Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-18 / 297. szám

1986. december 18. Kelet-Magyarország—Nyíregyházi Élet 3 Csoda a Tölgyfa utcán A skanzen Sóstón A múlt században Európában szinte di­vattá vált a hagyományos kultúra megmen­tése. Az első és leglátványosabb lépésre a svédek szánták el magukat, akik az akkori Stockholm külvárosának számító Skansen- ben 300 ezer négyzetméteíen szabadtéri mú­zeumot hoztak létre. Itt a falusi -kultúra ér­tékein kívül a városi és polgárélet relikviái is helyet kaptak, de itt létesült az állatkert is. Magyarország hamarosan szintén halla­tott magáról, bár aligha a s-véd modell volt az ok. A millennium alkalmából Budapesten 1896-ban az ország különböző részéről 24 la­kóház pontos mását építették fel, a gazda­sági épületekkel együtt. Szabolcsút £gy anar- csi ház képviselte, annak az épületnek a másolata, melynek eredetije ma a Sóstón látható. A hosszú csend után a hatvanas években a műemlékek megvédése mellett a népi mű­emlékek védelme is megkezdődött. Az volt az elv, hogy 10—15 faluként maradjon meg egy-egy porta, amely reprezentálja a táj építészetét. Ez azokon a helyeken, ahol az építőanyag nem volt erős, lehetetlen felada­tot jelentett, hiszen megvédhetetlennek mu­tatkoztak a döngölt falak, a vályogházak. Ez indította meg Magyarországon is a szabad­téri múzeumok alapítását, melyet a svéd Skansen nevű terület és múzeum után ne­veztek el. Elsőnek 68-ban Göcsej mutatta -meg összegyűjtött kincseit, 73-ban a vasiak nyitottak „skanzent”, 1974-ben éppen a fel- ső-tisza-vidéki anyaggal megnyílt Szentend­rén az országos gyűjteménynek szánt bemu­tató, és 1979-ben N-y ír egyházán, a Sóstón nyílt múzeumfalu. Az -elnevezés fontos. Skanzen, amint lát­ni, egy stockholmi városrész neve. Így lehet közn-évíként talán a szabadtéri múzeum ne­ve, de miért? Van erre jó magyar szó is. Nyelvészek és néprajzosok fogtak össze, hogy elfogadtassák, s láthatóan nem sikertelenül azt, hogy nevezzék múzeumfalunak azt a be­mutatót, amely a szabad ég alatt a népi mű­emlékeket, értékeket tárja a nézők elé. Nyír­egyházán ennek a munkának az apostola dr. Erdész Sándor volt. Rövid idő alatt meg­fogalmazódott a program: csaik eredeti épü­let és tárgy kerülhet ide; a múzeumfalu le­gyen élő és eleven; alakuljon olyan népraj­zos műhellyé, amely felvállalja e terület minden ilyen irányú gondját -és örömét. Nyíregyháza város 6,6 hektáros területet ajándékozott a múzeumfalu részére. Ezen jelenleg 60 épület áll, beleértve az üzeme­léshez szükségeseket is. Szatmár, Bereg, Rét­köz, a Nyírség és a Nyíri-Mezőség területé­ről származó épületeket, s a közeljövőben középületeket emelnek itt, mégpedig az ere­deti teljes hitelességét megőrizve. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy néprajzos, muzeo­lógus, műemlékvédelmi szakember tökéletes összefogása alakult ki, s mellettük felnőtt az az ötfős saját építőbrigád, amely a régi épí­tészet minden fortélyát ismerve teremti új­ra a házakat. A múzeumfalu a Tölgyfa ut­ca és a Berená-ti út mentén található ma. Sajnos az előtte lévő terület elhanyagolt, dudvás, piszkos dzsumbuj, városi tulajdon, -melynek fejlesztése láthatóan -kimaradt a Sóstó általános rendezésekor. Így az ideér­kező első benyomása nem túl jó, bár kár­pótolja majd a múzeumfalu látványa. Az elmúlt esztendőben negyvenezer em­ber kereste fel a sóstói szabadtéri múzeu­mot. A többség nem nyíregyházi volt, szá­mukat a jelek szerd-nt meghaladta a kül­földről érkezettek sokasága. A látvány le­nyűgöző, bár az is hamar kiderül, hogy nin­csen minden rendben. A múzeumfalunak egyetlen idegenvezetője van (az ilyen sze­mélyt hívják másutt teremőrnek), aki egy­szerűen képtelen nyomón követni, segíteni és eligazítani a vendégeket. Természatasen ennek megfelelően nincsen meg a kellő biz­tonság sem, tárgyak tűnnek el a házakból, mitöbb. jó néhányat be sem mutatnak be­lülről. Ez a személyzethiány elfogadhatatlan, részben az értékvédelem, részben a jó tájé­koztatás érdekét nézve. A vendég a szatmári táj épületeivel ta­lálkozik először, majd a rétközieket nézheti meg. A tarpait, az anarcsit meg se tekint­heti, csak kívülről csodálhatja, ezt ki se Ayitják. Hasonlóan a barabási iskolát. Őrzés híján ez egyszerűen esztelenség lenne. A múzeum ugyanis élő, a házakat eredeti bú­torokkal, tárgyakkal rendezték be, nyaran­ta liba, kacsa, juh, kutya és macska látha­tó a házak között. Vagyis az érdekesség és az érték kinyílik a látogató előtt. Még súlyosabb lesz a helyzet akkor, ha a múzeumfalu tovább fejlődik.' Márpedig fejlődik, hiszen a következő években ide ke­rül a tiszadobi halászház melléképületeivel, a nagygéci templom, a milotai harangláb, de lesz itt szatócsbolt, molnárház, kocsma is, műhelyt kap tíz kismesterség. Ami eddig ké­sett, az is megoldódik: egy tirpák tanya is látható lesz. A késedelem oka: sok olyan, gyorsan megmentendő épület volt, amivel nem -lehetett várni. Szerencsére a Nyíregy­háza környéki tanyávilágban sok olyan jó állapotban lévő tirpákház van, melyekből le­het választani, s a -kis késésért majd vígasz­tal a -látvány. Mint látható, a sóstói múzeumfalu, mely már -most nemzetközi -hírű és igen megbe­csült, sok szép látványt ígér a jövőben. A kismesterek szükség esetén dolgozni fognak a műhelyekben, megőrzik azt á hagyományt, hogy augusztus 20-án kemencében sütnek itt kenyeret, teret adnak népművészeti kiállí­tásoknak és zsűrizett termékek vásárának, lesznek folklór-pro gr amok, -melyek mind­mind beleillenek a múzeumfalu hagyomány- őrző profiljába. De a jövő tervei között van­nak ennél nagyratijrőbbek, olyanok, melyek­nek' az alapjait megvetették. Tudományos kutatóhely is lesz. Ma már négyfős népraj­zos stáb dolgozik i-tt. Hamarosan a múze­umfaluban megépülő 720 négyzetméter alap- területű raktárba kerül a Jósa András mú­zeum néprajzi anyaga is, melyből itt lesz­nek temetikus kiállítások. A megyében lévő hagyomány, népi müem- - lékegyüttes bemutatása így bővül tehát. A közelmúltban elkészült barabási kéttanter- -mes iskola egyik terme a századfordulós is­kolát tárja elénk, 'másik terme viszont a leg­korszerűbb -közművelődési célok szolgálatá­ba kerül. Lehet itt rendezni iskolai órákat, lesznek film- és videovetítések, előadások, rendezhetnek gyermekfoglalkozásokat, vitá­kat, néprajzi eszmecseréket. Az itt dolgozók célja az, hogy már az óvodásokat beszoktas­sák a szabadtéri múzeumba, szokják a kör­nyezetet, itassa át őlket a hazaszeretet, a népi értékek becsül-ése. így alakulhat a jövőben úgy a sóstói múzeumfalu munkája, hogy ab­ba a nyíregyháziak természetes -közegre lel­jenek tanuláshoz, szórakozáshoz, néprajzi is­meretszerzéshez. Lényegében nem nehéz elképzelni a kö­zeli jövőt. A múzeumfaluban elültetett gyü­mölcsfák lassan termőre fordulnak. Felele­venednek az egyes évszakokhoz, ünnepekhez fűződő népi hagyományok, játékok. Megje­lenik a nagyközönség előtt az alkotó ember évszázados művészetének megannyi remeke. Tanúi lehetünk annak, mint készül a küllő, a vászon, a korongolt edény. Egy viszont nem lesz. Nem terveznek se népi ruhákba bújt teremőrt — pontosabban idegenvezetőket —, de még felöltöztetett bábuk merev szemei sem néznek ránk egy-egy ház tornácáról. Szeretnének mindent elkerülni, ami mű, ami idegen. A sóstói múzeumfalu egy megyét .tár a néző elé, remélhetően mihamarabb és minél teljesebb személyzet segítségével. De itt van Nyíregyházán, így léte, munkája, milyensé­ge, környezete a város felelőssége is. A tisz­ta jelleg -miatt nem vállalja fel se az építő­ipari, se a traktorgyűjteményt, nem kíván gazdája lenni a régi urbánus emlékeknek se. Érthetően. Csak így képes minden erőt a múzeumfalu arra fordítani, hogy a magyar nép e tájon teremtett értékeinek őrzője, be­mutatója, feldolgozója legyen. Bürget Lajos Élen az infrastruktúra-.fix. ■ v2; • Állást találnak(?) A feladat: adott egy, a kisegítő iskolában végzett, szakképzettség nélküli volt állami gondozott fiatalember. Munkát szeretne, de Laknia sincs hol. Munkásszállóra addig nem mehet, amíg nincs bejelentett lakása. A meg­oldás: szervezés, telefonok tömege, kapcso­latok keresése, hogy végül találjanak egy emberséges vasutast, aki munkát ajánl, meg­ismerjenek segítőkész szerveket, akik támo­gatják az elhelyezkedést. Egy példa a nyíregyházi munkaerő-szol­gálati iroda tevékenységéből, amikor a lehe­tetlent is megpróbálják, csakhogy ne ma­radjon valaki munka nélkül. Mert bármeny­nyi az álláshirdetés az újságokban, sokszor hiába a csalogatás, amikor vannak szakmák, emberek, akik -nem találnak elképzeléseik­nek, lehetőségeiknek megfelelő munkát. Sze­rencsére már messze vagyunk azoktól az évektől, évtizedektől, amikor Nyíregyházán szinte művészet volt állást keresni, amikor az újonnan épített konzervgyár előtt egy- egy szezon kezdetekor nők százai állták sor­ban, csakhogy néhány hónapig kiegészítsék a családi jövedelmet. 73 ezer munkahely Az ipartelepítés hozta, hogy egyre többen találtak maguknak megfelelő munkahelyet, s ahogy gyarapodott a város, úgy jöttek mind többen, akik, ha távolabbiak voltak, beköl­töztek, a megyeszékhelyen találták meg a boldogulásukat. Több lett az üzlet, kiépültek a közművek, új iskolák nyíltak, intézmények alakultak — szaknyelven szólva az infra­strukturális ágazatban is mind több emberre volt szükség. Egymást erősítő folyamat ala­kult ki, amelynek végeredménye, hogy nap­jainkban Nyíregyházán 53 ezernek van mun­kahelye az itt élők közül, míg közel húszez­ren a naponta ingázók táborából kerülnek ki. Nem árt egy kis összehasonlítás a közel­múlttal, a mostani állapot összevetése az 1977-es adatokkal. (Miközben azt is figye­lembe kell venni, hogy a város lakossága igencsak megnőtt ez alatt a tíz év alatt.) Eb­iből kitűnik, hogy egy bizonyos fejlettségen túl már nam növekszik a népesség arányá­ban az iparban dolgozók aránya — inkább csökkenés következik be — mint ahogy tíz éve 18 ezren keresték kenyerüket az -ipar­ban, míg manapság a helyi lakosok közül csak 16 200-an mondhatnak magukénak ipa­ri munkahelyet. A foglalkoztatási sort az egészségügyi és kulturális ágazat követi, ahol 8700 nyíregyházi dolgozik, ám ugyanilyen jelentős a kereskedelem 7700 dolgozója is. (Csak mellesleg érdemes megjegyezni, hogy a termelőszövetkezeti melléküzemágak hatá­saként a mező- és erdőgazdaságban dolgo*- zók száma kis mértékben még nőtt is az utóbbi időben, s három és félezren keresik innen a kenyerüket.) Visszatérve ahhoz, hogy milyen a munka­ügyi, foglalkoztatási helyzetkép napjainkban, akkor — pusztán az átlagokat-figyelembe véve — kiegyensúlyozott helyzetről beszél­hetünk.'Ugyanis nagyjából annyian dolgoz­nak, amennyi munkahely rendelkezésre áll, s a következő években is az iskolákból ki­kerülő fiatalok száma nem haladja meg a nyugdíj miatt megüresedett álláshelyek szá­mát. Azonban le kell szögezni, hogy ez is, mint általában az átlagok, sok eltérést takar. Kereslet, kínálat A negyedik évét záró munkaerőszolgálati iroda a megmondhatója, milyen változások tapasztalhatók az állást keresők és kínálók között. Általában nincs gond a szakmunká­sok elhelyezkedésével, a legtöbb szakmánál jóval nagyobb' a kereslet, -mint a kínálat. Kü­lönösen vonatkozik ez a vasipari- és építő­ipari szakmákra. Nehezebb azoknak a gyere­keknek a sorsa, akik nem tanulnak tovább vagy kimaradnak az iskolából. Különösen a 14-16 éves lányoknak csak a ruhaipari üze­mekben van lehetőségük elhelyezkedni, itt v-iszont idővel a távlatokat is megtalálhat­ják. szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek. Az úgynevezett íróasztalos munkakörbe se nagyon hívják az érettségizett, szakközépis­kolát végzett fiatalokat. Kivétel a közgazda- sági szakközépiskola, mert jó néhány — igaz nem túl iól fizető állást kínálnak ilyen vég­zettséggel. S ugyancsak helyi sajátosság, hogv a gvors- és gépíró iskolát végzetteknek sem gond az elhelyezkedés. A másik póluson a magasan' képzett, az egyetemet, főiskolát végzettek állnak. Köz­tudottan kevés a mérnök, a közgazdász, ezért ők — ha csak nem túlzottan különleges a végzettségük — válogathatnak az álláshe­lyek között. Bár a munkaerő-szolgálati irodának első­sorban a szolgáltatás a feladata, nem köte­lező közvetítéssel, hanem mindkét fél meg-. A munkaerő-szolgálati irodában. elégedésére kell, hogy összehozza a partne­reket, mégis jól mutatják számai, milyen munkaerőmozgás van Nyíregyházán. Az idén az üzemek, intézmények összesen 8500 állás­helyet jeleztek, melyekbe pályakezdőket vár­nak, a nyugdíjazás miatt megüresedett állá­sokat kívánják betölteni. Ugyanakkor a má­sik oldalon (november 30-ig) 6879 ügyfél je­lentkezett az irodában, akik közül három­százan munkajogi tanácsért jöttek, 850 volt a pályakezdők száma, s 450-en nyári munkát kértek, hogy a szűkös diákzsebpénzt kiegé­szítsék. Ami tapasztalat: csökkennek az el­helyezkedési esélyek. Bár minden jelentke­zőnek több állást is felajánlanak, azonban a gyakorlat szerint a férfiak közül négyből há­romnak tudnak megfelelő állást kínálni, a nők közül három jelentkező közül kettő az, aki így jut álláshoz. Az irodában nemcsak azok jelentkeznek, akiknek nincs munkahelyük. Nagyon gyako­ri az olyan jelentkező is (a nők több, mint harmada), akinek van valamilyen állása, de az nem felel meg az igényeinek, puhatolód­zik, másik helyet szeretne. Különösen az egy műszakos munkakörök iránt nagy az igény, ami az egyén szempontjából érthető, de tud­ni kell, hogy a népgazdaság, az üzemek több­sége nem engédheti meg, hogy a nagy érté­kű gépek a nap többi részében kihasználat­lanul álljanak. Ugyancsak tapasztalat, hogy nő az igé­nyesség a vállalatok részéről. Különösen a több szakmával rendelkezők iránt kapkod­nak, akad olyan üzem is, mint a papírgyár, ahol korábban egy füzetben jegyezték fel a jelentkezőket, mert korántsem volt igény annyi munkás iránt, mint ahányan az otta­ni jó keresetek, munkaviszonyok miatt fel­vételüket kérték. S számítani kell a gondok­ra is. Egyelőre a segédmunkások iránt ki­sebb a kereslet, igencsak nagy erőfeszítést kíván — s nem járt teljes sikerrel —, hogy azoknak a túlkoros gyerekeknek, akiknek nincs meg a nyolc általános, valamilyen munkahelyet találjanak. Jó néhány üzemben a sokadik munkakönyvvel, kilépett bejegy­zéssel jelentkezőkkel már szóba sem állnak. # Újfajta ösztönzés A munkaügyi szakemberek azzal számol­nak, hogy továbbra is vonzó marad Nyíregy­háza a beköltözők, az itt munkát vállalók számára, így várhatóan évente mintegy ezer emberrel gyarapszik a város. Ez éppen meg­egyezik azzal az igénnyel, amelyet a tanácsi felmérés szerint 1990-ig a különböző válla­latok, intézmények jeleztek. Továbbra is jel­lemző, hogy a sorban az ipar már nem meg­határozó, az üzemeknél sokkal inkább a lét­szám-megtakarító termelésfejlesztés útját vá­lasztják. Erre ösztönzik őket a változott sza­bályozók is, hiszen egy-egy vállalatnál a bér­tömeggel kell elszámolni, nem azt nézik, hány embert foglalkoztat, hanem az szá­mít, hogy az adott bér felhasználásával mennyi termelést tud megvalósítani. A nyíregyházi létszámnövelésnél a követ­kező években a termelő infrastruktúra — ke­reskedelem. közlekedés, vízgazdálkodás stb. — a maga 1100—1200 új álláshelyével a nem anyagi ágakba sorolt oktatási, egészségügyi, igazgatási területek hasonló állásigényével áll az élen. Mindez összefügg a megyeszék­hely felső- és középfokú funkciónak erősö­désével, az élet változásával. Természetesen továbbra is számítanak a bejáró dolgozókra mind az üzemekben, mind az intézmények­ben. A naponta ingázók — különösen azok, akik 20—25 kilométeres távolságon belül ül­nek vonatra, autóbuszra — szükségesek ah­hoz, hogy zavartalanul folyjon a termelés, s szolgáltatás. Nem is cél, hogy ezek az em­berek beköltözzenek a városba, az utóbbi időben éppen arra történtek erőfeszítések, hogy a közvetlen városkörnyéken megteremt­sék azokat a feltételeket (közművesítés, ol­csóbb telkek), amelyek a helyben maradásra ösztönzik az ott élőket, hiszen a napi fél— egy órás utazás még nem teszi nehezebbé a munkába járást. Lányi Botond Nyári kép: népművészeti vásár a skanzen ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom