Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. január 20. GYŐRI VÁROSNÉZÉSÉN A SZIGETKÖZI HATTYÚK. A téli hideg Győrbe csalogatta a szigetközi hattyúkat, nem mindennapi szinFoltot nyújtva a város hétköznapjaiban. A „vendéglátók”, a győri gyerekek és felnőttek egyaránt, finom falatokkal traktálják őket. (MTI fotó) Repülős katonai kollégium Az idén szeptembertől új katonai középiskolai kollé­gium kezdi meg működését Szolnokon. Az intézménybe felvett növendékekkel a Hon­védelmi Minisztérium a nép­hadsereg repülő-hajózó után­pótlását kívánja segíteni. Az újonnan megnyíló kollégium az ország minden tájáról vár­ja azoknak a nyolcadik osz­tályos fiú tanulóknak a je­lentkezését. akik — szüleik­kel egyetértésben — vállal­ják, hogy a középiskola be­fejezése után a Kilián György Repülő-műszaki Fő­iskolán folytatják tanulmá­nyaikat. A kollégium növendékei a középiskolai tananyag elsajá­títása mellett — az orvosi alkalmasság függvényében — vitorlázórepülő, illetve moto­ros repülőgép-vezető kikép­zésben is részesülnek. Ennek megfelelően az első tanév után teljesítik a vitorlázóre­pülésben a B-vizsga, a har­madik osztály megkezdéséig pedig a C-vizsga követelmé­nyeit. A negyedikesek a mo­toros repülőgép vezetését sa­játítják el, s jártasságit sze­rezhetnek az egyszerű műre­pülési feladatokban is. A kollégiumba 1987. janu­ár 31-ig lehet jelentkezni a területileg illetékes megyei hadkiegészítési és területvé­delmi parancsnokságokon. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, egész­ségügyi alkalmasság a hiva­tásos katonai szolgálatra, va­lamint az előírt tantárgyak — magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizi­ka és orosz nyelv — felső ta­gozatos osztályzatait figye­lembe véve legalább jó ta­nulmányi eredmény. Az ér­deklődőknek részletes felvi­lágosítást a parancsnokságok pályára irányítási főtisztjei, illetve az MHSZ-repülő- klubok titkárai adnak. Kincs, ha már nincs...? 3 ó sorozatot indított a Magyar Televízió. Előadójának, Czeizel Endrének szándéka egyér­telmű: arra szeretné rádöb­benteni a nézőket, hogy éle­tünk megmentéi elsősorban mi magunk lehetünk. Ada­tokat közöl, amelyek egyér­telműen bizonyítják szomo­rú elsőségünket a halálo­zás több területén is. Az elsőként nagyító alá vett szív- és érrendszeri beteg­ségek követelik manapság a legtöbb ember életét. Kö­zöttük is azokat, akik saját maguk tesznek legtöbbet korai halálukért. A fő bű­nösként emlegetett dohány­zás és alkoholfogyasztás do­bogós helyet biztosit szá­munkra az európai listán, évente huszonhétmilliárd el­szívott cigaretta, fél millió alkoholbeteg jelenti az el­szomorító elsőbbséget, s hogy ‘utóbbiból következve hány felbomlott család, tönkrement házasság és boldogtalan gyermek...? Nos, ezek az adatok még többnyire hiányoznak a bi­zonyításból. A számok ri­asztóak, a helyzet nyomasz­tó. Míg az előadót hallga­tom, magam is elgondolko­dom. Vajon tehetünk-e va­lójában bármit is a kiala­kult helyzet ellen? Tu­dunk-e hatni a szívre, ha már az észre nem tudunk? Az orvos dolga egyértelmű: a megállapított diagnózis után megfelelő terápiát ja­vasol. A gyógymód ezúttal hét szabály és tíz parancso­lat, valamennyi az egészsé­ges életmód alapszabálya. Betartásuk bizonyíthatóan sokat javítana a halálozási statisztikákon. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert az értelemre hatni — úgy tűnik, mindennél nehe­zebb. Szokás először is mindenféle okokra hivat­kozni. Magyarázni, miért iszunk, miért dohányzunk annyit, amennyit, miért ro­hanunk és hajszoljuk ma­gunkat sokszor erőn felül is. Az okok egy része még el is fogadható. Mert kell la­kás. az igaz. De ha már van, csak mi magunk élhe­tünk benne, egymást sze­retve, okosan. Kell a több pénz, de ki gátolhatja meg. hogy egyesek annak mind nagyobb részét költsék al­koholra? Kellenek adminisztratív intézkedések, emelhetik az egészségre káros élvezeti cikkek árait. De ki akadá­lyozhatja meg. hogy gyak­ran ne mégis ezek kerülje­nek elsőként a kosárba? Korszerűen, ha úgy tet­szik egészségesen élni per­sze nem olcsó mulatság. De nem az a szándékosán ron­gált, egészség helyreállítása sem! C zeizel Endre előadói képessegét több eset­ben megcsodálhat­tuk. Olyan ember, aki nem­csak az észre, az érzelemre is hatni tud. Nem történt másképp most sem. Elő­adásának végén megrázó szavakkal ecsetelte, hány olyan emberrel — baráttal és idegennel — találkozott már. akik egy átvészelt in­farktus után jöttek rá a közhellyé koptatott igaz­ságra: legdrágább kincs az egészség. Sajnos, sokak éle­tében akkor kincs, mikor már nincs. Kovács Éva LEVÉL NYOMÁN Többe kerül-e a fürdőjegy? Ez az év is jól kezdődik, gondolhatta magában az a nyíregyházi olvasónk, aki mindjárt az ünnepek után látogatott el a Malom utcai fürdőbe. „A pénztárosnak szokás szerint boldog új évet kívántam — írja szer­kesztőségünknek küldött levelében —, ö megköszönte, és viszont kívánt nekem is... A meglepetés csak ez­után ért, hogy milyen boldog új évet kívánt nekem a fürdő igazgatósága ...” Olvasónk 74 éves, ilyenfor­mán négy napon át (hétfőtől csütörtökig) kedvezményes áron. 15 forintért válthat je­gyet a fürdőbe. Most ellen­ben úgy tájékoztatták, hogy másnap, vagyis az új év el­ső szombatján nem lasz érvé­nyes a nyugdijaskedvezmény, jóllehet olvasónk tudomása szerint ezen a napon szerte az országban szerdai munka­rend volt érvényben. : ;■: ■ ■ ' - '■ v';. ' :. Eredeti naptár szerint ■■■■Hi Magunk is kiváncsiak vol­tunk a magyarázatra, ezért — levélírónk többi kérdését is tolmácsolva — először a Ma­lom utcai fürdő vezetőjéhez, Támcsu Mihályhoz fordul­tunk. — Valóban úgy van. ahogy pénztárosunk közölte a ven­déggel, ránk nem vonatkoz­nak a naptáráthelyezések. A tárgyalóteremből Véres szóváltás Sajnos, gyakori dolog, hogy ártalmatlannak induló kocs­mai szóváltásoknak tragikus végkifejlete lesz. Hiszen az ital hatása alatt könnyebben szabadulnak el az indulatok, mint az alábbi esetünkben is. 1985. október 25-e estéjén a besenyődi italboltban szó­rakozott Bakró János, Bakró István, es a fiatalkorú Bak­ró Kálmán. Ugyanitt beszél­getett egymással Sz. Gyula. D. János, és testvére D. Mi­hály. A már igencsak részeg Sz. Gyula odament Bakróék- hoz, és szemrehányást tett nekik, amiért újra ellbpták a kerékpárját, majd kihívta őket az utcára. Kint a vita hevében Sz. Gyula arcul ütöt­te Bakró Jánost, aki erre elő­rántotta 15—20 centiméter pengehosszúságú bicskáját és ötször megszúrta a férfit, a mellkasán, illetve a karjain. Ezután a már haza igyekvő Bakró Jánost D. János tá­madta meg: egy léccel meg­ütötte. majd azt eldobva nya­kon ragadta Vesztére, mert Bakró János öt is megszúrta, mégpedig tízszer. Eközben D. Mihály felkapta a bátyja ál­tal eldobott lécdarabot, és Bakró Jánosra ütött. Ekkor Bakró István és a fiatalkorú Bakró Kálmán lécekkel D. Mihályra és az italboltból ki- j övökre támadt, Bakró János pedig még felkaron szúrta D. Mihályt. , Az összetűzés következté­ben Sz. Gyula a helyszínen, míg D. János már a kórház­ban halt meg. Az ügyben el­sőfokon eljáró Szabolcs-Szal- már megyei Bíróság Bakró Jánost több emberen elköve­tett emberölés bűntette, és súlyos testi sértés kísérlete miatt tizenöt évi szabadság- vesztésre, és tízévi közügyek­től eltiltásna; Bakró István egyévi: a fiatalkorú Bakró Kálmánt pedig hathónapi szabadságvesztésre ítélte. A fellebbezés folytán a Legfel­sőbb Bíróság elé került íté­letet a legfőbb ítélkezési fó­rum megváltoztatta: Bakró János büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre sú­lyosbította. Bakró Istvánét pedig kétévi közügyektől el­tiltás mellékbüntetéssel tol­dotta meg. Karácsony, újév és húsvét ki­vételével egész évben, folya­matosan nyitva tartunk, te­hát nálunk mindig olyan nap van, amilyet éppen a naptár mutat. A kedvezmények is eszerint érvényesek. — Ez remélhetően azt is jelenti, hogy ha mondjuk áp­rilis 4-e keddre esik. akkor az ünneptől függetlenül a nyugdíjasok élhetnek a ked­vezménnyel __ — Természetesen. — Levélírónk úgy tudja, de már másoktól is hallottam a városban, hogy az idén ismét drágább lett a fürdöjegy. Va­lóban így van? — Mindenekelőtt a nyug­díjasok kedvezményéről sze­retnék szólni. Az ö belépője­gyük ára nem változott, most is 15 forint. Az viszont igaz, hogy eddig ezért szekrényes jegyet is kaphattak, ezután viszont csak vállfásat. Tudni­illik sok probléma származott abból, hogy ez a kétféle jegy eddig egységesen 25 forint volt és persze mindenki szek­rényeset szeretett volna kap­ni. aminek nem egyszer kel­lemetlen szóváltás, hogy ne mondjam, veszekedés lett a következménye. Ennek sze­rettük volna elejét venni az­zal. hogy a szolgáltatásban ténylegesen meglévő különb­séget az árban is érvényesít­jük, azaz a vállíás jegy to­vábbra is 25 forint maradt, a szekrényesért azonban 5 fo­rinttal többet kell fizetni. A kedvezményes belépőért vi­szont a nyugdíjasok most va­lóban csak vállfás jegyei kap­hatnak. mert úgy érezzük, el­sősorban azoknak kell az elő­nyösebb szolgáltatást nyújta­ni. akik megfizetik a különb­séget. Annyi szekrényes hely sajnos nincs, hogy a kedvez­ményes belépő fejében min­dig erre érvényes jegyet ad­hassunk a nyugdíjasoknak is. ■■H9M8SW V' &H» Ráfizetés­sel Megfordul az ember fejé­ben. hogy úgy is lehetett vol­na érvényesíteni a két szol­gáltatás közötti különbséget, hogy' nem hozzátesznek 5 fo­rintot a szekrényes jegyhez. hanem elveszik ezt az 5-öt a vállfás jegy árából. Egy-ket­tőre kiderül azonban, hogy ez a lehetőség merőben elvi — az élet sokkal józanabb meg­fontolásokra készteti a SZA- VICSAV-ot, a fürdőt üze­meltető vállalatot. — A fürdőkre még így is ráfizetünk — tájékoztat Je- szenszki István igazgató. — Vállalatunknak 40 forintjába kerül minden egyes belépő, természetesen a nyugdíjasoké is. A különbözetet veszteség­ként kell elkönyvelnünk. Te­hát ennyivel kevesebb a nye­reségünk, ennyivel kevesebb jut vállalatunk 1500 dolgozó­jának. Megértjük, hogy a vendégek, különösképpen a nyugdíjasok sokallják a jegy árát, de nekünk a vállalat ér­dekeit is szem előtt kell tar­tani. Két tűz között tehát igazán nincs irigylésre méltó hely­zetben a SZAVICSAV: egy­részt törekednie kell arra, hogy minél kisebbre faragja a veszteségeket, növelje saját nyereségét, a költségekkel arányos árakot alakítson ki, miközben gondolnia kell a vendégekre is, akiknek a pénztárcája korántsem fene­ketlen. Ha emelik az árakat, akkor a vendégek érdekeit, ha nem, akkor pedig saját dolgozóik érdekeit sértik. Szabad­áras A fürdőjegy egyébként sza­badáras. Arról nem sikerült információt szereznünk, hogy másutt az orázágban milyen kedvezményt tudnak adni a nyugdíjasoknak, tehát a nyír­egyházi jegyárak a mezőny­nek melyik részén helyezked­nek el. Az viszont nem fedi a valóságot, hogy a nyugdí­jaskedvezmény csak a sza­bolcsi megyeszékhelyen érvé­nyes kizárólag a hétközna­pokra. Ez sok más helyen is így van. Sőt, arra is akad példa, hogy a nyugdíjasnak is teljesárú jegyet kell válta­nia. A jelek szerint tehát le kel) nyelni a keserű pirulát, amiből egy darabka — mint a fentiekből kiderül — még így is a vállalatnak jut, hi­szen abból a bizonyos 40 fo­rintból legalább 10-et (a nyugdíjasok esetében meg egyenesen 25-öt) továbbra is ők állnak. Gönczi Mária Feketéi E gy panaszos levél nyomán hívtam te­lefonon a TIGÁZ kirendeltségvezetőjét. Ko­vács Istvánt Nyíregyhá­zán. A levélíró arra pa­naszkodik: a múlt évben átadott új házukban (a megyeszékhelyen a Jósa- várossal átellenben épülő új negyedben) már csak az ő lakásában nem műkö­dik a kazán, mivel állító­lag (így ő) a TIGÄZ nem tud egy bizonyos V—4 je­lű reteszelőt beszerezni bozzá. Az „állítólag” azért került levelébe, mert ő úgy tudja: van ebből, csak éppen „feketén” ke­rülnek ki a TIGÁZ-tóI, s a dolgozók eladják a la­kóknak ... Kovács István előtt nem ismeretlen a panasz, de nem tudott megnyugtató választ adni. Ez az alkat­rész országos hiánycikk — a SZÁÉV szakemberei pél­dául emiatt nem tudtak lakásokat átadni az év vé­gén. (Nemrég személye­sen mentek át Csehszlo­vákiába, hogy onnan pó­tolják, de úgy tűnik, ez se jó ...) Arra a feltéte­lezésre, hogy van, de „kicsempészik” a vállalat­tól, meghökkent és ^tilta­kozott a vád ellen. Nincs belőle — mond­ta —, és sajnos, egyelőre nem is tudják, mikor lesz. Azt, hogy mégis miképp került az említett pana­szos szomszédjai kazánjá­hoz, nem tudja megma­gyarázni, de hozzátette: az alkatrész biztosítása a ki­vitelező feladata, s e terü­leten igen sokféle cég, kisiparos épített — tőlük talán kikerülhetett a V—4 ... Nem is igényel különö­sebb kommentárt a dolog, lehet, hogy azóta rende­ződött is a panasz, de ki­kívánkozik belőlem egy­két mondat. Készséggel el­hiszem a vezetőnek, hogy nem tud az említett „fe­kete” ügyletekről, de en­gedtessék meg: ha tény­leg vannak ilyen tranzak­ciók, arról nyilvánvaló, hogy nem tud. S ha igaz, ha nem a levélíró feltevé- „ se, bizony nem alaptalan a vélekedés, miszerint hi­ányzó cikkek (alkatré­szek, anyagok, miegyéb) gyakran kikerülnek üze­mekből, vállalatok raktá­raiból különféle úton-mó- don, hogy aztán némi mel­lékkeresetet nyújtsanak a seftelő dolgozónak. Ki nem találkozott még olyan dolgozóval, aki készséggel felajánlja: kifesti ő a szo­bát, hiszen itt dolgoznak a szomszédban. Vagy: sze­rez ő ezt meg azt (van a cégnek még egy kevés ...) — persze nem ingyen. M ondom: nem vádo­lok senkit. De az, hogy ilyen szóbe­szédek szárnyra kelnek, jól mutatja, nagyon is „divatba jöttek” az ilyen fekete dolgok ... (tarnavölgyi) Liszt a Duricához Népszerű a durumbúzából készült liszt a hazai fogyasz­tásban. Ezért a hazai termés pótlására a Szabolcs-Szat- már megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Ausztriából 2 ezer tonna du- rumbúzát vásárolt, hogy a közkedvelt Duricához szüksé­ges tésztalisztet biztosítsa. A durumbúza szállítmány fo­lyamatosan érkezik, melyet a nagykállói speciális malom­ban őrölnek meg, ahonnan szállítmányok indulnak Szé­kesfehérvárra az Ál ba Régi a Tésztagyárha. Ezen kívül rendszeresen küldenek külön­böző durumőrleményeket a Békéscsabai Konzervgyár 'tésztaüzemének is. A napok­ban 150 tonnát indítanak út­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom