Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

1987. január 20. Kelet-Magyarország 3 ÚJ ÉV, ÚJ FELADATOK Megtartott eredmények OlESVÉDO HUZATOT valamennyi szocialista autótípushoz készítenek a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet varróüze­mében. Ebben az évben 12 ezer huzat készül, melyet az ország minden részében értékesítenek. (Farkas Zoltán fel­vétele) Feriitek N ehéz dolog évszázados bölcsességekből leszű­rődött közmondások­kal vitatkozni, még nehezebb az ellenkezőjüket bebizonyí­tani. Jegyzetünkben mégis er­re vállalkozunk. A mondás így hangzik: jobb ma egy ve­réb. mint holnap egy túzok. Lássuk mi a veréb! Első hal­lásra azt hihetnénk, hogy ez a túzok, ugyanis a tsz-veze- tők éves prémiumáról van szó, ami akár több tízezer fo­rint is lehet. Ha jó tsz, ak­kor az „akár” törlendő. Most azonban nem jó, persze nem is rossz, hanem valahol a kettő között elhelyezkedő kö­zös gazdaság értendő. A tú­zok pedig? Az a támogatás, amelyik az aszály sújtotta gazdaságoknak jár, ha egy bizonyos százalékot elér a szárazság okozta kiesés. A dilemma az, hogy a tá­mogatást, amely milliós nagy­ságrendű is lehet, csak akkoi kaphatja meg a tsz, ha az aszály veszteségbe sodorta. Ha ezt a mérlegben elisme­rik, akkor viszont ugrik a vezetők prémiuma. A határ­esetek képezik a legnagyobb fejfájást okozó gondot, mert itt az említett vezetők vá­laszthatnak: vagy a zsebüket érzik a szívükhöz közel és a zárszámadás alkalmával be­leteszik a prémiumot (veréb), vagy pedig lemondanak róla és ezzel megpályázzák a kö­zös által igényelhető költség- vetési támogatást (túzok). Bár Szabolcs-Szatmárt any- nyira nem sújtotta a csapa­dékhiány, mint egyik-másik alföldi megyénket, itt is akad olyan termelőszövetkezet, ahol a már említett közmon­dást latolgathatják. Mivel döntés még nem született mindenütt, álljon itt egy nem megyei példa. Maga a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter mondta egy szak­embereknek rendezett össze­jövetelen : van olyan cég. ahol nyolcmillió forintot készül nem felvenni a gazdaság, hogy a vezetők fejenként húszezret felvehessenek. E kkora pénzekről persze mifelénk nincsen szó — legalábbis ami az állami támogatást illeti — de azért figyelemre méltó jelen­ség ez kisebb méretben is. Visszatérve a közmondásra: azt eldönteni, hogy mi a he­lyes lépés, egy-két személy­nek mindenképpen erőt meg­haladó fejtörést jelent. Mivel nem is csak néhány embert érint, legalábbis a „túzok" ol­daláról, helyes, ha megoszt­ják a gondot és kollektív böl­csességre bízzák a választást. Közmondást felülbírálni ugyanis csak így ildomos, no meg közpénzekről dönteni is... Ésik Sándor Cj év, új feladatok. Ez a jellemzó a gazdálkodó szö­vetkezetekre; fel kell gyorsí- tanuk a struktúraváltást, job­ban kell alkalmazkodniuk a piaci igényekhez. A fő mun­kaidőalap kihasználását szol­gálja az üzem- és munka- szervezés, a takarékosabb és a fegyelmezettebb munka. A szövetkezeti kereskedelem­nek továbbra is fontos fel­adata a kistelepülések jobb, és választékosabb ellátása. Négy szövetkezetét keres-. tünk fel, ahol a múlt évi gaz­dálkodásról és az idei ter­vekről kértünk és kaptunk tájékoztatást. Kísérleti gyártás Elekterfém Szövetkezet, Endresz István elnök: — De­cemberben a két ünnep kö­zött a felületkezelő üzeme­inkben — Nyíregyháza, Kál- lósemjén — karbantartásra került sor, mert ezzel kíván­tuk megalapozni termelésünk jobb minőségét. Az új év el­ső napjaiban megkezdtük a nyíregyházi szabadidőköz­pont acélszerkezeteinek a gyártását. Mintegy hatszáz tonnáról van szó, ami ez év szeptember 30-áig beépítésre kerül. — A precíziós öntödénk­ben kísérleti gyártás kezdő­dött a Csepel Művek sáros­pataki üzeme számára. A kempingkerékpárok csuklós szerkezetét rendelték meg tő­lünk. A próbadarabok elké­szítése után mintegy 200 ez­ret kívánunk legyártani. A forgácsolóüzemünkben a, gáz- és épületgépészeti csőhálóza­tokhoz kilenc méretben cső- karikák gyártását kezdtük meg. Ebben az évben kon- denzvízedényt mintegy ötven darabot készítünk, amely köz­vetett úton NSZK-exportra kerül. — Ebben az évben tovább folytatjuk a BNV-n sikerrel bemutatott fémbútorok gyár­tását. Székek, asztalok és ki­segítő kisbútorokból három­ezret adunk át a kereskede­lemnek. Jelenleg a békéscsa­bai UNIVERSAL Áruház vá­sárol tőlünk nagyobb tétele­ket. Mintadarabokat kapottá Kelet Áruház és a Fészek Áruház is. ezzel a megye- székhelyen is hozzá lehet jut­ni a sikeres termékekhez. Jövedelem­érdekeltségben Ibrányi ÁFÉSZ, Fábiánná Puskás Amália elnök: — A múlt évben üzletpolitikai cél­kitűzéseinket minden terüle­ten megvalósítottuk. Műkö­dési körzetünkben kiegyensú­lyozott volt az ellátás. Né­hány esetben hiánycikk volt az étolaj és a .kávé. Hatvanöt tonna tőkehúst előre csoma­golva hoztunk forgalomba. Ebbe az akcióba bekapcsol­tuk Paszabot, Nagytanyát és Nagyerdő lakosságát. A tölte­lékáru választékát, jobb ellá­tását szolgálta, hogy szerző­déses kapcsolatba léptünk a Polgári ÁFÉSZ és a Tisza- vasvári ÁFÉSZ tiszadobi hús­üzemével. — Eredményként könyvel­hetjük el a hároméves re­konstrukciós program sikeres megvalósítását. Bujon pél­dául egy 372 négyzetméter alapterületű korszerű ABC- áruház került átadásra. Nagy­tanya önkiszolgáló boltot ka­pott. Ibrány község két ta­nyai településén az élelmi­szerboltokat önkiszolgáló üz­letekké alakítottuk át, s ez­zel megfelelő hűtőkapacitást tudtunk üzembe helyezni, ahol most így biztosított a mélyhűtött, mirelitáruk vá­lasztéka. — A múlt évben 272 mil­liós tervet teljesítettünk, a nyereségünk meghaladta a 9 milliót. Az idén 285 millióval számolunk. Továbbra is a leg­fontosabb feladatunknak tart­juk a lakosság alapvető cik­kekkel történő ellátását. Tö­rekszünk az olcsóbb áruféle­ségek körének bővítésére. Növelni kívánjuk a jövede- lemérdekeltségí üzemek szá­mát. Eddig négy egységünk működött igen eredménye­sen. Január 1-tól ebben az új formában üzemel az ibrányi vas- és műszaki bolt is. A felújítás és rekonstrukciós program keretében Ibrány- ban közel 800 ezer forintos költséggel megoldjuk a Vi­rág eszpresszó és az ABC- áruház tetőszerkezetének ja­vítását. Izem- és immkaszerrezés Nyíregyházi Cipőipari Szö­vetkezet, Spisák István el­nök: — Az új év első mun­kanapján megkezdtük a szov­jet exportra kerülő férfi mo- kasszín cipők gyártását. Két műszakban az első negyedév­ben 130 ezer pár kerül le­szállításra. Folytatjuk az NSZK-nak bérmunkában ké­szülő női cipő, csizma felső­rész gyártását. A 60 ezer pár­ból tavaly már 12 ezret le­szállítottunk. Igen fontosnak tartjuk, hogy az idei tervünkben sze­replő félmillió pár lábbeli legyártását jó minőségben és pontos szállítási idővel telje­sítsük. Termékeink 95—97 százaléka első osztályú. Üzem­és munkaszervezéssel szeret­nénk a meglévő munkaidő- alap jobb kihasználását elő­segíteni. Első osztályú: 98 százalék Nyírség Ruházati Szövet­kezet, Ágházi Gyula elnök: — 1987-ben feszített tervvel szá­mol szövetkezetünk vezetése. A tőkés piac diktálta ver­senyben kell helytállnunk. Ugyanis arról van szó, hogy a tavalyi 33 millió 200 ezer forintos tőkés export helyett az idén 38 milliót kell mun­káskollektívánknak teljesí­teni. Termékeink 98 százalé­ka első osztályú. Ezt a szin­tet tartani nem kis feladatot jelent számunkra. — Ehhez a párt novem­beri határozatának értékelé­se nagy segítséget jelent szá­munkra. Kibővített vezetősé­gi ülésen, majd műszaki ér­tekezleten és a későbbiekben a három telephelyünkön munkásgyűléseket tartottunk, amelynek egyetlen témája a teljesítménykövetelmény­rendszer volt. Ennek lényege a minőségi követelmények megszigorí­tása: a tőkés piac fenntartá­sa — jelenlegi össztermelés 90 százaléka tőkés export —, növelni az előállított termé­kek számát. Dragos Gyula A csizmát a kirakatban fedeztem fel. Szemre- való volt, így aztán néhány nap múlva fel is húz­hattam. Igaz. egy kicsit na­gyobb volt. mint a lábam, s az eladó le is akart beszélni az üzletről, de mentőötlet­ként bedobtam: nem baj, ha nagyobb, legalább kapca is fér bele. A fiatal lány arcán látszott, nem tudja, mi lehet az. Mikor elmondtam neki, hogy ez egy négyszögletes zokni, akkor megnyugodott. A csizma príma volt. Fé­nyes és kényelmes, míg a szőnyegen lépkedtem, de a parketten is elég stabilnak mutatkozott. Ám ahogy le­esett az első hó, sima talpa miatt biztonsággal csak négy­kézláb mehettem benne az úton. Nem baj, tétetek csiz­mámra valami beépített ér­des sarkot, de a cipészmű­helyben is elkeserítettek: ők nem tudják megcsinálni. A harmadik elutasítás után az jutott eszembe: nem kelle­ne-e a suszter maradjon a kaptafánál szólásmondást ak­képpen aktualizálni: „a kap­tafa maradjon a suszternél”? H a valaki nem tudná: borzasztó fontos em­ber vagyok. Majdnem mindennap aláírom valahová a nevem. Igaz, néha lehúz­EGÉSZ ÉVBEN FOLYAMATOSAN szervizelik és ja­vítják a FEFAG nyíregyházi M szaki Erdészetében az erő- és munkagépeket. A kis Iszámú kollektívának három megye gépeit kell fize< képes állapotban tar­tani. A szerviz szabad kapaci át külső szervek ré­szére történő műszaki vízsí a felkészítéssel köti le. (jávor) „A lelkemet nem adhatom át...” Becsülettel, jé munkát Meg-megrándulnak az asz­talon nyugvó erős, duzzadó erekkel hálózott férfikezek. Ujjain horzsolások nyomai, tenyerén lemoshatatlan ke­nőcsréteg. Ha csak ennyit látnék belőle, akkor is kita­lálnám: szerelöféle ül előt­tem, aki nehezen viseli do­logidőben a tétlenséget. De megnézhetem jól: arca bo­rostás, haja fejéhez tapad, munkásruhája kopott. A gép­javító műhelyt hagyta ott a kedvemért. Zavarban van, pedig én vagyok jobban megilletödve, hisz ö — Asz­talos Sándor — a legjobban tud valamit a megyében. — Igaz, tavaly első lettem a megyében meghirdetett ku­koricaaratási versenyben, de ez nem jelenti azt, hogy én vagyok a legjobb kombájnos. Szeptember 19-től november 1-ig vágtuk a kukoricát, itt a tarpai Esze Tamás Terme­lőszövetkezet földjeiről. Én egy E—512-es típusú kom­bájnnal 20 ezer mázsát taka­rítottam be, s ezzel ebben a gépkategóriában első lettem Szabolcs-Szatmárban. Nem­rég Vettem át az ezért járó oklevelet és jutalmat. — Mi volt a siker titka? — Titok? — ismétli a szót. — Nincs semmi titok. Hacsak az nem, hogy szeretni kell dolgozni. — Mégis — próbálom szó­ra bírni — csak volt valami, amit másképp, különbül csi­nált, mint mások. — Minden percet kihasz­náltam — ered meg lassan a nyelve. — Meg aztán ismer­ni kell a kombájnt is, hogy ne vegyen el sok időt, ha el­romlik. Én például mindig nyitva hagyom a fülke ajta­ját, ha dolgozom. így hal­lom a gép hangját, és észre- veszem. ha nincs rendben valami. Egy-egy kattanásból lehet tudni, mi a baj, hová kell nyúlni javításkor. — És sokat kellett szerel­ni a masinát? — Bizony, néha estére alig lehetett rámismerni, olyan koszos voltam. Volt úgy, hogy két ürítés között is bütykölni kellett rajta. Nem egyszer meg munka után hoztam rendbe valamit, hogy reggel késedelem nélkül indulhas­sak. — Nem lehettek könnyű hónapok... — Sokan el sem tudják képzelni, mit jelent az ara­tás. A zaj, a por, a szél, az eső. Az, amikor az ember 6—7 kilót lefogy, vagy leszáll- va a kombájnról, nem hallja, mit beszélnek körülötte. — Mégis, úgy hallom, min­den évben a legjobb aratók között van, három éve a he­lyi versenyben első lett. — Szeretek megdolgozni a pénzért, jó érzés tudni, hogy kemény, becsülettel végzett munkával keresem meg a magam és családom kenye­rét. — Sokan szeretnek meg­dolgozni a pénzért, mégsem lesz mindenkiből kiváló kom- .bájnos __ — Erre azt tudom monda­ni, amit akkor mondtam, amikor arra kértek, tanítsak be magam helyett kombáj- nost: én meg tudom mutatni mit, hogyan kell csinálni, de a lelkemet nem adhatom át senkinek... És siet vissza dolgozni. Hi­szen az olyan munkásra, mint amilyen ő, akkor is szükség van, amikor téli álmukat alusszák a kombájnok ... Czine Gáspár Nyitottabb MHSZ Élenjáró címet szereztek tavaly a szocialista munka- verseny-mozgalomban, s ez­zel eredményes esztendőt tud­nak maguk mögött — hang­zott el a napokban az MHSZ Zalka Máté területi tartalé­kos honvédelmi klub évzáró közgyűlésén Nyíregyházán. A klub szoros kapcsolatot alakított ki a Münnich Fe­renc nyugdijasklubbal és a honvédségi alakulatokkal. Tablók. albumok örökítik meg a klub életének jelentő­sebb eseményeit. Ápolják a névadó emlékét. A Zalka Má­té tartalékos honvédelmi klub az idei esztendőre is legfon­tosabb feladatának jelölte meg a honvédelmi nevelő­munka színvonalának emelé­sét. az MHSZ nyitottabb ar­culatának formálását. gálja a szerkesztő, de min­den hónap másodikán a bér­jegyzéken hiánytalanul ott marad. (Még többet is adhat­nának érte.) Tegnap szokat­lan helyre kérték becses ne­vemet: egy olyan papírt kel­lett aláírással ellátni, ame­Hogy mik Tannak! lyiken körülbelül három sor állt, s amely arról tájékozta­tott valamilyen fontos szer­vezetet, hogy cégüknél az el­múlt 39 vagy 67 nap alatt — pontosan nem emlékszem már rá — semmilyen baleset nem volt. Eltöprengtem: va­jon minek ez nekik? Vajon nem akkor kellene-é írnunk, ha baleset volt? Végül rájöt­tem: azért ez sem rossz öt­let, csak szélesíteni kellene a kört. Ennek mintájára be le­hetne vezetni például, hogy az anyakönyvvezetöi hivatal­nak is rendszeresen tudtára hozzuk: a következő harminc napban sem esküszünk. K edvenc időtöltésem az újságolvasás. A műfa­jok között is vannak kedvenceim, de azokat is mindig megelőzi az aktuali­tás. Hogy konkrétabb legyek, szívesen töltöm időmet egy kis tárca mellett. mégis előnyben részesítem azokat a híreket, közleményeket, ame­lyekből fontos információkat tudhatok meg. Hogy például itt meg ott nem lesz áram, ott, meg itt nem lesz meleg, vagy hideg víz. Sőt! Azok a válaszok is előnyt élveznek, amelyeket szakemberek ad­nak arra: hogyan fűtsünk, mit együnk, miként öltöz­zünk. Legutóbb például az kapott meg, hogyan párolog­tassunk, mert attól érezzük melegnek az egyébként hi­deg lakást. Nemrég a debre­ceni házgyárban jártam, ahol szakemberek azt mondták: azért penészesek a panelből készült lakások, mert páro­logtatunk. Azt a beton magá­ba szívja, mi meg a házgyá­rat szidjuk, ha megjelenik a penész. Most aztán választha­tok. Telenként fázom, vagy holtomiglan melegem lesz, de penészt szagolok? Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom