Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-17 / 296. szám
1986. december 17. Kelet-Magyarország 3 Export — másképp M ég néhány nap, és elbúcsúztatjuk az óesztendőt. A vállalatok életében immár lezárult egy szakasz; január—februárban pedig elkészül országos szinten is a számvetés, mit sikerült elérni, s mi az, amire nem futotta az 1986-os esztendőben. A végleges nép- gazdasági szintű eredmények csak kora tavasszal születnek meg, de az eddigi részleges jelentések alapján már látszik, az 1986-rd tervezett számok és a tények nem egy ágazatban eltérnek egymástól, s az export sajnos jócskán a várakozások alatt alakult. A világ, amelyben élünk, nem kedvez az exportra utalt országoknak. Gondoljunk csak a hetvenes évek ma már gondtalanabbnak látszó időszakára, amikor az olajexportáló országok hatalmas bevételekhez jutottak, és radikálisan növelték importjukat. E régiókban most hosz- szú évek után először találják szembe magukat az országok a csökkenő bevételek miatti szűkösséggel. A fejlődő országok helyzete szinte kivétel nélkül romlott, s kissé leegyszerűsítve máris előttünk áll az a környezet, amelyben egy átlagos magyar vállalatnak eladnia kell. Már maga a „mit” sem könnyű kérdés; hiszen egykor azonnal •'és készpénzzel fizető országok egyre rosz- szabb helyzetbe kerülnek. Az ottani költségvetés bevételei is apadnak, így az ország rendeléseiből egyre-másra kihúzzák a fölösleges, vagy inkább csak átmenetileg nélkülözhető tételeket. Csökken tehát az igény a kész gyárak, komplett berendezések iránt, biztos piacra csak az alapvető ellátást szolgáló cikkek számíthatnak. A konkurencia természetesen ilyen kiélezett helyzetben egyre erősebb, s manapság egyetlen cég sem adja föl könnyen a hosszú évek munkájával kiépített piaci pozícióit, hagyományos vevőit, a már meglévő értékesítési hálózatát. E verseny viszont veszélyes zsákutcába terelheti a piacról kiszoruló cégeket, amelyek az áru technikai tulajdonságát javítandó irreálisan alacsony kamatot, vagy hosszú törlesztést ajánlanak föl. így ideig-óráig meg lehet ugyan hosszabbítani a piaci jelenlétet, de nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az export növelésének csak a hitel nem lehet eszköze. Az árunak magáért kell beszélnie, egyszóval elsősorban a technikai tulajdonságoknak kell eladnia a portékát, s nem a kedvező hitelnek. Az már egy más kérdés, hogy az,/utóbbi években a hitel olykor az üzletek feltételévé vált, másként az ajánlatot számításba sem veszik. Tehát egy újfajta kereskedői magatartásra van szükség, amely egy-egy ajánlat megtétele előtt gondosan mérlegeli, mit érdemes, mennyiért, és milyen hitelkondíciók mellett eladni. Jóllehet a körültekintés olykor túlzott óvatosságnak tűnhet, ám intő jel, hogy az utóbbi években számos ország vált fizetésképtelenné, és az ily módon átmenetileg behajthatatlanná váló követelések még a nagyobb cégek egyensúlyát is megbonthatják. A z általános fizetési helyzet javulására, a pénzügyi szféra válságának megoldására egyelőre hiába várunk, e körülmények között kell eladni, egyre többet. S az üzlet gazdaságosságát csak egyszerűen az elért árból nem lehet kiszámítani, számításba kell venni a fizetési kockázatokat is. L. M. Dömping a postán Kóstoló - hazulról Ember legyen a talpán, aki képes rá, hogy napi nyolc órán keresztül szortírozza a levelek ezreit — méghozzá lehetőleg hiba nélkül. Erre vállalkoztak a nyíregyházi 2-es posta levélirányítói, akik a nap 24 órájában — beleértve az ünnep- és vasárnapokat is — műszakonként váltva egymást azért dolgoznak, hogy valamennyi küldemény időben eljusson a címzettekhez. — A lakosság már megtanulta, hogy felírja az irányítószámot a borítékokra. Viszont a pontosság a ritka erények közé tartozik — magyarázza Nagy István hivatalvezető. • — Pedig elég egy számot elvéteni, hogy akár napokig bolyongjon a küldemény, míg végül célba ér. Ezért a gyakorlott levél- irányító nem a számok, hanem a helységnevek alapján válogatja a küldeményeket. Kicsi-e? Nyíregyháza népe kispostának emlegeti a 2-es hivatalt. Igaz, nem sokan tudják, hogy a köznyelvi névvel ellentétben müyen nagy munka színhelye ez az épület. Szatmár kivételével ide fut be a megye egész területéről valamennyi postai küldemény. Sőt, innen továbbítják 138 településünkre a postavonattal érkező leveleket, csomagokat is. Van bőven tennivalója a hivatal dolgozóinak, különösen az ünnepek idején. Statisztika szerint december 10- től Szilveszter napjáig annyi küldeményt szortíroznak, 'S továbbítanak itt a postások, mint máskor egy negyedév alatt. Gyorsan romló — Az ünnepi csúcsforgalom alatt mintegy másfél millió levél, s úgy 150 ezer csomag , megy át a kezünk alatt — folytatja a hivatalvezető. — A postavonattal főleg ajándékcsomagok érkeznek, míg a megyéből többnyire egy kis hazait adnak fel a rokonoknak. A fél város jól lakhatna abból a sok disznótoros kóstolóból, ami karácsony táján kél útra Szabolcsból. Gond, hogy a pakkok feladásakor nem mindig figyelnek a megkülönböztető jelzésekre. Például: elfelejtik felírni, ha gyorsan romló vagy törékeny portéka kerül a dobozba. Ezért néha megtörténik, hogy a rosszul lezárt, vagy törött üvegekből kifolyik a jóféle házi pálinka. Ezzel együtt nem gyakori, hogy megsérül a csomag. A disznótoros küldemények mellett a Télapóhoz írott levelek százai is jelzik az ünnep közeledtét. Eddig nem tudtak mit kezdeni ezekkel az üzenetekkel. Ám az idén Budapesten .külön postafiókot nyitottak a Mikulásnak. A neki címzett küldeményekre — ha feladó is szerepel a borítékon — egy kis meglepetést küld válaszként az úttörőszövetség. Időben! Bár minden évben kérik a lakosságot, hogy ki-ki időben adja fel üdvözleteit, ajándékait. azért idén decemberben is csúcsforgalomra készült fel a posta. Javában tart a dömping a 2-es hivatalban is. Az itt dolgozók úgy számítják: a rekordforgalom eltarthat úgy január 5-ig. Ennek az az oka, hogy sokan kicsit megkésve: szilveszter után adják föl az újévi üdvözleteket. (házi) Varga Mihály és Vári Ferenc a leveleket osztja szét. (csj 4 nagyujjamnál árad, máshol apad, hajózó- útszűkület, hajóvonták találkozása tilos — állapítom meg szakszerűen, miközben lábamon egy pár vadonatúj, gyengén vízálló cipővel taposom a Rákóczi utat , s azon tűnődöm: a Nagy Fejedelem bizonyára pellengérre állította volna az olyan mesterembert, aki nem átallja országvilág előtt hirdetni, mily kontár munka került ki a keze alól. Visszamegyek az üzletbe, és kérdőre vonom az Eladót. A bájos hölgy kecses mozdulattal rámutat a kis címkére, mely félreérthetetlenül figyelmeztet: Óvakodj a víztől, mint a tűztöl! Szaladok a Kereskedőhöz, és kérdem tőle, mi okból küldött az üzletbe olyan cipőt, melyet még az afrikai négerek sem húznának a lábukra, mivelhogy ők többnyire úgyis mezítláb járnak? A Kereskedő széttárja a kezét, és mutatja az utat egyenesen a gyárkapuig. Kérdezem az Igazgatót, miért adott a Kereskedőnek olyan lábbelit, melyet még az örömlányok sem viselnének, lévén, hogy úgyis le kellene venniük? Az Igazgató humoros fiúnak nevez, és elküld a bőrgyárba. Kérdezem a bőrgyárban a Vezért, miért adta a cipőgyárnak azt a bőrt, mely nemrég még az arcát borította? A Vezér a hasát fogja a nevetéstől, és szól a sofőrjének, vigyen el a téeszbe. Kérdezem az Elnököt a té- eszben, miért adott olyan silány anyagot a bőrgyárnak, hogy az abból készült lábbeliben a gázlómélység 3 cm. Az Elnök karon ragad, és belök az istállóba. Kérdezem a Teheneket az istállóban, miért adtak olyan vacak bőrt az Elnöknek, hogy... — de a Tehenekkel ugye nem lehet olyan értelmesen elbeszélgetni, mint az emberekkel, és válasz helyett oldalba rúgtak. 30 év alatt? <D A néphatalom megvédése után. társadalmunk újjászületésének 30 éve alatt Szabolcs-Szatmár- ban is gyökeresen megváltozott az élet. Mire jutottunk 30 év alatt, milyen újabb gondjaink vannak? Erre válaszol sorozatunk. Iparosodó mezőgazdaság Helikopter a növényvédelem szolgálatában. AZ 1956. OKTÓBERI ESEMÉNYEK következtében a termelőszövetkezeti mozgalom jelentősen visszaesett, A 352 mezőgazdasági termelőszövetkezet közül 240 feloszlott, a tagok száma mintegy 70 százalékkal volt ke-1 vesebb, mint 1955 végén. A szarvasmarha-állomány egy- hármadára, a sertésállomány egyötödére esett vissza a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1961- re fejeződött be. A megye területének 95 százaléka a szocialista szektorba került. A nagyüzemek létrejöttekor egy-egy településen igen gyakran több termelőszövetkezet is alakult. Az eszközök, a földterület elaprózottsága később a hatékony gazdálkodást fékezte. Előbb tagosítást hajtottak végre, majd megkezdődött a gazdaságok koncentrálódása. 1955-ben 30 állami gazdaság létezett, átlagos területük nem érte el a másfél ezer hektárt, ma számuk 8 és átlagosan több mint 4500 hektáron gazdálkodnak. Egy-egy termelőszövetkezet akkori területe nem sokkal volt több 200 hektárnál, ma több mint 3500 hektár, de számuk csak harmada a 30 évvel ezelőttinek. A MEZŐGAZDASÁG TERMELÉSE a nagyüzemek megerősödése után gyorsan fejlődött, amiben fontos szerepet játszottak a különböző megyebeli intézetek és szervezetek. A hozamok számottevő növekedésével járt az új biológiai értékű szaporítóanyagok, így az intenzív búzafajták, a kukoricahibridek, a burgonyatermesztésben a bő termő holland fajták megjelenése, a műtrágya, a növényvédő és gyomirtószerek elterjedtebb használata, az agrotechnika fejlődése. Az mo-'és évek első felében megjelenő termelési rendszerek forradalmasították a mezőgazdasági termelést. Búzából, kukoricából, burgonyából majdnem háromszoros, rozsból és cukorrépából kétszeres volt a termésátlag-növekedés. Üjab- ban a napraforgó és a dohány terméseredményei is figyelemre méltó növekedést mutatnak. A vetésszerkezet az évek folyamán sokat változott, a Kérdezem az Olvasót: mit lehet tenni ilyen helyzetben? Végül, úgy érzem, a lehető legjobb megoldást választottam, és elmentem az Űristenhez, tegyen igazságot. A Mindenható türelmesen végighallgatott, de amikor megtudta, mely országból érkeztem, cikkcakkos bárányfelhők futottak végig az arcán. — Már régóta nem tartozik a hatáskörömbe — válaszolta bánatosan. —- Szólhatna tán Lucifernek, Atyám! — kérleltem szelíden. A Mindenható megcsóválta a fejét. — Fiam. — felelte —, lehetetlent kívánsz. Vagy tán azt akarod, hogy az elkárhozot- tak ne kapják meg méltó büntetésüket? — Nem értem önt, Atyám! — válaszoltam, és tényleg nem értettem. A Mindenható tekintete villámokat szórt. — Ó, a tudatlan! — fakadt ki. — A bűnös telkeknek újabban egy pár magyar cipővel a lábukon kell álldogálniuk a Pokolbéli folyóban! Adamecz Kálmán tájjelleg mellett ma egyre meghatározóbb a közgazda- sági feltételekhez való igazodás.. Ennek egyik következménye a kukorica vetés- területének növekedése, miközben a napraforgó részesedése az országosból a korábbi 70 százalék helyett mindössze néhány százalékra esett vissza, de a burgonya termőterülete az ötvenes évekibelihez képest is hatodára csökkent. A megye mezőgazdaságában meghatározó a gyümölcs- termelés, ezen belül is az almatermelés. Kedvezőtlen, hogy a gyümölcsön belül igen magas gz alma anlnya, a termésnek mintegy 90—95 százalékát adja. Az almán belül is a jonatán dominál, aránya még mindig kétharmad körüli a hatvanas évekbeli nyolctizeddel szemben. A termelésben egyre nagyobb szerepet töltenek be a kisüzemek, az alma négytizede innen származik, más gyümölcsök pedig, mint például a szilva, a kajszibarack, málna csaknem teljes egészében. A dohánynak és a zöldségféléknek, valamint a baromfiinak több mint. háromnegyedét a kistermelők adják. Kilencven százalék feletti a részesedésük a rostnövények termesztésében és a szőlőtermesztésben. MEGVÁLTOZOTT A M UNKA JELLEGE, a nehéz fizikai munkát a legtöbb helyen gépek végzik. A hagyományos paraszti munka csaknem eltűnt. A korábbi évtizedekhez képest a legnagyobb nyári munkával, az aratással, ami teljesen gépesített, például néhány hét’ alatt végeznek. 1960-ban még 150 gabona arató-cséplő gép sem volt, számuk most megközelíti az ezret. Ugyanezen idő alatt a traktorok száma megkétszereződött, teljesítményük megsokszorozódott. A föld természetes termékenységének javítását, megóvását, védelmét segítik a megyében folyó meliorációs beruházások. A vízrendezés és a talajjavítás is nagymértékben hozzájárul a hozamok növekedéséhez. Az elmúlt tíz évben a mezőgazdasági alap- tevékenység mellett megjelent a kiegészítő tevékenység is a mezőgazdasági nagyüzemekben. Számos varroda, műanyag-, konzerv- és egyéb ipari üzem létesült. Napjainkban az üzemi termelési értéknek az állami gazdaságokban négytizede, a termelőszövetkezetekben háromtizede az alaptevékenységen kívüli tevékenységből származik, ami azonban még alacsonyabb, mint az országos átlag és az összetétel sem kedvező. Az ötvenes évek végén az állomány több mint kilenctizedé az egyéni gazdaságok tulajdonában volt, ma alig harmadát adják az összesnek. A hetvenes évek közepétől kezdve az iparszerű termelési rendszerek itt is tért hódítottak, melynek eredményeként sokat javultak az állattenyésztés színvonalmutatói. A mezőgazdaság iparosodásának következményeként megváltozott a dolgozók szakmai összetétele. A fizikai foglalkozásúak negyede szakmunkás. A nem fizikai foglalkozásúak közül mintegy 1500 felsőfokú végzettségű szakember irányítja a termelést. A szakember-ellátottság fejlődését jól jelzi, hogy 1957-ben a 18 állami gazdasági igazgató közül 2-nek, a főkönyvelők közül 3-nak volt egyetemi végzettsége. A MEGALAKULÁS IDEJÉN a fiatalok elkerülték a szövetkezeteket, mert nem volt vonzó számukra a munka. Az átlagos életkor így mintegy 50 év volt, ami mára 37 évre csökkent. A nagyívű fejlődés ellenére (a mezőgazdaság bruttó termelési értéke mintegy 15 milliárd forint), az utóbbi években a a megye mezőgazdaságának helyzete kedvezőtlenné vált. A termelés költségigényessége fokozódott, ami a jövedelmezőség romlásával járt. A fejlesztési források beszűkültek, a bővített újratermelés feltételei nincsenek meg mindenütt. Több gazdaság gépesítési gondokkal küzd. A továbblépéshez a helyi tartalékok feltárásán, a szervezettség javításán kívül országos támogatásra is szükség van.