Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

1986. november 27. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Félmillió levél Á postás sokszor csenget „Drága Szerelmemnek... T. Klárának, akit egy jugoszláviai tengerparti üdülésen ismer­tem meg és kék a szeme, mint az égbolt. Nyíregyháza." Bizonyára kevesen hiszik, hogy ez nem csupán vallomás, hanem egy levél címzése. Ilyen és ehhez hasonló leve­lek nem ritkák a nyíregyházi postán, ame­lyek láttán a postás aztán nemcsak kétszer csenget, hanem tizenkétszer is, amíg meg­találja azt a szép szőke, kék szemű Tányt, aki valóban a tengerparton nyaralt és megismer­kedett egy fiatalemberrel. „Ragasztós" rúzzsal Ha már a kuriózumoknál tartunk — mond­ják a nyíregyházi főpostán, akkor el ne fe­lejtsük: van aki rúzsos csókkal „zárja le” a boríték ragasztását; mások átlőtt szíveket rajzolnak rá, de van, aki mindennap küld le­velet X-nek, ráadásul sorszámozva. De hát a város postája nem csupán és nem elsősorban ilyen különlegességekből áll. A képzeletbeli nagy postástáskában a szerel­mes levelek csak egy részt töltenek be, na­gyon sok a jói meg a rossz hírt vivő külde­mény, a várva várt pénzutalvány éppúgy, mint a napi sajtó. Mi van hát Nyíregyháza óriás postástás­kájában? — tudakolja a krónikás az illeté­kesektől. Kiderül, hogy például 1986 szep­temberében a fiókbérlőknek 202 ezer, a la­kosoknak a kézbesítők által eljuttatott úgy­nevezett „közönséges” levél 201 ezer volt, míg a külterületi, szakmai szóval „támpon- tos” kézbesítés révén 16 ezer levelet vitt a posta. Ezen felül érkezett 13 500 ajánlott le­vél. Nem járunk messze a valóságtól, ha mindent egybevetve úgy fogalmazunk: Nyír­egyházára havonta csaknem félmillió levél érkezik (ide számíthatjuk a havi átlagban csaknem tízezer darab táviratot). Ám a posta tevékenysége ennél jóval több, hiszen a kézbesítési osztály előbb rész­letezett munkáján túl igen fontos a távköz­lési, a hírlap-, az általános osztály és a töb­bi részleg tevékenysége is, amely külön fe­jezetet érdemel. Amit mi városlakók Nyír­egyháza postájának fogunk fel, az jórészt a kézbesítési, illetve a felvételi osztályhoz tar­tozik. Támpont az út mellett Nyíregyházán összesen 35 belterületi „pos­tásjárás” található, de ezenkívül ide tartozik Borbánya, Oros, Sóstóhegy, Nyírszőlős, Sós­tógyógyfürdő, Butykatelep. Hetven kézbesítő — a mi szóhasználatunk szerint: postás — birkózik mindennap a küldeményekkel, hogy a levél, a pénz, a távirat mielőbb a címzett­hez érkezzék. A külterületekre 6 gépkocsi viszi a leveleket és helyezik el az országút menti „támpontokon”, ahová a tanyatelepü­lések lakói érte mennek. (Még csak a Kál- mánházán túl lévő Petőfi-tagba is így viszik a postát.) A táviratok továbbítására kilenc motoros áll „ugrásra készen”, pontosabban 3—3 egy-egy műszakban, de az ünnepek tá­ján vagy jelesebb névnapokon annál is több. A Nyíregyházára érkező küldeményeket az úgynevezett 1-es postán szortírozzák. Ez annyit jelent, hogyha a hajnali postakocsi nem késik, akkor hat órakor már 6—7 em­berrel kezdik ezt a szortírozást, aztán vált­ják egymást a postások, mert egyszerre nem" férnek meg a szűk helyen. Az elosztással kö­rülbelül 8 órára végeznek, majd ezután ve­szik át a pénzesutalványokat, a pénzt, hogy 9 órakor csillagszerűen elindulhassanak a város különböző részeibe. Nyomozás kikiáltással Persze addig még van egy és más. Igen sok például a hiányosan vagy a címzés nél­kül érkező levél. Ilyenkor kerül sor az úgy­nevezett „kikiáltásos nyomozásra”,' ami azt jelenti, hogy a területüket — akár a tenye­rüket — ismerő postások megpróbálják azo­nosítani a hiányosan címzett levelet az iga­zi címzettel. A rekordot ebben az a levél tartja, ame­lyet egy idősebb úr küldött, ráírván a borí­tékra: keresi azt az egykori katonacimborá­ját, akivel együtt szolgált a nyíregyházi hu­szárezrednél és aki vékony, magas volt, csen­des beszédű. Bármilyen hihetetlen, a postás megtalálta a keresett egyént, csakhogy a ke­reső fél a saját címét is elfelejtette ráírni 17600 személykocsi Ki, hogyan javít? Reggegli csúcs: szortírozzák a leveleket a nyíregyházi postán. a levélre, hogy ugyan miként és hol értesít­sék a sikeres nyomozásról. Átlagosan 10—12 kilogramm egy postás tás­kája, amikor szolgálati kerékpárján kikari- kázik a Bercsényi utcán. Ünnepek előtt ez jóval felül van a húsz kilón is — újságok nélkül —, hiszen más a hírlapkézbesítő és más az általános értelemben vett postás. (Elöljáróban: nem ritka, hogy a férj általá­nos postás, a feleség újságkézbesítő.) Újab­ban ládás kiskerekű kerékpárral rajzanak szét a városban a kézbesítők, ez valamelyest könnyíti a cipekedést, ami még mindig ne­héz. Egyébként a postás a kerékpáron túl kap egyenruhát, táskát, esőköpenyt, újabban elfogadható bérezést is. (Borravalós szakma ez, hiszen a jó postást szeretik, megbecsülik „járásában”, sok helyütt már szinte család­tagnak tartják, a család bizalmasának, amit — ha nem is viszik túlzásba — honorálnak az emberek — és ez a címzett és a postás dolga.) Titkot tartani Ki lehet postás? Az, aki az általános isko­lát elvégezte (újabban egyre több az érett­ségizett), aki erkölcsi bizonyítvánnyal ren­delkezik, s aki próbaidő után alapfokú posta- tanfolyamot végez. Amire büszkék: az utób­bi öt évben szakmunkásvizsgát is lehet ten­ni, tehát a szakma rangjára emelkedett a postásság. Több ok miatt sem közömbös, milyen em­ber a postás, hiszen ő képviseli az egész in­tézményt a lakosság körében, s amellett bi­zalmi munkakör is ez. Nemcsak arról van szó, hogy felelősen kell eljuttatni a címzett­hez a havi 12 ezer pénzes utalványt vagy a nyugdíjat tizenötezer arra várakozónak, ha­nem titkot is kell tartania. Nemrég figyel­meztetni akarták az egyik kézbesítőt; már öt napja a táskájában hurcol egy levelet. Mire ő: „A férj megmondta, nehogy a fele­ség kezébe kerüljön a levél, s ő külföldön van...” Erős akaratának is kell lennie a postás­nak, hiszen ünnepek közeledvén, jelesebb névnapok alkalmával nagy kísértéseknek kell ellenállnia. Volt már rá példa, hogy ita­lozás miatt tanácsoltak el egyeseket a postá­tól, az is megtörtént, hogy a pénzzel nem tu­dott elszámolni. Mindig szigorúan ítélték meg az ilyen cselekedetet, de mostanság még inkább nincs pardon: ha a szonda elszí- neződik, sokba kerül a postásnak! A posta becsülete Szerencsére a túlnyomó többség vigyáz a posta — és a saját — becsületére, kivívja a „járása” elismerését, szeretik. Mert tízez­rek látják, hogy a városnak ama bizonyos óriás postástáskáját forró kánikulában épp úgy kell cipelni, mint szakadó esőben, vagy dermesztő hidegben. És vinni kell negyven­hét körzetbe naponként 25 ezer Kelet-Ma- gyarorSzágot, 3800 darab Népszabadságot, el­juttatni az olvasóhoz 3—4 ezer Népsportot, hetenként csaknem tízezer. Nők Lapját, ugyanennyi Rádió-Televízió Újságot. S akkor még egy szót sem ejtettünk a töb­bi részlegről: a csomagokat továbbító 2-es postáról, a nagy felvételi teremről, ahol nemcsak félmilliárd forint kamatozó beté­tet, hanem igen sok autónyeremény-betétet is kezelnek, újabban már valutát is bevál­tanak, s természetesen számtalan értékcik­ket árulnak. Tisztelet a postásnak, aki csenget, ha cím­zettek vagyunk. Angyal Sándor Ha egyszerre romlana el Nyíregyháza valamennyi autója, igencsak hosszú sorok állnának a szervizek, autójavító kisiparo­sok ési gazdasági munkaközösségek előtt, míg valamennyit megjavítanák. Szerencsé­re ilyen eset az életben nem fordulhat elő, így aztán nincs sorbanállás, s valameny- nyi elromlott autó normális időben elké­szül. A szakemberek szerint ugyanis a me­gyeszékhelyen elegendő az autójavító ka­pacitás. Pedig nem kevés Nyíregyháza autótulaj­donosainak a száma. Most 17 600-at tarta­nak számon (mindössze 600, amelyik nem magántulajdonban van), de a 13-as AFIT leányvállalata, a VAGÉP, a TEMPÓ Szö­vetkezet autójavító részlege, az Autóklub, a kilencven kisiparos, a 15 gmk, illetve vgmk nem csak ennyi jármű javítására képes, ök javítják a' megyeszékhely von­záskörzetében lévő településeken található 10 500 autót is. Ez persze csak a személy- gépjárművek száma. Van 2874 magántulaj­donban lévő teherautó is és bár ezek kö­zül csak 417-nek a gazdája nyíregyházi (655 a vonzáskörzetben lévő teherautók száma), mégis a megyeszékhelyen tartják számon valamennyit, mert javításukra is itt van leginkább lehetőség. És nem szabad kihagyni a javító szer­vezetek közül a Karba-buszt, a Volán Vál­lalatnál alakult gazdasági munkaközösséget, mert ők javítják a vállalatok és szövetkeze­tek autóbuszait. Jócskán besegítenek a te­hergépkocsik javításába, hiszen ha értenek is például a kisiparosok a tehergépkocsik javításához, műhelyeik akkor sem alkalma­sak az ilyen nagy autók felkészítésére a biz­tonságos közlekedéshez. A javító vállalatok sorában élre a Vagép kívánkozik. Nem csak azért, mert ez a szer­viz. adja a városi, de a megyei javító kapa­citás döntő részét, hanem azért is, mert or­szágosan is a korszerű szervizek közé tarto­zik. Kétszázhúszezer normaóra a kapacitá­suk, se nem több, se nem kevesebb a javí­tási idő, mint az országos átlag. Technikai felszereltségük, szakembergárdájuk jó, a ja­vítás minőségében azonban vannak hibák. (Ez sajnos minden szolgáltatásra elmondha­tó.) Merőben más a munkák végzéséről, azok minőségéről és a felszámított árakról a Va­gép Vállalat véleménye. Szerintük az utób­bi években olyan mértékben csökkent a javí­tás jövedelmezősége, hogy ha nem foglalkoz­na a vállalat mással, csak autójavítással, rég bezárhatták volna kapuikat. A jövedelmező­ségükön kívántak javítani akkor, amikor be­vezették az alvázvédelmet (három megye la­kosságának végzik ezt a szolgáltatást),, el­kezdték a használt kocsik értékesítését, az autóbontást és az alkatrész-árusítást is. A 13-as AFIT leányvállalata is kiveszi ré­szét a garanciális javításokból,' természete­sen a garancián túli javításokból is, de ők sokkal mostohább körülmények között dol­goznak, mint a VAGÉP. Nyíregyházán, sőt a megyében is ez a legrégibb autójavító szer­vezet, ám korábban az AFIT nem vállalko­zott új telephely építésére, ma pedig — mert a jövedelmezőség náluk is nagyon leromlott — még kevesebb reményt látnak árra, hogy kiszabaduljanak mostani Moszkva utcai zsú­folt helyükről. Jó körülmények között kezdte meg az autók javítását Jég utcai új telephelyén a TEMPÓ szövetkezet is. Mostanra azonban náluk is zsúfoltabbá vált az üzem, mert őket is egyre többen keresik fék Január elsejétől leányvállalattá alakul ez a részleg is, s bár az anyag- és árhivatal engedélye alapján náluk is emelkednek a javításra felszámít­ható órabérek, még mindig a legolcsóbbak lesznek. Ha már többször is szóba került, hogy nem jövedelmező az autójavítás, akkor leírjuk: ennek az az oka, hogy 1983-tól ez év első negyedéig nyolcvan forint órabért számít­hattak fel a javításokért. Valamennyi szer­vezet kérte az anyag- és árhivatal engedé­lyét, amit — késleltetve — meg is kaptak. Az új órabér 95 és 105 forint között lesz, de mi­vel nem ez a legnagyobb tétel egy autó ja­vításánál, a kocsik gazdái ebből az áremelés­ből jószerint semmit nem vesznek észre. A nagy pénzt az alkatrészekért kell fizet­ni. Az alkatrészekért, amelyekből évek óta nincs több, csak több helyen árulják és mi­nél több kézen keresztül jut el a kocsi gaz­dájához, annál többet kell fizetni érte. Pedig az autók egyre öregebbek lesznek, egyre többször kell szervizbe vinni őket, egyre többször kell alkatrészt cserélni, s ha nem lesz valami sürgős változás, egyre többet kell majd ezekre az alkatrészekre várni. Tulajdonképpen ilyen várakozásokra hi­vatkozva növekszik a javítás ideje az álla­mi, a szövetkezeti autójavító üzemeknél, de különösen a kisiparosoknál és gazdasági, vállalati gazdasági munkaközösségeknél. Az Autóker alkatrészeinek zömét az autójavító szervezeteknek adja, mégis számtalanszor előfordul, hogy hetekig kell várni néha fil­léres alkatrész hiánya miatt a javításra. Még rosszabb lenne a helyzet a kisiparosoknál, akik ritkábban és kevesebb alkatrészt ké­pesek beszerezni a nagykereskedelemtől, megveszik hát a kiskereskedelemben, s mi­vel ezek ára lényegesen magasabb, többe kerül a javítás is. Ha már az áraknál tartunk, nem árt azt sem tudni, hogy a legtöbb szervizben néha vastagabban fog a ceruza. Árakkal foglal­kozó szakemberek mondták, hogy a hibafel­tárás árait rendszeresen felszámítják, pedig ez a díjtétel csak akkor fizettethető meg a megrendelőval, ha a javítást is elvégzik. (Persze ha valaki csak azért visz «1 egy autót a szervizbe, hogy megtudja mi baja van, akkor fizetni kell a hibafeltárásért.) Legalább ilyen kényes dolog az árajánlat­készítés. Ha valaki szervizbe viszi kocsiját, akkor tájékoztatni kell arról: mennyibe ke­rül majd a javítás. Ha a munka közben ki­derül, hogy sok egyéb javítást is el kell vé­gezni az autón és ez lényegesen megemeli a javítás költségét, úgy csak abban az eset­ben szabad elvégezni ezeket a munkákat, ha közben megbeszélik a tulajdonossal. Természetesen ugyanezek voltak a tapasz­talatok a kisiparosoknál és a gazdasági mun­kaközösségeknél is, csak ezekben az esetek­ben nehezebb volt a hibát tettenérni. Az ok egyszerű: árajánlatot csak elvétve adnak írásban, de még a munka elvégzése utáni számla is hiányzik legtöbbször, pedig kétezer forint feletti javításnál számlaadási kötele­zettség is van, emellett jótállásvállalás miatt jegyzéket is kötelesek adni, amelyen elis­merik a végzett munkát. Ezzel van a leg­több probléma. írásban semmiért nem vál­lalnak felelősséget, vagy ha adnak is szám­lát, ezek nem tartalmazzák részletesen az el­végzett munkát. Ilyen okai is vannak, hogy az ipari tevékenységek közül a gépjármű- javító kisiparosokra érkezik a legtöbb panasz és bár sokszor a KIOSZ is igazságot tud ten­ni, mégis gyakori a polgári per. Van még egy lényeges dolog, amiről ke­veset beszélünk, pedig egyre több szót érde­mel és egyre több kérdést is vet fel. Az utób­bi időben egyre több helyen látni olyan táb­lát, amelyik arról tájékoztat, hogy itt egy autóbontó van. Ugyanakkor sem a szervizek­ben, sem a kisiparosoknál nem számolnak fel használt alkatrészbeépítést, a megrende­lőtől mindig új alkatrészárat kérnek. Pedig az autóbontók jól megélnek. Hová lesznek vajon ezek az alkatrészek? Szakemberek mondják, hogy a bontott autók több alkat­része alkalmas arra, hogy másik autóba építsék be. Tulajdonképpen fontos is lenne, hogy mindenki elfogadja: nem csak az új jelent értéket, sokszor teljes mértékben meg­felel a követelményeknek a használt alkat­rész is. De beépítésükről tájékoztatni kell a megrendelőt, s ezt olyan áron kell adni, amennyit az megér. Balogh József Trabantok, Skodák és társaik az AFIT Moszkva utcai leányvállalata műhelyében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom