Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

1986. november 29. Kelet-Magyarország 3 A HELYBELIEK CSAK PETROCELLI-HÁZKÉNT EMLEGETIK. A SZÓ­BAN FORGÖ NÉGY LÉPCSŐHÁZAS ÉPÜLET MÉGIS INKÁBB AMA ÁLLATORVOSI LÓRA EMLÉKEZTET, AMELYEN MINDEN BETEGSÉ­GET — ESETÜNKBEN ÉPÍTŐIPARUNK SZÁMOS FOGYATÉKOSSÁ­GÁT — SZEMLÉLTETNI LEHET. II naményi Petrocelli-ház avagy: sokba került az eltagadható ár Csaknem tizenegy éve annak, hvgy Kelemenné Dúl Piroska befizetett 30 ezer forintot/egy Vásárosna- mény központjában épülő szövetkezeti lakásra. Ez per­sze csak a kezdet volt, jelenleg 321 ezer forintnál tar­tanak, továbbá tartoznak az OTP-nek majdnem 300 ezerrel, aminek a törlesztését (havi 1060 forintos rész­letekben) egy évvel ezelőtt meg is kellett kezdeni. > év múlva, 1986. október 28-ra teljesítenek is. A többit már ismerjük. A lakókkal kötött szerződés szerint egyébként két évvel ezelőtt kellett volna átadni a lakásokat. Utószó De a lakásba még mindig nem tudtak beköltözni. Nem volt mire várni A városban tanítok, de kint lakunk Gergelyiugornyán, a szüleimmel és a húgom csa­ládjával egy fedél alatt. Kép­zelheti, mit jelent innen reg­gelenként begyalogolni a gyerekkel a bölcsődébe, aztán onnan az iskolába, tanítás után pedig mindez fordítva. De győződjön meg róla a sa­ját szemével, hogy néz ki a mi lakásunk. Aki csak tehette, már be­költözött az épületbe, nem volt mire várniuk. Kelemenéknél és az alattuk lévő két lakásban azonban a kéményeket ki kellett bon­tani, majd újrarakni, mert a fűtésnél visszaszivárgott a gáz... — Ehhez persze le kellett szedni a csempét is. Le is szedték, de vissza is ugyan­azt rakták, akár törött volt, akár nem. Most kezdhetjük elölről az egészet. A fürdőszoba enélkül is st-, ralmas állapotban van. Bokáig gázolunk a törmelékben, ami­vel tele a kád és a mosdó­kagyló is. A tusoló hiányzik, a falon futó gázvezeték tes­tetlen, csakúgy, mint a bejá­rati ajtó. A kisszoba abla­kát egyáltalán nem lehet be­zárni, a párkányt borító le­mez a kezemben marad, amint hozzányúlok. Két hónap helyett egy év — A kis műhelyeket, üz­lethelyiségeket nem számít­va 276 lakás van a mi keze­lésünkben, de együttvéve sincs velük annyi baj, mint volt ezzel a harminclakásos épülettel — mondja Kiss Gusztáv, a vásárosnaményi Rákóczi Lakásszövetkezet el­nöke. — Hat évvel ezelőtt kezdődött meg az építkezés, de itt megfordult annyi kivi­telező, hogy hirtelen össze se tudom magának számolni. Na, fellélegeztünk, amikor 1985 tavaszán a cigándi Egye­sült Tsz kisvárdai építőipari ágazata elvállalta, hogy el­végzi a még hátralévő mun­kát. Azt mondták, két hónap alatt megeszik az egészet — hát több mint egy év lett be­lőle . . . Két lépcsőházba az idén ta­vasszal költözhettek be a la­kók, a másik kettő műszaki átadására viszont — többszö­ri sikertelen kísérletet köve­tően^— csak október 28-án került sor, de olyan hiány­listával ... — A hiánypótlást novem­ber 15-i határidővel vállal­ták, de ebből semmi sem lett — összesen egy kőműves és egy segédmunkás jelent meg valamelyik nap, de azok sem csináltak semmit. A korábbi­ak ismeretében erre számí­tani is lehetett, mert példát­lan tr ehány Ságokat tapasztal­tunk. Ügy képzelje el, hogy az itt dolgozó 25—30 ember nagyobbik része már délelőtt leitta magát, volt, hogy a rendőrséget is ki kellett hív­ni, mert összeverekedtek. Közben nem egy család albérletben várta — immár évek óta —, hogy végre el­készüljön a ház. Itt az ideje, hogy közread­juk az építkezés hiteles, de szerfölött rövidre fogott tör­ténetét. A részletekre már csak azért sem térhetünk ki, mert a hat év alatt 15 vál­lalat, szövetkezet, továbbá 8 kisiparos jelent meg a szí­nen, majd távozott onnan, nem számítva az ő megbízá­suk alapján közreműködő al­vállalkozókat, géemkákat — velük akár harmincig is szá­molhatnánk, hogy a sor végé­re érjünk. Kivitelezők körtánca így tehát csak a lényegét közöljük mindannak, amit a lebonyolítást végző Szövetke­zeti Tervező, Kivitelező és Üzemszervezési Vállalat cso­portvezetőjétől, Hanusi Já­nostól (az építkezés egyik műszaki ellenőrétől) megtud­tunk. — Eredetileg a mátészalkai TÖVÁLL lett volna a gene­rálkivitelező, de a terv késé­se miatt ők már nem tudták elvállalni a munkát. 1981-ben a SZÁÉV elvégezte az alapo­zás egy részét, lerakták a cö­löpöket. A továbbiakra ők sem akartak vállalkozni. Vé­gül 1982-re mégis teljesen befejezték az alapozást. A mátészalkaiak nyomába a nyíregyházi MEZÉP lépett, de hamarosan ők is nemet mondtak. Aztán csak rááll­tak, hogy elkészítik a falszer­kezetet és a födémet, a Kis­várdai Építőipari Szövetke­zettel pedig megállapodtunk a belső szakszerelőipari mun­kák elvégzésében. 1983 már­ciusában azonban elkezdődött a csúszás. Egyszerre több ki­vitelező is dolgozott az épít­kezésen, emiatt egymást hát­ráltatva, késleltetve. Időközben kisiparosok is csatlakoztak, mert nem volt, aki felhúzza a válaszfalakat, elvégezze a festést, mázo­lást, üvegezést... Dolgozott itt egy időben az ÉPSZER is, a gázt a TIGAZ kötötte be. De a szakipari munkák egy része így is elmaradt, mert az 1984-es áremelkedést követően a kivitelezők az eredeti összegért már nem vállalták a befejezést. Per­sze volt, amit elvégeztek, de drágábban — egy két és fél­szobás lakás végül 67 ezer forinttal került többe a terve­zettnél. Szóval 1985-ben ott tartottunk, hogy hiába jártuk be az egész megyét, keres­tünk meg 14 céget, a továb­biakra nem akadt vállalko­zó — Vásárosnaményban már korábban is hiába próbálkoz­tunk, a számos kivitelező közül csak két kisiparos volt helybeli. — Ekkor, 1985 tavaszán ta­láltak rá a cigándi Egyesült Tsz építőipari ágazatára, s maguk úgy gondolták, meg­fogták az isten lábát... — Így, ahogy tetszik mon­dani. Mindent elvállaltak. Amilyen lendülettel nekifog­tak, úgy nézett ki, meg is lesz. Augusztus 15-ével ígér­ték az átadást. Nem így tör­tént. A szeptember 3-án (!) részünkre megküldött költ­ségvetésben már október 30-i határidő szerepel, amit egy A további teendőket fon­tolgatjuk a MÉSZÖV Lalkás- szövetkezeti Titkárságának vezetőjével, Bojtos István­nal. — Arra most már végképp nem lehet számítani, hogy a cigándíak elvégzik a hiány­pótlást. Annál kevésbé, mert az ágazatot éppen a napok­ban szanálják. Azt látjuk a legcélszerűbbnek, ha a la­kók elvégzik, vagy elvégez­teti a még hátralévő munká­kat, aminek az ellenértékét megtérítjük. Amit pedig a la­kók nem tudnak megcsinálni, mint például az építkezés környékének rendezése, azt a naményi költségvetési üzem fogja elvégezni. A késedelmi kötbért, az értékcsökkenést mindenképpen érvényesíteni fogjuk a cigándiakkal szem­ben, a vállalkozói díj jelen­tős részét is visszatartottuk. Várhatóan perre visszük az ügyet. — Véleménye szerint mi az oka, hogy ez a 30 lakás ilyen nehezen — hat év alatt! — és ilyen rossz minőségben épült fel? — Nézze, itt foghíjat kel­lett beépíteni, ráadásul tég­lából. Ez pedig nem kifizető­dő az egyébként is szakem­berhiánnyal küzdő vállala­toknak, akik tehát ragasz­kodnának a korszerű, de az építtetőknek drága házgyári technológiához. Maximált árak mellett a vállalatnak még így sem jó üzlet a lakás­építés, jóllehet 14—15 ezer forintot azért elkérhetnek négyzetméterenként. Az építtetőnek különben sem áll módjában válogatni — szorult helyzetben lévén meg kell alkudnia a drága vagy rossz minőségű (esetleg a kettő együtt!) munkával is, mert a feltételeket ma is a kivitelező szabja. A hagyományos technoló­giával készült naményi la­kások egyébként valóban nem voltak drágák, még 11 ezer forint sincs egy négyzet- méter. A lakók mégis úgy érzik, az elfogadható ár elég sokba került nekik. Gönczi Mária mm ondd, nyájas olvasó — IWm van-e törzskönyved? Most nem a személyi igazolványra gondolok, ha­nem arra a papírra, amilyen a fajkutyáknak van. A néhai kutyabőr és a családfa ke­veréke. A törzskönyvben fel vannak sorolva az eb felme­női — az ükszüiőkig. A személyi igazolvá­nyunkban jó ha az ember apja és anyja neve megta­lálható. Fogadni mernék, hogy sokan a dédszüleik adatait is alig ismerik, és még sohasem voltak ember- kiállításon. Bezzeg a pedigrés fajku­tyák családfáját, vérvonalál nyilvántartják. A szép álla­tokat kiállításokon és ver­senyeken minősítik, melyek elsősorban a tenyésztés szempontjából fontosak. Díj­nyertes kanhoz özönlenek a kutyalányok. Ezzel szemben mi emberek vadon tenyé­szünk. Minden lúdtalpas, tornából felmentett fiú kap­hat feleségül bérház-szépét. Miközben mi „elkorcsosu- lunk” a kutyák egyre neme­A LEGKORSZERŰBB MEGMUNKÁLÖGÉPEK segítségével gyártják az exportra készölő légrugók alkatrészeit a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában. (Elek Emil felvétele) Vállalkozni kálit Pályáztak — nyertek VESZlTHET-E VALAMIT az a vállalat, amelyik elin­dul egy pályázaton és nem nyer? Semmit, ellenben ren­geteg tapasztalatot szerez ah­hoz, holy máskor alaposab­ban, körültekintőbben, na­gyobb kockázatot vállalva ké­szítsen el egy újabbat, s ha ismét meghirdetnek történe­tesen egy exportnövelő pá­lyázatot, akkor induljon. Hátha nyer! Nem hiába tartja a ma­gyar közmondás: aki mer, az nyer. így vannak ezzel a Divat Ruházati Vállalat ve­zetői és dolgozói is. Az el­múlt öt esztendőben alig volt olyan profilúkba vágó és testhez álló pályázat, amely­re ne neveztek volna. És nyertek. Két ízben nyerték el a Kiváló Vállalat címet, egy alkalommal az Ipari Minisz­térium és a HVDSZ Köz­ponti Vezetősége elismerő ok­levelét. Tavaly a Meteor Nagykereskedelmi Vállalat­tal 35 ezer dolláros termelte­tési pályázaton vettek részt, sikerrel. Előtte egy esztendő­vel a többlet tőkés export vállalásával kapcsolatos bér­preferencia pályázaton való részvételük járt eredmény­nyel. Idén ismét a többlet tőkés export növelésére nyújtottak be két pályázatot a Külke­reskedelmi Minisztériumba. A napokban kapták a hírt: mindkettőt megnyerték. Egy kicsi, de mozgékony, a piac igényeire gyorsan reagálni képes vállalat, s a kockáza­tot is vállaló, mindig újra tö­rekvő vezetés sikere ez. KOCKÁZTATÁS NÉLKÜL nincs előrejutás. A párt Köz­ponti Bizottsága idei novem­beri határozata is ösztönzi a vállalatokat: minden lehető­séget használjanak ki a ha­tékonyság növelése érdeké­ben. Ezen eszközök közé so­rolja a pályázatokat is. Íme egy szabolcsi, vállalat, amely számol azzal: ha versenyben akar maradni, ha meg akar élni és ha a munkásoknak is bért akarnak juttatni, akkor vállalkozni kell! Mit is jelent számukra az idei két pályázati siker ? Először: az idén elért tőkés- export-többletükre 100 ezer forint bérfelhasználást kap­tak. Másodszor: az idén és 1990-ig az exportnövekedés után 25 százalékos állami tá­mogatást élvezhetnek a ke­reskedelempolitikai alapból. Harmadszor: lehetőségük van tőkésimport-gépék beho­zatalára, adó- és vámkedvez­ményt kapnak. Mindezt azért, mert meg­bízható parnerek, jó minő­ségben teljesítik a tőkés ex­portot, kihasználják adottsá­gaikat. Hogy valóban nem ho­mokra épül az elképzelésük, van miért bízni bennük, azt idei eredményeik is sugall­ják. November 25-ig már 17 százalékkal teljesítették túl idei tőkésexport-tervüket, de a nyereségtervük is jóval túl van a kitűzött 14 millión. CSODÁLKOZHATUNK-E EZEK UTÁN azon, hogy itt 9,5 százalékos jövedelemfej­lesztéssel számol a vezetés? Nem. Ök dolgoztak meg érte. Ezt eredményezi a minőségi munka, s ennek a következ­ménye, amit oly sokszor han­goztatunk: azok kapjanak több bért, akik ezt kiérdem­lik. Ez az igazi differenciálás alapja. Farkas Kálmán sednek. Ma már kedvtelés­ből senki se tart korcs ku­tyát. Törzskönyv Állami gondozott apátlan- anyátlan árva is spánielt sé­táltathat estelente ha úri kedve tartja. De a fajkutyákkal sok a gond. Nem adhatjuk össze akárkivel. Megfelelő párt kell választani nekik. Fajta­bélit, jó családból származót. Egy skót juhászkutyának nem . kerítenek dobermant, és ijedten választja szét a gazdája az összecsókolózó puliját a szomszéd palota­pincsijétől. Miközben mi megszabadultunk a társa­dalmi és faji előítéletektől, a kutyák között kialakult a fel­ső tízezer. A fajkutya erény- övet hord. Egy magyar agár hiába szeret bele egy né­met juhászba — a gazdi el­szakítja egymástól a szerel­meseket. Az én vérvonalam is bizo­nyára csapnivaló. Valóságos turmix keverék. Közép­európai coctail. Lehet benne magyar, avar, kún, jász, szé­kely, besenyő, török, tatár, német és a jó ég tudja még miféle náció. Miközben faj­kutyákat sétáltatunk — ne feledjük el, hogy szerencsére mi emberek — el vagyunk korcsosodva. £ "s amikor párt keresünk tüzelő snauzerunknak emlékezzünk arra, hogy mi hogyan választot­tunk párt magunknak. Sem­mi papír, semmi pedigré, csak durr bele. Meglátni és megszeretni pillanat műve volt. Máma egy fajkutyáért 7000 forintot is elkérnek, én meg — ha jól emlékszem — az aszonyt ingyen kaptam, és én se kerültem neki sok­ba. Mert jó jó az a törzsköny- vezettség, — de a szerelem se kutya ... Kulcsár Attila Szombati akciók E zen a szombaton — miközben sokan már az ünnepre ké­szülnek — a SZÁÉV több brigádja teljes műszakban dolgozik. Sok-sok építő idén már az ötödik, vagy hatodik szombatját áldoz­za fel, hogy a fontos léte­sítmények időben átadás­ra Jcerüljenek és hogy a vállalat gazdasági mérlege egyensúlyba kerüljön. A vállalat négy vezetője a hét közepén írásos fel­hívásban kérte a legfon­tosabb munkahelyeken dolgozó 76 brigádvezetőt: a következő hetekben te­gyenek meg minden tőlük telhetőt a még hatéko­nyabb munka érdekében, népiesen szólva tegyenek rá egy lapáttal. Év vége közeledvén sokan már fá­radtak, de a brigádok többsége megértéssel, ten- niakarással fogadta a fel­hívást. A lakatosüzem harmincfős brigádja pél­dául mára rendkívüli pluszműszakot hirdetett. Az egyik kubikosbrigád nem rég jött haza a cser- novei szállodaépítésről, tagjai mégis vállalták, hogy hétfőtől nyújtott mű­szakban dolgoznak Buda­pesten az amerikai nagy- követségnek készülő isko­lánál. Többen állítják: so­kan nem a pluszpénzért, hanem a vállalat és a bri­gád becsületéért vállalják a nyújtott műszakot, meg a szombati akciókat. (n. 1.) Baranyából Szatmárba A szokásosnál is látogatot- tabb november végén a fe­hérgyarmati városi művelő­dési központ. Az aulában ugyanis a Pécsi Bútorgyár mutatja be legszebb szobabú­torait. A baranyaiak a nagy távolság ellenére is vállalták, hogy termékeikkel javítják a fehérgyarmati bútorellátást. Helyi OTP-ügyintézést is vál­laltak, s így december 5-ig válogathat a vásárló a búto­rokból, amit azonnal eljuttat­nak a vásárlóhoz. ir Éves értékelő közgyűlé­sét tartotta a fegyveres erők és testületek Münnich Ferenc nyugdíjasklubja, november 28-án. A helyőrségi művelő­dési otthonban a nyugállo­mányú katonák és rendőrök klubvezetősége beszámolt a tagság előtt az idén végzett munkáról, vázolta a jövő évi terveket és értékelték a klub­vezetés munkáját. A közgyű­lést fehér asztal mellett, mű­soros esttel, tombolával és közös vacsorával fejezték be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom