Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
M HÉTVÉGI MELLÉKLET M. 22 éves érettségizett: — Lehet, hagy hülyeségnek tűnik, de az szokott EGRY JÓZSEF MÜVE Ha azt mondom, ötvenhat A szűkebb hazához való kötődés érzésének felerősödése inspirálta a baráti kör megalakítására Nagykálló vezetőit, a könyvtár igazgató- helyettesét. Találkozóra hívták az évekkel, évtizedekkel ezelőtt szülőhelyüktől távolra került kállóiakat. Csaknem ötvenen jöttek el a könyvtárba. Jöttek a hazaiak hívó szavára huszonévesek is, nyugdíjasok is a fővárosból, s az ország minden tájáról. Többen levélben. táviratban, vagy telefonon mentették ki magukat, igazolták távolmaradásukat. Fodor János tanácselnök tájékoztatja a baráti kör tagjait. tekintetben most is központi szerephez jut. Az egészségügy központjában öt szakrendelő működik, a közeljövőben szeretnék a hatodik, a nőgyógyászati rendelést megszervezni. Tízezer kötetes könyvtára negyven település lakóit látja el olvasnivalóval. Középiskolái is híresek, szak- középiskolájában megyeszerte egyedül itt képeznek óvónőket. A Krúdy gimnáziumban hamarosan kétnyelvű képzést indítanak. A távolabbi tervek A résztvevők meghallgatták Fodor Jánosnak, a nagyközségi tanács elnökénekszavait a nagy múltú településről, életéről, a tervekről. Nagykálló múltjáról már az 1300-as évekből származó írásos dokumentumok is beszámolnak. Főispáni székhely, a XIII. század második felére két templommal rendelkező vásártartó település. Volt itt végvár, több szabadságharc, induló és befejező színhelye. 1723-ban itt hozták létre a megyében az első postahivatalt. Hosszú éveken át megyeszékhely volt, akkor épült az új megyeháza. Az első járványkórház is itt létesült. Neves személyiségek születtek, éltek itt: Amos Imre, Korányi Frigyes. Böszörményi László, vagy Simonyi óbester ... Nagykállónak a felszabadulás után is jelentős szerepe volt és ma is van a megye életében. Jól dolgozó ipari szövetkezetek sora létesült; jó színvonalon, olyan termékeket is előállítanak, amelyeket a hazai piacon és határainkon túl is ismernek. A járási székhely megszüntetése némiképp csökkentette a település rangját, mégis több Az alapító okiratot írják alá a résztvevők. szerint 300 diák számára kollégium is épül. A nagykállóiak azért dolgoznak, hogy a régi hírnév napjainkra is termékenyítőén hasson. A főtér hagyomány- őrző új arculatát is szeretnék kialakítani, városiassá tenni. A buszmegálló helyén tizenkét lakásos épületet emelnek. A hírközlés fejlesztésével szeretnének bekapcsolódni az ország, a világ vérkeringésébe: Crossbar-telefonközpont építését tervezik. A harango- di belvíztározót a helybeliek és a nyíregyháziak üdülőhelyévé szeretnék tenni. Máris országszerte híres a téka tábor. A jó hangulatú találkozó a volt megyeháza, a mai gyógyintézet helyreállított épületének megtekintésével, a községben és a Harangodon tett kirándulással zárult. Megalakult a Nagykállóiak Baráti Köre, tagjai ezentúl minden évben találkoznak, hogy számba vegyék szülőhelyük fejlődését, mindennapi dolgaikat. Elek Emil bizonyos emberek úgy hiszik, itt úgyis mindenki hazudik. Na, és persze azért, mert ezek a bizonyos emberek nem elég okosaik ahhoz, hogy önálló véleményük legyem. Szoktam is mondami: politizálni lehet tehetség nélkül is, de esztergálni... K. 28 éves, vállalati KISZ- titkár: — Ha ötvenhatot említik előttem, egy kicsit mindig ideges teszek. — Mert? — Mert felitalulnak (bennem azok a tapasztalataim, amelyeket ezzel az évszáim- mail kapcsolatban szereztem. — Nem mondanád el őket? — Sokat vagyok együtt fiatalokkal, s úgy látom, vannak közöttük olyanok, akik roppant keveset tudnak az ellenforradalomról, ennek ellenére — vaigy épp ezért? — sokat beszélnék róla. — Miket? — összefüggéseiből kiragadva értelmezik a kor égyes jelensége it, és nem olyaín jelentőséget tulajdonítanak neki, amilyeneket kellene. — Milyen ezeknek a fiataloknak az aránya az ifjúság körében? — Gyaníthatóan nem nagy, de roppant nehéz érzékelni az arányukat, mert azok a legharsogóbbafc, leg- izgőbb-mozgóbbak, akiknek a viselkedéséből e következtetést levontam, Egy ilyen elég, hogy eltorzíts^, egy egész csoport hangját. — Akkor a csoportban van a hiba. — Igen, sajnos az ifjúsági közösségekben, így a KISZ alapszervezeteteben sem működik hatékonyan olyan mechanizmus, amely kivetné a többiek közül a felelőtlen, nagy hangú és buta embereket. — KISZ-titkár létedre elég furcsákat mondasz ... — Meglep, hogy így beszélek? Elvhűségem — ha nem hangzik túl patetikusmak ez a szó — nem tett érzéketlenné a problémákra. Látom én 'is, amit más Iát, vannak nekem is ilyen-olyan probl émáim. J>e azért próbálok túlnézni a fáikon, amely dk elém kerülnék — hogy 'az erdő is beleférjen a szemembe. Czine Gáspár MI JUT ESZEDBE? — TETTEM FEL A KÉRDÉST SOK, A KRISZTUSI KORT MÉG EL NEM ÉRT FIATALNAK. KÍVÁNCSI VOLTAM, HOGY ÉL BENNÜK EZ AZ ESZTENDŐ. ÍME NÉHÁNYUK VÄLASZA: /-----------------------------------------------------------------------------------------------Dobogókői tájkép Z. egyetemet végzett, húzónkat éves: — Nekem az ugrik be ötvenhatról, hogy imáir myolc- ranhat van, .és hihetetlenül ;yarsian -talk az idő. — Semmi más? — Néha semmi. — Hogyhogy néha? — Űigy, hogy attól függ, tived beszélek. — Bizalmatlan vagy irán- a m? — Mit tagadjam. — És miért? — Mert újságíró vagy. — Mondtam, hogy akármit nondasz, nem írom ki a nejedet. — Mondani mondtad ... — Engem csak a jelenségek érdekelnek, az esetek, a személyek nem. — Na jó. Kérdezz! — Már kérdeznem: mi jut eszedbe ötvenhatról? — Jópofa vagy. Létezik amber, ebben az országban, akinek ne a forradalom jutna eszébe? — Ügy érted, az ellenforradalom ... — Nem. Nem véletlenül mondtam forradalmat. Szerintem ugyanis, amit ma ellenforradalomnak neveznek, az forradalom volt. — Neked ismerned kell a forradalom marxista definícióját. Az a mozgalom forradalmi, amely a társadalmi haladás irányába visz ... — Tudom. És? — Kifejtenéd, miért volt haladó jellegű az, ami ötvenhatban történt? — Nem fejteném ki, mert látom, hogy nem érted az egészet. Jobb, ha befejezzük a beszélgetést. Szia. K. 25 éves, szintén diplomás: — Természetesen az októbert ellenforradalomra asszociálok. Sokait foglalkoztam a korszak történelmével, most is elolvasok minden cikket, megnézek minden tévéműsort, amely e témáiról szol. — Miért érdekel ez téged ennyire? — Szeretek tisztán láitni. Annyi mindent hallani mostanában öitwebhatról, hogy szükségét érzem a tájékozódásnak. — És mire jutottál? — Most már tudom, milyen tényezők hatására következett be, és azt is érzem, milyen tanulságokat kínált. — Milyeneket? Mindenekelőtt azt, hogy nem lehet hosszú távon a tömegek akaratát és igényeit figyelmen kívül hagyni, s a demokráciáról nem elég beszélni, ki kell építeni a kereteit, és meg kell .tölteni tartalommal. —• Véleményed szerint az ötvenhat utáni vezetés alkalmazta, alkalmazza ezeket a tanulságokat? — Igen. S aki mást állít, az vak. — Te párttag vagy? — Még csak KISZ-tag sem vagyok, úgyhogy nem „hivatalból” mondom, amit mondok. — Csak azért kérdezem, mert nemrégiben találkoztam egy veled egyívású, hozzád hasonló társadalmi helyzetű fiatalemberrel, aki homlokegyenest másképp látta ezeket a dolgokat. — Ó, tudom, hogy vannak ilyenek. Én (ezeket félművelt, talmi embereknek tartam, akik saját tehetsógtelensé- gükből és tehetetlenségükből politikát csinálnak. Szapulják azt, amiért a kisujjukat nem mozdították meg, ami nekik még mindig csak adott. Undorodom ezektől a sunyi, nagypofájú el- lenzékiesked'őktől. eszembe jutni, ha másképp alakulnak a dolgok, most egy olyan országban élhetnék, mint mondjuk Anglia. — Mert? — VÖlt állítólag egy olyan terve az amerikaiaknak, hogy elszakítják a Dunántúlt Magyarországitól, és ott kapitalizmust csinálnak. Én meg győri származású vagyak, ami az új ország fővárosa lett volna. —■ Ügy veszem észre, nagy nyugatimádó vagy. — Hát... Nem is lenne olyan rossz olyan szép cuccokban jánnii, meg ízléses lakásokban lakni, amilyenek o|tt vannak. — Azért, ott is dolgozni kell. Nem gondolod? — Na jó, azt tudom én is, hagy nem hordja a pénzt az utcán a szél. De aki ott dol- igozilk, annak megvan mindene. — Honnan tudod ilyen jól? — Van egy barátnőm, aki kint maradt néhány éve. — Csábít téged is? — Szokott hívni, de én nem megyek. — Miért, ha ilyen rózsaszínben látod az ottani életet? — Mégis csak :itt vagyok •otthon, és — bár még nem próbáltam —,. úgy (hiszem soha nem erezném magam olyan 'jól egyetlen fényes bárban sem, akármilyen márkás medüft nyalogatnék is, minit a házunk közelében lévő kispresszóban, haverok- 'kail, borsodi sör mellett. L. 18 éves, negyedikes gimnazista: < — Ha nem tanulnék előre, aligha tudnék valamit ötvenhatról. Nem mintha így különösképpen lel lennék eresztve, de legalább fogalmaim vannak, hogy ki, mit, imiért. — És ki, mit, miért? — Az a 'lényeg, hogy a szocializmussal szemben álló erők, vissza akarták állítani a kapitalista rendszert, s azért tudtak olyan galibát csinálni, amilyet csináltak, mert sók megtévesztett ember állt melléjük. — Miben állt ez a megtévesztés? — Abból, hogy azok, akik részt vettek tüntetésiekben ■és más megmozdulásokban, nem tudták, mire megy ki a játék. Sokan, csak a hibák kijavítását követelték, és mire észbe kaptak, már verték .lefelé a vörös csillagokat. — Kik? — A tömeg. Többnyire a csavargók, meg a börtönből ikienigiediett bűnözők. — Megfordult már a fejedben, mi lett volna, ha győz az ellenforradalom? — Igen, de mindig eszembe jut, amit nagyapámtól hallottam: nem győzhetett, ment nem álltak mögötte tömegek. Olvastam például, hogy az igazi öntudatos •munkásság igyárőnségeket szervezett és harcolt, a magúkat forradalmárnak nevező fegyveresek ellen. — Az osztálytársaid, vagy a barátaid érdeklődnek a kor iránt? — Nem nagyon. Legfeljebb azok, akik tovább akarnak itanulni, és a történelemből felvételiznek, mint én. S. 21 éves, szakmunkás: — Apám sóikat mesélt nekem ötvenhatról. O Pesten dolgozott akkoriban, és sok •mmderat látott az (elenfonra- dalom aűaitt. Még majdnem disszidált is. A bátyja ki is ment, most Svájcban van •egy autószerelő műhelye. — Miket mondott édesapád? — A kegyetlenkedésekről hallottam sóikat tőle, meg arról, hogy nem tudta eldönteni, kinek a pártjára álljon. — Végül hová állt? — Sehová. Fogta magát és 'hazajött Nyíregyházáira. — Helyesen tette szerinted? — Igen. — Miért? — Hasonló helyzetben ón is égy tennék. Engem nem érdeked a politika. Elvégzem a dolgomat és kész. — A környezéted is így van ezzel? — Általánosságban igen, de akadnak, akik folyvást politizálnak. Sőt, olyanok is vannak, akik rendszeresen hallgatják a Szabad Európát és „tájékoztatják” azokat, akik „nem tudnak semmit”. — Miért van ez így? — Ki tudja. Talán, mert A régi hírnév termékenyítőén hasson Kállóiak, ha találkoznak Hegalakult a baráti kör 1986. november 1.
