költség fizetendő be 5,20 forintba kerül. Olvasónk kérdése: miért Ilyen drága? — Podoveczki Józsefné, az OTP előadója mondja: egy darab átutalási utalvány ára: 30 fillér. K. T. azt teszi szóvá, hogy Nyíregyházán már több fodrász­üzletben járt úgy, hogy noha a borbély munkaidejéből még lega­lább egy fél óra volt hátra, de az ő haján végzendő néhány perces műveletet már azon a na­pon nem vállalta. Olvasónk kí­váncsi rá: a fodrászok olyan jól keresnek, hogy nem szükséges kihasználniuk a munkaidőt? — Nagy Lajos, a fodrász- szövetkezet főkönyvelője ki­jelentette, hogy a nyíregyhá­zi fodrászüzletek hétköznap este nyolc óráig, szombaton­ként déli egy óráig vannak nyitva. Ha a munka elvégez­hető, azaz ha a fodrász mun­kaidejébe még belefér, akkor köteles elvégezni. A szövet­kezetnél a fodrászok átlag- keresete 3800—4000 forint. A nyiregyházi Kossuth utca lakói kérdezik, hogy a dombház környékét mikor parkosítják? — A városi tanács ' illeté­kesétől megtudtuk: ez év má­jus elsejére elkészül a két dombház között a reklámúj­ság, melynek közvetlen kör­nyezetét rendbe hozzák, de a nagyobb terület parkosítására 1987-ben nem lesz anyagi fe­dezet. B. B. azt szeretné megtudni: a Kisteleki szőlőben mikor oldják fel az építési tilalmat? — Az év végére készül el a Kisteleki szőlő részletes ren­dezési terve. Addig is ez: év közepétől átmeneti szabályo­zási előírások mellett az ott házzal rendelkezők új épület építésére engedélyt .kaphat­nak, kivéve azokat, akiknek ingatlanát a részletes rende­zési terv érinti. F. T-né többféle betegségben szenved, gyakran kell hozzá mentőt hívni. Szerinte a betegek mentőbe juttatását egy, az autó­ra könnyen felszerelhető és el­távolítható hágcsószerű szerke­zet nagyon megkönnyítené, így nem kellene nagyot lépni, illet­ve a nagy testsúlyú betegeket húzni-vonni. Kérdés, meg lehet­ne-e ezt oldani? — A kérdést tolmácsoltuk Puskás Zsoltnak, a Nyíregy­házi Mentőszolgálat vezető tisztjének, aki elmondta, hogy valamennyi újítási fel­adattervükben kulcskérdés a betegek szállításának meg­könnyítése. Az olvasóéhoz hasonló javaslat még nem ve­tődött fel. Bár az említettek eddig sem a kollégáinak, sem a betegeknek nem okoztak gondot, megvizsgálják. X. János kérdezi: Mi lesz a nyiregyházi volt huszárlaktanya sorsa? — A kérdést a városfej­lesztési bizottság vizsgálja. Várhatóan május végére el­készül a huszárlaktanya hasznosítását taglaló anyag, amely — a tanács lehetősé­geivel összefüggő — részleges bontási és újjáépítési munká­kat fog előirányozni — vála­szolta Kovács István, a Nyír­egyházi Városi Tanács mű­szaki osztályvezetője. Kovács Zoltán, a nyíregyházi Kun Béla utcán lakók nevében kérdezi: az illetékesek miért ad­nak ki olyan sok magánfuvaro­zói engedélyt? Továbbá kifogá­solja, hogy a fuvarozók elfoglal­ják gépkocsijukkal a parkolókat és ott az autót állandóan szere­lik, pöfögtetik. Mit lehet tenni ezek megszüntetésére? — Ha az igénylő az előírt feltételeknek megfelel, akkor számára a magánfuvarozói engedélyt ki kell adni — hangzott a városi tanács ipa­ri csoportjának válasza. — Amennyiben a tevékenységük a lakossági ellátással kapcso­latos, vállalatoknak is dol­gozhatnak. A teherautóval joguk van a parkolóba állni, persze ez nem jelenti, hogy ott a javítások,, karbantartá­sok is végezhetők. A Rozsrét szőlőben élők pana­szolják, hogy reggel az ottani óvodában hideg helyiségben fo­gadják a gyerekeket. Kérdésük: az óvodát valamelyest miért nem fütik éjszaka is? — Az óvoda vezetőjének tájékoztatása szerint az olaj­kazánt éjszakára (előirás sze­rint) ki kell kapcsolni. Az intézményben reggel 7—8 óra- körül már mindenütt megfe­lelő a hőmérséklet, azonban az egyik helyiségben reggel 6-kor, amikor oda a legelső gyerekek megérkeznek még egy-két óráig alacsonyabb a hőmérséklet az előírtnál. A közeljövőben e gond egy ke­ringtető szivattyú beépítésé­vel megoldódik. Kántor József arról érdeklő­dött, hogy örökösföldön mikor adják át az orvosi rendelőt és mikor kezdik meg a gyógyszer­tár építését? — A SZÁÉV-től szerzett információ szerint az orvosi rendelő szetpember végére készül el. Gyógyszertárépítés­re egyelőre nincs megbízatá­suk. Másik olvasónkat a László ut­cai üres telkek foglalkoztatják. — Szintén a tanácson úgy értesültünk róla: a László utca környéke a bujtosi vá­rosliget része és az a jövőben is szabad térség marad. 5 1 zeretem a reklámot! Még az itt-ott hallha- i tó csipkelődő meg­jegyzések sem tudnak eltán- Itorítani ettől a véleményem­étől. Hiszen a reklám mind- Iannyiunkhoz szól: a kispénzű I emberekhez éppúgy, mint a náluk icipicit gazdagabbak- i hoz, vagy egy hajszállal sze- l gényebbekhez. ' A reklám segít a megfele­lő árucikk kiválasztásában, és | új távlatokat nyit a vásárló ' előtt: „Ha kétszáz tonnán felül I libatepertőt vá'sárol kunma- f darasi szaküzletünkben, a bolt dolgozói soron kívül víz- i mértékbe állítják a mérle- | get!” Esetünkben az egyetlen i megszorítás, hogy a vásárolt lárut a helyszínen kell elfo­gyasztani, ami bizonyos mér­tékben szelektálja a vevőket. I „ A reklám másik ismérve, ' hogy megalapozza meghitt, bensőségs kapcsolatunkat az I áruval: SZABOLCSI SZÖVŐNŐ. Cseri Lajosné szövőnő négy gépet kezel a demecseri gyapjúfonó és szövőgyárban. Tíz éve dol­gozik itt, Budapestről jött haza falujába, ahol megfelelő munkát talált magának. Egyik gépén divatos Gisella fantázia- nevű anyagot sző. (Elek Emil felvétele) Hová lett 900 ezer forint? j Minden negyedik tartozik... A nyíregyházi lakásszővet- kezetnek 5759 tagja van — ennyi lakást kezel a Lakszőv. a megyeszékhelyen. A tagok közül másfél ezren adósai a szövetkezetnek — összesen közel 900 ezer forinttal tar­toznak! Meglehetősen soknak tűnik a nem fizetők száma — de tekintettel kell lennünk arra is, hogy távolról se egyforma mértékű adósságokat fed az adat. A tartozók jelentős ré­sze ugyanis amolyan alkal­mi adós. Olyan, aki egy-két hónapot nem fizet ki — az­tán, amikor felszólítást kap, akkor törleszti tartozását (és lehet, hogy nem sokkal ké­sőbb újra elfelejt fizetni ...) Vannak ellenben olyan szö­vetkezeti tagok is, akik sú­lyos tízezrekkel tartoznak! Ki fizeti? A Kun Béla utca 24. számú épület például már jó ideje rossz példaként szerepel a Lakszőv nyilvántartásaiban: három olyan lakója is van, aki régi adós — összesen mintegy hatvanezer forintot nem fizettek ki az évek so­rán! Két kérdés merülhet fel rögtön abban, aki nem tájé­kozott a szövetkezeti lakások ügyeiben. Az első: miből halmozódhat fel ekkora adós­ság? A másik: ki fizeti he­lyettük, ha már ők nem haj­landók? Komoly teher Az első kérdésre a válasz: itt (személyi tulajdonú lakás­ról lévén szó) nem lakbért, hanem közös költségeket fi­zetnek havonta a lakók. Nem kevés ez se, hiszen egyrészt ebből fedezik a ház kiadásait (házfelügyelői bér, takarító- szerek, villanyszámla, vízdíj, szemételszállítás és így to­vább). Másrészt pedig minden ház köteles úgynevezett fel­újítási alapot gyűjteni — s az évek során összegyűlő pénzből fedezik a nagyobb javításokat, tatarozást, tető- szigetelést. Havonta öt-hét- száz forintot tesz ki az egy- egy lakásra jutó költség — attól függően (mert ez emel­heti meg alaposan), hogy van-e lift a házban. Köny- nyen kiszámolható tehát, hogy milyen régen nem fi­zet, aki mondjuk 32 ezerrel tartozik. Föltehetően a beköl­tözés óta ... A második kérdésre — ki fizeti helyettük? — egyértel­mű a válasz: a lakásszövet­kezet. Vagyis a többi tag! Az éves össztartozás nem sok változást mutat az esz­tendők során — időnként né­mileg csökken, máskor egy kicsit emelkedik. Viszont az ilyen mértékű adóssághalmo­zás, mint amilyet emleget­tünk, már azzal fenyeget, hogy gyorsan nőni fog a „kintlévőség”, s ez egyre ko­molyabban megterheli a szö­vetkezetét. A végtelenségig nem lehet eltűrni ezt az ál­lapotot — hangzik el egyre gyakrabban. Csakhogy: mi lehet a megoldás? Könnyedén odavethetjük: be kell hajtani bírósági úton! Ám ez csak látszólag egysze­rű út. A notórius adósok ugyanis nemcsak a lakásuk költségeivel tartoznak — a letiltás többnyire eredmény­telen, mert (ha egyáltalán van munkahelyük) a fizetés­ből „rangsorolva” vonnak le. Első az esetleges gyerektar­tás, utána következik az OTP-tartozás és így tovább (a pontos listát nem isme­rem), s csak valahol a sor végén kullog az ilyen jellegű tartozás. A lakásszövetkezet persze mindent elkövetett, hogy történjék valami — a nagyobb adósságokat jelzá­logként bejegyeztették a la­kásra. Tehát ha valaki elad­ja azt, akkor a tartozás meg­fizetéséig nem írható át a la­kás. (Ilyen már volt egyéb­ként — a tulajdonos meghalt, s örököseinek ki kellett fizet­ni a felhalmozott adósságot!) Van viszont egy nagy bök­kenő: ki bolond eladni azt a lakást, melyben ingyen lakik? „Ha ma cipőt vesz, holnap már semmi gondja — eldob­hatja!” Gyorsítunk a tempón, és szedjük csokorba a reklám további jellemzőit! Megvalósítja gyermekkori álmainkat: „Repülni fog —■ ha termé­künkkel kínálja a főnökét!” Megvilágítja a bonyolult összefüggéseket: „Papírt — a papírboltból!” Figyelmeztet: „Vigyázz — jövünk!” Könnyebbé teszi az életün­ket: „Portáldarut — minden családba!” Ránevel a magyar nyelv helyes használatára: „Bevizsgálunk a tisztelt megrendelők felé!” Felhívja a figyelmünket az új, korszerű termékekre: „Jancsiszöget — az anyósa spenótjába!" Világos, érthető: „Tudja-e, hogy a Floppy DX Robotron modulál?” Megnyugtat: „önnel vagyunk — a ha­lála után is!” Felszínre hozza elfojtott vágyainkat: „önnek már csak egy két- áramkörös síkköszörű hiány­zik a háztartásából!” Egyszerű módon elintézi ügyes-bajos dolgainkat: „Hívjon minket... az idő­sebbek hamarabb abbahagy­hatják ...” Politizál: „Minden szinten — szinte minden.” Végezetül én is hasonló­képpen zárom soraimat: „Nézzen be hozzám — de feltétlenül hozza magával kéthavi fizetését!” Adamecz Kálmán Bezárult kör Jó — mondhatjuk —, ak­kor tegyék ki belőle! Ez se könnyű dolog, mert szükség- lakást kellene biztosítani. Ez pedig nincs elég a városban! Ami van, arra se elég, hogy az állami lakásokban lakó hasonszőrű embereket elhe­lyezzék kilakoltatás esetén ... Bezárult a kör. De valóban szükségszerű ez? Kétlem! Le­het, hogy utópikus dolognak tűnik, de végiggondolva a dolgot, arra a következtetés­re jutottam: el kellene kez­deni valahol egy „szükség­lakás-építési” akciót. Kom­fort nélküli, kicsi és lehető­leg olcsó lakások kellenének. Nem vagyok e téren szakér­tő, de azt hiszem, egy új, nagy összkomfortos lakás árá­ból három szükséglakás is kijönne. S az oda telepítet­tek lakásaiba arra méltób­bak kerülhetnének. Ez is egyfajta lakásmobilizáció ... (tarnavöigyi) MIaQV piros betűkkel hirdeti a tábla a nyíregyházi gumi­gyár portáján: Felvétel nincs! Vagyis az idei na­gyobb feladatoknak vál­tozatlan létszámmal akar­nak eleget tenni. Illetve, ha mégis kellene munkás­kéz néhány üzembe, azt belülről szeretnék első­sorban pótolni. Az irodá­ban dolgozók egy kisebb hányadára gondoltak, a náluk tervezett ötszázalé­kos létszámcsökkentés je­lenti azt, hogy felajánlják a három műszakos terme­lőmunkát néhányuknak — megfelelő fizetésért. A portán függő tábla el- gondolkodtatásra késztet­het — és a gyár vezetői­nek szándéka szerint kell is, hogy késztessen — mindenkit, aki eddig úgy gondolta, mi sem egysze­rűbb annál, mint kérni a munkakönyvét. Mert a magas szintű termelés nem engedi meg, hogy vándormadarak lepjék el a kulcsfontosságú helye­ket, a megyei átlagnál ma­gasabb bérekért igenis becsülettel meg kell dol­gozni. A hatékonyabb munka­végzésre sarkalló intéz­kedést üdvözölnünk kell még akkor is, ha tudjuk, a megye egyes részein foglalkoztatási gondok vannak, az iskolákból ki­kerülő fiataloknak sincs elég munkahely a környé­ken. Ezért történnek azok az erőfeszítések, amelyek új üzemek létrehozását cé­lozzák, új termelést akar­nak meghonosítani. Azon­ban sehol sem elégednek meg ennyivel, mert hozzá­teszik a hatékony foglal­koztatás követelményét. Ugyanis csak így lehet hosszú távra is életképes üzemeket működtetni. Korszerűsödő iparunk, mezőgazdaságunk felada­ta, hogy a mainál is ma­gasabb legyen egy-egy vállalatnál, szövetkezetnél az elérhető nyereség, hogy a termeléssel megteremt­sék az alapot a további fejlesztéshez. Ehhez pe­dig olyan munkások kel­lenek, akik lépést tartanak ezzel a fejlődéssel. L. B. Reklám

Next

/
Oldalképek
Tartalom