Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

16 Kelet-Magyarország 1988. december 24. A kötelékyezér karácsonya Sokan csodálták a légtér­ben Tóth László válogatott pilótát, aki mindig változa­tos figurákat ad elő, s tud újat, különlegeset, egyénit nyújtani. Felmerül az em­berben: honnan ez az ere­detiség, a virtuozitás? Áz első repülés Mint csornai fiúcska, győ­ri gimnazista korában is­merkedett meg a repülés szeretetével, került a piló­ták közé. Hamarosan — 1970-ben — egy vitorlázó gépen végezte első szárny- próbálgatásait. Tetszett an­nak a látványa, ahogy az ember a levegőbe emelke­dik. A makacs legény elha­tározta: hivatásos pilóta lesz. A Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola repülő­növendékei közé került, Kovács Ottó lett a tanító- mestere. — Egy varázslatos közös­ségbe csöppentem — mond­ja. — Odafenn éreztem, lát­hattam, hogy milyen nagy­szerű sport ez. Hogy meny­nyire kell összpontosítani, az akaratot egységesíteni. Nem egy-egy repülési ágat, hanem magát a repülést szerettem meg. Később — 1974-ben — nemcsak a repülőgép-veze­tő, s gépész üzemmérnöki diplomáját kapta kézhez, hanem azt a bizalmat is, A három muskétás 1973-tól lett a klub vezető edzője. Az első garnitúrából Fórián, Tarhonics, Lipcsei, a maiak közül Hollik és Barna kiemelkedő versenyzők. A három muskétás nevet­ve emlékszik vissza, hányszor mentek behúzott nyakkal ha­za egy-egy versenyről a megígért ebédidő helyett es­tefelé. A mama néha ötször is megmelegítette az ételt, mire asztalhoz ültek. Marika néni egy ideig porolt, később szinte természetesnek vette a késést. Hiába, az órásmester­nek és fiainak is késett a vekker j ük. Máthé Csaba amivel az iskola repülőok tatói állományába kerülhe tett. A növendékből meste lett! Fiatal kollégáival — Molnárral, Vargával, Ve­ressel — jó műrepülő-kö- zösséget alkotott. Egyénileg 1976-ban egy csehszlovákiai nemzetközi versenyen nyerte első tró­feáját, a világ legjobbjai között lehetett. Ötszörös magyar bajnok, az év spor­tolója. Legnagyobb sikere az 1984. évi műrepülő vi­lágbajnokságon elért csapat 3. helyezés. — Egy-egy nehezebb fi­gurát hónapokig kell fino­mítani, de megéri a fára­dozást. A napi repülések, a ver­senyek befejeztével, Árok utcai lakásukban várja a család, Erzsiké, a feleség és a 13 esztendős Laci, aki MALÉV-pilóta szeretne lenni. — Egy-egy versenyén gondolatban én is mellette ülök — mondja a feleség, aki valóságos repülőfotó­kiállítást varázsol elénk, fejből tudja a gépek adata­it, férje repülő eredmé­nyeit. A siker fanatikusa — Mi a lényeg a repülés­ben? — kérdezem a család­főt. — A hitvallás! Nekünk éreznünk kell, hogy erre a pályára születtünk. A hit­vallást önbizalomnak is nevezzük. — Gyakran közel a föld­höz bravúroskodsz. Féltél már? — Őszinte vagyok, erre még sohasem gondoltam. Már ijedtem meg, de ez megint más dolog. A repülőoktató 34 éves. Eddig több mint tízezerszer szállt fel, 3600 órát töltött a levegőben. Tanul, középfo­kú angol nyelvvizsgára ké­szül, s ilyenkor a sízés a legnagyobb öröme. Szakmai felkészültségének fokmérő­je, hogy műrepülésének al­só határa 30 méter! — A sikerre való törek­vés fanatikussá teszi az embert — mondja. — A re­pülés nehéz feladat, a mű­repülés pedig talán a leg­nehezebb valamennyi sport­ág között. Ha valaki kihagy néhány hetet, újra kell kez­deni. És ez nehezebb, mint a csúcsot megcélozni. A nyírségi trió A kötelék! Igen, az immár világhíres nyírségi hármas­ról van szó, amelynek ve­Ketyegő régiségek, megfá­radt órarugók, operáció előtt álló karórák fogadják a ven­déget a Leviczky órásmű­helyben. A mesterség egyik legidősebb szakembere Le­viczky Laci bácsi három éve nyugdíjas, de azért rendsze­resen bejár dolgozni. A na­gyítót, a szakma jelképét fiá­nak, Lászlónak adta tovább. A nagyolbbik fiú, Zoltán, az órásmester „másik életét”, a sportlövészetet örökölte, s jelenleg az Építők Városi Lövészklubjának vezető edző­je. — Akit a lőpor füstje egy­szer megcsapot, nehezen tud­ja elfeledni — néz az üveg mögül a papa. — Ma is min­den gyermek vágya a fegy­ver kipróbálása, hát még a 30-as évek elején, amikor er­re sokkal kevesebb lehetőség volt. Nekem, a hajdani vadá­szatok mezítlábas haj tójának akkor egyetlen kívánságom teljesült: megérinthettem a míves, veretes vadászfegy­vert. Később, a hadseregben mint fegyvermester már a többiekével együtt a sajáto­mat reparáltam. A háború után Laci bácsi a motocross versenyek egyik szervezője. 1948 őszén pár­tolt át az alakuló Zalka Má­té Lövészklubba. Milotay, Skriba, Varga, Garai, Szau- der, lesó társaságában sor­rendben a régi diákpálya, a sóstói sportpálya, majd az 1955-ben társadalmi munká­ban felépült kispuskalőtér lett a főhadiszállásuk. Egy || Kelet­magyarország puska, egy távcső mellett a többi felszerelésük „hazai gyártmányokból” állt. Szere­peltek területi versenyeken, indultak meghívásos viadalo­kon, mindenütt sikerrel. Mi­kor 1960-ban megalakult a Szabolcs megyei Lövészklub, 12 évig egy személyi minde­nesként — edző, gazdaságis, fegyvermester — az órák ja­vítása mellett nevelte a fia­talokat. Az eredménylistát akkoriban az ifjúsági csapat — Kerekes, Virágh, Kozma — vezette országos bajnoki címmel. 1972-ben az Építők és a Szabolcs megyei Lövész­klub egyesülésekor az ÉVLK már „A” kategóriás klubként függetlenített vezetővel és edzővel folytatta munkáját. Laci bácsi azóta a versenyek szervezésével, szakmai taná­csaival segíti a sportág nyír­egyházi képviselőit. — Laci — mutat a szerke­zetek fölé hajoló fiára — a pisztolyos szakágat válasz­totta. MHSZ válogatott ke­rettag volt, jó helyezéseket ért el a vidékbajnokságon, il­letve a hadsereg-spartakiá- don. A szakközépiskola el­végzése után kitanulta az órásmesterséget. Zoli a kisöbű sportpuská­sok között szerzett vidékbaj - noki címet egyéniben és csa­patban. 1968-ban bővítés mi­att két évre lezárták a lőte- ret, majd a megnyitáskor ugyanannyi időre bevonult. A négy év kihagyás ellenére is folytatta a versenyzést, s Vw. .az MLSZ-től, a játékosoktól, Verebestől, a profizmustól.. Kiktől várjuk a csodát? Azzal, hogy a magyar labdarú­gás gödörben van, nem mondunk újat. A mundiálok kudarcai, kupa­csapataink nem­zetközi (le)szerep- lései, a különböző osztályú bajnok­ságok alacsony színvonala, a bun­dák, vagy bunda­gyanús mérkőzé­sek ... mind bizo­nyítékai e sajná­latos ténynek. Ám a labdarúgást iga­zán kedvelők bíz­nak abban, hogy egyszer megválto­zik minden, és ré­gi fényében tün­dököl majd a honi foci. Ki, vagy mi változtathatja, vált­hatja meg a magyar labdarú­gást, kitől várjuk a csodát? — ezt kérdeztük meg néhány ismert és sokak számára is­meretlen szabolcsi szurkoló­tól. íme a válaszok: ... a labdarúgást Igazán kedvelők bíznak abban, hogy egyszer megváltozik minden __ CZECZELI KAROLY, az NYVSSC volt kiválósága, a Tokaji borozó üzletvezető­Az MSZMP SziatooDcs-SaatmAr megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Főszerkesztő-helyettes: dir. Angyal Sándor. Olvasószerkesztők: Mariik Sándor, Szilágyi Szabolcs. Tervezőszerkesztők: Szabó György, Sípos Béla. Főumiralcatánsalk: Balogh József, Burgielt Lajos, Seres Ernő. Belfsol.ittkti: rovat: Tarraaivölgyü György rovatvezető, dr. Czine Gáspár, Házi Zsuzsa, Kertész Sándor, Kovács Eva, dr. Papp Dénes, Tóth Kornélia. Gazdaságpolitikai rovat: dr. Lányi Botond rovatvezető, Balogh Géza, Cselényi György, Ésiik Sándor, Farkas Kálmán, Szítana* János. Kulturális rovat: Páll Géza rovatvezető, Baralkstó Erzisébet, Bodnár István. Levelezési rovat: Gönczi Mária rovatvezető, Tóth M. Ildikó. A mátészalkai fiókszerkesztőség vezetője: Bar!na Gábocr. Sportrovat: Kovács György rovatvezető, Mán László, Máthé Csaba. Fotórovat: Elek Emil rovatvezető, Császár Csaba, Farkas Zoltán, Jávor László. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Arak u. 15. Felelős vezető: Jäger Zoltán igazgató. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058. helyettese: — Csodákról nem lehet szó. A válogatottal kap­csolatban nagyon bízom Ve­rebes Józsefben, akit kiváló edzőnek tartok. Remélhető­leg az új MLSZ „új seprő, jól seper” alapon dolgozik majd. Maga a megújhodás összetett probléma, több órára lenne szükség, ha részleteibe akárnánk bocsátkozni. Én nagyon bízom a megújulás­ban. MÓRA ISTVÁN ügyvéd: — Elsősorban ma­guktól a játékosoktól várom a „csodát”. Mit értek alatta? Amit eddig hiányoltam: más szellemű hozzáállást, a győz- niakarást. Az MLSZ szakmai munkájával kapcsolatban olyan követelményrendszert, amely jobban megfogja a játékosokat. MURCZKÓ KAROLY nyugdíjas, a megyei labdarú­gó szövetség elnöke: — Cso­dákban nem bízom, de a jel- lemes vezetés kialakulásá­ban igen. Sajnos ma már so­kaknál a „sportért élni” he­lyett a „sportból élni” a jel­szó. Sokan a gyors meggaz­dagodást látják a labdarú­gásban is. Ezért szigorúbb ellenőrzésre van szükség. Remélem sok játékos van és lesz, aki igazán szereti a já­tékot. sípos József mentőápoló: — Elsősorban a játékosoktól és a hozzáértő szakvezetéstől. A labdarúgók fizetsége legyen nagyobb és differenciáltabb, kapjanak „dupla, vagy semmi” alapon. Sajnos a labdarúgás régi nim­busza odiailett és ebben a kö­zönség is hibás, hiszen sokan nem a játék miatt mennek ki a stadionokba. MÁTRÁI TAMÄS színész: — Csodát nem vá­rok. Attól, hogy egy szerve­zet élére más ember kerül és zérpilótája Tóth László, jobb oldali kísérője Pászti Tibor, a bal oldalon pedig Molnár András repül. Nyolc évvel ezelőtt álltak össze. Titkuk a szigorúan zárt re­pülés, ahol a szárnyvégek egymástól való távolsága másfél méter! Mintha egy zenekar cso­dálatos dalt játszana a szépről, az ügyességről, úgy rajzolódik 3 gép és 3 em­ber harmóniája a légben. Film is készült róluk, Európa talán valamennyi országát bejárták. Egyik an­gol magazin így írt róluk: „Fantasztikus, csodálatos előadás...!” Valóban az. Az idén több mint kétmil­lió nézőt szórakoztattak. Kovács György a beosztottak is változnak, még nem történik csoda. Nem olyan részletkérdésekre van szükség, hogy a győztes hány pontot kapjon, tésztát vagy húst egyen és még sorolhat­nám. Ha már engedélyezik a profizmust, akkor az legyen az. MARÓTHY LÁSZLÓ, labdarúgó játékvezető: — Ne csak az anyagiakért, hanem presztízsből, az erkölcsi sike­rért is küzdjenek a pályán a labdarúgók. Még Temesvári Miklós idejében előkészületi találkozót vezettem az NYVS- SC-nek. Temesvári beszólt a pályát nem éppen feltúró Szepesinek, hogy jobban igye­kezzen. A Nyíregyházán csak pár napot töltő játékos visz- szaszólt, hogy nerti bír többet. Erre Temesvári azonnal le­hívta és „kiadta a munka­könyvét”. BENCZE EDINA, a rozsályi posta hivatalveze­tője: — Én már csak a helyi csapat mérkőzéseit nézem, a tv-ben már nem követem figyelemmel a focsimeccseket. A jobb eredményeket, a cso­dát inkább maguktól a játé­kosoktól várom, mint más­tól. TÓTH PÁL, az ÉPSZER igazgatója: — A magyar labdarúgás egészé­ben az MLSZ-től várhatjuk a csodát. Remélem, hogy a most elkezdett úton marad­nak. A válogatottal kapcso­latban nem Verebestől, ha­nem a csapattól várom a csodát. Ehhez a válogatott tagjainak ugyanúgy el kell ismerniük Verebes szakmai és emberi rátermettségét, mi­ként klubcsapatainál. A cso­da, a megújulás egyik részié­nek tartom, hogy az NYVSSC ha most nem is, de jövőre felkerüljön az NB I-be. Ami­hez erősítésre van szükség, két-három jó képességű já­tékosra. Mán László

Next

/
Oldalképek
Tartalom