Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

4 Kelet-Magyarország 1987. február 2. Kutyával fenyegették Mestertenyésztői ezüst Égből jött kéményseprő Nyírségfia Pityke sikere Szokatlan foglalkozások Vianniaík a viliágon olyan fog­lalkozások, melyek egyetlen tá­jékoztató kézikönyvben sem sze­repelnek. A New York-i metró alkalmazottai között van például „bajaisZlemosó”, akiinek az a dolga, bogy naponta lemossa azokat a bajszokat, melyeket a huligánok festenék a különböző plakátokra és reklámtáblákra. Viam munkája bőven ... A mel- bounnie-i sörgyárban is van egy különös foglalkozású dolgozó: ne­ki az a feladata, hogy megsza­goljon minden kimosott üveget, mielőtt megtöltik sörrel. Meg kell állapítania, hogy nem órző- dik-e az üvegeiken petróleum- szag. Napjában faggatj'ák: remeg-e a térde? Dehogy is remeg, imitál­ja, hogyan nyílt ki az ejtőer­nyő, miként érezte vállain a gyenge rántást. A kollégák ke­vesen tudják — s talán el sem hiszik —, hogy Juhász szaktárs neves ejtőernyős. Muníkája a szolgáltatás, így sok emberrel találkozik naponta, ráismernek, emlékeznek rá. Élete a kíváncsiság, a magas­ság iránti szenvedély. Ez vezet­te a levegőből a szerencsés em­berek közé. » Kovács György A Nyírségfia Pityke, a többszörös nemzetközi győztes. A Nyírsógfia Pityke mudi faj­ta kankutya diplomáján, a kö­vetkező jellemzések olvashatók: Kitűnő I. CAC = országos győz­tes, CACIB = nemzetközi győz­tes, HDGY = Hungária derbi­győztes. S a gazdi, akié a dip­lomás, dirága kutyuis, Zsíros Csa­ba, a MÁV Épület- és Hídfenn­tartó Főnökség műszaki ügyinté­zője. A mudi fajta szerelmese, s talán elsősorban azért, mert ez egy ősrégi magyar fajta, melyet kipusztulás fenyeget. Megmenté­sére indított küzdelmes-fáradsá­gos tenyésztői munkát ez a fia- taflemiber. — Bizonyára minden kisgye-1 rekben ösztönösein is benne van az állatok szeretete, hiszen a mesék is ezt sugallják. Hát ha még a környezetében is észleli- tapasztalja, mint én Érpatakon a nagyaipámtóa. Lovai, bikái dí­jakat nyertek, kiállításokra vit­te őket. Talán innen az indítta­tása — vallja. Zsíros Csaba harminc eszten­dős. Tizenöt éve|fogllalkozik — később már tudiományosan is a magyar fajta pásztorkutyák te­nyésztésével. — Két pulival kezdtem és foly­tattam a mudival, amelyet egyes szakér-tők az ősmagyarok idejéig vezetnek vissza. Kivittem a pu­likat a juhászokhoz kipróbálni, kíváncsi voltam, vajon tudnak-e terelni? Ott láttam egy mudi jel­legű kutyát. Nagyon megtetszett. Dicsérték a juhászok is. Később már kiállításon is kezdtem fi­gyelni ezeket. Azt tapasztaltam, hogy a kiállításokon sokkal gyen­gébb mudi fajták győztek, mint amilyenek a juhászoké. Csaba bejárta a megyét, ké­sőbb az országot is. Beszélt ju­hászokkal a mudiról. Tízet vásá­rolt belőlük, kiállításra vitte őket. Ezek B törzskönyvezést kaptak. Tenyésztésbe fogta az állatokat. Tizenöt esztendeje minden nemzetközi kutyakiállításon részt vesz. Táskáinyi oklevél, fajta győ­zelemről szódó érem tanúsítja ki­tartó tenyésztői munkájának nemzetközi eredményét. A tar valy megrendezett tavaszi és őszi nemzetközi kiáMításon Zsíros Csaba az általa tenyésztett Nyír­ségfia örzse és a Nyírségfra Pityke mudi farjta kutyatárra! nyert I. díjat sokasok hazai, NSZK-beli, holland és más kül­földi tenyésztő előtt. Már-máir nem is hobbim, ha­nem szívügyem a tenyésztői munka. Ritka, védett magyar fajta kutya, s szeretnék meg­mentéséhez hozzájárulni. Az or­szágban csupán ketten-hárman vagyunk, akiknek köszönhető, hogy ez a fájta kutya még léte­zik. A juhászok végtelenül szere­tik, mert igénytelen, edzett, jól bírja a hideget-meleget, kiváló munkakutya. Zsíros Csaba Sóstó, Mackó ut­ca 35. szám alatti liakásám nem ritka vendégek a juhászok, akik nemcsak a Nyírségből, Sziatmár- ból, de Szegedről, Hódmezővá­sárhelyről, az Alföldről, még a Dunántúlról is felkeresik egy- egy kölyökkutyáért, ö meg jár­ja az országot, gyűjti a mudi jellegű, még nem törzskönyvezett teredo kutyákat. Terve dr. Magyar Gáborral, barátjával, hogy ezt a fajtát megőrizzék. népszerűsítsék és egy egységes mudi típust te­nyésszenek ki. — Nagy vágyunk alkalmasint megszervezni a pásztorkutyák országos teralővensenyét. Ekkora akarattal bizonyára ez is sikerül a nyíregyházi fiatal­embernek, akinek eddigi mun­káját a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete az ezüst fo­kozatú mest értény észtői kitünte­téssel ismerte el. Farkas Kálmán — Ki vállalkozik arra. hogy magas tetőre felmásszon? — A kéményseprő! — Ki az. aki kiugrik a maga­san szálló repülőből? — Az is a kéményseprő! A 39 esztendős Juhász Sándor esetében helyén való a mondás: bátor kéményseprő! Alig múlt 16 éves, amikor hosszú napok iz­galmas várakozása után, 1964. május 8-án, egy jó „öreg” AN 2- es gép fedélzetéről először ug­rott ejtőernyővel. Rövid időn belül további 250 ugrást vég­zett, kóstolta a feli egek ízét. Ké­sőbb két búgát — Klárit és Zsu­zsát is — elhívta az „esernyő- sök” közé, volt eset amikor három Juhász ugrott egy csapat­ban. Előfordult, hogy késve érkezett a repülőtérre, kéményseprőru­hában szállt a magasba, mint­egy házhoz szállítva a bátor em­berek szerencséjét. Sok érdekes ugrása volt légi útjai során, szívesen emlékszik a dunai vízi és légiparádéra, ahol színes er­nyőjével, félmillió néző előtt pottyant a Duna vizébe. Több országos repülőnap résztvevője volt Juhász Sándor, a fekete ru­hás ember. Legmagasabb ugrása két és fél ezer méter magasból történt, 35 másodpercet zuhant, mielőtt kinyitotta ernyőjét. Kéményseprő — ejtőernyős. Sztorit kértünk tőle, ő pironko- dás nélkül mesélte a vele történt esetet. Kezdő korában. ugrás közben, a repülőtér melletti egyik ház padlásán kötött ki. A szoba mennyezete is beszakadt, két lába a csillár mellett lógott. Betört a tető, ő pedig sietett a TÜZÉP-re tetőcserepet venni, mert a dühös gazda kutyájával fenyegette a légi jövevényt. Ér­dekes történet, zuhogott az él­ményeső. Apropó! Házőrző ebek! Szakmájából eredően, a város­széli kutyák legfőbb ellensége, olykor hasznát veszi ugró képes­ségének, menekül a négylábúak elől. Tetőre fel, kéményről lé, ilyen a „kotrómester” életé. Most is fölnéz az égre, ha elsuhan egy repülőgép, nosztalgiával gondol a köztük töltött évekre. Tériszonya nincs! — már ho­gyan is lenne, fel mer menni ő a legmagasab kéményekre. Tűz­keresztség az első ugrás, tűzke­resztség az első kémény kisep­rése. Több mint öt éve dolgozik a szakmában, járja a kültelki településeket, megszokta a ko­rom ízét. 1987. február 2., hétfő KOSSUTH RADIO 8,20: Mit üzen a rádió? — 9,00: Beethoven: Coriolan-nyi- tány. — 9,30: Puskin versei. — 9,40: Ki kopog? — 10,05: Nyit- nikék. — 10,35: Bernstein: West Side-i történet. — 11,00: Az el­ső világháborúban történt. — 11,20: Réti József énekel. — 11,34: A kelletlen leány — re­gény. — 12,45: Házunk tája. — 13,00: Magyar előadóművészek. — 14,10: Katonadalok. — 14,32: Kultúrharc Tiszaszálláson — novella. — 14,55: Édes anya­nyelvűnk. — 15,00: Veszélyben — ifjúságvédelem. — 15,30: Kó­ruspódium. — 16,05: Játék-te­remtő. — 16,40: Illik? — Nem illik? — 17,00: Eco-mix. —17,30: Találkozás Ferencsik Jánossal. — 17,58: Nóták. — 19,15: BUÉK ’87! — 20,40: Erich Leinsdorf művészete. — 21,30: Amiről a világ vitatkozik. — 22,20; Tíz perc külpolitika. — 22,30: Sze­gedi Anikó zongorázik. — 23,30: Operaáriák. PETŐFI RADIO 8,05: Népdalcsokor. — 12,10: Operettdalok. — 12,25: Kis ma­gyar néprajz. — 12,30: Népze­ne. — 13,05: Slágermúzeum. — 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Újdonságainkból. — 17,30: ötö­dik sebesség. — 18,30: Zenekö­zeiben. — 19,30: Sportvilág. — 20,05: Show, ami show. — 23,20: Csevegés Fábián Mártával, Szö­rényi Leventével. 3. MŰSOR 6,05: Muzsikáló reggel. —8,10: Zenekari muzsika. — 9,00: Mad­rigálok. — 9,30: Operaáriák. — 10,00: Zenekari muzsika. — 11,04: Barokk muzsika. — 11,51: Honegger: Dávid király. — 13,05: A napimádó — regény.— 13,50: Mertens Rézfúvós Kvin­tett. — 14,12-r Operaáriák. — 14,40: Orosz szerzők műveiből. — 15,23: Otto Klemperer vezé­nyel. — 17,00: Iskolarádió. — 17,30: Liszt-kórusok. — 17,52: Opera-művészlemezek. — 18,30: Beethoven: Coriolan-nyitány.— 19,05: XX. századi magyar po­litikusok. — 19,35: Hangver­seny-közvetítés. — 20,43: Siker­lemezek CD-n. — 21,23: Zene­kari muzsika. — 22,30: Gondo­lat-jel. nyíregyházi rádió 6,20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántóiról. 17,30: Hírek. Hétmyitó. — Far­sangi táncrend. — 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika — Lapszemle. Műsorelőzetes. SZOVJET TV 14,00: Hírek. — 14,15: Doku­mentumfilmek. — 14,45: Kon­certfilm. — 15,25: Hírek. — 15,30: Tanulni Lenintől. — 16,00: Munkásgyűlés. — 16,45: A voro- silovgrádi kórus műsora. — 17,15: Átszervezés. — 17,45: Hí­rek. — 17,55: Áttérés a nyári időszámításra. Tévéjáték. — 19,00: Híradó. — 19,40: Kis tra­gédiák. 2. rész. — 20,55: Világ- híradó. — 21,10: Gyorskorcso­lyázó VB. — 22,00: Őszinte hí­ve. .. Film. — 23,20: Hírek. — 23,25: Filmelőzetes. — 0,10: Ge­org Otsz. SZLOVÁK TV 16,55: Katonák műsora. — 17,45: Bizalmas levelek. — 18,20: Esti mese. — 18,30: Vitaműsor. — 19,30: Híradó. — 20,00: Molie- re. Tévéjáték. — 21,20: Aktuá­lis kérdések. — 21,45: Feliratos szovjet film. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: AKLI MIKLÓS. HÁROM FÉRFI, EGY MÓZES­KOSÁR. Béke mozi: de.: BOMB A JÓ BOKSZOLÓ. TŰZVÉSZ. Du.: BOMBAJÓ BOKSZOLÓ. TŰZ­VÉSZ. Móricz mozi: ÖRÜLT RÓMAI VAKÁCIÓ. LEGENDA A SZE­RELEMRŐL I—II.-------------------------------------------------------------------­Tizenkét éves egyetemisták Csodagyerekek? Az első szavakat mégyhóma- pos korában ejtette ki. Tízhó­napos korában máir mondato­kat mondott. Egyéves volt, ami­kor folyékonyan beszélt, is­merte az ábécét és tízig szá­molt. Kétéves korában folyéko­nyan olvasott. Idén felvették a moszkvai egyetem fizika sza­kára. Ezzel a 12 éves Szerjózsa Griisin elhódította „a legfiata­labb egyetemi hallgató” címet a herszoni pedagógiai főiskola fizika—matematika szakos diák­jától, a 13 éves ALekszamdír Ve- cseroktöl. Amíg korábban az egyetemre kerülő csodagyerekek életkora legalább 13—14 év volt, ma már ez a kortiatár 12 évre csök­kent. Vajon mi ennek az oka? Ho­gyan látják mindezt a csoda­gyerekek és szüleik? A szülőik általában három dóiigot hang­súlyoznak. Először is a könyv V _______________ óriási szerepét, másodszor a képességek univerzális fejlesz­tését (nem véletlen példád;!, hogy Szerjózsia Grisin zenét szerez, verset és fantasztikus elbeszéléseket ír, Szása Vecse- rok pedig szenvedélyesen sze­reti a zenét, hangszeren ját­szik és énekel), végezetül pe­dig az óriási szülői munkát. Lehet azonban, hogy az utób­bit az első helyre kellene ten­nünk. A jereváni Arutjunjian család­ban ehhez még hozzáteszik a negyediket: egyetlen nap se múljon el tanulás vagy olva­sás nélkül, beleértve az ünnep­napokat és a nyári szünidőt is. Az Arutjunjan család mind­egyik gyermeke nagy örömet szerzett szüleinek eredményei­vel. A 12 éves Ajk és a 13 éves Vaan a kibernetika szakon ta­nul, 20 éves bátyjuik, Daivid pedig (aki az egyetemet 13 éve­sen kezdte) aspirantúrán van.