Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-11 / 291. szám

1986. december 11. Kelet-Magyarország 3 E löljáró a müárf 5 A ki a megyét járja, a társközségekben szívesen keresi az elöljárókat. Jóleső érzés, hogy hosszú évek után új­fent van valaki, aki egy- egy falu mindennapjairól tud érdemben szólni, az ottélő felelősségével, isme­reteivel. Az ember örül, hogy vannak elöljárók, de bizony a fenti idilli kép nem mindig jön be. Mind gyakrabban ta­pasztaltam vidéki útjai­mon, hogy az elöljárót ke­resvén a válasz így hang­zott: csak délután vagy este lesz itthon, itt és itt dolgozik. Ez az itt és ott az esetek többségében 10 —12 kilométerrel arrébbi falut jelölt, ahol az elöl­járó vagy üzemben, vagy termelőszövetkezetben tölt be tisztes állást. Egy per­cig sem kétlem, hogy a keresett elöljáró tisztessé­ges, faluját szerető, fele­lős ember. Ha egyszer megválasztották tanács­tagnak, akkor bizonyára élvezi a választók bizal­mát. Az azonban, hogy olyan személyek a közsé­gi elöljárók, akik nem helyben laknak, semmi­képpen nem jó. Képzeljük most az ide­ális elöljárót. Azt az em­bert, aki falujában, éppen jelenlétével egy személy­ben az államhatalom kép­viselője, ha kell, akkor bé­kebíró, napi problémák esetén éppen tekintélyénél fogva ítélni képes, gyors intézkedésével segítő, s azzal, hogy gyorsan elér­hető operatív tud lenni. Tehát nem este, amikor fáradtan hazatér találko­zik faluja életével, hanem ott él, az emberek között, érezvén minden örömöt és gondot. Aligha vitatható, hogy a reggeli indulás előtti néhány perc, s az este túlságosan kevés ah­hoz, hogy érdemi módon részt vehessen a közösség életében az elöljáró, még akkor sem, ha a legkivá­lóbb ember. Amikor az elöljárói rendszer felállítása szóba került, sokféle vélemény került napvilágra. Talán ez kimaradt, s csak most, egy idő múltán derül ki, hogy jobb lenne gondo­sabban választani, ki vi­selje ezt a (tisztet. Mert az kevés, ha dönt néhány se­gélyügyben. Az se biztos, hogy jó, ha a végrehajtó bizottságban vagy a ta­nácsülésen munkahelye szempontjaitól motiválva foglal állást. Mindennél fontosabb lenne a kis, társközség érdekeinek ma­radéktalan képviselete, otthon a faluban és min­den testületi ülésen. 3 ó az, ha az elöljáró sok dologban elöl jár. De még jobb, ha a faluval, melyet kép­visel, együtt jár. Ha fino­mítható e lényegében nem rossz szervezet, akkor ép­pen e kettő együ'ttlétét kellene először megvaló­sítani. Bürget Lajos ____J Beszéljenek a tettek Tervek a novemberi párthatározat szellemében a dohányfermentálóban . Partnerük a Philip Morris cég Sok beszéd, szegénység — tartja a mondás és vallják a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vallalat vezetői is. Ha így van, beszéljenek a tettek. 1. Idejében kapcsolva, min­dig az új megoldásokat ke­resve, sikerült olyan új, az egészségre kevésbé ártalmas dohányfajtákat kikísérletezni és termeltetni, amely bizto­sította a vállalat piacon ma­radását. Következtetés: fajtaváltás, a követelményeknek megfe­lelően, a világpiaci igények szerint. Új pályára műszaki fejlesztéssel 2. Másfél millió dolláros üzletet kötött a vállalattal a világhírű Philip Morris cég. Következtetés: a gyár ve­zetésének elképzelését minő­sítette — visszaigazolta — a világpiac. 3. Megkezdték a 200 millió forintos rekontsrukciót, mely­ből eddig 50 millió forint ér­ték megvalósult. Bővítették a raktárakat, géptermet. Következtetés: ésszerű koc­kázatvállalás műszaki fej­lesztéssel, új minőségi pá­lyára állás. 4. Korszerű, többlépcsős érdekeltségi rendszert vezet­tek be. Érvényesítik a telje­sítmény, a differenciálás és az egyéni érdekeltségi elvet. Rátértek az üzemek önálló elszámolására, s teljesítmé­nyük szerinti részesedésükre. Következtetés: elvük, az állandóan változó, fejlődő vi­szonyokhoz igazítani az érdekeltséget. Dióhéjban ilyen eredmé­nyeket hozott a közelmúlt. Mi lesz holnap? Vajon jó pályán halad­nak-e? Szükség vam-e mó­dosításra az MSZMP KB 1986. november 19—20-i ha­tározatának a szellemében? — Ügy vélem, eddig sem a prófétai bölcsességek, ha­nem a szüntelen megújulás­ra való törekvés, az igényes piac diktálta követelmények­nek megfelelően igyekeztünk helytállni — vallja Jóna Pál igazgató. — A fentiekkel sikerült olyan alapokat biztosítani, amelyről új pályán indulha­tunk tovább — kapcsolódik a beszélgetésbe Gilányi Jó­zsef termelési igazgatóhelyet­tes. Versenyben a piacon Bár az eddigi eredmények sugallják: a VII. ötéves terv­ben talán könnyebben tud­nak versenyben maradni. Egyik szemükkel azonban a nehezülő piaci feltételeket fi­gyelik, hogy el ne maradja­nak! Az igazgató: — Ma és a jö­vőben nekünk már az egész­ségügyi követelményeket is mindinkább figyelembe kell vennünk. Ezért csak kiváló minőségű gyártmányszer­kezettel tudjuk ellensúlyozni a konkurenciát. — Tervünk az, hogy éppen ezért évente egy-egy új, ki­váló minőségű, egészségre kevésbé ártalmas dohányfaj­tával jelentkezünk a piacon. Csak így lehetünk verseny­ben, különben veszítünk. Jö­vőre már termeltetjük a most sikeresen kikísérletezett H— 6-ost. Ez is virzsiniafajta. 1987-ben már 400 hektárról, főleg tőkés exportra szállí­tunk — egészíti ki az igaz­gató fejtegetését Gilányi Jó­zsef. Figyelem a jobb minőségre Szóba kerül, mi mindenre van szükség a célok megva­lósításához. Első helyen em­líti a két vezető a megúju­lási készséget, az állandó ku­tató- és fejlesztőmunkát, amelyre nagy figyelmet for­dít a párthatározat is. — Évente a jövőben kuta­tási-fejlesztési célokra mint­egy 15—20 milliót biztosí­tunk. Van kutatási, fejleszté­si szerződésünk a Dohányipa­ri Kutató Intézettel, s kap­csolatunk a kertészeti egye­temmel — magyarázza az igazgató. — A magas minő­ség a cél. Az egész világon ez, különösen a mi ipar­águnkban került előtérbe. Ha erről elfeledkezünk, megbu­kunk. Vége van ebben az iparágban a mennyiségi szemléletnek. Minden figyel­münket a minőségre kell fordítani. És ez piaci és jö­vedelmezőségi szempontból is meghatározó — fűzi hozzá Jóna Pál. A versenyképességben dön­tő jelentősége van a műsza­ki fejlesztésnek. Ezért a gaz­dasági vezetés minden esz­közt igyekszik kihasználni a műszaki fejlesztésre. Pályá­zatot adtak be exportáru- alap bővítésére, melynek ke­retében korszerű gépekhez, berendezésekhez juthatnak. — örülünk, mert pályáza­tunkat elfogadták — újsá­golja a jó hírt Jóna Pál. — A fejlesztés érdekében az el­ső lépéseket meg is tettük. Így 1988-ra gyárunk világ­színvonalú gyártástechnoló­giai sorral fog rendelkezni. Növelik a tőkés exportot Ez viszont azt is eredmé­nyezi, hogy minden tekintet­ben növekszik a Nyíregyhá­zi Dohányfermentáló Válla­lat versenyképessége. Csök­ken általa az élőmunka, az energiafelhasználás, a fer- mentálási veszteség. Jobbak lesznek a munkakörülmé­nyek, s ami a lényeg: még jobb lesz a fermentált do­hány minősége. Végeredmény: növekszik a tőkés export, a nyereség. Az igazgató kezében egy iratcsomag. — Vállalatunk gazdasági vezetése kidolgozta a novem­beri párthatározat alapján az 1987. évi tervkoncepciókat. Ezeket a napokban vitára bo­csátjuk. Az elhangzott javas­latok alapján válik teljessé a jövő évi terv. Aztán újra a tettek követ­keznek. Farkas Kálmán SZAMOS ÜDÍTŐ ITAL ALAPANYAGA az almasűrítmény. A Zöldért Vállalat nyíregyházi üzemének terméke tőkés pia­con talál vevőre. Az almaiényerő üzem folyamatosan dolgo­zik, naponta 140—150 ezer liter léből készül sűrítmény a kor­szerű berendezések segítségével. (Elek Emil felvétele) 4 nyálkás köd miatt akárha tejüvegen süt­ne át a Nap. Kint va- I gyünk az akácosban, fát ' vágni jöttünk. Kicsinyke sarjú erdő ez, a falu egyik , homokhátán. Egy-egy par- I cella jutott belőle a régi gazdáknak,' és jut most az örökösöknek. Vékonykák még a törzsek, fiatalok, de drága a fa, és elszaporodtak a lopások. Nedves az avar, mint reg­gelekre a gyerekpelenkák. Avarba lökjük a baltát, oda tesszük a pálinkát. Jön a fűrészes. Motoros, stílfűrészével előbb szeletet hasít ki a törzsből, hajkol, aztán a másik oldalról egye­nesen vág. És koronákat ro­pogtatva zuhan az okáé, a hajkolt irányba. A fűrész hamar megzilálja a parcel­lát. HŐCSERÉLŐ. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet­ben 1,7 millió forint értékben készül bérmunkában hőcserélő berendezés a Tüzeléstechnikai Vállalat részére. Képünkön: Szórád Attila és Fekete József a hőcserélő egységeit állítja össze. (Farkas Zoltán felvétele) Karácsonyi ajándéknak készült. Iparcikkbolt Tarpán Tarpa és az ellátási körze­tébe tartozó térség már rég kinőtte a korszerűtlen, rak­tárakkal nem rendelkező vas- műszaki és háztartási, vegyi boltokat. Rég dédelgetett ál­ma volt az áfész vezetésének egy korszerű áruház megépí­tése. Ez év elején röppent fel a hír, hogy megépül, sőt ami nemigen szokványos ma­napság, még ebben az évben, karácsonyi ajándékként a vá­sárlóközönségnek átadásra kerül. Mint a megvalósulás bizo­nyította: tehet ezt így is csi­nálni: a tervezett december végi átadásból két hónapot lefaragtak és október 20-án megnyitotta a vásárlók előtt kapuit az új bolt. Az öt és fél milliós beru­házás eredményeként kiala­kult egy 325 négyzetméteres bolt, amelynek az eladótér — egyébként önkiszolgálós rend­szerű — közel a felét foglal­ja el. Közvetlen a bolt mel­lett helyezkedik el a 220 négyzetméteres alapterületű vasraktár. A 4 milliós árukészlettel rendelkező boltban gyakorla­tilag a korábbi vas-műszaki, valamint vegyi-háztartási bolt cikklistáját meg lehet ta­lálni, s lényegesen bővült a választék. Szolgáltatásként vállalja a bolt, hogy az ép­pen készleten nem lévő áru­ra előjegyzést vesz fel és azt mihamarabb beszerzi a vá­sárló részére. (sipos) Erdei gramofonok Kapott ez már annyi di­cséretet, mint a szép lányok — mondja Stihljére büsz­kén a mester. — Láttam én már ilyet a háborúban. A kárpáti feny­vesekben vágtak vele nyi­ladékot a partizánvadászok — mondja egy baltával gallyazó ember. A tisztáson összegyűjtjük az ágakat, gezemicét. Nem lehet belőlük jó tüzet recs- csenteni. Nyers és vizes a fa. Csak pislákol a parázs. Valami papír kellene. Zse­bembe nyúlok. Ott lapul de­kadens barátom régi le­vele. „Ősz van. Hűlő melegsége van már csak az időnek, mint disznóbontáskor a bel­sőségnek. Sárga karikás hús­levesbe httevesztett legyek kamikázéznak ebédkor. Asz­tallapom egy fatörzsből vá­gott körszelet. Istenem, hány meg hány köldökzsi­nór rendelhető egy-egy év­gyűrűhöz __Aztán leszaka­dás. Mint valami ejtőernyős- ugrásnál. Vakugrás az élet­be. A végén talán meg­mondja az ember, jó volt élni, vagy jobb lett volna, ha ki se nyílik az ernyő.” — Ilyen tűz mellett fagy­tak meg a kántorjánosi ci­gányok — elégeli meg a füstöt a baltás ember. — Majd meglátjátok, mindjár mit csinálok! Égni fog ez, mint Mózesnek a csipkebo­kor. Keresett a ledőlt koronák közt egy szarkafészket. Oda­hozta a csomóhoz, alágyúj­tott. És tényleg. A fészek rögtön lángra kapott, és át­ragasztotta a tüzet az egész gallyrakásra. Időközben el­fogyott a szesz. Be kell áhhoz pálinkázni, hogy az emberi élet hason­lítható legyen egy erdő éle­téhez? Osszam ki a Stihlnek a halál szerepét, a szarka­fészeknek egy otthon sze­repét ...? Nem. Ez nagyon lehangoló. Inkább figyelek a gombákra. ért mit is láttam? Hi- Iwm hetetlent — hiszen itt vagyunk a tél ka­pujában. Egy rothadó tüs­kéből formára mint gra­mofontölcsérek, nagyocska gombák nőttek. Mintha az újra serkenő élet végtelení­tett lemezének emberi fül számára hallhatatlan him­nuszát harsogták volna. Vi­gasztalásul erre figyelek. Sztancs János i

Next

/
Oldalképek
Tartalom