Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
Kelet-Magyarország 1986. november 29. Tévéjegyzet Rabszolgasors - nézősors Gyöngyházfényt! kandeláberek a Bazilika előtt. EGRI UTCÁK Ékszerei. Az ország városaiban mind több helyen alakul szépítő egyesület. Köztük a történelmi múltú Egerben, a Hazafias Népfront keretében működik az egyik legtevékenyebb. Városszépítők: muzeológusok, építészek, különféle szakmák mesterei, szakemberei — sokat tettek a barokk stílusban épült belváros építészeti értékeinek megóvásáért, stílusjegyeinek megőrzéséért. A képen: „Diadém” a homlokzaton — kapuvédő kősas az OTP- fiók bejárata felett. (MTI-fotó: Szabó Sándor felvételei.) A ház „fülönfüggője”, avagy a jó bornak is kell cégér. „Nem védjük a mundért... Kisiparosok - fegyelmivel A magántaxis fiatalember feldühödött valamin, s úgy elkapta az indulat, hogy verekedni kezdett kollégáival, s közben persze repkedtek a válogatott szitkok. A redőnyös kisiparos üzletkötőket dolgoztatott, azok hozták is a rendeléseket, csak éppen a „mester” feledkezett meg sorra a lekötött munkákról, s a fölvett előlegről. A fűtésszerelő iparos olyan csapnivalóan szakszerűtlen munkát akart a megrendelő nyakába sózni, hogy az nyomban tiltakozott, és panaszt tett a kisiparosok szövetségénél. A felsorolt esetek csak példaként szolgálnak — van még belőlük jó néhány. Mindegyik azzal végződött, hogy a kisiparost fegyelmi úton kizárták a KlOSZ-ból — s ez azzal a következménnyel jár, hogy legkevesebb két esztendeig nem gyakorolhatja iparát. Ellentmondás? — Meglehetősen sok a fegyelmi ügyünk — mondja Nagyfő Gábor, a KIOSZ megyei titkára. — Ez természetesen nem ad okot az örvendezésre, de mégis van benne némi pozitívum ... Kissé csodálkozva hallgatom szavait, de amikor elém tesz egy országos kimutatást, melyben a megyék iparosainak helyzetét sorolják fel, meg is magyarázza az ellentmondást. — Hat és fél ezer iparos dolgozik a megyénkben, s véleményünk szerint a szabályokat sértők, a rosszul dolgozók nincsenek többen, mint az ország más részein. Hogy mégis több a fegyelmi ügy Szabolcs-Szatmárban, mint a legtöbb helyen, az annak köszönhető: nem bánunk kesztyűs kézzel a renitensekkel. S ezzel azt -a véleményemet is megmondtam: sajnos, nem minden megye iparosszervezete tanúsít megfelelő szigort . . . A megyében 1982-ben 240 panasz érkezett a kisiparosok ellen, s 147 esetben megegyezéssel zárult az ügy. Két évvel ezelőtt már 345 panaszt nyújtottak be a megrendelők, s csak az esetek felében tud-, tak megegyezni viszonylag kis vitával. Tavaly csökkent a panaszok száma (259 érkezett), s 152 esetben zárult, megegyezéssel a dolog. A fegyelmik száma is erősen ingadozik: míg nyolcvankettőben húsz fegyelmi volt, s 11 tagot zártak ki, 1984-ben már egy híján nyolcvan fegyelmi eljárás indult, és negyvenegy iparost töröltek a névsorból. Az idei adatokat még nem összesítették, de annyi már biztosnak látszik: meglehetősen sok panasz, fegyelmi ügy lesz december 31-ig most is. Az a bizonyos országos ösz- szesítés azt>mutatja: csak egy megye van (a fővárost nem számítva), ahol több fegyelmit osztottak ki, mint Szabolcs-Szatmárban, ez Pest megye. Minden körülményt — Ha panasz érkezik valamelyik iparosunk ellen, azt az erre kijelölt bizottság vizsgálja ki. Szakmai egyeztető bizottság a neve, mert az a cél: megvizsgálni minden körülményt, s ha arra mód van, akkor békés megegyezést elérni. Ez persze nem mindig sikeres, s van eset, amikor annyira kirívó a szabálytalanság, hogy nem is törekszik rá a bizottság. Ilyenkor jön a fegyelmi eljárás. — Hányszor kell „megbuknia” az iparosnak, hogy kizárás legyen a sorsa? — Elég egyszer is, ha súlyos a vétke. Ha sorozatos panaszok érkeznek ellene, akkor is ez lehet az ügy vége. De hasonlóképpen büntet a fegyelmi bizottság, ha már előzőleg is voltak hasonló ügyei az iparosnak. Harmadszor már semmiképp se úsz- sza meg kizárás nélkül. A kirívóan súlyos esetek közé sorolható az említett verekedős taxis, a redőnyös ellen egy sereg panasz érkezett, a fűtésszerelő pedig nem először állt fegyelmi eljárás alatt... — Mihez kezdenek a kizárt kisiparosok? — Elhelyezkednek másutt. Mégpedig — s ez érthetetlen — jószerivel tiszta lappal. Hiába van, mondjuk valamilyen tartozása, ennek nincs nyoma a munkakönyvében. Sőt, még annak sincs nyoma, hogy kisiparos volt! A tanácson őrzik a munkakönyvét, de nem írnak bele semmit. Olyan, hogy MIL-lap, nincs . . . Egyszóval: rendezetlen dolgok ezek. Mint ahogyan az is: börtönbüntetésre ítélik az iparost, mert csalt, — de nem túl súlyos a büntetés, csak nyolc hónap felfüggesztett, így hát minden gond nélkül kap rövid időn belül — magánkereskedői engedélyt . . . Vaddisznópörkölt a falatozóban Bővítést terveznek a Vá- sárosniaményi Városi Tanácsosai szemközti falatozóban: át szeretnék alakítani, hogy kényelmesebb, jobb kiszolgálással álljanak a betérő vendégek rendelkezésére. Egyelőre gátolja a munkák megkezdését, hogy a var- sánygyürei tsz húsfeldolgozó üzeme még az épület hátsó traktusában dolgozik. Az Ilki úton ugyan már működik az új vágóhíd, de a feldolgozórész még nem készült el teljesen. Ha elköltözik a húsfeldolgozó, akkor az átalakítás után reggeliző- és ebédlőhellyé válik a jelenleg bizony igen kevés vendégre szabott falatozó. Tervezik, hogy tejet, péksüteményt árusítanak, és ülőhelyekét is elhelyeznek majd, most ugyanis csak állva tudnak étkezni a vendégek. Igaz, nem akármit ehetnek — igen színes és vonzó a falatozó kínálata már ma is. Nemigen kaphat például vaddisznópörköltet a vendég másutt alig negyven forintért, de közkedvelt az olcsó hagymás vér, a tonoskáposzta és más ételek is. A változatos ételkínálatot szeretnék megtartani az átalakítás után is — immár jobb kiszolgálási körülmények között. Nem lehet elnézően ÖTVENES A kisiparosok a jövő héten tartják -országos tanácskozásukat — a szabolcsi KIOSZ- | szervezet küldöttei sok ilyen és hasonló gondot visznek a tarsolyukban. Mert úgy vé- j lik: — Az, hogy védjük a mundért, simítsuk el a bajokat, a panaszokat, nem járható út — mondja Nagyfő Gábor. — Többet árt a szervezetnek, a tisztességes iparosoknak a rosszul dolgozó, goromba vagy csaló kisiparos, mint bármi más. Ma már nem lehet szó elnéző magatartásról — szigorúan felelősségre kell vonni a hibázókat. Csak így érhetjük el, hogy valóban a minőségi -munka, a becsületes ár, az igazi szolgáltatói magatartás legyen jellemző kisiparosainkra. ' T ply A fekete fejkendős, fekete kabátos asz- szony Gyarmat főutcáján állt és kétségbeesetten integetett. — Valami baj van? — Dehogy — huppant le a hátsó ülésre —, most már nincs semmi. Most már csak kijutok az állomásra. Hogy nem szakad le az ég! Mintha busz nem menne, mintha gyalog oly messze lenne! — Jaj vajon elérjük? — gyűrögette nyugtalanul a táskáját. — Mikor indul? — Most a percen. S ha lekésem, csak valamikor este vergödök haza, mert elmegy előlem Szálkán az ágerdőmajori vonat is. Már a sorompó környékén jártunk, mikor elővette a pénztárcáját. — ötven forint elég lesz a fuvarért? , — Ugyan! Visz majd abból haza valamit az urának. Megmondja majd, hogy a lánya küldte. A vonat már bent állt az állomáson, de még időben érkeztünk. — Nagyon szépen köszönöm! — kiáltott visz- sza futtából, s felkapaszkodott a lépcsőkön. Már estére, itthon veszem a kabátom, s mit látok: egy gyűrött ötvenest a hátsó ülésen. B. G. A megfulladt nyulak esete Amikor a vagont az egyik külkereskedelmi . vállalat megbízottai kinyitották, megdöbbenve látták, hogy a hét sor 'magasságban és három sor szélesen elhelyezett 326 ládában, feladott élőnyulak- ból 141 darab elhullott, 334 darab pedig olyan állapotban volt, hogy le kellett őket bunkózni. A nyulakat vadásztársaságok export céljára küldték a vállalatnak. Az állatok nagymérvű pusztulását, illetve leromlását az okozta, hogy a szállító vállalat emberei a ládákat összezsúfoltan rakták be a vago-nba, amelyben 25— 30 fok hőség volt. Az elhullások miatt a szállítási vállalat 122 ezer forintot megtérített, további -kártérítésre azonban nem volt hajlandó. Ezért a vállalat, amelynek részére a küldemény érkezett háromszázharmincnégy darab lebunkózott nyúl ellenértékének: 250 ezer 500 forintnak megfizetéséért pert indított a szállító ellen. Az első fokon ítélkező megyei bíróság a szállítót a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet elleni fellebbezésében a szállítási vállalat arra hivatkozott, hogy a lebunkózott nyúlnak is van értéke, mégpedig egyrészt a bundája, másrészt a húsa, amely — vizsgálati eredménytől függően -— különböző célra felhasználható. Tehát ezt az értéket a vállalat követeléséből le kell vonni. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést elutasította, és a megyei bíróság ítéletét jogerőre emelte. A döntés indokolása szerint a vállalat bizonyította, hogy a szóban forgó időben az élőnyúl ára 850, a lebunkózotté pedig 100 forint volt. Ezt az értékcsökkenést figyelembe véve igényelte a darabonkénti 750 forintot. Tehát a 334 darab lebunkózott állat ellenértékéül a szállítási vállalatnak 250 ezer 500 forint kártérítést kell fizetnie. S ok vicc, mindennapos poén kísérte a tévé 15. részes filmsorozatát, amelynek, ha címét nem írjuk ide, akkor is kitalálja az olvasó. Népszerűségét éppen az is jelezte, hogy napi témává vált az óvodás gyermekektől a nyugdíjasokig Isaura sorsa, és Leoncio ármánykodása már-már személyes üggyé vált. Nincs ebben semmi kivetnivaló, még akkor sem, ha a sorozat egy kicsit két táborra is osztotta a közvéleményt. Az egyik tábor kritikátlanul, gondolkodás nélkül fogadta el, élte át az olykor érzel- gósre, mesterkéltre, naivra sikeredett epizódokat, mások tüntetőén elzárkóztak, gúnyos fölénnyel nézték a filmet, vagy épen nem nézték, mert úgymond az a tömegigény szintjén, a ponyvaregények eszközeivel, szirupos megoldásokkal mondott el egy történetet, hosszan és unalmasan. Nem vállalkozhatunk az igazságtevésre, nincs is erre különösebb szükség. Ki-ki elvégezte azóta, egy kicsit talán a sorozat befejezése után „megcsendesülve”, mit nyújtott számára a Rabszolgasors című filmsorozat. Any- nyit azonban bátorkodunk megjegyezni, hogy alighanem mindkét tábor eltúlozta a jót és a rosszat. A filmsorozat egy szerelem történetét bontotta ki, nem kívánt történelemkönyvet tartani a néző elé a rabszolgatartás társadalmi, gazdasági és egyéb okairól. Egy jól sikerült üzleti vállalkozás a filmsorozat, amely azonban nem nélkülözi egy-egy jobban sikerült epizódjában a természetességet, az igényesen megkomponált szituációkat, jeleneteket, a jellemábrázolást a szereplők egy jelentős részénél. A film mindvégig uralja a néző érzelmeit. És ez nem csekély, napjainkban, amikor érzelmi világunk elszürküléséről oly sokat szólunk. Egyfajta egészséges romantika is áthatja a filmsorozatot, amely szintén igényünk, nem egyforma mértékben, természetesen. Sorolhatnánk persze a film gyöngéit is, jócskán akadtak jelzésszerű, kidolgozatlan, túlontúl mesterkélten bonyolított, a néző könnyeire alapozó epizódok is, de egy ilyen sorozatnál ez szinte elkerülhetetlen. Nem kell hát restellni, ha vegyes érzelmekkel ugyan, de végignéztük a filmet, de kinek-kinek az is igénye szerint joga volt, hogy átkapcsolja a kettes programra ... S ha mégsem dőlne el a per a film pártolói és ellenzői között, íme a legújabb hír: a tévé illetékesei arról tárgyalnak: esetleg megismétlik a sorozatot. Akkor aztán kezdődhet minden elölről... De ettől nagyobb bajunk sohase legyen ebben az országban. Páll Géza Ajándék a jó idő — bölcsődések sétája a fehérgyarmati városközpontban, (m. k.)