----------------------------------/ rr Őszintén a prostitúcióról Beszélgetés dr. Kovács Lajos századossal, as ORFK bűnügyi osztályának főelőadójával Voltak évek, amikor tagadtuk azt, hogy létezik. Bekötöttük a szemünket, mert hinni véltük, hogy a prostitúció a múlt társa­dalmi rend velejárója. Voltak évek, amikor már nyitott szem­mel kezdtünk járni, de nem beszéltünk a témáról. Ma úgy érezzük, hogy beszélni kell a prostitúcióról. Ezért kérdeztük meg dr. Ko­vács Lajos századost, az Orszá­gos Rendőr-főkapitányság bűn­ügyi osztályának főelőadóját. — Kit nevezünk ma büntető­jogilag prostituáltnak, hányán lehetnek hazánkban, s honnan kerülnek az utcasarkokra és a szállodák halijaiba? — Azt tekintjük prostituáltnak, aki pénzért szexuális kapcsola­tot létesít. Több ezerre becsül­jük számukat hazánkban, mint­egy 90 százalékuk a fővárosban űzi az „ősi ipart”. A bíróságo­kon azonban évente alig száz el­járás indul ellenük. Magyaráz­za ezt a társadalmi megítélés, amely ma is „bocsánatos bűn­nek” tartja a prostitúciót, s természetesen az is, hogy nagyon kevés a bejelentő, hiszen mind az örömlánynak, mind a kun­csaftnak érdeke az, hogy sze­mélye homályban maradjon. Megkülönböztetünk utcai prosti­tuáltakat — nekik általában van valamiféle munkaviszonyuk, hogy elkerüljék a közveszélyes munkakerülésért járó büntetést — és szállodában „dolgozó”, az idegenforgalmat kihasználó örömlányokat, akik bájaikat va­lutáért árusítják. A női prosti­túción kívül őszintén beszélnünk kell a homoszexuális — férfi — prostitúcióról is, amelynek nagy­ságrendje megközelíti a hagyo­mányos prostitúcióét, homosze­xuális prostitúció címén évek óta nem indult eljárás. — Mennyiben bűncselekmény a prostitúció? — Mint tudjuk, a nyugati or­szágok nagy részében legális. Nálunk nem, annak ellenére sem. hogy napjainkban sokan érvelnek amellett: meg kellene engedni. Ezzek az érvek hol egészségügyiek — mondván, hogy így mód nyílna a prostitu­áltak orvosi ellenőrzésére, s ezen keresztül a nemi betegségek visszaszorítására — hol gazda­sági szempontokkal operálnak — úgymond az illegális vaíhita az államkasszába kerülne, s nem kis pénzekről van szó. Egyes „jól futó” konzumnők havi száz­ezer forintot Is megkeresnek — részben valutában. Mégsem vál­laljuk a legalizálást! Ennek egyetlen oka társadalmi beren­dezkedésünk, s ennek erkölcsi alapja. A prostitúció ugyanis rombol. Nem csőik házasságokat, hanem magukat a prostituáltakat is. Ez az életmód kapcsolódik az éjszakai élethez, a lokálokhoz, a kitartottak védelmet nyújtanak, ugyanakkor kizsákmányolják a prostituáltakat, s kimutatható a kapcsolat a szervezetszerű bű­nözéssel is. Ezzel az életvitel­lel a „kiöregedés” után nagyon kevesen tudnak szakítani. Aki ezt az életstílust választja, kiég; nem igaz az a szólás, hogy a legjobb prostituáltból lesz a leg­jobb feleség. Tudományos ta­pasztalat az, hogy nem tudnak a társadalomba beilleszkedni, szocializálódni a prostitúciót ab­bahagyok, s ez rengeteg tragé­diának lesz a forrása. — Mégis, hogyan válik utca­nővé valaki? — Rendőri tapasztalatunk, s ezt megerősítik a kitartott és letar­tóztatott férfiak — a stricik — is, hogy a legtöbb prostituálódó vidékről kerül a nagyvárosok­ba, elsősorban Budapestre. A fővárosba került kislányok szá­mára drága az albérlet, sivár a munkásszállás. Egy részük ezért a csillogó életet keresi, s hamar rá is lel egy-egy diszkóban, an­nak törzsközönségében. Hamar akadnak „barátnők”, meg „ba­rátok”, akik elmagyarázzák, hogy hogyan lehet villogni a vá­rosban, úgy öltözködni, hogy a barátnők irigykedjenek, egy­szóval, hogyan lehet látszólag könnyen pénzt keresni. Tény az, hogy a prostitualizálódott lá­nyok, és természetesen a fiúk is luxusigényeiket akarják ki­elégíteni. Ezt tartom a prostitú­ció fő indítékának, őszintén be­szélnünk kell arról is, hogy a prostituáltak között igen sok a cigány származású, ennek az az oka, hogy a hagyományos ci­gány életmód gyakran a gyors és illegális pénzszerzésre épült és épül. Egy-egy családfő való­ságos maffiafőnökként rendel­kezik a lányokkal és az asszo­nyokkal. Ahogy ma már sajnos néhány esetben szervezetszerü bű­nözésről kell beszélnünk, a pros­titúció területén is fellelhetők a szervezettség jegyei. Gépkocsive­zetőt, ügyvédet tartanak, komoly pénzeket fizetnek orvosoknak. Nem felejtkezhetünk meg a kül­földi prostituáltakról sem, akik alkalomszerűen, főleg turista­idényben bukkannak fel hazánk­ban. Általában szállodákban ta­lálhatók, olcsóbbak, mint ma­gyar társnőik. Egy részük illegá­lisan, évekig — a lebukásig — is itt tartózkodik. — Meglepő volt, amit a homo­szexuális prostituáltakról mon­dott. Tudhatnánk erről valami közelebbit? — Ök is pénzért teremtenek homoszexuális kapcsolatot. Szá­muk, mint említettem, becslé­sünk szerint megegyezik a női prostituáltakéval, s sok közöt­tük a fiatalkorú és a cigány származású. Tarifájuk is azonos. Számos nyugati pornó- és ho­moszexuálisok számára kiadott folyóirat közöl magyarországi címeket, feltüntetve a „szolgál­tatás” minőségét is. Ez általában mindössze egy szó: magas szin­tű. Több olyam „turistáiról” tu­dunk, aki Nyugatról csakis ezért a magas szintű szolgáltatásért utazik hazánkba. Nagy összegű valuta kerül így feketeforgalom­ba, aminek útját alig tudjuk nyomon követni. — A nyomon követésen kívül te­het-e valamit a rendőrség, és általában a bűnüldözés a prosti­túció elharapózása ellen? — Tulajdonképpen ördögi kör­ben'mozgunk. A prostitúció tár­sadalmi megítélése nem egyértel­mű, vannak ellenzői, nagyobb réteg szükséges rossznak tartja, s vannak, akik helyeslik. Ez a hamis szemlélet nagyon sok esetben megköti a kezünket, fő­leg akkor, amikor az állampol­gárok együttműködését kérjük. E bűncselekmény-kategória tör­vényi megítélése is enyhének mór id halt ó. A rendőrség ezért ma még javarészt csak a járulékos bűncselekmények ellen tud fel­lépni: a szobáztatás, a közveszé­lyes munkakerülés, a kerítés, vagy a kitartottság ellen, őszin­tén meg kell mondanom, hogy a rendőrség ebben a küzdelemben ma még nem egyenrangú fél. Hiszen a prostitúció olyan bűn- cselekmény, ahol nincsen sértett, /vagy nagyon ritkán. Mégis, a bűnüldöző szervek felvették a kesztyűt. Elsősorban azzal, hogy nyíltan tájékoztatunk. Nem akar­juk az ágy alá söpörni ezt a té­mát. Másodsorban — s ez leg­alább olyan fontos —, tudjuk azt, hogy a prostitúció nagyon sok szállal kötődik a szervezet- szerű bűnözéshez. Így a bűnözés elleni harcunk a prostitúció el­leni küzdelem is. Mindenekelőtt azonban össztár­sadalmi szemléletváltozásra van szükség. Minél előbb megtörténik ez, annál eredményesebb lesz a mi munkánk is. R. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom