Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
16 Kelet-Magyarország 1988. december 24. A kötelékyezér karácsonya Sokan csodálták a légtérben Tóth László válogatott pilótát, aki mindig változatos figurákat ad elő, s tud újat, különlegeset, egyénit nyújtani. Felmerül az emberben: honnan ez az eredetiség, a virtuozitás? Áz első repülés Mint csornai fiúcska, győri gimnazista korában ismerkedett meg a repülés szeretetével, került a pilóták közé. Hamarosan — 1970-ben — egy vitorlázó gépen végezte első szárny- próbálgatásait. Tetszett annak a látványa, ahogy az ember a levegőbe emelkedik. A makacs legény elhatározta: hivatásos pilóta lesz. A Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola repülőnövendékei közé került, Kovács Ottó lett a tanító- mestere. — Egy varázslatos közösségbe csöppentem — mondja. — Odafenn éreztem, láthattam, hogy milyen nagyszerű sport ez. Hogy menynyire kell összpontosítani, az akaratot egységesíteni. Nem egy-egy repülési ágat, hanem magát a repülést szerettem meg. Később — 1974-ben — nemcsak a repülőgép-vezető, s gépész üzemmérnöki diplomáját kapta kézhez, hanem azt a bizalmat is, A három muskétás 1973-tól lett a klub vezető edzője. Az első garnitúrából Fórián, Tarhonics, Lipcsei, a maiak közül Hollik és Barna kiemelkedő versenyzők. A három muskétás nevetve emlékszik vissza, hányszor mentek behúzott nyakkal haza egy-egy versenyről a megígért ebédidő helyett estefelé. A mama néha ötször is megmelegítette az ételt, mire asztalhoz ültek. Marika néni egy ideig porolt, később szinte természetesnek vette a késést. Hiába, az órásmesternek és fiainak is késett a vekker j ük. Máthé Csaba amivel az iskola repülőok tatói állományába kerülhe tett. A növendékből meste lett! Fiatal kollégáival — Molnárral, Vargával, Veressel — jó műrepülő-kö- zösséget alkotott. Egyénileg 1976-ban egy csehszlovákiai nemzetközi versenyen nyerte első trófeáját, a világ legjobbjai között lehetett. Ötszörös magyar bajnok, az év sportolója. Legnagyobb sikere az 1984. évi műrepülő világbajnokságon elért csapat 3. helyezés. — Egy-egy nehezebb figurát hónapokig kell finomítani, de megéri a fáradozást. A napi repülések, a versenyek befejeztével, Árok utcai lakásukban várja a család, Erzsiké, a feleség és a 13 esztendős Laci, aki MALÉV-pilóta szeretne lenni. — Egy-egy versenyén gondolatban én is mellette ülök — mondja a feleség, aki valóságos repülőfotókiállítást varázsol elénk, fejből tudja a gépek adatait, férje repülő eredményeit. A siker fanatikusa — Mi a lényeg a repülésben? — kérdezem a családfőt. — A hitvallás! Nekünk éreznünk kell, hogy erre a pályára születtünk. A hitvallást önbizalomnak is nevezzük. — Gyakran közel a földhöz bravúroskodsz. Féltél már? — Őszinte vagyok, erre még sohasem gondoltam. Már ijedtem meg, de ez megint más dolog. A repülőoktató 34 éves. Eddig több mint tízezerszer szállt fel, 3600 órát töltött a levegőben. Tanul, középfokú angol nyelvvizsgára készül, s ilyenkor a sízés a legnagyobb öröme. Szakmai felkészültségének fokmérője, hogy műrepülésének alsó határa 30 méter! — A sikerre való törekvés fanatikussá teszi az embert — mondja. — A repülés nehéz feladat, a műrepülés pedig talán a legnehezebb valamennyi sportág között. Ha valaki kihagy néhány hetet, újra kell kezdeni. És ez nehezebb, mint a csúcsot megcélozni. A nyírségi trió A kötelék! Igen, az immár világhíres nyírségi hármasról van szó, amelynek veKetyegő régiségek, megfáradt órarugók, operáció előtt álló karórák fogadják a vendéget a Leviczky órásműhelyben. A mesterség egyik legidősebb szakembere Leviczky Laci bácsi három éve nyugdíjas, de azért rendszeresen bejár dolgozni. A nagyítót, a szakma jelképét fiának, Lászlónak adta tovább. A nagyolbbik fiú, Zoltán, az órásmester „másik életét”, a sportlövészetet örökölte, s jelenleg az Építők Városi Lövészklubjának vezető edzője. — Akit a lőpor füstje egyszer megcsapot, nehezen tudja elfeledni — néz az üveg mögül a papa. — Ma is minden gyermek vágya a fegyver kipróbálása, hát még a 30-as évek elején, amikor erre sokkal kevesebb lehetőség volt. Nekem, a hajdani vadászatok mezítlábas haj tójának akkor egyetlen kívánságom teljesült: megérinthettem a míves, veretes vadászfegyvert. Később, a hadseregben mint fegyvermester már a többiekével együtt a sajátomat reparáltam. A háború után Laci bácsi a motocross versenyek egyik szervezője. 1948 őszén pártolt át az alakuló Zalka Máté Lövészklubba. Milotay, Skriba, Varga, Garai, Szau- der, lesó társaságában sorrendben a régi diákpálya, a sóstói sportpálya, majd az 1955-ben társadalmi munkában felépült kispuskalőtér lett a főhadiszállásuk. Egy || Keletmagyarország puska, egy távcső mellett a többi felszerelésük „hazai gyártmányokból” állt. Szerepeltek területi versenyeken, indultak meghívásos viadalokon, mindenütt sikerrel. Mikor 1960-ban megalakult a Szabolcs megyei Lövészklub, 12 évig egy személyi mindenesként — edző, gazdaságis, fegyvermester — az órák javítása mellett nevelte a fiatalokat. Az eredménylistát akkoriban az ifjúsági csapat — Kerekes, Virágh, Kozma — vezette országos bajnoki címmel. 1972-ben az Építők és a Szabolcs megyei Lövészklub egyesülésekor az ÉVLK már „A” kategóriás klubként függetlenített vezetővel és edzővel folytatta munkáját. Laci bácsi azóta a versenyek szervezésével, szakmai tanácsaival segíti a sportág nyíregyházi képviselőit. — Laci — mutat a szerkezetek fölé hajoló fiára — a pisztolyos szakágat választotta. MHSZ válogatott kerettag volt, jó helyezéseket ért el a vidékbajnokságon, illetve a hadsereg-spartakiá- don. A szakközépiskola elvégzése után kitanulta az órásmesterséget. Zoli a kisöbű sportpuskások között szerzett vidékbaj - noki címet egyéniben és csapatban. 1968-ban bővítés miatt két évre lezárták a lőte- ret, majd a megnyitáskor ugyanannyi időre bevonult. A négy év kihagyás ellenére is folytatta a versenyzést, s Vw. .az MLSZ-től, a játékosoktól, Verebestől, a profizmustól.. Kiktől várjuk a csodát? Azzal, hogy a magyar labdarúgás gödörben van, nem mondunk újat. A mundiálok kudarcai, kupacsapataink nemzetközi (le)szerep- lései, a különböző osztályú bajnokságok alacsony színvonala, a bundák, vagy bundagyanús mérkőzések ... mind bizonyítékai e sajnálatos ténynek. Ám a labdarúgást igazán kedvelők bíznak abban, hogy egyszer megváltozik minden, és régi fényében tündököl majd a honi foci. Ki, vagy mi változtathatja, válthatja meg a magyar labdarúgást, kitől várjuk a csodát? — ezt kérdeztük meg néhány ismert és sokak számára ismeretlen szabolcsi szurkolótól. íme a válaszok: ... a labdarúgást Igazán kedvelők bíznak abban, hogy egyszer megváltozik minden __ CZECZELI KAROLY, az NYVSSC volt kiválósága, a Tokaji borozó üzletvezetőAz MSZMP SziatooDcs-SaatmAr megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Főszerkesztő-helyettes: dir. Angyal Sándor. Olvasószerkesztők: Mariik Sándor, Szilágyi Szabolcs. Tervezőszerkesztők: Szabó György, Sípos Béla. Főumiralcatánsalk: Balogh József, Burgielt Lajos, Seres Ernő. Belfsol.ittkti: rovat: Tarraaivölgyü György rovatvezető, dr. Czine Gáspár, Házi Zsuzsa, Kertész Sándor, Kovács Eva, dr. Papp Dénes, Tóth Kornélia. Gazdaságpolitikai rovat: dr. Lányi Botond rovatvezető, Balogh Géza, Cselényi György, Ésiik Sándor, Farkas Kálmán, Szítana* János. Kulturális rovat: Páll Géza rovatvezető, Baralkstó Erzisébet, Bodnár István. Levelezési rovat: Gönczi Mária rovatvezető, Tóth M. Ildikó. A mátészalkai fiókszerkesztőség vezetője: Bar!na Gábocr. Sportrovat: Kovács György rovatvezető, Mán László, Máthé Csaba. Fotórovat: Elek Emil rovatvezető, Császár Csaba, Farkas Zoltán, Jávor László. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Arak u. 15. Felelős vezető: Jäger Zoltán igazgató. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058. helyettese: — Csodákról nem lehet szó. A válogatottal kapcsolatban nagyon bízom Verebes Józsefben, akit kiváló edzőnek tartok. Remélhetőleg az új MLSZ „új seprő, jól seper” alapon dolgozik majd. Maga a megújhodás összetett probléma, több órára lenne szükség, ha részleteibe akárnánk bocsátkozni. Én nagyon bízom a megújulásban. MÓRA ISTVÁN ügyvéd: — Elsősorban maguktól a játékosoktól várom a „csodát”. Mit értek alatta? Amit eddig hiányoltam: más szellemű hozzáállást, a győz- niakarást. Az MLSZ szakmai munkájával kapcsolatban olyan követelményrendszert, amely jobban megfogja a játékosokat. MURCZKÓ KAROLY nyugdíjas, a megyei labdarúgó szövetség elnöke: — Csodákban nem bízom, de a jel- lemes vezetés kialakulásában igen. Sajnos ma már sokaknál a „sportért élni” helyett a „sportból élni” a jelszó. Sokan a gyors meggazdagodást látják a labdarúgásban is. Ezért szigorúbb ellenőrzésre van szükség. Remélem sok játékos van és lesz, aki igazán szereti a játékot. sípos József mentőápoló: — Elsősorban a játékosoktól és a hozzáértő szakvezetéstől. A labdarúgók fizetsége legyen nagyobb és differenciáltabb, kapjanak „dupla, vagy semmi” alapon. Sajnos a labdarúgás régi nimbusza odiailett és ebben a közönség is hibás, hiszen sokan nem a játék miatt mennek ki a stadionokba. MÁTRÁI TAMÄS színész: — Csodát nem várok. Attól, hogy egy szervezet élére más ember kerül és zérpilótája Tóth László, jobb oldali kísérője Pászti Tibor, a bal oldalon pedig Molnár András repül. Nyolc évvel ezelőtt álltak össze. Titkuk a szigorúan zárt repülés, ahol a szárnyvégek egymástól való távolsága másfél méter! Mintha egy zenekar csodálatos dalt játszana a szépről, az ügyességről, úgy rajzolódik 3 gép és 3 ember harmóniája a légben. Film is készült róluk, Európa talán valamennyi országát bejárták. Egyik angol magazin így írt róluk: „Fantasztikus, csodálatos előadás...!” Valóban az. Az idén több mint kétmillió nézőt szórakoztattak. Kovács György a beosztottak is változnak, még nem történik csoda. Nem olyan részletkérdésekre van szükség, hogy a győztes hány pontot kapjon, tésztát vagy húst egyen és még sorolhatnám. Ha már engedélyezik a profizmust, akkor az legyen az. MARÓTHY LÁSZLÓ, labdarúgó játékvezető: — Ne csak az anyagiakért, hanem presztízsből, az erkölcsi sikerért is küzdjenek a pályán a labdarúgók. Még Temesvári Miklós idejében előkészületi találkozót vezettem az NYVS- SC-nek. Temesvári beszólt a pályát nem éppen feltúró Szepesinek, hogy jobban igyekezzen. A Nyíregyházán csak pár napot töltő játékos visz- szaszólt, hogy nerti bír többet. Erre Temesvári azonnal lehívta és „kiadta a munkakönyvét”. BENCZE EDINA, a rozsályi posta hivatalvezetője: — Én már csak a helyi csapat mérkőzéseit nézem, a tv-ben már nem követem figyelemmel a focsimeccseket. A jobb eredményeket, a csodát inkább maguktól a játékosoktól várom, mint mástól. TÓTH PÁL, az ÉPSZER igazgatója: — A magyar labdarúgás egészében az MLSZ-től várhatjuk a csodát. Remélem, hogy a most elkezdett úton maradnak. A válogatottal kapcsolatban nem Verebestől, hanem a csapattól várom a csodát. Ehhez a válogatott tagjainak ugyanúgy el kell ismerniük Verebes szakmai és emberi rátermettségét, miként klubcsapatainál. A csoda, a megújulás egyik résziének tartom, hogy az NYVSSC ha most nem is, de jövőre felkerüljön az NB I-be. Amihez erősítésre van szükség, két-három jó képességű játékosra. Mán László
