Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-11 / 291. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. december 11 ITT A SZEZON: készül a rohodi dessertüzem új terméke, a gyümölcs alapanyagú szalon­cukor. (jávor) Az eltorlaszolt bejárat A piac és a sorompó Túlzottan heves vita nem alakult ki a nyíregy­házi tanácsülésen, amikor a piacokról-vásárokról szóló tanácsrendelet mó­dosításáról tárgyalt a tes­tület. Egyetértettek abban: az évek múlásával, a kö­rülmények változásával a rendelkezéseknek is mó­dosulni kell, alkalmazkod­va az újdonságokhoz. Volt azonban egy dolog, mely már régóta izgatja a kedélyeket — főképp a város kispiaca, a Hatzel tér és környéke lakóit. A jó ideje vajúdó kérdés: mikor lesz itt rend, meddig lesz itta piac? S nem is az asztalokkal, sát­rakkal kirakodó élelmiszert vagy bazárholmit árulókról van szó — hanem az úgyne­vezett használtcikk-piacról, közkeletű nevén az ócskapi­acról. < ELADÓK, VEVŐK TÖMEGE Aki járt már szerdán, de még inkább szombaton a Hatzel téren, s bebarangolta a Rózsa utcát meg az innen nyíló kisebb utcácskákat, az láthatta: ember ember há­tán, eladók és vevők töme­ge, elképesztő mennyiségű ócska és új holmi — igazi zsibvásár van itt. Hogy mi­ket árulnak, azt most hagy­juk — a fő gond az: miképp árulják. A Rózsa utcát végíg- folyja a földre terített papí- rokon-ponyvákon heverő cuc­cok árja, egymásba botlik a nézelődők sora, s mire véget ér a piac, meghökkentő meny- nyiségű hulladék marad a helyszínen. Igaz, kora dél­után már megjelennek a ta­karítók. s úgy-ahogy rendet tesznek, de nem hiszem, hogy ez teljesen megnyugtatja az itt lakókat. Még inkább ide­gesíti őket az, amikor a tö­meg okoz fennakadást. Be­vallom: én se szívesen lak­nék olyan házban, ahonnan a hét két napján alig lehet kijutni, mert parkoló gépko­csik, kiabáló árusok torla­szolják el a kaput... MEDDIG TART? Egyszóval: régóta kérdik a környék lakói, hogy meddig tart ez. A válasz már körvo­nalazódik, mert az említett tanácsülésen azt mondta az illetékes elnökhelyettes: jö­vőre új helyet keresnek a piacnak. Csakhogy mindez nem is olyan egyszerű. Az új hely ugyanis nem más, mint a Tokaji út mentén lévő nagy­vásártér — s több bökkenő is van. Az egyik, hogy sok pénz kell ám ahhoz, hogy rendezett, normális körülmé­nyek között folyhasson az árusítás — utak, „placcok” kiépítése, mellékhely iségek és hasonló szükséges dolgok kellenek. A jövő évi pénzügyi tervbe tehát mindezek árát be kell kalkulálni. A KÖZLEKEDÉSEN MÜLIK Van azonban egy másik akadály is: a sorompó. A Tokaji úti átkelő állandó bosszúság forrása Nyíregyhá­zán — a nagy vasúti forga­lom miatt sokszor fél órát is várhat az arra haladó, mire átkel. Nem lehet tehát meg­tenni, hogy újabb embertö- mieget tereljen erre a piac — addig, amíg el nem készül a régóta várt fénysorompó, de még inkább a felüljáró. Az esélyesebb természetesen a fénysorompó, hiszen felüljá­róra egyelőre se pénz, se le­hetőség. De ha legalább az előbbi megvalósulna 1987- ben — máris jobb lenne a közlekedés. Régen sürgeti ezt a város — de lám, azt keve­sen gondolták volna, hogy a Hatziel tér és környéke rend­je is ezen múlik ... (tgy) Késes összezördülés A korábban már garázdaság, testi sértés, lopás miatt büntetett 42 esztendős özv. Csuka Ferenc- né 1984-ben élettársi kapcsolatot létesített H. G.-vel. Rendezett kö­rülmények között éltek, csak né­ha adódott közöttük nézeteltérés, általában akkor, amikor már a pohár fenekére néztek. Március 30-án aztán tettlegességig fajult egy ilyen összezördülés. Mándoki lakásukon vitatkoz­tak, amikor H. G. felkapott egy .konyhakést, özvegy Csukáné azt hitte, hogy öt akarja megtámad­ni, ezért kicsavarta kezéből a kést, és feldúlt állapotban köze­pes erővel hátba szúrta élettársát. A szúrás behatolt a mellkasba, s életveszélyes sérülést okozott. A Szabolcs-Szatmár megyei Bíróság életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt másfél év börtönre ítélte a vádlottat, s el­rendelte, hogy vesse alá magát az alkoholisták kényszergyógyl- tásának is. Az ítélet eüen a vád­lott és a védő enyhítésért felleb­bezett. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság az ítéleti tényállást meg­alapozottan állapította meg, s egyéb lényeges körülményekben sem tévedett. A fellebbezéseket ezért megalapozatlannak ítélte meg, s az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Mátészalka ; Zsúfolt kórtermek A városi tanács pénzügyi tervéről, a lejárt idejű hatá­rozatok végrehajtásáról, a la­kosság széles körét érintő jogszabályokról tárgyalt leg­utóbbi ülésén iá mátészalkai tanács végrehajtó bizottsága. A kórház és rendelőintézet tevékenységéről, a kórházi fekvőbeteg-ellátás személyi és tárgyi feltételéiről szólva ki­derült: .az alapellátás színvo­nalának javítása érdekében havonta 2—2 szakmai napot töltenek el a körzeti orvosok a kórházi osztályon, s ia be­fejezett ellátás javításáért a kórház diagnosztikai hátterét, műszereit, laboratóriumát is igénybe vehetik. Bár a fog­orvosi ellátás az utóbbi idő­ben valamelyest javult, a vá­rosban ikét állás jelenleg is betöltetlen. A kórház tárgyi feltételei ma még hiányosak. A bete­gek részére kialakított kór­termek zsúfoltak, a kiszolgá­ló helyiségek száma és alap­területe is kevés. Nehezíti a helyzetet, hogy a jelenlegi ál­lapotukban nem is bővíthe­tők. A kórtermeik és a szakren­delő zsúfoltsága mellett a ki­szolgáló egységek korszerűt­len elhelyezése a legsúlyo­sabb probléma. Vöröskereszt az ÉRDÉRT 2i-es telepén A rák ellen Kutatták, de nem találták az okát, vajon máért lehetsé­ges az, hogy a vásárosnamé- nyi 21-es ERDÉRT-telep kö­zel száz dolgozója közül 80- an tagjai a Vöröskereszt alap­szervezetnek? A napokban összegezték az idei év ered­ményeit. Tóth Béláné alap­szervezeti elnök azt is el­mondta: eddig minden évben többen csatlakoztak e humá­nus mozgalomhoz. A népszerű tevékenységi forrna okait kutatva megálla­pították: a „Tiszta üzem” el­nevezésű akcióba beneveztek és parkosították, virággal ül­tették be a telepet. A rako­dók, szállítók, irodisták te­kintete pompázó virágoskert­re vetődik és meggyőződés­sel állítják, a munkát is na­gyobb örömmel végzik a szebb környezetben. Az ÉR­DÉRT dolgozói többször be­bizonyították: felelősséget éreznek a szenvedők, betegek iránt. A napokban csatlakoz­tak a „Rák ellen, a holnapért, az emberért” elnevezésű fel­híváshoz, és egy kommunis­ta műszak bevételét utalták át erre a célra. A Váci Mi­hály szocialista brigád 3120 forintot fizetett be a mozgás- sérült gyermekek üdültetésé­re. Minden második dolgozó­juk véradó, a telepen össze­sen 19,6 liter vért adtak eb­ben az évben. Családvédelmi tanácsot alakítottak még 1983-ban és nem várják meg, amíg a rászorulók hozzájuk fordulnak, szíves szóval, jó tanáccsal, ha kell, egyéb tá­mogatással sietnek a segítsé­gükre. Mint fafeldolgozó üzem, különösen veszélyes a kéz, a szem sérülése. Az elsősegély- nyújtó ládát feltöltötték, és az apróbb balesetek után ma­guk látják el a sérültet. Ren­dezvényeikről száműzték a cigarettát, szeretnék elérni, hogy az irodák is füstmente­sek legyenek. Eredményes tevékenységü­kért a vásárosnaményi városi Vöröskereszt vezetőségtől ok­levelet kapott Majoros Al- bertné titkár. A Vöröskereszt aLapszervezet új titkárának Faragó Gyulánét választották meg. (tk) Az aitó elé— B epöfög a Trabant a parkolóba az Ungvár sétányon a nyíregy­házi Jósavárosban. Lassan gurul, aztán 'befordul a jár­da mellé. Kiszáll a nagyka­bátos hölgy, lezárja a ko­csit és távozik. Mindez mindennapos látvány, .mi­ért írom hát le ? Azért, mert az 'asszonyság olyan terüle­ten állt meg, mely hosszú fehér csíkokkal van lefest­ve — jelezvén, hogy itt ti­los járművel közlekedni, megállni. A tízemeletes épü­letek tövében találhatók ilyen területek nem is egy helyütt. Nem puszta szeszélyből alakították ki ezeket a til­tott zónákat — a lakótelepi viszonyok között égetően fontos az ilyen szabad he­lyek állandó fenntartása, hiszen tűz esetén rendkívüli gondokat okoznak a parko­V. _______________________ ló kocsik, nem férnek hoz­zá az épületekhez a tűzol­tók. Ha egyedi esetről lenne szó, nem is szóltam volna — ám ugyanitt sebtiben még öt autót számoltam a tilosban. E lkeserítő és végtele­nül bosszantó ez a közömbösség, nem­törődömség — márcsak azért is, mert az említett esetben még arra se hivat­kozhattak a gépkocsik gaz­dái, hogy nem volt másutt hely, mivet igencsak foghí­jas volt a 'kijelölt parkoló. Igaz, egy .hely se volt olyan közel a házak bejáratához, mint a tilos. Márpedig ez életbevágó szempont, ha nem tévedek . . . (tarnavölgyi) A háromkerekű kerékpár Mégsem rohanó ez a világ? Még­is csak van időnk arra, hogy ne fus­sunk el közömbö­sen mások gondja és baja mellett? Jutott mindez ak­kor eszembe, hogy Tiszalökre igye­kezve még egy­szer elolvastam a levelet. A levélben az állt, hogy köszö­ni a Buri család és főként Buri Gyöngyike az Elektronikai Ja­vító Üzem szocia­lista brigádjainak a jóindulatát, a brigádtagok se­gítőkészségét. A szóban forgó kol­lektívák: — az Iz­zó Acél, a Kilián György, a Benczúr Gyula, a Komplex szerkesztő és a nyíregyházi Tempó Ipari Szövetkezet Vörös Csepel bri­gád — egy háromkerekű ke­rékpárt készítettek. Egyedi munka, minden részében speciális. A kerékpár története egészre Tiszalökön, a Kos­suth utca 2-ben kerekedik. Gyöngyike, aki most 11 éves és negyedik osztályos tanuló, születésétől mozgássérült. Járni nem tud. Kerékpárral jár iskolába, az édesanyja segítségével. Néhány évig a közlekedéshez jó volt a cseh­szlovák gyártmányú három­kerekű bicikli. — Sajnos, azt kinőttem — mondja a kislány. — Na-, gyobb méretet meg nem le­het kapni. — Sokat jártunk utána — bizonyít az édesapa is — az­tán kaptunk ígéretet itt a községben, végül a honvéd­ség kiegészítő parancsnoksá­gának közreműködésével a szocialista brigádok készítet­ték el a kerékpárt. Azt mi el sem tudjuk mondani, hogy mit jelent ez nekünk. Az öröm, amelyet a nem­régen kapott kerékpár Gyön­gyikének okoz, leolvasható a kislány tekintetén és moso­lyán. Felnőttekre valló gon­dolkodásával azonban nem erről beszél, hanem az isko­láról, a tanulásról. — Szeretek az iskolába járni. Tanulni is szeretek. Most négyes, ötös tanuló va­gyok. Anyukámnak is segí­tek. Így ülve, amit tudok, azt nagyon szívesen megcsiná­lom. Mosogatok, még tésztát is gyúrok, krumplit hámo­zok ... — Na és mi szeretnél len­ni? — Nem tudom. De tanu­lok. Talán majd egyszer, iro­dába? Talán majd egyszer. A szü­lők is úgy vélik, a gyermek­nek tanulni kell. Él bennük az a remény is, hogy Gyön­gyike a kerékpár segítségé­vel járni is megtanul. Az iz­mok megerősödnek, az orvosi kezelés, a gyógytorna helyre­hozza a járóképességet. A levél, ami Tiszalökről érkezett, első soraiban így íródott: „Kérem, szívesked­jenek egy pár gondolattal valamelyik napon az újság­ban megjelentetni köszönő sorainkat.” Köszönet tehát a szocialista brigádtagoknak, Benkő Zoltánnak, aki a ke­rékpár átadására a családot Nyíregyházára szállította és szóljon a köszönet még na­gyon sok embernek. Gyön­gyike kívánta így. (Képün­kön: a Buri család.) (seres) MADÁRELESÉG EXPORTRA A TSZKER görcsönyi magtisz­títójában bel- és külföldi piacra dolgoznak. Eredendően megtisz­tításból éltek, de rövidesen be­indul az NSZK-ból vásárolt Has- sia csomagológép nagyüzeme, s egy „házi + kooperációs” újítás, a hántoló berendezés, s ezzel le­hetőségeik bővülnek. Külpiacok­ra, főleg osztrák, NSZK-s, olasz, jugoszláv, holland, svéd, finn megrendelőknek nagy tételben borsót és dibbelet szállítanak, s ezen túl a madáreleségnek való napraforgót, kölest, repcemagot, valamint humán célra mustár­magot és hánlolatlan hajdinát. A hazai előállításra fóliacsomago­lásban, kilós, félkilós kiszerelés­ben babot, mákot, dióbelet, len­csét forgalmaznak, s megjelentek a piacon a hántolt hajdinával, és a kölessel, ami főleg az Alföl­dön kelendő. (Dunántúli Napló) TARTÓSABB VONATKEREKEK A MÁV debreceni járműjavító üzemében egy olyan hegesztőbe­rendezést állítanak munkába, amelynek segítségével a többszö­rösére növelhető a vasúti teher­kocsik felújított kerékabroncsai­nak az élettartama. Az NSZK- ban gyártott új gépsor első ré­sze most van próbaüzemelés alatt, s a megfelelő hegesztési technológia kidolgozásán mun­kálkodnak a szakemberek. (Haj­dú-Bihari Napló) SZÖVETKEZETI NYUGDIJASHÁZ A kecskeméti Széchenyi város­ban levő egészségügyi centrum­ban felépült az ország első szö­vetkezeti nyugdíjasháza. Az első ötven lakásba már beköltöztek: azoknak utaltak ott ki otthont, akik tanácsi bérlakást .adtak le. A lakók ingyen, illetve térítésért (ennek mértéke egyéni elbírálás alapján a jövedelemtől függ) jo­gosultak az egészségügyi cent­rum szolgáltatásaira. (Petőfi Né­pe) EGY ÜZEM — EGY MŰEMLÉK Tető alá került az első ház Székesfehérvár jövendő szabad­téri múzeumában, a rácvárosi skanzenben. A jellegzetes utca­kép, valamint a népi építészet- történeti emléknek számító más­fél évszázados rác porták meg­őrzésére az Ikarus székesfehér­vári gyára által kezdeményezett „Egy üzem — egy műemlék” mozgalom keretében 12 vállalat, illetve intézmény vállalkozott ar­ra, hogy helyreállítsanak és gon­dozzanak egy-egy épületet. El­sőként a kezdeményező Ikarus kollektívája állított helyre egy 150 éves portát. A tervek szerint 1988-ig végeznek a rekonstrukci­ókkal, s az új funkcióknak meg­felelően be is rendezik a háza­kat. A helyreállításra vállalko­zók ötletesen hasznosítják a por­tákat. A KIOSZ Fejér megyei szervezete például ipartörténeti múzeumot rendez be, az Albaker halásztanyát nyit, de helyet kap­nak a rácvárosi házakban klu­bok és szakkörök is. (Fejér Me­gyei Hírlap) ARPAD-KORI templom Telekgerendás határéiban 1963- ban egy mélyszántás alkalmával cser épda rabok, falmanadjványok kerültek a felszínre. A .tényleges feltárás jó bárom bete kezdődött meg, amikor is a felszínen késő középkori — és közöttük Árpád­kori — cserepeket találtak. Ha­mar ráleltek a templom helyére, és az ásás közben kiderült, hogy nem is egy, hanem két templom volt itt valamikor. Az első kicsi, szokványos templom ócska dön­gölt agyagalapra épült. Falait felhasználták az új építésénél. (Békés Megyei Népújság) A HÉVÍZI GYÓGYZSILIP Az épületek víz alatti részének tisztítása, karbantartása ma már elenyészően kis része annak a sokoldalú feladatnak amit a könnyűbúvárok végeznek. Közis­mert, hogy a búvárkodás nem éppen veszélytelen hivatás, így nekik is fel kellett készülni a megfelelő védelemre. Az angol­natelep mellett létrehozták — ha­zánkban pillanatnyilag egyedül­álló — létesítményüket, a de- kompressziós kamrát. Korábban a fővárosban a Metro-Kév tulaj­donában volt a gyógyzsilip, ám a metróépítés befejeztével ott fe­leslegessé vált és leszerelték. Az Amphora búvárklub megvásárol­ta, s 3,5 millió forintos beruhá­zással Hévízre telepítette. Álló tengeralattjárónak mondják a helybéliek a háromkamrás rend­szerű dekompressziós kamrát, ami valójában egy 2,3 méter át­mérőjű vastag falú acéltartály. A kényelmes fekhelyen várakozó búvár orvosi felügyelet mellett „átéli** a vízben történteket, s közben regenerálódik a szerveze­te. Megoldott a hírközlés is: te­lefonvonal köti össze a kamrá­kat. A próbaüzem alatt nagysze­rűen vizsgázott a kamra, siker­rel végeztek el több vizsgálatot. (Zalai Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom