Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-08 / 6. szám
8 Kelet-Magyarország 1987. január 8 „Többet akarok nyújtani!11 Hallunk egyet, s mást egy-egy szárnyát bontogató sportolóról és tudomásul vesz- szük. Aztán egyszer csak megtudunk róla olyat is, ami fokozott kívácsiságot szül. Harsági Andreáról, az NY,VSSC válogatott tollaslabdázó járói és isi tudtam, hogy tehetséges lány. Azt is, hogy edzője tanácsait felhasználva, egyre-másra ér el kitűnő eredményeket. Legutóbb serdülő magyar bajnok lett. Amikor Andrea tavaly megvédte országos bajnoki címét, számolatlanul kapta a gratulációkat, minden kézfogásnál elpirult. Ilyen kislány lenne? Andi pályafutását alighanem edzője Sára Jenő ismeri leginkább. 1982-ben Nyíregyházán ismerkedett meg a tollaslabdázással Szabó László tanítványaként. Tizenegy évesen. Későn? Ügy tűnik nem. A kislány tehetsége és szorgalma hamar gyümölcsözött, hasznát vette, hogy korábban — öt évig — tornász volt. Első komolyabb versenyén — erre jól emlékszik — Kaposvárott, országos úttörőolimpiai bajnok lett. Az elsőt aztán egyre szaporodó számban követte a többi. Még ebben az évben a serdülő tizekbajnokságát is megnyerte. Pályafutása töretlen, merész ívben emelkedik. Sára Jenő edző magyarázza: — Ha most őszintén elmondom a véleményem Andiről, tán még azt hihetnék, úgy fogalmazok, milyennek tartok egy ideális versenyzőt. Olyan típus, aki többet ad ki magából egyFonákok tollassal egy mérkőzésen, mint az edzésen. Határozott, magabiztos. A kitűzött cél érdekében mindent megtesz. Sokat fejlődött a fizikai szenvedéstürésben, s ha ilyen szorgalmas marad, nagy játékos válhat belőle. Andrea a nyíregyházi Zrínyi gimnázium 2. b. osztályos tanulója. — Szeretek edzeni, tudom csak így érhetek el jobb eredményt — mondja. — Korán kelek, heti négyszer edzek, plusz a versenyek, a többi időm a tanulásé. És persze olykor edzőtáborok is vannak. Ha ezek után is marad időm, szívesen olvasok, zenét hallgatok, aztán kezdődik élőiről minden ... tanulás ... edzés ... A tollaslabda. Igen! Tavaly dús programot bonyolított, versenyek, IBV Lengyelországban, majd svájci táborozás. Elárulja, hogy ez utóbbin igen sokat tanult az úgynevezett kínai lábmunkáról, s ezt azóta is igyekszik tovább fejleszteni. Érzi, hogy technikailag képzett, bár akad gyengéje is: ez pedig a fonákütés és a párosjáték. — Az iskólai eredmények? — Négy és feles rendű vagyok — válaszolja. — Legjobban az irodalmat, a matematikát, a németet és a földrajzi kedvelem. Rendre elindul felnőtt hazai versenyeken. Általában kikap az idősebbektől, jelenleg a nagyobb tapasztalat az ő oldalukon van. Jelenleg. Mert az edző és tanítványa már a jövőt tervezik. Január 18-án magyar—osztrák 16 éven aluli válogatott csapattalálkozó Győrött, később pedig az Ifjúsági Barátság Verseny következik. Elsődleges cél: az egyesbeli jó szereplés ... — Szeretnék előbbre lépni. Ez van az edzéstervemben is. Ami tavaly elég volt, az idén már kevés. Többet akarok nyújtani! Nem óhajtó mondatban fogalmaz ... Kovács György Repül, ki tudja hol áll meg? Súlyosabb golyót, vagy magasabb ketrecet? „Ügy tűnik, hogy ameddig súlyos baleset nem történik, addig az illetékesek nem hajlandók a változtatásra” — nyilatkozta a kalapácsvetés világcsúcstartója, a szovjet Jurij Szedih. „A legjobbak egyre messzebb képesek eldobni a vasgolyót, s ez lassan már a nézők biztonságát veszélyezteti. Csoda, hogy még nem történt szerencsétlenség. Mindenképp szükség van olyan átalakításra, mint amire a gerelyhajítás- foan már sor került.” Szedih javaslata szerint vagy a szer súlyát kell növelni (jelenleg 7,257 kg), vagy a kalapács drótját (pillanatnyilag hossza 117,5—121,5 cm) szükséges megrövidíteni. Felmerült olyan terv is, hogy legfeljebb két forgást engedélyezzenek a kidobás előtt, de ez a szovjet kalapácsvető szerint nem megoldás, mert már úgy is túljutott a 80 méteren. Ügy tűnik, nemzetközi szakberkekben Szedih javaslatának számos ellenzője van. Karl-Heinz Leverköhne, a nyugatnémet kalapácsvetők edzője szerint például a szer súlyának növelése gondot okozna az ifjúságiak átállásában a felnőtt kalapácsra, a rövidebb drót pedig megváltoztatná a versenyszám jellegét. A nyugatnémet szakember ezért más javaslattal állt elő, egy olyan tervvel, amit már a stuttgarti EB-n be is mutattak. Ezek szerint a „drótketrec” — amelyből a kidobás történik — méreteit változtatnák meg. Többek között a háló magasságát 5,5 méterről 9,7 méterre növelnék, a „nyílását” pedig egy méterrel szűkítenék. Leverköhne véleménye szerint így a célt tévesztett dobások is legfeljebb két méterrel szállhatnának a szektoron kívül, tehát nem veszélyeztetnék a nézőket. Leiújabb! A Nyíregyházi Városi Tanács V. B. sportosztály vezetőjétől, Listván Lajostól kapott információ szerint Stefán László válogatott gerelyhajító visszavonta átigazolási szándékát, továbbra is Nyíregyházán kíván sportolni. Idézet a versenyző leveléből: ,,Alulírott, Stefán László atléta, az 1986. szeptemberében, a SZEOL-DÉLÉP SE-hez beadott átigazolási kérelmemet a mai napon ezennel visszavonom, továbbra is az NYVSSC színeiben kívánok sportolni a Nyíregyházi VSSC ügyvezető elnökével történt megegyezés alapján. 1987. január 5. Stefán László.” A sportszerető emberek örömmel veszik a versenyző döntését, aki ezzel mintegy bizonyítván, hogy az ország eme légikéi étibb végén is lehet — és érdemes — válogatott szinten versenyezni! A tanárképző főiskola serdülő I. osztályú fiú tornászcsapata, amely a vidékbajnokságon harmadik lett. Állnak (balról jobbra): Kardos Róbert, Forgó András, Németh Simon, Banga Zsolt, Miskolczi Zsolt, Csatáry Péter, Tóth Attila. Hátsó sor: Seregi Ernő edző, Hliva Sándor, Regős József edző. Idén is lesz Olimpiai ötpréba Többen kérdezték sportrovatunktól, idén lesz-e Olimpiai ötpróba sportakció? — Tájékoztató jelleggel a következők hangzottak el az országos továbbképzésen — mondta Szilágyi József osztályvezető. — Idén is meghirdetik az Olimpiai ötpróba sportakciót, egy évre. A versenyszámok ugyanazok maradnak, de a távok és teljesítésük ideje reálisabb, telje- síthetőbb lesz. Az 1987. évi tervezet szerint március 15- én, a tavaszi túrával kezdődik az akció, s október 24— 25-én a futással ér véget. Közben lesz még kerékpár, nyári túra, úszás, vízi túra, őszi túra. összességében futás 3, kerékpár 2, túra 3, vízi túra 1, úszás 1 alkalommal kerül megrendezésre. A próbák távja, futás: maratoni (csak ami az országos kiírásban szerepel) 21 km, 10 km, 5 km. Kerékpár: 50 km, 25 km, 15 km. Túrázás: 40 km, 30 km, 15 km. Vízi túra: 40 km, 20 km. Űszás: 3 km, 2 km. Az elérhető pontok után — ami 20, illetve 40 pont — a jutalmazásról később döntenek. A teljesítmény pontjai központi nyilvántartásba sem kerülnek. Bárki, bármelyik versenyszámban elindulhat, kivéve a 14 éven aluliakat a futás és a kerékpártúrán, ahol csak az alsó határban szerepelhetnek. A március 15-1 rajtnál a régi igazolványt felmutatók egy NOB feliratos jelvényt kapnak, mely reprezentatív, tűzzománcból készült. Ez tervezet, s ha elnyeri végső formáját, tájékoztatni fogjuk a próbázókat. Kísari siker Egyre népszerűbb az asztalitenisz az úttörők között. Ezt igazolta a Fehér- gyarmaton rendezett körzeti összecsapás. A fiúk mellett a lányok is asztalhoz álltak. A csapatverseny a kisariak sikerét hozta, akik az egyéni számokban is jeleskedtek. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329. Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: 73495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó VáUalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43,— Ft, negyedévre 129,— Ft, félévre 258,— Ft, egy évre 516,— Ft. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában. Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vez.: Jáger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058. Milyen évet zártak a szomszédok? (3.) ^ Ausztria sportja — '86 Az osztrák sportvezetők nem éppen lelkesek, ha az elmúlt/ év eredményeiről kérdezik őket — lévén, hogy nem tudnak nagyon sokat felmutatni. Igaz, a hagyományos sikerek a síben az elmúlt évben sem maradtak el: Roswitha Steiner, Peter Wirnsberger első, Katrin Gutesohn és Leonard Stock második helyéért a Világ Kupában az egyre élesebb versenyben keményen meg kellett dolgozni és kezdenek felzárkózni az ugrók és a futók is. A biatlon VB-n egy 2. és egy 3. helyezést szerzett az osztrák csapat. Szánkón Gerhard Pilz, síbobban Maria Höller a Világ Kupa első helyezettje volt. Többen jól szerepeltek a bob EB-n, s természetesen közismert Michael Hadschieff, a gyorskorcsolya VB 1500 méteres első helyezettje is. Az 1986-ban kiemelkedően szerepelt, ismertebb osztrák sportolók listája ezzel lényegében lezárul, csak a cselgáncs kívánkozik még a számadásba: Peter Seisenbacher a 86 kg-ös súlycsoportban lett világbajnok és a vezetők itt további sikereket várnak; a japánokkal közös judo sportközpont megteremtése óta a sportág egyre népszerűbb, az egyesületekben 12 000 versenyzőt tartanak nyilván és sok a tehetséges fiatal. A cselgáncs egyébként, teszik hozzá az illetékesek némi szomorúsággal, talán az egyetlen sportág, ahol az élvonal sikerei nemcsak vonzzák a fiatalokat, hanem azokból versenyzői utánpótlás is kialakul. Az atlétikában ugyanis éppoly kevés az igazi ambícióval rendelkező versenyző jelölt, mint a kerékpározásban, vagy például a teniszben — holott az utóbbi játék egyre népszerűbb és Ausztriában van a lakosság létszámához viszonyítva a legtöbb teniszpálya a világon ... A kívülálló egyébként aligha gondolná, hogy a híres-neves osztrák sísportnak is utánpótlási gondjai vannak. A sí mellett Ausztriában is legnépszerűbb sportág, a labdarúgás helyzetéről diplomatikusan nyilatkoznak a vezetők: úgy érzik, hogy a régi edző, Branko Elsner alatt kialakított új csapat sikeres lesz — különösen a Práter stadion megnyitásán az NSZK-válogatott felett aratott váratlan győzelem után. A remény, hogy 1987 erőpróbái közül az egyiket megállják: tehát sikeres lesz az osztrák csapat vagy az EB-, vagy az olimpiai selejtezőn. 1987 ausztriai sportnaptárában a kiemelkedő események a kerékpáros VB Villachban, a szánkó VB a tiroli Iglsben, a jégkorong VB „A” csoportjának mérkőzései Bécsben. Lesz még a jövő évben ballonrepülő VB Stájerországban, íjász VB, golf, illetve squash EB a fővárosban és környékén. Reményekkel tekintenek a rendezők az áprilisi bécsi maratonra, abban bízva, hogy a verseny, amelyre 3500 résztvevőt várnak, fokozatosan a nagy maratoni viadalok közé kerül. Nagy figyelmet fordítanak a testi fogyatékosok sportjára: az 1986-os osztrák nemzetközi sikerek egy- harmadát ezek a sportolók hozták, akik nagy szorgalommal készülnek az 1988- ban (másodszor) Innsbruckban rendezendő VB-re. Az osztrák sportirányítás az elmúlt évben a verseny- eredményeken túl két területen könyvelt el sikereket. Az egyik, hogy alig fordult elő erőszak, garázdaság a pályákon és a remények szerint nem is fog. Annak ellenére, hogy a létesítményeket — amint az újjáépített Práter stadion is mutatja — nem kívánják „erőddé” kiépíteni. A Práterben a szektorok elválasztásával, a rendőrség gyors mozgásának lehetőségével adott esetben mégis biztosítani tudják, hogy a rendbontókat gyorsan megfékezzék. A másik újdonság: 1986- ban először ellenőriztek minden ausztriai bajnokságot doppingszempontból. A tanulságok szerint a kontroll bevezetése nem vezetett a teljesítmények csökkenéséhez, s egyébként csak három esetben, külföldi versenyzőknél volt pozitív az eredmény. Végül, de nem utolsósorban az anyagiakról: az osztrák sport 1987-ben 500 millió schilling támogatást kap az állami költségvetésből (ebből 310 millió a totó bevételeiből származik), összesen mintegy 2 milliár- dot a 9 tartománytól, és — becslések szerint — jó 3 milliárdot a városoktól, községektől, amelyek a sporttámogatás fő terhét viselik — így különösebb anyagi gondjai a sportnak nem lesznek.